Középdunántúli Napló, 1959. augusztus (Veszprém, 15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-01 / 179. szám

1959. augusztus 1. középdunántúli napló A szereik eseti parasztság­ legyőzi az időjárás okozta nehézségeket Veszprém megyében az elmúlt ötvenn napból húsz esőt hozott és ezalatt 250—300 milliméter csa­padék hullott a megye területére. A nagy esőzések, felhőszakadások komolyan akadályozzák a mező­gazdasági munkák elvégzését. A rendszeres esőzés megduzzasztot­­ta a bakonyi patakokat, amelyek 6-7 ezer hold lábon álló gabonát árasztottak el. A learatott, kö­vékbe rakott gabona ugyancsak átnedvesedett, részben a felgyü­lemlett talajvíz, részben pedig a kitartóan hulló csapadék itatta át. A megyében az új termelőszö­vetkezetek a megyei tanács irá­nyításával közösen védekeznek az esőzések ellen, amelyek az utol­só hat év átlagánál húsz száza­lékkal jobb termést veszélyezte­tik. Egy-egy nagyobb területen 4—5 termelőszövetkezet együttes erővel végezte el a levezető ár­kok és csatornák építését, a közös munkával eddig hatezer holdat szárítottak fel, s mindenhol meg­kezdhették az­ aratást. Jó eredmé­nyeket értek el a nagyteveli, aj­kai és apácatornai tsz-ek. A ké­vék beázása ugyancsak nagy gon­dot okozott. A kéve földhöz kö­zel eső részében a szemek sajnos sokhelyütt csírásodnak, s ezért a napokban mintegy kétmillió ké­vét kell széthordaniuk, megszárí­taniuk a szövetkezetek tagjainak. Legtöbb helyen már kétszer, sőt háromszor is széthordták a kévé­ket, s most az elmúlt napok eső­zései következtében újra erre kényszerültek. Jobbára a család­tagok végzik a munkát, ugyanis minden férfikézre szükség­ van a közel kéthetes aratási kiesés be­hozására. A szakemberek szerint e mód­szerekkel csökkenthetik a veszte­ségeket, s a termés 90 százalékát betakaríthatják. A Veszprém me­gyei mezőgazdaság irányítói kö­rében egyöntetű a vélemény a szinte hihetetlen módon felgyü­lemlett mezőgazdasági munkákat azért sikerül ilyen minimális veszteséggel elvégezni, mert lét­rejöttek a közös gazdaságok, a termelőszövetkezetek. Az elmúlt években, mikor a megye paraszt­ságának döntő többsége még egyénileg gazdálkodott, az idei­hez hasonló esős időjárás követ­keztében a termés 70 százalékát sem tudták volna betakarítani a kis földterületen magukra ha­gyott egyéni gazdák. Testvéri összefogással... Ha nem ismerném a fog­lalkozásukat, könnyen megtévesz­tene a látszat, azt hihetném, hogy termelőszövetkezeti tagok tarta­nak tapasztalatcserét a várpalotai városi pártbizottság épületének tanácstermében. A pártbizottság tagjainak jelenlétében, az össze­jövetelen ugyanis egyébről nem is igen lehet hallani, mint arról, hogyan halad a tagság a nagy nyári mezőgazdasági munkákkal, miképpen igyekeznek jövedelme­zőbbé tenni a gazdálkodást, mi­lyen nehézségekkel találkozni Kádárta, ősi, Balatonfüred, Tés, Veszprémfajsz, öskü, Nemesvá­mos és Pula termelőszövetkeze­teiben. Akik a termelőszövetkezetek dolgaival foglalkoznak — min­den második hét első napján — az értekezleten, kivétel nélkül ipari munkások, a várpalotai vá­rosi pártbizottság igen lelkes kommunista aktívái, többségük­ben bányászok. Kiváló ismerői az említett helyek termelőszövetke­zeteinek, hiszen mindig szívesen látott gyakori látogatók ott. Mun­ka után, szabadidőben rendszere­sen felkerekednek, hogy eleget tegyenek küldetésüknek, az ígé­retnek,­­ amit a szövetkezeti mozgalom tavaszi szervezése ide­jén tettek —, erősítsék az osztály­szövetséget a munkások és pa­rasztok között. A márciusi párt­­határozat szellemében a várpalo­tai üzemek kommunistái is — gyári munkások, kohászok, bá­nyászok, építők — testvéri össze­fogással segítenek az újonnan alakult termelőszövetkezetek megszilárdításában, gazdálkodá­suk megalapozásában. Patronálásuk a terme­lőszövetkezetek számára nagyon hasznos. Ez nem kis részben ját­szik közre abban, hogy általában jól végzik a munkákat a terme­lőszövetkezetekben, az aratással, behordással, csépléssel egyidőben folyik a növényápolás, szénaka­szálás, a tagság elégedett, az emberek hangulata bizakodó. — Kádártán — mondja Angyal Mihály elvtárs, az egyik akna dolgozója — nincsen elmaradás a munkában. Szovjet gyártmányú kombájn vágta le a gabonát, a tagok nagyon dicsérik a munká­ját, a kazlakat pedig olyan szé­pen elkészítették, hogy azt bárki megnézheti. Az emberek között megvan az egyetértés, szorgal­masak, látják, hogy megtalálják számításaikat. Jó pénzforrás ná­luk a murvabánya — mi adtunk nekik csillét és sínt a földletaka­­rításhoz — meg a nemrégen be­szerzett hússertésekkel is gyara­podó állatállomány. Jó jövedel­met nyújt a tehenészet, amelyben amióta az állatok együtt vannak, e tejhozam állandóan növekszik. Min­ utóbbival kapcsolatban csu­pán ott van probléma, hogy a termelőszövetkezet eladásra ke­rülő tejét a veszprémi tejüzem késve — nem egy alkalommal a reggeli tejet délután — szállíttat­ja el. Persze, hogy mérgelődnek emiatt a termelőszövetkezeti ta­gok . Ősiben — veszi át a szót egy középkorú bányász — a mi­nap egy brigáddal voltunk arat­ni, de segítünk nekik a kukorica­kapálásban és a szénabehordás­­ban is. Megoldjuk a gabonatáro­lást is, mégpedig úgy, hogy a terményt ideiglenesen a község­ben levő bányász művelődési ház­ban helyezzük el... — Nálunk, Balatonfüreden — vág közbe az egyik elvtárs — ép­pen az elcsépelt gabona elhelye­zése a gond. A tangazdaságnak van ugyan egy helyisége, ami jól megfelelne erre a célra, de jelen­leg üres palackokkal van tele. A palackokat, véleményem sze­rint, lehetne az udvaron is tá­rolni, csak egy kis jószándék kell a probléma megoldásához. Kü­lönben vállalatunknál most bon­tunk le kettő darab csővázas fel­vonulási épületet, és az egyiket neki adjuk az általunk patronált balatonfüredi termelőszövetkezet­nek. Egy hasonló épületet már adtunk, ami körülbelül 40 férő­helyes istállónak felel meg ... —A tétlenkedés Tés községben szintén ismeretlen — bizonygat­ják az ottani termelőszövetkeze­tet látogató várpalotai kommunis­ták. A hűvösebb időjárás és a kései tavasz miatt az aratás itt a más helyekkel nem egy időben kezdődik, de az aratóbrigádokat időben létrehoztuk. 100 kaszás áll a termelőszövetkezet rendelkezé­sére, hét végén pedig mi is ki­megyünk aratni. Eljönnek a szénbányászati tröszt geológusai is résve, hogy megvizsgálják, mi­képpen lehetne a vízellátást a faluban javítani. Megy a munka szorgalmasan a termelőszövetke­zetben, esős időben sem ülnek a tagok otthon, ilyenkor a kőbányá­jukból kitermelt kővel javítgatják az utakat... öskün — jegyzi meg a Péti Nitrogénművek egyik dolgozója — az aratás után azonnal szánt­ják a tarlót. Voltunk és még me­gyünk is hozzájuk segíteni a munkákban. A gabonát az otta­niak padláson is tárolják, a fel­­szállításhoz , a termelőszövetke­zetnek mi biztosítunk egy 15 mé­teres szállítószalagot. 40 darab targoncát is készítünk a számuk­ra a trágyaszállításhoz, a 80 ezer forintos hitelből készülő vízveze­ték árkának ásásához pedig — a sziklás részek feltörésére — kompresszort adunk ... így lehetne a példákat sorolni tovább is, hiszen sok érdekeset említettek az összejövetel rész­vevői Nemesvámos, Veszprém­fajsz és Pula termelőszövetkeze­teiből is. Azt hiszem azonban, ennyi is elég annak érzékelteté­séhez, hogy mennyire a szívükön viselik a várpalotai üzemek, az ott dolgozó kommunisták a ter­melőszövetkezetek ügyét. Jellem­ző már maga az is, hogy úgy be­szélnek az általuk patronált ter­melőszövetkezetekről, mint azok a parasztemberek, akik a közös gazdálkodással teremtenek jobb életet maguknak. Beszámolóikban , ha egyáltalán beszámolónak lehet nevezni a kéthetenkénti kötetlen beszélgetést, tájékoztatást a párt­­bizottságon — visszatérő szavak: „termelőszövetkezetünkben”, „ná­lunk”, „a mi problémánk?’ stb. És ebben az égvilágon nincsen semmi különös, ez a legtermésze­tesebb. A párt politikája iránti felelősségérzetet, a párt márciusi határozatának megvalósítására irányuló aktív törekvést, a közös ügyet előrelendítő lelkes odaadást bizonyítják ezzel is. KANIZSA ISTVÁN A fiatalság érdekében Egy rendelet margójára A­z utóbbi évek egyik égető problémája volt az általá­nos iskolát végzett, tovább nem tanuló fiatalok foglalkoztatása. A Minisztertanács közelmúltban megjelent rendelete első lépés a végső megoldás felé. Szülők, fia­talok válláról veszi le a gondot az állam ezzel a rendelettel, melynek értelmében továbbképző iskolákat szervez az általános is­kolai tanulmányaikat befejezett, heti harminchat óránál keveseb­bet dolgozó, szakmai oktatásban nem részesülő fiatalok számára. Nagy jelentőségű ez a rendelet a fiatalok szempontjából. Megszű­nik a tovább nem tanulók szá­mára is az általános iskolai vég­zettség utáni évek kilátástalansá­­ga. Munkát — 16 éves korukig — kevesen kaptak, bár kormányunk sokat tett már eddig is megfelelő, könnyű munkahelyek biztosításá­ra. Nagy gondot okozott a szülők­nek az is, hogy míg ők dolgoznak, a gyerek tétlenül, ellenőrzés nél­kül töltötte idejét. Néhány eset­ben csavargás, sőt bűnözés is elő­fordult ennek következtében. Többek között tehát ezeknek a nyitott kérdéseknek a lezárását jelenti ez a rendelet. Emellett a továbbképző iskolák segítik a fia­talok szocialista szellemű tovább­nevelését. Megtanítják őket a fi­zikai munka megbecsülésére, fel­keltik érdeklődésüket az ipar és a mezőgazdaság iránt, valamint bővítik általános műveltségüket.­ktatásunknak is lépést kell tartania a haladással. Mind több és több szakemberre van szükségünk. A mezőgazdaságunkban végbe­ment forradalmi változás gépeket kíván a földhöz, és embereket is, akik azokat kezelni tudják. Talán soha sem volt olyan nagy szükség mezőgazdasági szakemberekre, mint most — ezt bizonyítja az is, hogy a 160 továbbképző iskolából 130 ilyen jellegű. A tantervet is részletesebben állapították meg, mint az ipari iskolák részére: kü­lön növénytermesztő gyümölcs­­szőlőkultúrával, kertészettel fog­lalkozó iskolák nyílnak. Természetesen az ipari iskolák feladata is jelentős. A politechni­kai oktatás bevezetése is a mű­szaki ismeretek terjesztését szol­gálja, míg a továbbképző iskolák már szakmai alapismeretek­et is adnak — de szakképesítést még nem! Köztudomású, hogy ifjúsá­gunk mennyire érdeklődik a tech­nika iránt. Az iskolák elvégzése után könnyebb lesz a pályaválasz­tás, kevesebb a hivatást tévesztett ember, és több a fiatal, aki sze­retettel fogja kezébe a szerszá­mot. Az ipari iskolákban gondos­kodnak az olyan szakmák után­pótlásáról, amelyekben ma, vagy a közeljövőben hiány mutatkozik. Tágabb teret nyit a továbbképző iskola a leányok számára; a köte­lező tananyagban háztartási isme­reteket is kapnak. T­­öbb, mint egymillió forin­­tos állami beruházásból szeptember második felében meg­nyitják kapuikat az ipari, novem­ber elsején pedig a mezőgazdasá­gi iskolák. Az oktatás délutáni, illetve esti órákban folyik, és a fiatalok a tanév befejeztével biz­o­nyítványt kapnak. A kormány 1959-re tízmillió fo­rintot bocsát rendelkezésre, mely­ből az eddiginél több fiatalkorút tudnak az üzemek, vállalatok rö­vidített munkaidőben foglalkoztat­ni, 300—500 forint havi bérrel. Ez az intézkedés is bizonyítja: a to­vábbtanulás mellett nagyobb munkalehetőség is nyílik a fiata­lok számára. Mint ismeretes, a forradalmi munkás-paraszt kormány társa­dalmi bizottságot hozott létre az oktatási reformtervezet kidolgo­zására. Addig is, amíg ez a ter­vezet elkészül, a 14—16 éves fia­talok foglalkoztatásával kapcsola­tos intézkedés kétségkívül jelen­tősen hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalokat nagyobb tudással, szak-, értelemmel és egy-egy szakma nagyobb szeretetével bocsássák az életbe. felszabadulásunk óta eltelt másfél évtizedben pártunk és kormányunk mind többet és többet tesz ifjúságunk nevelésé­nek megjavítása érdekében. Mű­velődéspolitikánk újabb eredmé­nye ez a legutóbb megjelent ren­delet. (M. E.) A guruló üzem Óriás teste büszkén kelleti ma­gát. Pontosan tíz és fél méter hosszú. Szélességre 4—5 méter­nek tűnik. Barna színével kivirít a sárgára érett gabonából, hang­ja lágyan duruzsol a mezőbe. Ez a csodálni való óriás nem­régen jelent meg a határban. Ol­dalából vastag csövet ereszt ki. Messziről ez tűnik fel rajta. Kö­zelebbről nézve azonban sok új dolgot, érdekes felszereléseket látni. Az SZK—3-as szovjet gyárt­mányú kombájn előtt állunk. Cso­dáljuk a kivitelezését, magát az egész gépet. Ügyes kezek formál­ták, szerkesztették ezt a guruló üzemnek is beillő gépóriást. Lát­szik az egész felépítésen, hogy az emberi munkaerő felszabadítása volt a fő cél. És ezt a célt teljesen megoldot­ták ezzel a kombájnnal. Egy em­ber, maga a kombájnos irányít­ja, kezeli a gépet, mert minden munkafolyamatot automatizáltak rajta gyártói. A függesztett szal­­magyűjtő kocsi önműködően ki­kapcsol, ha megtelik a tartálya, és lerakja a szalmát. Két kar he­lyettesíti azt a két embert, aki más típusú kombájnokon a gyűj­tőkocsiban rendezi el a szalmát. Zsákoló sem kell. A hatalmas magtartály másfél köbméter ma­got gyűjt magába, s amikor meg­telik, a hosszú oldalcsövön kien­gedi a magot. S ezekről mindig tudomása van a kombájnosnak. A kormányke­réktől jobbra műszerfalat látha­tunk, ez teremti meg az állandó összeköttetést a kombájnos és a gép között. Három lámpa ellenőrzi a vágó­­cséplő szerkezetet és a szalma­gyűjtő munkáját. Ha sötétek a lámpák, teljes gőzzel mehet a kombájnos. Ha kigyullad a piros lámpa, a szalmagyűjtő kocsi te­lik meg, ha a zöld lámpa villog, a magtartály telt meg. Ekkor megszólal a duda is. Jelzi a pót­kocsival ellátott rotorosnak, hogy jöhet a magért. Percek alatt ki­üríti a tartályt, s mehet a munka. Egy fordulóra felültem a kom­bájnos mellé, hogy hadd gyönyör­ködhessek a kormány mellől. Si­mán gurult előre a gép. Kitűnően alkalmazkodott a talaj egyenet­lenségéhez és egyenesre kopíroz­­ta a tarló felületét. Nagyságához képest fürgén mozgott. Aránylag kicsi vágószerkezete kiválóan il­leszkedett. A teljesítménye azon­ban jóval magasabb a szélesebb vágószélességű kombájnokénál. Hogy mennyi? Erre Papp Gyu­la kombájnos készségesen vála­szolt. — Ha minden jól megy, 18—20 holdat learat naponta. Sajnos — fűzte tovább mondanivalóját — az idei nyár nem engedte még bemutatni a gép képességét. Ed­dig 109 holdat arattunk le vele. — Az egy órára kivetített telje­sítménye arra enged következtet­ni — vélekedett a Berhidai Gép­állomás főagronómusa —, hogy a teljesítménye magas szintű. Ezután a gép előnyeit sorakoz­tatták fel. A főagronómus pon­tokba szedte. 1. Kisparcellán kiválóan alkal­mazható, könnyen fordul, jól al­kalmazkodik. 2. Munkaerőt szabadít fel. Eze­ket a termelőszövetkezetek más­hol tudják munkába állítani. Nem kellenek szalmaigazítók és zsá­kosok. 3. A zsákproblémát is megold­ja a termelőszövetkezeteknél. A retor csak a kiengedő cső alá áll és ömlesztik a gabonát. Mehet a kombájn-szerűre, vagy a padlás­ra. 4. Teljesen automatizált, önmű­ködően kapcsol, saját maga éle­síti a kaszákat. Hibát eddig még csak egyet észleltek, a hidraulika cső használat közben két alka­lommal kigyulladt, és az olaj­nyomással volt baj, de ez nem lényeges. Nem csoda tehát, hogy a gépóriás büszkén tekinti be a határt. A mezőben a gépek közül jelenleg övé a pálma, a legna­gyobb dicsőség. De büszke Papp Gyula is, aki rövid idő alatt megszerette ezt a kombájnt. Nem cserélne senkivel kormányt. NÉMETH MÁRIA 9

Next