Középdunántúli Napló, 1959. április (Veszprém, 15. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-01 / 76. szám
Április 4. 1945. április 4-én szabadult fel az ország a fasiszta uralom alól. Ezen a napon született újjá szabadságunk és függetlenségünk. Megkapta ezeréves jussát a parasztember, övé lett a föld, a munkásé a gyár. S mindaz, amit édesapád, édesanyád és az egész magyar nép eddig épített, ennek a napnak köszönheti megszületését. E napnak köszönhetjük, hogy miként 1848-ban, 1919-ben a világ népeinek élére törtünk, a szebb, emberibb, szabadabb társadalomért folytatott harcunkban, úgy most is azok között a népek között tudhatjuk magunkat, amelyek az emberiség élén haladva, új világot, szocialista társadalmat alkotnak. Április 4-e így lett legnagyobb nemzeti ünnepünk. Mert ezen a napon vált valósággá mindaz, amiért Dózsa népe küzdött, amiért Rákóczi kurucai csatáztak, és amiért 1919-ben felkeltek a proletárok, az igazi szabadság fényénél élhettünk e naptól kezdve. Te is ennek a napnak köszönheted, hogy szabadon járhatsz és, hogy úttörő lehetsz. A VESZPRÉMI JÁRÁSI ÚTTÖRŐKNEK ÜZENEM, hogy az elmúlt héten a járási úttörő titkár pajtással, valamint Komka Ervin, és Fülöp Frigyes elnökségi tagokkal beültünk egy gépkocsiba, és kerestük a vadregényes Baly szebbnél-szebb tájait azért úgy találjunk egy olyan helyet, és a veszprémi járási úttörőiparok tudnak táborozni, ésg tudják tartani az őrsvezető ,prő táborokat Ezt a helyet megtaláltuk Kerteskő mellett, bent sűrű erdőben a Judit forrás Szelében. Én már előre is irigyen azoknak a pajtásoknak a srsát, akik ezen a helyen fogak a nyári szabadidejüket elöltem. VARGA KATALINNAK ÜZENEM IÖMEGRE: Kedves Katikám! Már ■égóta vártam leveledet, és azt hitem, hogy kikapcsolódsz táborunkból, mert én úgy emlékszem rá, hogy egy ízben már írtál nekem. Én is veled örülök, hogy Budapestre megy, a második úttörő találkozóra. El tudom képzelni, hogy milyen szép az a szalag, melyet ti festettetek. Kedves Katikám! Annak örülök, hogy őrsvezető vagy, de azt is megsúgom neked, úgy, hogy ne hallja meg senki, hogy az úttörőcsapatban nincsenek csapattitkárok. Kérdezd csak meg Forintos Józsi bácsit, Katikám! Azt ajánlom neked, hogy az úttörő ruhán kívül csak esetleg mackót vigyél magaddal a találkozóra. Nagyon várom a találkozóról küldött lapodat és részletes beszámolódat, hogy azt majd le tudjuk közölni a Kispajtásban. Kérlek, írjad meg, hogy a Rózsaőrs levelezni szeretne-e más országokkal, azaz mi a kérésük. Mert csak úgy tudom leközölni az ő üzenetüket. SZABÓ KÁROLYNÉ CSAPATVEZETŐ PAJTÁSNAK ÜZENEM: Kedves csapatvezető pajtás! Ne haragudj, hogy késve kaptam meg leveledet, ugyanis nem voltam idehaza, hanem kíváncsiskodtam a megyében szerteszéjjel. De ígérem néked, hogy a leveledet átadom az öreg Bagolynak, és megkérem rá, hogy közölje le, mert a következő számban sem lesz még késő. Nagyon örülök, hogy írtál, kérlek Írjál többször is: IFJ. SZABÓ IMRÉNEK ÜZENEM PADRAGRA: Kedves Imre! Annak örülök, hogy oroszul akarsz levelezni két VT. osztályos szovjet kislány- QSsal. Úgy gondolom, hogy egyelőre egy is elég, csak írjál neki szorgalmasan. A mai külföldi postánkban is közöltünk Szovjetunióban élő pionírok címét, igaz, hogy azok magyarul akarnak levelezni, írjál nekik, és ők már közlik a lánypajtásaik címét. Várom további leveledet. Mindnyájótokat szeretettel üdvözli: Kiváncsi Kati. Külföldi posta Kulcsár Sanyi üzeni Nagyváradról mindazoknak, akik neki levelet írtak, hogy 320 levelet kapott és így nem tud mindenkinek válaszolni. A hozzáérkező levelekből igyekszik átadni barátainak is. Mindenki levelét nagyon köszöni. Maren Buck Hamburg-Altona, Grosse Bainstr. 19. Német Szövetségi Köztársaság. 16 éves. Ulrich Rudolf (családi neve Rudolf) 15 éves kereskedelmi középiskolás, bélyeggyűjtő magyar lányoktól és fáiktól vár levelet. Címe: Dresden A. 27. Eisenstuckrb. 34. NDK-DDR. Bettina Holis 12 éves vagyok. Szeretek rajzolni, verset és dalokat írni, agyagból mintázni és úszni. Címem: Celle Harm, Fritzenweise 56. Német Szövetségi Köztársaság. Kuzmiecz Andrej, Stremieszrze ul Stacyjna 9. Belén. — Lengyelország. 15 éves, technikumba jár, bélyeggyűjtő. Chen Kok Siam, címem: NO 57. Djl: Kereta Apigy: Tandjung-Súharame Indonézia. Behun János Uzsgorod, (Ungvár) Október út 127. Kárpátordúli terület U. Sz. Sz. K. Szívesen levelez magyar nyelven zenéről, filmről. 14—16 éves fiúk, lányok írjanak. Természetjárás, térképismeret I. rész Úttörő életünk gyakorlati részének megvalósításához megfelelő felszerelésre van szükség. Minél tapasztaltabb úttörő valaki, annál igénytelenebb, azonban van egy bizonyos felszerelésmennyiség, amely nehezen volna nélkülözhető. A felszerelés beszerzése fokozatosan, tervszerűen, a fontosság sorrendjében történjék. Igyekezzünk a magunk erejéből megszerezni a szükséges pénzt, vagy annak legalább egy részét. A felszerelésünk minden darabját jelöljük meg, számmal, névvel, jellel, stb. Alább felsoroljuk az egyéni és őrsi felszerelések darabjait. EGYÉNI FELSZERELÉS ‘/1—1 NAPRA: Kés, vagy tőrövre akasztva, vagy fűzve hordjuk. Úttörő síp, szép zsinórral, nyakba akasztva, vagy az ingválllapba fűzve. Kulacs (fél literes alumínium, vagy pedig kitűnő a most megjelenő műanyag kulacs). Zsineg (5 méter, erős csomagoló zsineg. Nadrágzsebben.). Jegyzetkönyvecske ceruzával. (Akkora legyen, hogy az ingzsebben elférjen.) Pénztárca (hátsó nadrágzsebben). Zsebkendő (nadrágzsebben). Úttörő igazolvány (óvatokban, ingzsebben). Egészségügyi papír (nadrágzsebben). Óra-tájoló (iránytű). Hátizsák, vagy egyénileg készült oldalzsák. Élelem, és különleges felszerelés a csapat, raj, vagy őrsvezető utasítása szerint. EGYÉNI FELSZERELÉS ÉJSZA KAzÁssal ÉS FŐZÉSSEL EGYBEKÖTÖTT TÚRÁRA. Üres szalmazsák, vagy gumilap és gyékényterítő, vagy felfújható gumimatrac, ha erre külön utasítást kapsz. Takaró (1 vagy 2 darab). Melegítőruha (mackó). Hálóöltözet. Villany-zseblámpa. Mosdószerek (szappan, fogkefe, fogkrém, fésű, kefe, törülköző nylon zacskóban). Csajka (alumínium) vagy kis lábas. Ivópohár (alumínium vagy műanyag). Evőeszköz (kés, villa, kanál nylon zacskóban). Törlőruha (csajka és evőeszköz részére). Harisnya tartalék. Zsebkendő tartalék. Cipőfűző tartalék. Cipő tartalék, vagy tornacipő. Hátizsák. Élelem és más felszerelés utasítás szerint. örsi felszerelés 12—1 napra. örsi zászló — rúdon. örsi jegyzőkönyvecske (napló). Térkép (tokban). Iránytű. örsi mentőkészlet örsi varrókészlet ÖRSI FELSZERELÉS ÉJSZAKÁZÁSSAL ÉS FŐZÉSSEL EGYBEKÖTÖTT PORTYÁZÁSRA. Sátor, teljes felszereléssel. Kötél, (10—15 méter hosszú). Balta (2 darab). Gyalogsági ásó (2 darab). Villany-zseblámpa vagy vihari lámpa. Örsi bogrács, vagy lábas fedővel. Főzőkanál Törlőruha. Ruhakefe. örsi cipőtisztító készlet. öreg Bagoly. Csere-bere Képeslapot cserélnek: Horváth Mihály Sátoraljaújhely, Kossuth Lajos u. 58. (12 éves.) Gyárfás Júlia, Budapest, VI., Szondi u. 75. (16 éves.) - Adorján Rózsi, Esztergom, Arany János u. 4. (VHI-os.) — Tóth Márta, Esztergom, Honvéd u. 8. (VHI-os.) — Bondár Erika, Körmend, Szabadság tér 4. — Bank Erika, Pécs, Alsóbarotány u. 59. Bélyeget, borotvapenge papírt és papírszalvétát cserélnek: Dudás István, Miskolc, II., Brigád u. 25. Nagy Mária, Zalaegerszeg) Leány-diákotthon. — Színészképet, bélyeget cserél: Szalai Ilona, Debrecen) Nyír u. 99. Papírszalvétát gyűjt. Kasza Marianna, Balatonalmádi, Táncsics u. 29. Papírszalvétát gyűjt és csehszlovák gyufacímkét ad érte cserébe. Miben különbözik? A festő és a török? (•uba afosoouj jjBmnps9UI e ‘afiasDO nauijiaSa zy) A Balaton és az esőköpeny? C9H9ZJA iflSfui e ‘ZJA9I19 UTaSa zy) Az érem és az elszívott szivar? Chat nuieq Hjsfui b ‘ytomuia in.Oa zy) A fejkendő és a glicerin? (*OU331Z9HHJS9UI e ‘guejfzsan m^CSa) Világjáró Péter oroszlánvadászaton Szudánban MOSZKITÓ HALOK sátrainkban, az éjszaka remekül telt el. A reggeli órákban álmunkból éles lövések zaja vert fel. Ahogyan voltunk, úgy ugrottunk ki a tábori ágyból, — emlékszel pajtás, te már azt hitted, hogy egy oroszlán tört a táborba — pedig nem. Széchenyi Zsigmond bácsi próbálja ki puskáit. Nézd milyen remekül 19 célba azzal a Manlieder Schönauer puskával. Remekül hord. Tudod mit? Te is próbáld ki a te Róbertodat — jó? Ne nevess, meglátod még a te puskádnak is hasznát vesszük. De nézd csak, Széchenyi Zsigmond bácsi dühösen keres, kutat a csomagok között. Biztos valami nagyon fontos után kutat, gyere segítsünk neki mi is. Zsigmond bácsi izgatottan közli velünk, hogy eltűnt az egyik puskája, s ráadásul az elefántlövő puska, melyre feltétlenül szükségünk lesz az expedíció alatt. „De ha még az enyém lenne, de az egyik barátomé, tőle kaptam kölcsön”. Hiába tesszük tűvé az egész terepet, az elefántpuska nincs meg. Szerintünk biztos, hogy Kartmban tűnt el. Zsigmond bácsi egészen elkeseredve mondja: „Ez a szaffári is jól kezdődik!” Tábort bontunk, és elindulunk. A Dinder folyó partja mellett haladunk. Kanyargós folyó mellett nádszigetek, pocsolyák, a parton sűrű, alig átható bozót. Príma vadászterület, kitűnő tanyahelye ez az oroszlánnak és párducnak. Terebélyes fikuszok árnyékában verjük fel sátrainkat. Abdul barátunk irányításával a szaffárik, vagyis az expedíciónk bennszülött tagjai rövid idő alatt szép kis tábort rendeznek be számunkra. Tágranyitott szemmel, fejüket bólogatva, elismeréssel nézik, hogy miképpen verjük fel lakósátrainkat. Ugye milyen jó volt pajtás, hogy a próbaanyagban szerepelnek sátoraink? SZÉCHENYI ZSIGMOND bácsi kézibeveszi az egyik puskáját, és hív minket, hogy menjünk kissé „körülnézni”, míg a „mpisi”, vagyis a bennszülött szakács elkészíti az ebédet. Kedves vidék a táborunk környéke. Magaslatokról messze látunk, a kékes színben játszó messzi tájakra. Zsigmond bácsi vad csapásokra hívja fel a figyelmünket. Úgy látszik, bőven van errefelé vad, de most e rettenetes déli hőségben ők is pihennek. Egy darabig távcsővel kémleljük a vidéket, majd elindulunk „hazafelé”. Nézd csak pajtás, arra jobbra, ott a bokrok alján vad gyöngytyúkok csapata szedeget különböző rovarokat és magvakat. Zsigmond bácsi azt mondja: itt az alkalom, hogy tudod-e a Róbertodat kezelni. Lőjjél vele vacsorára egy párat. Ne izgulj, ezeket se nehezebb meglőni, mint otthon a verebeket Nyugodtan célozz, tartsd vissza a lélegzeted, s úgy húzd el a ravaszt, úgy — bravó pajtikám — jól van, na még egyszer, úgy — most a harmadikat, — de siess, mert menekülnek. Jól van — ez is sikerült. A bennszülött fegyverhordozók már hozzák is a lelőtt vadgyöngytyúkokat. Modsi örömmel fogadja majd, é® meglátod, ízletes vacsora készül belőlük. ELFOGYASZTJUK A HÚSKONZERVBŐL és az ananászbefőttből álló ebédünket. Széchenyi Zsigmond bácsi elszív egy pipát, és mi is pihenünk egy kicsit, s elindulunk a délutáni cserkészésre. A tábortól nem messze szép zebracsapat tűnik fel, fekete csíkos bőrük fénylik a napfényben. A kedves, zömökalakú állatok békésen legelésznek. Időnként egy-egy felemeli a fejét és felénk néz. Széchenyi Zsigmond bácsi jól sikerült hosszú lövéssel kilő a ménesből egy szép zebrát — holnapi húsadag a szaffák bennszülött tagjainak, a szép bőr pedig bekerül az egyéni gyűjteménybe. Továbbmentünkben egyhamar több gazella és antilop lövése gazdagítja Zsigmond bácsi vadásznaplóját, s jó pár antilop profja pedig a gyűjteményt. Szép délután ez mindhármunknak. Zörren a puska, és kattognak a fényképezőgépek. AZ ELŐTTÜNK HALADÓ bennszülött megálló balkéz felé mutat, és feltűnik a ligetes mezőségen legelésző bivalycsapat. Zsigmond bácsi szeméhez veszi a távcsövet, majd ideadja nekünk, a távcső üveglencséje elénk hozza a legelésző bivalyokat. A csorda végén ott áll egy hatalmas szürketestű szőrtelen, jószarvú bika. Megállunk — még a szívünk is lassabban ver — nem mozdulunk — hiszen ezek a vad, kelet-afrikai kaffer bivalyok, — ha megvadulnak, akkor bizony ... de jobb is erre nem gondolni. Széchenyi Zsigmond bácsi vállához emeli a puskát, nyugodtan céloz, — majd elbődül a Schönauer. A bivalycsorda megugrik és felénk fut, — hatalmas bika is fut a csorda után. Azonnal lefeküdni a fűbe! — kiáltott Zsigmond bácsi, és mi bizony lapulunk is néger kísérőinkkel együtt. Dübörög a föld a bivalycsorda alatt, és mindig közelebb, és közelebb, Széchenyi Zsigmond bácsi pedig nyugodtan áll a fa mellett, — jaj mi lesz vele. De most felemeli a puskát, — dörrenés, majd ő is a fa mellé térdel, és tőlünk alig pár lépésre, nagy port keverve, mindent legázolva elrobog a bivalycsorda. Na, végre, — ez aztán izgalmas volt — Azt hiszem pajtikám, nemcsak te, hanem én is elsápadtam. Ez igen, ez aztán izgalom. De mi van a bikával? Fölállunk a magas fűből, és ott a fa előtt ahol Zsigmond bácsi állt, alig 15 lépésre fekszik a hatalmas bivalybika. Körbejárjuk, — öreg, vén bika. Az első golyót a bordái közé kapta, de megugrott és rohant a többivel. A második lövés ott marasztotta. A bennszülött kísérők már le is vágják a hatalmas fejét, összecsomagolják, és egy hosszú, magas, de izmos fekete ezt a nehéz csomagot a fejére veszi és megindulunk „haza”. Mindenkinek van cipelni valója. Jó példával jár elöl maga Zsigmond bécsi, aki könnyedén viszi vállán az egyik antilopot A NAP LEMENŐBEN VAN — mintha csillapodott volna a hőség is — „liba” sorba megyünk, a bokros sűrűségben, — nem beszél senki, és úgy érzem, mindenki a bivalyokra gondol. Jó lesz lepihenni a sátorban. Csendben haladunk, — mikor az élenjáró fekete elordítja magát „Szimba" — oroszlán, máris a földre vágódunk, utána mindenki, s mi is ott lapulunk ketten, még a hátunk is borsódzik. Csak megint Széchenyi Zsigmond bácsi maradt állva, kezében a puska, és... Ugye kíváncsi vagy, hogy mi lesz most, majd a jövő szerdán azt is megtudod. Addig is üdvözöl barátod: .JL Világjáró Fdtcrt