Középdunántúli Napló, 1959. november (Veszprém, 15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

A megyei pártbizottság beszámolója Tisztelt Pártértekezlet, Kedves Elvtársak! Pártunk és egész népünk életé­ben nagy jelentőségű eseményhez közeledünk pártunk VII. kong­resszusával — kezdte a beszámo­lót Pap elvtárs. Az elmúlt évek a magyar nép életében válságos idők voltak, ugyanakkor kihatásaiban az egész nemzetközi munkásmozgalom szá­mára jelentősek. Épp ezért a VII. kongresszusra való felkészülés so­rán különös gondot fordítottunk pártunk 40 éves múltjának elem­zésére. A párttörténet egyes eseménye­inek összefüggéseit alaposan meg­vizsgálta, feltárta pártunk Köz­ponti Bizottsága, és azt a kong­resszusi tézisek keretében az or­szág népe elé tárta. Hirdetjük ezekben a tézisekben azt, hogy mi, kommunisták, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt tagjai, hűsé­ges követői és örökösei vagyunk a párt 40 éves harcának és a magyar munkásmozgalom sok év­tizedes hagyományainak. Kongresszusunk elnevezésé­ben is biztosítja a folyama­tosságot a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja, a Magyar Kommunista Párt és a Ma­gyar Dolgozók Pártja kong­resszusainak sorában. Pártunk 40 éves harcával bebi­zonyította, hogy hivatott vezetője a magyar népnek, és mindenkor a magyar munkásosztály és a ma­gyar dolgozók érdekeit képvisel­te. Az elmúlt 40 év alatt pártun­kat a sikerek mellett átmeneti kudarcok is érték, de ezekből megerősödve került ki a párt, mindig megtisztulva került ki a különböző harcok tüzéből, így volt ez az 1956-os ellenforradalom vi­hara után is. Az ellenforradalom igen komoly károkat okozott, közel 400 millió forint értékű termeléskiesés volt megyénk iparában. Ez 390 ezer tonna szén, 2,4 millió négyzetmé­ter szövet és sok egyéb termék meg nem termelését jelentette eb­ben az időben. Az élet megindításában és a ká­rok helyreállításában igen sokat segítettek barátaink, a Szovjet­unió és a népi demokratikus or­szágok. Anyagilag is, és erkölcsi­leg is támogattak bennünket, s ez nagyban meggyorsította a terme­lés helyreállítását. Ugyanakkor pártunk és kormányunk egy sor helyes gazdasági intézkedést tett, amellyel az előző gazdaságpoliti­kai hibákat kijavítottuk. Ilyenek az életszínvonal emelésére tett intézkedések, az üzemekben be­vezetett nyereségvisszatérítési rendszer, a parasztság beadási kötelezettségének eltörlése stb. 1957. május 26-án ült össze az a megyei aktíva, amely hi­vatva volt a párt újjászerve­zése után az ellenforradalmi időszakot lezárni és a megyei vezetést véglegesíteni. Kiha­tásaiban, ténykedéseiben ez az aktíva egy megyei pártér­tekezlettel felért. Ekkor a me­gyei pártvezetés már arról számolhatott be, hogy a párt ismét él és dolgozik. Az újjászervezést befejeztük, 9539 tagja volt ekkor a pártnak, a régi MDP tagság 52 százaléka, és 457 pártalapszervezet dolgozott a me­gyében. A termelés az iparban már áprilisban az előző évi ter­melés 87 százalékát, a termelé­kenység pedig az előző év 88 szá­zalékát érte el. A mezőgazdaságban sikerült megállítani a termelőszövetkeze­tek felbomlásának folyamatát, és az érzékeny veszteségek ellenére, termelőszövetkezeteinknek mint­egy egyharmadát sikerült átmen­teni, 2100 család 18 ezer kataszt­rális hold szántóterülettel megma­radt a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás útján. Ez azonban csak a megye szántóterületének 4,8 szá­zalékát jelentette, és az ellenfor­radalom előttihez képest a tsz­­családoknak 33 százaléka maradt meg. Az 1957 júniusi országos párt­értekezlet kiindulópontját jelen­tette egy olyan fellendülésnek a párt- és gazdasági életben, amely­nek eredményét napjainkban is érezzük. Megszilárdult a párt egy­sége, lezártuk a pártban, az álla­­­mi vezetésben az ellenforradalom kérdéseit, megszűnt az ideiglenes­ség időszaka, és a párt teljes ere­jével a hároméves terv előkészí­tésén, illetve annak megvalósítá­sán dolgozott. Párttagságunk nagyon sokat ta­nult az ellenforradalomból, legfő­képpen megtanultuk azt, hogy m­i­­lyen fontos a következetes mar­xista-leninista politika folytatása, a párt egységének megvédése, a párt és a tömegek közötti kapcso­lat állandó erősítése, és az ellen­ség elleni következetes harc. A Magyar Szocialista Munkás­párt az ellenforradalom feletti győzelemmel és a konszolidáció­val olyan alapot teremtett, ame­lyen elindulva, új sikerek vártak a pártra. Fő feladatunknak tar­tottuk olyan szocialista politikát folytatni, amelyet a dolgozó tö­megek megértenek, helyeselnek és támogatnak. Ez sikerült országo­san is, és úgy érezzük, megyeileg is. A megyei pártbizottság igye­kezett következetesen a megye területén érvényre juttatni a Köz­ponti Bizottság határozatait és saját eszközeinkkel igyekeztünk elősegíteni a nagy, országos fel­adatok megvalósítását. A megyei pártbizottság jelent­heti a pártértekezletnek, hogy si­keresen erősítette és építette a pártot a megyében, érvényesítetni tudta a párt irányítását és veze­tését iparban és mezőgazda-••'■g­­ban egyaránt. Ugyanakkor értünk el eredményeket az ideológiai harc területén is az elmúlt 3 év alatt. Pártunk megerősödött­­az ellenség elleni és az eszmei harcban A legutóbbi, 1954-es kongresz­szus óta eltelt időszak alatt külö­nösen súlyos válságba került a párt, a pártvezetés egy része, Rá­kosi Mátyással az élen, képtelen volt szakítani a személyi kultusz­­szal és a régi dogmatikus hibák­kal. Ugyanakkor Nagy Imre és revizionista csoportja úton-útfé­­len a hibák kijavításáról beszélt, és ennek ürügyén bomlasztotta a párt erőit és szövetkezett a leg­szélsőségesebb ellenségeinkkel. Itt, Veszprém megyében, ennek a politikának a kihatásait úgy­szólván saját bőrünkön tapasz­taltuk. 1955-56-ban a párt tekintélye fokozatosan csökkent. Az állandó cikk-cakk politikát a legkülönbö­zőbb kérdésekben, de különösen a mezőgazdaság átszervezésének kérdésében, az ipar fejlesztésének kérdésében, a törvényesség kér­désében a megyei vezetés sem értette meg. Az egyszerű dolgozó emberek, a munkásosztály előtt pedig egyenesen érthetetlen volt az a politika, amelyet a párt ezekben az időkben folytatott. 1956 tavaszán a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa hatalmas eszmei se­gítséget nyújtott ahhoz, hogy a hibákat kijavítsuk, és most már a pártvezetés helyes úton haladjon tovább. De épp a régi pártvezetés ellen­állása, makacssága miatt nálunk jóval később, csak 1956 júliusában tudtak a következetes marxista­­leninista politikáért küzdő erők olyan határozatot hozni a Köz­ponti Vezetőségben, amely meg­mutatta a válságból kivezető utat. A megyei pártvezetés ekkor tett egy utolsó erőfeszítést, hogy a ha­tározat ismertetésével erősítse tö­megkapcsolatát. Pártnapokon ma­gyaráztuk a dolgozóknak a Köz­ponti Vezetőség határozatát. Azonban az ellenforradalom erői ekkor már olyan széleskörű poli­tikai blokkot kovácsoltak össze a Magyar Népköztársaság megdön­tésére és olyan eszmei zűrzavart teremtettek az országban, hogy a megye ereje kevés volt ennek az ellensúlyozására. Október 23-án az országban ki­robbantották a fegyveres ellenfor­radalmi felkelést. Itt Veszprém­ben is abban a pillanatban talpra­­ugrottak az ellenforradalmi erők, szinte parancsszóra ugyanabban az időben, amikor Budapesten megkezdődtek az ellenforradalmi események, ugyanolyan hangnem­ben és ugyanolyan követelésekkel kezdődött az emlékezetes színházi nagygyűlés. A megyei vezetés ezután még mintegy két napig a helyzet ura tudott lenni, azonban az egymás­nak ellentmondó hírek és utasí­tások, másrészről a megfelelő uta­sítások hiánya, valamint a mun­kásság felfegyverzésének elszabo­­tálása — amelyre pedig az akkori megyei pártbizottság megtette az intézkedést — fokozatosan felmor­zsolta a megyei pártvezetés ere­jét. Ugyanakkor a másik oldalon az ellenforradalmárokat biztatták, segítették a vezetésben levő áru­lók. Az ellenforradalom egyre bát­rabb, egyre követelőzőbb lett itt a megyében is. Szélsőséges fasiszta elemek kerültek a vezetésbe, nyíl­tan kérkedtek fasiszta múltjuk­kal, amely ebben az időben a leg­jobb ajánlólevél volt a különböző ellenforradalmi bizottságokba. Tö­megbázisukban jelentős szerepet játszottak azok a közönséges bű­nözők, akiket a veszprémi és he­rendi börtönből kiengedtek, s akik mint „hős forradalmárok”, fegyverhez is jutottak. A közigazgatás és a fegyveres erők megszerzése után minden erővel azon dolgoztak az ellenfor­radalmárok, hogy a kommunista pártot végképp megsemmisítsék. Minden legális lehetőségtől meg­fosztották és ugyanakkor, amikor tucatjával nőttek ki a különböző polgári és fasiszta pártok, a mi pártunkat föld alá igyekeztek kényszeríteni, és a tömeghisztéria felszításával készültek a párt ve­zetőinek és tagjainak fizikai lik­vidálására. 2 KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ Legyőztük az ellenforradalmat Ebben a rendkívül nehéz és bo­nyolult helyzetben alakult meg az új forradalmi központ. Kádár Já­nos elvtárs vezetésével, összefog­ta a párt erőit és határozott poli­tikájával megmutatta a válságból kivezető utat. Ugyanakkor a Szov­jetunió segítségét kérte, hogy el­hárítsa népünk feje felől a kül­földi intervenció veszélyét és meg­akadályozza a fehérterror további vérengzését A Szovjetunió önzetlenül se­gítségünkre sietett, hős fiainak segítségével megmentettük a magyar proletárdiktatúrát, de ugyanakkor megmentettük a nemzetközi békét is, mert itt már arról volt szó, hogy Ma­gyarország egy nagy nemzet­közi összecsapás színtere lehet esetleg, hasonlóan a koreai és vietnami eseményekhez. Az ellenforradalom fegyveres leverése után számunkra legfon­tosabb feladat volt a párt újjá­szervezése, a tömegek bizalmának megnyerése, egyszóval a politikai és gazdasági konszolidáció. Ehhez a munkához feltétlenül szükséges volt az ellenforradalom indító okainak marxista-leninista elem­zése. Pártunk Központi Bizottsága a legnehezebb időkben — 1956 de­cemberében — értékelte az esemé­nyeket, meghatározta az ellenfor­radalom okait: az MDP régi szek­tás vezetőinek hibái; a Nagy Imre­­féle revizionista csoport áruló te­vékenysége; a belső burzsoá ellen­­forradalmi erők; és döntően a nemzetközi imperializmus akna­munkája. Ez a határozat valóban helye­sen elemezte a magyarországi el­lenforradalmat és éppen ezért na­gyon jó fegyvernek bizonyult a párttagok kezében a párt újjá­szervezéséért és a konszolidáció­ért folyó harcban. Eredményes munkát tudtunk végezni ennek a határozatnak a birtokában. Az ellenforradalom súlyos utó­véd­harcokat folytatott azután, hogy fő fegyveres erőit szétzúztuk. Minden eszközzel, terrorral, fegy­veres szervezkedéssel és propa­gandával akadályozták a termelés megindulását, mert tudták, hogy népi demokráciánknak ez a leg­érzékenyebb pontja. Megyénkben is, amikor már a bányászok elindultak munkába, az ajkai Ármin-aknán és másutt is, fegyveres banditacsoportok fe­nyegették meg őket, hogy rájuk robbantják a bányát. Ilyen körül­mények között hosszú hetekig tartott, míg az élet rendes kerék­vágásba került. A gyors konszolidáció A Magyar Szocialista Munkás­párt megyei ideiglenes intéző bi­zottsága november 7-én alakult meg, miután egy fegyveres táma­dás november 5-én munkánkat megakadályozta. Ez a bizottság vállalta a feladatot, hogy vezeti a párt újjászervezéséért és a kon­szolidációért folyó harcot. Utólag visszatekintve az ideiglenes intéző bizottság munkájára — az 1957-es megyei pártaktíva értékelése alap­ján — elmondhatjuk, hogy össze­tételében sem volt megfelelő, és sok ingadozás, bizonytalanság volt munkájában. De végső soron mégiscsak sike­rült az ellenforradalmi erők felett győzedelmeskedni, és a pártot újjáépíteni. Komoly segítséget adtak ehhez az újjászervezett honvédség és rend­őrség, amelyek egyre keményebb csapásokat mértek az ellenforra­dalmárokra. Elmondhatjuk azt, ma pártunk erős és egységes párt, és nem frá­zis az, hogy a tömegek követnek bennünket, hanem az élet minden területén — iparban és mezőgaz­daságban — tények bizonyítják, hogy a dolgozók széles tömegei együttéreznek pártunkkal és kö­vetik azt. A párt ezt a bizalmat úgy tudta kivívni magának, hogy igen szívós eszmei harcot folytatott a jobb- és baloldali elhajlás ellen. Ez a két­­frontos harc eredményre vezetett, és újjászervezett pártunk szilárd, egységes, valóban marxista-leni­nista párt lett. A párt erősödésével egy időben meggyorsult a termelés újjászer­vezése, mindenütt lemérhető volt, ahogy a párt és a kommunisták­­ szava erősödött, ugyanúgy emel­kedett a termelést jelző grafikon is. I ■ÍZOÍS Megyénk ipara bíztatóan fejlődik Tisztelt Elvtársak! Veszprém megye életében igen jelentős szerepet játszik az ipari termelés, s ezen belül is a nehéz­ipar, amely a megye termelésének több, mint 72 százalékát adja. Veszprém megye ipari termelése az egész népgazdaság számára is nagy fontossággal bír, egyes fon­tosabb nehézipari termékekből az országos termelésnek jelentős há­nyadát mi termeljük, így például az országos széntermelés 19,5 szá­zalékát, a villamosenergia terme­lés több, mint 18 százalékát, a bau­­xit 54 százalékát, az alumínium 84 százalékát adjuk. A felszabadulás óta igen sokat fejlődtek megyénk üzemei, szénbányászatunk terme­lése 1938-hoz képest négyszeresé­re, villamosenergia termelésünk pedig 1950-hez képest is közel há­romszorosára nőtt. Az ellenforradalom leverése után az 1957-es év az egész nép­gazdaságban a konszolidáció éve volt. Megyénkben is sikeresen megvalósítottuk a célkitűzéseket, és sikerült megközelíteni éves szinten az 1955-ös év termelési színvonalát. Ezek után került sor a hároméves terv megvalósításá­ra, melynek főbb célkitűzései vol­tak, hogy saját erőnkre támasz­kodva megszilárdítsuk az elért eredményeket, megfelelő alapot teremtsünk az elkövetkező ötéves tervünk kidolgozásához és az élet­­színvonalat szerény keretek kö­zött, mintegy 6 százalékkal emel­jük. Munkásosztályunk és műszaki értelmiségünk derekasan kivette részét a hároméves terv célkitűzé­seinek megvalósításából. Megyénkben a szocialista ipar termelési tervét 1958-ban 6 százalékkal, termelékenységi tervét pedig 5,2 százalékkal túlteljesítette. (Folytatás a 3. oldalon) A vezetőségek újjáválasztásáról Pártunk VII. kongresszusára készülve, a Központi Bizottság határozatának megfelelően lezaj­lottak megyénkben az alapszervi vezetőségek újjáválasztásai, vala­mint a járási és városi pártérte­kezletek. A párttaggyűléseken a tagság 90—95 százaléka megjelent és nagy gonddal, felelősséggel vi­tatták meg az egyes alapszer­vezetek a végzett munkát és a további feladatokat. A vita során a párttagságnak körül­belül egyharmada felszólalt és sok értékes, helyes javaslatot adtak az újonnan megválasz­tott vezetőségnek. A vezetőségválasztás során me­gyénk kommunistái hangsúlyoz­ták, hogy helyeslik és támogatják a Központi Bizottság politikáját és a jövőben is szilárdan kiállnak mellette. A megyei pártbizottság megál­lapította, hogy a választás során érvényre jutott a demokratikus centralizmus elve, akik nem vé­geztek megfelelő munkát, erköl­csi, vagy egyéb szempontból ma­gatartásukkal probléma volt, nem választották be a vezetőségbe. Ugyanakkor pozitív az, hogy a já­rási és városi titkárokat kivétel nélkül megválasztották újra a pártértekezleteken. A beszámolók többsége helye­sen elemezte az elmúlt 3 év ered­ményeit és hibáit. Központi kér­désként foglalkozott a termelés, a párt és a tömegek kapcsolatának kérdéseivel, a pártegység erősíté­sével. A beszámolóknál a fő hiá­nyossága az volt — még járási és városi szinten is —, hogy elvi és ideológiai kérdésekkel keveset foglalkoztak, s ez arra figyelmez­tet bennünket, hogy a jövőben erre sokkal nagyobb gondot kell fordítani. Összegezve a vezetőségválasztás eredményeit, megállapíthatjuk, hogy pártszervezeteink egészsége­sen fejlődtek. A járási és városi pártértekezletek vitájukkal és ja­vaslataikkal segítették a megyei szervek helyes munkáját kialakí­tani. Mindezek után ma összeült a megyei pártértekezlet, hogy ér­tékelje a párt tevékenységét az elmúlt esztendőkben Veszprém megyében, megszabja a további feladatokat, majd megválassza a megyei pártbizottságot, a revíziós bizottságot, és a pártkongresszus­ra a küldötteket.

Next