Magyar királyi állami fiú felső kereskedelmi iskola, Veszprém, 1909

Tanulmányútunk az Aldunára. „Nem állhatok ellen annak a vágynak, hogy mindig annyit lássak, tudjak, vizs­gáljak, amennyit csak lehet. Úgy látszik az ember csak azért él e földön, hogy tudatába hajtsa mindazt, ami körülövezi. Az élet rövid. Ha egyszer sírba kell szállanom, minél kevesebbet szeretnék itt hagyni, amivel nem érintkeztem, ami­vel meg nem ismerkedtem volna“. Humboldt Vilmos. Amikor növendékeinket évenként tanulmányútra visszük, Hum­boldt Vilmos, a nagy német tudósnak vágyát szeretnék növendé­keinkbe oltani, hogy törekedjenek mindenkor annyit látni, tanulni, vizsgálni, amennyit csak lehet. „Minden tanulmányi kirándulás új meg új látókört nyit meg a látni és gondolkodni már megtanított ifjú előtt, új meg új tettre serkentő hangulatot ébreszt a tanuló lelkében, midőn színről-szinte látja imádott hazájának megragadó természeti szépségekben és felemelő történeti emlékekben gazdag tájait. Ily kirándulások szilárdítják meg a ragaszkodást s kölcsönös szeretetet tanár és tanítvány között s megtanítják a növendéket arra, hogy ne csak utazzék, hanem tudjon is utazni, ne csak nézzen, de lásson is, tanuljon meg tapasztalni és tapasztalatait a maga és a társadalom javára felhasználni. Szeretett őrködéssel s a kitűzött célt szem elől nem tévesztő okos kalauzolással ki kell vezetni az ifjút a szabad természetbe és a létért, de magasabb eszményekért is küzdő életbe; ott ismerje meg a természet örök törvényeit, csodálja áhítattal annak fenséges titkait, megannyi bizonyítékát a Gondviselés végtelen nagyságának és bölcsességének. Lássa ott a maga való­ságában az emberiség küzdelmeit, a szellem ragyogó vívmányait,

Next