Középdunántúli Napló, 1957. november (1. évfolyam, 258-283. szám)
1957-11-01 / 258. szám
1957. november 1. Az őszi csúcsforgalom dolgoznak Mozdony sipol, kocsik zörögnek, tehén bőg a zirci vasútállomás rakodója előtt. Egy tucat parasztember várakozik az őszi napsütésben, hogy a tolató mozdony előállítsa a vagont és megkezdhessék hozott áruik berakását. Sokan élőállatokat szállítanak, a legtöbben azonban káposztát hoztak. Hosszú sorban állnak a rakodónál a káposztával megrakott járművek, ami nem is csoda, hiszen a környék földműveseinek ez az egyik legjobban fizető terményük. A Zirc környéki fejeskáposztát különösen nagyon szeretik Csehszlovákiában és jó pénzt fizetnek érte. Tucatjával indulnak tehát Zircről mostanában a káposztás vagonok Prágába. A rakodás gyorsan megy a zirci vasútállomáson. Órák alatt egész vonatszerelvényt állítanak össze az itteni vasutasok. Nincs fennakadás a gyors munka ellenére sem, mert pontosan tudják, mit kell tenniök. A zirci vasutasok is az őszi csúcsforgalom sikeres lebonyolításán dolgoznak. Versenyben dolgoznak, ami ösztönzi őket. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére, a pártszervezet kezdeményezésére a zirci vasutasok is felajánlást tettek. Vállalták, hogy szolgálatukat balesetmentesen látják el és a kocsimozgatási tervet 107, a kocsitartózkodási tervet 105, a kocsikihasználási tervet pedig 110 százalékra teljesítik. A pártszervezet nem nagy létszámú ,— mindössze 11 tagja van — mégis jelentős erőt képvisel. Nagyon sok köze van ahhoz, hogy az állomás dolgozóinak munkája zavartalan és eredményes. A taggyűlésen mindig megbeszélik azokat a feladatokat, amelyekre nagyobb figyelmet kell fordítaniuk. Vencel József párttitkár elvtárs a beszámolójában ismerteti az elért eredményeket és szóvá teszi az esetleg fennálló hiányosságokat. Az eredmények népszerűsítésével jól foglalkoznak a zirci vasútállomáson. A forgalmi iroda mellett a falon versenytáblán ismertetik a munkák állását és az irodában lévő tájékoztatón pedig a tennivalók olvashatók. Mostanában főleg sok a munkájuk a zirci vasutasoknak. — Állomásunk jelenleg le van terhelve — mondta Vati János állomásfőnök elvtárs, majd elsorolta, mennyi dolguk van. — A bánya, az állami gazdaság s az egyéb vállalatok igényeinek kielégítésén túl a káposzta és a burgonya szezon is itt van. Előfordul, hogy egyetlen napon 17 vagon berakott árut — élőállatokat, káposztát, burgonyát, gabonát — adunk fel és továbbítunk. Ehhez jön még — ami egy kicsit nehezíti a munkát — a Zirc és Dudar közötti vágányzár. Új, erősebb sínekkel cserélik ki Dudarig a vasutat. Az átlőtt szó nem üres ígéret a zirci vasutasoknál. Teljesítik, amire szavukat adták. Ezt tanúsítják eddig elért eredményeik is. A kocsikihasználási tervüket 104, a kocsikirakási tervüket 105, a kocsiberakási tervüket pedig 116 százalékra teljesítették ezideig. A kocsimozgatási terv teljesítésé ül heréért ben állnak egyedül csak 92 százalék körül, azonban igyekeznek, hogy ebben se legyen elmaradás. A körülményekhez képest a zirci vasútüzemi pártszervezet igyekszik minél jobb munkát végezni. Azért említjük a körülményeket, hiszen náluk figyelembe kell venni a munkánál azt is, hogy a párttagok fele tartózkodik csak egy helyen, a többiek pedig vagy utaznak — a párttitkár elvtárs is ezt teszi — vagy másutt teljesítenek szolgálatot. A pártszervezetnek a jobb munkára való törekvésben sok segítséget jelent a járási pártbizottsággal való jó kapcsolat. A pártbizottság munkatársai gyakran meglátogatják a vasutasokat, elbeszélgetnek velük, tanácsot és sok segítséget adnak az esetleges problémák megoldásához. Legutóbb például az oktatással kapcsolatban merült fel nehézség. A pártszervezet az oktatást megszervezte, nem volt azonban propagandistájuk. Amikor a pártbizottság munkatársai ott jártak, elmondták ezt nekik és ők megígérték, hogy biztosítanak a vasutasok számára propagandistát Az őszi csúcsforgalom lebonyolítása nagy feladat Zircen is. Az itteni vasutasok , különösképpen a kommunisták azonban bizakodók és azt mondják sikeresen elvégzik azt a teendőt. Kanizsa István RÜZEPDUNANTÜLI NAFLO A Füzfői Papírgyár megelőzte versenytársát a Slavosoce-i Papírgyárat Nem! Valóban nincs félreértésről szó. A füzfőieknek nem itthon, hanem a szomszédos Csehszlovák Köztársaságban akadt versenytársuk. A Fátra tövében, Rozsnyó közelében lévő papírgyáriak javasolták a versenyt. A múlt évben először a fűzfőiek látogattak el Szlovákiába, hogy megtekintsék a Kárpátok ölén megbúvó gyárat. Akkor meg is kötötték a versenyszerződést. Megbeszélték az értékelés módját is. Persze körül is néztek. A nevezetesebb helyeket — már amennyiben az idejük engedte — megtekintették. Közben léptennyomon élvezték a szomszéd nép bőkezű vendéglátását. Jóformán még a gondolataikat is ellesték magyar látogatóiknak. A szívélyes és mindenre kiterjedő baráti vendéglátást, ha nem is olyan pazarul, de igyekeztek visszaadni a fűzfőiek. Október 26-tól 29-ig ugyanis 35 csehszlovák papírgyári dolgozót láttak vendégül. A látogatók közül, alakját meghazudtolva, legfürgébb Pavel Potocsnij igazgató volt. Kései órákban érkeztek, alig szusszantottak néhányat, és máris kérte a tolmácsot:— Vezessen végig az üzemben, nagyon érdekel. Hamarosan követte őt a többi is. Andrej Korács, a magas, szőke, kopaszodó, tört magyarsággal beszélő szakszervezeti elnök, az élelmes Brassó András csomagoló és a 17 éves Jankovics Magda. Mozgalmas, érdekes lett egyszerre az egész papírgyár. Kérdések röpködtek egymás után. — Hogy bírja a szállítást a bála faketrec nélkül? — kérdi az egyik is még kiegészíti. — Nem gyakori a reklamáció? Megkóstolták az ötéves príma badacsonyit. Pável Potocsnij búcsúbeszédében megköszönte a magyaros vendégszeretetet és többek között megjegyezte: — Ittlétünk alatt legalább 5 kilogrammot híztunk. — Elismerését fejezte ki az üzem tisztaságára és a papír mnőségére. A végleges búcsúzkodás Pesten történt, az Építők Kultúrotthona — Régebben mi is használtunk faketrecet — kapja a választ —, de ez a csomagolási mód sokkal olcsóbb. Különösebb baj nincs vele ... Elég ritka a reklamáció a szállítás közben történő sérülés miatt. Sok hasznos tanácsot adtak A csomagolóban még az is kiderült, hogy a bálák csomagolása Fűzfőn gyorsabban és jobban megy. Jól meg is nézték, hogyan csinálják. A kisalakok csomagolását viszont a slavosoceiek csinálják jobban. A gyorsabb módszert úgy érték el, hogy ragasztót hasznának, Fűzfőn viszont papírszalagot. Egyelőre azonban nem jutottak dűlőre a fűzfőiek, mert nics helyben cellulózgyár, ami a ragasztót szolgáltatná. A kiszerelő asztaloknál is volt észrevételük, ami szintén hasznos. Ne a kiszerelésre kerülő papírokA tervteljesítéssel kapcsolatban megjegyezték, hogy mennyiségileg már nem tudnak rajta növelni. Náluk az a cél, hogy csökkentsék az önköltséget és az egyes cikkek árát. A harmadik törekvésük pedig az, hogy minél többet szállítsanak külföldre, mert ezzel sok valutát szer előtt. Majdnem mindenkinek könny csillogott a szemében. A néhány nap nap alatt nagyon megszerették egymást. Végső fokon abban is megegyeztek, hogy a verseny tovább folyik. Levélváltás formájában negyedévenként köztik egymással eredményeiket. (Kerekes) ra írják rá a papír adatait, hanem az erre a célra rendszeresített táblára. Negyedévenként 2000 ív papírt lehet így megtakarítani. Vastagnak tartották a fahántolást. Tényleg igazuk is van. Már a fűzfőiek is kiszámították, hogy így minden tizennegyedik fát „eldobják“. Ez évenként igen tetemes öszszegre rúg. Nincs értelme, hogy állandóan húzzák, halasszák a nedves hántológép beállításét. Nem dobálhatják szemétbe a drága valutáért megszerzett fát! Számos más hasznos észrevételt is közötek és kicserélték egymás tapasztalatait, ami mindkét gyárnak csak a javára válik. Üzemlátogatás után ünnepélyes külsőségek között megtörtént az értékelés is, amely százalékos arányban az alábbi formában alakult (félév értékelése)é reznek az országnak. Törekvéseiket nemcsak a Fűzfői Papírgyárnak, hanem minden üzemnek követni kellene, mert a célkitűzéseik mind az egyén, trend a társadalom érdekének egyformán megfelelnek. Az értékelést követő napon Badacsonyba és Tihanyba látogattak el. Mennyiségi terv teljesítése 100,5 Tervteljesítés értékben 103,2 önköltség alakulása 1955-höz viszonyítva 96 Termelékenységi mutatók alakulása 103,2 Slavosoce Fűzfő 107,4 107,3 100 102,4 3 A segítség alapos, tartalmas legyen Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1957. március 1- i határozata, amely az ifjúság nevelésének kérdéseivel és a KISZ megalakításával foglalkozik, többek között a következőket mondja ki: „A KISZ-nek tényleges jogokat kell biztosítani az állami és társadalmi élet minden területén. Képviselje a magyar ifjúságot a párt és a kormány előtt. Vezetői kapjanak minden szinten helyet a párt vezető szerveiben. Megbízottai vegyenek részt azokban a testületekben, ahol az ifjúságot érintő kérdésekben döntenek. A KISZ-nek nagy nevelő feladatai sikeres végrehajtásához meg kell teremteni a megfelelő anyagi alapokat. Legyen sajtója, könyvkiadója, legyenek klubjai, sporteszközei, ifjúsági táborai. A párt minden szerve, alapszervezete, minden egyes tagja felelős az ifjúság neveléséért, elsősorban a KISZ fejlődéséért. Segítségük azonban ne jelentsen parancsolgatást. A pártszervezetek karolják fel a fiatalok helyes kezdeményezéseit.” Hogy szükséges a határozat esse részét felidéznünk, azt KISZ szervezeteink jelenlegi helyzete, s tevékenységük körülményei követelik meg. A KISZ országos értekezlete utat mutat az annyit emlegetett ,,hogyan tovább?“ A kérdés eldöntéséhez, egyet azonban leszögezhetünk. Hiába van a fiatalok kezdeményező készsége, hi.ba a tettvágy, ha nincs meg, vagy nem elég alapos a pártszervezetek segítségnyújtása. Az MSZMP fenti határozata a KISZ legmesszebbmenő támogatását írja elő a pártszervezetek, de az állami szervek számára is azzal a gondolattal, hogy az ifjúság nevelése valóban, tettekben megnyilvánuló társadalmi ügy legyen. Hogyan valósul meg a határozat, s ez üdvös gondolat, szeretnénk Balatonalmádi KISZ szervezetének életén keresztül bemutatni. Balatonalmádiban márciusban alakult meg az ifjúsági szervezet. Büszkén is mondják a fiatalok: „Ez volt az ország hatodik szervezete.” Akkor még mindössze tizenketten voltak az alapítók. Mégis, már erőt jelentettek a pártszervezet számára az ellenforradalom elleni politikai harcban. A kis szervezet lassan gyarapodott munka közben. Májusban, szinte hihetetlenül gyorsan, a kiszesek vezetésével elkészítették a sporttelepet, amelyen járási szpartakiádot rendeztek. Az egész község, a vállalatok, sőt még a szovjet katonák is segédkeztek. A munkához sok fiatal sportoló is kapcsolódott.. Másik nagy munkájukat a nyári Anna-bál rendezése jelentette. Ez is sikerült, mert a pártszervezet segített. Eredménye: a jó szórakozáson és a hagyomány ápolásán kívül, több mint tízezer forint, amely a KISZ szervezeté lett. Hosszú idő után — a pártszervezet jóvoltából — klubhelyiséget is kapott az immár 30 tagú KISZ szervezet. Berendezését is a vállalatok támogatásával oldják meg. Látszólag tehát, minden rendben van. Igen, mert tagadhatatlan, hogy érkezett segítség hol ilyen, hol olyan formában. A támogatás, segítség azonban, ha elemezzük, azt kell megállapítanunk, hogy nem elegendő a kezdeti eredmények túllépéséhez. Igaz, Juhász József elvtárs, a községi területi pártbizottság csúcstitkára tudja, hogy a kiszesek sokszor rendkívül magas követelményeket állítanak a belépni szándékozók elé. De vajon, miért nem akadályozta meg ezt kellő erélyű ésegyben meggyőző erejű figyelmeztetéssel a pártszervezet? Vagy egy másik jelenség. Juhász elvtárs — kérdésünkre — azt mondta, hogy a KISZ-ben négy-öt fiatal ■ kommunista dolgozik, s „az ő tagságuk már eleve pártmegbízatás.“ Úgy gondoljuk, ez azt jelenti, hogy a KISZ tag fiatal kommunisták nem kaptak tevékenységükre vonatkozó konkrét pártmegbízatást. Goór György elvtárs, a KISZ titskár maga is hiányolja a beszámoltatását, amit a néha, néha történt beszélgetések pótoltak volna eddig. Természetesen, így a pártvezetőség nem szerez tudomást olyan fontos problémáról, ami viszont a KISZ szervezetei létét érinti: a szervezeti életet nagymértékben gátolja az a körülmény, hogy a KISZ tagok különböző helyeken, különböző időpontokban dolgoznak. Emiatt szinte lehetetlen a taggyűlések megtartása, vagy legalábbis komoly gondot okoz a tagság összehívása. A taggyűlések pedig a szervezeti élet alapját képezik. A Bauxitkutató Vállalatnál 12, a mélyépítőknél 8 KISZ tag dolgozik. A községbeliek közül is 10 KISZ tag. Nem kellene azon gondolkodni, hogy önálló szervezeteik lennének, amelyek működni is tudnának, s amelyek rendszeres szervezeti életet tudnának élni. Ennek eldöntéséhez is a pártszervezet alapos, hasznos tanácsa kellene. Ezek elvi kérdések is egyben, mert megoldásuk alapvető jelentőségű a KISZ helyes tevékenysége érdekében. S a pártszervezet segítsége csak akkor lehet igazán értékes, ha ezeket, s hasonló problémák megoldását teszi lehetővé. Van azonban még egy, nagyon fontos problémája a KISZ-nek a faluban. Ez egyben az egész községet érinti. A sportkör ügye. Úgy néz ki, hogy a sportkör a kellő támogatás és „gazda” hiányában oszlásnak indult. A szervezéskor úgy beszélték meg az illetékesek, hogy a három vállalat, a ktsz-ek és a községi tanács anyagi segítségével tartják fenn. A Kőfejtő Vállalat kivételével a vállalatok nem tettek eleget ígéretüknek. Ma már alig van felszerelés, s kevésbé eredményes a sportköri munka a nyolcezer lakossal rendelkező községben. Csekély jóindulattal nem lehetne elérni, hogy a sportkört a KISZ-re bízzák? Hiszen a sportolók is fiatalok!? S ha e tekintetben azután a KISZ-t valóban támogatnák is, talán újra magasra lendülne Almádiban a sportélet. Elvégre a sport is társadalmi ügy, s talán egyik legszebb hivatása a vele való foglalkozás éppen a fiatalok szervezetének. Bízza meg ezzel a párt a KISZ-t! Igaz az is, hogy mondani mindent könnyű. De talán érdemes lenne a pártszervezetnek ezen is elgondolkodni. Az KISZ szervezet őszi, téli programja hasznos dolgokat tartalmaz. Úgy gondoljuk, meg is valósulnak. Az igazi segítségnyújtás azonban nem a rendezéshez, hanem a tartalom kialakításához, s az elvek megvalósulásához szükséges. A balatonalmádi példa is ezt bizonyítja. A község pártszervezete pedig csak akkor tud így cselekedni, ha megérti és minden részletében megvalósítja a pártnak a KISZ-re vonatkozó határozását. Hazai Sándor A nőtanácsok hívei Szabás-varrás tanfolyamokat kezdenek november elsején a pápai járás községeiben a nőtanácsok. A tanfolyamokon lányok is részt vehetnek. A járási nőtanács a következő községekben indít ilyen tanfolyamot: Nagygyimót, Mihálylujza, Ugod, Pápasalamon és Takácsi. * Segítik az asszonyok munkájának megkönnyítését Balatongyörökön. A nőtanács egy mosógépet vett, melyet kölcsön adnak az asszonyoknak. Ezenkívül a fiatalasszonyokat és lányokat megtanítják főzni, ezért egy főzőtanfolyamot akarnak indítani, melyhez saját tűzhelyük lesz. Nagy anyagi segítséget kapnak a földművesszövetkezettől, mert a vásárlásaidhoz innen kapnak pénzt.