Középdunántúli Napló, 1957. november (1. évfolyam, 258-283. szám)
1957-11-17 / 272. szám
KIS KEZEK — NAGY MESTEREK A „Napló" keddi számában egy rövid hír jelent meg a Zeneiskola szerdán délután tartandó zenetörténeti hangversenyéről. Ennek nyomán ellátogattunk az iskolába, hogy beszámolhassunk a tanárok és tanulók együttes próbálkozásairól egy zenetörténeti sorozat megindításával kapcsolatosan. A Zeneiskola négy évtizede áll fenn. A felszabadulás után erőteljes fellendülésnek indult, először Ocsovszky Aranka igazgatása alatt, aki a tananyag színvonalát korszerűsítette és hegedű, ének, valamint fúvóshangszerek tanítását rendszeresítette. Azután Schinger Géza bevezette a gordonka tanszakot, majd Szilvás László — a jelenlegi igazgató — kétszeresére emelte a növendékek és tanárok létszámát. Ezenkívül kibővítette a szolfézs és a zenekari hangszerek tanítását. A tanárok és növendékek közös munkája képpen került sor az első idei növendék hangversenyre. Szerdán délután zsúfolásig megtelt a Zeneiskola kamaraterme. Felnőttek és gyerekek, általános és középiskolások gyűltek öszsze, hogy a zeneiskola növendékeinek hangversenyét meghallgassák. Liszt, Bartók, Kodály képei alatt izgatottan feszengtek a kis művészek és várták, hogy szüleiknek, tanáraiknak számot adhassanak tehetségükről, szorgalmukról és a zene iránti szeretetükről. A koncertet Lázár Klára tanárnő rendezte és adott zenetörténeti ismertetést. Bevezetőjében többek között a következőket mondotta: — Növendékeink nagyrésze alig 2—3 éve tanul hangszert. Ne várjunk hát tőlük tökéleteset, hiszen növendékek és nem érett művészek. Akad majd talán néhány zökkenő is. De amennyire ők törekedni fognak, hogy szépet, tökéleteset produkáljanak, annyira becsüljük meg mi is igyekezetüket. A siker, az elismerés buzdít, bátorít és jobb munkára ösztönöz, öntudatot, biztonságot ad. Növendékhangversenyeink egyik célja éppen ez, s ezt mi, nevelők legalább olyan fontosnak tartjuk, mint a növendékhangversenyek másik közismert célját: beszámolni a nyilvánosság előtt egy-egy időszak munkájáról. Ezután Palestrina kórusművével nyitották meg a hangversenyt. Az énekkart Rohonyi Katalin — az egyik növendék — vezényelte kissé elfogódottan, de jó érzékkel. A műsor további részében Purcell, Lully, Corelli, Rameau és mások műveiből játszottak a növendékek zongorán, hegedűn és oboán. A közönség forró tapssal jutalmazta a produkciókat. Különösen nagy sikere volt a befejező Corelli: Triószonátának, amelyet Horváth Viktória, Tóth Judit és Horváth Piroska adtak elő. A műsor legsikeresebb szereplői a kis Rozsnyói Ágnes, az iskola legfiatalabb zongoristája, Dávid Rózsi, Csáfordi Mária és Orbán István voltak, akik pontos felkészülésükkel és jó előadásmódjukkal méltán kiérdemelték a közönség elismerését. Bizonyára sok-sok fáradságos órába került ez a néhány perces műsorszám, amit előadtak és talán sokszor szívesebben mentek volna játszani vagy szórakozni, mint hangszerükhöz gyakorolni. De azt hiszem, amikor a közönség elismerő tapsait hallották, valamennyien úgy érezték , megérte. A hangverseny után Lázár Klára tanárnő terveikről beszélt. . — A mai koncert — mondotta — egy sorozat első előadása, amelyen a preklasszikus mesterek műveit próbáljuk megismertetni a tanulókkal. Legközelebbi műsorunkat az örökéletű klasszikus zeneszerzők — Haydn, Mozart és Beethoven — műveiből állítjuk össze, harmadik házi hangversenyünkön pedig a jelen és közelmúlt magyar komponistái kerülnek sorra. Úgy tervezzük, hogy a többi iskolák tanulóit is meghívjuk, esetleg mi megyünk el hozzájuk, hogy egyes zeneművek megismertetésével a pedagógusokat az oktatásban, a növendékeket pedig a tanulásban segítsük. Lázár Klára nagyon szereti növendékeit. Csupa szeretet, féltés, gond, amikor róluk beszél. Szívesen küszködik, tanít, magyaráz türelmesen, fáradságot nem ismerve. A gyermekek is szeretik őt. Rajongással beszélnek róla. „Szigorú, de igazságos tanár" — mondották. Sokszor és jól foglalkozik a tanítványaival és ez meg is látszott azok pontos, csiszolt előadásán. Kis kezek játszottak, nagy mesterek műveiből ezen a délutánon. A tanárok és tanítványok sok, közösen eltöltött fáradságos órája meghozta gyümölcsét. Köszönet érte a tanároknak, Vojtkó Ida, Káté István, Orsolya Mária, Pásztor Klára, Zámbó István, Szűcs József, Fábiánné Lantos Magda, Lázár Klára, Ocsovszky Aranka és Szabóné Pintér Magda voltak azok, akik egy nagy-nagy ajándékot loptak növendékeik szívébe: a zene szeretetét. Gárdonyi Béla. ■ 44- 4» 4» 44 44 44 44 ♦♦ ♦♦ 44 44 44- 44 44 44 44 44 4» 4» 4« -4» -44- -44- -4* 4» 44 Fekete Mária: Önítélet Mondom gyakran, ne ámítsd magad ! Eljátszott játék minden szavad, ósdi álmok újra álmodása, volt visszhangok visszhangozása, semmi több. Mit ér a dal ? Legyen a legszebb, ha nem az idő táján termett. Csak keringsz a rímeken dórén, a költészet közlegelőjén, semmi több. Aki a nyári napok forgatagában megáll a tihanyi mólón s elnézi a hajókkal és autóbuszokkal érkező kirándulók ezreit, bizony alig tudja elképzelni, hogy a félsziget régi nevét a csendet jelentő „Tihon” szótól nyerte. Mert bizony itt kint a mólón szól a hangszóró, harsannak a hajókürtök és a parton a fürdőzők ezrei élvezik a hűs víz bársonyos ölelését. Szól a zene a vendéglőkben s a parti kőgátak mellett messze húzódnak a nyaralók színes sátrai, így van ez jól. Tihany ma Balatonunk egyik legforgalmasabb pontja, múzeumaiban, műemlékei között és gyönyörű vidékein sokféle látnivalót, tengernyi szépséget talál a kiránduló. Aki pedig keresi, megtalálja a természet igazi békéjét, zavartalan csendjét is, amiről hajdani nevét kapta a félsziget. Ha nem így lenne, nem keresnék fel évente annyian a világ legcsendesebb sportjának, a horgászatnak hívei közül. A révnél, ahol elmaradnak a beton útszalagok, a suhanó autók s a fürdőzők, már megtaláljuk a sporthorgászokat. Amint tűnődve nézik a vizet, valami kedves, szelíd szekta híveinek is gondolhatnánk őket. Órákig ülnek, vagy állnak a parton, csónakban vagy a vízbe hosszan benyúló stégeken s lesik az „úszó” minden legkisebb rezdülését. Furcsa az öltözködésük is. Minden ruhadarabjuk kedves sportjukhoz alkalmazkodik. Hajnalban és estefelé bő esőkabátok, színes „mackók” őrzik testüket a vízpart gonosz szúnyogaitól, nappal hatalmas kalapok a déli napfény tűző sugaraitól. Amint továbbhaladunk, változik a kép is körülöttünk. Elmaradnak a villák : a Külügyi Üdülő az utolsó emberlakta épület ezen a partrészen. A benyprttelbarátalka tehenek legelnek a ritkás bokrok között s mellettünk sűrűsödnek a fák. A félsziget három faluja közül valamikor az egyik itt állt a rév közelében. Maradványa : egy árpádkori templom apszisa, még most is itt húzódik meg a fák között. Ahol a félsziget nyugati partjára ér az út, a természet ismét birtokába lép s a háborítatlan csend és békesség birodalmává válik. A Szarkádi erdő meredek partfalai alatt járunk. A fák szinte boltíveket alkotnak fejünk felett, s az erdőben gazdag madárvilág él, közöttük nem egy olyan, amelyik máshol már nem is található. A partok közelében csendben és nyugalomban zajlik az ősi nádasok háborítatlan élete. Úgy mondják, a Balaton legnagyobb halai, a tükörponty s a sudárponty legszebb példányai élnek itt. A motoros halászok hálója itt már nem éri el őket és a horog pusztítása meg sem közelíti a tömeges halászat fenyegető veszedelmét. Hegy, erdő, nádas és víz, ősi szépségben, békességben él egymás mellett. Igazi erdei út követi itt a part vonalát, hatalmas, beomlott mohos sziklák s repkénnyel benőtt fatörzsek között. Mintha Tihany, az a másik, szállóival, kikötőjével és vendéglőivel peng is a félsziget túlsó oldalán, mindössze két kilométerre lenne ide. Mia nem tudnánk, hogy a partvidék a horgászok paradicsoma, lakatlannak hinnénk De az első sátor az előtte kuporgó széles szalmakalapos horgásszal, már jelzi, hogy jó helyen járunk. Hamarosan megérkezünk útunk első állomásához, a Balatonvidéki Horgászegyesülét giurgia tanyájához. Zöld zsalugáteres, nyerskőből épült házikó ez, előtte kecskelábú asztalok. Ilyenkor még elhagyatott a ház. A horgászok már kora reggel óta kint járnak, lesik az előző este „beetetett” halat. Halkan járnak gumitalpú cipőikben leshelyükre. Kilenc óra felé népesül csak be a kis ház környéke. A gondnok fokhagymás pirítóssal várja reggelire a ház népét. Megindul a beszélgetés is, időjárásról, reggeli „fogásról”, s bizony árad a panasz is. Kevés a hal a Balatonban, szabályozni kellene a nagyhalászatot. Itt is, — mint mindenütt a Balaton mentén — sokat várnak a BIB-től, segítséget vagy javaslatot a halászat eddigi gyakorlatának megváltoztatására. Nagy kincs a Balaton halállománya, vigyázni kell reá nagyon. Mikor én gyerek voltam — mondja az egyik öreg siófoki horgász —, még gereblyével is lehetett halat fogni, most, sokszor csak arasznyi keszeg akad a horogra is. Lehet, hogy túloz az öreg, de szavából az őszinte aggodalom hallik. Aztán ízes, szép magyar szóval folytatja : „Na meg most ez a nyugati szél, három napja meg sem áll, zörgeti egész nap a nádat, riad ilyenkor a hal.” Az út nedves, szinte süppedő talajú erdőben vezet tovább. A hegyoldalból legurult óriási kődarabokon nedvesen csillan az éjjeli harmat cseppje. A vízparton keskenyre taposott ösvény kanyarog a hegy és a nád között. A hajladozó nádszálakat szinte összefonja fejünk felett a reájuk felfutó fehérvirágú szulák. A nád élesszélű levelein és a partra futó anró hullámokon hallhatóan látszik a víz. Kis tisstáson egy már jóró kéklik s körülötte apró piros lepkék serege járja táncát. A nádasba út vezet, alig lépésnyi széles, a végén apró pad előtt kitárul a végtelennek látszó víztükör. Ez már a horgászok birodalma. Csak nád, erdő és víz mind idenfelé. A szem megpihen a végtelen távlatokon s a csend olyan, hogy meghallani a levelek között surranó madár zaját. Igazi horgászparadicsom. A MOHOSZ nemzetközi horgásztanyájához meredek szerpentin vezet. Sok-sok virág között állnak a tihanyi lávakőből épült kedves, nádtetős házak, s hatalmas fák borítanak árnyékot az egész horgásztanyára. Fiatal gondnok-házaspár mutatja meg az épületek belsejét. Kényelmes két- és négyágyas szobákban laknak itt a horgászsport rajongói. Az ebédlőben régi szép tihanyi parasztasztal, nagy kenyeresfiókkal, a falakon festett tányérok. A mennyezetről mintha három csillár is lógna, pedig csak horgászbotokat tartó fák helyettesítik a csillárokat. ízléses, finom, szép az egész berendezés s mindenütt ragyogó rend és tisztaság. A reggeli horgászidő már régen elmúlt. A sporthorgászok szobáikba tértek, s kerti székeikben vagy az erdőszéli pázsiton pihenik ki a reggeli „munka” fáradalmait. Mert az erdő ide nyúlik be a házak közé, s talán ez a legkedvesebb az egész tihanyi horgászparadicsomban. Egymás között, távol mindentől, ami a természettől elvonná őket, élnek itt e szép sport rajongói. Tanyájuk májustól októberig tart nyitva, látogatói leginkább budapestiek, de eljönnek az ország minden részéből, sőt külföldről is a horgászok. Nyáron inkább csak nyaraló horgászok érkeznek, az igaziak, a szenvedélyesek tavasszal és ősszel keresik fel Tihanyt. Ezek már kora hajnalban kimennek a vízre és sokan még éjjel is kint ülnek leshelyeiken. Itt is sok a panasz , kevés a hal a Balatonban. De azért a híresebb évi nagyfogások az idén sem maradtak el. Tavasszal is fogtak egy tizenkilenc kilós rablóharcsát s a nyáron egy közel tíz kilós pontyot. Azóta — úgy mondják — „csak” két-három kilós halak akadnak horogra. Most is jó három kilós pontyot tisztítanak, estére halászlé lesz belőle. A munkában nagy segítség a gondnokok aranyszőke kisfia. Gyakorlott kézzel tisztítja az ezüstös pikkelyeket egész éven át itt él szüleivel. Most könnyű ezt elképzelni, de, aki ismeri, hogy milyen félidőben a „háromnapos északi” a félszigeten, az tudja, hogy nem könnyű a gondnok család élete. A zord téli időjáráson kívül aztán annál szebb itt nyáron. A horgásztanya lakóival kevés a gond. Sokszor egész napra elszélednek, inkább dél felé alszanak, este se nagyon beszélgetnek. Közel élnek a természethez, a csendes vízhez, a hallgató erdőkhöz. Itt, a horgásztanyán, egy a gondjuk, esztergályost, tudóst, mérnököt nem érdekel más, csak a napi „fogás.” Beszédtémájuk a ,,damil”, a hála a nádbot, a széljárás. Talán ez a legtisztább, a legigazibb kikapcsolódás, a legszebb üdülés. A sporthorgászat kedvelőinek mindenesetre az. S ha panaszkodnak is, hogy kevés a hal a Balatonban, azért egyik sem cserélné el tihanyi horgászhelyét semmiféle más tanyájáért a világnak. Mert azért mégis csak ez az igazi horgászparadicsom: zöld erdők alján, zizegő nádasok között Tihanyban, a „csend szigetén.” Apták. Gábor-Záhrij Ferenc Horgászparadicsom Tihanyban 3 Halt pb min+ti —ÚTNAPLÓ hgsss |*4*€üz£/hí Tdnttf+ffs Vádirat Sok vádirat készült és készül a mostani időkben, amely a tavalyi ellenforradalom tevékenységét tárja fel. E vádiratok többsége jogászi munka, az ügyészségen szerkesztik, a bírósági eljárások alapját képezi s az ellenforradalom bűnöseinek egyenként való felelősségre vonását célozza. Ez a könyv, amely a Kossuth Kiadó révén most hagyta el a sajtót, nem ilyen vádirat. Nem jogászi okfejtéssel írták, nem paragrafusokat sorakoztatnak fel benne a törvény ellen elkövetett bűnök megtorlására, hanem a haladó megyei közvélemény nevében és hangján tárják a megye egész dolgozó népe elé a közösség ellen elkövetett bűnöket, az ellenforradalmi terror kétségbevonhatatlan bizonyítékait, eseményeit. A kötetet a Középdunántúli Napló munkatársai írták. Az írások jó része ismerős, megjelent az újság hasábjain. Mégis, igen lényeges feladatot teljesít a közvélemény meggyőzésében és felvilágosításában, hogy így egy kötetben kerül egyrészt a megyei dolgozók elé, másrészt eljut az országos közvéleményhez. Igaz, éppen büszkék nem lehetünk arra, hogy az ellenforradalom Veszprém megyében „átlagon felüli” teljesítményt produkált, hogy kifejlődésében előrehaladottabb volt a legtöbb szomszédos megyénél, de kötelességünk saját megyei dolgozóinkon kívül az országos közvélemény megfelelő őszinte tájékoztatása, a tények könyörtelen feltárása, hogy azok világánál mindenki jobban lásson, hogy a politikai irányítás és nevelés munkájában figyelembe vehessük ezeknek a tényeknek tanulságait. Sietve le kell szögezni azonban, hogy a könyv nem csupán tények és érvek egymás mellé sorakoztatása, nem csupán ideológiai elemző munka terméke, hanem jó írói, szépirodalmi alkotás. Az írók nem a politikai vitairat, nem is a történeti értekezés, hanem az egész életet képekben láttató szépirodalmi ábrázolás módszerével mutatják be az ellenforradalom legjellemzőbb megyei eseményeit. A legjobb értelemben vett irodalmi riportsorozatot tartalmazza végeredményben a könyv, amely megírási módját tekintve szépirodalom, de mivel való tényeket s nem keltött anyagot tartalmaz, így megmarad a valóság eseményeihez ragaszkodó riport tartalmi kereteiben. Nagy erénye azonban a szépirodalmi művekre jellemző érzelmi telítettség, amely lendületet ad az események ábrázolásának, olvastatja a filmként pergő eseményeket és megfelelő érzelmi állásfoglalásra készteti az olvasót. Megfelelő érzelmi állásfoglalásra, amelynek alapja a kommunista igazságba vetett hit, a szocialista perspektíva iránti bizalom. Ez a hit, amely az ellenforradalom nehéz napjaiban is sajátja maradt a legjobbaknak, amely gyorsan eltöltötte a sorait rendező, megújult pártot, már nemcsak a kommunisták sajátja, hanem egyre jobban terjed a magyar társadalom széles rétegeiben. Páldy Róbert.