Középdunántúli Napló, 1959. március (Veszprém, 15. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-01 / 51. szám
2 KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ Jelentős fejlődésről adott számot a Középdunántúli Széntröszt értekezlete Csütörtökön értekezletre jöttek össze a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt üzemeinek párt szakszervezeti, gazdasági és műszaki vezetői, hogy értékeljék az elmúlt évben elért eredményeket és megbeszéljék a soron következő feladatokat. Az értekezleten megjelent többek között Ábrahám Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályának vezetője, továbbá Elekes András elvtárs, a NIM főosztályvezető helyettese is. A beszámolót Hidasi István elvtárs, a tröszt igazgatója tartotta. — A tröszt bányái a múlt évben 173 940 tonna szenet adtak az országnak terven felül, örvendetes, hogy ennek többségét a jobbminőségű széntelepekkel rendelkező bányák: — Balinka, Pusztavám, Dudar termelték ki. A szénelővárási tervünket 114,8, meddőelővárási tervünket 106,4 százalékra teljesítettük. A fronthomlokhossz egy év alatt 279 méterrel növekedett. Az átlagos fűtőérték tervet valamennyi bánya túlteljesítette, tröszti szinten 107 százalékos az eredmény. Csökkent a balesetek száma is jelentős mértékben. Amíg 1957- ben a százezer műszakra eső balesetek száma 40,8 volt, a múlt évben már 34,4-re csökkent. Tovább fejlődött az elmúlt év folyamán a munkaverseny. Az első félévi jó munka alapján a 6 bánya közül 4 elnyerte a büszke élüzem címet, a második félévi eredmények alapján pedig 5 üzemet terjesztettünk fel és üzem kitüntetésre. Ugyancsak a múlt évi eredményeink alapján várható, hogy a tröszt immár negyedszer elnyeri a SZOT és a Minisztertanács Vándorzászlaját A kiváló dolgozók részére az elmúlt évi eredmények alapján kifizettünk 638 ezer forintot, melyből 395-en az üzem kiváló dolgozója oklevelet, és a velejáró egyheti, 128-an pedig az üzem kiváló dolgozója jelvényt és a velejáró 2 heti keresetnek megfelelő jutalmat kapták. A munkaversenynek a jövőben oda kell irányulni, hogy az eredmények növelése mellett a műszaki fejlesztés legfontosabb problémáit oldja meg, új módszerekkel, új technológiával a további fejlődés lehetőségeit biztosítsa. A munkásátlagbérek alakulásában van fejlődés, azonban korántsem használtuk ki a lehetőségeket. Az átlagbér tröszti szinten 98 százalék volt a tervezetthez viszonyítva annak ellenére, hogy a teljesítménytervek túlteljesítése címén mintegy 3 százalékkal magasabb átlagbért vehettünk volna igénybe, mint amennyit terveztünk. Az összüzemi teljesítménytervünket 105,1 százalékra teljesítettük. A földalatti teljesítmény 6,4 százalékos fejlődése a korszerű vágatbiztosító tevékenységre, üzemkoncentrációra vezethető vissza. A korszerűen biztosított vágathossz egy év alatt 52 518 méterről 72 481 méterre növekedett, ami az összes nyitott vágat 45,1 százaléka. A frontfejtésiek korszerű biztosításában hatalmas fejlődés tapasztalható. 1958. januárjában a tröszt területén csak 60 méteres fronthomlokhossz volt biztosítva acéltámmal, acélsüveggerendával. Egy év alatt a korszerű frontbiztosítási anyagokkal 2807 köbméter bányafát takarítottak meg. Ez év végére 950 folyóméter fronthomlokot akarunk ily módon biztosítani, tehát a frontfejtések több mint felét. A rakodógép üzemesítése tovább folytatódott, azonban ezen a téren nem kielégítő még az előrehaladás. További kitartó munkával meg kell találnunk a legjobb megoldást, kialakítanunk a legjobb technológiát. A továbbiakban kitért Hidasi elvtárs, az újítómozgalom fejlődésére. Az újításokból eredő utókalkuláció népgazdasági értékben 5 millió 600 ezer forintra emelkedett az 1957. évi két és félmillióval szemben. Az önköltség kedvezően alakult, mert a tervhez viszonyítva 3,25 forinttal, a bázishoz viszonyítva viszont 6,10 forinttal termelték olcsóbban a szenet. A vezető könyvelőknek viszont még sokkal jobb elemző munkával kell vizsgálniuk az önköltséget, hogy nagyobb eredményeket érhessenek el. Hidasi elvtárs beszámolójához számosan hozzászóltak. Tihanyi Alajos elvtárs, a dudari bánya igazgatója többek között elmondotta, hogy a gazdaságosságra úgy törekednek, hogy megszigorítják az anyagutalványozást, anyagmentes napokat szerveznek, az ócsahavas telepet újra átfésülik, és a még használható anyagot kiválogatják. Morgenstein Gyula elvtárs, a balinkai bánya igazgatója elmondotta, hogy Balinkán új típusú munkaverseny van kialakulóban. A Szovjetunió példájával létrejött szocialista brigádok nemcsak a termelékenység növekedésében, a munkafegyelem megszilárdításában értek el eredményeket, hanem önként vállalják, hogy minden hónap utolsó vasárnapján műszaki oktatáson vesznek részt, amelyet a mérnökök tartanak számukra. Agárdi György elvtárs, a zirci járási pártbizottság első titkára elmondotta, hogy a dudari bányának úgy adtak segítséget elsősorban, hogy a pártvezetést megszilárdították, az intrikát megszüntették. Elmondotta továbbá, hogy ellenőrzésük során tapasztalták, hogy sok esetben maguk az aknászok sem tartják be a szabályzatot. Nemcsak az oktatást kell javítani, hanem az ellenőrzés színvonalát is, azért, hogy a balesetek csökkenjenek. Ábrahám Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályának vezetője a megyei pártbizottság elismerését, köszönetét tolmácsolta a Középdunántúli Tröszt dolgozóinak az elmúlt évben elért sikeres eredményeikért, valamint azért, hogy a szocialista mezőgazdaság átszervezésében sokat segítettek. Úgy látjuk, hogy a tröszt területén adva van az erő, amelynek az összefogásával megszüntethetők a még meglévő hiányosságok. Sokkal jobban kell támaszkodni az üzemi tanácsokra a jövőben — mondotta. Czintula László elvtárs, a kerületi bányaműszaki felügyelőség vezetője a balesetek kérdésével foglalkozott. Elmondotta, hogy a bányák biztató állapota a további fejlődéshez alapul szolgál. Elekes András elvtárs, a NIM főosztályvezető helyettese felszólalásában elmondotta, hogy a szénbányászat jó eredményekről számolhat be a népgazdaságnak. Ehhez a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt dolgozói adták a legintenzívebb segítséget. Ezután felhívta a figyelmet arra, hogy a szénértékesítési gondok ellensúlyozására igen fontos a szemnagyság várható alakulásának az elemzése. Az értekezlet végén Hidasi István elvtárs kiosztotta a bányák vezetői részére a tröszt jutalmát, B. J. 1959. március 1. Gondolatok a városfejlesztési ankét előtt... Veszprém évszázados patinája, amit a maradi idő rakott rá, sok esetben a fejlődés akadályozója volt. Igazi lendület a város gazdasági és kulturális életében csak a felszabadulás után következett be. Az ódon, megkopott épületek megszépültek, az addig sáros utcákon a nagyon várt járdák biztosabb közlekedést hoztak, a teljesen átalakított utcai világítás pedig nagyvárosi képet ad a megszépített Veszprémnek. Másfél évtizedes munkával az átalakított keretek új életlehetőségeket hoztak. Új intézmények, számtalan lakás, egészen új városrészek nyíltak meg, hirdetve, hogy a maradiság felett győzött az új korszellem. A város dolgozói örömmel nézik a napról-napra fokozott ütemben folytatott városszépítő munkát. Élenjáró ebben a városi tanács. Soha a történelem során Veszprém életében ekkora fejlődés — alg másfél évtized alatt — nem található.Talán a szépítés és építés, ami a költő „hass, alkoss, gyarapíts!" szellemben megírt sorait tette vezérgondolatává, ihlette meg újra e fejlődni akaró város dolgozóit, amikor a múlt évi sikeres és szép eredménnyel zárult városrendezési és fejlesztési ankéthoz hasonlóan, most a Hazafias Népfront városi bizottsága rendezésében március 3-án délután fél 6 órakor a városi színházban újból megrendezik a városfejlesztési ankétot, hogy azon városvezetők és dolgozók kölcsönösen kicserélhessék véleményüket, terveiket a város jövőjét illetően. Tudomásunk szerint a most megrendezésre kerülő ankét sok szép városrendezési tervet fog hozni. Amikor egyrészről szeretné a dolgozókat tájékoztatni részletesen a közeljövő feladatairól másrészről a várost szerető emberek véleményére és javaslatára támaszkodva, azokkal szorosan összeműködve óhajtják a felmerülő problémákat megoldani. Idegenforgalmi szempontból is kötelességünk a város szépítése, csinosítása, mert nemcsak a haladó hagyomány megbecsülése, de a jól értelmezett szocialista hazaszeretet is kötelezően írja elő a szülőföld szeretetét és azon belül szűkebb lakóhelyünk és a rajta levő — akár történelmi, akár új — értékeknek megbecsülését, fejlesztését. Meg vagyunk győződve, hogy a Hazafias Népfront városi bizottsága előkészítésében megrendezésre kerülő városfejlesztési ankét a múlt évinél is sikeresebb lesz, és az akkor ott jelen volt dolgozók közül — látva az azóta elért eredményeket —, még többen fognak terveikkel, javaslataikkal a városfejlesztő tanács segítségére lenni. A tények önmagukért beszélnek, az eddig elért eredmények a város külső képén, rendezett formáján számokban mérhetők le. Az ankét megrendezését vállaló népfront most új területen, a város szépítésén fáradozik. Azok, akik eddigi munkájukat látták, érzik, hogy itt is tevékenyen akar dolgozni. És ehhez a gondosan megtervezett, közös munkához szeretnénk a város minél több dolgozójának segítségét és közreműködését kérni a március 3-i városrendezési ankét során. Dr. Lukács Lászlóné A KONGRESSZUS UTÁN A marxizmus-leninizmus fegyvertára „Címéből ítélve talán úgy látszik, hogy »száraz«, tisztán gazdasági jellegű, nagyon is »unalmas« kérdést tűztünk vitára: tervszámokat ... Pedig Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs beszámolója úgy hangzott, mint a kommunista építés magasztos szimfóniája.” A. I. Mikojan elvtárs mondotta ezeket az SZKP XXI. kongresszusán elhangzott felszólalásában. Mélyértelműen igaz megállapítás. Csakugyan: a kongresszus előtt sokan úgy vélték, ezen a kongresszuson nem lesz semmi új, izgalmas, hiszen a tervszámok már előzőleg nyilvánosságra kerültek Hruscsov elvtárs téziseiben. Azt gondolták hát, néhány napos formális vitában merül majd ki ez a pártkongresszus, amely tisztán gazdasági kérdésekkel foglalkozik. Milyen rosszul ismerik a kommunistákat azok, akik így vélekedtek! Mily kevéssé ismerik a gazdaságot és a politikát azok, akik azt hitték: lehet úgy vitázni és dönteni gazdasági kérdésekről, hogy ne érintenék a politikát! S mily kevéssé értékelték a Szovjetunió népgazdaságának jelentőségét, a hétéves tervet azok, akik nem ismerték fel, hogy ennek kimagasló jelentősége van a Szovjetunió kommunista építése, a szocialista tábor, a világ munkásmozgalma, a nemzetközi békeharc szempontjából egyaránt! És tegyük hozzá: a marxista-leninista elmélet alkalmazása és továbbfejlesztése szempontjából is. A pártkongresszust meghirdető közlemény úgy jelent meg — s a szovjet elvtársak mindvégig hangsúlyozták is —, hogy a most lefolyt kongresszus rendkívüli. Kettős értelemben az, most már tudjuk. Rendkívüli egyrészt azért, mert a napirenden szerepelt beszámoló csakugyan nem lépett fel a teljesség igényével, mint ez rendes kongreszszusokon szokásos; rendkívüli másrészt azért, mert pozitív értelemben minden eddigi pártkongresszusnál nagyobb visszhangot keltett bel- és külföldön, minden eddigi pártkongresszusnál nagyobb erőket szabadított fel, szélesebb tömegeket lelkesít. Tömören megfogalmazva azt mondhatnók: a Szovjetunió Kommunista Pártja ismét példát szolgáltatott rá, hogyan kell mesterien felvetni és megválaszolni korunk legidőszerűbb, megérett kérdéseit, s felvázolta mindazokat a kérdéseket, amelyekkel az új szovjet hétéves terv térben és időben kapcsolatban áll. Ily módon a pártkongresszus a marxizmus—leninizmus elméletének is nagy állomása lett. Nem véletlen hát, hogy az általános és széleskörű érdeklődésen belül, különösen a párttagok, az aktivisták érdeklődnek a kongresszus anyagai iránt, előadásokat kérnek róla, s egyöntetű az a kívánság, hogy a kongresszus tanulságait dolgozzuk fel a pártoktatásban. Indokolt, hogy elsősorban a kommunisták akarják alaposan megismerni „a kommunista építés magasztos szimfóniáját”. . Melyek a pártkongresszus által kidolgozott legfontosabb elméleti kérdések? A kongresszus mindenekelőtt ráirányította a figyelmet a népgazdasági kérdésekkel való beható, konkrét foglalkozásra. A beszámoló és a felette kialakult vita ismét előtérbe állította azt az ismert marxista tételt, mely a politika elsőbbségét hirdeti a gazdasággal szemben. Az új hétéves terv végrehajtásához természetesen az egész negyvenegyéves fejlődés teremtette meg a gazdasági és politikai alapot. A kongresszuson mégis sokan rámutattak, hogy kiváltképpen az utolsó öt esztendőben sokasodtak a szovjet népgazdaság sikerei. Számba kell venni, hogy az utolsó években olyan, nagy horderejű rendszabályokat hajtottak végre, mint az ipar irányításának átszervezése, a népgazdasági tanácsok megalakítása a gazdasági igazgatási körzetekben; a szövetséges köztársaságok, a helyi szervek és a vállalatok hatáskörének jelentős kibővítése; a távlati népgazdasági tervek kidolgozása; a gépállomások átszervezése és a kolhozrendszer továbbfejlesztése; a begyűjtési rendszer módosítása és a mezőgazdasági termékek egységes árainak megállapítása stb. Ezek látszólag gazdasági intézkedések, voltaképpen pedig politikaiak: a szocialista demokrácia kiterjesztése, magasabb fejlettségi foka. Ebből az következik, s a kongresszuson többen kifejtették ezt, hogy a szocialista rendszer nem önmagától, automatikusan domborítja ki felsőbbrendűségét minden más gazdasági rendszer fölött, hanem a társadalmi és gazdasági rendszerbeli adottságok talaján igen nagy szerepe van a szubjektív tényezőnek, az embereknek, a pártnak, a pártvezetésnek, a gazdaságpolitikának és általában az irányító szerveknek. Rendkívül fontos tanulság ez, s arra ösztönöz, hogy minduntalan kutassuk a tartalomnak megfelelő legjobb formát, tanulmányozzuk, milyen új feltételek teremtődtek meg az emberekben és a tárgyakban, teremtsük meg az újonnan kifejlődött erők hazni tudásának legjobb szervezeti feltételeit. Ezzel kapcsolatban taglalta a kongresszus a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet problémáit, mint olyanokat, amelyek most már a távoli jövőből a mai mindennapok problémáivá léptek elő. Igen gazdag és nagyszabású az a témakör, amely a kommunista építés két szakaszának lényegét, bizonyos tekintetben azonosságát, más vonatkozásokban különbözőségét világítja meg; rávilágít a termelés és az elosztás viszonyára, az öntudat jelentőségére; megjelöli az állam elhalása folyamatának — hogy úgy mondjuk — mechanizmusát, valójában a társadalom szerepét, amint mindinkább átvesz olyan funkciókat, amelyeket a mai fejlettségi fokon jórészt még a szocialista állam végez. Habár mi, magyarok, még alacsonyabb fokon tartunk, hiszen még a szocializmust sem építettük fel, azt a nyilvánvaló tanulságot vonhatjuk le, hogy minden eszközzel szélesíteni kell a társadalmi öntevékenységet, jó ideig még természetesen az állam egybevágó funkcióival párhuzamosan. A pártkongresszus kidolgozott jónéhányt a nemzetközi helyzetre, annak jövőbeni alakulására vonatkozó új tételt is. Ezek között — csak néhányat említve — a legnagyobb érdeklődésre a következők tarthatnak számot: a háborúk elkerülhetőségéről, illetve az erőviszonyok további és végleges eltolódása következtében, talán nem is sokéra, a háborúk lehetetlenségéről szóló tanítás; a szocialista tábor perspektívája, amint annak országai többé-kevésbé egyidejűleg mennek át a kommunizmus magasabb, második szakaszába; a béke- és más demokratikus mozgalmak egyre növekvő jelentősége; a gyarmati és a már felszabadult, volt gyarmati népek előtt álló két út stb. A legutóbb említett tételek — az arab nacionalizmus egyes vezetőivel fennálló elvi nézeteltérések — tökéletesen megvilágítják a marxizmus—a leninizmusnak a nemzeti kérdésről szóló tanítását, e tanítás alkalmazását a mai korra, tökéletesen igazolva az osztályharcról szóló ismereteinket. Mindezek folytán igen örvendetes a pártkongresszus anyagai alapos tanulmányozására irányuló kívánság. Egészen bizonyos, hogy a XXI. kongresszus sok elvtárs előtt még jobban megvilágítja utunkat, sok pártonkívülit közelebb hoz korunk egyetlen igaz társadalomtudományához, a marxizmus—leninizmushoz. S az is biztos, hogy a kongresszus új tételei világszerte új lendületet adnak a marxista—leninista tudomány fejlődésének. V. K.