Középdunántúli Napló, 1957. március (1. évfolyam, 51-78. szám)
1957-03-31 / 78. szám
4 Nem hagyták el a csapatzászlót! — Vége a télnek, s a rettenetes napok is tovatűntek. Az elejtett úttörőlobogót ismét felemeljük. Kibontott selymébe belekap a friss tavaszi szél, s hirdeti e hazában, széltébenhosszában, mindenütt, hogy élünk, létezünk, az úttörőmozgalom újjászületett — olvastuk a Magyar Úttörő Szövetség „Toborzó“-jában. Ennek nyomán kerestük fel a Balatonalmádi Általános Iskola igazgatóját, Kadosa János elvtársat, mondja el az úttörőmozgalom újjáéledését náluk. Szívesen beszél erről. — Tulajdonképpen olyan nagy szervezés nem is kellett — mondja, — mert az ellenforradalom ideje alatt, habár nem voltak rendszeres foglalkozások, a pajtások öntevékenyen dolgoztak. Elvégeztek olyan feladatokat, mint például a naposügyeletes munkája, a beteglátogatás stb. — Hogyan fogtak hozzá mégis a szervezéshez? — Látva a gyermekek igyekezetét, valamint olvasva a mozgalomról szóló cikkeket, — egy pillanatig sem kételkedtünk abban, hogy a mozgalom szükséges, és a tanulást, a gyermekek fegyelemre való nevelését, fejlődését segíti elő. Ezért összeültünk az úttörőtitkárral és az osztályfőnökkel — azt gondoltuk, hogy írnom várjuk a felsőbb szervek erre vonatkozó útmutatását, hanem megelőzve azt, — hozzáfogtunk a szervezéshez. — És mit szóltak ehhez a többiek? — Lőrincz Gyula például önként vállalta továbbra is az úttörőszervezést. Az osztályfőnökök pedig szívesen segítettek. Beszélgettek azokkal a gyerekekkel, akik azelőtt is aktívan vettek részt a mozgalomban. — A gyerekek hogyan fogadták a mozgalom szervezését? — A gyermekek elé kész programmal jöttünk, ami színes, vonzó és a fiatalok érdeklődési körének megfelelő. Szerepel benne például kerékpártúra Balatonfüredre, több kirándulás, labdarúgás, kézilabdamérkőzések, asztalitenisz, sakkverseny, számháború és különböző játékok. Ez jobban tetszik a gyermekeknek, illetve az is, hogy a megbeszéléseket, a programtervezést az őrsökre bízzuk. Ezzel elértük azt, hogy ők maguk jönnek ötletekkel, tervekkel, önállóbbak lettek. Az egyik őrs például azzal jött, hogy színdarabot akarnak betanulni, műsoros délutánt rendezni, és tanácsot kértek arra, mit játszanak. Számokkal is bizonyítható, hogy népszerűbb lett az áttörő élet. A felsőtagozat 265 tanulójából ma már 242 hordja ismét a piros nyakkendőt. Ezután Lőrincz Gyulával beszélgettünk. Lőrincz Gyula elmondta, hogy az ellenforradalom idején sem hagyták abba a filmvetítéseket, amivel szintén segítették a gyermekek nevelését. Filmvetítés most is minden vasárnap van, azonban problémájuk az, hogy csak szemléltető oktatófilmjeik vannak. Nagyon jó lenne, ha játékfilmeket is kapnának, hogy a gyermekek ne csak tanuljanak, hanem szórakozzanak is. Probléma továbbá az is, hogy nincs elég helyiségük, ahol az úttörők összejöhetnének megbeszélésekre, foglalkozásokra. Csupán a leányoknak van egy kis szobájuk. Lőrincz Gyula beszélt a pajtások ötletességéről is. Elmondta, hogy például a VII. fiúosztályban az úttörők sportszakosztályokat létesítettek. (Sakk, labdarúgás, asztalitenisz stb. Egy-egy szakosztály vezetője az illető sportág legjobb fiatalja. Szép és kedves szokás az, hogy minden szombaton zászlólevonás van, ahol a rajtanácselnökök, őrsvezetők elmondják az elmúlt hét eseményeit és jövőheti programjukat. Ezzel zárják a hetet és kezdik a pihenést, szórakozást. Beszélgetésünket csengetés szakította meg. Tíz perc szünetet tartottak az iskolások. Az előbb még csendes folyosókat élénk zaj, gyermekkacagás futkározás töltötte be. Ekkor beszéltünk a pajtásokkal. Előbb a leányokat kérdeztük meg a VT. b.-ben. — Sokkal színesebbek most a foglalkozások. Nálunk három őrs van, és minden héten rendezünk valamit. A múlt héten még táncdélutánt is rendeztünk, amelyen a fiúk zenekara játszott — mondja Keresztúri Katalin. Kiderült a beszélgetés során, hogy az osztályban három őrs van. Kézilabdacsoportot állítottak össze és versenyeket rendeznek. Elhatározták, hogy az osztályban levő vitrinszekrényt megtöltik dísztárgyakkal, kézimunkákkal. Igyekeznek szebbé tenni tantermüket Minden csütörtökön őrsi megbeszélés van. Ott tervezik meg a jövőheti programot A leányoknak saját őrsi szobájuk van. Erre igen büszkék. Bagoly Szabolcs rajtanácselnök is közbeszól. — Nálunk két őrs van. Most tervezzük, hogy számháborút rendezünk a két őrs között. Pénteken a diákotthonos pajtásokkal játszunk barátságos labdarúgómérkőzést. Rendezünk kerékpártúrát is — mondja. Mindezekből látható, hogy a pajtások nem hagyták el az úttörő mozgalmat, sőt szeretik és mivel színesebb, tartalmasabb, őzt maguk is igyekeznek még kedvesebbé tenni. Mint azt az egyik tanuló megjegyezte: „most sokkal izgalmasabb és érdekesebb az úttörőélet.’ Hamar eltelt a tíz perc szünet a beszélgetéssel, folytatni kell a tanulást. Ismét elcsendesednek a folyosók, a tantermek. Amikor elbúcsúztunk a pajtásoktól, megígérték, hogy írnak, megírják élményeiket a kirándulásokról, számháborúkról, a foglalkozásokról. Várjuk leveleiteket pajtások. Kasnyik Judit A St!!Z£f)!(Gr) veszprémi vár és azt körülvevő egykori település legnagyobb része eltűnt az évszázadok viharaiban. Az egymást követő pusztítások felbecsülhetetlen műtörténelmi és kulturális létesítményeket semmisítettek meg. Sok pótolhatatlan érték ment tönkre, amiknek voltáról ma már csak a véletlen fennmaradt feljegyzésekből, vagy az árva romok szomorúan omladozó köveiből értesülünk. Így pusztult el 1276-ban Csák Péter garázdálkodása folytán az európai hírű főiskola a könyvtárral együtt, majd a török korban a már fejlett kultúrájú város egyházi és világi középületei lettek romokká, amikből ha intlván elő is kerül valami a föld mélyéből, még mindig tekintélyes rész rejtőzik a mohosodó kövek alatt. Egyik legnagyobb történelmi múltú városunk Veszprém, mégis, nagyon kevés feltárt, gondozott műemléke van, a meglevők is omladoznak. Akik itt születtünk, itt nőttünk fel, köveivel együtt éltünk, történelmét, évezredes életfolyását ismerjük, mi tudjuk csak igazán megbecsülni azt, ami megvan, de... — és ez a de késztetett a cikksorozat megindítására — még jobban szeretnénk közel hozni a ma emberéhez azokat az emlékeket, amik ma is a föld mélyében vannak. — Mert vannak! A múltat erősen megszégyenítő mai ■történelmi hagyománygyűjtés, műemlékvédelem, műtörténelmi és műemléki kiadványsorozatok megjelenése, összehasonlítások az egyes kiadványok adatai között, gondolkozásra késztet, őszintén meg kell mondanunk, hogy a régibb és közelmúltban is, csak nagyon kevés történt Veszprémben, ami a meglevő történelmi emlékek gondozását tűzte célul. Erre hivatott kulturális intézményünk, a múzeum, mintha a nagy alapító gondolatától is eltávolodott volna, vajmi keveset tett az utóbbi két évtizedben. Középkori, a föld alatt még fellelhető anyag feltárására még csak nem is gondolt senki. A legutolsó ilyen irányú munka harminc évvel ezelőtt volt a Séd völgyében, a görög kolostor körüli ásatással egybekapcsolt térkiképzése az akkori városvezetőnek. Amikor egy város karakterében keressük, vagy szeretnénk megvalósítani az ifjúsági élet tartalmasabbá tételét,, szeretnénk szebb, romantikusabb iskolai életet teremteni Veszprémben is — a középiskolákban épp úgy, mint az egyetemi ifjúság körében —, nagyrészt rajtunk múlik, hogy annak egyik módját a helyi történelmi emlékek, érdekességek feltárásával is megtaláljuk. A jó kezdeményezéseket érdemes követni. Két újságcikkem van és néha-néha megnézem azokat elgondolkozva. Egyik régebbi, a másik egész friss, de mindkettőben ugyanaz a probléma: az ifjúság foglalkoztatása a történelmi emlékek kutatásában felmérhetetlen pedagógiai és művelődéstörténelmi értéket rejt magában. A már sokszor kézbe vett régebbi cikk címe is izgató: Feltárulnak, a győri kazamaták titkai. A rövid híradás szövege még inkább érdekes, ideiktatom, lahin lelkesítő hatású lesz: „A mintegy 400 éves győri vár kazamatáinak titkait a mai napig sem ismerik. A régészek csak annyit tudtak megállapítani, hogy a földalatti folyosók szerteágaznak, a vár melletti utcák alatt is. Most a győri DISZ-bizottság kezdeményezésére a város fiataljai hozzákezdenek a vár kazamatáinak feltárásához. A 401-es iparitanuló intézetből több mint százan jelentkeztek kutató munkára. A gyárak ifjúmunkásai is részt vállalnak a kazamaták feltárásában. Az úttörőház régészeti szakköre is csatlakozott a DISZ felhívásához. Négyszáz év után a Győr-városi fiatalok feltárják a sok titkot őrző vár kazamatáit.” A másik cikket is érdemes megszívlelni. Alig néhány napja került ki a nyomdából. Címe: Az egri pártszervezet és a pedagógusok. Ebben is hasonló probléma kerül elő mai vetületben. A megbolygatott ifjúsági élet elmélyültebbé tételére vetődik fel: ... „milyen jó lenne például bekapcsolni az egri vár feltárásába a diákokat... a vár ötezerreéteres szakasza még nincs feltárva, három emelet mélységben A „feltáruló", de még a föld mélyében rejtőző „kazamaták titkai,s helyi — veszprémi viszonylatban sem mindenkor alaptalanok. A mármár feledésbe merülő régi érdekes legendák sok-sok veszprémit foglalkoztattak generációkon keresztül. A helyi néphagyomány kifejezésével élve, a „vörös barátok” körüli szájhagyomány egyik legérdekesebb típuspéldája az idők sodrában rombadőlt egykori épületek történelmét fenntartó népies mondáknak, amikben mindig van kihámozható lényeg. De a múlt romantikáját őrző „öregek“ lassan kihalnak, a mesék ködbe vesznek, vagy végleg feledésbe merülnek. Keressünk mi is! Indítsuk meg a történelmi hagyománygyűjtés érdekes mozgalmát, mely a helyi népi legendákat a már csak torz formájában összeszedhető „csacska meséket“ nem mindig minősíti kificamodott népfantáziának, hanem a meseszerűség valószínű képeiből próbál elérhető adatszerűségre következtetni. Ha a kép kialakul, még ha romantikából tevődik is öszsze, vonzó lesz, érdeklődést kelt, és majd a mögötte tudományt is kereső hozzáértő szakszerűség a helyes irányítást reális mederbe terelheti. Ez lesz a mi feladatunk. Ha célunkat helyesen látjuk, ha az ifjúságnak a szép felé törekvését egy területen tartalmas romantikával meg tudjuk tölteni, akkor megértjük azt is, hogy bizonyos évjáratokban a vállalkozó szellem talán meggondolatlanságra is ragadja a fiatalságot, de jól irányított nevelés ezt is megelőzheti. Messze mutatna annak taglalása, hogy milyen kimeríthetetlen pedagógiai kincsesbánya a középiskolai és egyetemi ifjúság, csak azt a bizonyos sokat emlegetett „tartalmát‘‘ kapja meg azoktól, akiktől — család, nevelői — joggal várhatja. Mivel elsődleges célom nem a történelmi emlékek kutatásával járó pedagógiai értékelés kielemzése, hanem a veszprémi történelmi emlékek kutatásába a helyi középiskolai ál egyetemi ifjúság bekapcsolási tehetősége, illetőleg a további munkaterület felvázolása, hadd utaljak itt arra, hogy mindkét területen van már gyakorlatom. Éppen a múlt emlékeinek kutatásából áradó romantikus titokzatosság felé vonzódás, az érdekesség, a nagy várakozásokra válaszadás, majd a keresés, a vágy az ismeretlen felé; olyan energia lekötése az ifjúságnak, aminél hálásabb munkakört még nem töltöttem, be. Végeztem diákokkal ásatást, kutattam lelkes egyetemistáimmal tudós Gutheil professzor útmutatása alapján Sigray egykori rejtekhelye, majd a magam nyomozása alapján a várból levezető középkori alagút egyik szakasza után, mindkét eset arról győzött meg, a küzdelmet nem szabad feladni. Valaki még azzal vádolhatna, hogy ismételten elvi területre tévedtem* de hol vannak azok az „emlékek”* amiket kutatni kell. A továbbiak során »****» *é veimet rendszerezve felsorakoztatni és rámutatni a gondolat lényegére, amit a címmel óhajtottam kifejezni. Próbáljunk adósságot törleszteni a veszprémi helytörténet-írás anyagában, kíséreljünk meg választ adni azokra a kérdésekre, amelyek a tardomány mai eszközeivel megközelíthetők, ahol a néphagyománynak komoly jelentősége lehet, próbáljuk valósággá átformálni városunk középkori és törökkori történelme körüli népies hagyományokat és mondákét, hozzáadva a meglevő tényeket. Hungler József, az egyetemi kollégium igazgatója» (Folytatjuk.) Amivel Veszprém történetírói még adósak avOZti’ 4i lu\ Ai\ i |J i_ 1 \Ai*LO A pápai kultúrház hírei A Pápai Jókai Kultúrház igazgató-sága mellett működő ismeretterjesztő bizottság az érdeklődők és a már beiratkozottak részére vasárnap délután 4 órakor ünnepélyes keretek között a Járási kultúrházban nyitja meg a varrászati, szabászati, bébi és gyer- mekruhakészítési, valamint a főzési és cukrászati tanfolyamokat. Az ismeretterjesztő bizottság a kultúrház keretén belül ezenkívül orosz, s angol, német és francia nyelvtanfo-lyamokat is indít. Vasárnap ugyancsak délután 4 órakor indítják be a német és angol nyelvtanfolyamokat. Ezenkívül különböző mezőgazdasági tanfolyamokat is szerveznek. Például a házi kertek gazdaságossága címmel, mely a konyhakertészettel és gyümölcstermesztéssel foglalkozik. Tervbe vették továbbá baromfi, nyúl és sertéstenyésztési, valamint horgász tanfolyam megszervezését. ÁPRILIS írta: Tóth Árpád Április, ó Április, Minden csínyre friss! Faun-bokájú, vad suhanc, Újra itt suhansz! Vásott cigánykereked Porozza a tereket, Repül a szemét, Levegőbe parazsat Hintegetsz és darazsat, ' Illatot s zenét! Némely ingó és 'ügyes Ág végére már Küldöd■ kússzék az ügyes Katicabogár, Mint árbocra egy piros, Pettyes zubbonyú, Fürge lábú és csinos Kis matrózfiú! Kémleli a láthatárt: Mennyi fény! mi az? S zümmög zengő, napba zárt Szárnyakkal, tavasz! Szunnyad még a tél mező, Fáradt, vén paraszt, Fűszakálla csendbe nő, Megcibálod azt, Majd meg méznél illatosabb Szellófésűvel Fésülöd s szólsz: hé, de most Lomha szolga, fel! Szundikálás volt elég, Vár az új robot, Mit álmodtál, vén cseléd, Krumplit vagy zabot? S reszket s kacag a liget. Cserje meg bozót, Gyenge bőrű testüket Úgy csiklandozod, Minden erdő egy bolond Hejehuja-hely, Nincsen még sehol se lomb. Csak virágkehely: Izzad meg a levelek Vajúdó rügye, S a szirom már lepereg: Csókos szél vigye... S átsuhansz a városon, Bérházak felett, Felragyog sugároson Sok vak emelet: Reszkető, bíbor varázs Vén kémény fala, Lángszemszínű kék parázs A szelíd pala. Mély, sötét udvar felett Négyszögü egen, Táncos lábad emeled, Mint halk szőnyegen. S padlásablakot, kiért Sarkon fordulót, Villogtatsz, mint veresWWK Pajkos nebulók: Zsupsz! a földre hullt Sim a szenny al/Sl Nyütt hangár, tón m saegént Por maga dalol? Vak lap-árus: eleve* Bús utcaszemét, Sütkérez a melegen S nyitja holt szemét. h ! Április, 6 Április! , Míg tánccal suhansz, Látogass meg engem is. Víg, örök suhanc, Hisz egy régi kikelet Furcsa reggelén Együtt érkeztem veled Földi útra én: Szólt arany szimfónia Napfény - húrokon, S bölcsőmnél te, fény fin Álltál, víg rokon! Április-testvérem, Ól Hol van az a kor? Ifjúságom hervadó Kankalin - csokor, Elpártoltam tőled én. Nem veszed zokon? Hej, beteg s fanyar legény A régi rokon, Ha a tavaszt élvezi. Nézvén langy egét, Bánatát is felveszi, Mint szemüvegét,Mi Április, 6 Április, Simogass, vezess! Hadd legyek ma újra f&x Jó öcséd, kezes, Hadd feküdjem tarka jók Alján inni fényt, Míg arcomba szöcske vág Zöld parittyaként, Míg szememre patyolat Szirom lengve jön, S kis selyem-sátra cáaH Megbúvik e könny... ó, tán akkor, nóg a méz-' Színű nap lehull. Bordám közül a nehéz Szív is elgurul, Imbolyog még, menni fél ! Majd gyáván, sután, Bíbor labda, útra két Tűnő nap után, Táncol, ugrik fellebeg, Enyhén száll tova, Felfogják a jellegek S nem fáj már soha. 1951. március 1.