Középdunántúli Napló, 1958. október (Veszprém, 14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-01 / 231. szám

A Deák Ferenc utcában, majdnem elrejtve a világ szeme elöl, szerényen áll egy épület. A nagy kapu felett látható tábla árulja csak el, hogy itt van a Veszprém megyei Tejipari Vállalat keszthelyi sajtér­lelő pincéje. Az emberek általában szeretik a gyomrukat, s így a sajtot is. Sokfélét kapni ebből az élelmiszer­ből az üzletekben, s kere­sett, nagy fogyasztású cikknek számít. Az üzem azért érdekes a sajszere­­tők számára, mert, bár nem itt készítik, de innen kerül a fogyasztók elé a finom trappista és a Hó­virág nevű ömlesztett sajt. Hogyan, s mi módon lesz a gógánfai, marcali és ta­polcai sajtból fogyasztásra kész termék, ezt néztük meg az üzemben, ahol Né­meth Tibor, az üzem fiatal művezetője kalauzolt ben­nünket. Naponta ötven mázsa sajtot küldenek ide az említett üzemekből, s az átvétel után liften szállít­ják az érlelő pincébe. A hatalmas, hét helyiségből álló pince teli van polcok­kal, amelyeket­ zsúfolásig tölt az érlelődő áru. Egy­szerre 10 vagonnyi meny­­nyiség várja megélését, fs majd elszállítását a helyi­ségekben, amelyekben gon­dos emberek ügyelnek a tisztaságra, s az állandó hőmérsékletre. Mielőtt azonban megkezdődne az érlelődési folyamat, a sajt­karikákat nipaginos para­­finoldattal átkenik és be­mártják a mintegy 120— 125 C fokos parafinoldat­­ba. Ezáltal olyan védőbur­kot kapnak, amely meggá­tolja a levegővel való érintkezés legcsekélyebb lehetőségét is. Négy hétig érlelődik egy-egy szállít­mány, amelyre Mátyás La­­josné, Csényei Józsefné, Farkas Jenőné, Kálóczi Éva és dolgozó társaik ügyelnek. Amikor lejárt az érlelő­dési idő, a Tejtermék El­lenőrző Állomás dolgozói elbírálják a gyártásokat, s megállapítják, hogy ex­portra, vagy belföldi fo­gyasztásra mennek-e? Itt kell megemlíteni, hogy az üzem jelentős exporttervet is teljesít. A fő vásárlók: a Német Demokratikus Köztársaság, a Német Szö­vetségi Köztársaság és Egyiptom. Havonta négy vagon sajtot küldenek ezekbe az országokba. Az exportra kerülő sajt­ról nyolcvan fokos meleg vízben leáztatják a bevo­natot, gondosan letörlik, majd finom étolajjal be­kenik és ezután csoma­golják a hatnyelvű márka­­­jeggyel ellátott staniolle­­mezekbe. Most már csak a csomagolás hiányzik, az­után a sajttömegek meg­kezdik vándorlásukat vas­úti hűtőkocsikban. A cso­magolás nagy munkáját Rudas Istvánná, Kardos Kálmánná és társaik vég­zik. Nagyon érdekes üzem­részbe is ellátogattunk: az ömlesztőbe. Azokat a saj­tokat, amelyeken felületi sérülés vagy más defor­­málódás található, a Si­mon József vezette öm­lesztő üzemben megdarál­ják, simítják, majd vaj és ömlesztősó hozzáadásával sárga, méz­sűrűségű pép­pé olvasztják. A pépet ha­sábalakú formákba adagol­ják, s bizonyos idejű hű­tés után már kész is a fi­nom „Hóvirág" ömlesztett sajt. Nem feledkezhetünk meg a laboratóriumról sem, ahol Horváth Júlia és Varga Adrienne techniku­sok ellenőrzik a zsírtartal­mat és a minőséget. Ugyancsak jelentős munkát végez a gépház is, hiszen itt találjuk a kon­dicionáló berendezést, amelynek segítségével ál­landósítják a pince hőfo­kát. Az ötvenhárom dolgo­zót foglalkoztató üzem, amelyet Lukács Károly elvtárs és Bencze István vezet, fejlődik. Elkészült az új, hat vagon kapacitá­sú pince, amely nagyobb mennyiség érlelését teszi lehetővé. A terv szerint havi nyolc vagon sajtot küldenek majd külföldre. Új kazánházat is építenek, valamint bővítik az öm­lesztő üzemet, amely ex­portra is termel a bővítés után. Az érlelőüzem az ország egyik legnagyobb és leg­modernebb félkeménysajt érlelője. A fejlődés lehető­vé teszi, hogy nemsokára több dolgozónak ad mun­kalehetőséget: még szük­ség lesz körülbelül negy­ven dolgos kézre, hogy a terveknek megfelelhesse­nek. Az érlelőüzem, amelyről még a városban is oly ke­veset tudnak, jelentős a népgazdaság számára, nemcsak azért, mert fon­tos élelmiszert ad a fo­gyasztóknak, hanem mert nagy külkereskedelmi for­galmat is lebonyolít. Elmondhatjuk, hogy dolgozói szíves-lélekkel eleget tesznek kötelessé­güknek, annak, hogy a magyar élelmiszeripar hír­nevét méltóképpen öreg­bítsék a külföld előtt, s an­nak, hogy a dolgozók igé­nyeinek megfelelő élelmi­szert adjanak. Hazat! Sándor: MI I.IKÍG KESZTHELYED ? Látogatás a sajtérlelőben Még egy vállalatról Akik mostanában, de főleg az elmúlt egy-két évben sokat utaz­tak Keszthely környékén, megle­petten tapasztalhatták, hogy a megye valamikor legrosszabb utakkal rendelkező járásában megjavultak, korszerűsödtek az utak, s több helyen találkoznak út- és hídépítőkkel. A gyors de szükségszerű vál­tozást a Zalaegerszegi Közúti Üze­mi Vállalat keszthelyi főépítésve­zetősége, illetve a vállalat köte­lékébe tartozó dolgozók idézték elő. A vállalatot nem sokan isme­rik, éppen ezért felkerestük Szabó Ferenc építésvezetőt, aki vála­szolt kérdéseinkre. Megtudtuk, hogy a vállalatnak, illetve főépítésvezetőségnek óriási a területe, s ezen a területen — többek között a keszthelyi járás­ban is — az utak korszerűsítésé­vel, hidak építésével foglalkozik. A vállalat végzi többek között a Sümeg—Keszthely közötti út por­talanítását, amelyből már csak hat kilométer van hátra. A jövő esztendő második negyedévében pedig hozzákezdenek az út széle­sítéséhez és aszfaltozásához. Még 1959-ben be is fejeződik a mun­ka, s a két járási székhely közötti forgalmas útszakasz elsőrendű műút lesz. A szomszédos járásban, a ta­polcaiban is komoly munkát vé­gez a vállalat. Még ebben az év­ben megkezdik a Tapolca—Bada­csonytomaj közötti út kötőzúza­lékos burkolattal van ellátását, s ezzel fontos, forgalmas utat javí­tanak meg. Olajos hengerlést, s ezáltal jó utat kap a Tapolca— Zánka közti szakasz is, amely el­sősorban Mindszentkálla, Szent­­békálla, Kékkút, Gyulakeszi és Káptalantóti községeket érinti. Ezeknek a községeknek a lakói te­hát jövőre portalanított úton jut­hatnak el Tapolcára. Persze, a felsoroltakon kívül a vállalat sokmilliós tervet teljesí­tett már ebben az esztendőben is, s bár a nagy forgalom akadályoz­za munkájukat, lassan, de biztosan javítják, korszerűsítik az utakat, ami a gyorsabb, biztonságosabb és takarékosabb közlekedést segíti elő. Keszthelyen is befellegzett az üzemi szarkáknak! A végzet mindenkit utolér­e szokták mondogatni az emberek. Valahogy így történt ez az alábbi esetben is. Takács Imre, a Nyersbőrgyűjtő Vállalat dolgozója július 3-án a keszthelyi vágóhídon arra kérte Linusz Imre vágóhídi dolgozót, hogy adjon neki szalámit. Linusz Imre eleget tett a kérésnek, s mintha az övé lett volna, másfél­­kiló szalámit adott Takácsnak. A szalámi azonban nem volt elég. ,,Elemeit" még 3 kiló marhahúst és majd négy kvó májat is- A megszerzett holmit azután gon­dosan elrejtette a bőrök közé, s ha a kapus nem ellenőrzi, bizony szerencsésen kicsempészte volna. Az ellenőrzés azonban éber volt és fény derült a lopásra. A szeptember 23-én megtartott tárgyalás során mindkét fiatal­ember beismerte az elkövetett bűnt és elfogadták a városi ta­nács szabálysértési előadójának döntését, amely szerint Takács­nak 500, Linuszi­ak pedig 150 fo­rint bírságot kell fizetni az üzem területén elkövetett lopás miatt. Emléklapot kaptak a jó munkáért A Hazafias Népfront megyei elnöksége a Hazafias Népfront által szervezett „Tegyük széppé a magyar tengert”-mozgalom­­­ban végzett lelkes munkájukért emléklappal tüntette ki Szűk István és Görcsi László elvtár­sakat. Borral sem érdemes üzérkedni Vincze Józsefné keszthelyi la­kos. Ismeretlen egyénektől 432 liter bort vásárolt, s ezt kismér­tékben, minden hatósági engedély nélkül elárusította. Bebizonyoso­dott, hogy a 432 liter kimért bor után esedékes borforgalmi adó és árkiegyenlítési adó befizetését, valamint az engedély kérését „el­felejtette". Ennek megfelelően az illetékes szervek összesen 4392 fo­rint befizetésére kötelezték. A befizetésen kívül a pénzügy­­őrség feljelentette őt és a járás­bíróság nem jogerősen, hathónapi börtönre ítélte a zugkimérőt. Nagyobb gondot fordítsanak a rendre! Aki szeptember 25-én a járásbí­róságon járt, s véletlenül felment az első emeleti folyosóra, nem éppen tetszetős jelenséggel talál­kozott. A fontos szerv épületének folyosója tele volt cigarettavégek­kel, csak azért, mert sehol sem volt található egyetlen hamutartó sem. De akinek esetleg több időt kellett eltöltenie ezen a folyosón, miközben várt valamire, vagy va­lakire, még más kellemetlenségben is volt része. Az egész folyosón mindössze egy rossz szék álldo­gált nagy dúsan a fal mellett. Úgy gondoljuk, az épület gond­nokának több gondot kellene for­dítani a bírósági épület külsősé­geire is. Nem államosítják az orvosok magánrendelőit! Egy rémhír margójára Mostanában nemcsak Keszthelyen, de talán az egész országban is­mét rémhírek tartják izgalomban a lakosság bizonyos rétegeit. Nemrégen arról hallottunk, hogy állítólag kukoricaföldeken, vagy a learatott kévék között háborút, világégést jósoló Krisztusokkal tar­toztak, azután arról beszéltek még Baján is, hogy a bányásznapon fel akarták robbantani a várpalotai vájártanuló Intézetet és az új kultúr­palotát. Mindkét hírről bebizonyosodott, hogy szemenszedett hazugság, s terjesztőik csupán arra törekedtek, hogy nyugtalanságot idézzenek elő az emberek között, s ezáltal zavarják a békés termelő munkát, az em­berek életét. A legújabb rémhír pedig elsősorban az orvosok között eredménye­zett izgalmat Keszthelyen, hogy állítólag államosítják az orvosok ma­gánrendelőit. A legújabb rémhír terjesztőinek már könnyebb volt a dolguk, mint a jósoló Krisztusoknak. Nemrégen rendelet jelent meg az ügyvédi ma­gánpraxis megszüntetéséről, s az ügyvédi gyakorlat munkaközössé­gekben történő folytatásáról. Kezükre játszott az is, hogy a lakosság sokszor panaszkodik egyes orvosokra, akik mgsértik az orvosi etikát, s nem egy esetben az anyagi javak keresését a gyógyításnál is előbbre helyezik. Az igazságot dr. Simonovits István elvtárs, az egészségügyminisz­ter első helyettese mondta meg ebben a kérdésben, a balatonfüredi or­voskongresszust megnyitó beszédében, amikor hangsúlyozta, hogy kor­mányunk nem tervezi az orvosi magánrendelők államosítását, de ugyan­akkor adminisztratív úton jár el a megjelent, magánpraxist szabályozó irányelvek megsértői ellen. Az orvosoknak tehát nincs okuk a nyugtalanságra, magánrendelést továbbra is folytathatnak. Az új rémhír szerzői és terjesztői tehát ismét megbuktak, s amit akartak, nem érték el. Aljas terveik nem váltak valóra, mert az igaz­ság, a valóság lerántja a leplet a hátsó gondolatoktól terhes mesterke­déseikről. A rémhírek leleplezése azonban tanulságot is kell, hogy jelentsen mindnyájunk számára: ne higgyünk a „másod“, vagy „harmad‘‘-érte­­sü­léseknek. Fél óra a gimnáziumban Országjárók Amikor reggel a gimnázium elé érkeztünk, éppen vidám lányok és fiúk rohamozták meg az ott vára­kozó két autóbuszt. Akkor nem volt időnk, délelőtt azonban fel­kerestük Horváth József elvtár­sat, az igazgatóhelyettest, aki tá­jékoztatott bennünket a látottak­ról. Megtudtuk, hogy a keszthelyi gimnázium tanári kara komoly méretű országjárási programot valósított meg. A reggel indultak Sümeget és Tátikát keresték fel, de rajtuk kívül a 4.1a. osztály egy hétig járta az országot, elsősor­ban a Felvidéket. A 4.1c. október negyedikén háromnapos pécsi út­ra indul. A sok látnivalót, él­ményt, a tanulásban, az általános műveltség gyarapításában hasz­nálhatják majd fel a tanulók. Hagyományos szüreti bált rendeznek Megtudtuk azt is, hogy a tanári kar és a KISZ-szervezet október 5-én délután az iskola vízisport­telepén szüreti bált rendez. A bál érdekesnek ígérkezik, mert azon több hagyományt felújítanak. „Inkább kevesebbet, de alaposabban !** Dr. Jársky István, a gimnázium egyik legrégibb tanára mondta ezt a negyedik c.-ben Bene Zoltán tanuló felelete után. Mert néhány percre ebbe az osztályba is bekuk­kantottunk, ahol éppen orosz óra folyt. A táblán orosz nyelvű szö­veget olvastunk, Puskinról szólt. Ezt kellett lefordítania a felelő­nek. Jársky elvtárs, aki az orosz, né­met és francia nyelvű oktaás szakfelügyelője is egyben, a fele­let alkalmával a helyes pedagógia példáját szolgáltatta. A féltővel megbízáztatta saját munkáját, majd az osztály véleményét is megkérdezte. A felelő által el­ismert hibák, valamint észrevéte­lek nyomán osztályozott. Sajnos, az eredmény csak „hármas" lett. Bizony, mínnak még hibák, s az intelmet: „Inkább kevesebbet, de alaposabban!" — mások is meg­szívlelhetik. A várni látni vb. it a városgazdálkodási vállalat terveiből Még alig múlt el a nyár, de a tanács v. b. és a városgazdálko­dási vállalat máris az új, jövő évi fürdőidény sikeres előkészítésén fáradozik. Megkezdték a Hullám­­strandfürdő gyepesítését. A talaj­­munkák után egy mázsa fűmagot vetettek el a mintegy két ka­teszt­­rális holdnyi területen. A pázsitot, amely tavaszra már zöldell, szí­nes virágágyak tarkítják, s kis utacskák szabdalják fel a zöld gyepet. Új homokozó várja a gyermekeket, s akik szeretné a fürdőzés közti testedzést, öröm­mel tapasztalhatják, hogy új sporteszközöket találnak jövőre a strandon. Ezek közé tartozik pl. egy röplabda-pálya. Gondolnak a város külterületei­nek külsőségeire is. Végre, hosszú KUEB-vona után rendbe teszik a Rákóczi teret, amelyet gyepesíte­nek, s virágágyakkal, cserjékkel tarkítanak. Az egész vám területén, ami­kor arra már alkalmas idő lesz, mintegy 1000 darab sorfát is el­ültetnek. Itt meg kell jegyezn, hogy a sorfák csak akkor válnak Keszthely díszeivé, ha a lakosok (szakítva az eddigi „hagyomány­nyal”) meg is őrzik azokat. Az őszi vásáron Veszprémben a SZOT-ban okvetlenül nézze meg Ingyenes kozmetikai kezelés! A KOZMETIKAI KIÁLLÍTÁST

Next