Középdunántúli Napló, 1958. július (Veszprém, 14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-01 / 154. szám, Balatoni

1958. július 2. Kár minden percnyi napért... A vizen gyorsabb a bámulás: indulás előtt Most már azért, ha csak így meszsziről is, barátkozni kell a vízzel.. • Nem balett! Csak az öröm tánclépései ezek, és a csalóka napfény a szülője De aki már sokat tapasztalt az idén, azt a percnyi napsütés sem csalja távolabb az üdülő teraszánál „Köszönet a pártnak és a kormánynak..." Szombaton érdekes ajánlott le- szerkesztőségünkhöz továbbítottak, velet kapott a hévízi tanács végre- A levélből kiragadjuk az alábbi hajtó bizottsága, amelyet azután részletez: „Köszönetet mondunk a gondoskodásért, amelyben bennünket részesítettek. Köszönet a pártnak és kormánynak, hogy üdülésünket, pihenésünket oly szerető mellénkállással lehetővé tették. Egészségünket teljes mértékben visszanyertük a Postás-üdülőben, s újult erővel, fokozott tettvággyal kezdjük el ismét munkánkat. Hogy ismét teljes erőben, hiánytalan jó egészségben folytathatjuk hivatásunkat, az nagyrészben dr. Moll Károlyné főorvosnőnek és a kitűnő orvosi karnak tulajdonítható. Kérjük a tanács végrehajtó bizottságát, hogy a főorvos asszonyt dicséretben részesíteni szíveskedjék.“ Julián István, Kertler István, Bácsi Imre, Farkas József, Takács István, Erényi Lajos, Katona József, Nagy István, Schneider Jánosné, Kossuth Károlyné, Jakab Ferenzné, Szűcs Kálmán, Vukits Lászlóné, Domonkos Mária, Hirschl Janka, Magyar Erzsébet tanácstag, Kiss Béla, Vágó Józsefné, Szűcs Kálmán, Fertig Mária, Baranyai Ferenc. Feltételes autóbusz-megállót kérünk az arácsi temetőnél Mindenki örült Balatonfüreden, amikor a Veszprémi 64. sz. AKÖV kényelmesebbé, és gyorsabbá tette a közlekedést a fürdőtelep és a község között. Azóta nem kell kilométereket gyalogolni az üdülőknek és a község lakosainak, ha a faluba, vagy onnan akarnak fő fürdőtelepre utazni. Csak azt sajnálják, főleg az kéthetenként egymást váltó üdülők, hogy nem tudják, mikor indulnak ezek az autóbuszok. Jó lenne, ha a 64. sz. AKÖV mielőbb gondoskodna arról, hogy a járatok menetrendje ki lenne függesztve a megállóhelyeken. Nem kerülne sokba, de az utasoknak sokat jelentene. Az arácsi temetőben Lóczy Lajos sírját is sokan keresik fel. A helyi lakosok közül is sokan járnak ki bizonyos napokon a temetőbe. Az ő kérésük csak az lenne, hogy legalább egy feltételes megállóhelyet létesítsenek a temetőnél. Még akkor is, ha a Balatonfüred III. ker. posta és Balatonarács vá. között a távolság csak 1,1 km. Füredi „bentlakók” és üdülők aláírásai. Mégis élni fognak „a halálraítélt fák** Badacsonyban A „Balatoni Napló“ 1958. június 11-én megjelent számában Bognár Károly elvtárs, Tapolca „Halálra ítélt fák ...“ címmel cikket közölt, ebben nehezményezi, hogy a régi, kivágott fák helyett az új fasort a peron szélén végighúzódó telefonvezeték alá ültettük. Az új fák ápolására és gondozására vonatkozó figyelmes elismerését megköszönjük. Ugyanakkor megnyugtatására közöljük, hogy az új fák kivágására két év múlva sem kerül sor, mert a fölöttük húzódó távíróvezeték addigra kábel formájában a föld alá kerül, így a fák fejlődése a vezetékek miatt nincs veszélyeztetve. Magyar Államvasutak Pályafenntartási Főnöksége, Tapolca. Francia turisták Tihanyban Világoskék színű autocar érkezett vasárnap Tihanyba. Francia kirándulócsoportot hozott Párizsból. A turisták — negyvenen érkeztek — már sokat hallottak a Magyar Tenger szépségéről, a balatonpart csodálatos vidékéről. Most személyesen kívántak mindebben gyönyörködni. A francia vendégek a legnagyobb elragadtatással nyilatkoztak az eddig látottakról. Amerre gépkocsijuk járt — a Balaton partján — valósággal lenyűgözte mindannyiukat a magyar táj szépsége. Hét napot szándékoznak nálunk eltölteni. „Rekord" zsúfoltság Révfülöpön, kicsinosították a strandot is, — csak éppen fürödni nem lehet... Révfülöp mindig kedvelt nyaralóhelye volt a pihenni vágyóknak. Festőién szép környéke sokakat vonzott ide, különösen azokat, akik a fürdőzésben, horgászásban lelik örömüket és a csendet áhítják. Az idei fürdőidényben máris zsúfolt Révfülöpön mindegyik üdülő. Számos család lakik magánházakban is és a két helybeli szállodában is rendszerint minden szoba foglalt, különösen szombaton délutántól hétfőn reggelig. A partrészletet és a strandot megfiatalították, kicsinosították, sokan is sétálgatnak a Balaton partján. Csak éppen fürdeni nem lehet, mert a magyar tenger ezekben a napokban bizony hátborzongatóan hideg ... A révfülöpi üdülővendégek abban reménykednek, hogy az időjárás szeszélye csak átmeneti és a legközelebbi napokban mégiscsak bekövetkezik a várva-várt meleg idő. Egyébként a partmenti Ibolyacukrászda teraszán gyűlnek össze a nyaralók. Itt Kárpáti Sándor, Boros Géza, Kovács Lajos triója szórakoztatja a közönséget. „Pardon, tévedtem,. 74 A balatonfüredi „Halászkert" szerény vendéglő. Semmi fényűzés, itt nem védekezhetnek számlakiegyenlítéskor azzal, hogy „hja, kérem, mi reprezentatív vendéglátóüzem vagyunk !...“ Mert a Halászkert kisvendéglő és a IX -ik osztályba sorolták. Halászlét ajánl a felszolgáló. Mellettünk is azt fogyasztja egy társaság, ínycsiklandó illat száll felénk. — No, jól van, kérünk mi is halászlevet! Percig sem kell várni, máris hozza. Kissé csalódottan kanalazzuk, mert igen cseppecske a lényeg: félig sincs a tányér. Testvérek között sincs több benne a szokásos „zóna“ adagnál... Szeletke kenyeret, fejessalátát és kisfröccsöt kérünk hozzá. Meg kell jegyezni, hogy a halászléhoz csak kanalat adnak, ami természetes is, de az már nem, hogy a salátát tépnünk kell a fogunkkal, mert se kés, se villa nincs. Külön fájdalmunk, hogy a saláta mindössze egy vékonyka levelecske. Olyan kevés, hogy egy nyeléssel el lehet tüntetni a tányérocskáról. A végén a számla így alakul: Halászlé 16,10 összesen 22,5 Ft Elkérjük az étlapot, mert nincs az asztalokra rakva, csak egy van belőle, a felszolgáló zsebében. Megnézem az árakat. Sertéspörkölt 14,20-ba, rántott harcsa 17 forintba kerül. Túróscsusza: 6,90. Fejessaláta adagja: 1,40. — Hohó! — mondjuk a pincérnek, — miért számított a salátáért egynegyven helyett két forintot ? ... — És elétárjuk a saját blokkját, amit adott. — Pardon, tévedtem — feleli a világ legtermészetesebb hangján, visszaad 60 fillért és tovább áll. Szeretnénk beszélgetni Tapolcai József üzletvezetővel. — Nincs itt — mondja a felszolgáló, aki egyébként Mandli Istvánnak nevezi meg magát. Kissé csodálkozom, hogy ebédidőben nincs jelen az üzletvezető. Drágáljuk az árakat, mert hasonló helyeken, például a révfülöpi „Hungária" kisvendéglőben a sertéspörkölt nem 14,20-ba, hanem csak 10,90-be kerül. A balatonfüredi „Halászkert“ gazdája egyébként a Balatonfüredi Földművesszövetkezet. Amit pedig jó gazdának hittünk. Úgy véltük, méltóan gondoskodik a vendégekről. Bizonyára tele tányérral adja a halászlét, nem foghegynyi salátát szolgál fel és az étlapnak megfelelően számlázza a fogyasztást. — Pardon, — tévedtünk !... (h. k.) 1 kenyér 0,30 1 saláta 2.— Kisfröccs 3,60 A Középdunántúli Szénbányászati Tröszt gyermeküdülőjébe látogattunk el, Balatonberénybe. Két épületben helyezték itt el a gyerekeket: az egyikben a fiúk, a másikban a kislányok laknak. Amikor betoppantunk, éppen vacsoraidő volt, együtt étkeztek a közös étteremben a bányászgyerekek. Evés közben bizony lárma van. Ilyenkor Kovács Erzsébet néni Sípjába fúj, amire a lárma elhalkul. Erzsi néni a „füttyös" nevelőnéni. Szükség van a füttyre, mert a kedélyek néha túlfűtöttek. Különösen, ha olyan pompás vacsoráról van szó, mint amilyent ma este is kaptak. Mindenki először akar enni és minél töbet. Kapnak is. A gyerekek nekigömbölyödtek, rózsás arcocskáik párnássá kerekedett. Balogh Gyuláné elvtársnő, a gondnok, megismertet Rosta Aliz táborvezetőnevelővel és a többi nevelőtársával, Csontos Károlynévell, Szalai Károlynéval és a füttyösnénivel, akit már ismerünk. A gyerekek örömmel fogadják az újságíró bácsit, különösen azért, mert feljegyzi nevüket, ami ,az újságban fog megjelenni— mondják. Beszélgetünk Böhm Andriskával, aki Pusztavámról jött ide, Mergl Antallal Mórról, és feljegyezzük a nevét Horváth Juliskának, Laurencs Editnek, Szalai Katalinnak, a devecseri Berkényi Ferinek, Forstner Juliskának is. Mindannyian pusztavámi és ajkai bányászok gyerekei. „Tessék megírni bácsi, hogy nagyon jól érezzük itt magunkat és hogy csókoltatjuk anyukánkat, apukánkat" — kiáltják felém nagy buzgalommal és még hangosabban kiáltanának, ha a füttyösném bele nem fújna most a sípjába ... A gyerekek a lelkünkre kötik: dicsérjük meg az újságban „maminénit!...“ így nevezik Mészáros Istvánnét, az üdülő szakácsnőjét, aki jobbnál-jobb ételekkel „főzi meg" a gyerekeket. Miután 10—12 kisfiúval és kislánnyal elbeszélgettünk, egyszerre csak Sírásra figyelünk fel. Pöttömnyi kis emberke keservesen bőg a cseresznyéstányérja fölött. Erzsi néni odamegy, hogy megtudakolja az elkeseredés okát. Azután nevetve mondja: — Pados Pista, a gyermeküdülő „Pityu"-ja, aki Ajkáról jött ide, kegyetlenül meg van sértődve... Nehezményezi, hogy az újságíró bácsi ővele nem beszélt ... így hát a neve nem is kerül az újságba!... Sietve helyrehozzuk ezt a súlyos mulasztást. Sebtiben meginterjúvoljuk Pados Pityut is. És megírjuk, hogy csókoltatja anyut, aput, és hogy „klasszul“ érzi magát. Amit az újságíró bácsi saját tapasztalata alapján is igazol. Pityu szerepelni akar B Mennyien üdülnek Balatonfüreden? Az Idegenforgalmi Hivataltól nyert tájékoztatás szerint jelenleg kétezernyolcszáz üdülővendége van Fürednek- ebből a beutaltak száma: 2450, s a magánházakban a fizetővendég-szolgáltatásban elhelyezett nyaralók létszáma 350. A fürdőtelepen 17 üdülőház van üzemben, mely a dolgozók nyári pihenését teszi lehetővé, szervezett üdültetés keretében- Borúban derű Üresen, elhagyottan ring a Beloiannisz a badacsonyi kikötőben. Csak az ügyeletes nézi gondolatokba merülten a hegyet. Nem sokáig kell keresni, kikre vár a hajó, mert a szűnni nem akaró szél hozza is felénk az ismert „Hej élet, élet, kanászélet" felejthetetlen dallamait. A menet meglehetősen zilált hadrendben halad a kikötő felé. Egy kisebb csoport, úgy látszik, nem kapott odafenn talicskát, „stráf kocsival" utazik le a hegyről. Úgy ingónak, mintha már a viharos Balaton hullámainak dobálását gyakorolnák. Kívül az eső, belül a hegy tüzes leve mosogatta őket. A hegy leve mindenesetre erősebb, mert nemigen törődnek az esővel. A büfé mögött, mintha egy kicsit szégyelősek lennének, az öregebbje idézi vissza a régi idők dalait. Öregnek, fiatalnak egyaránt jó a kedve. Talán egyedül Opoczky János, a balatonlellei Építők üdülőjének kultúrfelelőse nincs belülről elázva. Ő volt e kirándulás főrendezője. Mint elmondotta, szinte egész Balatordelle átjött Badacsonyba, hogy hazatérés előtt, kicsit feledve a rossz időt, egy vidám napot töltsenek együtt. Azt is megtudtuk, hogy minden turnus részére rendeznek egyegy ilyen hajókirándulást. Lassan mindenki leér a partra. A büfében fogy a finom sült hal. A hidlámzó vizet nézve, biztosak voltunk dieak, hogy egy jó kirándulás, és a badacsonyi szürkebarát emléke mellett még egy kis tengeribetegségben is lesz része néhány vidám kirándulónak. Amikor kihúzott a hatalmas hajó, úgy látszott, mintha szürkebaráttal tankolták volna fel. Még a kürtje is mintha csuklott volna egyet-egyet. ti ország legtakarékosabb községe, Balaton. Balatonfüred lakosai arról nevezetesek, hogy a szőlőtermelésből, egyéb terményeik eladásából és az üdültetésből számazó jövedelmüket nem tartogatják otthon a ládafiában, hanem takarékbetétben helyezik el és szívesen bízzák pénzüket a takarékpénztár megőrzésére. Ez év első 6 hónapjában Balatonfüred és a füredi járás betétállománya az év elejeinek kétszeresére növekedett és jelenleg meghaladja a 6 millió forintot. A járás területén 9 Kölcsönös Segítő Takarékpénztár is működik — ebből 7 Balatonfüreden, amelyeknek több, mint 700 tagja havonta mintegy 60.000 forintot takarít meg. 4 .