Középdunántúli Napló, 1959. április (Veszprém, 15. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-01 / 76. szám

Április 4. 1945. április 4-én szabadult fel az ország a fasiszta uralom alól. Ezen a napon született újjá szabadságunk és függet­lenségünk. Megkapta ezeréves jussát a parasztember, övé lett a föld, a munkásé a gyár. S mindaz, amit édesapád, édes­anyád és az egész magyar nép eddig épített, ennek a napnak köszönheti megszületését. E napnak köszönhetjük, hogy miként 1848-ban, 1919-ben a világ népeinek élére törtünk, a szebb, emberibb, szabadabb társadalomért folytatott har­cunkban, úgy most is azok kö­zött a népek között tudhatjuk magunkat, amelyek az embe­riség élén haladva, új világot, szocialista társadalmat alkot­nak. Április 4-e így lett legna­gyobb nemzeti ünnepünk. Mert ezen a napon vált valósággá mindaz, amiért Dózsa népe küzdött, amiért Rákóczi ku­­rucai csatáztak, és amiért 1919-ben felkeltek a proletá­rok, az igazi szabadság fényé­nél élhettünk e naptól kezdve. Te is ennek a napnak kö­szönheted, hogy szabadon jár­hatsz és, hogy úttörő lehetsz. A VESZPRÉMI JÁRÁSI ÚTTÖ­RŐKNEK ÜZENEM, hogy az el­múlt héten a járási úttörő titkár pajtással, valamint Komka Ervin, és Fülöp Frigyes elnökségi tagok­kal beültünk egy gépkocsiba, és kerestük a vadregényes Ba­­ly szebbnél-szebb tájait azért ú­gy találjunk egy olyan helyet, és a veszprémi járási úttörő­­iparok tudnak táborozni, és­­g tudják tartani az őrsvezető ,prő táborokat Ezt a helyet meg­találtuk Kerteskő mellett, bent sűrű erdőben a Judit forrás Szelében. Én már előre is irigy­en azoknak a pajtásoknak a srsát, akik ezen a helyen fog­ak a nyári szabadidejüket el­öltem. VARGA KATALINNAK ÜZENEM IÖMEGRE: Kedves Katikám! Már ■égóta vártam leveledet, és azt hit­em, hogy kikapcsolódsz táborunk­ból, mert én úgy emlékszem rá, hogy egy ízben már írtál nekem. Én is veled örülök, hogy Budapestre megy, a második úttörő találkozóra. El tu­dom képzelni, hogy milyen szép az a szalag, melyet ti festettet­ek. Ked­ves Katikám! Annak örülök, hogy őrsvezető vagy, de azt is megsúgom neked, úgy, hogy ne hallja meg senki, hogy az úttörőcsapatban nin­csenek csapattitkárok. Kérdezd csak meg Forintos Józsi bácsit, Katikám! Azt ajánlom neked, hogy az úttörő ruhán kívül csak esetleg mac­kót vigyél magaddal a találkozóra. Nagyon várom a találkozóról küldött lapodat és részletes beszámolódat, hogy azt majd le tudjuk közölni a Kispajtásban. Kérlek, írjad meg, hogy a Rózsa­őrs levelezni szeretne-e más országokkal, azaz mi a kérésük. Mert csak úgy tudom leközölni az ő üzenetüket. SZABÓ KÁROLYNÉ CSAPATVE­ZETŐ PAJTÁSNAK ÜZENEM: Ked­ves csapatvezető pajtás! Ne haragudj, hogy késve kaptam meg leveledet, ugyanis nem voltam idehaza, hanem kíváncsiskodtam a megyében szerte­­széjjel. De ígérem néked, hogy a le­veledet átadom az öreg Bagolynak, és megkérem rá, hogy közölje le, mert a következő számban sem lesz még késő. Nagyon örülök, hogy írtál, kérlek Írjál többször is: IFJ. SZABÓ IMRÉNEK ÜZENEM PADRAGRA: Kedves Imre! Annak örülök, hogy oroszul akarsz levelez­ni két VT. osztályos szovjet kislány- QSsal. Úgy gondolom, hogy egyelőre egy is elég, csak írjál neki szorgal­masan. A mai külföldi postánkban is közöltünk Szovjetunióban élő pio­nírok címét, igaz, hogy azok magya­rul akarnak levelezni, írjál nekik, és ők már közlik a lánypajtásaik címét. Várom további leveledet. Mindnyá­jótokat szeretettel üdvözli: Kiváncsi Kati. Külföldi posta Kulcsár Sanyi üzeni Nagyváradról mindazoknak, akik neki levelet írtak, hogy 320 levelet kapott és így nem tud mindenkinek válaszolni. A hoz­­záérkező­ levelekből igyekszik át­adni barátainak is. Mindenki levelét nagyon köszöni. Maren Buck Hamburg-Altona, Grosse Bainstr. 19. Német Szövetségi Köztársaság. 16 éves. Ulrich Rudolf (családi neve Ru­dolf) 15 éves kereskedelmi középis­kolás, bélyeggyűjtő magyar lányoktól és fáiktól vár levelet. Címe: Dresden A. 27. Eisenstuckrb. 34. NDK-DDR. Bettina Holis 12 éves vagyok. Sze­retek rajzolni, verset és dalokat írni, agyagból mintázni és úszni. Címem: Celle Harm, Frit­zenweise 56. Német Szövetségi Köztársaság. Kuzmiecz Andrej, Stremieszrze ul Stacyjna 9. Belén. — Lengyelország. 15 éves, technikumba jár, bélyeg­­gyűjtő. Chen Kok Siam, címem: NO 57. Djl: Kereta Apigy: Tandjung-Súhara­­me Indonézia. Behun János Uzsgorod, (Ungvár) Október út 127. Kárpátordúli terület U. Sz. Sz. K. Szívesen levelez ma­gyar nyelven zenéről, filmről. 14—16 éves fiúk, lányok írjanak. Természetjárás, térképismeret I. rész Úttörő életünk gyakorlati ré­szének megvalósításához megfe­lelő felszerelésre van szükség. Minél tapasztaltabb úttörő vala­ki, annál igénytelenebb, azon­ban van egy bizonyos felszerelés­mennyiség, amely nehezen volna nélkülözhető. A felszerelés beszerzése fokoza­tosan, tervszerűen, a fontosság sorrendjében történjék. Igyekez­zünk a magunk erejéből megsze­rezni a szükséges pénzt, vagy annak legalább egy részét. A fel­szerelésünk minden darabját je­löljük meg, számmal, névvel, jel­lel, stb. Alább felsoroljuk az egyéni és őrsi felszerelések darabjait. EGYÉNI FELSZERELÉS ‘/1—1 NAPRA: Kés, vagy tőr­­övre akasztva, vagy fűzve hordjuk. Úttörő síp, szép zsinórral, nyak­ba akasztva, vagy az ingváll­­lapba fűzve. Kulacs (fél literes alumínium, vagy pedig kitűnő a most meg­jelenő műanyag kulacs). Zsineg (5 méter, erős csoma­goló zsineg. Nadrágzsebben.). Jegyzetkönyvecske ceruzával. (Akkora legyen, hogy az ingzseb­ben elférjen.) Pénztárca (hátsó nadrágzseb­ben). Zsebkendő (nadrágzsebben). Úttörő igazolvány (óvatokban, ingzsebben). Egészségügyi papír (nadrág­­zsebben). Óra-tájoló (iránytű). Hátizsák, vagy egyénileg ké­szült oldalzsák. Élelem, és különleges felszere­lés a csapat, raj, vagy őrsvezető utasítása szerint. EGYÉNI FELSZERELÉS ÉJSZA­­ KAzÁssal ÉS FŐZÉSSEL EGY­BEKÖTÖTT TÚRÁRA. Üres szalmazsák, vagy gumi­lap és gyékényterítő, vagy fel­fújható gumimatrac, ha erre kü­lön utasítást kapsz. Takaró (1 vagy 2 darab). Melegítőruha (mackó). Hálóöltözet. Villany-zseblámpa. Mosdószerek (szappan, fogkefe, fogkrém, fésű, kefe, törülköző nylon zacskóban). Csajka (alumínium) vagy kis lábas. Ivópohár (alumínium vagy mű­anyag). Evőeszköz (kés, villa, kanál nylon zacskóban). Törlőruha (csajka és evőeszköz részére). Harisnya tartalék. Zsebkendő tartalék. Cipőfűző tartalék. Cipő tartalék, vagy tornacipő. Hátizsák. Élelem és más felszerelés utasí­tás szerint. örsi felszerelés 12—1 napra. örsi zászló — rúdon. örsi jegyzőkönyvecske (napló). Térkép (tokban). Iránytű. örsi mentőkészlet örsi varrókészlet ÖRSI FELSZERELÉS ÉJSZAKÁ­ZÁSSAL ÉS FŐZÉSSEL EGYBE­KÖTÖTT PORTYÁZÁSRA. Sátor, teljes felszereléssel. Kötél, (10—15 méter hosszú). Balta (2 darab). Gyalogsági ásó (2 darab). Vill­any-zseblámpa vagy vihari lámpa. Örsi bogrács, vagy lábas fe­dővel. Főzőkanál Törlőruha. Ruhakefe. örsi cipőtisztító készlet. öreg Bagoly. Csere-bere Képeslapot cserélnek: Horváth Mi­hály Sátoraljaújhely, Kossuth Lajos u. 58. (12 éves.) Gyárfás Júlia, Buda­pest, VI., Szondi u. 75. (16 éves.) -­ Adorján Rózsi, Esztergom, Arany Já­nos u. 4. (VHI-os.) — Tóth Márta, Esztergom, Honvéd u. 8. (VHI-os.) —­ Bondár Erika, Körmend, Szabadság tér 4. — Bank Erika, Pécs, Alsóbaro­­tány u. 59. Bélyeget, borotvapenge papírt és papírszalvétát cserélnek: Dudás István, Miskolc, II., Brigád u. 25. Nagy Mária, Zalaegerszeg) Leány-diákotthon. — Színészképet, bé­lyeget cserél: Szalai Ilona, Debrecen) Nyír u. 99. Papírszalvétát gyűjt. Kasza Marianna, Balatonalmádi, Táncsics u. 29. Papírszalvétát gyűjt és csehszlo­vák gyufacímkét ad érte cserébe. Miben különbözik? A festő és a török? (•uba af­osoouj jjBmnps­­9UI e ‘afiasDO nauijiaSa zy) A Balaton és az esőköpeny? C9H9ZJA iflSfui e ‘ZJA9I19 UTaSa zy) Az érem és az elszívott szivar? Ch­at nuieq Hjsfui b ‘ytom­uia in.Oa zy) A fejkendő és a glicerin? (*OU331­­Z9HHJS9UI e ‘guejfzsan m^CSa) Világjáró Péter oroszlán­vadászaton Szudánban MOSZKITÓ HALOK sátrainkban, az éj­szaka remekül telt el. A reggeli órákban álmunkból éles lövések zaja vert fel. Aho­gyan voltunk, úgy ugrottunk ki a tábori ágyból, — emlékszel pajtás, te már azt hit­ted, hogy egy oroszlán tört a táborba — pe­dig nem. Széchenyi Zsigmond bácsi próbálja ki puskáit. Nézd milyen remekül 19 célba azzal a Manlieder Schönauer puskával. Re­mekül hord. Tudod mit? Te is próbáld ki a te Róbertodat — jó? Ne nevess, meglátod még a te puskádnak is hasznát vesszük. De nézd csak, Széchenyi Zsigmond bácsi dü­hösen keres, kutat a csomagok között. Biz­tos valami nagyon fontos után kutat, gyere segítsünk neki mi is. Zsigmond bácsi izgatot­tan közli velünk, hogy eltűnt az egyik pus­kája, s ráadásul az elefántlövő puska, melyre feltétlenül szükségünk lesz az expe­díció alatt. „De ha még az enyém lenne, de az egyik barátomé, tőle kaptam kölcsön”. Hiába tesszük tűvé az egész terepet, az ele­fántpuska nincs meg. Szerintünk biztos, hogy Kartm­ban tűnt el. Zsigmond bácsi egészen elkeseredve mondja: „Ez a szaffári is jól kezdődik!” Tábort bontunk, és elindulunk. A Dinder folyó partja mellett haladunk. Kanyargós folyó mellett nádszigetek, pocso­lyák, a parton sűrű, alig átható bozót. Prí­ma vadászterület, kitűnő tanyahelye ez az oroszlánnak és párducnak. Terebélyes fikuszok árnyékában verjük fel sátrainkat. Abdul barátunk irányításá­val a szaffárik, vagyis az expedíciónk benn­szülött tagjai rövid idő alatt szép kis tábort rendeznek be számunkra. Tágranyitott szem­mel, fejüket bólogatva, elismeréssel nézik, hogy miképpen verjük fel lakósátrainkat. Ugye milyen jó volt pajtás, hogy a próba­anyagban szerepelnek sátoraink? SZÉCHENYI ZSIGMOND bácsi kézibeve­szi az egyik puskáját, és hív minket, hogy menjünk kissé „körülnézni”, míg a „mpisi”, vagyis a bennszülött szakács elkészíti az ebédet. Kedves vidék a táborunk környéke. Ma­gaslatokról messze látunk, a kékes színben játszó messzi tájakra. Zsigmond bácsi vad csapásokra hívja fel a figyelmünket. Úgy látszik, bőven van errefelé vad,­­ de most e rettenetes déli hőségben ők is pihennek. Egy darabig távcsővel kémleljük a vidéket, majd elindulunk „hazafelé”. Nézd csak pajtás, arra jobbra, ott a bok­rok alján vad gyöngytyúkok csapata szede­get különböző rovarokat és magvakat. Zsig­mond bácsi azt mondja: itt az alkalom, hogy tudod-e a Róbertodat kezelni. Lőjjél vele vacsorára egy párat. Ne izgulj, ezeket se ne­hezebb meglőni, mint otthon a verebeket Nyugodtan célozz, tartsd vissza a lélegzeted, s úgy húzd el a ravaszt, úgy — bravó pajti­kám — jól van, na még egyszer, úgy — most a harmadikat, — de siess, mert mene­külnek. Jól van — ez is sikerült. A benn­szülött fegyverhordozók már hozzák is a le­lőtt vadgyöngytyúkokat. Modsi örömmel fo­gadja majd, é® meglátod, ízletes vacsora ké­szül belőlük. ELFOGYASZTJUK A HÚSKONZERVBŐL és az ananászbefőttből álló ebédünket. Szé­chenyi Zsigmond bácsi elszív egy pipát, és mi is pihenünk egy kicsit, s elindulunk a délutáni cserkészésre. A tábortól nem messze szép zebracsapat tűnik fel, fekete csíkos bőrük fénylik a nap­fényben. A kedves, zömökalakú állatok béké­sen legelésznek. Időnként egy-egy felemeli a fejét és felénk néz. Széchenyi Zsigmond bácsi jól sikerült hosszú lövéssel kilő a mé­nesből egy szép zebrát — holnapi húsadag a szaffák­ bennszülött tagjainak, a szép bőr pedig bekerül az egyéni gyűjteménybe. To­vábbmentünkben egyhamar több gazella és antilop lövése gazdagítja Zsigmond bácsi va­dásznaplóját, s jó pár antilop profja pedig a gyűjteményt. Szép délután ez mindhár­munknak. Zörren a puska, és kattognak a fényképezőgépek. AZ ELŐTTÜNK HALADÓ bennszülött megáll­ó balkéz felé mutat, és feltűnik a li­getes mezőségen legelésző bivalycsapat. Zsig­mond bácsi szeméhez veszi a távcsövet, majd ideadja nekünk,­­ a távcső üveglencséje elénk hozza a legelésző bivalyokat. A csorda végén ott áll egy hatalmas szürketestű szőr­­telen, jószarvú bika. Megállunk — még a szívünk is lassabban ver — nem mozdulunk — hiszen ezek a vad, kelet-afrikai kaffer bivalyok, — ha megvadulnak, akkor bi­zony ... de jobb is erre nem gondolni. Szé­chenyi Zsigmond bácsi vállához emeli a pus­kát, nyugodtan céloz, — majd elbődül a Schönauer. A bivalycsorda megugrik és fe­lénk fut, — hatalmas bika is fut a csorda után. Azonnal lefeküdni a fűbe! — kiáltott Zsigmond bácsi, és mi bizony lapulunk is néger kísérőinkkel együtt. Dübörög a föld a bivalycsorda alatt, és mindig közelebb, és közelebb, Széchenyi Zsigmond bácsi pedig nyugodtan áll a fa mellett, — jaj mi lesz vele. De most felemeli a puskát, — dörre­nés, majd ő is a fa mellé térdel, és tőlünk alig pár lépésre, nagy port keverve, min­dent legázolva elrobog a bivalycsorda. Na, végre, — ez aztán izgalmas volt — Azt hi­szem pajtikám, nemcsak te, hanem én is el­sápadtam. Ez igen, ez aztán izgalom. De mi van a bikával? Fölállunk a magas fűből, és ott a fa előtt ahol Zsigmond bácsi állt, alig 15 lépésre fekszik a hatalmas bivaly­bika. Körbejárjuk, — öreg, vén bika. Az első golyót a bordái közé kapta, de megug­rott és rohant a többivel. A második lövés ott marasztotta. A bennszülött kísérők már le is vágják a hatalmas fejét, összecsoma­golják, és egy hosszú, magas, de izmos fe­kete ezt a nehéz csomagot a fejére veszi és megindulunk „haza”. Mindenkinek van ci­pelni valója. Jó példával jár elöl maga Zsig­mond bécsi, aki könnyedén viszi vállán az egyik antilopot A NAP LEMENŐBEN VAN — mintha csillapodott volna a hőség is — „liba” sorba megyünk, a bokros sűrűségben, — nem be­szél senki, és úgy érzem, mindenki a biva­lyokra gondol. Jó lesz lepihenni a sátorban. Csendben haladunk, — mikor az élenjáró fekete elordítja magát „Szimba" — orosz­lán, máris a földre vágódunk, utána min­denki, s mi is ott lapulunk ketten, még a hátunk is borsódzik. Csak megint Széchenyi Zsigmond bácsi maradt állva, kezében a puska, és... Ugye kíváncsi vagy, hogy mi lesz most,­­ majd a jövő szerdán azt is megtudod. Addig is üdvözöl barátod: .JL Világjáró Fdtcrt

Next