Középdunántúli Napló, 1959. március (Veszprém, 15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

2 KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ Jelentős fejlődésről adott számot a Középdunántúli Széntröszt értekezlete Csütörtökön értekezletre jöt­tek össze a Középdunántúli Szén­­bányászati Tröszt üzemeinek párt szakszervezeti, gazdasági és mű­szaki vezetői, hogy értékeljék az elmúlt évben elért eredményeket és megbeszéljék a soron követke­ző feladatokat. Az értekezleten megjelent többek között Ábra­hám Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályának vezetője, továbbá Ele­kes András elvtárs, a NIM fő­osztályvezető helyettese is. A be­számolót Hidasi István elvtárs, a tröszt igazgatója tartotta. — A tröszt bányái a múlt év­ben 173 940 tonna szenet adtak az országnak terven felül, örvende­tes, hogy ennek többségét a jobb­­minőségű szén­telepekkel rendel­kező bányák: — Balinka, Puszta­vám, Dudar termelték ki. A szénelővárási tervünket 114,8, meddőelővárási tervünket 106,4 százalékra teljesítettük. A front­­homlokhossz egy év alatt 279 méterrel növekedett. Az átlagos fűtőérték tervet va­lamennyi bánya túlteljesítette, tröszti szinten 107 százalékos az eredmény. Csökkent a balesetek száma is jelentős mértékben. Amíg 1957- ben a százezer műszakra eső bal­esetek száma 40,8 volt, a múlt évben már 34,4-re csökkent. Tovább fejlődött az elmúlt év folyamán a munkaverseny. Az első félévi jó munka alapján a 6 bánya közül 4 elnyerte a büsz­ke élüzem címet, a második fél­évi eredmények alapján pedig 5 üzemet terjesztettünk fel és üzem kitüntetésre. Ugyancsak a múlt évi eredményeink alapján vár­ható, hogy a tröszt immár ne­gyedszer elnyeri a SZOT és a Minisztertanács Vándorzászlaját A kiváló dolgozók részére az elmúlt évi eredmények alapján kifizettünk 638 ezer forintot, melyből 395-en az üzem kiváló dolgozója oklevelet, és a velejá­ró egyheti, 128-an pedig az üzem kiváló dolgozója jelvényt és a velejáró 2 heti keresetnek meg­felelő jutalmat kapták. A munkaversenynek a jövőben oda kell irányulni, hogy az ered­mények növelése mellett a mű­szaki fejlesztés legfontosabb prob­lémáit oldja meg, új módszerek­kel, új technológiával a további fejlődés lehetőségeit biztosítsa. A munkásátlagbérek alakulásá­ban van fejlődés, azonban ko­rántsem használtuk ki a lehető­ségeket. Az átlagbér tröszti szin­ten 98 százalék volt a tervezett­hez viszonyítva annak ellenére, hogy a teljesítménytervek túltel­jesítése címén mintegy 3 száza­lékkal magasabb átlagbért ve­hettünk volna igénybe, mint amennyit terveztünk. Az összüzemi teljesítményter­vünket 105,1 százalékra teljesítet­tük. A földalatti teljesítmény 6,4 százalékos fejlődése a korszerű vágatbiztosító tevékenységre, üzemkoncentrációra vezethető vissza. A korszerűen biztosított vágathossz egy év alatt 52 518 méterről 72 481 méterre növeke­dett, ami az összes nyitott vágat 45,1 százaléka. A frontfejtésiek korszerű biz­tosításában hatalmas fejlődés ta­pasztalható. 1958. januárjában a tröszt területén csak 60 méteres fronthomlokhossz­ volt biztosítva acéltámmal, acélsüveggerendával. Egy év alatt a korszerű frontbiz­tosítási anyagokkal 2807 köbmé­ter bányafát takarítottak meg. Ez év végére 950 folyóméter front­homlokot akarunk ily módon biz­tosítani, tehát a frontfejtések több mint felét. A rakodógép üzemesítése to­vább folytatódott, azonban ezen a téren nem kielégítő még az előrehaladás. További kitartó munkával meg kell találnunk a legjobb megoldást, kialakítanunk a legjobb technológiát. A továbbiakban kitért Hidasi elvtárs, az újítómozgalom fejlődé­sére. Az újításokból eredő utó­kalkuláció népgazdasági érték­ben 5 millió 600 ezer forintra emelkedett az 1957. évi két és félmillióval szemben.­­ Az önköltség kedvezően alakult,­ mert a tervhez viszo­nyítva 3,25 forinttal, a bázishoz viszonyítva viszont 6,10 forinttal termelték olcsóbban a szenet. A vezető könyvelőknek viszont még sokkal jobb elemző munkával kell vizsgálniuk az önköltséget, hogy nagyobb eredményeket ér­hessenek el. Hidasi elvtárs beszámolójához számosan hozzászóltak. Tihanyi Alajos elvtárs, a dudari bánya igazgatója többek között elmon­dotta, hogy a gazdaságosságra úgy törekednek, hogy megszigo­rítják az anyagutalványozást, anyagmentes napokat szerveznek, az ócsahavas telepet újra átfésü­lik, és a még használható anya­got kiválogatják. Morgenstein Gyula elvtárs, a balinkai bánya igazgatója el­mondotta, hogy Balinkán új típusú munkaverseny van kialakulóban. A Szovjetunió példájával létre­jött szocialista brigádok nemcsak a termelékenység növekedésében, a munkafegyelem megszilárdítá­sában értek el eredményeket, hanem önként vállalják, hogy minden hónap utolsó vasárnap­ján műszaki oktatáson vesznek részt, amelyet a mérnökök tarta­nak számukra. Agárdi György elvtárs, a zirci járási pártbizottság első titkára elmondotta, hogy a dudari bá­nyának úgy adtak segítséget el­sősorban, hogy a pártvezetést megszilárdították, az intrikát megszüntették. Elmondotta to­vábbá, hogy ellenőrzésük során tapasztalták, hogy sok esetben maguk az aknászok sem tartják be a szabályzatot. Nemcsak az oktatást kell javítani, hanem az ellenőrzés színvonalát is, azért, hogy a balesetek csökkenjenek. Ábrahám Ferenc elvtárs, a me­gyei pártbizottság ipari és közle­kedési osztályának vezetője a me­­­­gyei pártbizottság elismerését,­­ köszönetét tolmácsolta a Közép­dunántúli Tröszt dolgozóinak az elmúlt évben elért sikeres ered­ményeikért, valamint azért, hogy a szocialista mezőgazdaság átszer­vezésében sokat segítettek.­­ Úgy látjuk, hogy a tröszt területén adva van az erő, amely­nek az összefogásával megszün­­tethetők a még meglévő hiányos­ságok. Sokkal jobban kell tá­maszkodni az üzemi tanácsokra a jövőben — mondotta. Czintula László elvtárs, a ke­rületi bányaműszaki felügyelőség vezetője a balesetek kérdésével foglalkozott. Elmondotta, hogy a bányák biztató állapota a további fejlődéshez alapul szolgál. Elekes András elvtárs, a NIM főosztályvezető helyettese felszó­lalásában elmondotta, hogy a szénbányászat jó eredményekről számolhat be a népgazdaságnak. Ehhez a Középdunántúli Szénbá­nyászati Tröszt dolgozói adták a legintenzívebb segítséget. Ezután felhívta a figyelmet arra, hogy a szénértékesítési gondok ellensú­lyozására igen fontos a szem­nagyság várható alakulásának az elemzése. Az értekezlet végén Hidasi Ist­­­­ván elvtárs kiosztotta a bányák­­ vezetői részére a tröszt jutalmát,­­ B. J. 1959. március 1. Gondolatok a városfejlesztési ankét előtt... V­­eszprém évszázados patiná­­­­ja, amit a maradi idő ra­kott rá, sok esetben a fejlődés akadályozója volt. Igazi lendület a város gazdasági és kulturális életében csak a felszabadulás után következett be. Az ódon, megkopott épületek megszépül­tek, az addig sáros utcákon a na­gyon várt járdák biztosabb közle­kedést hoztak, a teljesen átalakí­tott utcai világítás pedig nagyvá­rosi képet ad a megszépített Vesz­prémnek. Másfél évtizedes munkával az átalakított keretek új életlehető­ségeket hoztak. Új intézmények, számtalan lakás, egészen új vá­rosrészek nyíltak meg, hirdetve, hogy a maradiság felett győzött az új korszellem. A város dolgozói örömmel né­zik a napról-napra fokozott ütem­ben folytatott városszépítő mun­kát. Élenjáró ebben a városi ta­nács. Soha a történelem során Veszprém életében ekkora fejlő­dés — alg másfél évtized alatt — nem található.­­T­alán a szépítés és építés,­­ ami a költő „hass, alkoss, gyarapíts!" szellemben megírt sorait tette vezérgondolatává, ih­lette meg újra e fejlődni akaró város dolgozóit, amikor a múlt évi sikeres és szép eredménnyel zárult városrendezési és fejlesz­tési ankéthoz hasonlóan, most a Hazafias Népfront városi bizott­sága rendezésében március 3-án délután fél 6 órakor a városi színházban újból megrendezik a városfejlesztési ankétot, hogy azon városvezetők és dolgozók kölcsönösen kicserélhessék véle­ményüket, terveiket a város jö­vőjét illetően. Tudomásunk szerint a most megrendezésre kerülő ankét sok szép városrendezési tervet fog hozni. Amikor egyrészről szeret­né a dolgozókat tájékoztatni rész­letesen a közeljövő feladatairól másrészről a várost szerető em­berek véleményére és javaslatára támaszkodva, azokkal szorosan összeműködve óhajtják a felme­rülő problémákat megoldani. I­degenforgalmi szempontból is kötelességünk a város szépítése, csinosítása, mert nem­csak a haladó hagyomány meg­becsülése, de a jól értelmezett szocialista hazaszeretet is kötele­zően írja elő a szülőföld szerete­­tét és azon belül szűkebb lakóhe­lyünk és a rajta levő — akár tör­ténelmi, akár új — értékeknek megbecsülését, fejlesztését. Meg vagyunk győződve, hogy a Hazafias Népfront városi bizott­sága előkészítésében megrende­zésre kerülő városfejlesztési an­két a múlt évinél is sikeresebb lesz, és az akkor ott jelen volt dolgozók közül — látva az azóta elért eredményeket —, még töb­ben fognak terveikkel, javasla­taikkal a városfejlesztő tanács segítségére lenni. A tények önmagukért beszél­nek, az eddig elért eredmények a város külső képén, rendezett for­máján számokban mérhetők le. Az ankét megrendezését vállaló népfront most új területen, a vá­ros szépítésén fáradozik. Azok, akik eddigi munkájukat látták, érzik, hogy itt is tevékenyen akar dolgozni. És ehhez a gondosan megterve­­zett, közös munkához sze­retnénk a város minél több dol­gozójának segítségét és közremű­ködését kérni a március 3-i vá­rosrendezési ankét során. Dr. Lukács Lászlóné A KONGRESSZUS UTÁN A marxizmus-leninizmus fegyvertára „Címéből ítélve talán úgy látszik, hogy »száraz«, tisztán gazdasági jellegű, nagyon is »unalmas« kérdést tűztünk vitára: terv­­számokat ... Pedig Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs beszámolója úgy hangzott, mint a kommunista építés magasztos szim­fóniája.” A. I. Mikojan elvtárs mondotta ezeket az SZKP XXI. kongresszusán elhang­zott felszólalásában. Mélyértelműen igaz megállapítás. Csakugyan: a kongresszus előtt sokan úgy vélték, ezen a kongresszu­son nem lesz semmi új, izgalmas, hiszen a tervszámok már előzőleg nyilvánosságra kerültek Hruscsov elvtárs téziseiben. Azt gondolták hát, néhány napos formális vitá­ban merül majd ki ez a pártkongresszus, amely tisztán gazdasági kérdésekkel fog­lalkozik. Milyen rosszul ismerik a kommunistákat azok, akik így vélekedtek! Mily kevéssé is­merik a gazdaságot és a politikát azok, akik azt hitték: lehet úgy vitázni és dönteni gaz­dasági kérdésekről, hogy ne érintenék a politikát! S mily kevéssé értékelték a Szov­jetunió népgazdaságának jelentőségét, a hét­éves tervet azok, akik nem ismerték fel, hogy ennek kimagasló jelentősége van a Szovjetunió kommunista építése, a szocia­lista tábor, a világ munkásmozgalma, a nemzetközi békeharc szempontjából egy­aránt! És tegyük hozzá: a marxista-leninista elmélet alkalmazása és továbbfejlesztése szempontjából is. A pártkongresszust meghirdető közlemény úgy jelent meg — s a szovjet elvtársak mindvégig hangsúlyozták is —, hogy a most lefolyt kongresszus rendkívüli. Kettős érte­lemben az, most már tudjuk. Rendkívüli egyrészt azért, mert a napirenden szerepelt beszámoló csakugyan nem lépett fel a tel­jesség igényével, mint ez rendes kongresz­­szusokon szokásos; rendkívüli másrészt az­ért, mert pozitív értelemben minden eddigi pártkongresszusnál nagyobb visszhangot keltett bel- és külföldön, minden eddigi pártkongresszusnál nagyobb erőket szabadí­tott fel, szélesebb tömegeket lelkesít. Tömören megfogalmazva azt mondhatnók: a Szovjetunió Kommunista Pártja ismét példát szolgáltatott rá, hogyan kell meste­rien felvetni és megválaszolni korunk leg­időszerűbb, megérett kérdéseit, s felvázolta mindazokat a kérdéseket, amelyekkel az új szovjet hétéves terv térben és időben kap­csolatban áll. Ily módon a pártkongresszus a marxizmus—leninizmus elméletének is nagy állomása lett. Nem véletlen hát, hogy az általános és széleskörű érdeklődésen belül, különösen a párttagok, az aktivisták érdeklődnek a kongresszus anyagai iránt, előadásokat kér­nek róla, s egyöntetű az a kívánság, hogy a kongresszus tanulságait dolgozzuk fel a pártoktatásban. Indokolt, hogy elsősorban a kommunisták akarják alaposan megismer­ni „a kommunista építés magasztos szimfó­niáját”. . Melyek a pártkongresszus által kidolgo­zott legfontosabb elméleti kérdések? A kongresszus mindenekelőtt ráirányí­totta a figyelmet a népgazdasági kérdések­kel való beható, konkrét foglalkozásra. A beszámoló és a felette kialakult vita ismét előtérbe állította azt az ismert marxista té­telt, mely a politika elsőbbségét hirdeti a gazdasággal szemben. Az új hétéves terv vég­rehajtásához természetesen az egész negy­venegyéves fejlődés teremtette meg a gaz­dasági és politikai alapot. A kongresszuson mégis sokan rámutattak, hogy kiváltképpen az utolsó öt esztendőben sokasodtak a szov­jet népgazdaság sikerei. Számba kell venni, hogy az utolsó években olyan, nagy hord­erejű rendszabályokat hajtottak végre, mint az ipar irányításának átszervezése, a nép­­gazdasági tanácsok megalakítása a gazda­sági igazgatási körzetekben; a szövetséges köztársaságok, a helyi szervek és a válla­latok hatáskörének jelentős kibővítése; a távlati népgazdasági tervek kidolgozása; a gépállomások átszervezése és a kolhozrend­szer továbbfejlesztése; a begyűjtési rendszer módosítása és a mezőgazdasági termékek egységes árainak megállapítása stb. Ezek látszólag gazdasági intézkedések, voltakép­pen pedig politikaiak: a szocialista demok­rácia kiterjesztése, magasabb fejlettségi fo­ka. Ebből az következik, s a kongresszuson többen kifejtették ezt, hogy a szocialista rendszer nem önmagától, automatikusan domborítja ki felsőbbrendűségét minden más gazdasági rendszer fölött, hanem a tár­sadalmi és gazdasági rendszerbeli adottsá­gok talaján igen nagy szerepe van a szub­jektív tényezőnek, az embereknek, a párt­nak, a pártvezetésnek, a gazdaságpolitiká­nak és általában az irányító szerveknek. Rendkívül fontos tanulság ez, s arra ösztö­nöz, hogy minduntalan kutassuk a tarta­lomnak megfelelő legjobb formát, tanul­mányozzuk, milyen új feltételek teremtőd­tek meg az emberekben és a tárgyakban, teremtsük meg az újonnan kifejlődött erők hazni tudásának legjobb szervezeti feltéte­leit. Ezzel kapcsolatban taglalta a kongresszus a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet problémáit, mint olyanokat, ame­lyek most már a távoli jövőből a mai min­dennapok problémáivá léptek elő. Igen gazdag és nagyszabású az a témakör, amely a kommunista építés két szakaszának lé­nyegét, bizonyos tekintetben azonosságát, más vonatkozásokban különbözőségét vilá­gítja meg; rávilágít a termelés és az elosz­tás viszonyára, az öntudat jelentőségére; megjelöli az állam elhalása folyamatának — hogy úgy mondjuk — mechanizmusát, valójában a társadalom szerepét, amint mindinkább átvesz olyan funkciókat, ame­lyeket a mai fejlettségi fokon jórészt még a szocialista állam végez. Habár mi, magya­rok, még alacsonyabb fokon tartunk, hiszen még a szocializmust sem építettük fel, azt a nyilvánvaló tanulságot vonhatjuk le, hogy minden eszközzel szélesíteni kell a társa­dalmi öntevékenységet, jó ideig még termé­szetesen az állam egybevágó funkcióival párhuzamosan. A pártkongresszus kidolgozott jónéhányt a nemzetközi helyzetre, annak jövőbeni ala­kulására vonatkozó új tételt is. Ezek között — csak néhányat említve — a legnagyobb érdeklődésre a következők tarthatnak szá­­­mot: a háborúk elkerülhetőségéről, illetve az erőviszonyok további és végleges eltoló­dása következtében, talán nem is sokéra, a háborúk lehetetlenségéről szóló tanítás; a szocialista tábor perspektívája, amint annak országai többé-kevésbé egyidejűleg mennek át a kommunizmus magasabb, második sza­kaszába; a béke- és más demokratikus moz­­galmak egyre növekvő jelentősége; a gyar­mati és a már felszabadult, volt gyarmati népek előtt álló két út stb. A legutóbb em­lített tételek — az arab nacionalizmus egyes vezetőivel fennálló elvi nézeteltérések — tökéletesen megvilágítják a marxizmus—a leninizmusnak a nemzeti kérdésről szóló ta­nítását, e tanítás alkalmazását a mai korra, tökéletesen igazolva az osztályharcról szóló ismereteinket. Mindezek folytán igen örvendetes a párt­­kongresszus anyagai alapos tanulmányozá­sára irányuló kívánság. Egészen bizonyos, hogy a XXI. kongresszus sok elvtárs előtt még jobban megvilágítja utunkat, sok pár­­tonkívülit közelebb hoz korunk egyetlen igaz társadalomtudományához, a marxiz­mus—leninizmushoz. S az is biztos, hogy a kongresszus új tételei világszerte új lendü­letet adnak a marxista—leninista tudomány fejlődésének. V. K.

Next