Középdunántúli Napló, 1959. március (Veszprém, 15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

1959. március 1. KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ Egy képviselői fogadónap után A Napló január 24-i számában tudósítás jelent meg Pap János elvtársnak, a megyei pártbizottság első titkárának képviselői fogadó­napjáról. Több mint egy hónap telt már el azóta, s azért, hogy tájékoztassuk olvasóinkat, tuda­kozódtunk: mi történt a panaszt­­tevők ügyeivel, gondjaival. Mint ahogy a panaszttevők ta­pasztalhatták, a képviselő nyom­ban intézkedett, megkereste a kérdéses ügyben az illetékeseket, hogy orvoslást találjanak. Huszár Aladár elvtárs, a Veszprémi Vá­rosi Tanács elnökhelyettese kér­désünkre elmondta, hogy a tanács intézkedett özv. Jung Istvánná ügyében. A panaszos azt mondta el Pap elvtárs fogadónapján, hogy még 1950-ben, miután a Vízművekhez ment dolgozni, el­vonták tőle az addig rendben fo­lyósított hadisegélyt, és így kis­lánya középiskolai taníttatása igen nagy terhet ró a családra. Ennek könnyítéséhez kérte a képviselő segítségét. Huszár elv­társ most arról tájékoztat ben­nünket, hogy méltányosnak ta­lálták özv. Jung Istvánná kéré­sét, és ezért intézkedtek, hogy a kislány iskolájában fokozott szociális gondoskodásban részesüljön. Intézkedtek, hogy ezt a tandíj megállapításánál, az iskolai étke­zésnél és minden más vonatko­zásban érvényesítsék. Németh Zoltánné rendkívül ne­héz lakásgondját mondta el a megye országgyűlési képviselő­jé­,­nek. Valóban mostoha viszonyok között élt az elvált Némethné két kicsiny gyermekével. Éppen ez­ért eléggé elhamarkodottan a vá­rosi tanács gyámügyi előadója olyan előterjesztéssel fordult a tanács vezetőihez, hogy a két kis­gyermeket helyezzék el állami in­tézetben, mert nem biztosított a mostani viszonyok mellett a gye­rekek zökkenőmentes nevelése. A fogadónap után Pap elvtárs alapos, mindenre kiterjedő vizs­gálatot sürgetett. Ez meg is tör­tént, és így kiderült, hogy elfo­o­gadhatatlan a korábbi felterjesz­tés. Ezután a tanács másképp ha­tározott. Nem úgy kell Némethné problémáját megoldani, hogy a gyermekeket állami intézetbe he­lyezik, van erre más megoldás is. Némethné boldogságára az em­berségesebb felfogás győzött. A Kiss Lajos lakótelepen új lakást utaltak ki számára. Az ügyek pozitív intézése mel­lett amolyan se hideg, se meleg félmegoldásokkal is találkozunk. Néhol tessék-lássék módon fog­lalkoznak a dolgozók bejelenté­seivel. Török Sándor (Veszprém, Szabad Nép u. 7.) azt panaszolta el az udvarukban lakó családok megbízásából, hogy a KIK keze­lésében lévő lakások nagyon el­hanyagoltak, az ajtók kihülésétől kell tartani, egy helyen az élés­kamrának még ablakkerete sincs, megfagy benne minden, és még sok mást elmondott. A fogadó­nap után Pap elvtárs továbbítot­ta a Szabad Nép utcai lakosok panaszát az illetékesekhez. Nem­sokára rá meg is jelent egy asz­talos a helyszínen. Nem úgy tör­tént a dolog, hogy megfelelő mű­szaki felmérés előzte volna meg,­ meghatározva, hogy ezt és ezt­­ kell kijavítani, hanem úgy, hogy­ egy asztalos menjen ki és ... esi-­ Háljon valamit Csinálgatott is... Dolgozgatott__ újságot olvasga­­j tott az illető, úgyhogy idő múljon, nap haladjon. A lakók panaszára aztán az asztalost visszarendelték, és mást küldtek helyette. Ez becsületesen dolgozott ugyan, de néhány nap után anélkül, hogy befejezte volna a munkát, elma­­­­radt, nem jött többet. Senki sem tudja, hogy miért. Az éléskamra azóta is ablak-­­ keret nélkül ásítozik, az egyik­­ szoba ablaküveg nélkül (az üve­t­e­get pokróc helyettesíti) és más i­s félig kész munkát lehet látni itt is,­­ ott is.­­­­ A KIK-kel és a hozzátartozó lakások helyzetével kapcsolatban érdemes még egy megjegyzést tenni. Tény, hogy a KIK igen sok vonatkozásban nem­ áll fel­adata magaslatán. Nem végzi el időben azokat a szükséges javí­tásokat, amelyek helyrehozása kellő időben sokkal kisebb ösz­­szegbe kerül, mint amennyi an­nak halogatásával később. A megkezdett javításokat sem vég­zik el igen sokszor kellő gond­dal és felelősséggel,­­ a Szabad Nép utcai eset is példázza ezt. De mindemellett hangsúlyozni kell egy másik dolgot is,­­ ami a lakókra hárul. És pedig azt, hogy nem kímélik, nem ritkán való­sággal rombolják a KIK kezelé­sében lévő épületeket, mert nem a miénk, majd a KIK ... Mind­két felfogáson változtatni kell. Az állam pénzével és értékei­vel nem könnyelműsködhet senki. Az új szövetkezeti tagok március első hetében kezdenek munkába a szentgáli Szabadság Termelőszövetkezetben. Először fakitermeléssel, erdőtisztítással és trágyaszállítással foglalkoznak, később a gyümölcsösben s a föl­deken találnak munkát. Szerve­zetten, egységesen vonulnak majd ki a határba. Mindenki tud­ja hol, melyik brigádban dolgo­zik, s mi lesz a teendője. A leg­utóbbi közgyűlésen ugyanis nem­csak a vezetőséget bővítették ki, hanem öt brigádvezetőt is válasz­tottak. Két állattenyésztő és há­rom növénytermesztő brigád ala­kult a pontos s jó munka érde­kében. Sok földdel kell megbirkózniuk az idén az új és a régi termelő­szövetkezeti tagoknak. A terme­lőszövetkezet a község szocialista átalakulása révén nagy földterü­lettel és sok új taggal gyarapo­dott, így a közeljövőben az eddi­ginél jóval nagyobb célok és fel­adatok várnak megvalósításra. Leginkább az állattenyésztés te­rén kell előre lépni. Amíg 260 holdon gazdálkodott a szövetke­zet, inkább a növénytermesztés volt a főbb üzemág. A mostani, közel 4000 kat.­holdas területen, az állattenyésztés lesz majd vi­rágzó. A sok földnek több trágya kell, a sok embernek több jöve­delem. Nagy bevétel pedig csak az állattenyésztés s a belterjes gazdálkodás útján biztosítható. Még nem készült el a mó­dosított éves termelési terv, de a főbb tennivalókat s terveket is­merik az emberek. Hogyne ismer­nék, amikor sokat beszélgettek, s beszélgetnek erről ma is. Milyen jövő áll a szövetkezet előtt? Erre könnyű a válasz. A közös gazda­ság előtt korlátlan a lehetőség, s a jövő olyan lesz, amilyenné a tagok kovácsolják. A termelőszövetkezet vezetői­nek előzetes számítása szerint el­sősorban az állattenyésztés, ezen belül a szarvasmarha és a sertés­hizlalás adja majd a fő hasznot. Ebben az évben 200 db szarvas­­marhát és 90 db sertést hizlalnak s értékesítenek. Ezenkívül nagy gondot fordítanak a juhtenyész­tés fejlesztésére és a baromfine­velésre. A gyapjútermelés terén nagyok a lehetőségek. A volt juh­állomány nemrég ugyanis 486 juhval növekedett, s így jelenleg 1026 juh áll a szövetkezet tulaj­donában. Jó juhászok is akadnak a tagok között, így minden lehe­tőség megvan a juhtenyésztés fel­lendítéséhez. A baromfitenyész­tés is kifizetődik a gazdaságban. A szövetkezet fennállása óta mindössze egy évben foglalkoz­tak baromfineveléssel a tagok, az idén a kedvezményes lehetősé­gekkel élve, újra megteremtik a baromfinevelés feltételeit. Ebben az évben 2000 db csirkét és 1000 db pulykát vásárolnak, melyek neveléséből haszon származik­­ már ebben az esztendőben. ) Szólni kell még a Vöröscsillag­­pusztai házhely-tulajdonosok problémájáról is. (A fogadónapon arról beszélt megbízottjuk, hogy nagyon lassan halad a házhely ügyek rendezése, és az árát is sokallák.) Pap elvtárs levelére Bacsó János, az OTP megyei fiók­jának igazgatója azt a választ adta, hogy meggyorsítják a házhely ügyek rendezését, és azon lesznek, hogy olyan ára­kat állapítsanak meg, amelyek el­fogadhatóak lesznek minden ér­dekelt számára. Nem egy, a panasznapon felve­tett ügyben még nem történt ér­demleges intézkedés. Bonyolult­ságuk, másrészt tárgyi nehézsé­gek miatt. A fentiekből azonban így is kitűnik, hogy a panaszok nem maradnak eredmény nélkül, a képviselő gonddal, felelősség­gel foglalkozik velük. (Tu) A növénytermesztés terén leginkább a nagy hasznot biztosító termelvények előállítá­sával foglalkoznak. Mintegy 200 hát. holdon burgonyát, 30 holdon pedig cukorrépát termelnek. Nagy gondot fordítanak még a takar­mánytermeszt­ésre, valamint a gyümölcster­mesztés fokozására. Tavaly 11 1 000 forint bevételt adott a gy­ümölcsös, az idén ennél jóval töb­bre számítanak. Az idén termőre fordul a 10 hold új tele­pítésű gyümölcsös, így a tavalyi 21 kát. holddal szemben 31 kát. holdról kapnak gyümölcsöt az idén. A megnövekedett területen ez évben a 46 régi tag mellett 184 új tag is dolgozik. Sok munka vár rájuk. Ennek ellenére kevesebb verítéket kell hullatniuk, mint az egyéni kisparcellákon. A terme­lőszövetkezet annyi gépi munkát kíván végeztetni a gépállomással, amennyit a traktorok bírnak. Vagyis a munkák nehezét éven át gépek végzik, s így sok emberi erő marad más, egyéb jól jöve­delmező feladatok végzésére. A gépi művelés által jobbak lesz­nek az átlagok, s a bevételek is. Egy munkaegységre — számítás szerint — 45 forintot oszt majd tagjainak a termelőszövetkezet az őszi zárszámadáskor. őszig azonban még sok tennivaló akad a közösben. Mik a legfontosabbak? A tavaszi munkák megkezdésére van szük­ség először, később más irányú feladatok kerülnek előtérbe. Je­lenleg kisebb istállókban vára­koznak a jószágok, s mielőbb szükség lenne nagy, közös istál­lókra. A szövetkezeti tagok sze­rint kellene egy új 100 férőhelyes tehénistálló, s egy 500 férőhelyes juhhodály. Ezek felépítése csak állami segítséggel lehetséges. Ki­sebb átalakítási munkákat a tsz önerőből is képes elvégezni. Terv szerint három olyan épületet ala­kítanak át az idén saját erőből, ahol 150 db állatnak lesz megfe­lelő férőhely. A szövetkezet tervei és elgon­dolásai szépek, és megalapozot­tak. Megvalósításuk nem követel túlzott erőfeszítést, csak szorgal­mat, lendületet s akaratot. K. A. Kezdés előtt A kis táblák sorsa /a kabátot lecsalogató, korai fe­lmelegedést hozó napsugarak éle­­dő, újuló falvakat aranyoznak be. Szocialista tavaszra ébredt megyénk sok-sok községének dolgozó parasztsága. A korai tavaszt nem ők hozták — az időjárás szeszélye helyezte február végére. Azt azonban, hogy új jelzője született, hogy „szocialistának” ne­vezhetik — már saját maguknak köszönhetik. Saját maguknak és a párt hűséges katonáinak, a fáradhatatlan népnevelőknek, akik ott voltak közöttük a vajúdás óráiban, segítették őket a nagy el­határozásban. A szocialista tavaszra ébredt községek dolgozó parasztsága ízlelgeti már a kollektív gondolkodást. Egyik első közös problé­mája volt: hirdessék meg ország-világnak, hogy egységesen, egy akarattal léptek az új útra. Tudja meg ezt mindenki, aki csak arra téved. S falvaink határában új névtáblák kerültek a régiek helyébe. Környékbeli üzemekben festették, helyben készítették valamennyit, s azt adták hírül az arra járó idegeneknek: nem akárhová, hanem termelőszövetkezeti községbe lépnek be. A k­is táblák ezek csupán, három szó áll rajtuk. A falu neve **• mellett annyi: „TERMELŐSZÖVETKEZETI KÖZSÉG”. A kis tábláiktól, parcelláiktól megszabadult, hatalmas szocialista táblákat kialakító, nagyüzemi gazdálkodásba kezdő parasztok hir­detik velük: szakítottak a múlttal, bíznak a jövőben. Ünnepségek, táblacserék... ez talán a legfontosabb? Lehet, hogy valaki így teszi fel a kérdést. Tudjuk, valóban ezernyi gond, probléma van most i, szocialista tavasz hajnalán a falvakban, s a nyilatkozatok aláírása nem jelenti a munka befejezését. Tudjuk, hogy olyan sürgősen megoldandó feladatok állnak az immár ter­melőszövetkezeti tagokká vált tegnapi egyéni parasztok előtt, mint az alakuló közgyűlés megtartása, a közös munka megszervezése és megkezdése. Tudjuk, hogy olyan problémáink vannak a falun, mint a földrendezés, a gépek elosztása, a beruházások megkez­dése. Való igaz, ezek mind-mind súlyosabb gondok, nehezebb prob­lémák, előbbrevaló teendők az ész, a jövőt formálni kész értelem számára. Ám nem mondhatunk ellent a szív parancsának sem. Másfélszáz községünk parasztsága fordított hátat ezekben a hetekben a tegnapnak, s néz szorongással teli reménységgel, nagy­­nagy bizakodással a holnap, elébe. Érzi, tudja, hogy jobb, szebb lesz újfajta élete, s ha még nem is látja a hozzá vezető út min­den rejtelmét, ha aggasztják is az esetleges buktatók, ha problé­­mázik is a közös munkán , a szíve örömmel teli. Ki ne örülne annak, amikor nagy fába vágja a fejszéjét, amikor nagy elhatáro­zások, nagy tettek érnek meg benne, amikor egész korszakkal szakít, hogy jobbat alkosson magának, családjának, országának. S ezek a kis útjelző táblák mást is jeleznek. Azt, hogy a már szocialista útra lépett községeink lakosai érzik tettük jelentőségét, büszkék arra, hogy közösen folytatják tovább életüket munkáju­kat. Ez a büszkeség, ez a szívdobogtató ünnepélyesség pedig­­ biztató a jövendőre is. Azt a reményt táplálja bennünk, hogy a nehezebb gondok, égető problémák megoldását is ugyanígy veszik majd kezükbe a lassan szocialistává formálódó emberek k is táblái ezek az újuló falunak. Nemsokára ezek maradnak * * már csak a kis táblákból ... amikor az idei termés leara­­tása, betakarítása után kialakulnak a mezsgyenélküli hatalmas tagok. Vagy talán ezek sem maradnak meg? Tésen a helybeli középparasztok kezdeményezték, hogy mi­után ők már aláírták a nyilatkozatot , átmennek a szomszédos Jásdra is. Sok ott a rokon, ismerős, s az ő szavukra jobban hall­gatnak. S így van ez szerte a megyében. Szombaton reggel érkezett a híre, hogy a párt szavára, a nép­nevelők munkájának nyomán, a szomszédos községek és a helybeli szövetkezetiek tanácsaira hallgatva — egy egész járás parasztsága is az új utat választotta már. A pápai járás megyénk első szövet­kezeti járása lett. .. Ma pedig már a devecseri járást is termelő­szövetkezeti járásként köszönthetjük. Új táblák készülhetnek tehát, amelyek már nem egy község határába valók. A járásba vivő utak mentén azt hirdethetik: ter­melőszövetkezeti járásba érkezett az utas. Van-e még jelentőségük ott, a pápai és a devecseri járásban a kicsi tábláknak? Ma még természetesen igen. Hisz a változás, az újjászületés olyan rohamosan érkezett, hogy szinte meg sem melegedhettek a helyükön ezek a névjelző táblák, s nem árt, ha továbbra is ébren tartják az újaz alkotás felett érzett örömöt, felelősségtudatot. Ám mi lesz a sorsuk holnap ? U­­gyanaz, ami a többi kis tábláé... odakint, a földeken...­­ Ezek a falvakat jelző táblák lassan történelemmé válnak, hiszen a járások egymás után jelenthetik be, hogy a hozzájuk tar­tozó negyven-ötven község immár az új úton jár. Nemcsak egyes falvakban szűnnek meg a kis táblák, a kis parcellák, hanem egész járásokban, sőt... Holnapután... nem kell már sok idő hozzá, nem kell külön­leges jóstehetség a megjövendöléséhez__ előbb-utóbb a járások határából is elkerülhetnek a táblák. Kicsit előrekalandozott talán a gondolat? Lehetséges. De a kis útjelző táblák sorsáról ez jut az eszünkbe most, amikor hírül ad­hatjuk az első szocialista járás megalakulását, lesz tehát a táblákkal? A múzeumba kerülhetnek majd, a szocialista építés dicsőséges múzeumába, azok mellé a képek mellé, amelyek azt mutatják, hogy egyszer a magyar földön kis táblák, kis parcellák voltak, azokon görnyedt a parasztember ... Igen, ez a kis táblák sorsa. Beleolvadnak a nagyokba, össze­fonódnak, összeölelkeznek velük. Ez a jövendő útja, a szocialista jövendőé... amelynek útjelző tá­bláinál büszkén áll meg a mai kor embere. Baktai György Csaknem 18 millió forintot takarítottak meg újításokkal a múlt évben a kohó- és gépipar üzemei A kohó- és gépipar üzemeiben és kutatóintézeteiben az elmúlt esztendő folyamán 176 találmányt jelentettek be. Ebből elfogadtak ötvenkettőt. Bevezetésre került az előbbi évekből visszamaradot­­takkal együtt hetvennégy. A Ko­hó- és Gépipari Minisztérium iparpolitikai osztálya most ösz­szegezte a termelésben már részt vevő találmányok eredményét. Ezek szerint a feltalálóknak kifi­zettek 1 millió 562 ezer 328 fo­rintot. A bevezetett újítások által elért megtakarítás már az 1958-as esztendőben 17 millió 808 ezer 800 forint. a Üvegszövet-karosszériát kapnak a Panni robogók A műanyag-karosszéria hazai gyártására kísérletek kezdődtek a Csepel Kerékpárgyárban. Az eh­hez szükséges üvegszövetet a Kis­pesti Selyemszövő új műhelyé­ben készítik, amely egy évvel ez­előtt kezdte meg működését. A Csepel Kerékpárgyárban a több réteges üvegszövetet műanyaggal vonják be, és ezzel nagy szilárd­­ságúvá válik. .

Next