Középdunántúli Napló, 1958. október (Veszprém, 14. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-01 / 231. szám
A Deák Ferenc utcában, majdnem elrejtve a világ szeme elöl, szerényen áll egy épület. A nagy kapu felett látható tábla árulja csak el, hogy itt van a Veszprém megyei Tejipari Vállalat keszthelyi sajtérlelő pincéje. Az emberek általában szeretik a gyomrukat, s így a sajtot is. Sokfélét kapni ebből az élelmiszerből az üzletekben, s keresett, nagy fogyasztású cikknek számít. Az üzem azért érdekes a sajszeretők számára, mert, bár nem itt készítik, de innen kerül a fogyasztók elé a finom trappista és a Hóvirág nevű ömlesztett sajt. Hogyan, s mi módon lesz a gógánfai, marcali és tapolcai sajtból fogyasztásra kész termék, ezt néztük meg az üzemben, ahol Németh Tibor, az üzem fiatal művezetője kalauzolt bennünket. Naponta ötven mázsa sajtot küldenek ide az említett üzemekből, s az átvétel után liften szállítják az érlelő pincébe. A hatalmas, hét helyiségből álló pince teli van polcokkal, amelyeket zsúfolásig tölt az érlelődő áru. Egyszerre 10 vagonnyi menynyiség várja megélését, fs majd elszállítását a helyiségekben, amelyekben gondos emberek ügyelnek a tisztaságra, s az állandó hőmérsékletre. Mielőtt azonban megkezdődne az érlelődési folyamat, a sajtkarikákat nipaginos parafinoldattal átkenik és bemártják a mintegy 120— 125 C fokos parafinoldatba. Ezáltal olyan védőburkot kapnak, amely meggátolja a levegővel való érintkezés legcsekélyebb lehetőségét is. Négy hétig érlelődik egy-egy szállítmány, amelyre Mátyás Lajosné, Csényei Józsefné, Farkas Jenőné, Kálóczi Éva és dolgozó társaik ügyelnek. Amikor lejárt az érlelődési idő, a Tejtermék Ellenőrző Állomás dolgozói elbírálják a gyártásokat, s megállapítják, hogy exportra, vagy belföldi fogyasztásra mennek-e? Itt kell megemlíteni, hogy az üzem jelentős exporttervet is teljesít. A fő vásárlók: a Német Demokratikus Köztársaság, a Német Szövetségi Köztársaság és Egyiptom. Havonta négy vagon sajtot küldenek ezekbe az országokba. Az exportra kerülő sajtról nyolcvan fokos meleg vízben leáztatják a bevonatot, gondosan letörlik, majd finom étolajjal bekenik és ezután csomagolják a hatnyelvű márkajeggyel ellátott staniollemezekbe. Most már csak a csomagolás hiányzik, azután a sajttömegek megkezdik vándorlásukat vasúti hűtőkocsikban. A csomagolás nagy munkáját Rudas Istvánná, Kardos Kálmánná és társaik végzik. Nagyon érdekes üzemrészbe is ellátogattunk: az ömlesztőbe. Azokat a sajtokat, amelyeken felületi sérülés vagy más deformálódás található, a Simon József vezette ömlesztő üzemben megdarálják, simítják, majd vaj és ömlesztősó hozzáadásával sárga, mézsűrűségű péppé olvasztják. A pépet hasábalakú formákba adagolják, s bizonyos idejű hűtés után már kész is a finom „Hóvirág" ömlesztett sajt. Nem feledkezhetünk meg a laboratóriumról sem, ahol Horváth Júlia és Varga Adrienne technikusok ellenőrzik a zsírtartalmat és a minőséget. Ugyancsak jelentős munkát végez a gépház is, hiszen itt találjuk a kondicionáló berendezést, amelynek segítségével állandósítják a pince hőfokát. Az ötvenhárom dolgozót foglalkoztató üzem, amelyet Lukács Károly elvtárs és Bencze István vezet, fejlődik. Elkészült az új, hat vagon kapacitású pince, amely nagyobb mennyiség érlelését teszi lehetővé. A terv szerint havi nyolc vagon sajtot küldenek majd külföldre. Új kazánházat is építenek, valamint bővítik az ömlesztő üzemet, amely exportra is termel a bővítés után. Az érlelőüzem az ország egyik legnagyobb és legmodernebb félkeménysajt érlelője. A fejlődés lehetővé teszi, hogy nemsokára több dolgozónak ad munkalehetőséget: még szükség lesz körülbelül negyven dolgos kézre, hogy a terveknek megfelelhessenek. Az érlelőüzem, amelyről még a városban is oly keveset tudnak, jelentős a népgazdaság számára, nemcsak azért, mert fontos élelmiszert ad a fogyasztóknak, hanem mert nagy külkereskedelmi forgalmat is lebonyolít. Elmondhatjuk, hogy dolgozói szíves-lélekkel eleget tesznek kötelességüknek, annak, hogy a magyar élelmiszeripar hírnevét méltóképpen öregbítsék a külföld előtt, s annak, hogy a dolgozók igényeinek megfelelő élelmiszert adjanak. Hazat! Sándor: MI I.IKÍG KESZTHELYED ? Látogatás a sajtérlelőben Még egy vállalatról Akik mostanában, de főleg az elmúlt egy-két évben sokat utaztak Keszthely környékén, meglepetten tapasztalhatták, hogy a megye valamikor legrosszabb utakkal rendelkező járásában megjavultak, korszerűsödtek az utak, s több helyen találkoznak út- és hídépítőkkel. A gyors de szükségszerű változást a Zalaegerszegi Közúti Üzemi Vállalat keszthelyi főépítésvezetősége, illetve a vállalat kötelékébe tartozó dolgozók idézték elő. A vállalatot nem sokan ismerik, éppen ezért felkerestük Szabó Ferenc építésvezetőt, aki válaszolt kérdéseinkre. Megtudtuk, hogy a vállalatnak, illetve főépítésvezetőségnek óriási a területe, s ezen a területen — többek között a keszthelyi járásban is — az utak korszerűsítésével, hidak építésével foglalkozik. A vállalat végzi többek között a Sümeg—Keszthely közötti út portalanítását, amelyből már csak hat kilométer van hátra. A jövő esztendő második negyedévében pedig hozzákezdenek az út szélesítéséhez és aszfaltozásához. Még 1959-ben be is fejeződik a munka, s a két járási székhely közötti forgalmas útszakasz elsőrendű műút lesz. A szomszédos járásban, a tapolcaiban is komoly munkát végez a vállalat. Még ebben az évben megkezdik a Tapolca—Badacsonytomaj közötti út kötőzúzalékos burkolattal van ellátását, s ezzel fontos, forgalmas utat javítanak meg. Olajos hengerlést, s ezáltal jó utat kap a Tapolca— Zánka közti szakasz is, amely elsősorban Mindszentkálla, Szentbékálla, Kékkút, Gyulakeszi és Káptalantóti községeket érinti. Ezeknek a községeknek a lakói tehát jövőre portalanított úton juthatnak el Tapolcára. Persze, a felsoroltakon kívül a vállalat sokmilliós tervet teljesített már ebben az esztendőben is, s bár a nagy forgalom akadályozza munkájukat, lassan, de biztosan javítják, korszerűsítik az utakat, ami a gyorsabb, biztonságosabb és takarékosabb közlekedést segíti elő. Keszthelyen is befellegzett az üzemi szarkáknak! A végzet mindenkit utolére szokták mondogatni az emberek. Valahogy így történt ez az alábbi esetben is. Takács Imre, a Nyersbőrgyűjtő Vállalat dolgozója július 3-án a keszthelyi vágóhídon arra kérte Linusz Imre vágóhídi dolgozót, hogy adjon neki szalámit. Linusz Imre eleget tett a kérésnek, s mintha az övé lett volna, másfélkiló szalámit adott Takácsnak. A szalámi azonban nem volt elég. ,,Elemeit" még 3 kiló marhahúst és majd négy kvó májat is- A megszerzett holmit azután gondosan elrejtette a bőrök közé, s ha a kapus nem ellenőrzi, bizony szerencsésen kicsempészte volna. Az ellenőrzés azonban éber volt és fény derült a lopásra. A szeptember 23-én megtartott tárgyalás során mindkét fiatalember beismerte az elkövetett bűnt és elfogadták a városi tanács szabálysértési előadójának döntését, amely szerint Takácsnak 500, Linusziak pedig 150 forint bírságot kell fizetni az üzem területén elkövetett lopás miatt. Emléklapot kaptak a jó munkáért A Hazafias Népfront megyei elnöksége a Hazafias Népfront által szervezett „Tegyük széppé a magyar tengert”-mozgalomban végzett lelkes munkájukért emléklappal tüntette ki Szűk István és Görcsi László elvtársakat. Borral sem érdemes üzérkedni Vincze Józsefné keszthelyi lakos. Ismeretlen egyénektől 432 liter bort vásárolt, s ezt kismértékben, minden hatósági engedély nélkül elárusította. Bebizonyosodott, hogy a 432 liter kimért bor után esedékes borforgalmi adó és árkiegyenlítési adó befizetését, valamint az engedély kérését „elfelejtette". Ennek megfelelően az illetékes szervek összesen 4392 forint befizetésére kötelezték. A befizetésen kívül a pénzügyőrség feljelentette őt és a járásbíróság nem jogerősen, hathónapi börtönre ítélte a zugkimérőt. Nagyobb gondot fordítsanak a rendre! Aki szeptember 25-én a járásbíróságon járt, s véletlenül felment az első emeleti folyosóra, nem éppen tetszetős jelenséggel találkozott. A fontos szerv épületének folyosója tele volt cigarettavégekkel, csak azért, mert sehol sem volt található egyetlen hamutartó sem. De akinek esetleg több időt kellett eltöltenie ezen a folyosón, miközben várt valamire, vagy valakire, még más kellemetlenségben is volt része. Az egész folyosón mindössze egy rossz szék álldogált nagy dúsan a fal mellett. Úgy gondoljuk, az épület gondnokának több gondot kellene fordítani a bírósági épület külsőségeire is. Nem államosítják az orvosok magánrendelőit! Egy rémhír margójára Mostanában nemcsak Keszthelyen, de talán az egész országban ismét rémhírek tartják izgalomban a lakosság bizonyos rétegeit. Nemrégen arról hallottunk, hogy állítólag kukoricaföldeken, vagy a learatott kévék között háborút, világégést jósoló Krisztusokkal tartoztak, azután arról beszéltek még Baján is, hogy a bányásznapon fel akarták robbantani a várpalotai vájártanuló Intézetet és az új kultúrpalotát. Mindkét hírről bebizonyosodott, hogy szemenszedett hazugság, s terjesztőik csupán arra törekedtek, hogy nyugtalanságot idézzenek elő az emberek között, s ezáltal zavarják a békés termelő munkát, az emberek életét. A legújabb rémhír pedig elsősorban az orvosok között eredményezett izgalmat Keszthelyen, hogy állítólag államosítják az orvosok magánrendelőit. A legújabb rémhír terjesztőinek már könnyebb volt a dolguk, mint a jósoló Krisztusoknak. Nemrégen rendelet jelent meg az ügyvédi magánpraxis megszüntetéséről, s az ügyvédi gyakorlat munkaközösségekben történő folytatásáról. Kezükre játszott az is, hogy a lakosság sokszor panaszkodik egyes orvosokra, akik mgsértik az orvosi etikát, s nem egy esetben az anyagi javak keresését a gyógyításnál is előbbre helyezik. Az igazságot dr. Simonovits István elvtárs, az egészségügyminiszter első helyettese mondta meg ebben a kérdésben, a balatonfüredi orvoskongresszust megnyitó beszédében, amikor hangsúlyozta, hogy kormányunk nem tervezi az orvosi magánrendelők államosítását, de ugyanakkor adminisztratív úton jár el a megjelent, magánpraxist szabályozó irányelvek megsértői ellen. Az orvosoknak tehát nincs okuk a nyugtalanságra, magánrendelést továbbra is folytathatnak. Az új rémhír szerzői és terjesztői tehát ismét megbuktak, s amit akartak, nem érték el. Aljas terveik nem váltak valóra, mert az igazság, a valóság lerántja a leplet a hátsó gondolatoktól terhes mesterkedéseikről. A rémhírek leleplezése azonban tanulságot is kell, hogy jelentsen mindnyájunk számára: ne higgyünk a „másod“, vagy „harmad‘‘-értesüléseknek. Fél óra a gimnáziumban Országjárók Amikor reggel a gimnázium elé érkeztünk, éppen vidám lányok és fiúk rohamozták meg az ott várakozó két autóbuszt. Akkor nem volt időnk, délelőtt azonban felkerestük Horváth József elvtársat, az igazgatóhelyettest, aki tájékoztatott bennünket a látottakról. Megtudtuk, hogy a keszthelyi gimnázium tanári kara komoly méretű országjárási programot valósított meg. A reggel indultak Sümeget és Tátikát keresték fel, de rajtuk kívül a 4.1a. osztály egy hétig járta az országot, elsősorban a Felvidéket. A 4.1c. október negyedikén háromnapos pécsi útra indul. A sok látnivalót, élményt, a tanulásban, az általános műveltség gyarapításában használhatják majd fel a tanulók. Hagyományos szüreti bált rendeznek Megtudtuk azt is, hogy a tanári kar és a KISZ-szervezet október 5-én délután az iskola vízisporttelepén szüreti bált rendez. A bál érdekesnek ígérkezik, mert azon több hagyományt felújítanak. „Inkább kevesebbet, de alaposabban !** Dr. Jársky István, a gimnázium egyik legrégibb tanára mondta ezt a negyedik c.-ben Bene Zoltán tanuló felelete után. Mert néhány percre ebbe az osztályba is bekukkantottunk, ahol éppen orosz óra folyt. A táblán orosz nyelvű szöveget olvastunk, Puskinról szólt. Ezt kellett lefordítania a felelőnek. Jársky elvtárs, aki az orosz, német és francia nyelvű oktaás szakfelügyelője is egyben, a felelet alkalmával a helyes pedagógia példáját szolgáltatta. A féltővel megbízáztatta saját munkáját, majd az osztály véleményét is megkérdezte. A felelő által elismert hibák, valamint észrevételek nyomán osztályozott. Sajnos, az eredmény csak „hármas" lett. Bizony, mínnak még hibák, s az intelmet: „Inkább kevesebbet, de alaposabban!" — mások is megszívlelhetik. A várni látni vb. it a városgazdálkodási vállalat terveiből Még alig múlt el a nyár, de a tanács v. b. és a városgazdálkodási vállalat máris az új, jövő évi fürdőidény sikeres előkészítésén fáradozik. Megkezdték a Hullámstrandfürdő gyepesítését. A talajmunkák után egy mázsa fűmagot vetettek el a mintegy két katesztrális holdnyi területen. A pázsitot, amely tavaszra már zöldell, színes virágágyak tarkítják, s kis utacskák szabdalják fel a zöld gyepet. Új homokozó várja a gyermekeket, s akik szeretné a fürdőzés közti testedzést, örömmel tapasztalhatják, hogy új sporteszközöket találnak jövőre a strandon. Ezek közé tartozik pl. egy röplabda-pálya. Gondolnak a város külterületeinek külsőségeire is. Végre, hosszú KUEB-vona után rendbe teszik a Rákóczi teret, amelyet gyepesítenek, s virágágyakkal, cserjékkel tarkítanak. Az egész vám területén, amikor arra már alkalmas idő lesz, mintegy 1000 darab sorfát is elültetnek. Itt meg kell jegyezn, hogy a sorfák csak akkor válnak Keszthely díszeivé, ha a lakosok (szakítva az eddigi „hagyománynyal”) meg is őrzik azokat. Az őszi vásáron Veszprémben a SZOT-ban okvetlenül nézze meg Ingyenes kozmetikai kezelés! A KOZMETIKAI KIÁLLÍTÁST