Középdunántúli Napló, 1957. március (1. évfolyam, 51-78. szám)

1957-03-29 / 76. szám

4 Veszprém megye szerepe a nyelvújítás harcában 1804. március 4-én Vállán tar­tott gyűlésükön fogadták el „Vesz­prém vármegye rendet" Vápay ,Sa­muel Veszprém vármegye táblabí­­rája, mint ezen nemes vármegye által e tárgyban megbízott munkál­kodók korszakalkotó nyelvújító mun­­kájának a többi megyék részére meg­küldését. ... „a bővebb megvizsgálás és tökéletesítés kedvéért. .. azon bizodalmas kéréssel, hogy az ország­­gyűlésére választott követyeik által, a szép és hasznos tudományok gya­rapodására, egy magyar tudós társa­ságnak felállítását; mindenekelőtt pedig a magyar törvényhez és nyelv­hez igazán értő férfiak közül néme­lyeknél, a haza minden vidékeiből leendő kineveztetését eszközölni mél­­tó-lassanak.. /’ A fenti hosszabb idézet a beve­zett­ gondolata annak a rég elfeled­telt, Veszprémben másfélszáz évvel ezelőtt megjelent, országos érdeklő­dést keltő nagyszabású, terjedelmes nyelvészeti munkának, amelyre visz­­szaemlékezéssel, írójának érdemeit is szeretnénk kellő méltatásban része­síteni. .A francia forradalmat előkészítő felvilágosodott szellemű gondolkodás, a XVIII. század végén, hazánkat is felrázza tespedéséből. A nemzeti kul­túra egyedüli birtokosa, a nemesség, a forradalmi eszmékkel szembehe­lyezkedik, így reméli előjogainak megmentését. Készséges segítője eb­ben az idegen, osztrák államhatalom, mely elnyomója és kerékkötője, sem­mint pártfogója nemzeti törekvése­inknek. A gyarmati helyzetből szabadulást remélő XIX. század eleji magyar ér­telmiség, a racionalizmus és felvilá­gosodás érvényesítését irodalmi tö­rekvéseiben, a magyar nyelvnek szabad használatában vélte megta­lálni. A Kazinczy által megindított nyelvújítási mozgalom lesz az a szel­lemi irányzat, mely az átalakulásért lelkesedő értelmiség Szám­ára egyik kibontakozási terület­ .A nemzet önvédelmi harcát jelentő nyelvmozgalom nagy jelentőségét Veszprém megye az elsők között érti meg, és tudós táblabírája, Pápay Sámuel munkájával szinte korszak­­alkotó feladatra vállalkozott. Mi volt e nagyszabású mozgalom nyelvi alapja? A magyar művelődést monopó­ L­imként kezében tartó birtokos osz­tály, kilencszázéves latin közigazga­tási nyelvhasználatával, anyanyel­vit szinte képtelenné tette a fejlődő kor közéleti fogalmainak kifejezé­sére. A XIX­. század eleji magyar nyelv — írja Eötvös Károly vissza­emlékezésében — olyan zagyvalék nyelv, amilyen még nem volt soha a világon. Ennek a nyelvi zűrzavarnak, a sok felesleges idegen, főként stein szónak, kifejezésnek kiküszöbölésére­, illetőleg jó magyar szavakkal, kifejezésekkel helyettesítésére. a magyarosvásra vállalkozik 1807-ben Veszprém me­gye-A munkának irodalmi kiviteleznje lesz könyvével Pápay S&r.vel. h egri líceum ■•■■in magyar tanára, aki az első magyar nyelvű irodalomtörténetet is megírta: a Du­nántúlra kerülve az Esterházy bir­tok jogtanácsosa, majd Veszprém me­gye táblabírája lesz. Sokoldalú te­hetségével csakhamar kitűnik a me­­gye értelmiségei közül. Alig lép be a közéletbe 1802-ben, élesztője les az új mozgalomnak, mely hirdeti, hogy meg kell tisztítani a nyelvet „a sok átkozott latinságtól és né■ metségtől". Három év múlva, 1805 ben, már hivatalos megbízást kap a tudós táblabíró, hogy ..csináljon a kormányzás, igazgatás, tiszti szol­gálat és pereskedés számára tökéletes és tiszta magyar nyelvű­.. . Szedje össze mindazt, ami szép és jó várt a múltban és népünk idő nyelvé­­b­e.. Pápay méltó vé­t a meg­bízatásra, a munk­át elkészítette. A Veszprémben, másfél századdal ezelőtt, a régi híres nyomda, „Szám­mer Klára betűivel" kiadott mű tel­jes ríme: „Észrevételek a magyar nyelvnek a polgári igazgatásra és tör­vénykezésre való alkalmaztatásáról, az oda tartozó kifejezések gyűjtemé­nyével, melyeket a haza éleibe ter­jeszt Veszprém vármegye." Benne több mint 250 oldal terjede­lemben alapos felkészültséggel taglal­ja, hogy miért tartja szükségesnek az országos nyelvújítási­ és nyelvvédő mozgalom keretében a magyar köz­igazgatás és azon keresztül közéle­tünk nyelvében elburjánzott idegen­szerűségek kigyomlálását. A bevezető ajánlás után három részletes tanulmányban vázolja el­járása jogosságát. Jól látja nyelvünk közéleti használhatatlanságának két fő okát: ... ..a kifejezéseket szapo­rítsuk ... mivel eddig minden pol­gári dolgainkat és ügyeinket deák nyelven vittük, anyai nyelvünk amellett szegénységben maradván, nem találhatunk benne elegendő ki­fejezéseket • • •“ továbbá...........hogy a magyar kifejezéseknek értelmét is voltaképpen meghatározzuk . n­­em mulasztja el itt utalni a népnyelv ősforrására, amikor hangoztatja... „figyelmeznü­nk kell a közönséges szólás tém­áira, hogy ... miként szokta magát a jó magyar kifejez­ni..A megfelelő kifejezései­ ke­resésénél „a magyarok közönséges szólásait ajánlja vizsgálatra. Szívügye a nyelvművelő tudós társaság, az akadémia felállítása. Er­ről így ír:.......Hogy hazai nyelvünk gazdagodjon, s kifejezéseink igazán, s nem­ a nyelv rontásával szaporít­­tassanak, e végre azt kell elmulha­­tatlanul sürgetnünk, hogy egy nem­zeti Tudós Társaság állíttassák fel az ország kebelében, mely mindennemű tudományokra és mesterségekre ki­terjeszkedvén, azoknak előadására nyelvünket alkalmatossá tegye . . /. Végül a felvetett akadémiai gondo­latnak és a nyelvújítás szükségessé­gének egybekapcsolására — mintegy megérezze munkája jelentőségét — szerényen megkockáztatja az orszá­gos hangulat megindítását — mond­ván —, ... „tanácsos volna az or­szág kebelében az ezen dologhoz igazán értő derék hazafiak­ közül egy­néhányat Társaság formájában ki­választani... amely Társaságnak munkája osztán... ez országnak minden megyéivel közöltetvén, re­mény­em lehet, hogy az ország me­gyei az ilyen munka felől lehetnek azt, hogy a fundarmalom­os okokró­l fogva helyesen állapíttatott meg, azt tehát hazafias buzgósággal elfogadni s magukat ahhoz alkalmaztatni ki­sebbségnek nem tartanák .. Csaknem kétszáz oldalon keresztül közli betűrendben azt a sok száz ide­gen szót, amiknek helyettesítésére, . .. „hogy hord nyelvünk gazdagod­jon ... s kifejezéseink igazán s nem a nyelv rontásával szaporíttathassa­­nak .. ., tud nyelvünk akár a már meglevő nyelvkincsből, akár „szapo­rítással" megfelelő „kifejezéseket” al­kotni. Okfejtéseink nyelvészeti szakszerű­sége, munkáját messze kiemeli kora hasonló próbálkozásai közül. Híve a nyelvújításnak, de az erőszakos át­ültetéseket határozottan elveti. A beszélt nyelv tetszés szerinti formá­lását visszautasítja azzal, hogy a legm­űvészibb beavatkozás is csal; ügyetlen próbálkozás az élőnyelv csodálatos alakító, formáló erejével szemben. Ez a lelkiismeretes, mérlegelni akaró tudós munka jellemzi Pápay Sámuel eljárását. Igazi nagysága csak műveinek olvasása után tárul fel. Helyes nyelvtudományi szak­­irodalmunkban, megyénk nagyjai kö­zött még nem eléggé meghatározott, sőt erősen elmosódott. XIX. századi művelődéstörténelmünkben a megye területéről kevesen alkottak­ olyan nagyot és tudományosan maradan­dót, mint Pápay Sámuel könyvével. Hungler József I­űn-e a csók? Szegény olasz szerelmesek most al­apos „lelkiismeretvizsgáálatot” tart­hatnak, mert a vatikáni ,,Palestra del Clero” cmű újság tanulmányt közölt arról, hogy van-e a csók. Szól pedig az írás eképpen: „Azoknál a férfiak­nál és nőknél, akik nincsenek egy­­k­iá­cal rokoni kapcsolatban, a csók megbocsátandó bűnnek számít akkor, h­a a pillanatnyi érzéki gyönyörnek szól csupán. Viszont halálos bűnnek tartandó a csók, ha a nemi egyesülés előfutárj­a. A házastársak csókjai és a rokoni csókok nem számítanak bűnnek. Az utóbbi azonban csak ab­ban az esetben, ha a csókolódzónak nincsenek hátsó gondolatai.” De va­jon honnan tudhatja az ártatlan ifjú a csók elején, hogy milyen gondola­tai lesznek a csók végén?! ús találmány: a CsOkméri . Nem lehetett valami sok betege an­nak a francia orvosnak, akinek egy valóban újszerű találmányát nemrég mutatták be egy­ párizsi kiállításon. A találmány: a csókméri. Ha valaki megcsókolja az eddig valóban „nehe­zen nélkülözött” készülék fémlapját, a szerkezet nyomban jelzi az illető ..csókerejét” — húsz hírneves film­csillag csókjához mérten . .. a feltaláló a­lighanem hasznothaj­­tóbbnak vélte a hírneves filmcsillagok reklámozását, mint az egyszerű be­teg emberek meggyógyítását. sozepdc.vaxtcu NAPLÓ I. felvonás Történik­ az utcán. Szereplők: Laci, Manci és még so­kan mások. Gyönyörű tavaszi vasárnap dél­után volt, az emberek úgy meglep­ték az utcát, mint a legyek a napra tett húsz (költői hasonlat!. A nők egy része csinos volt, a többi meg azt hitte magáról. A férfiakból áradt a brillantin szag és ők tudták, hogy csinosak. A sarkon egy izgatott fiatal­ember ücsörgött, akinek a neve mondjuk Tóth­­­aci, mert végered­ményben nem a név fontos, hanem az, hogy Laci halálosai’ szerelmes volt Mancikába, ahol szintén nem a név a lényeg, hanem az, hogy Man­cika is viszonozta a fiú lángoló ér­zelmeit. Laci nagyon izgatott volt, mert hosszas vívódás után elhatá­rozta, hogy ma végre elmondja­­ a lánynak, hogy nem tud nélküle élni és e célból megkéri a kévét, meg mi­egymást. Sőt azt is elhatározta, hogy a Várban költői vallomása után megcsókolja. Végre feltűnt Manci, frissen bodorított hajjal, magával hozva 18 éves fiatalságának minden báját, szinte átforrósodott körülötte a levegő. Inéi örömmel sietett elé, gyorsan leadott három betanult hó­kot, amit Mancika szenden, szeré­nyen visszautasított, de látszott, hogy nagyon jól esik neki! — Mancika, én ma valami nagyon fontosat akarok magának mondani. — Mondja Tavi — csicseregte a lány, bár úgy­ is tudta, hogy miről lesz szó, hisz a nők az ilyet előre megérzik. — Mondom, de nem itt. Menjünk ebből a tömegből, talán megnézhet­nénk a Várat. — Hát h­a nagyon akarja... — mondta Manci olyan hangsúllyal, hogy éreztesse, hogy neki nem túl­zottan fontos a dolog, de azért ma­gában rettenetesen izgult, hogy a fiú nagyon akarja. Ls T­aci persze na­gyon akarta. Aztán elindultak. II. felvonás Szín: Egy kutya, személyek: egy bolha nő és egy bolha férfi. A bolha házaspárnál nagy­ családi botrány tört ki. Valamin összevesz­tek és tíz ügy odáig fartolt, hogy a felbőszült férfi kidobta nejét össz­komfortos lakásukból, mely a kutya füle tövénél volt berendezve. Az el­keseredett bolha nő céltalanul csa­tangolt a kutya hátán lévő őserdő­ben, majd nagy bánatában elhatá­rozta, hogy öngyilkos lesz Kimá­szott a kutya farkának a legvégére, még egyszer visszanézett az erdőre, ahol valaha olyan boldog volt, el­énekelte Muszorgszkij bolhadalát, mely náluk körülbelül olyan szere­pet tölt be, mint a finneknél a Ka­levala, aztán egy hirtelen mozdulat­tal a mélybe vetette magát. Valami fényes barnaságra esett, amely sza­bályos időközönként a földre­ koppant. Aztán megpillantott egy ritkás nö­vényzettel borltott póznát, mely va­lami lengő szövetben tűnt el. Félve ura bosszújától, megindult felfedezni az új világot. Ifj. felvond* Szín: Laci lába, hasa és háta kö­zepe. Szereplő: A bolha nő. A szerencsétlen bolha némber búsan barangolt az új terepen, majd elhatározta, hogy bánatában leissza magát. E célból próbafúrásokat esz­közölt Laci lábszárán, hasán, majd átkutyagolt a hátára, s miután meg­állapította, hogy ezen új állatnak sokkal puhább a bőre és sokkal ízle­­tesebb a vére, haját-haját felejtve, lakmározni kezdett. IT. felvond* Szín: A természet lágy öle. Sze­replők: Laci és Manci. Laci — ezt azt hiszem, mondani sem kell — útközben a poklok min­den kínját kiállta. Úgy érezte, mint­ha testét sósavval locsolgatnák, de tűrte rendületlenül, hisz a lány előtt ilyen ünnepi alkalomkor vakarózni illetlenség lett volna. No meg aztán a technika mai állása mellett, min­den segédeszköz nélkül az ember nem is tudja megvalami a hátát. Közben felértek a várba és lány vá­rakozóan csüggesztette két ragyogó szemét a fiúra. — Megérkeztünk, most már be­szélgethetünk. Laci úgy­ érezte, hogy tíz évre le­vezekelte minden bűnét, szemei könnybe lábadtak. Állt szemben a lánnyal, szótlanul nézte és minden vágya az volt, hogy jó volna meg­­hemperegni egy halom rajzszögben. — Ha maga tudná, hogy én mit érzek drága Mancika . .. mondta a fiú reszkető hangon__ — A lány hátán kellemes bizsergés futott át. — Beszéljen,.., én megértem... higgje el, én is hasonlóképpen ér­zek. Vallotta Mancika lágyan. — Nem tud maga így­ érezni. •** gagyogta lemondóan Laci. — Dehogynem Lacikám.., higyje el, én is... higyje el nekem is, Laci szeme felcsillant: — Magának is? Nem, az nem le­het. — Dehogynem lehet... minden lehet... turbózolta szerelemiUaaaa Mancika. — Mancika, én kérnék valamit ~ suttogta Laci. — Kérjen Laci és én teljesíteni fo­gom. — Röppent a lány piros ajká­tól a válasz. Mosolyogva, biztatóan nézett a fiúra, félig nyitott, puha, kicsi szája észrevehetően remegett. — Mancikám édes, szeret? — Nagyon — lehelte a lány­: — fia szeret, akkor megért.. . — Persze, hogy’ megértem, kis csacsi. Beszéljen. — Mancika, én megkérem. ■ s *•­ hebegte izgatottan Laci. — Megkéri? ... sürgetne a lány, de ebben a hangban a beleegyezés is megvolt már. Közelebb húzódott a fiúhoz és megfogta a kezét. — Megkérem ... — Megkéri? — Mancika, én megkérem, hogy vakarja meg a hátam közepét. * Mondanom se kell, hogy Mancika pirosló arccal és pirosló fülekkel el­rohant. Inci ottmaradt egyedül és b­ármennyire fájt neki, hogy ezen a szerelmes szép tavaszi napon elvesz­tette szivének legdrágább kincsét, nem tudott bánkódni, mert örült, hogy végre tte kidőlhet egy fának, * jól megvakarhatja a hátát. Mert néha olyan kevés kell * boldogsághoz Herbst Peren/- Ásás közben Élesztő szél borzolja már a földet, amint az ásóm vágja hantjait. A holt avarból új tavasz köszöntget, és munkálkodni most már az tanít. Hogy mélyre nyomjam gondosan az ladt, mert gyorsan pusztul felszínen a mag. 8 lehet talán, hogy nehéz lesz kivárnom viszontlátni, mit méhe befogad. Nehéz a föld, a kar is egyre lankad. A fáradásban mi adhat erőt, és értelmet a biztató szavaknak zord tél után és szép tavasz előtt? Talán a gyom, amely a mélyre tört le, s az ásómmal föld fölé kerül? Vagy a virág, mely munkámat köszöntve vigyázza kertem rendületlenül? Pacsirta száll fölöttem énekelve, míg mélyre fúr az ásóm vashegye, s ha egy-egy gaz itt-ott mégis kikelne, virágjaim közt lesz majd sírhelye. Egerszegi Ferenc A szél­pásztorhoz A szélpásztor terelgeti Felhő­ nyáját fent az égen, Órák óta vonulnak már. De megállnak majd a bércen. A távolban magas, zordon, Kékelő hegyorom látszik. Pihennek ott bárányfelhők, Elfáradhattak odáig. Hósipkájú hegy csúcsára Fáradt nyájak repülnek, Hegy előtt is m­ég síkjára Felhő-barik települnek. Tereld-tereld daloló szél Haboshátú birkáidat, Pihenjenek ott a hegynél. Ránk meg süssön fel már a Nap, Hisz oly régen eltakarja Juhnyájad a kéklő eget! Idelent meg az öreg Föld Meg-megborzong, és didereg. Szabó Ilona 1957. március 1. Ökörfogat kontra expressvonat Strasbourg közelében a Párizsi Express belerohant egy tűzifával megrakott ökrösszekérbe. Az összeütközésben az ökrösszekér győzött, mert az expressvonat mozdonyát ki kellett cserélni­. Az ökröknek és a kocsisnak semmi bajuk nem történt. Az összeütközés hevessége folytán a fahasábok 300 méter körzetben szétrepültek.

Next