Középdunántúli Napló, 1957. november (1. évfolyam, 258-283. szám)

1957-11-01 / 258. szám

1957. november 1. Az őszi csúcsforgalom dolgoznak Mozdony sipol, kocsik zörög­nek, tehén bőg a zirci vasútállo­más rakodója előtt. Egy tucat pa­rasztember várakozik az őszi nap­sütésben, hogy a tolató mozdony előállítsa a vagont és megkezd­hessék hozott áruik berakását. Sokan élőállatokat szállítanak, a legtöbben azonban káposztát hoz­tak. Hosszú sorban állnak a rako­dónál a káposztával megrakott járművek, ami nem is csoda, hi­szen a környék földműveseinek ez az egyik legjobban fizető ter­ményük. A Zirc környéki fejes­káposztát különösen nagyon sze­retik Csehszlovákiában és jó pénzt fizetnek érte. Tucatjával indulnak tehát Zircről mostaná­ban a káposztás vagonok Prá­gába. A rakodás gyorsan megy a zirci vasútállomáson. Órák alatt egész vonatszerelvényt állítanak össze az itteni vasutasok. Nincs fennakadás a gyors munka elle­nére sem, mert pontosan tudják, mit kell tenniök. A zirci vasuta­sok is az őszi csúcsforgalom si­keres lebonyolításán dolgoznak. Versenyben dolgoznak, ami ösz­tönzi őket. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 40. évfordu­lójának tiszteletére, a pártszer­vezet kezdeményezésére a zirci vasutasok is felajánlást tettek. Vállalták, hogy szolgálatukat bal­esetmentesen látják el és a ko­csimozgatási tervet 107, a kocsi­tartózkodási tervet 105, a kocsiki­használási tervet pedig 110 száza­lékra teljesítik. A pártszervezet nem nagy létszámú ,— mindössze 11 tagja van — mégis jelentős erőt képvisel. Na­gyon sok köze van ahhoz, hogy az állomás dolgozóinak munkája za­vartalan és eredményes. A tag­gyűlésen mindig megbeszélik azo­kat a feladatokat, amelyekre na­gyobb figyelmet kell fordítaniuk. Vencel József párttitkár elvtárs a beszámolójában ismerteti az elért eredményeket és szóvá teszi az esetleg fennálló hiányosságokat. Az eredmények népszerűsítésé­vel jól foglalkoznak a zirci vasút­állomáson. A forgalmi iroda mel­lett a falon versenytáblán is­mertetik a munkák állását és az irodában lévő tájékoztatón pe­dig a tennivalók olvashatók. Mostanában főleg sok a mun­kájuk a zirci vasutasoknak. — Állomásunk jelenleg le van ter­helve — mondta Vati János állo­másfőnök elvtárs, majd elsorol­ta, mennyi dolguk van. — A bánya, az állami gazdaság s az egyéb vállalatok igényeinek kielégítésén túl a káposzta és a burgonya szezon is itt van. Elő­fordul, hogy egyetlen napon 17 vagon berakott árut — élőállato­kat, káposztát, burgonyát, gabo­nát — adunk fel és továbbítunk. Ehhez jön még — ami egy kicsit nehezíti a munkát — a Zirc és Dudar közötti vágányzár. Új, erő­sebb sínekkel cserélik ki Dudarig a vasutat. Az átlőtt szó nem üres ígéret a zirci vasutasoknál. Teljesítik, amire szavukat adták. Ezt tanú­sítják eddig elért eredményeik is. A kocsikihasználási tervüket 104, a kocsikirakási tervüket 105, a kocsiberakási tervüket pedig 116 százalékra teljesítették ezideig. A kocsimozgatási terv teljesítésé­­ ül heréért­ ben állnak egyedül csak 92 szá­zalék körül, azonban igyekeznek, hogy ebben se legyen elmara­dás. A körülményekhez képest a zirci vasútüzemi pártszervezet igyekszik minél jobb munkát vé­gezni. Azért említjük a körülmé­nyeket, hiszen náluk figyelembe kell venni a munkánál azt is, hogy a párttagok fele tartózkodik csak egy helyen, a többiek pedig vagy utaznak — a párttitkár elv­társ is ezt teszi — vagy másutt teljesítenek szolgálatot. A párt­­szervezetnek a jobb munkára va­ló törekvésben sok segítséget je­lent a járási pártbizottsággal való jó kapcsolat. A párt­­bizottság munkatársai gyakran meglátogatják a vasutasokat, elbeszélgetnek velük, tanácsot és sok segítséget adnak az esetleges problémák megoldásá­hoz. Legutóbb például az oktatás­sal kapcsolatban merült fel ne­hézség. A pártszervezet az okta­tást megszervezte, nem volt azonban propagandistájuk. Ami­kor a pártbizottság munkatársai ott jártak, elmondták ezt nekik és ők megígérték, hogy biztosíta­nak a vasutasok számára propa­gandistát Az őszi csúcsforgalom lebonyo­lítása nagy feladat Zircen is. Az itteni vasutasok , különöskép­pen a kommunisták azonban bi­zakodók és azt mondják sikere­sen elvégzik azt a teendőt. Kanizsa István RÜZEPDUNANTÜLI NAFLO A Füzfői Papírgyár megelőzte versenytársát a Slavosoce-i Papírgyárat Nem! Valóban nincs félreértésről szó. A füzfőieknek nem itthon, ha­nem a szomszédos Csehszlovák Köz­társaságban akadt versenytársuk. A Fátra tövében, Rozsnyó közelében lévő papírgyáriak javasolták a ver­senyt. A múlt évben először a fűzfőiek látogattak el Szlovákiába, hogy meg­tekintsék a Kárpátok ölén megbúvó gyárat. Akkor meg is kötötték a versenyszerződést. Megbeszélték az értékelés módját is. Persze körül is néztek. A nevezetesebb helyeket — már amennyiben az idejük engedte — megtekintették. Közben lépten­­nyomon élvezték a szomszéd nép bőkezű vendéglátását. Jóformán még a gondolataikat is ellesték magyar látogatóiknak. A szívélyes és mindenre kiterjedő baráti vendéglátást, ha nem is olyan pazarul, de igyekeztek visszaadni a fűzfőiek. Október 26-tól 29-ig ugyanis 35 csehszlovák papírgyári dolgozót láttak vendégül. A látogatók közül, alakját meg­hazudtolva, legfürgébb Pavel Po­­tocsnij igazgató volt. Kései órákban érkeztek, alig szusszantottak néhá­nyat, és máris kérte a tolmácsot:­­— Vezessen végig az üzemben, nagyon érdekel.­­ Hamarosan kö­vette őt a többi is. Andrej Korács, a magas, szőke, kopaszodó, tört ma­gyarsággal beszélő szakszervezeti elnök, az élelmes Brassó András csomagoló és a 17 éves Jankovics Magda. Mozgalmas, érdekes lett egyszerre az egész papírgyár. Kér­dések röpködtek egymás után. — Hogy bírja a szállítást a bála faketrec nélkül? — kérdi az egyik is még kiegészíti. — Nem gyakori a reklamáció? Megkóstolták az ötéves príma bada­csonyit. Pável Potocsnij búcsúbeszé­dében megköszönte a magyaros vendégszeretetet és többek között megjegyezte: — Ittlétünk alatt leg­alább 5 kilogrammot híztunk. — Elismerését fejezte ki az üzem tisz­taságára és a papír m­nőségére. A végleges búcsúzkodás Pesten történt, az Építők Kultúrotthona — Régebben mi is használtunk fa­­ketrecet — kapja a választ —, de ez a csomagolási mód sokkal ol­csóbb. Különösebb baj nincs vele ... Elég ritka a reklamáció a szállítás közben történő sérülés miatt. Sok hasznos tanácsot adtak A csomagolóban még az is kide­rült, hogy a bálák csomagolása Fűz­főn gyorsabban és jobban megy. Jól meg is nézték, hogyan csinálják. A kisalakok csomagolását viszont a slavosoceiek csinálják jobban. A gyorsabb módszert úgy érték el, hogy ragasztót haszná­nak, Fűzfőn viszont papírszalagot. Egyelőre azonban nem jutottak dűlőre a fűz­főiek, mert n­ics helyben cellulóz­gyár, ami a ragasztót szolgáltatná. A kiszerelő asztaloknál is volt észrevételük, ami szintén hasznos.­­ Ne a kiszerelésre kerülő papírok­A tervteljesítéssel kapcsolatban megjegyezték, hogy mennyiségileg már nem tudnak rajta növelni. Ná­luk az a cél, hogy csökkentsék az önköltséget és az egyes cikkek árát. A harmadik törekvésük pedig az, hogy minél többet szállítsanak kül­földre, mert ezzel sok valutát szer előtt. Majdnem mindenkinek könny csillogott a szemében. A néhány nap nap alatt nagyon megszerették egy­mást. Végső fokon abban is megegyez­tek, hogy a verseny tovább folyik. Levélváltás formájában negyed­évenként köztik egymással eredmé­nyeiket. (Kerekes) ra írják rá a papír adatait, hanem az erre a célra rendszeresített táb­lára. Negyedévenként 2000 ív papírt lehet így megtakarítani. Vastagnak tartották a fahánto­­lást. Tényleg igazuk is van. Már a fűzfőiek is kiszámították, hogy így minden tizennegyedik fát „eldob­ják“. Ez évenként igen tetemes ösz­­szegre rúg. Nincs értelme, hogy ál­landóan húzzák, halasszák a nedves hántológép beállításét. Nem dobál­hatják szemétbe a drága valutáért megszerzett fát! Számos más hasznos észrevételt is közö­tek és kicserélték egymás tapasztalatait, ami mindkét gyárnak csak a javára válik. Üzemlátogatás után ünnepélyes külsőségek között megtörtént az értékelés is, amely százalékos arány­ban az alábbi formában alakult (fél­év értékelése)é reznek az országnak. Törekvéseiket nemcsak a Fűzfői Papírgyárnak, hanem minden üzem­nek követni kellene, mert a célkitű­zéseik mind az egyén, tre­nd a társa­dalom érdekének egyformán meg­felelnek. Az értékelést követő napon Badacsonyba és Tihanyba látogattak el. Mennyiségi terv teljesítése 100,5 Tervteljesítés értékben 103,2 önköltség alakulása 1955-höz viszonyítva 96 Termelékenységi mutatók alakulása 103,2 Slavosoce Fűzfő 107,4 107,3 100 102,4 3 A segítség alapos, tartalmas legyen Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1957. március 1- i határozata, amely az ifjúság nevelé­sének kérdéseivel és a KISZ meg­alakításával foglalkozik, többek kö­zött a következőket mondja ki: „A KISZ-nek tényleges jogokat kell biztosítani az­ állami és társadalmi élet minden területén. Képviselje a ma­gyar ifjúságot a párt és a kormány előtt. Vezetői kapjanak minden szin­ten helyet a párt vezető szerveiben. Megbízottai vegyenek részt azokban a testületekben, ahol az ifjúságot érintő kérdésekben döntenek. A KISZ-nek nagy nevelő feladatai sikeres végre­hajtásához meg kell teremteni a meg­felelő anyagi alapokat. Legyen sajtó­ja, könyvkiadója, legyenek klubjai, sporteszközei, ifjúsági táborai. A párt minden szerve, alapszerve­zete, minden egyes tagja felelős az ifjúság neveléséért, elsősorban a KISZ fejlődéséért. Segítségük azonban ne jelentsen parancsolgatást. A párt­­szervezetek karolják fel a fiatalok he­lyes kezdeményezéseit.” Hogy szükséges a határozat esse részét felidéznünk, azt KISZ szerve­zeteink jelenlegi helyzete, s tevé­kenységük körülményei követelik meg. A KISZ országos értekezlete utat mutat az annyit emlegetett ,,ho­gyan tovább?“ A kérdés eldöntésé­hez, egyet azonban leszögezhetünk. Hiába van a fiatalok kezdeményező készsége, hi.­ba a tettvágy, ha nincs meg, vagy nem elég alapos a párt­szervezetek segítségnyújtása. Az­ MSZMP fenti határozata a KISZ legmesszebbmenő támogatását írja elő a pártszervezetek, de az ál­lami szervek számára is azzal a gondolattal, hogy az ifjúság nevelése valóban, tettekben megnyilvánuló társadalmi ügy legyen. Hogyan valósul meg a határozat, s ez üdvös gondolat, szeretnénk Ba­latonalmádi KISZ szervezetének éle­tén keresztül bemutatni. Balatonalmádiban márciusban alakult meg az ifjúsági szer­vezet. Büszkén is mondják a fiatalok: „Ez volt az ország hatodik szervezete.” Akkor még mindössze tizenketten voltak az alapítók. Mégis, már erőt jelentettek a pártszervezet számára az ellenforradalom elleni politikai harcban. A kis szervezet lassan gya­rapodott­­ munka közben. Májusban, szinte hihetetlenül gyor­san, a kiszesek vezetésével elkészítet­ték a spor­t­telepet, amelyen járási szpartakiádot rendeztek. Az egész község, a vállalatok, sőt még a szov­jet katonák is segédkeztek. A mun­kához sok fiatal sportoló is kapcso­lódott.. Másik nagy munkájukat a nyári Anna-bál rendezése jelentette. Ez is sikerült, mert a pártszervezet segített. Eredménye: a jó szórakozá­son és a hagyomány ápolásán kívül, több mint tízezer forint, amely a KISZ szervezeté lett. Hosszú idő után — a pártszervezet jóvoltából — klubhelyiséget is kapott az immár 30 tagú KISZ szervezet. Berendezését is a vállalatok támogatásával old­ják meg. Látszólag teh­át, minden rendben van. Igen, mert tagadhatatlan, hogy érkezett segítség hol ilyen, hol olyan formában. A támogatás, segítség azonban, ha elemezzük, azt kell meg­állapítanunk, hogy nem elegendő a kezdeti eredmények túllépéséhez. Igaz, Juhász József elvtárs, a köz­ségi területi pártbizottság csúcstitkára tudja, hogy a kiszesek sokszor rendkívül magas követelményeket állí­tanak a belépni szándékozók elé. De vajon, miért nem akadályozta meg ezt kellő erélyű és­­egyben meg­győző erejű figyelmeztetéssel a párt­szervezet? Vagy egy másik jelenség. Juhász elvtárs — kérdésünkre — azt mond­ta, hogy a KISZ-ben négy-öt fiatal ■ kommunista dolgozik, s „az ő tagsá­guk már eleve pártmegbízatás.“ Úgy gondoljuk, ez azt jelenti, hogy a KISZ tag fiatal kommunisták nem kaptak tevékenységükre vonatkozó konkrét pártmegbízatást. Goór György elvtárs, a KISZ tits­kár maga is hiányolja a beszámolta­tását, amit a néha, néha történt be­szélgetések pótoltak volna eddig. Természetesen, így a pártvezetőség nem szerez tudomást olyan fontos problémáról, ami viszont a KISZ szervezetei létét érinti: a szervezeti életet nagymér­tékben gátolja az a körül­mény, hogy a KISZ tagok kü­lönböző helyeken, különböző időpontokban dolgoznak. Emiatt szinte lehetetlen a taggyűlé­sek megtartása, vagy legalábbis ko­moly gondot okoz a tagság összehí­vása. A taggyűlések pedig a szerve­zeti élet alapját képezik. A Bauxit­­kutató Vállalatnál 12, a mélyépítők­nél 8 KISZ tag dolgozik. A község­beliek közül is 10 KISZ tag. Nem kellene azon gondolkodni, hogy ön­álló szervezeteik lennének, amelyek működni is tudnának, s amelyek rendszeres szervezeti életet tudnának élni. Ennek eldöntéséhez is a párt­­szervezet alapos, hasznos tanácsa kellene. Ezek elvi kérdések is egyben, mert megoldásuk alapvető jelentőségű a KISZ helyes tevékenysége érdekében. S a pártszervezet segítsége csak akkor lehet igazán értékes, ha eze­ket, s hasonló problémák megoldását teszi lehetővé. Van azonban még egy, nagyon fontos problémája a KISZ-nek a fa­luban. Ez egyben az egész községet érinti. A sportkör ügye. Úgy néz ki, hogy a sportkör a kellő támogatás és „gazda” hiányában oszlásnak in­dult. A szervezéskor úgy beszélték meg az illetékesek, hogy a három vállalat, a ktsz-ek és a községi tanács anyagi segítségével tartják fenn. A Kőfejtő Vállalat kivételével a válla­latok nem tettek eleget ígéretüknek. Ma már­­ alig van felszerelés, s ke­vésbé eredményes a sportköri munka a nyolcezer lakossal rendelkező köz­ségben. Csekély jóindulattal nem le­hetne elérni, hogy a sportkört a KISZ-re bízzák? Hiszen a sportolók is fiatalok!? S ha e tekintetben azután a KISZ-t valóban támogatnák is, talán újra magasra lendülne Al­mádiban a sportélet. Elvégre a sport is társadalmi ügy, s talán egyik legszebb hivatása a vele való foglalkozás éppen a fiatalok szervezetének. Bízza meg ezzel a párt a KISZ-t! Igaz az is, hogy mondani mindent könnyű. De talán érdemes lenne a pártszervezetnek ezen is elgondol­kodni. Az KISZ szervezet őszi, téli prog­ramja hasznos dolgokat tartalmaz. Úgy gondoljuk, meg is valósulnak. Az igazi segítségnyújtás azonban nem a rendezéshez, hanem a tartalom kialakításához, s az elvek megvalósu­lásához szükséges. A balatonalmádi példa is ezt bizonyítja. A község pártszervezete pedig csak akkor tud így cselekedni, ha megérti és min­den részletében megvalósítja a párt­­nak a KISZ-re vonatkozó határozás­­át. Hazai Sándor A nőtanácsok hívei Szabás-varrás tanfolyamokat kez­denek november elsején a pápai já­rás községeiben a nőtanácsok. A tan­folyamokon lányok is részt vehetnek. A járási nőtanács a következő köz­ségekben indít ilyen tanfolyamot: Nagygyimót, Mihálylujza, Ugod, Pá­pasalamon és Takácsi. * Segítik az asszonyok munkájának megkönnyítését Balatongyörökön. A­­ nőtanács egy mosógépet vett, me­lyet kölcsön adnak az asszonyoknak. Ezenkívül a fiatalasszonyokat és lá­nyokat megtanítják főzni, ezért egy főzőtanfolyamot akarnak indítani, melyhez saját tűzhelyük lesz. Nagy anyagi segítséget kapnak a földmű­­vesszövetkezettől, mert a vásárlásaid­hoz innen kapnak pénzt.

Next