Középdunántúli Napló, 1957. november (1. évfolyam, 258-283. szám)

1957-11-01 / 258. szám

2 KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ FATÖRZSBŐL KIVÁJT HOMBÁR, a Bakonyi Múzeum új szerzeménye Néhány hete egy szép és ma már kevés he­lyen fellelhető találtunk az egyik Bakonyszentkirá­ly törzshombárt bakonyi faluban, lyon és szállítottuk be a múzeumba. Hatalmas fatörzsből készítették a kö­zel két méter magas, egy méter át­mérőjű hombárt. A megfelelő méret­re fűrészelt fatörzset bizony elég fá­radságos munkával vájhatták, vagy talán égették ki belsejét, amíg mos­tani hombár alakját megkapta. Jó testes alkotmány, pár kiló híján két mázsa, megfér benne vagy hat­nyolc mázsa gabona. Úgy építették be a kamrába, mert most, hogy el­szállítására került a sor, ki kellett a ház, a kamra oldalfalát bontani, mert az ajtón nem fért ki. Fatörzset a Bakony vidékén a múltban sok mindenfélére használtak fel. Hetivásárainkon még ma is le­het látni fából esztergályozott famo­zsarakat, dehát ezek nem nagyon számítanak fatörzsnek. De Déldunán­túlon, Őrségben hajdina törésre en­nél sokkalta nagyobb mozsarakat használtak, ezek már inkább sorol­hatók a fatörzsből készült használati tárgyakhoz. A Bakonyban még itt­­ott látható a kamrában, vagy a tor­nácon álló fatörzshombát, amiben gabonát tartanak. Sőt találtunk az udvarban fatörzsből vájt négy méter kerületű disznóólát is, oldalán ajtó­nyílással, tetején pedig lefedve. ezelőtt az egyik bakonyi falu­ban érdekes méhkaptárt találtam: egyszerű fa­­törzsből készült. Valahol a Bakony erdejében olyan odvas fára bukkan­tak, amiben méhek tanyáztak. (Vad­­m­éhnek mondják, bár ugyanaz a fajta, mint a házi méh, csak épp az erdőben fészkel.) Aki találta, nem volt rest, az odvas fatörzsrészt kifűrészelte és hazavitte, a méhcsa­láddal egyetemben, tetejét lefedte és h­áza előtt felállította. Éltek a mé­hecskék darab ideig, de végül is elpusztultak erdőről hozott lakásuk­ban. Külön meg kell itt jegyeznem, hogy­­fatörzsből készült egy zirci, emberalakú méhkaptár is, ami jelen­leg szintén a Bakonyi Múzeumban van. Emberfejalakja festett, s egyik faragott kezében tálcát tart, amibe vizet öntöttek a szomjas méheknek. is isme­rünk, ahol szintén a kivájt, vagy odvas fatörzset használ­ták fel. Olykor, ha az ilyen kút már el is tűnt, esetleg emléke, mint hely­név, megmaradt napjainkig. Szent­­gálon a katolikus templomban fa­törzsből kivájt keresztelőkutakat ál­lítottak, mintegy jelezvén, hogy a Bakony erdőségeiben vagyunk. Egyetlen fa­törzsből vájták ki a múltban a balatoni bödönhajókat, de ezek már a múlt század végén el­tűntek nagy tavunkról, s most már csak elvétve kerülnek elő valamilyen szerencsés véletlen folytán az iszap, tőzeg alól a Balaton környéki lápos, mocsaras területekről, ugyan a fa­­törzsből vájt néprajzi tár­gyakhoz, de szüret lévén, meg kell itt emlékeznünk a présházakban még ma is működő hatalmas faprésekről, ezek gerendáit szintén jó vaskos fa­törzsekből ácsolták ki. De talán köze­lebb esik tárgyunkhoz egy fagyö­­kértörzsből kivájt tőtike, amin át a kipréselt szőlőnedűt csorgatják a hor­dókba. Legalább is folyathatták a múlt században, mert jelenleg a ba­dacsonyi Szegedy Róza ház néprajzi kiállításán pihent meg érdekes lát­nivalóként. Dr. Vaj­kai Aurél Bodonk­utakat Nem sorolhatók Néhány évvel találunk aztán fa­törzsből vájt komolyabb tárgyakat is. Ki­vájtak fatörzset jászolnak, ilyen da­rabok még ma is használatosak, sőt kivitték a Balaton melléki szőlőhe­gyekbe is, az ottani istállókba. De még a jászolnál is hatalmasabb vá­lyút készítettek, amiben a takar­mányt keverték. Ilyen több méter hosszú, vagy másfél méter széles monstrumot láttam az egyik faluban, s csak azért nem hoztuk még be, mert nem tudjuk, hogy hova helyez­zük. Amíg a hombár, disznóól, kap­tár fennálló fatörzsek, úgy a takar­mánykeverő, a jászol, vályú, fekvő helyzetű. A fatörzset több formában hasz­nálták vízgyűjtésre, általában a víz­zel kapcsolatban. Fatörzsből vájt vályúk meglehetősen elterjedtek még ma is. De a még lábon álló, élő fát a Bakonyban felhasználták érdekes módon vízgyűjtésre. A szentgáli alsó erdőben vagy száz négyzetkilométer területen forrás nem fakad, itt az állatok itatására földbe ásott nagy gödrökben gyűjtik a csapadékvizet. Az ember számára azonban másképp gondoskodnak. Ha erre alkalmas od­vas fát találnak, a törzsön végig függőleges irányú metszéseket ejte­nek, mintegy csatornákat, hogy az esővíz azokon könnyebben lefolyjon a törzs alsó részében lévő odúba. Eb­ben így összegyűlik az esővíz, amit a szomjas pásztor bodzafacsövön szív ki. Gondos kezek az ilyen odvas, esővízgyűjtő fa törzshöz mindjárt bodzafacsövet helyeznek, ilyen kez­detleges vízgyűjtőberendezést a kö­zelmúltban még alkalmam volt a Bakonyban láthatni. A SZOVJET FILM ÜNNEPE Kép az „Anya” című filmből. TELEFONBESZÉLGETÉS három kultúrotthonnal — Tapolca? — Igen. Jár­ási Tanács művelődési felügyelő. _ A tapolcai járási kultúrházban hogyan készülnek november hete­dike megünneplésére? — Hatodikán este lesz az ünnepi műsor, a volt vasutas, jelenleg járási kultúr­otthonban. Mindazok, akik a rendezvényen fellépnek, s mindazok, akik az előkészítő munkában részt vesznek, nagyon szép ün­nepséggel szeretnének adózni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékének. — Milyen lesz az ünnepi est műsora? — A műsorban fellépnek a honvédség szavalói, a kultúrotthon ze­nekara, a kultúrotthon kultúrcsoportja, Vágvölgyi elvtárs, iskola­igazgató és még sokan mások. A műsorban majd megtalálni a szórakoztató szá­mok mellett a klasszikus zene és komoly művészet gyöngyszemeit, vala­mint régi forradalmi és ősi orosz népi dalokat is. Hetedikén felvonulás lesz és megkoszorúzzuk a hősi emlékművet. *­­» Ajka? — Igen. Müller kultúrotthon igazgató. — Hogyan készülnek a nagy ünnepre? — November hatodikán este kedves vendégeket látunk az erőmű kultúrotthonában. A székesfehérvári szovjet helyőrség kultúrcso­­portja látogat el Ajkára. Közös műsort adunk. Az ajkai központi együt­tes a csehszlovákiai vendégszereplésre tanult legjobb műsorszámokkal lép fel. Népi tánccsoportunk például a leánytánccal mutatkozik be, és a központi együttes szalonzenekara is ad műsort. Egyébként november 3-án kultúrcsopportunk Budapesten szerepel a Vegyipari Szakszervezet által hir­detett központi bemutatón . — Várpalota? — Hogyan készülődnek, m­ lesz a program november hetedikén? — Népi csoportunk a csehszlovákiai műsorból ad körülbelül egy órás előadást. Az ünnepi műsor további részében fellép a kultúrotthon fúvós­zenekara, az állami általános iskola­­és a zeneiskola növendékei is. A városi pedagógus énekkart éppen erre az alkalomra szervezték, sajnos az énekkar csaknem valamennyi tagját levette lábáról az influenzás jár­vány. Reméljük, hogy az ünnepre ők is egészségesek lesznek. Olyan ün­nepet szeretnénk, amilyen eddig november 7-én Várpalotán még nem volt. K KÓNIKA 1846 november 1-én — 111 évvel ezelőtt — járt Széchenyi István, a nagy társadalmi reformátor Veszprémben, a balatoni ha­józás megindulását elősegíteni. 1845 nyarán megy először Balatonfüredre bizottsággal, szakér­tőkkel, hajógyári mérnökökkel, a „Balatoni Gőzhajózás” előmunká­latainak megindítására. Alig egy év — Széchenyit jellemző — kitartó, lelkes munkájá­val létrejön a „Balatoni Gőzhajózási Társaság”, és vízrebocsát­­ják 1846 október 18-án az első balatoni gőzöst, a „Kisfaludy”-t. Széchenyinek, 1846 november 1-én, és az utána következő na­pokon Veszprémben tett látogatásának célja, hogy megszerezze a város támogatását. Mindent személyesen irányít. Alkotó erejének a balatoni gőzhajózás megszervezésére lekötött részére legjobban rávilágít munkatársához, Hertelendyhez írt egyik levelének rész­lete: .......Barátom, egykönnyen elveszíteni nem engedem a csa­tát. ... én csak akkor magasodom, akkor válik legény belőlem, midőn borúsra fordul az idő, és midőn mindenki azt kiáltja: rím megy, nem lesz belőle semmi.” „Nem engedjük ma­gunkat átnevelni" — kiabálta néhány fiatal náci a Bad­ Grund-i színház előadásakor, ahol az Anna Frank naplója című színmű­vét játszották. A kö­zönség elzavarta a tün­tetőket. Egyébként ez ilyen­fajta esemény nagyon ritka Németországban, ahol hónapok óta 15 színház játssza ezt a darabot. A nyugat-né­metországi nézőközön­­ségre igen nagy hatást gyakorolt a zsidó kis­lánynak a története, aki hosszú időn keresz­tül rejtőzködött, hogy a nácik le ne tartóztas­sák. A darab okozta benyomás olyan nagy, hogy az előadás befe­jezésekor nem is tap­solnak, ezt méltatlan­nak találják a történ­tekhez. Egyébként a műsoron is rajta van, hogy „tapsolni tilos". A darab végén a füg­göny leereszkedik és a nézőközönség templomi csendben hagyja el a termet. Hasonló hatást gya­korolnak az előadások a francia Gaston Báty színház közönségére. Mikor Anna Frank le­tartóztatása után a függöny összecsukódik, teljes a csönd. Csupán a zárószó után kezdi a nézőközönség megtap­solni a színészeket. A szakemberek — a rendkívül dicsérő kri­tikák ellenére kétel­kedtek a darab sikeré­ben — mondván: „túl­ságosan komor". A szakértők tévedtek, mert a színházak néző­tere estéről-est­ére zsú­folt és pót­székeket kell beállítani. Sőt azt is megállapították, hogy sokan másodszor is megnézik a színművet. A francia előadás fő­szereplője a 19 éves Pascale Andre, aki for­ró sikert arat. Annyira átéli a szerepét, hogy személyét szinte azo­nosítják Anna Frank­kal. Európai siker: Anna Frank naplója A Szovjet Film ünnepe képrejtvény pályázata ^2 A Szovjet Film ünnepe képregény pályázata A színész neve: 0 • Melyik filmben látta: A beküldő neve és címe: 1957. november 1.

Next