Katolikus gimnázium, Veszprém, 1941
néhány percre minden reggel betértek a templomba, hogy köszöntsék az Urat és segítségét kérjék napi munkájukhoz. Minden vasárnap szentbeszédet hallgattunk. Az alsósok szónokai Kincs Lajos, dr. Nyers Lajos és Takács Dezső piarista tanárok, a felsősöké a hittanár volt. Időn kint vendégszónokokat hívtunk. P. Rozmán János S. .1. spirituális, dr. Oross István teológiai tanár, Helyes László és Taróczky Antal piarista tanárok, Patrociniumkor pedig dr. Lékai László teológiai tanár voltak szívesek segítségünkre lenni. E helyütt mondunk köszönetet azoknak is, akik a diákgyóntatásban segédkeztek: dr. Beöthy István apátkanonok, Szlabey Dezső davidikumi igazgató, dr. Börzsey János teológiai tanár, Illés Pál davidikumi prefektus, Szemes József udvari káplán. Húsvéti lelkigyakorlatainkat március 16—18-án tartottuk. A lelkigyakorlatok vezetője a felsősöknél Lantos-Kiss Antal ifjúsági lelkipásztor, az alsósoknál dr. Nyers Lajos piarista tanár voltak. A befejező szentbeszédet dr. Czapik Gyula megyéspüspök úr mondotta. A nyolcadik osztály katolikus tanulóit május 14-én, utolsó közös szentgyónásuk alkalmával búcsúztatták. Május 7-i ballagásukon is bekanyarodtak a templomba és külön e célra készült imádságban köszönték meg Istennek azt a sok jót, amit nyolc év alatt kaptak. XII. Pilis pápa 25 éves püspöki jubileumát Te Deummal és lelki csokrok felajánlásával ünnepeltük meg. 6. Nemzeti nevelés. A piarista iskolák nemes hagyományainak szellemében nevelő munkánkban szervesen összekapcsoljuk a vallásos, nemzeti és szociális nevelést. «A katolikus nevelés felfogása szerint a magyarság nem tetszetős jelszó, nem időszerű érzés vagy tűnő hangulat, hanem hivatás és életsors.» (Tantervi utasítások.) Napjaink nagy nemzeti feladatai és harcunk a vörös veszedelem ellen, továbbá történeti hivatásunk egyaránt egyéni önzésből kiemelkedő, áldozatos, szolgálni tudó magyarokat kíván. A nemzeti közösség minden egyes tagjának tudnia és éreznie kell, hogy gondolkodásával, beszédével és magatartásával szolgálhatja, építheti, de rombolhatja is a nemzeti összetartozást. Széchenyi esztendejében érdemes megszívlelnünk a leghívebb magyar egy-két gondolatát történeti hivatásunkról és összetartozásunkról. «A magyarnak, hogy valami legyen Európában, egyedi magyarnak kell lennie; ez dicső és nemes öröksége.» «Ha nem is vagyunk egy véleményen, magyarok maradunk azért mégis mindnyájan, mit soha nem kellene felednünk.» Egy nagy nemzettestben élünk valamennyien, s ez a nemzet az egymásra utaltság tudatában egybeforrott, szervezettebb és.-