Középdunántúli Napló, 1958. március (Veszprém, 14. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-02 / 52. szám
1958. március 2. Egy riporter feljegyzéseiből EMBER A TURULMADÁRON Szomorú szenzációja volt Budapestnek az úgynevezett „régi jó időkben" Csipcsala Mihály tizenkilencéves gyári segédmunkás esete. Akkoriban, a tőkés gyártulajdonosok egyremásra bocsújtották el a munkásokat, gazdasági válságra, üzleti pangásra, rezsicsökkentési kényszerre hivatkozva. Az előzetes tervek nélkül gyártott ipari és közszükségleti cikkek tömege nem talált felvevőpiacra és az áruházak polcain roskadozó portékákat a leszegényedett lakosság képtelen volt megvásárolni. „Háromnegyedmillió koldus városénak" nevezte a szociáldemokrata sajtó ebben az időben Budapest fővárost, és ez a megállapítás teljes mértékben fedte is a valóságot. Az a 150 000 kiváltságos lény, aki a nincsteleneken kívül lakta a fővárost, a bankfejedelmek és az „ipari mágnások" köréből került ki. A Lánci Leók, Weiss Fülöpök, Chorin Ferencek, Weiss Manfréd -bárók, Láng Gusztávok köréből... A kapitalista közgazdaság azonban súlyos válságba került ezekben az időkben. Estek, zuhantak a részvényárfolyamok és bekövetkezett az a bizonyos, sokat emlegetett „fekete péntek“ a budapesti tőzsdén. A „Rimamurányi Vasművek“ részvénye például, alig tizenöt perc leforgása alatt 200 koronáról 30 koronára esett, s a „sztár”-ként becézett tőzsdepanir, a „Schrick-Nicholson“-részvény, nyolcvanöt százalékkal zuhant... A pánik, amely a tőkések táborában keletkezett, leírhatatlan volt. Másnap megkezdődött a „Mentsük, ami menthető“-akció az iparábobok portáin, amit a megriadt gyárosok azzal vezettek be, hogy azonnali hatállyal elbocsátották, szélnek eresztették a munkások kétharmadát. És itt kapcsolódott be az eseményekbe Csipcsala Mihály tragédiája. Ez a sápadtáncú, sovány fiatalember a Dunántúlról jött fel Pestre. Odahaza elárvult apja is, anyja is meghalt Valaki azt tanácsolta Mihálynak: menjen fel a fővárosba, ott majd felveszik segédmunkásnak. Fel is vették. A Láng-gépgyárban kapott munkát. Mint afféle senki fia, nágyrajáró volt. Mint sokan, nagyon sokan az akkori munkások közül. Amikor Csipcsala Mihályt egy fagyos január végi napon, másfélezer társával együtt kidobták, szélnek eresztették a gyárból, ha kívülrekedtek tanácstalanul bámultak egymásra. — Mit fogunk csinálni, mihez kezdjünk most?... — tanakodtak. — Majd csak lesz valahogy! — mondotta egyikük és azt tanácsolta: menjenek szépen haza és aztán várják meg, míg a helyzet kialakul. — Munkáskézre szükség van — hangoztatta —, s előbbutóbb majd visszahívnak bennünket! — Ki kell bírnunk ezt a válságot! — szólt közbe egy öregebb munkás. — Ha az állunk belekopik is, ki kell bírnunk!... * Csipcsala Mihály segédmunkás nem bírta ki. Elkeseredetten, megkínzottan csatangolt szerte a városban, céltalanul. Nyúzta a szegénység és a bizonytalan jövő. Tudta, hogy ha szombaton nem fizet özvegy Bajárménak a Magdolna utcában , a harcias némber irgalmatlanul kipenderíti a vaságyról... Amellett éhes is volt. A kevés pénz, ami zsebében lapult, legfeljebb két napra elegendő, ha mindegyik huszonnégy órában csak kétszer eszik. Tíz-tíz deka töpörtyűt és negyedkiló kenyeret. Cigarettája sem volt. „Ebből az életből nem kérek“ — jajdult fel benne a kétségbeesés... Munkát hiába keresett volna, — ebben az időben az ily szándék teljesen reménytelen volt. Estefelé a Duna-parton találta magát, a Borárostéren. Cudar hideg volt, lehetett talán tizenhat—tizennyolc fok, a fagypont alatt. Vékony felöltőjében irtózatosan vacogott Csipcsala Mihály. Nézte a Dunát és a hidat, mely keresztülvezetett rajta. És a híd legtetején, a Ferenc József-híd (a mai Szabadság-híd) ormán, mintegy tíz emelet magasságban, az aranysárga színű, vasból készült turulmadarat. Lélek sem járt arrafelé, odalent a rakparton is síri csend honolt. A hídon rongyokba burkolódzott koldusféle haladt csak át, fázósan cammogott a pillérek alatt. „Sorstársam!“ — gondolta magában Csipcsala Mihály, aki e pillanatban épp olyan koldus volt, mint amaz. Hirtelen elhatározással kapaszkodni kezdett felfelé, a turulmadár irányába. Vonzotta a magasság és vonzotta a mélység. A Duna . .. Tudta, hogy kitűnő üsző, és arra gondolt, ha alacsonyról, csupán a híd korlátjáról veti magát bele a vízbe, feltétlenül úszni kezd vagy ha nem is tempózik, mégsem merül alá. És talán életösztöne is felülkerekedik a habok között és legyőzi a halált. Csipcsala Mihály pedig meg akart halni, konokul elhatározta, hogy végez magával... Hideg fejjel fontolgatta: tízemeletnyi magasságból, ha leveti magát, esés közben eszméletét veszti, elszédül és menthetetlenül elnyelik a jeges habok. A vasárboc, melynek tetején a turulmadár trónolt, túlontúl síkos volt. Jégcsapok lógtak a traverzekről és a halálra szánt fiúnak minden erejét meg kellett feszítenie, hogy kapaszkodás közben alá ne csússzon. A később eszközölt rendőrségi helyszínvázlat és nyomozás nem tudta megjelölni, hogy miként sikerült a tetőre mégis feljutnia és azt sem állapíthatta meg, mennyi időt vett igénybe, amíg feljutott a turulmadárhoz. Már a legtetején vergődött és éppen átkarolta a vasmadarat, hogy egy pillanatnyi pihenéshez, lélegzetvételhez jusson, amikor Németh N. József rendőrtizedes, aki a Vámház téren posztolt, de a hideg elöl egyik kapualjban húzódott meg — észrevette a mozgó alakot odafent. Közelebb baktatott, kezeiből tölcsért formált és úgy kémlelte a magasságot. — Ki az, áld odafönt van? — kiáltotta. — Azonnal jöjjön le! — Nem jövök! — hallatszott határozottan, onnan fentről. — De hiszen lezuhan és meghal! — ordította fölfelé a rendőr. — Azt akarom! — így Csipcsala Mihály, a turulmadárról. A rendőr az „Elevátor“kávéházba rohant és telefonon felhívta a főkapitánysági ügyeletet. Tíz perc múlva gépkocsin a helyszínre érkezett Vigh János rendőrfogalmazó, a központi ügyelet szolgálattevője és dr. Simkó István rendőrkapitány, az életvédelmi osztály vezetője. A fogalmazó szócsövet is hozott magával. Megkezdődött most a drótnélküli távbeszélés a boráros téri hídfő és a turulmadár között: „Halló, itt a rendőrség. És ott?...“ — „Itt Csipcsala Mihály! ...kidobtak a gyárból, nincs munkám, nincs fedelem, nincs ennivalóm, nincs senkim-semmim a világon, meghalni akarok!....“ És még kétségbeesettebben: — Hallják az urak?... Nincs munkám, meghalni akarok!! A rendőrtisztek tanakodtak, sugdolózni kezdtek. — Ha lemászik onnan — kiáltotta fel a szócsövön keresztül a fogalmazó —, nem büntetjük meg kihágásért. Szabadon továbbmehet! — Két koronát azonnal kiutalok az életvédelmi alapból! — ajánlotta a kegyet a kapitány. Csipcsala a fejét rázta: — Nem megyek le. Ha elég lelki erőt érzek majd magamban- leugrom!... Percek múlva a tűzoltók is megérkeztek, telefonhívásra. Parancsnokuk megbízta legügyesebb emberét, hogy kússzon fel a magasságba, hozza le az öngyilkosjelöltet. A derék tűzoltó fel is mászott, de a legutolsó felsőpillérnél akadályba ütközött: a jéggéfagyott traverzet nem merte megközelíteni. Szorultságában alkadozni kezdett tehát Csipcsala Mihállyal. Próbálta „rábeszélni“ a visszavonulásra. Akkorra már — ki tudná megmondani, hogy honnan verődtek össze — csaknem ötvenfőnyi izgatott nézőközönség szorongott a hídfő mellett. — Jöjjön le!... Jöjjön le! — kiabálták kórusban a turulmadár lovasának. A fiú odafent nem válaszolt. Lehajította magéról kopott felöltőjét, ledobta a sapkáját is, és egy remekbeszabott fejesugrással levetette magát a mélységbe. Zizegve, sustorogva jajdult fel a folyó. Az emberi test jégtáblák közé esett. Aztán ismét egymásra tolódtak az úszó táblák és betemették, magukkal sodorták Csipcsala Mihály munkanélküli segédmunkást, aki a Dunántúlról jött fel Pestre, és akit most a befagyott Duna cipelt földöntúlra... Herczegh Kálmán Következő vasárnapi számunkban— március 9-én — kezdjük meg folytatólagosan közölni a „B—52. négyzet" című izgalmas kémregényt, magyar nyelven először. A regény egy amerikai ejtőernyős kémcsoport leleplezésének igaz történetét beszéli el. Már most felhívjuk olvasóink figyelmét erre az érdekes és valóban megtörtént eseményeket tartalmazó regényre. KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ HUMOR Falun A szokás hatalma Egy newyork kisfiú, aki még sohasem vált meg a nagyvárostól és annak neonfényeitől, szüleivel együtt egyszer vidékre utazott. A hirtelen zápor után gyönyörű szivárványt lát a mennybolton. Csodálkozva kérdezi a mellette álló felnőttektől: „Minek a reklámja ez?“ A vakbélgyulladás Késő éjszaka egy izgatott férj telefonál az orvosnak, s miután bemutatkozik, kéri őt: „Gyorsan jöjjön el, kedves doktor úr, mert a feleségemnek súlyos vakbélrohama van." — Hiszen tavally operáltam meg a feleségét vakbélgyulladással, — válaszolja csodálkozva az orvos. — Lehet, de azóta újból megnősültem. Pali bá: Tudja kee, hogy Kovács szomszéd miből építette a házát? Mihály bá: Miből? Hát téglából! Pati bá- Keveset tud kee. Nem látja, hogy a kapuit, ám az vagyon írva: „Isten segedelméből!" Az őszinte pincér Vendég: Mi van ma ebédre? Pincér (akinek éppen felmondtak) Hideg leves, kemény, sületlen tészta és állott sör. Ugyanazok, ami rendesen. Szenzációs reklámötletek * mint én . a ötlet«« reklámfilmekkel szóróhoz 1 — Egy MOMETTA fényképezőtársák mostanában a moziba járó gépet kérek. Jobb képeket csinál, közönséget. 1—‘ A Gyümölcsértékesítő Vállalat filmjében például Ádám a Paradicsombeli Évától nem fogadja el az almát, élvezettel veszi azonban a GYOMÉRT elárusítónőjétől, sőt még fizet is érte. A Gyógyvízértékesítő az ókori Róma történetének sötét fejezetét viszi színre. Brutus, Julius Caesar és egész udvartartása (legalább 40 statiszta) a „Te is fiam Brutus” jelszóval Salvus-vizet isznak. E remek ötleteket sürgősen tovább kell fejleszteni. Szeretnénk erre néhány javaslatot tenni: SZÍN: Az OFOTÉRT pazarad berendezett luxusüzlete. Kopott, régi öltözetű, hosszú hajú öreg tér be, hóna alatt vásznak. Látszik rajta, hogy festő. Az elárusító megkérdi: — Mit parancsol Rembrandt úr? SZÍN: Az ókori Róma. Néhányat a tagában állnak a hegytetőn. Lent az égő város látszik. Egy udvaronc odamegy Néróhoz: „Oké, Néró, a város nagyon jól ég.” Meghiszem azt — válaszolja a császár — TUKER alágyújtóval gyújtottam fel. S végül, hogy a magyar történelem se maradjon ki. Vitézek futnak a mezőn. Ki páncélban, ki csak úgy, könnyű öltözetben, öreg vitéz jő szembe velük. — Hova futtok fiam Zalán —— kérdezi az egyik különösen gyorsan szaladó vitéztől. — Tán a magyarok üldöznek. — Nem — válaszolja a kérdezett méltatlankodva. — Mára vizet ittunk! .. . * Egy hét tűzesetes megyénkben VIGÁNTPETENDEN február 23-án Rompos Lajos és Varga István, Kossuth u. 73 szám alatti lakosok szalmakapját meggyújtotta Romposék 3 és fél éves kisfia azzal a játékkal, hogy sertést perzsel. A tűz következtében 45 mázsa szálastakarmány és mezőgazdasági felszerelés égett el. A kár 2712 forint. A ZSÓFIAPUSZTAI Á. G. lakótelepén Pintér Jánosnál február 25-én tűz keletkezett, úgy, hogy nevezett lakótársa a közös használatra szolgáló kéményt tisztítás helyett ki akarta égetni. A füstelőnyílás nem volt megfelelően elzárva. Az azon kiömlő lángtól meggyulladt és elégett egy esőköpeny. A tűzrendészeti hatóság Tóth Gyuláné és Pintér János ellen szabálysértési eljárást indított . LOVÁSZPATONÁN Szűr Ernő és Laki József lakásán február 25-én Magasiházi János kéményseprő meg nem engedett időben égette a zsúppal fedett épület kéményét Az erős szél a kéményből az épület tetőzetére fújta a szikrát, amelytől az meggyulladt. A kár 5363 forint. Hasonló módon okozott tüzet Magasházi János február 24-én özv. Gelencsér Gyuláné ugyancsak lovászpatonai lakosnál. Ott a kár 6822 forintra tehető. A gondatlan kéményseprő ellen az ügyészségnél tettek feljelentést A BALANTONFÜZFŐI Nádgazdaság területén február 25-én elégett 570 kéve nád. A tüzet a mozdonyból kipattanó sátra okozta. Mivel a nádgazdaság nem tartotta be a megelőző tűzrendészeti szabályokat, 2508 forint kár keletkezett. * LESENCEFALUBAN Nagy p. József és Szabó Pálné, Kossuth u. 7 szám alatti lakosoknál Nagy P. József 4 és fél éves kisgyermeke meggyújtotta a pajtában lévő szénát. A tűz az istálló és pajta tetőzetére is átterjedt. A keletkezett kár 12 152 forint. * * Régi bakafurfang Káplár (egy közemberhez): Azt a kolbászt, amit hazulról küldtek neked, majd én eszem ,meg, hogy ne kapjál honvágyattőle. 1 Megyes Bérbizottság rejtvénye * 1 2 3 4 5 KÉRDÉSEK, FELELETEK: 1. Az Egyesült Arab Köztársaság elnökét 1. _______________ 2. Csehszlovákiai falu, melyet a II. világháborúban a fasiszták le- _ romboltak? 3. Támadó Jellegű agresszív nyugati 3. _____________ _____ katonai tömb? 4. A napokban járt hazánkban, a« A .. .. ........................ Osztrák Béketanács titkárát 5. Az afrikai—ázsiai népek szolida garítási értekezletének időpontja?