Középdunántúli Napló, 1957. március (1. évfolyam, 51-78. szám)
1957-03-29 / 76. szám
4 Veszprém megye szerepe a nyelvújítás harcában 1804. március 4-én Vállán tartott gyűlésükön fogadták el „Veszprém vármegye rendet" Vápay ,Samuel Veszprém vármegye táblabírája, mint ezen nemes vármegye által e tárgyban megbízott munkálkodók korszakalkotó nyelvújító munkájának a többi megyék részére megküldését. ... „a bővebb megvizsgálás és tökéletesítés kedvéért. .. azon bizodalmas kéréssel, hogy az országgyűlésére választott követyeik által, a szép és hasznos tudományok gyarapodására, egy magyar tudós társaságnak felállítását; mindenekelőtt pedig a magyar törvényhez és nyelvhez igazán értő férfiak közül némelyeknél, a haza minden vidékeiből leendő kineveztetését eszközölni méltó-lassanak.. /’ A fenti hosszabb idézet a bevezett gondolata annak a rég elfeledtelt, Veszprémben másfélszáz évvel ezelőtt megjelent, országos érdeklődést keltő nagyszabású, terjedelmes nyelvészeti munkának, amelyre viszszaemlékezéssel, írójának érdemeit is szeretnénk kellő méltatásban részesíteni. .A francia forradalmat előkészítő felvilágosodott szellemű gondolkodás, a XVIII. század végén, hazánkat is felrázza tespedéséből. A nemzeti kultúra egyedüli birtokosa, a nemesség, a forradalmi eszmékkel szembehelyezkedik, így reméli előjogainak megmentését. Készséges segítője ebben az idegen, osztrák államhatalom, mely elnyomója és kerékkötője, semmint pártfogója nemzeti törekvéseinknek. A gyarmati helyzetből szabadulást remélő XIX. század eleji magyar értelmiség, a racionalizmus és felvilágosodás érvényesítését irodalmi törekvéseiben, a magyar nyelvnek szabad használatában vélte megtalálni. A Kazinczy által megindított nyelvújítási mozgalom lesz az a szellemi irányzat, mely az átalakulásért lelkesedő értelmiség Számára egyik kibontakozási terület .A nemzet önvédelmi harcát jelentő nyelvmozgalom nagy jelentőségét Veszprém megye az elsők között érti meg, és tudós táblabírája, Pápay Sámuel munkájával szinte korszakalkotó feladatra vállalkozott. Mi volt e nagyszabású mozgalom nyelvi alapja? A magyar művelődést monopó Limként kezében tartó birtokos osztály, kilencszázéves latin közigazgatási nyelvhasználatával, anyanyelvit szinte képtelenné tette a fejlődő kor közéleti fogalmainak kifejezésére. A XIX. század eleji magyar nyelv — írja Eötvös Károly visszaemlékezésében — olyan zagyvalék nyelv, amilyen még nem volt soha a világon. Ennek a nyelvi zűrzavarnak, a sok felesleges idegen, főként stein szónak, kifejezésnek kiküszöbölésére, illetőleg jó magyar szavakkal, kifejezésekkel helyettesítésére. a magyarosvásra vállalkozik 1807-ben Veszprém megye-A munkának irodalmi kiviteleznje lesz könyvével Pápay S&r.vel. h egri líceum ■•■■in magyar tanára, aki az első magyar nyelvű irodalomtörténetet is megírta: a Dunántúlra kerülve az Esterházy birtok jogtanácsosa, majd Veszprém megye táblabírája lesz. Sokoldalú tehetségével csakhamar kitűnik a megye értelmiségei közül. Alig lép be a közéletbe 1802-ben, élesztője les az új mozgalomnak, mely hirdeti, hogy meg kell tisztítani a nyelvet „a sok átkozott latinságtól és né■ metségtől". Három év múlva, 1805 ben, már hivatalos megbízást kap a tudós táblabíró, hogy ..csináljon a kormányzás, igazgatás, tiszti szolgálat és pereskedés számára tökéletes és tiszta magyar nyelvű.. . Szedje össze mindazt, ami szép és jó várt a múltban és népünk idő nyelvébe.. Pápay méltó vét a megbízatásra, a munkát elkészítette. A Veszprémben, másfél századdal ezelőtt, a régi híres nyomda, „Számmer Klára betűivel" kiadott mű teljes ríme: „Észrevételek a magyar nyelvnek a polgári igazgatásra és törvénykezésre való alkalmaztatásáról, az oda tartozó kifejezések gyűjteményével, melyeket a haza éleibe terjeszt Veszprém vármegye." Benne több mint 250 oldal terjedelemben alapos felkészültséggel taglalja, hogy miért tartja szükségesnek az országos nyelvújítási és nyelvvédő mozgalom keretében a magyar közigazgatás és azon keresztül közéletünk nyelvében elburjánzott idegenszerűségek kigyomlálását. A bevezető ajánlás után három részletes tanulmányban vázolja eljárása jogosságát. Jól látja nyelvünk közéleti használhatatlanságának két fő okát: ... ..a kifejezéseket szaporítsuk ... mivel eddig minden polgári dolgainkat és ügyeinket deák nyelven vittük, anyai nyelvünk amellett szegénységben maradván, nem találhatunk benne elegendő kifejezéseket • • •“ továbbá...........hogy a magyar kifejezéseknek értelmét is voltaképpen meghatározzuk . nem mulasztja el itt utalni a népnyelv ősforrására, amikor hangoztatja... „figyelmeznünk kell a közönséges szólás témáira, hogy ... miként szokta magát a jó magyar kifejezni..A megfelelő kifejezései keresésénél „a magyarok közönséges szólásait ajánlja vizsgálatra. Szívügye a nyelvművelő tudós társaság, az akadémia felállítása. Erről így ír:.......Hogy hazai nyelvünk gazdagodjon, s kifejezéseink igazán, s nem a nyelv rontásával szaporíttassanak, e végre azt kell elmulhatatlanul sürgetnünk, hogy egy nemzeti Tudós Társaság állíttassák fel az ország kebelében, mely mindennemű tudományokra és mesterségekre kiterjeszkedvén, azoknak előadására nyelvünket alkalmatossá tegye . . /. Végül a felvetett akadémiai gondolatnak és a nyelvújítás szükségességének egybekapcsolására — mintegy megérezze munkája jelentőségét — szerényen megkockáztatja az országos hangulat megindítását — mondván —, ... „tanácsos volna az ország kebelében az ezen dologhoz igazán értő derék hazafiak közül egynéhányat Társaság formájában kiválasztani... amely Társaságnak munkája osztán... ez országnak minden megyéivel közöltetvén, reményem lehet, hogy az ország megyei az ilyen munka felől lehetnek azt, hogy a fundarmalomos okokról fogva helyesen állapíttatott meg, azt tehát hazafias buzgósággal elfogadni s magukat ahhoz alkalmaztatni kisebbségnek nem tartanák .. Csaknem kétszáz oldalon keresztül közli betűrendben azt a sok száz idegen szót, amiknek helyettesítésére, . .. „hogy hord nyelvünk gazdagodjon ... s kifejezéseink igazán s nem a nyelv rontásával szaporíttathassanak .. ., tud nyelvünk akár a már meglevő nyelvkincsből, akár „szaporítással" megfelelő „kifejezéseket” alkotni. Okfejtéseink nyelvészeti szakszerűsége, munkáját messze kiemeli kora hasonló próbálkozásai közül. Híve a nyelvújításnak, de az erőszakos átültetéseket határozottan elveti. A beszélt nyelv tetszés szerinti formálását visszautasítja azzal, hogy a legművészibb beavatkozás is csal; ügyetlen próbálkozás az élőnyelv csodálatos alakító, formáló erejével szemben. Ez a lelkiismeretes, mérlegelni akaró tudós munka jellemzi Pápay Sámuel eljárását. Igazi nagysága csak műveinek olvasása után tárul fel. Helyes nyelvtudományi szakirodalmunkban, megyénk nagyjai között még nem eléggé meghatározott, sőt erősen elmosódott. XIX. századi művelődéstörténelmünkben a megye területéről kevesen alkottak olyan nagyot és tudományosan maradandót, mint Pápay Sámuel könyvével. Hungler József Iűn-e a csók? Szegény olasz szerelmesek most alapos „lelkiismeretvizsgáálatot” tarthatnak, mert a vatikáni ,,Palestra del Clero” cmű újság tanulmányt közölt arról, hogy van-e a csók. Szól pedig az írás eképpen: „Azoknál a férfiaknál és nőknél, akik nincsenek egykiácal rokoni kapcsolatban, a csók megbocsátandó bűnnek számít akkor, ha a pillanatnyi érzéki gyönyörnek szól csupán. Viszont halálos bűnnek tartandó a csók, ha a nemi egyesülés előfutárja. A házastársak csókjai és a rokoni csókok nem számítanak bűnnek. Az utóbbi azonban csak abban az esetben, ha a csókolódzónak nincsenek hátsó gondolatai.” De vajon honnan tudhatja az ártatlan ifjú a csók elején, hogy milyen gondolatai lesznek a csók végén?! ús találmány: a CsOkméri . Nem lehetett valami sok betege annak a francia orvosnak, akinek egy valóban újszerű találmányát nemrég mutatták be egy párizsi kiállításon. A találmány: a csókméri. Ha valaki megcsókolja az eddig valóban „nehezen nélkülözött” készülék fémlapját, a szerkezet nyomban jelzi az illető ..csókerejét” — húsz hírneves filmcsillag csókjához mérten . .. a feltaláló alighanem hasznothajtóbbnak vélte a hírneves filmcsillagok reklámozását, mint az egyszerű beteg emberek meggyógyítását. sozepdc.vaxtcu NAPLÓ I. felvonás Történik az utcán. Szereplők: Laci, Manci és még sokan mások. Gyönyörű tavaszi vasárnap délután volt, az emberek úgy meglepték az utcát, mint a legyek a napra tett húsz (költői hasonlat!. A nők egy része csinos volt, a többi meg azt hitte magáról. A férfiakból áradt a brillantin szag és ők tudták, hogy csinosak. A sarkon egy izgatott fiatalember ücsörgött, akinek a neve mondjuk Tóthaci, mert végeredményben nem a név fontos, hanem az, hogy Laci halálosai’ szerelmes volt Mancikába, ahol szintén nem a név a lényeg, hanem az, hogy Mancika is viszonozta a fiú lángoló érzelmeit. Laci nagyon izgatott volt, mert hosszas vívódás után elhatározta, hogy ma végre elmondja a lánynak, hogy nem tud nélküle élni és e célból megkéri a kévét, meg miegymást. Sőt azt is elhatározta, hogy a Várban költői vallomása után megcsókolja. Végre feltűnt Manci, frissen bodorított hajjal, magával hozva 18 éves fiatalságának minden báját, szinte átforrósodott körülötte a levegő. Inéi örömmel sietett elé, gyorsan leadott három betanult hókot, amit Mancika szenden, szerényen visszautasított, de látszott, hogy nagyon jól esik neki! — Mancika, én ma valami nagyon fontosat akarok magának mondani. — Mondja Tavi — csicseregte a lány, bár úgy is tudta, hogy miről lesz szó, hisz a nők az ilyet előre megérzik. — Mondom, de nem itt. Menjünk ebből a tömegből, talán megnézhetnénk a Várat. — Hát ha nagyon akarja... — mondta Manci olyan hangsúllyal, hogy éreztesse, hogy neki nem túlzottan fontos a dolog, de azért magában rettenetesen izgult, hogy a fiú nagyon akarja. Ls Taci persze nagyon akarta. Aztán elindultak. II. felvonás Szín: Egy kutya, személyek: egy bolha nő és egy bolha férfi. A bolha házaspárnál nagy családi botrány tört ki. Valamin összevesztek és tíz ügy odáig fartolt, hogy a felbőszült férfi kidobta nejét összkomfortos lakásukból, mely a kutya füle tövénél volt berendezve. Az elkeseredett bolha nő céltalanul csatangolt a kutya hátán lévő őserdőben, majd nagy bánatában elhatározta, hogy öngyilkos lesz Kimászott a kutya farkának a legvégére, még egyszer visszanézett az erdőre, ahol valaha olyan boldog volt, elénekelte Muszorgszkij bolhadalát, mely náluk körülbelül olyan szerepet tölt be, mint a finneknél a Kalevala, aztán egy hirtelen mozdulattal a mélybe vetette magát. Valami fényes barnaságra esett, amely szabályos időközönként a földre koppant. Aztán megpillantott egy ritkás növényzettel borltott póznát, mely valami lengő szövetben tűnt el. Félve ura bosszújától, megindult felfedezni az új világot. Ifj. felvond* Szín: Laci lába, hasa és háta közepe. Szereplő: A bolha nő. A szerencsétlen bolha némber búsan barangolt az új terepen, majd elhatározta, hogy bánatában leissza magát. E célból próbafúrásokat eszközölt Laci lábszárán, hasán, majd átkutyagolt a hátára, s miután megállapította, hogy ezen új állatnak sokkal puhább a bőre és sokkal ízletesebb a vére, haját-haját felejtve, lakmározni kezdett. IT. felvond* Szín: A természet lágy öle. Szereplők: Laci és Manci. Laci — ezt azt hiszem, mondani sem kell — útközben a poklok minden kínját kiállta. Úgy érezte, mintha testét sósavval locsolgatnák, de tűrte rendületlenül, hisz a lány előtt ilyen ünnepi alkalomkor vakarózni illetlenség lett volna. No meg aztán a technika mai állása mellett, minden segédeszköz nélkül az ember nem is tudja megvalami a hátát. Közben felértek a várba és lány várakozóan csüggesztette két ragyogó szemét a fiúra. — Megérkeztünk, most már beszélgethetünk. Laci úgy érezte, hogy tíz évre levezekelte minden bűnét, szemei könnybe lábadtak. Állt szemben a lánnyal, szótlanul nézte és minden vágya az volt, hogy jó volna meghemperegni egy halom rajzszögben. — Ha maga tudná, hogy én mit érzek drága Mancika . .. mondta a fiú reszkető hangon__ — A lány hátán kellemes bizsergés futott át. — Beszéljen,.., én megértem... higgje el, én is hasonlóképpen érzek. Vallotta Mancika lágyan. — Nem tud maga így érezni. •** gagyogta lemondóan Laci. — Dehogynem Lacikám.., higyje el, én is... higyje el nekem is, Laci szeme felcsillant: — Magának is? Nem, az nem lehet. — Dehogynem lehet... minden lehet... turbózolta szerelemiUaaaa Mancika. — Mancika, én kérnék valamit ~ suttogta Laci. — Kérjen Laci és én teljesíteni fogom. — Röppent a lány piros ajkától a válasz. Mosolyogva, biztatóan nézett a fiúra, félig nyitott, puha, kicsi szája észrevehetően remegett. — Mancikám édes, szeret? — Nagyon — lehelte a lány: — fia szeret, akkor megért.. . — Persze, hogy’ megértem, kis csacsi. Beszéljen. — Mancika, én megkérem. ■ s *• hebegte izgatottan Laci. — Megkéri? ... sürgetne a lány, de ebben a hangban a beleegyezés is megvolt már. Közelebb húzódott a fiúhoz és megfogta a kezét. — Megkérem ... — Megkéri? — Mancika, én megkérem, hogy vakarja meg a hátam közepét. * Mondanom se kell, hogy Mancika pirosló arccal és pirosló fülekkel elrohant. Inci ottmaradt egyedül és bármennyire fájt neki, hogy ezen a szerelmes szép tavaszi napon elvesztette szivének legdrágább kincsét, nem tudott bánkódni, mert örült, hogy végre tte kidőlhet egy fának, * jól megvakarhatja a hátát. Mert néha olyan kevés kell * boldogsághoz Herbst Peren/- Ásás közben Élesztő szél borzolja már a földet, amint az ásóm vágja hantjait. A holt avarból új tavasz köszöntget, és munkálkodni most már az tanít. Hogy mélyre nyomjam gondosan az ladt, mert gyorsan pusztul felszínen a mag. 8 lehet talán, hogy nehéz lesz kivárnom viszontlátni, mit méhe befogad. Nehéz a föld, a kar is egyre lankad. A fáradásban mi adhat erőt, és értelmet a biztató szavaknak zord tél után és szép tavasz előtt? Talán a gyom, amely a mélyre tört le, s az ásómmal föld fölé kerül? Vagy a virág, mely munkámat köszöntve vigyázza kertem rendületlenül? Pacsirta száll fölöttem énekelve, míg mélyre fúr az ásóm vashegye, s ha egy-egy gaz itt-ott mégis kikelne, virágjaim közt lesz majd sírhelye. Egerszegi Ferenc A szélpásztorhoz A szélpásztor terelgeti Felhő nyáját fent az égen, Órák óta vonulnak már. De megállnak majd a bércen. A távolban magas, zordon, Kékelő hegyorom látszik. Pihennek ott bárányfelhők, Elfáradhattak odáig. Hósipkájú hegy csúcsára Fáradt nyájak repülnek, Hegy előtt is még síkjára Felhő-barik települnek. Tereld-tereld daloló szél Haboshátú birkáidat, Pihenjenek ott a hegynél. Ránk meg süssön fel már a Nap, Hisz oly régen eltakarja Juhnyájad a kéklő eget! Idelent meg az öreg Föld Meg-megborzong, és didereg. Szabó Ilona 1957. március 1. Ökörfogat kontra expressvonat Strasbourg közelében a Párizsi Express belerohant egy tűzifával megrakott ökrösszekérbe. Az összeütközésben az ökrösszekér győzött, mert az expressvonat mozdonyát ki kellett cserélni. Az ökröknek és a kocsisnak semmi bajuk nem történt. Az összeütközés hevessége folytán a fahasábok 300 méter körzetben szétrepültek.