Magyar királyi állami fiú felső kereskedelmi iskola, Veszprém, 1909
Tanulmányútunk az Aldunára. „Nem állhatok ellen annak a vágynak, hogy mindig annyit lássak, tudjak, vizsgáljak, amennyit csak lehet. Úgy látszik az ember csak azért él e földön, hogy tudatába hajtsa mindazt, ami körülövezi. Az élet rövid. Ha egyszer sírba kell szállanom, minél kevesebbet szeretnék itt hagyni, amivel nem érintkeztem, amivel meg nem ismerkedtem volna“. Humboldt Vilmos. Amikor növendékeinket évenként tanulmányútra visszük, Humboldt Vilmos, a nagy német tudósnak vágyát szeretnék növendékeinkbe oltani, hogy törekedjenek mindenkor annyit látni, tanulni, vizsgálni, amennyit csak lehet. „Minden tanulmányi kirándulás új meg új látókört nyit meg a látni és gondolkodni már megtanított ifjú előtt, új meg új tettre serkentő hangulatot ébreszt a tanuló lelkében, midőn színről-szinte látja imádott hazájának megragadó természeti szépségekben és felemelő történeti emlékekben gazdag tájait. Ily kirándulások szilárdítják meg a ragaszkodást s kölcsönös szeretetet tanár és tanítvány között s megtanítják a növendéket arra, hogy ne csak utazzék, hanem tudjon is utazni, ne csak nézzen, de lásson is, tanuljon meg tapasztalni és tapasztalatait a maga és a társadalom javára felhasználni. Szeretett őrködéssel s a kitűzött célt szem elől nem tévesztő okos kalauzolással ki kell vezetni az ifjút a szabad természetbe és a létért, de magasabb eszményekért is küzdő életbe; ott ismerje meg a természet örök törvényeit, csodálja áhítattal annak fenséges titkait, megannyi bizonyítékát a Gondviselés végtelen nagyságának és bölcsességének. Lássa ott a maga valóságában az emberiség küzdelmeit, a szellem ragyogó vívmányait,