Középdunántúli Napló, 1957. szeptember (1. évfolyam, 206-230. szám)

1957-09-04 / 208. szám

1957. szeptember 1. KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ ­.A párt és a tömegek kapcsolatá­nak kérdése a proletárdiktatúra viszo­nyai között a proletárdiktatúra ere­jének legfontosabb kérdése. Ha gyen­gült a párt tömegkapcsolata, gyen­gül a proletárdik­tatúra ereje.“ Az MSZMP országos pártértekezletének határozata — az elmúlt évek során elkövetett hibák, valamint az ellen­­forradalom tapasztalatainak figyelem­­bevételével — állapítja meg ezt a marxizmus-leninizm­us tanításaiból fa­kadó igazságot. S valójában, a párt és a tömegek közötti kapcsolat ál­landó erősítésére jelenleg sokkal in­kább szükségünk van, mint bármikor. E teendő most nem csak azért bír még nagyobb jelentőséggel, mert a párttagság létszáma — helyesen — megyénkben is a korábbi évekhez ké­pest lényegesen kisebb, hanem a gaz­dasági munka megjavítása sem lehet­séges enélkül. A párt és a tömegek közötti kap­csolat erősítésének nagyon fontos esz­köze megyénkben is a párttagság ak­tivitásának állandó növelése. Ha a pártszervezetek ellátják megbízatással tagjaikat, ha a felvilágosító munkában se­gítséget adnak számukra, ak­kor növekszik a előtt a tekintélyük, dolgozók s ezzel együtt mind több pártonkí­­vüli sorakozik fel mögéjük. Hogy ez mennyire így van, arra az elmúlt hónapok pártmunkájának ta­pasztalatai is bizonyítékul szolgálnak. Amikor az elmúlt év őszén, novem­ber 4-e után, az ellenforradalom szét­veréséért, a normális élet helyreállí­tásáért, az üzemekben a termelés megindulásáért folytatott harccal egy­­időben megindult a párt újjászervezé­se, a kommunisták az utóbbi évek­ben nem tapasztalt — talán az 1945 utáni idők pártéletéhez hasonlítható !— aktivitást fej­tettek ki. Párttagjaink az üzemekben, bá­nyákban, s a falvakban fáradtságot nem ismerve ismertették pártunk po­litikáját, küzdöttek az ellenséges, vagy téves nézetek ellen, harcoltak az emberek meggyőzéséért. Ennek munkának az eredménye aztán ha­­­marosan megmutatkozott megyénk­ben is. A párt iránt gyorsan nőtt a bizalom és egy-egy párthatározat vég­rehajtása után, a kormány helyes in­tézkedései során, mind több ingadozó állt mellénk, egyre jobban erősödött a párt tömegbefolyása. Persze mindez nem jelenti azt, mintha csökkent volna a kommunis­ták aktivitása, mintha párttagságunk nem tekintené a tömegkapcsolat erő­sítését most olyan fontosnak, mint néhány hónapja. Ellenkezőleg. Párt­tagságunk igenis most is aktív, ismeri a jelentőségét a párt tömegkapcsola­ta erősítésének. Ez kiderül a kom­munisták közötti beszélgetésekből, amikor az országos pártértekezlet ha­tározatából adódó feladatokat vitat­ják. Párttagságunk helyesli, egyet­ért e határozatokkal és ez az egyetértés lehetőséget ad pártmunka további javítására.­ Olyan jelenséggel viszont találkoz­ni a megyében, hogy egyes pártszer­vezetek nem használják fel a tagság lelkesedését, nem adnak megbízatást számukra, s ezzel akarva-akaratlanul fékezik aktivitásuk növekedését. Azoknál a pártszervezeteknél, ahol ez tapasztalható, többnyire a párt­­munka szervezésénél, a konkrét ve­zetés megvalósításánál vannak hibák, s csak kisebb mértékben mutatkozik a sikereken való elbizakodottság. A párttagság aktivitásának növelése mindenekelőtt a pártmunka jó megszervezé­sétől, a pártszervezetek kon­krét vezetésétől függ. Csak két példát említünk ennek iga­zolására. Az egyiket a Marcalvölgyi Állami Gazdaság, a másikat a Pere­­martoni Ipari Robbanóanyaggyár pártszervezetétől vesszük. A Marcal­völgyi Állami Gazdaság pártszerveze­te azok közé a pártszervezetek közé tartozik, amelyek újjászervezésük óta a legaktívabbak. Az itteni párttagok aktivitásának titka elsősorban abban van, hogy a pártvezetőség mindig a legfontosabb teendőkre mozgósít és konkrét megbízatásokat ad, javasla­tokat tesz a munka javítására. Még a tavasszal kiadták például a jelszót a kommunisták: ,J­­e legyen a gazdaság deficites!“ S nemcsak mondták ezt, hanem rögtön hozzá is fogtak a jelszó meg­valósításához. A párttagokat megbízta a pártvezetőség, hogy felvilá­gosító munka útján javítsák a munkafegyelmet. A vezető­ség pedig a gazdaság vezető­ségével együtt részletes pénz­ügyi tervet dolgozott ki, hogy a gazdaság deficitjét több­­mint egymillió forinttal csök­kentsék. Munkájuk eredménye máris mutat­kozik, a munkafegyelem jelentősen javult, a gazdaságosság máris ész­revehető. Kiterjed az itteni elvtársak figyelme minden kérdésre, ami csak munkájukkal, életükkel kapcsolatban van (munkaversenyre, fiataljaik hely­zetére, stb.). Ha nehezebb probléma vetődik fel, még kommunista aktí­vát is összehívnak, amint azt egyet­len dolgozó meggyőzése érdekében nemrégen tették. Hasonló a helyzet a Peremartoni Ipari Robbanóanyagyár pártszerve­zeténél is. A termelési kérdésekkel való fokozott foglalkozáson túl nagy gondot fordítanak a tö­megszervezetek munkájának javítására, mint a dolgozók megnyerésének fontos eszkö­zeire. A tömegszervezetekben dolgozó kom­munisták aktivizálásán keresztül erő­síti a tömegekkel való kapcsolatát az itteni pártszervezet. Állandóan foglal­koznak a kommunisták — a pártszer­vezet megbízására — a Hazafias Nép­fronttal is. A politikai kérdésekkel való foglalkozásnak — a népfronttal együtt — a párttagok érdekes és új formáját honosították meg az üzem­ben.­­ A közelmúltban például politikai rejtvényversenyt rendeztek. Minden­ki, aki a versenyben részt vett, tíz kérdést kapott. Ezek egy része az el­lenforradalmi eseményekkel, más ré­sze a politikai gazdaságtan egyes té­teleivel foglalkozott. A legjobb vá­laszokat díjazták. A dolgozóknak tet­szett a politikai rejtvényverseny. Szinte mindenki részt kívánt venni a versenyben. A részvevők a kérdé­sek átvétele után szorgalmasan lát­tak a válaszok kidolgozásához. Végül is bizottság értékelte a felele­teket. Ezalatt kultúrműsor szórakoz­tatta a jelenlévőket, egészen addig, amíg sor került az eredményhirde­tésre. A párttagok aktivizálásának az em­lítetteknél többféle módja van, leg­alább olyan sok, mint amennyi aktív pártszervezet van megyénkben. Na­gyon jól fel lehet használni a töme­gekkel való kapcsolat erősítésére azt a hatalmas felháborodást is, amely megyénk dolgozóiból az ENSZ tör­vénytelenül létrehozott ötös bizottsá­gának hazug jelentése váltott ki. Ad­janak pártszervezeteink ennek a rá­galmazó jelentésnek az ismertetésé­re, leleplezésére is megbízatást kommunistáknak, hogy a felvilágosí­­­tó munkájuk nyomán minél több dolgozót sorakoztassunk fel szocia­lizmust építő hazánk védelmére, a proletárdiktatúra erősítésére. Kanizsa István hal éljük a pár­ Ua^ság aktivitását Műszaki tanács alakul a Nitrokémiában A Fűzfői Nitro­kémiában a közel­múltban elhatározták, hogy egy szű­­kebb körű műszaki tanácsot hoznak létre. Igen sok kísérlet folyik, eléggé szerteágazó a termelés és egy ember képtelen helyes ítéletet mondani a különféle műszaki kérdésekben. műszaki tanács lesz hivatva eldönte­­­ni azt is, hogy egy-egy jelentősebb újítást vagy találmányt érdemes-e, vagy milyen formában vitelezzék ki. A műszaki tanácson kívül a szak­­szervezet is létrehoz egy szélesebb­ként bizottságot, amely szintén a termelés fellendítését segíti majd elő. 3 fi Pápai textilgyár export munk­ájáról Az ország igen jelentős exportra termelő üzeme a Pápai Textilgyár. Termékei szinte a világ minden táján ismertek. Ausztrália, Franciaor­szág, Finnország, Görögország Ausztria stb. szerepel a megrendelők között. Az ellenforradalom igen nagy kárt okozott ebben az üzemben is. Igaz, hogy ez év első negyedévében 160 200 négyzetméterrel túlteljesí­tette az exporttervet, de még felét sem termelték a korábbi negyedévek­ben­ gyártott mennyiségnek. Munkaerőben és nyersanyagban is hiány volt. A gyártás tervszerűt­lenné vált, mert azt készítették, amit éppen tudtak. A második negyed­évben jelentősen nagyobb volt már a tervszám, de adósak maradtak. Eh­hez egyébként még az is hozzájárult, hogy a választék bővítése érdeké­ben olyan új anyagok gyártását tervezték, am­ire még nem volt nagyüze­mi tapasztalat. Természetes, hogy ez átmenetileg m­nőségromláshoz, ex­port kieséshez vezetett. A harmadik negyedévben eddig már sikerült behozniuk a korábbi elmaradást is, noha jelentősen emelkedett a tervük. Most pedig import festékhiány és a csomagolásnál használt celofán Iránya lassította a szál­lítást. Jelenleg nagy küzdelmet kell folytatniuk azért, hogy a harmadik negyedéves tervet teljesíteni tudják. A dolgozókat anyagilag is érdekeltté tették az export­gyártásban. Mivel igen nagy számban dolgoznak tanulók és átképzősök, ezért igen fontos, hogy az idősebbek tapasztalatait, jó munkamódszerét széles körben elterjesszék. Új gép­eket, többek között zsugorítógépet, gyűrhe­­tetlenítőgépet, széles mosógépet szereltek fel. Ezek segítségével akarják gyorsítani a gyártást. A régi, elavult kikészítőgépeket kicserélik és az új gépek üzembehelyezésével lényegesen megnövelik a kikészítő üzem ka­pacitását. A növekvő igények kielégítésére új célnáző üzemet létesítenek, mert bővíteni akarják a választékot. Kísérleteket folytatnak a színes gyapot fonására, mert a gyapotban festett áruk igen keresettek a külföldi pia­cokon. A textilgyárban egyre szélesedik a szocialista munkaverseny. 18 bri­gád alakult, amelynek jórésze exportra termel. Egymással versenyeznek. A mennyiség mellett a minőség javítása, a munkafegyelem megszilárdí­tása a fő cél. A legutóbbi értékelés szerint a Tóth, az Ihász és a Szita brigád értek el legjobb eredményt. Sok tennivalójuk van még a textilgyáriaknak abban, hogy gazdasá­gosabbá tegyék a munkát. Ez azért is fontos, hogy év végén valóban tudjanak nyereségrészesedést osztani. Az elmúlt negyedévben viszont az előírtnál mintegy 145 ezer forinttal kevesebb nyereséget fizettek be, aminek jórésze nem indokolt. Volt olyan hónap, amikor a termelés és a bérek között nem volt meg az összhang, 2,2 százalékkal több bért fizet­tek ki, mint amennyit lehetett volna. Jelenleg már változtattak ezen és az átlagbér ellenőrzéssel biztosítják a termelékenység és a bérek közötti helyes arányt. Az üzemi pártbizottság is rendszeresen fogla­kozik a termeléssel. Egy külön bizottságot alakítottak, amely a gazdaságosság és a létszám alakulás kérdésével foglalkozik és tanácsokkal segíti a vállalat gazdasági­­ és műszaki vezetőinek munkáját. Közös munkával igyekeznek megszi­lárdítani és fokozni eredményeiket. Hét éve elnöke a szövetkezetnek Úgy mondták az állomáson: félórai járásra van a község. Elva­lá­dultam. Csendesen mélázva bandu­koltam a poros országúton, gyönyör­ködve néztem a tájat. Festői kör­nyezet. Oldalt kígyózva nyújtózott a bakonyi erdő, előttem a dimbes­­dombos mezők. A szeptemberi nap­fény csillogva táncolt a messzi ró­­naságban. A levegőben fehér ökör­­nyulak úsztak. Kocsi gördült el mellettem. Két fekete paripa vágtázott. Egy kicsit előbbre lelassított. A kocsis vissza­szólt: — Üljön föl, messzi van még a falu — mondta barátságosan. Elfogadtam a szívességét. A kocsis pattintott ostorával és száguldott a két ló. Mögöttünk hatal­mas porfelhő szállt a levegőbe. — Szép lovak. — Azt meghiszem! — A magáé? — kíváncsiskodtam. —­­ A mienk­. — jelentette ki büsz­kén. — Tudja, a tsz-é! — toldotta meg az előbbi szót. — Ezeket sike­rült megtartani. _ Látta, hogy csodálkozom azon, amit mondott, lassabbra fogta a lo­vakat és elmesélte, mi történt ok­tóberben. — Szét akarták hordani az állato­kat. De az elnökünk, meg mi tizen­egyen talpon állt­unik — mondta nem kis büszkeséggel. — Ami nekünk nem kell, azt öl­hetitek jelentette ki az elnök. — Észnél volt a Jenő (így hívják az elnököt). És kiválasztottuk, ame­lyikek nekünk tetszettek — nevetett hamiskásan az öreg. — Hát így maradtak meg ezek a lovak! — Közébük csapott, szoro­sabbra fogta a gyeplőszárat. Való­sággal repült velünk a kocsi. Feltűnt a falu, amely csendesen húzódik meg a dombok találkozásánál. Kislőd: jel­zi a tábla. Az élet folyik a maga medrében. Trágyával megrakott szekerek dö­cögnek ki a határba. Készülnek a jö­vő évi termés megalapozására. A tsz földjén trak­tor dübörög. Árpa alá szánt. — Jövő héten már a földbe tes­­­szük a vetőmagot — újságolta Bá­lint bácsi. — Hová tart? — kérdezett most már ő. — Magukhoz — feleltem. — Pszt, hő­ he! — szólt a lovak­nak, majd felém fordulva mondta. — Itt lennénk! — És figyelmeztetőleg azt is elárulta, hogy az elnököt a majorban találom. — Köszönöm a szívességét. Először Baráth bácsival találkoz­tam. Ő a nappali őr. — Itt van az elnök elvtárs? — Nincs — válaszolta. — De hiszen azt mondták’. — Akkor biztos ezután jön — jó­solta Baráth bácsi. — Mi járatban keresi? — kíván­csiskodott. — Beszélni szeretnék vele! — mondtam — Hát mi nem tudnánk, amit akar? — Mi is tudjuk, h­ülyén eredmé­nyeink vannak — szólt közbe Bárczi József. — Igaz-e? — Éppen úgy, mint az elnök — dicsekedett Baráth bácsi. És már mondják is. Bárczi József így kezdte: — Az osztalék nagyon jó volt, mindenki elégedett lehet. Nyolc ki­lót kaptunk munkaegységenként. Zárszámadáskor a többit. — Baráth bácsi mindvégig bólogatott, bizonyí­totta, hogy igaz, amit Bárczi mon­dott. — Nézze meg a szénát, mennyi kazal van ott — vette át a szót Ba­ráth bácsi. — Van ott széna, szalma elég — mondta. — A szálasta­karmány szükséglet az első kaszá­láskor megtermett. A termésátlagok is magasabbak voltak, mint amilyen­nek gondoltuk, így van-e? — kér­dezte társától. — Ahon­gyan-e az elnökünk — mutat a kazlak felé Bárczi bácsi. — Jó ember, érti a dolgát — di­csérték. — Szeretjük is mindnyájan. Középtermetű, barna ember az elnök. Arca a naptól cserzett, sze­me örökké mosolyog. Simon Jenő, a tsz elnöke hosszú léptekkel közele­dik. — Na emberek, mi újság? — Nincs semmi különös — felel­ték azok. ■— Te biztos többet tudsz! Meg­jött-e a műtrágya? — érdeklődött nyomban Bárczi bácsi. — Most hordja az autó az állo­másról. • — Lesz elég? — Lesz, 180 mázsa foszforműtrá­­gya jött — mondta. — Akkor jól van — nyugodott meg Bárczi József. És a két öreg elment ebédelni. — Mindenről szeretnek tudni — kezdte a beszélgetést Simon elvtárs. — Pedig ritkán fordul elő, hogy va­lam­it a tudtuk nélkül csinált vol­na a vezetőség? — Hány éve tsz-elnök? — kér­deztem. — Most szeptemberben lesz hét éve! — felelte. — S azóta itt? — Igen, mindig ebben a tsz-ben. Szeretek itt lenni, és úgy érzem, a tagok is szeretnek... Igaz, a tagok szeretik az elnökü­ket, megfontolt embernek tartják. Elismerik tudását és segítenek neki, ha valami baj van. Az elnök jól irányítja a tsz mun­káit. Az eredmények is ezt bizonyít­ják. Az idén már 50 forintot ér majd egy munkaegység. Amikor Simon elvtárs a terveiről beszélt, minden a tagok jobb életé­nek megvalósítását célozza. — Most áttérünk az állattenyész­tésre — újságolta. — Jobb, kifize­­tőbb. A takarmány biztosítását már megoldottuk — folytatta tovább. — Elértük, hogy szántóföldünk 25 szá­zalékán pillangóst termelünk. A legutóbbi közgyűlésen javasol­ta, hogy vásároljanak hasas üsző­ket. A tagok eleinte ellene voltak. — Miért nem magunk nevelünk? — mondták. S az elnök megmagyaráz­ta, hogy nem mindegyik tehén utód­ja jó tenyésztésre, csak kizárólag törzskönyvezett tehenek utódjából vesznek állatokat. A tagság ezt meg­értette és beleegyeztek a vásárlásba. Sok gond és öröm van egy gazda­ság életében. De a rátermettség, lel­kesedés, hozzáértés sokra képes. Si­mon Jenőnél ez megvan. Ezért sze­reti a tagság. Németh MárUL

Next