Napló, 1961. augusztus (Veszprém, 17. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-01 / 179. szám
1£6L anj KMofas 1* Mindjobban betöltik hivatásukat a szakmaközi bizottságok MEGYÉNKBEN eddig 32 helyen — öt városban, 27 községben —, működik a szakmaközi bizottság és a SZOT Elnökségének határozata alapján a közeljövőben a többi helyen is meg kell alakítani ezeket a bizottságokat, mert a meglevők működése hasznos és szükséges. Az eddig megválasztott bizottságoknak sok kezdeti nehézséggel kellett megküzdeniük. Várpalotán, amikor megalakult a szakmaközi bizottság, nagyon sokan úgy vélekedtek, mi szükség van erre? Felesleges rossznak tartották, ítélkeztek felette anélkül, hogy tudták volna, tulajdonképpen mi is a szerepe. A vezetőség nem vesztette kedvét a meg nem értés láttán sem, és nem nyugodott addig, míg tekintélyt, elismerést nem szerzett. Munkájukkal mutatták meg — ugyanúgy, mint a keszthelyi, a veszprémi, a révfülöpi és a többi bizottság —, hogy nem eggyel több szervezetet jelentenek, hanem segíteni akarnak mindenütt, ahol arra szükség van. Mi is tulajdonképpen a szakmaközi bizottság hivatása? Elsősorban az, hogy a városokban, községekben élő, a különböző szakmákhoz tartozó dolgozókat összefogja, a velük való foglalkozást az üzemen kívül egységesítse, közös nevezőre hozza, irányítsa szervezeti életüket, politikai és kulturális nevelésüket. Képviselje a szervezett munkásokat a tanácsban, a Hazafias Népfrontban, a KTSZ-ben, a szervezett dolgozók véleménye alapján segítse a tanácsot a községpolitika kialakításában. A FELADAT megoldásának módjai változnak. Szinte községenként, városonként más és más teendő kapja a legfőbb helyet a bizottság munkatervében. Programjukban az úttörőavatástól a mezőgazdasági munkák segítésének szervezéséig, az irodalmi est rendezésétől a munkalehetőségek felméréséig sok minden szerepel. A veszprémi szakmaközi bizottság például ankétet szervezett a lakásépítő Szövetkezetről, segítette az énekkar újjászervezését, a várpalotaiak a társadalmi munka megszervezésében, a munkában résztvevők elosztásában segítettek a tanácsnak. Révfülöpön igen jól foglalkozik a bizottság az ifjúság nevelésével. A papkesztek első tevékenysége a mezőgazdasági munkákra való mozgósítás volt. A keszthelyiek bizalmi akadémiát szerveztek és minden városi rendezvényre mozgósítják a szakszervezeti tagokat. A falun élő dolgozóknak kevesebb a lehetőségük szakmai, politikai és általános műveltségük gyarapítására, mint a városiaknak. Szakmai tanfolyam van az üzemben? Indul a vonat, nem várhatnak. A többiek politikai oktatáson vesznek részt? A vidékről bejáró munkás szalad az autóbuszhoz, mert ha lekési, csak késő este ér haza. A szakmaközi bizottságok hivatottak, hogy gondoskodjanak annak a művelődési lehetőségnek pótlásáról, amelytől azért esik el a munkás, mert „vidéki.” FONTOS SZEREPE VAN a bizottságoknak a szocialista brigádmozgalom, a szerződésben szereplő vállalások teljesítésének segítésében. Igen sokszor panaszkodnak egyik üzemben is, a másikban is, hogy a szocialista brigádszerződésben foglaltakat nem tudják teljesíteni. A termelésre vonatkozó pontok betartásánál nincs semmi baj, de a többinél bizony elmaradnak, elsősorban azért, mivel a brigádban sok a vidéki, akik a kollektív élet kialakítására, a társadalmi munkára, a szakmai, politikai és általános műveltségük gyarapítására vonatkozó vállalásaikat nem tudják teljesíteni, mert a műszak befejezése után mindjárt indul az autóbusz. " E nehézség leküzdéséhez jó utat talált a nemrég alakult ősi szakmaközi bizottság. Ebből a községből sokan járnak dolgozni a péti és a várpalotai üzemekbe, akiknek szakmai, politikai képzésük az említett okok miatt nincs biztosítva. A bizottság megszervezi a különböző szakmákhoz tartozó szervezett dolgozók oktatását. De nem elégszenek meg ennyivel. A szövetkezeti parasztságot is tanítani akarják. Már hozzáláttak a szakmai tanfolyamok — köztük az ezüstkalászos tanfolyam szervezéséhez. A SZAKMAKÖZI BIZOTTSÁGOK csak akkor tudják hivatásukat teljesíteni, ha nem ,.önállósítják magukat'*, ha nem függetlenül készítik programjukat, hanem mindenütt ott vannak, minden tömegszervezetben képviseltetik magukat s azokkal jó a kapcsolatuk, ha céljaik valóraváltásához mozgósítják a szervezett munkásokat. Sajnos, a jó kapcsolat megteremtéséért nem egy helyen szívósan kell küzdeni a bizottságoknak. Veszprémben is igen nehezen tudtak kapcsolatot teremteni a tömegszervezetekkel, különösen a népfronttal és a nőtanáccsal, de sok községi bizottságnak is ez okozza a legnagyobb gondot, a legtöbb nehézséget. A tanácsoknak, a községi tömegszervezeteknek nem szabad elfelejtenünk, hogy a szakmaközi bizottságoktól — s ezek révén a falun élő üzemi dolgozóktól — sok segítséget kaphatnak. A bizottságoknak az is feladata, hogy növelje a munkásosztály felelősségérzetét, hogy egyre több, falun élő üzemi dolgozóval érttesse meg, hogy a falu politikai életének kialakítása, a parasztság politikai és kulturális fejlődésének megvalósítása tőlük is függ. Az üzemben dolgozó, falun élő munkásokat ezer szál fűzi a dolgozó parasztsághoz, és ezt nagyon jól fel lehet használni arra, hogy politikai segítséget adjanak a szövetkezeteknek, segítsék megszilárdítani a termelőszövetkezeteket, erősítsék a munkás-paraszt szövetséget. NEHÉZ FELADAT HÁRUL a nemrég megalakultszakmaközi bizottságokra, de a kezdeti nehézségeket már a legtöbb helyen sikeresen leküzdötték. Példájukat követve, tapasztalataikat felhasználva, jó eredményeket érhetnek el majd a most megválasztandó bizottságok is. Adjanak segítséget nekik a községek vezetői, a tömegszervezetek is, hiszen létrehozásukkal a falu politikai és kulturális fejlődését kívánja segíteni a szakszervezet. Mike Tiborné Egyösszegű utalványozás a tsz épíkezéseken Az építőipar általában keresi a módját annak, hogyan lehetne megakadályozni az előirányzott költségek túllépését. Egy jól bevált ilyen módszer az egyösszegű utalványozás, amikor előre megállapítják a költségeket, és csak ezt fizetik ki. A megyei termelőszövetkezeti iroda most a tsz építkezéseken is igyekszik ezt megvalósítani, a tanács végrehajtó bizottságának utasítása alapján. Váltótárs nélkül Ha nem a traktor „nyergében" láttam volna őt először, hanem mondjuk egy gyümölcsös kertben, akkor valószínűleg így szólítom meg: — Öcsi, ismered-e a ferenczie*KUT De igy, ahogy a hatalmas lleiorúszón ülve megpillantottam, kissé bizonytalanul ezt kérdeztem: — A Ferencz Gabit keressük, nem ismeri véletlenül? — ,,Véletlenül” ismerem, én vagyok. ■ ^ Alig hinné az ember, hogy ez a nyúlánk, még szinte gyerekember több mint 500 hold gabonát aratott le gépével az idei nyáron. Két évvel ezelőtt, amikor a gépállomásra került, egy kormos tratyort bíztak rá. (Hoffert.) Nem á'-úi ma, csak úgy gondolom, hogy a gépállomás vezetői magukban azt gondolták: — Ezt nem tudja tönkretenni. Azóta két év telt el, és az idei nyáron már érdemesnek ítélték Ferencz Gabit arró, hogy egy Belorusz gépre ültessék. Akkor kapta a pirostestű gépet is, amikor először aratni indult. Aratott Csajágon, Kádárt át, Gyulafirátóton, öskün. Két héttel ezelőtt egy kimutatásban lettem figyelmes a nevére. A kimutatás azokról a rendrearató gépkezelőkről készült, akik július 14-ig, 500 holdat, vagy ennél többet arattak le. A névsorban harmadik Ferencz Gábor volt. — Sajnos, amióta az a kimutatás készült, alig 50 holddal nőtt meg a teljesítményem. A brigád (a Mizsei-brigád tagja) területén elfogyott az aratnivaló gabona, így bevonultunk. Nem tudom még pontosan, de úgy számítom, 550 holdat arattam le. Körülbelül három hétig aratott. A gép műszaknormája 14 hold. Volt olyan nap, hogy 50 holdat vágott le. Hogyan csinálta? Naponta 14—16 órát dolgozott, váltótárs nélkül. A hajnali 4—5 óra mindig a gabonaföldön találta, és a nyugvó nap sugarai is a tarlón búcsúztak tőle. Ha jól volt elmunkálva a talaj, ha nem volt dőlt, vagy megkeverti-V-t a gabona, a gép teljes vágószélességét járatta. Volt úgy, hogy a kaszának csak, a fele dolgozott. Egy műszaknorma, vagyis huszonnégy hold learatása után 30 forint illeti a gépkezelőt, számos olyan napot jegyeztek fel a Berhidai Gépállomás bérelszámolói, amikor Ferencz Gabi 160 forintot, vagy még ennél is többet keresett. Tizennégy-tizenhat órai munka fárasztó huzamosabb időny-i. — Nem mondom, sok. Nem mindig dolgozunk ennyit, dehát most szükség volt rá. Olyan gyorsan érett a gabona, hogy mielőbb biztonságba kellett helyezni. Learattuk, és most már a kombájnosokon a vér. Úgy mondja ezt, olyan magabiztosan, olyan felnőttes komolysággal, hogy az ember szilté kétségbevonja tizenkilenc esztridejét. Pedig annyi. Jövőre vonul majd be katonának, de addig még részt vesz egy aratásban. Nem tudni, hogy jövőre hány hold kerül majd neve után a teljesítménylistára, de az tény, hogy ez évben az 550 hold rendre aratásával Ferencz Gabi nagy dolgot művelt. Jónéhányan megelőzték már őt, hiszen többen elkerülték a 600 holdat, és a még lábon álló gabonát tekintve, néhányan a hétszázat is elérik. Nem irigyli őket, csak egy kis sajnálkozás csindül a hangjában, amikor arról beszél, hogy az ő brigádja,ban sajnos, már elfogyott a terület. ‘— Ahogy az aratnivaló elfogyott, tarlószántáshoz láttam. Ezt a területet itt most csak sekélyen szántam, vetés előtt kap még egy mélyszántást. A pirostestű Belorusz most már végleg az övé marad. Nemcsak a kormoson, a modern gépeken is kiállta a próbát. Az 550 hold le aratott gabona mindennél világosabban igazolja ezt. Amikor ismét „nyeregbe" szállt és szántam fás dúlt, úgy éreztem, egy kicsit büszke volt. Arra, hogy ő most az újságba fog kerülni, igaza volt. Nemcsalt ő, ée is Berhidai Gépállomás vezetői is büszkék lehetnek arra, hogy ilyen fiatal szakembereket nevelnek. Szanati Anna Ferencz Gábor kedvelt Beloruszával NAPLÓ 9 Aratástól — a másodvetésig — Szorgos munka Kiscsőszön — ......... A búza aratását már befejezték, s most kombájnnal vágják a rozsot A tarlóhántás után fogaséinak ...és másodvetésként köles kerül a földbe (Fotó: Szabó Ferenc)