Napló, 1961. augusztus (Veszprém, 17. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-01 / 179. szám

1£6L anj KMofas 1* Mindjobban betöltik hivatásukat a szakmaközi bizottságok MEGYÉNKBEN eddig 32 he­lyen — öt városban, 27 község­ben —, működik a szakmaközi bizottság és a SZOT Elnökségé­nek határozata alapján a közel­jövőben a többi helyen is meg kell alakítani ezeket a bizottsá­gokat, mert a meglevők műkö­dése hasznos és szükséges. Az eddig megválasztott bizott­ságoknak sok kezdeti nehézség­gel kellett megküzdeniük. Vár­palotán, amikor megalakult a szakmaközi bizottság, nagyon sokan úgy vélekedtek, mi szük­ség van erre? Felesleges rossz­nak tartották, ítélkeztek felette anélkül, hogy tudták volna, tu­lajdonképpen mi is a szerepe. A vezetőség nem vesztette kedvét a meg nem értés láttán sem, és nem nyugodott addig, míg te­kintélyt, elismerést nem szer­zett. Munkájukkal mutatták meg — ugyanúgy, mint a keszt­helyi, a veszprémi, a révfülöpi és a többi bizottság —, hogy nem eggyel több szervezetet je­lentenek, hanem segíteni akar­nak mindenütt, ahol arra szük­ség van. Mi is tulajdonképpen a szak­maközi bizottság hivatása? El­sősorban az, hogy a városokban, községekben élő, a különböző szakmákhoz tartozó dolgozókat összefogja, a velük való foglal­­kozást az üzemen kívül egysé­gesítse, közös nevezőre hozza, irányítsa szervezeti életüket, po­litikai­ és kulturális nevelésü­ket. Képviselje a szervezett munkásokat a tanácsban, a Ha­zafias Népfrontban, a KTSZ-ben, a szervezett dolgozók véleménye alapján segítse a tanácsot a községpolitika kialakításában. A FELADAT megoldásának módjai változnak. Szinte közsé­­­genként, városonként más és más teendő kapja a legfőbb he­lyet a bizottság munkatervében. Programjukban az úttörőavatás­tól a mezőgazdasági munkák se­gítésének szervezéséig, az iro­dalmi est rendezésétől a mun­kalehetőségek felméréséig sok minden szerepel. A veszprémi szakmaközi bizottság például ankétet szervezett a lakásépítő Szövetkezetről, segítette az ének­kar újjászervezését, a várpalo­taiak­ a társadalmi munka meg­szervezésében, a munkában résztvevők elosztásában segítet­tek a tanácsnak. Révfülöpön igen jól foglalkozik a bizottság az ifjúság nevelésével. A­ pap­­kesztek első tevékenysége a me­zőgazdasági munkákra való mozgósítás volt. A keszthelyiek bizalmi akadémiát szerveztek és minden városi rendezvényre mozgósítják a szakszervezeti ta­gokat. A falun élő dolgozóknak ke­vesebb a lehetőségük szakmai, politikai és általános műveltsé­gük gyarapítására, mint a váro­siaknak. Szakmai tanfolyam van az üzemben? Indul a vonat, nem várhatnak. A többiek po­litikai oktatáson vesznek részt? A vidékről bejáró munkás sza­lad az autóbuszhoz, mert ha le­­kési, csak késő este ér haza. A szakmaközi bizottságok hivatot­tak, hogy gondos­kodjanak an­nak a művelődési lehetőségnek pótlásáról, amelytől azért esik el a munkás, mert „vidéki.” FONTOS SZEREPE VAN a bizottságoknak a szocialista brigádmozgalom, a szerződés­ben szereplő vállalások teljesí­tésének segítésében. Igen sok­szor panaszkodnak egyik üzem­ben­ is, a másikban is, hogy a szocialista brigádszerződésben foglaltakat nem tudják teljesí­teni. A termelésre vonatkozó pontok betartásánál nincs sem­mi baj, de a többinél bizony el­maradnak, elsősorban azért,­ mi­vel a brigádban sok a vidéki, akik a kollektív élet kialakítá­sára, a társadalmi munkára, a szakmai, politikai és általános műveltségük gyarapítására vo­natkozó vállalásaikat nem tud­ják teljesíteni, mert a műszak befejezése után mindjárt indul az autóbusz. " E nehézség leküzdéséhez jó utat talált a nemrég alakult ősi szakmaközi bizottság. Ebből a községből sokan járnak dolgozni a péti és a várpalotai üzemek­be, akiknek­­ szakmai, politikai képzésük az említett okok miatt nincs biztosítva. A bizottság megszervezi a különböző szak­mákhoz tartozó szervezett dol­gozók oktatását. De nem elég­szenek meg ennyivel. A szövet­kezeti parasztságot is tanítani akarják. Már hozzáláttak a szakmai tanfolyamok — köztük az ezüstkalászos tanfolyam szervezéséhez. A SZAKMAKÖZI BIZOTT­SÁGOK csak akkor tudják hi­vatásukat teljesíteni, ha nem ,.önállósítják magukat'*, ha nem függetlenül készítik program­jukat, hanem mindenütt ott vannak, minden tömegszerve­zetben képviseltetik magukat s azokkal jó a kapcsolatuk, ha céljaik valóraváltásához moz­gósítják a szervezett munkáso­kat. Sajnos, a jó kapcsolat megte­remtéséért nem egy helyen szí­vósan kell küzdeni a bizottsá­goknak. Veszprémben is igen nehezen tudtak kapcsolatot te­remteni a tömegszervezetekkel, különösen a népfronttal és a nőtanáccsal, de sok községi bi­zottságnak is ez okozza a leg­nagyobb gondot, a legtöbb ne­hézséget. A tanácsoknak, a községi tö­megszervezeteknek nem szabad elfelejtenünk, hogy a szakma­közi bizottságoktól — s ezek ré­vén a falun élő üzemi dolgo­zóktól — sok segítséget kaphat­nak. A bizottságoknak az is feladata, hogy növelje a mun­kásosztály felelősségérzetét, hogy egyre több, falun élő üze­mi dolgozóval érttesse meg, hogy a falu politikai életének kialakítása, a parasztság politi­kai és kulturális fejlődésének megvalósítása tőlük is függ. Az üzemben dolgozó, falun élő munkásokat ezer szál fűzi a dolgozó parasztsághoz, és ezt nagyon jól fel lehet használni arra, hogy politikai segítséget adjanak a szövetkezeteknek, se­gítsék megszilárdítani a terme­lőszövetkezeteket, erősítsék a munkás-paraszt szövetséget. NEHÉZ FELADAT HÁRUL a nemrég megalakult­­szakma­közi bizottságokra, de a kezdeti nehézségeket már a legtöbb he­lyen sikeresen leküzdötték. Pél­dájukat követve, tapasztalatai­kat felhasználva, jó eredmé­nyeket érhetnek el majd a most megválasztandó bizottságok is. Adjanak segítséget nekik a köz­ségek vezetői, a tömegszerveze­tek is, hiszen létrehozásukkal a falu politikai és kulturális fej­lődését kívánja segíteni a szak­­szervezet. Mike Tiborné Egyösszegű utalványozás a tsz épíkezéseken Az építőipar általában keresi a módját annak, hogyan lehetne megakadályozni az előirányzott költségek túllépését. Egy jól be­vált ilyen módszer az egyösszegű utalványozás, amikor előre meg­állapítják a költségeket, és csak ezt fizetik ki. A megyei termelőszövetkezeti iroda most a tsz építkezéseken is igyekszik ezt megvalósítani,­­ a tanács végrehajtó bizottságá­nak utasítása alapján. Váltótárs nélkül Ha nem a traktor „nyergében" láttam volna őt először, hanem mondjuk egy gyümölcsös kertben, akkor valószínűleg így szólítom meg: — Öcsi, ismered-e a ferencz­ie*KUT De igy, ahogy a hatalmas lleio­­rúszón ülve megpillantottam, kis­sé bizonytalanul ezt kérdeztem: — A Ferencz Gabit keressük, nem ismeri véletlenül? — ,,Véletlenül” ismerem, én va­gyok. ■ ^ Alig hinné az ember, hogy ez a nyúlánk, még szinte gyerekember több mint 500 hold gabonát ara­tott le gépével az idei nyáron. Két évvel ezelőtt, amikor a gépállo­másra került, egy kormos trat­yort bíztak rá. (Hoffert.) Nem á'-úi ma, csak úgy gondolom, hogy a gép­állomás vezetői magukban azt gondolták: — Ezt nem tudja tönk­retenni. Azóta két év telt el, és az idei nyáron már érdemesnek ítélték Ferencz Gabit arró­, hogy egy Belorusz gépre ültessék. Ak­kor kapta a pirostestű gépet­ is, amikor először aratni indult. Ara­tott Csajágon, Kádárt át, Gyula­­firátóton, öskün. Két héttel ezelőtt egy kimuta­tásban lettem figyelmes a nevé­re. A kimutatás azokról a rendre­­arató­ gépkezelőkről készült, akik július 14-ig, 500 holdat, vagy en­nél többet arattak le. A névsor­ban harmadik Ferencz Gábor volt. — Sajnos, amióta az a kimuta­tás készült, alig 50 holddal nőtt meg a teljesítményem. A brigád (a Mizsei-brigád tagja) területén elfogyott az aratnivaló gabon­a, így bevonultunk. Nem tudom még pontosan, de úgy számít­om, 550 holdat arattam le. Körülbelül három hétig ara­tott. A gép műszaknormája 14 hold. Volt olyan nap, hogy 50 hol­dat vágott le. Hogyan csinálta? Naponta 14—16 órát dolgozott, váltótárs nélkül. A hajnali 4—5 óra mindig a gabonaföldön talál­ta, és a nyugvó nap sugarai is a tarlón búcsúztak tőle. Ha jól volt elmunkálva a talaj, ha nem volt dőlt, vagy megkeverti-V-t a ga­bona, a gép teljes vágószélességét járatta. Volt úgy, hogy a kaszá­nak csak, a fele dolgozott. Egy műszaknorma, vagyis huszonnégy hold le­aratása után 3­0 forint il­leti a gépkezelőt, számos olyan napot jegyeztek fel a Berhidai Gépállomás bérelszámolói, ami­kor Ferencz Gabi 160 forintot, vagy még ennél is többet kere­sett. Tizennégy-tizenhat órai munka fárasztó huzamosabb időn­y-i. — Nem mondom, sok. Nem mindig dolgozunk ennyit, dehát most szük­ség volt rá. Olyan gyor­san érett a gabona, hogy mielőbb biztonságba kellett helyezni. Le­arattuk, és most már a kombáj­­nosokon a vér. Úgy mondja ezt, olyan maga­biztosan, olyan felnőttes komoly­sággal, hogy az ember szilté két­­ségbevonja tizenkilenc esztride­­jét. Pedig annyi. Jövőre vonul majd be katonának, de addig még részt vesz egy aratásban. Nem tudni, hogy jövőre hány hold ke­rül majd neve után a teljesítmény­­listára, de az tény, hogy ez évben az 550 hold rendre aratásával Fe­rencz Gabi nagy dolgot művelt. Jónéhányan megelőzték már őt, hiszen többen elkerülték a 600 holdat, és a még lábon álló gabo­nát tekintve, néhányan a hét­szá­zat is elérik. Nem irigyli őket, csak egy kis sajnálkozás csindül a hangjában, amikor arról beszél, hogy az ő brigádja,ban sajnos, már elfogyott a terület. ‘— Ahogy az aratnivaló elfo­gyott, tarlószántáshoz láttam. Ezt a területet itt most csak sekélyen szántam, vetés előtt kap még egy mélyszántást. A pirostestű Belorusz most már végleg az övé marad. Nemcsak a kormoson, a modern gépeken is kiállta a próbát. Az 550 hold le­ aratott gabona mindennél világo­sabban igazolja ezt. Amikor ismét „nyeregbe" szállt és szántam fás dúlt, úgy éreztem, egy kicsit büszke volt. Arra, hogy ő most az újságba fog kerülni, igaza volt. Nemcsalt ő, ée is Berhidai Gépállomás vezetői is büszkék lehetnek arra, hogy ilyen fiatal szakembereket nevelnek. Szanati Anna Ferencz Gábor kedvelt Beloruszával NAPLÓ 9 Aratástól — a másodvetésig — Szorgos munka Kiscsőszön — ......... A búza aratását már befejezték, s most kombájnnal vágják a rozsot A tarlóhántás után fogaséinak ...és másodvetésként köles kerül a földbe (Fotó: Szabó Ferenc)

Next