Középdunántúli Napló, 1958. augusztus (Veszprém, 14. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-01 / 180. szám
1958. augusztus 1. Oszszthelyi jegyzetek Lehet már táborozni Keszthelyen is Nagy gondot okozott a városnak az elmúlt években, hogy nem volt a környéken sátortáborozásra alkalmas hely. Emiatt sok iskola, stb. elmaradt a keszthelyi üdülés, kirándulás lehetőségétől. Ebben az évben a városi tanács kérte a Balatoni Intéző Bizottságot, hogy járuljon hozzá sátortábor kialakításához, bizonyos öszszeggel. A Balatoni Intéző Bizottság nem fukarkodott, s negyvenezer forintot utalt ki a városi tanácsnak abból a célból, hogy a sátortáborhoz szükséges közszolgáltatásoknak eleget tudjon tenni. Fényképpályázat Már a jövő nyárra gondolt a keszthelyi tanács végrehajtó bizottsága, amikor fotópályázatot hirdetett abból a célból, hogy a kiadásra kerülő városi prospektusba művészi fényképek kerüljenek. A pályázók színes, vagy fekete-fehér képekkel szerepelhetnek, amelyek az üdülő, illetve a Pérosi fürdőélettel kapcsolatosak. Tanácshíradó A Keszthelyi Városi Tanács végrehajtó bizottsága azért, hogy állandósítsa és egészségessé tegye a végrehajtó bizottság és a tanács tagjainak együttműködését, a Keszthelyi Városi Tanács Híradója címmel július 20-án sokszorosított eljárással készült kis lapot indított, amelyben közli a végrehajtó bizottság intézkedéseit, valamint azokat a legfontosabb feladatokat, amelyek a tanács előtt állnak. Kotrógép zárja a keszthelyi öblöt Talán sohasem vártak jobban semmit sem Keszthelyen, mint a kotrógépet, amely kedden megérkezett a városba. Köztudomású volt a keszthelyi öböl állapota, ami nehezítette mind a fürdést, mind a vízi közlekedést. A kotrógép egyelőre a halásztelep környékén dolgozik, utána a partvédőmű mögötti területet kotorja. A hajók és csónakok gátlástalanabbul tudnak majd közlekedni LÉPÉS — ELŐRE két alakítottak ki és konkrét formában rögzítették: ki mit fog tenni és kinek a meggyőzésével foglalkozik. A napokban 22 kommunista és nem kommunista agitátor látogatja a kertai parasztok házát, hogy a nagyüzem útjára vezesse vissza a megtévedt, vagy sértődött embereket. A kertai elvtársak megállapodásai szerint elsősorban a tekintélyes, jól dolgozó volt tagtársaikat keresik fel. Egyénileg és közös megbeszélésen is foglalkoznak a kilépettekkel. Időnként aztán a pártszervezet beszámoltatja a meggyőző munkában résztvevő elvtársaikat, és kicserélik a közös tapasztalatokat. Az egyéni parasztok pozitívan nyilatkoznak a tsz rmunkájáról, elismerik eredményeiket. Erre elég jellemző Takó Károly elvtárs, 8 és fél holdas paraszt véleménye. — Jó a munkafegyelem, a tagok mutkakedve, terméseredményük már most is felettünk áll. A tsz most is fölényben van, és egyre inkább így tesz. Ez a vélemény eléggé tükrözi az egyéni parasztok állásfoglalását — elismerik a tsz eredményeit. Bizony kénytelenek erre, mert a tsz géppel szántott, időben vetett, s a korszerű agrotechnikát kihasználó nagyüzem kalászosai korántsem sínylették meg úgy az aszályos időjárást, mint az egyéniek tehénkékkel művelt földjei. És ez 2—4, sok esetben több mázsa termés eltolódást eredményezett a tsz javára. Ezért is vitáznak otthon a kilépett családok. Molnár János ötholdas paraszt felesége panaszkodott sógorának, Török Ferenc elvtársnak, a tsz pártszervezet vezetőségi tagjának: — Két éjjel nem aludtunk otthon, csak vitáztunk. Én nem akartam kimenni, mert jobb volt a tsz-ben, de hát az uram... Most visszamegyünk mi is. A napokban Takács József és Molnár Ferenc kérte a tsz-be való visszavételét, ők megunták a több munkával, gonddal s kevesebb jövedelemmel járó egyénieskedést, mások pedig gondolkodnak. Takó Károly elvtárs, a kertai tsz alapító tagja, elnöke, majd párttitkára volt egy ideig országgyűlési képviselő és a Termelőszövetkezeti Tanács tagja, ő is egyéni. Megsértették az ellenforradalom idején, nem méltányolták korábbi munkáját. Megkérdezem: — Nem tartja furcsának, össze nem egyeztethetőnek korábbi álláspontját a maival? Elismeri, hogy jó a tsz, jobban gazdálkodik, de valami mégis viszszatartja. Ez pedig a sértődöttség, de ennél is erősebb az egyéni gazdaság megszokottsága. — 49-ben abbahagytam — mondja —, most újból felszereltem az egyéni gazdaságot... Nem mondom, hogy nem leszek tsz-tag, de nehezen tudom magam is meggyőzni. A pártszervezet foglalkozik az egyéniek problémáival, s igyekszik is azokra választ adni. A pártszervezet kezdeményezésére a járási bizottság segítségével az egyéni nézeteltéréseket is tisztázzák. Korábban Barcza elvtárs, a tsZ párttitkára és Szőke Sándor (szomszédok) nézeteltéréseit, legutóbb pedig Kovács elvtárs, a tsz elnöke és Nagy Géza tekintélyes paraszt viszonyát tisztázták egymás között. Ezek jó hatással vannak a szövetkezés ügyére, az emberek közeledésére. — Azt is figyelemmel kísérjük — mondja Kovács G. Ernő elvtárs, ai községi pártszervezet titkára —, hogy a pártonkívüli tsz-tagokban egy kissé él még a szektásság. Nehezen közelednek, esetenként elfordítják a fejüket egy-egy kilépett láttán. Nem lehet Kertán földindulásról beszélni. A szövetkezés ügye azonban jelentőset lépett előre a kommunisták kollektív összefogásával. Sok még a gond, a probléma, a megoldásra váró feladat. A kezdeti sikerek azonban azt igazolják, hogy a kertai pártszervezetek ezekkel is sikerrel birkóznak meg. Máthé László A kertai Új Élet Tsz gazdasági fejlődésével nem tartott lépést a tsztagság számszerű növekedése. Ennek több oka is van. A kilépettek sértődékenysége, a „haragszom rád", s a tsz-tagok szektás elzárkózása. Az utóbbi különöset késleltette a tsz számszerű fejlesztését. Szenvedélyes párttaggyűlések, egyéni viták, a járási pártbizottság erőfeszítései segítették lépésről-lépésre leküzdeni a szektás nézeteket és gyakorlatot. Mindenekelőtt a kommunisták gondolkodását kellett megváltoztatni. A tsz 12 tagú pártszervezete most már egységesen áll ki a fejlesztés, az új tagok felvétele mellett. Látják a fejlődés szükségszerűségét, fontosságát. De ennél többet is tesznek: meggyőző munkával, a személyes beszélgetésekkor érvelő szóval, szövetkezetük fejlődéséért küzdenek, a haladást segítik elő. A szövetkezés ügye a kertai kommunisták kollektív feladatává vált. Mind a négy pártszervezet — tsz, gépállomási, községi és rendőrségi — saját taggyűlésen, majd összevont taggyűlésen foglalkozott a számszerű fejlesztéssel. Közös elképzelése- Amíg egy bánya és ember alkotótevékenységét mindig tervezőtevékenysége előzi meg, a tervezésben pedig — ha már bányáról, pontosabban szénbányáról van szó — az első szó a közgazdászé. A közgazdász mondja meg — a népgazdasági érdekek tökéletes ismeretének birtokában —, hogy szükségük van-e újabb energiaforrás kiaknázására, s ha igen, milyen mértékben, milyen ütemben. Olyan ez, mint mikor a háziasszony ..szemlét tart“ éléskamrájának kincsei között, s megállapítja, mi van kifogyófélben, mit kell pótolni, mihez szabad hozzányúlni, s mivel kell takarékoskodni, hogy kitartson újig. Nem fantázia szülte hasonlat, ha " azt állítjuk, hogy nagyjából ugyanez a helyzet a Várpalotai Szénbányászati Trösztnél is. A tröszt egy üzeme, Cser-bánya kezd elapadni, készletei kifogyóban vannak. Az igazság kedvéért hadd tegyük hozzá, hogy Cserbánya kimerülését évek óta számtalanszor záros határidőkre megjósolták — még ma is termel. Ebben a sikertelen „fotózásban“ persze nem a bányamérnökök a hibásak. A felszabadulás előtti kamrafejtés, az össze-vissza turkált szénmező, a rablógazdálkodás nemcsak a geológiai és nyomásviszonyokat tette kiszámíthatatlanná, hanem a még itt meglévő szénvagyon kiaknázásának puszta lehetőségét is. Végül is azonban most már bizonyosra vehető a megállapítás: 1959 második negyedében leáll a cseh akna termelése. És itt szól bele a közgazdász: a népgazdaságnak, ha egyelőre többre nem is, de arra a napi 40 vagon szénre szüksége van, amennyit ma Cser még ad. Pótolni kell Cserbányától északra terül el '■'* Bánta-puszta. Eddig itt csak külszíni lignitfejtés folyt, a közelmúltban azonban megjelent három fúrótorony is a pusztán. Az a három fúrótorony már egy jövendő bánya megszületésének előjele: Cser utánpótlása, a bántai szénvagyon felkutatásának „előőrse“. A geológusok eredményes jó munkát végeztek. Megállapításaiknak summája ez: Bánta-puszta alatt húzódó szénmező a magasabban és mélyebben fekvő szénpadokkal együtt körülbelül 15 millió tonna, 2000 kalóriát, lignitet tartalmaz, melyet reális ütemben mélyműveléssel mintegy 30 esztendő alatt lehet felszínre hozni. Ugyanakkor megállapították, hogy milyen nehézségekkel kell majd számolni. Egyes területeken ugyanis rendkívül kedvezőtlenek e hidrológiai viszonyok, s percenként előreláthatólag 5—6 köbméter vizet kell eltávolítani szivattyú segítségével. A szükséglet és a lehetőség felmérése után a tröszt szakemberei kidolgozták a leendő Bárnapusztai bánya feltárásának tervét. A feltárást két ütemben hajtják végre, de az első ütem is két mozzanatra oszlik. Az első mező lefejtését a Cser kimerülésekor azonnal megkezdik. Itt lehet számítani a fent említett vízbetörésre. E magasabban fekvő szénkincs — 1,2 millió tonna — két lejtaknán át kerül felszínre. Az első ütem második mozzanata — egy következő szénmező feltárása — a lefogyó külszíni fejtés pótlását célozza. Itt már könnyebb dolguk lesz a bányászoknak, sokkal kedvezőbbek a hidrológiai viszonyok. Körülbelül három év múlva indul meg itt a termelés, 1961-ben. A feltárás első ütemének terveit a minisztérium jóváhagyta, jelenleg az Országos Tervhivatal vizsgálja felül. Jövő tavasszal vagy nyáron pedig Cserbánya személyzete áttelepül a „csecsemő korába“ lépő Bánta-pusztára, s ezzel új lap, új fejezet nyílik meg a Várpalotai Szénbányák történetében. Távlati tervek ezek — messzenéző, merész tervek. De akadnak Cserbányán öreg bányászok, akik a Horthykorszakban kényszerű végrehajtói voltak a tőkés részvénytársaság tervszerűtlen rablógazdálkodásának. Nos, rájuk, az öreg bányászokra hivatkozunk, ők tudják legjobban megmondani, hogy kellenek ezek a messzenéző, távlati tervek, mert a termelés és a bányászmunka biztonságát jelentik. (Komcz) EGY TAKARÉKOSSÁGI SZÁMLA A Pápai Elekthermax gyár kiszeseinek takarékossági számláján az első félév végén ez a három összeg szerepel: 1231 forint, 370 forint és 1250 forint. E három számadat önmagában nem sokat mond, pedig a gyár fiataljainak lelkesedése, találékonysága és szorgalma rejlik mögöttük. Nézzük csak, mit takar ez a három számadat? 1231 forint• A vállalat területén , selejtraktárbam, udvarban, hulladékok között és szemétben összegyűjtötték az elfekvő anyagokat. Nem elégedtek meg azonban magával az összegyűjtéssel, hanem gondoskodtak a felhasználásról is. A fiatalok lelkesedése nélkül a következő anyagok semmisültek volna meg, tetemes kárt okozva népgazdaságunknak: 54 darab különböző méretű karmantyú, 15 darab 200 amperos, 500 voltos ENKI biztosíték, 8 darab 400 amperos biztosíték, 1 darab 220 voltos, kétsarkú konnektor, 3 darab 25 amperos, 380 voltos háromsarkú konektor, 1 darab 25 amperos, 250 voltos, háromsarkú konektor, 5 darab 380 voltos, háromsarkos konektordugó, 3350 darab M. 4,15 milliméteres csavar, 370 forint Emögött leselejteeztt anyagok kijavítása és újrafelhasználása rejtőzik társadalmi munkában. Itt szerepel 19 darab 10 amperes földelhető villanydugó és 21 darab hőpárnakapcsoló. Utóbbiak jelentősége különösen nagy azért, mert importanyagról van szó. 1250 forint Ez az összeg vállalati szempontból költséget jelentő munkáknak munkaidőn túli elvégzését takarja. Mit dolgoztak a fiatalok? Többfélét. Betemették a hővezető csatornát 12 méteres szakaszon. Nagy volt a beázás veszélye ennél a csatornánál, ami ha bekövetkezik, hétezer forintos kárt okozott volna a vállalatnak. Résztvettek a raktár átrendezésében. Itt 4,50-es órabért kellett volna fizetni a segédmunkásoknak, ha nem végzik el társadalmi munkában, szabadidejükben a kiszeseik. Ezen belül rendbe tettek két öntvényraktárt és elvégezték a kőgyapot áthordását a lakatosműhely melletti udvarrészről a fedett tárolóhelyre, a nyersraktárt is átköltöztették. Soós István TMK lakatos és Cser László munkásellátási előadó — a KISZ szervezet vezetői — elmondják, hogy először bizony csak hárman voltak Győri István lakatossal, amikor egy nap műszak végeztével nem mentek fürödni, hanem nekiálltak a csővezeték betakarásának. De mindjárt egészséges önkritikát is gyakorolnak, mert azt is elmondják, hogy nagy hibát követtek el, ugyanis csak egy nappal előtte vetették fel a gondolatot a gyár fiataljai között. Azóta persze már rendben mennek a dolgok, mint az eredmények is mutatják. (Az 1250 forintban még nincs is eddig értékelve az összes elvégzett munka, a tényleges érték ennél nagyobb lesz!) Munkatervet dolgoztak ki meghatározott feladatokkal hétről-hétre, brigádokat szerveztek, amelyeket szakmák szerint válogattál össze, hogy a munkák zavartalanságát biztosítsák. S kidolgozták azt is, ki, mikor, milyen munkára marad bent? Ezek során a legszorgalmasabbak, legkiválóbbak Sommer Gizella, Győri István, Pákái Béla, Nyárfádi Erzsi, Horváth Imre (a KISZ kultúrosa is) voltak. Akadtak persze olyan fiatalok is, akik ígéretük ellenére kihúzták magukat a munkából, mint például Ihász Hana, Zakár Éva, Egresi Margit. Egyetlen gyár kiszeseinek takarékossági számlája is azt mutatja: fiatalaink mozgalma jelentős. Nemcsak a népgazdaságra előnyös gazdasági eredményei miatt, hanem azért is, mert megmutatja: a mi ifjúságunkra mindenkor szám s míthat az ország, a párt, a nép. Szóra sem érdemes.. Veszprém, Rákóczi tér, verőfényes reggel. A budapesti busz — modern, elegáns, farmotoros skavia — indulásra kész. Benne az utasok feje felett szól a beépített rádió: pontos időjelzés, hét óra. S valóban. A menetkárítgító iroda ajtaján kilép az ügyeletes forgalmi szolgálattevő. Karján aranyszegélyes vörös karszalag, hóna alatt az indító jelző, tányérsapkája alól kirakoncátlankodik a halántékra egy gyér, ősz tincs, bajusza is ezüstösen csillog. Indulás. Ebben a pillanatban hozzálép valaki, ugyancsak MÁVAUT-os, az irodából. Szóváltás. A forgalmista tanácstalanul néz körül a téren, keres valakit. Aztán beszól a buszba. — Nincs az elvtársak között Lenner József nevezetű? Egy utas csodálkozva, hogy nevén szólítják, felemelkedik. — Tessék? — A felesége telefonált ... Véletlenül el tetszett hozni a lakáskulcsot ... Tessék itt hagyni, majd mi továbbítjuk. Az utas elpirul, zavartan átadja a kulcsot. — Rettenetes ez a feledékenység — mondja mentegetőzve az elnézően mosolygó útitársak felé. — Pedig most három napig nem tudtak volna bemenni a lakásba! Wertheim.. • Aztán észbekap, mintha elmulasztott volna valamit, s kikiált: — Köszönöm .. . nagyon köszönöm! — Kérem! Szóra sem érdemes! — s már tiszteleg is az induló autóbusznak. Szóra sem érdemes? — De! Érdemes a szóra! Még az írott szóra is!... m Megdöbbentő anyósgyilkosság Magyargencsen Megdöbbentő gyilkosság tartja izgalomban kedd óta Magyargencs községet. Megállapították, hogy a holttesten ütésektől, valószínűleg szapulófától származó külsérelmi nyomok vannak, tehát a gyilkos Mógor Józsefnét először agyonverte, s csak azután eresztette le a kútba. A szomszédok Mógor Gyulánét is keresték, azonban a fiatalasszonynak nyoma veszett. Annyit sikerült megtudni, hogy a fiatalasszony felöltözött, kiment a mezőre férjéhez és azt mondotta neki, siessen haza, mert édesanyja öngyilkos lett, beleugrott a kútba, ezzel a bejelentéssel férjét is otthagyta és Kemenesmagasiba ment át szüleihez. Itt is fogta el a rendőrség. A szomszédok vallomásából sikerült a gyilkosság körülményeire is fényt deríteni. 3