Napló, 1961. október (Veszprém, 17. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-03 / 233. szám
IMI októberit. Előkerülnek a milliók a monostorapáti határból — A régi módszerekkel ma már nem lehet jól gazdálkodni — jegyeztem fel Pali bácsi szavait a napokban Monostorapátiban. Sorjában elmondom, mi volt az előzménye ennek a nagyon is igazságot tartalmazó kijelentésnek. A várható jövedelem alakulásáról, a pénzbeni bevételekről beszélgettünk, amikor Pali bácsi egyszercsak kibökte: — Kérem, most már nem elég, ha a termelőszövetkezet csak növénytermelésből, meg az állattenyésztésből várja a jövedelmét. És egymás után említette a példákat. Kővágóörsöt többször is szóbahozta. — Talán tíz helyről is megy nekik a pénz — vázolta az öreg. — Nekünk meg csak két helyről, onnan is gyéren — ilyen időben a határ is rosszul fizet. Nem valami jól áll pénz dolgában a monostorapáti Előre Termelőszövetkezek — Lenne csak valami segédüzemágunk — hajtogatta Pali bácsi. — De egy sincs. Pedig lehetne — mondta nyomatékkal. És ezután csakis ekörül a „lehetne" körül fűztük a mondatokat. Pali bácsi beszélt, magyarázott, olyan alaposan jelölte meg a szóbanforgó helyeket, hogy könnyűszerrel rátalálnék valamennyire. És ezek a helyek valóságos pénzesbányának ígérkeznek. Eddig nagyon keveset tettek azért a monostorapátiak, hogy a „pénzesbányát” megnyissák. Pedig nem kellene lakatokat feltörni, elég lenne néhány lapát földet odább szórni, és máris megnyitik a pénzbánya ajtaja. Öt ilyen lelőhelyet tartanak számon már évek óta, minden évben vagy százszor beszélnek róla, hogy ilyen jó lenne, meg olyan jó lenne, de sajnos még most is csak a jó lennénél tartanak. A homokbányát egyszer már megnyitották, de újra abbamaradt az üzemeltetése, a krétaföld millió tonnájával ül a rejtekhelyén, a tűzálló anyag is kibányászásra vár. Erdők övezte faluról nem szó, ahol évente több ezer köbméter fa metszését kellene elvégezni, de nincs egy gatter, amelyiket üzemelni tudnának, inkább hordják a fát a diszeli metszőbe. — Na, talán most már gatterünk az lesz — újságolta a főkönyvelő. — Biztosan megéri üzemeltetni. Pali bácsi rosszalóan hajtogatta fejét. Nem is tudta szó nélkül elhallgatni, amit a főkönyvelő mondott. — Méghogy megéri-e?! Hát akiknek még a közelükben sincs erdő, mégis gatterük van, azoknak jó, nekünk, itt az erdő közepében ne lenne jó! Szó szót követett, így jutottunk egy másik fontos beszédtémához, az öntözés lehetőségéhez. — Ide folyik hegyikénk a víz — mutatta a víz állását a „kisbíró”, aki eddig csak hallgatott, de az öntözésre megjött hangja is. — Százezreket hagyunk csak úgy a semmibe menni. A főkönyvelő szerint — kullognak az események után. — A hegyesdiek okosabbak — ismerték be. — Ők már hasznosítják az Eger patak vizét. Igaz, hogy nem nagy területen, de mégiscsak valami. Az öntözésre itt Monostorapátiban is végeztek kísérletet. Három holdat kitevő területet árasztottak el vízzel. Nem kellett az elárasztáshoz semmi különös, csupán annyi, hogy a malom előtt a gáttal felfogták a vizet és kivezették a földre. — Eredmény? — Ott termett aztán széna, még most is gyönyörű zöld a rét. Máshol őszvégi a kép. Elszáradt fűszálak mutatják, hogy itt a nyáron rét volt, össze sem lehet hasonlítani az öntözött területtel. Csak túlságosan kevés az öntözés. Egy kis lelményességgel meg lehetett volna tízszerezni az öntözendő területet. Pásztor elvtárs, az elnök elismerte, hogy jóval nagyobb területen haszonsíthassák volna az Eger vizét, mint amekkorán kísérletezést csináltak. Aztán mintegy kiegészítésül közölte , a takarmányrépát a héten mégegyszer elárasztják. — De micsoda kertészetet lehetne kialakítani! — vetette fel Pali bácsi. Valaki közbeszólt: — Messze van a piac. — Ugyan, ne gyerekeskedjetek, hát a MÉK mire való?! Igaza van Pali bácsinak, nem kell mindenhol a nehézséget keresni, hanem azt kell megbeszélni, hogyan lehetne előbbre jutni a fejlődéssel. A főkönyvelő nevetve jegyezte meg: — Volt az idén száraz kertészetünk a víz partján. Vízparton száraz kertészet, valóban furcsán hangzik. De hiszen van megoldás, miért késleltetik? Az elnök már tett lépéseket. Piacot keres a homoknak, krétának és tufának. Mert eddig az volt a hiba, hogy senki sem törődött vele. Azt hitték, hogy levélre több vagontételes megrendelés jön. Most döbbennek rá, hogy mennyi pénzt is veszítettek a várakozásukkal. Szinte biztosra mondják, jövőre megvalósítják az öntözéses termelést, és megnyitják a homokbányát. Az idén pedig már működtetik a gattert. Így megvan a remény arra, hogy jövőre a segédüzemágak is növelik a termelőszövetkezeti tagság jövedelmét. Az Eger völgyében elrejtőzött milliók szem elé kerülnek. Józsa Mária Bemutatjuk színházunk dolgozóit Cseresnyés Kossa és Kürtös István Cseresnyés Rózsa , Cseresnyés Rózsa szülei tiltakozása ellenére lett színész. Először énekelni tanult, mert Székelyhidy Ferenc, az Operaház tagja meghallgatta és jónak találta a hangját. Ő sürgette a tanulást. — Tanulóéveimet az ének csak részben töltötte be — mondja. — Két iskolába jártam egyszerre: ipariskolába, hogy szüleim kívánságának eleget tegyek; színiiskolába, hogy az én vágyam is teljesüljön. E kettő mellett még Makay Margit kedves tanárom iskolájába is beiratkoztam. Megnyílt a pálya Cseresnyés Rózsa előtt. A fiatal évek nehézségeiért bőven kárpótolta a közönség és a megbecsülés, amit pályatársaitól kapott. — Kecskeméten, Miskolcon, Egerben az úgynevezett primadonna-szerepkört bízták rám. Csak ezek a megbízatások nem válhattak véglegessé. A próza, mert kezdettől fogva érdekelt, fokozatosan hódított el az operetttől. Változatlan véleményem: a színészpálya végállomása a prózai szerep. A színészmesterség legszebb, egyben legnehezebb területe a nagy írók alkotta jellemek életrekeltése, az alakítás. Siók operettszerepet játszott? ^ — Igen. Sok-sok főszerepet. Ma is szeretettel emlékszem rájuk. A prózaiakból Moliére, Urbán, Vörösmarty, Lilian Hellman darabjaiban játszott szerepeimre ugyanilyen jó érzéssel gondolok: a Danáti Györgyben Clodine, a Tűzkeresztségben Boziné, a Csongor és Tündében Ilma, a Kis rókában Olivia voltam. — Mit vár az itteni szereplésétől? — Jókai drámájában Remigia nővér szerepét játszom. Mint minden szerep, ez is lehetőséget nyújt a színésznek, hogy alkothasson. Sok lehetőséget, sok alkotói lehetőséget várok a Veszprém megyei jövőtől. — W Én is ezzel a jövővel kezdeném — mondja Kürtös István. — A színészi jövőt a jó szerep, a jó rendező, a jó közönség és a színvonalas-élvezetes előadás alakítja. És alakítják a csendes, nyugodt órák is, amikor olvasni és tanulni lehet. Ezekben az órákban, szívdobogtató percekben is gazdagszik a színész: számbaveszi, mérlegeli a művészi ihlet és a siker pillanatait. — Régóta színész? — Egészen fiatalon, a negyvenes évek elején kezdtem: előbb a miskolci, majd a luissai Nemzeti Színházban dolgoztam. A felszabadulás után kisebb-nagyobb városokban léptem fel. Az államosítást követő időben ismét a vidéki színpadokon szerepeltem. 1/Kürtős István Budapestről, a Nemzeti Színházban szerzett tapasztalatokkal került a vidéki városokba. Az utóbbi években több klasszikus és mai tárgyú darabban játszott. — A Makrancos hölgyben Hortensia, a Szent Johannában az érsek, a Nórában Krogstadt ügyvéd szerepét kaptam. Mai tárgyú darabok közül a Különleges világnap Baranyai professzora kedvelt szerepemmé vált. Szívesen és igen nagy kedvvel szerződtem a Veszprém megyei Petőfi Színházhoz. Itteni első darabunkban, A kőszívű ember fiaiban, Rideghváry Bence alakjának megformálásával szeretném kiérdemelni a közönség tetszését. CSERHÁT JÓZSEF Kürtős Nagy István NAPLÓ Szocialista brigádmozgalom a Péti Nitrogénművekben A szép faliújság inkább dicsőségtábla. Mindenki elolvashatja róla, mit vállaltak a szocialista brigád címért küzdő gépszerelő brigád tagjai. A műhelyben pedig megláthatja, hol tartanak a vállalás teljesítésében. Az esztergályos műhelyben úgy érzi magát az ember, mintha nem is csőmenetvágó gépek és óriás fúró dolgozna ott, hanem mondjuk otthon lennne. Rend és tisztaság: mindenki szocialista brigádtag A villamos műhelyben nem sikerült. Huszka István, Gáspár László és a többiek mégis úgy dolgoznak, mintha élne a brigád. Fel is éled hamarosan, s akkor újra nekikezdenek! ISMERKEDÉS A GÉPPEL (Tudósítónktól) A termelőszövetkezet kékre bukkózott teherautóját az ötödik osztály jókedvű raja rohamszerűen foglalja el — Indulunk — hangzik Horváth Jancsi raj vezető hangja. A gépkocsi megindul a Szentgyörgyhegy gyönyörű trapézának irányába. Horváth Jancsi nálunk végezte az általánost. Jelesrendű tanuló volt mindig. Emlékszem, amikor ötödikes korában érdeklődtem jövő tervei iránt, így nyilatkozott: — Szerelő leszek! Jancsi elvégezte az általánost és a helyi gépállomáshoz szerződött. Azóta elég gyakran találkozunk, nemcsak a rajfoglalkozásokon, hanem az ipari iskolában is. A mai foglalkozás napirendi pontja: a raj valamennyi tagja megismerkedik a vetőgép működésével, majd segítenek az almaszüretben. Az út rövid ideig tartott. A gépkocsi befordul a híres Ürgelyuk betyárcsárda alatti taligaútra. A fiúk jól ismerik már ezt a helyet Sokat hallottak Savanyú Jóskáról és a többi betyárról. Mire odaérünk, a gép már javában dolgozott A frissen szántott földön fürgén húzta maga után a vetőgépet a kis Zetor. Feri bácsi, a gépállomás traktorosa tudja, miért jön ide ennyi gyerek. Jancsi előre megbeszélte vele. A fiúk nem sokat váratnak magukra. Körülveszik a Zetort, és Feri bácsi előadását hallgatják. Feri bácsi szorgalmasan válaszol a gyerekek kérdéseire. A fiúk meglátják működésben is a szerkezetet. Megelégedve szemlélik a szépen lesimított földterületet Feri bácsi később kötényt köt a derekára, búzát tesz bele, és szórja a földön. — Látjátok, gyerekek, így volt ez régen — mondja mosolyogva. Bizony a fiúk ilyent ma alig látnak. Kissé derülnek a dolgon, mert mostanában már a vetést is másképpen végzik. Örültek a hasznosan eltöltött félórának. Töreky László 9