Középdunántúli Napló, 1957. október (1. évfolyam, 231-257. szám)
1957-10-01 / 231. szám
195?. október 1. Munkások az egyetemeken több mint 120 munkás kezdte meg tanulmányait a Csinghua egyetemen és más főiskolákon. Az új munkás-egyetemisták érzelmeit fejezték ki Vang Fu-csen és Csi Man-tang szénbányászok, amikor az Új Kína hírügynökség tudósítójának kijelentették, hogy a szénbányászok valaha még álmodni sem igen mertek arról, hogy egyetemre járjanak. S ez a vakmerő álom most megvalósult, hála a kommunista pártnak. Mindkét fiatalember gyermekkora óta dolgozik a szénbányákban. A felszabadulás után rövid középiskolai tanfolyamot végeztek, amelyet főleg munkások és parasztok számára szerveztek. KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ Az Új Kína születésének 8. évfordulóján A kínai termelőszövetkezetek Ha bármelyik parasztot megkérdezzük Hejlungcsiang tartomány Suang-cseng megyéjében, hogy mi volt az elmúlt évek legnagyobb eseménye, feltétlenül azt válaszolja: a szövetkezeti mozgalom fellendülése és az árvíz. 1956. tavasza óta a megyének csaknem valamennyi parasztportája — kb 70,000 — csatlakozott a szövetkezeti mozgalomhoz, de az új szövetkezeteknek borzalmas elemi csapással kellett megküzdeniök: a Szungari folyó az összes megművelt területek egyötödét elöntötte. A síkságon fekvő gazdaságok nagy károkat szenvedtek, csak a fennsíkon alakult szövetkezetek menekültek meg teljesen a pusztító áradástól. Szemben Dél-Kínával, a mandzsúriai síkságon nem a föld a probléma, hanem a földművelő eszközök. A suangcsengi parasztok azért is alakítottak szövetkezeteket, hogy megoldják a termelőeszközök problémáját, és előkészítsék azt az időt, amikor a lóvontatású ekék helyett traktorokat használhatnak A fali termelőszövetkezet egyike volt azoknak, amelyek legtöbbet szenvedtek az 1956-os áradástól. Tavasszal nagyon szépnek ígérkezett a termél-oszövetkezeti tagok abban reménykedtek, hogy összjövedelmük meghaladja a 270,000 jüant. A vetésterületből azonban a szövetkezet jövedelme mindössze 73,000 jüan volt. Csak a szomszédos szövetkezetekben végzett munka révén sikerült ezt az összeget 90,000 jüanra kiegészíteni. A kormány teljesen elengedte a legjobban sújtott szövetkezetek adóját; ennek köszönhető, hogy a szövetkezet egy munkaegységre 0,70 jüant fizetett. Ez még mindig jóval több, mint az, amit a mezőgazdasági dolgozók a szövetkezet megszervezése előtt kerestek. Állandóan előrehalad a szövetkezetek szervezeti és gazdasági erősödése, amivel együtt jár a szövetkezetek egyesülése. Ennek következtében viszont csökkent a szövetkezetek száma. Míg 1955. végén 1,900.000 szövetkezet volt az országban, 1956. májusáig számuk 1,400.000-re, június végén 992.000-re, novemberig pedig 764 ezerre csökkent. Hangsúlyozni kell, hogy míg a szövetkezetek száma csökkent, addig a szövetkezeteké tömörült gazdaságok száma és a szövetkezetek által megművelt földterület növekedett. 1957. derekáig a parasztgazdaságok 97 százaléka lépett be termelőszövetkezeté, s méghozzá 93,3 százalék magasabb típusú szövetkezetekbe. A szövetkezetesítés során megteremtődtek a szilárd gazdasági alapok a kulákság, mint osztály felszámolásához. Kínában ennek a folyamatnak az a sajátossága, hogy miközben korlátozzák a kulákgazdaságokat, és megfosztják a kulákokat a dolgozó parasztok kizsákmányolásának lehetőségétől (tekintve, hogy a szegényparasztok és a zsellérek szövetkezeteké léptek), ugyanakkor a meggyőzés, a nevelés módszerét alkalmazzák velük szemben. A polgárhárú s a japán és amerikai imperialista agresszió következtéén az ország mezőgazdasági termelése jelentősen csökkent. Ennek ellenére már 1952-ben elérték a háború előtti maximális színvonalat a legfontosabb mezőgazdasági termelvényekből, sőt számos termelvény tekintetében túlhaladták. Az első ötéves tervén 1957-re előirányzott gabonatermelési feladatot határidő előtt teljesítették. Nagymértékben emelkedett az ipari növények termelése is. Az 1955. évi gyapottermés csaknem kétszerese volt a háború előtti legjobb termésnek. A közös gazdálkodás továbbfejlesztése és a szövetkezeti munka tökéletesítése lehetővé teszi majd, hogy állandóan emelkedjék a kínai parasztság élet- és kulturális színvonala. A szövetkezeti parasztok máris az eddiginél lényegesen jobban ki tudják elégíteni személyes szükségleteiket. 1956-ban az elemi csapások által kismértékben sújtott kerületekben a szövetkezetbe tömörült gazdarágok körülelül 75 százalékának a jövedelme emelkedett. Mesterséges vesét állítottak elő egy sanghaji kórház orvosai Az egyik sanghaji kórház orvosainak sikerült mesterséges (mechanikus) vesét előállítani. Az állatokon végzett számos kísérlet bebizonyította e találmány használhatóságát. Abban az esetben, ha a szervezet megbetegedik, s a vesék nem tudják be- tölteni funkciójukat, a mesterséges vesék ideiglenesen helyettesíthetik. A mesterséges vesék ugyanúgy, mint a mesterséges szív vagy tüdő, a világ legújabb orvosi műszerei közé tartoznak. „ACÉLOS HŐSÖK" SZÁZADA A nagy Kínát járva, nemrég elvetődtem a csungkingi múzeumba. Ott őrzik a Hosszú Menetelés zászlóit. A Kínai Felszabadító Néphadsereg hőskorának ereklyéi ezek a pörögi zászlók. A hősi múlt e szent ereklyéi elevenedtek meg emlékezetemben, amikor meglátogattam a Felszabadító Néphadsereg egyik lövész alakulatát. A harmadik században kezdtem az ismerkedést, egy tágas iskolához hasonlító téglaépületben. A századkörletben virágok díszlettek, fiatal fák zöldelltek. A konyhakertet magas kukoricasor övezte. — Ez mind a katonák munkáját dicséri — mondta nekem látható megelégedéssel Liu Csang-szi ezredes, a század parancsnoka. — A laktanyát is mi építettük. A takarékosság, a munka szeretete régi hagyomány hadseregünkben! Ha valaki, hát ez a férfias arcvonású szikár ember igazán ismeri a Felszabadító Néphadsereg hagyományait. A Nagy Hadjárat idején közkatonaként kezdte, mint fiatal parasztlegény, s nrre Jenanba jutottak — ahol sestfeződött a Hosszú Menetelés — már a század helyettes politikai tisztje volt. Majd csapatparancsnok lett. Nemrég elvégezte a Katonai Akadémiát és újra ehhez az alakulathoz nevezték ki.Az épület folyosójáról mindkét oldalra magas szobák nyílnak, emeletes faágyakkal. Minden ágy példásan megvetve. Minden jel mutatja, hogy a haza anyai gondot visel fiaira. A falon Mao Ce-tung kis mellszobra felett aranyszegélyű vörös zászló, ráhímezve: „Az acélos hősök századának, amely bátran rohamoz és okosan védekezik." — A harcokban különösen kitűnt alegységeknek adományozták ezt a nevet — magyarázta Liu Csang-szi ezredes. Több mint 30 zászló függ a falon. Csupa kitüntetés harci hőstettekért, meg békebeli példamutató kiképzési eredményekért. És ott van a falon Kína térképe, amelyen cikk-cakkos piros vonal jelzi az „acélos hősök“ egykori háborús útját. Egy pont jelzi, hogy a Japán elleni háború kezdetén született ez a kis partizánosztag, amelyből a Vörös Hadsereg egyik alakulatának harmadik százada lett. A század harcosainak minden szava azt mutatta, hogy a régi harci szellem és hősi hagyományok örököseinek érzik magukat. Olyan aprólékosan mondták el nekem a nagy csaták történetét, mintha ők maguk rohamozták volna az ellenséges vonalakat. Pedig még a világon sem voltak, amikor az „acélos hősök" százada megkezdte dicsőséges menetelését. Amikor pedig az „acélos hősök“ az utolsó csatát is megvívták a rabtartók ellen, a század leendő újoncai mezítlábas kisfiúk voltak és ujjongva köszöntötték az utcákon a hervadhatatlan dicsőséggel övezett vörös zászlókat. És ezek alatt a zászlók alatt ma már ők gyakorlatoznak. Közülük a legjobbak neve ugyanabba a dicsőségkönyvbe van beirtva, amelybe először azok neve került, akik harcokban hoztak dicsőséget a századnak. Az első nevek viselői közül néhányan a hadseregben maradtak. Ma tisztek ugyanennél az alakulatnál. Megkérdezem a dicsőségkönyvbe beírt újoncok egyikétől, mi volt a legnehezebb a kiképzésben. A fiatal katona gondolkodás nélkül rávágta: — Megtanulni írni-olvasni! Jellemző válasz. Az a helyzet, hogy az alakulat egységeiben nemrég is sok volt az írástudatlan katona. A múltban valahogy még csak ment a dolog így is, de ma már, amikor a hadsereget a legkorszerűbb fegyverekkel látják el, elengedhetetlenül szükséges az általános műveltség. Nehéz feladat volt ezt megadni az újoncoknak, mert hiszen négy-hat évi iskolai anyaggal kell megbirkóznia a falusi legényeknek újoncidejük alatt. Az ,acélos hősök" százada nemrég öt napig aratott egy szövetkezetben. A katonák a szabad ég alatt hálak. A néphadsereg mindenkor ahhoz a régi szabályhoz tartja magád, hogy a parasztoknak semmivel ne legyen terhére. Tolvosuk előtt még rendet teremtettek minden ház körül, a hordókat megtöntötték vízzel, s gyermeki melegséggel búcsúztak el. A választok megbecsülésük és háláiuk jeléül a határba is kifesérték őket. (A- Kgzsíd) I Hogyan él az átlagos kínai munkáscsalád ? Írta: Je Csan-jun 1957. februárjában meglátogattam az első pekingi gépkocsialkatrész, gyár munkásait, hogy adatokat gyűjtsék a családjaik életében a legutóbbi években végbement változásokról. A gyárban 2600 munkás dolgozik. Az összegyűjtött adatok csupán azon munkások családjainak életére vonatkoznak, akik közvetlenül termelőmunkát végeznek. Fen Huan-csi, a családfő, ötödik kategóriába sorolt esztergályos. Havi keresete 65 jüan, 50 jen. (Ez az összeg megfelel az egész nehéziparban dolgozó munkások átlagkeresetének). Fen Huan-csi családja hattagú, minden családtagra körülbelül 10 jüan, 92 jen jut havonta. A gyár munkásainak több min 30 számláira úgy él, mint Fen Huan-csi, vagy még jobban, a családok 20 százaléka pedig rosszabbul. Fen Huan-csi a felszabadulás előtt a Kuomintang hadsereg egyik alakulatának fegyverműhelyében dolgozott. A felszabadulás után a mű hely a népi felszabadító hadsereg tulajdonába került. Fen 1949-ben megnősült. Ebben az időben jól éltek. 1950 nyarán megszületett az első gyerek, s életük nehezebbre fordult. Fen Pekingbe költözött. Eleinte beállt riksának, később alkalmi munkát vállalt. Felesége is keresett valamit, de havi jövedelmük így sem haladta meg a 16 jüant. Családjuk ebben az időben már négytagú volt (a szülök, a nagymama és a gyerek), s egy személyre négy jüan sem jutott havonta. Kukoricaliszttel táplálkoztak, hétnapokon át nem vettek zsiradékot. Naponta kétszer étkeztek, sőt az eső napokon csak egyszer. Fen nemsokára megtudta, hogy az első pekingi gépkocsialkatrész-gyár esztergályosokat keres, és sikerült is elhelyezkednie. 1951-ben javult a család helyzete, jövedelmük elérte a fiaii 32 jüan H0 fent. 1951-ben az üzemekben bevezették a nyolckategóriás rendszert. Fent a negyedik kategóriába sorolták, havi 45 jüan fizetéssel. Keresete tehát 14 jüan, 20 fennel emelkedett. 1954-ben megszületett a második gyermek. Most már öttagú családról kellett gondoskodni. Életük azonban észrevehetően javult. Még 1952-ben kapott egy 12 négyzetméternyi területi lakást, ahová egész családjával beköltözött Az 1956. évi munkabérreform után Fen 65 jüan 50 fent keresett. A munkabértöbbletből rövidesen vásároltak az asszonynak és a gyermekeknek egy-egy pár cipőt. A nagymama nyári ruhát és kabátot köpött. Ezenkívül duplaágyat és ágytakarót is sikerült beszerezniük. 1956. októberében Fen 12 jüan prémiumot kapott. Ehhez még hozzátett két jüant és vett egy detektoros rádiót. Fen keresete hat év alatt több mint kétszeresére emelkedett. Ami a lakásviszonyokat illeti, Fen családja eleinte egy régi römbezdől templomban lakott. Ezután átköltözött a 12 négyzetméternyi területű üzemi lakásba, majd a gyár 28 négyzetméternyi területű kétszobás lakást adott Fennek. .A szobák világosak és szpohl fűtéssel vannnak ellátva. Három esztendő leforgása alatt a Fen család minden tagja új róluk kapott. Különösen a gyermekeket öltöztetik jól. Fen nagyon szereti a gyermekeket, ezért sok mindenről lemond, így például évek óta nem tudott magának vatta-ruhát vásárolni. A szakszervezet tudomást, szerzett erről, s a kölcsönös segítségnyújtás alapjából 20 jüant utalt ki Fennek. Az utóbbi időben a Fen család vásárolt két ágyat, egy konyhaszekrényt, asztalt, ruhaszekrényt, teázóasztalt, két széket, négy, szappanos ládából készült padot, ébresztőórát, detektoros rádiót és sok egyéb szükséges holmit. Mindezeket 1953. után vásárolták a megtakarított összegekből és a prémiumból, 1951-hez viszonyítva, amikor a romos templomban laktak, ahol a vaskályhán és néhány csészén kívül semmijük sem volt, — még konyhakésük sem, — helyzetük jelentősen javult. A világ legmagasabb vasútvonala A kínai Közlekedésügyi Minisztérium általános tervezési osztálya elkészült a Csinghaj—Tibet vasút topográfiai térképével. Ez lesz a világ legmagasabb vasútvonala. Az ideiglenes vasút 2000 méteres magasra fut fel, — az olajban gazdag Gsajda- medence déli csücskétől a tibeti fennsíkon a Kunlun hegységre. Az első hegyszoros, amelyen áthalad, 4800 méter magasan fekszik a tenger színe felett. Az útvonal hat vízválasztón megy át a tibeti fennsíkon, mielőtt a lhaszszai végállomásra ér. A legmagasabb vízválasztót, az 5000 méteres Tanglaszirtet alagúttal szelik át. A napokban befejezték a terepszemlét a repülőgépről készült első topográfiai felvételek alapján. A vasútvonal 1250 kilométer hoszszú lesz és csaknem párhuzamosan fut majd a Csinghaj—Tibet országúttal. Ismét leszállították a gyógyszerek árát Kínában Kínában leszállították ötvenegy féle gyógyszer, orvosi anyag és készülék árát. Az árleszállítás 10 százaléktól 44 százalékig terjed. Az árleszállítást a gyógyszerek előállítási költségének csökkenése tette lehetővé. Ebben az évben ezúttal negyed-szer csökkentik a legfontosabb gyógyszerek árát. Külföldi hírek OSLO (TASZSZ) Oslóba érkezett a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió Minisztertanácsának küldöttsége, hogy résztvegyen VII. Haakon király, temetésén. NEW YOK (MTI) Krisna Menon, India hadügyminisztere, vasárnap az amerikai televízióban nyilatkozva kijelentette: Mind a népi Kína számára, mind az Egyesült Nemzetek számára, előnyösebb lenne, ha Kína képviselőjét bevennék az ENSZ-be. Az ENSZ-nek komoly problémákkal kell megbirkóznia, mint például a leszereléssel, és „hogyan lehetne ezt megtenni Kína nélkül?” KRASZNODON (TASZSZ) Tizenöt évvel ezelőtt alakult meg a nagy hírnévre szert tett Ifjú Gárda. A szovjet dolgozók kegyelettel emlékeznek meg az Ifjú Gárda tagjainak hőstetteitől. Krasznodon központjában emlékművet emeltek az Ifjú Gárda hőseinek.