Középdunántúli Napló, 1959. augusztus (Veszprém, 15. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-01 / 179. szám
1959. augusztus 1. középdunántúli napló A szereik eseti parasztság legyőzi az időjárás okozta nehézségeket Veszprém megyében az elmúlt ötvenn napból húsz esőt hozott és ezalatt 250—300 milliméter csapadék hullott a megye területére. A nagy esőzések, felhőszakadások komolyan akadályozzák a mezőgazdasági munkák elvégzését. A rendszeres esőzés megduzzasztotta a bakonyi patakokat, amelyek 6-7 ezer hold lábon álló gabonát árasztottak el. A learatott, kövékbe rakott gabona ugyancsak átnedvesedett, részben a felgyülemlett talajvíz, részben pedig a kitartóan hulló csapadék itatta át. A megyében az új termelőszövetkezetek a megyei tanács irányításával közösen védekeznek az esőzések ellen, amelyek az utolsó hat év átlagánál húsz százalékkal jobb termést veszélyeztetik. Egy-egy nagyobb területen 4—5 termelőszövetkezet együttes erővel végezte el a levezető árkok és csatornák építését, a közös munkával eddig hatezer holdat szárítottak fel, s mindenhol megkezdhették az aratást. Jó eredményeket értek el a nagyteveli, ajkai és apácatornai tsz-ek. A kévék beázása ugyancsak nagy gondot okozott. A kéve földhöz közel eső részében a szemek sajnos sokhelyütt csírásodnak, s ezért a napokban mintegy kétmillió kévét kell széthordaniuk, megszárítaniuk a szövetkezetek tagjainak. Legtöbb helyen már kétszer, sőt háromszor is széthordták a kévéket, s most az elmúlt napok esőzései következtében újra erre kényszerültek. Jobbára a családtagok végzik a munkát, ugyanis minden férfikézre szükség van a közel kéthetes aratási kiesés behozására. A szakemberek szerint e módszerekkel csökkenthetik a veszteségeket, s a termés 90 százalékát betakaríthatják. A Veszprém megyei mezőgazdaság irányítói körében egyöntetű a vélemény a szinte hihetetlen módon felgyülemlett mezőgazdasági munkákat azért sikerül ilyen minimális veszteséggel elvégezni, mert létrejöttek a közös gazdaságok, a termelőszövetkezetek. Az elmúlt években, mikor a megye parasztságának döntő többsége még egyénileg gazdálkodott, az ideihez hasonló esős időjárás következtében a termés 70 százalékát sem tudták volna betakarítani a kis földterületen magukra hagyott egyéni gazdák. Testvéri összefogással... Ha nem ismerném a foglalkozásukat, könnyen megtévesztene a látszat, azt hihetném, hogy termelőszövetkezeti tagok tartanak tapasztalatcserét a várpalotai városi pártbizottság épületének tanácstermében. A pártbizottság tagjainak jelenlétében, az összejövetelen ugyanis egyébről nem is igen lehet hallani, mint arról, hogyan halad a tagság a nagy nyári mezőgazdasági munkákkal, miképpen igyekeznek jövedelmezőbbé tenni a gazdálkodást, milyen nehézségekkel találkozni Kádárta, ősi, Balatonfüred, Tés, Veszprémfajsz, öskü, Nemesvámos és Pula termelőszövetkezeteiben. Akik a termelőszövetkezetek dolgaival foglalkoznak — minden második hét első napján — az értekezleten, kivétel nélkül ipari munkások, a várpalotai városi pártbizottság igen lelkes kommunista aktívái, többségükben bányászok. Kiváló ismerői az említett helyek termelőszövetkezeteinek, hiszen mindig szívesen látott gyakori látogatók ott. Munka után, szabadidőben rendszeresen felkerekednek, hogy eleget tegyenek küldetésüknek, az ígéretnek, amit a szövetkezeti mozgalom tavaszi szervezése idején tettek —, erősítsék az osztályszövetséget a munkások és parasztok között. A márciusi párthatározat szellemében a várpalotai üzemek kommunistái is — gyári munkások, kohászok, bányászok, építők — testvéri összefogással segítenek az újonnan alakult termelőszövetkezetek megszilárdításában, gazdálkodásuk megalapozásában. Patronálásuk a termelőszövetkezetek számára nagyon hasznos. Ez nem kis részben játszik közre abban, hogy általában jól végzik a munkákat a termelőszövetkezetekben, az aratással, behordással, csépléssel egyidőben folyik a növényápolás, szénakaszálás, a tagság elégedett, az emberek hangulata bizakodó. — Kádártán — mondja Angyal Mihály elvtárs, az egyik akna dolgozója — nincsen elmaradás a munkában. Szovjet gyártmányú kombájn vágta le a gabonát, a tagok nagyon dicsérik a munkáját, a kazlakat pedig olyan szépen elkészítették, hogy azt bárki megnézheti. Az emberek között megvan az egyetértés, szorgalmasak, látják, hogy megtalálják számításaikat. Jó pénzforrás náluk a murvabánya — mi adtunk nekik csillét és sínt a földletakarításhoz — meg a nemrégen beszerzett hússertésekkel is gyarapodó állatállomány. Jó jövedelmet nyújt a tehenészet, amelyben amióta az állatok együtt vannak, e tejhozam állandóan növekszik. Min utóbbival kapcsolatban csupán ott van probléma, hogy a termelőszövetkezet eladásra kerülő tejét a veszprémi tejüzem késve — nem egy alkalommal a reggeli tejet délután — szállíttatja el. Persze, hogy mérgelődnek emiatt a termelőszövetkezeti tagok . Ősiben — veszi át a szót egy középkorú bányász — a minap egy brigáddal voltunk aratni, de segítünk nekik a kukoricakapálásban és a szénabehordásban is. Megoldjuk a gabonatárolást is, mégpedig úgy, hogy a terményt ideiglenesen a községben levő bányász művelődési házban helyezzük el... — Nálunk, Balatonfüreden — vág közbe az egyik elvtárs — éppen az elcsépelt gabona elhelyezése a gond. A tangazdaságnak van ugyan egy helyisége, ami jól megfelelne erre a célra, de jelenleg üres palackokkal van tele. A palackokat, véleményem szerint, lehetne az udvaron is tárolni, csak egy kis jószándék kell a probléma megoldásához. Különben vállalatunknál most bontunk le kettő darab csővázas felvonulási épületet, és az egyiket neki adjuk az általunk patronált balatonfüredi termelőszövetkezetnek. Egy hasonló épületet már adtunk, ami körülbelül 40 férőhelyes istállónak felel meg ... —A tétlenkedés Tés községben szintén ismeretlen — bizonygatják az ottani termelőszövetkezetet látogató várpalotai kommunisták. A hűvösebb időjárás és a kései tavasz miatt az aratás itt a más helyekkel nem egy időben kezdődik, de az aratóbrigádokat időben létrehoztuk. 100 kaszás áll a termelőszövetkezet rendelkezésére, hét végén pedig mi is kimegyünk aratni. Eljönnek a szénbányászati tröszt geológusai is résve, hogy megvizsgálják, miképpen lehetne a vízellátást a faluban javítani. Megy a munka szorgalmasan a termelőszövetkezetben, esős időben sem ülnek a tagok otthon, ilyenkor a kőbányájukból kitermelt kővel javítgatják az utakat... öskün — jegyzi meg a Péti Nitrogénművek egyik dolgozója — az aratás után azonnal szántják a tarlót. Voltunk és még megyünk is hozzájuk segíteni a munkákban. A gabonát az ottaniak padláson is tárolják, a felszállításhoz , a termelőszövetkezetnek mi biztosítunk egy 15 méteres szállítószalagot. 40 darab targoncát is készítünk a számukra a trágyaszállításhoz, a 80 ezer forintos hitelből készülő vízvezeték árkának ásásához pedig — a sziklás részek feltörésére — kompresszort adunk ... így lehetne a példákat sorolni tovább is, hiszen sok érdekeset említettek az összejövetel részvevői Nemesvámos, Veszprémfajsz és Pula termelőszövetkezeteiből is. Azt hiszem azonban, ennyi is elég annak érzékeltetéséhez, hogy mennyire a szívükön viselik a várpalotai üzemek, az ott dolgozó kommunisták a termelőszövetkezetek ügyét. Jellemző már maga az is, hogy úgy beszélnek az általuk patronált termelőszövetkezetekről, mint azok a parasztemberek, akik a közös gazdálkodással teremtenek jobb életet maguknak. Beszámolóikban , ha egyáltalán beszámolónak lehet nevezni a kéthetenkénti kötetlen beszélgetést, tájékoztatást a pártbizottságon — visszatérő szavak: „termelőszövetkezetünkben”, „nálunk”, „a mi problémánk?’ stb. És ebben az égvilágon nincsen semmi különös, ez a legtermészetesebb. A párt politikája iránti felelősségérzetet, a párt márciusi határozatának megvalósítására irányuló aktív törekvést, a közös ügyet előrelendítő lelkes odaadást bizonyítják ezzel is. KANIZSA ISTVÁN A fiatalság érdekében Egy rendelet margójára Az utóbbi évek egyik égető problémája volt az általános iskolát végzett, tovább nem tanuló fiatalok foglalkoztatása. A Minisztertanács közelmúltban megjelent rendelete első lépés a végső megoldás felé. Szülők, fiatalok válláról veszi le a gondot az állam ezzel a rendelettel, melynek értelmében továbbképző iskolákat szervez az általános iskolai tanulmányaikat befejezett, heti harminchat óránál kevesebbet dolgozó, szakmai oktatásban nem részesülő fiatalok számára. Nagy jelentőségű ez a rendelet a fiatalok szempontjából. Megszűnik a tovább nem tanulók számára is az általános iskolai végzettség utáni évek kilátástalansága. Munkát — 16 éves korukig — kevesen kaptak, bár kormányunk sokat tett már eddig is megfelelő, könnyű munkahelyek biztosítására. Nagy gondot okozott a szülőknek az is, hogy míg ők dolgoznak, a gyerek tétlenül, ellenőrzés nélkül töltötte idejét. Néhány esetben csavargás, sőt bűnözés is előfordult ennek következtében. Többek között tehát ezeknek a nyitott kérdéseknek a lezárását jelenti ez a rendelet. Emellett a továbbképző iskolák segítik a fiatalok szocialista szellemű továbbnevelését. Megtanítják őket a fizikai munka megbecsülésére, felkeltik érdeklődésüket az ipar és a mezőgazdaság iránt, valamint bővítik általános műveltségüket.ktatásunknak is lépést kell tartania a haladással. Mind több és több szakemberre van szükségünk. A mezőgazdaságunkban végbement forradalmi változás gépeket kíván a földhöz, és embereket is, akik azokat kezelni tudják. Talán soha sem volt olyan nagy szükség mezőgazdasági szakemberekre, mint most — ezt bizonyítja az is, hogy a 160 továbbképző iskolából 130 ilyen jellegű. A tantervet is részletesebben állapították meg, mint az ipari iskolák részére: külön növénytermesztő gyümölcsszőlőkultúrával, kertészettel foglalkozó iskolák nyílnak. Természetesen az ipari iskolák feladata is jelentős. A politechnikai oktatás bevezetése is a műszaki ismeretek terjesztését szolgálja, míg a továbbképző iskolák már szakmai alapismereteket is adnak — de szakképesítést még nem! Köztudomású, hogy ifjúságunk mennyire érdeklődik a technika iránt. Az iskolák elvégzése után könnyebb lesz a pályaválasztás, kevesebb a hivatást tévesztett ember, és több a fiatal, aki szeretettel fogja kezébe a szerszámot. Az ipari iskolákban gondoskodnak az olyan szakmák utánpótlásáról, amelyekben ma, vagy a közeljövőben hiány mutatkozik. Tágabb teret nyit a továbbképző iskola a leányok számára; a kötelező tananyagban háztartási ismereteket is kapnak. Több, mint egymillió forintos állami beruházásból szeptember második felében megnyitják kapuikat az ipari, november elsején pedig a mezőgazdasági iskolák. Az oktatás délutáni, illetve esti órákban folyik, és a fiatalok a tanév befejeztével bizonyítványt kapnak. A kormány 1959-re tízmillió forintot bocsát rendelkezésre, melyből az eddiginél több fiatalkorút tudnak az üzemek, vállalatok rövidített munkaidőben foglalkoztatni, 300—500 forint havi bérrel. Ez az intézkedés is bizonyítja: a továbbtanulás mellett nagyobb munkalehetőség is nyílik a fiatalok számára. Mint ismeretes, a forradalmi munkás-paraszt kormány társadalmi bizottságot hozott létre az oktatási reformtervezet kidolgozására. Addig is, amíg ez a tervezet elkészül, a 14—16 éves fiatalok foglalkoztatásával kapcsolatos intézkedés kétségkívül jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalokat nagyobb tudással, szak-, értelemmel és egy-egy szakma nagyobb szeretetével bocsássák az életbe. felszabadulásunk óta eltelt másfél évtizedben pártunk és kormányunk mind többet és többet tesz ifjúságunk nevelésének megjavítása érdekében. Művelődéspolitikánk újabb eredménye ez a legutóbb megjelent rendelet. (M. E.) A guruló üzem Óriás teste büszkén kelleti magát. Pontosan tíz és fél méter hosszú. Szélességre 4—5 méternek tűnik. Barna színével kivirít a sárgára érett gabonából, hangja lágyan duruzsol a mezőbe. Ez a csodálni való óriás nemrégen jelent meg a határban. Oldalából vastag csövet ereszt ki. Messziről ez tűnik fel rajta. Közelebbről nézve azonban sok új dolgot, érdekes felszereléseket látni. Az SZK—3-as szovjet gyártmányú kombájn előtt állunk. Csodáljuk a kivitelezését, magát az egész gépet. Ügyes kezek formálták, szerkesztették ezt a guruló üzemnek is beillő gépóriást. Látszik az egész felépítésen, hogy az emberi munkaerő felszabadítása volt a fő cél. És ezt a célt teljesen megoldották ezzel a kombájnnal. Egy ember, maga a kombájnos irányítja, kezeli a gépet, mert minden munkafolyamatot automatizáltak rajta gyártói. A függesztett szalmagyűjtő kocsi önműködően kikapcsol, ha megtelik a tartálya, és lerakja a szalmát. Két kar helyettesíti azt a két embert, aki más típusú kombájnokon a gyűjtőkocsiban rendezi el a szalmát. Zsákoló sem kell. A hatalmas magtartály másfél köbméter magot gyűjt magába, s amikor megtelik, a hosszú oldalcsövön kiengedi a magot. S ezekről mindig tudomása van a kombájnosnak. A kormánykeréktől jobbra műszerfalat láthatunk, ez teremti meg az állandó összeköttetést a kombájnos és a gép között. Három lámpa ellenőrzi a vágócséplő szerkezetet és a szalmagyűjtő munkáját. Ha sötétek a lámpák, teljes gőzzel mehet a kombájnos. Ha kigyullad a piros lámpa, a szalmagyűjtő kocsi telik meg, ha a zöld lámpa villog, a magtartály telt meg. Ekkor megszólal a duda is. Jelzi a pótkocsival ellátott rotorosnak, hogy jöhet a magért. Percek alatt kiüríti a tartályt, s mehet a munka. Egy fordulóra felültem a kombájnos mellé, hogy hadd gyönyörködhessek a kormány mellől. Simán gurult előre a gép. Kitűnően alkalmazkodott a talaj egyenetlenségéhez és egyenesre kopírozta a tarló felületét. Nagyságához képest fürgén mozgott. Aránylag kicsi vágószerkezete kiválóan illeszkedett. A teljesítménye azonban jóval magasabb a szélesebb vágószélességű kombájnokénál. Hogy mennyi? Erre Papp Gyula kombájnos készségesen válaszolt. — Ha minden jól megy, 18—20 holdat learat naponta. Sajnos — fűzte tovább mondanivalóját — az idei nyár nem engedte még bemutatni a gép képességét. Eddig 109 holdat arattunk le vele. — Az egy órára kivetített teljesítménye arra enged következtetni — vélekedett a Berhidai Gépállomás főagronómusa —, hogy a teljesítménye magas szintű. Ezután a gép előnyeit sorakoztatták fel. A főagronómus pontokba szedte. 1. Kisparcellán kiválóan alkalmazható, könnyen fordul, jól alkalmazkodik. 2. Munkaerőt szabadít fel. Ezeket a termelőszövetkezetek máshol tudják munkába állítani. Nem kellenek szalmaigazítók és zsákosok. 3. A zsákproblémát is megoldja a termelőszövetkezeteknél. A retor csak a kiengedő cső alá áll és ömlesztik a gabonát. Mehet a kombájn-szerűre, vagy a padlásra. 4. Teljesen automatizált, önműködően kapcsol, saját maga élesíti a kaszákat. Hibát eddig még csak egyet észleltek, a hidraulika cső használat közben két alkalommal kigyulladt, és az olajnyomással volt baj, de ez nem lényeges. Nem csoda tehát, hogy a gépóriás büszkén tekinti be a határt. A mezőben a gépek közül jelenleg övé a pálma, a legnagyobb dicsőség. De büszke Papp Gyula is, aki rövid idő alatt megszerette ezt a kombájnt. Nem cserélne senkivel kormányt. NÉMETH MÁRIA 9