Középdunántúli Napló, 1959. november (Veszprém, 15. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-01 / 257. szám
A megyei pártbizottság beszámolója Tisztelt Pártértekezlet, Kedves Elvtársak! Pártunk és egész népünk életében nagy jelentőségű eseményhez közeledünk pártunk VII. kongresszusával — kezdte a beszámolót Pap elvtárs. Az elmúlt évek a magyar nép életében válságos idők voltak, ugyanakkor kihatásaiban az egész nemzetközi munkásmozgalom számára jelentősek. Épp ezért a VII. kongresszusra való felkészülés során különös gondot fordítottunk pártunk 40 éves múltjának elemzésére. A párttörténet egyes eseményeinek összefüggéseit alaposan megvizsgálta, feltárta pártunk Központi Bizottsága, és azt a kongresszusi tézisek keretében az ország népe elé tárta. Hirdetjük ezekben a tézisekben azt, hogy mi, kommunisták, a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai, hűséges követői és örökösei vagyunk a párt 40 éves harcának és a magyar munkásmozgalom sok évtizedes hagyományainak. Kongresszusunk elnevezésében is biztosítja a folyamatosságot a Kommunisták Magyarországi Pártja, a Magyar Kommunista Párt és a Magyar Dolgozók Pártja kongresszusainak sorában. Pártunk 40 éves harcával bebizonyította, hogy hivatott vezetője a magyar népnek, és mindenkor a magyar munkásosztály és a magyar dolgozók érdekeit képviselte. Az elmúlt 40 év alatt pártunkat a sikerek mellett átmeneti kudarcok is érték, de ezekből megerősödve került ki a párt, mindig megtisztulva került ki a különböző harcok tüzéből, így volt ez az 1956-os ellenforradalom vihara után is. Az ellenforradalom igen komoly károkat okozott, közel 400 millió forint értékű termeléskiesés volt megyénk iparában. Ez 390 ezer tonna szén, 2,4 millió négyzetméter szövet és sok egyéb termék meg nem termelését jelentette ebben az időben. Az élet megindításában és a károk helyreállításában igen sokat segítettek barátaink, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok. Anyagilag is, és erkölcsileg is támogattak bennünket, s ez nagyban meggyorsította a termelés helyreállítását. Ugyanakkor pártunk és kormányunk egy sor helyes gazdasági intézkedést tett, amellyel az előző gazdaságpolitikai hibákat kijavítottuk. Ilyenek az életszínvonal emelésére tett intézkedések, az üzemekben bevezetett nyereségvisszatérítési rendszer, a parasztság beadási kötelezettségének eltörlése stb. 1957. május 26-án ült össze az a megyei aktíva, amely hivatva volt a párt újjászervezése után az ellenforradalmi időszakot lezárni és a megyei vezetést véglegesíteni. Kihatásaiban, ténykedéseiben ez az aktíva egy megyei pártértekezlettel felért. Ekkor a megyei pártvezetés már arról számolhatott be, hogy a párt ismét él és dolgozik. Az újjászervezést befejeztük, 9539 tagja volt ekkor a pártnak, a régi MDP tagság 52 százaléka, és 457 pártalapszervezet dolgozott a megyében. A termelés az iparban már áprilisban az előző évi termelés 87 százalékát, a termelékenység pedig az előző év 88 százalékát érte el. A mezőgazdaságban sikerült megállítani a termelőszövetkezetek felbomlásának folyamatát, és az érzékeny veszteségek ellenére, termelőszövetkezeteinknek mintegy egyharmadát sikerült átmenteni, 2100 család 18 ezer katasztrális hold szántóterülettel megmaradt a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útján. Ez azonban csak a megye szántóterületének 4,8 százalékát jelentette, és az ellenforradalom előttihez képest a tszcsaládoknak 33 százaléka maradt meg. Az 1957 júniusi országos pártértekezlet kiindulópontját jelentette egy olyan fellendülésnek a párt- és gazdasági életben, amelynek eredményét napjainkban is érezzük. Megszilárdult a párt egysége, lezártuk a pártban, az állami vezetésben az ellenforradalom kérdéseit, megszűnt az ideiglenesség időszaka, és a párt teljes erejével a hároméves terv előkészítésén, illetve annak megvalósításán dolgozott. Párttagságunk nagyon sokat tanult az ellenforradalomból, legfőképpen megtanultuk azt, hogy milyen fontos a következetes marxista-leninista politika folytatása, a párt egységének megvédése, a párt és a tömegek közötti kapcsolat állandó erősítése, és az ellenség elleni következetes harc. A Magyar Szocialista Munkáspárt az ellenforradalom feletti győzelemmel és a konszolidációval olyan alapot teremtett, amelyen elindulva, új sikerek vártak a pártra. Fő feladatunknak tartottuk olyan szocialista politikát folytatni, amelyet a dolgozó tömegek megértenek, helyeselnek és támogatnak. Ez sikerült országosan is, és úgy érezzük, megyeileg is. A megyei pártbizottság igyekezett következetesen a megye területén érvényre juttatni a Központi Bizottság határozatait és saját eszközeinkkel igyekeztünk elősegíteni a nagy, országos feladatok megvalósítását. A megyei pártbizottság jelentheti a pártértekezletnek, hogy sikeresen erősítette és építette a pártot a megyében, érvényesítetni tudta a párt irányítását és vezetését iparban és mezőgazda-••'■gban egyaránt. Ugyanakkor értünk el eredményeket az ideológiai harc területén is az elmúlt 3 év alatt. Pártunk megerősödöttaz ellenség elleni és az eszmei harcban A legutóbbi, 1954-es kongreszszus óta eltelt időszak alatt különösen súlyos válságba került a párt, a pártvezetés egy része, Rákosi Mátyással az élen, képtelen volt szakítani a személyi kultuszszal és a régi dogmatikus hibákkal. Ugyanakkor Nagy Imre és revizionista csoportja úton-útfélen a hibák kijavításáról beszélt, és ennek ürügyén bomlasztotta a párt erőit és szövetkezett a legszélsőségesebb ellenségeinkkel. Itt, Veszprém megyében, ennek a politikának a kihatásait úgyszólván saját bőrünkön tapasztaltuk. 1955-56-ban a párt tekintélye fokozatosan csökkent. Az állandó cikk-cakk politikát a legkülönbözőbb kérdésekben, de különösen a mezőgazdaság átszervezésének kérdésében, az ipar fejlesztésének kérdésében, a törvényesség kérdésében a megyei vezetés sem értette meg. Az egyszerű dolgozó emberek, a munkásosztály előtt pedig egyenesen érthetetlen volt az a politika, amelyet a párt ezekben az időkben folytatott. 1956 tavaszán a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa hatalmas eszmei segítséget nyújtott ahhoz, hogy a hibákat kijavítsuk, és most már a pártvezetés helyes úton haladjon tovább. De épp a régi pártvezetés ellenállása, makacssága miatt nálunk jóval később, csak 1956 júliusában tudtak a következetes marxistaleninista politikáért küzdő erők olyan határozatot hozni a Központi Vezetőségben, amely megmutatta a válságból kivezető utat. A megyei pártvezetés ekkor tett egy utolsó erőfeszítést, hogy a határozat ismertetésével erősítse tömegkapcsolatát. Pártnapokon magyaráztuk a dolgozóknak a Központi Vezetőség határozatát. Azonban az ellenforradalom erői ekkor már olyan széleskörű politikai blokkot kovácsoltak össze a Magyar Népköztársaság megdöntésére és olyan eszmei zűrzavart teremtettek az országban, hogy a megye ereje kevés volt ennek az ellensúlyozására. Október 23-án az országban kirobbantották a fegyveres ellenforradalmi felkelést. Itt Veszprémben is abban a pillanatban talpraugrottak az ellenforradalmi erők, szinte parancsszóra ugyanabban az időben, amikor Budapesten megkezdődtek az ellenforradalmi események, ugyanolyan hangnemben és ugyanolyan követelésekkel kezdődött az emlékezetes színházi nagygyűlés. A megyei vezetés ezután még mintegy két napig a helyzet ura tudott lenni, azonban az egymásnak ellentmondó hírek és utasítások, másrészről a megfelelő utasítások hiánya, valamint a munkásság felfegyverzésének elszabotálása — amelyre pedig az akkori megyei pártbizottság megtette az intézkedést — fokozatosan felmorzsolta a megyei pártvezetés erejét. Ugyanakkor a másik oldalon az ellenforradalmárokat biztatták, segítették a vezetésben levő árulók. Az ellenforradalom egyre bátrabb, egyre követelőzőbb lett itt a megyében is. Szélsőséges fasiszta elemek kerültek a vezetésbe, nyíltan kérkedtek fasiszta múltjukkal, amely ebben az időben a legjobb ajánlólevél volt a különböző ellenforradalmi bizottságokba. Tömegbázisukban jelentős szerepet játszottak azok a közönséges bűnözők, akiket a veszprémi és herendi börtönből kiengedtek, s akik mint „hős forradalmárok”, fegyverhez is jutottak. A közigazgatás és a fegyveres erők megszerzése után minden erővel azon dolgoztak az ellenforradalmárok, hogy a kommunista pártot végképp megsemmisítsék. Minden legális lehetőségtől megfosztották és ugyanakkor, amikor tucatjával nőttek ki a különböző polgári és fasiszta pártok, a mi pártunkat föld alá igyekeztek kényszeríteni, és a tömeghisztéria felszításával készültek a párt vezetőinek és tagjainak fizikai likvidálására. 2 KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ Legyőztük az ellenforradalmat Ebben a rendkívül nehéz és bonyolult helyzetben alakult meg az új forradalmi központ. Kádár János elvtárs vezetésével, összefogta a párt erőit és határozott politikájával megmutatta a válságból kivezető utat. Ugyanakkor a Szovjetunió segítségét kérte, hogy elhárítsa népünk feje felől a külföldi intervenció veszélyét és megakadályozza a fehérterror további vérengzését A Szovjetunió önzetlenül segítségünkre sietett, hős fiainak segítségével megmentettük a magyar proletárdiktatúrát, de ugyanakkor megmentettük a nemzetközi békét is, mert itt már arról volt szó, hogy Magyarország egy nagy nemzetközi összecsapás színtere lehet esetleg, hasonlóan a koreai és vietnami eseményekhez. Az ellenforradalom fegyveres leverése után számunkra legfontosabb feladat volt a párt újjászervezése, a tömegek bizalmának megnyerése, egyszóval a politikai és gazdasági konszolidáció. Ehhez a munkához feltétlenül szükséges volt az ellenforradalom indító okainak marxista-leninista elemzése. Pártunk Központi Bizottsága a legnehezebb időkben — 1956 decemberében — értékelte az eseményeket, meghatározta az ellenforradalom okait: az MDP régi szektás vezetőinek hibái; a Nagy Imreféle revizionista csoport áruló tevékenysége; a belső burzsoá ellenforradalmi erők; és döntően a nemzetközi imperializmus aknamunkája. Ez a határozat valóban helyesen elemezte a magyarországi ellenforradalmat és éppen ezért nagyon jó fegyvernek bizonyult a párttagok kezében a párt újjászervezéséért és a konszolidációért folyó harcban. Eredményes munkát tudtunk végezni ennek a határozatnak a birtokában. Az ellenforradalom súlyos utóvédharcokat folytatott azután, hogy fő fegyveres erőit szétzúztuk. Minden eszközzel, terrorral, fegyveres szervezkedéssel és propagandával akadályozták a termelés megindulását, mert tudták, hogy népi demokráciánknak ez a legérzékenyebb pontja. Megyénkben is, amikor már a bányászok elindultak munkába, az ajkai Ármin-aknán és másutt is, fegyveres banditacsoportok fenyegették meg őket, hogy rájuk robbantják a bányát. Ilyen körülmények között hosszú hetekig tartott, míg az élet rendes kerékvágásba került. A gyors konszolidáció A Magyar Szocialista Munkáspárt megyei ideiglenes intéző bizottsága november 7-én alakult meg, miután egy fegyveres támadás november 5-én munkánkat megakadályozta. Ez a bizottság vállalta a feladatot, hogy vezeti a párt újjászervezéséért és a konszolidációért folyó harcot. Utólag visszatekintve az ideiglenes intéző bizottság munkájára — az 1957-es megyei pártaktíva értékelése alapján — elmondhatjuk, hogy összetételében sem volt megfelelő, és sok ingadozás, bizonytalanság volt munkájában. De végső soron mégiscsak sikerült az ellenforradalmi erők felett győzedelmeskedni, és a pártot újjáépíteni. Komoly segítséget adtak ehhez az újjászervezett honvédség és rendőrség, amelyek egyre keményebb csapásokat mértek az ellenforradalmárokra. Elmondhatjuk azt, ma pártunk erős és egységes párt, és nem frázis az, hogy a tömegek követnek bennünket, hanem az élet minden területén — iparban és mezőgazdaságban — tények bizonyítják, hogy a dolgozók széles tömegei együttéreznek pártunkkal és követik azt. A párt ezt a bizalmat úgy tudta kivívni magának, hogy igen szívós eszmei harcot folytatott a jobb- és baloldali elhajlás ellen. Ez a kétfrontos harc eredményre vezetett, és újjászervezett pártunk szilárd, egységes, valóban marxista-leninista párt lett. A párt erősödésével egy időben meggyorsult a termelés újjászervezése, mindenütt lemérhető volt, ahogy a párt és a kommunisták szava erősödött, ugyanúgy emelkedett a termelést jelző grafikon is. I ■ÍZOÍS Megyénk ipara bíztatóan fejlődik Tisztelt Elvtársak! Veszprém megye életében igen jelentős szerepet játszik az ipari termelés, s ezen belül is a nehézipar, amely a megye termelésének több, mint 72 százalékát adja. Veszprém megye ipari termelése az egész népgazdaság számára is nagy fontossággal bír, egyes fontosabb nehézipari termékekből az országos termelésnek jelentős hányadát mi termeljük, így például az országos széntermelés 19,5 százalékát, a villamosenergia termelés több, mint 18 százalékát, a bauxit 54 százalékát, az alumínium 84 százalékát adjuk. A felszabadulás óta igen sokat fejlődtek megyénk üzemei, szénbányászatunk termelése 1938-hoz képest négyszeresére, villamosenergia termelésünk pedig 1950-hez képest is közel háromszorosára nőtt. Az ellenforradalom leverése után az 1957-es év az egész népgazdaságban a konszolidáció éve volt. Megyénkben is sikeresen megvalósítottuk a célkitűzéseket, és sikerült megközelíteni éves szinten az 1955-ös év termelési színvonalát. Ezek után került sor a hároméves terv megvalósítására, melynek főbb célkitűzései voltak, hogy saját erőnkre támaszkodva megszilárdítsuk az elért eredményeket, megfelelő alapot teremtsünk az elkövetkező ötéves tervünk kidolgozásához és az életszínvonalat szerény keretek között, mintegy 6 százalékkal emeljük. Munkásosztályunk és műszaki értelmiségünk derekasan kivette részét a hároméves terv célkitűzéseinek megvalósításából. Megyénkben a szocialista ipar termelési tervét 1958-ban 6 százalékkal, termelékenységi tervét pedig 5,2 százalékkal túlteljesítette. (Folytatás a 3. oldalon) A vezetőségek újjáválasztásáról Pártunk VII. kongresszusára készülve, a Központi Bizottság határozatának megfelelően lezajlottak megyénkben az alapszervi vezetőségek újjáválasztásai, valamint a járási és városi pártértekezletek. A párttaggyűléseken a tagság 90—95 százaléka megjelent és nagy gonddal, felelősséggel vitatták meg az egyes alapszervezetek a végzett munkát és a további feladatokat. A vita során a párttagságnak körülbelül egyharmada felszólalt és sok értékes, helyes javaslatot adtak az újonnan megválasztott vezetőségnek. A vezetőségválasztás során megyénk kommunistái hangsúlyozták, hogy helyeslik és támogatják a Központi Bizottság politikáját és a jövőben is szilárdan kiállnak mellette. A megyei pártbizottság megállapította, hogy a választás során érvényre jutott a demokratikus centralizmus elve, akik nem végeztek megfelelő munkát, erkölcsi, vagy egyéb szempontból magatartásukkal probléma volt, nem választották be a vezetőségbe. Ugyanakkor pozitív az, hogy a járási és városi titkárokat kivétel nélkül megválasztották újra a pártértekezleteken. A beszámolók többsége helyesen elemezte az elmúlt 3 év eredményeit és hibáit. Központi kérdésként foglalkozott a termelés, a párt és a tömegek kapcsolatának kérdéseivel, a pártegység erősítésével. A beszámolóknál a fő hiányossága az volt — még járási és városi szinten is —, hogy elvi és ideológiai kérdésekkel keveset foglalkoztak, s ez arra figyelmeztet bennünket, hogy a jövőben erre sokkal nagyobb gondot kell fordítani. Összegezve a vezetőségválasztás eredményeit, megállapíthatjuk, hogy pártszervezeteink egészségesen fejlődtek. A járási és városi pártértekezletek vitájukkal és javaslataikkal segítették a megyei szervek helyes munkáját kialakítani. Mindezek után ma összeült a megyei pártértekezlet, hogy értékelje a párt tevékenységét az elmúlt esztendőkben Veszprém megyében, megszabja a további feladatokat, majd megválassza a megyei pártbizottságot, a revíziós bizottságot, és a pártkongresszusra a küldötteket.