Napló, 1961. november (Veszprém, 17. évfolyam, 258-283. szám)

1961-11-25 / 278. szám

4 NAPRÓL NAPRA mi november 24 szombat NAPRÓL NAPRA *­ A PÁPAI VÁRKASTÉLY] legjobb tulajdonosa a város­­gazdálkodási vállalat lehet! — állapította meg a megyei ta­nács vb. Ha az ott elhelyezett intézmények a vállalatnak fi­zetik a költségvetésükben biz­tosított bérleti díjat, a tataro­zást, karbantartást is olcsób­ban meg lehet oldani. — A NORMARENDEZÉS végrehajtása a tanácsi ipar­ban csak átmenetileg oko­zott keresetcsökkenéseket. A csökkenés csak olyan he­lyeken volt tartós, ahol a dolgozók előzőleg indoko­latlanul vettek fel béreket. — EGY TEXASI GYÁr re­volver alakú nyéllel ellátott kanalakat, késeket és villákat hoz a karácsonyi piacra. A kü­­­­lönféle evőeszközökön más­ , más revolvermo­dellek vannak,­­ úgy hogy az egész készletből megismerhetjük a revolver- Pillanatkép A sokat szenvedett magyar nyelv egyik szép virága került a kezembe. Arról volt szó a sokszorosított kiadványban, hogy a városban kevés a sze­metes edény. A mon­dat így folytatódott: „..az összegyűlt szemét a kevés edény­­zetből kifolyólag ki­folyik ...” Ebből a mondatból kifolyólag né­hány szemetes edényt és nagyon sok ma­gyar nyelvtanfolyamot kellene biztosítani a város és a jelentések fogalmazói javára! (1) Robbanás Dudaron A 64. sz. AKÖV dudari telepén Sashalmi János és Jakab­­ József, az AKÖV dolgozói egy taxi benzintartályát leszerelték,­­ és a telep kazánházában akarták kimosni. A kazán nyílt tüze­­­­lésű, a párolgó benzingőzök hirtelen berobbantak. Két dolgozó , szerencsére csak kisebb égési sebeket szenvedett, de eletü­k­­ figyelmeztető: kezeljük óvatosabban a gyúlékony anyagokat! ! — ÖT ÚJ ÜZLETET ad­nak át még ebben az év­ben az ajkai új lakótele­pen. Ezzel a lakótelep ke­reskedelmi ellátottsága je­lentősen megjavul. A LOTTÓ NYERŐSZÁMAI! A lottó 47. játékhetének nyerőszámai a következők: 11, 15, 56, 58, 79. A legkö­zelebbi jutalomsorsoláson a 44. játékhét szelvényei vesznek részt. — HELYESBÍTÉS: 1961 no­vember 24-én apróhirdetés ro­vatban megjelent 2754 sz. hir­detés, Pápai FMSZ-nél jelzett gyapjúfonal kiadás dec. 7.-e helyett dec. 5-én lesz. (x) — ŐSZI MÁLNASZÜRET­­ SVÁJCBAN. Svájcból jelentik,­­ hogy Egnachban az idén má­sodszor szüretelik a málna­­bokrok termését. A gyümölcs éppen olyan nagy, mint az el­ső termés idején és rendkívül édes. Egyes bokrok ugyanany­­nyi termést hoztak, mint a nyár elején. Kalendárium A Nap kel. 7.03 órakor, nyugszik 15.59 órakor. A Hold kel: 18.52 órakor, nyugszik 9.36 órakor. Névnap: KATALIN. Idő­járásjelentés Várható időjárás szombat estig: sokfelé köd, a Du­nántúlon felhős idő. Gyen­ge légáramlás. Az éjszakai lehűlés mérséklődik. A MAI NAPON 90 évvel ezelőtt, 1871 novem­berében született ALEK­­SZANDR SZPENDZAROV SZOV­­jet örmény zeneszerző és kar­mester. Moszkvában, Pétervá­­rott, a Krímben, és 1924-től kezdve Jerevánban dolgozott. Zenekari művei mintegy nyo­mon követik életútját (KRÍMI VÁZLATOK, JEREVÁNI ETŰ­DÖK), orosz és örmény nyelvű balladákat dolgozott fel és mint a jereváni konzervató­rium tanára, nevéhez fűződik az örmény nemzeti opera meg­teremtése (1928). * ' ALEKSZANDR SZPENDIAROV 655 évvel ezelőtt, 1306-ban e napon halt meg JACOPONE DA TODI olasz költő, őt tartják a Stabat Mater szerzőjének. 105 évvel ezelőtt, 1856-ban született GEORGIJ PLEHANOV orosz marxista filozófus. 1883-ban külföldön megszervezte a MUNKA FELSZABADÍTÁSA nevű marxista csoportot, 1900-ban az ISZKRA szerkesztője lett, ez időből származnak fontos mű­vei. A SZOCIALIZMUS ÉS A POLITIKAI HARC, NÉZETEL­TÉRÉSEINK, A MATERIALISTA TÖRTÉNELEMFELFOGÁS. Élete utolsó részében, 1903-tól kezdve a mensevikek vezére lett és elárulta a forradalmat. Tévedései ellenére nagy szerepe volt a marxista elvek elterjedésében. 105 évvel ezelőtt, 1856-ban született SZERGEJ TANEJEV orosz zeneszerző, a moszkvai konzervatórium igazgatója. ORESTEIA c. opera-trilógiájával a nyugati irányzatú orosz iskola megalapítója. 75 évvel ezelőtt, 1886-ban született BALASSA IMRE író. Művei közül életrajzi regényei emelkednek ki Mozartról, Petőfi­ről és Kossuthról. 96 évvel ezelőtt, 1865 november 25-én született Horváth Cyrill irodalomtörténet író Veszprémben. N­APLÓ A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa • MEGVONTÁK a III. Sztálinváros nevét Dunaújvárosra változtatta negyedévi prémiumot a Veszprém és Környéke A Magyar Szocialista Munkáspárt Sztálinváros! Bi- Vendéglátóipari Vállalat Ittsága, a városi tanács és a Hazafias Népfront helyi .. vezetőjét­ől mert a­nöksége, új szocialista városunk dolgozóinak kívánjá­­l .... íra azzal a kéréssel fordult a Népköztársaság Elnöki használaton kívüli a­les­anácsához, hogy változtassa meg a város nevét. A körök hasznosításában nem épköztársaság Elnöki Tanácsa eleget tett a kérésnek és jártak el kellő körültekin­­t Pálinváros nevét Dunaújvárosra változtatta. (MTI) réssel. I — DR. ALBERT SCHWEIT- I ZER, a lambarenei leprakór­­­­ház vezetője, Nobel-békedíjas,­­ hozzájárult ahhoz, hogy a ke-­­­­­letnémetországi Senftenberg a bányavárosban utcát nevezze­nek el róla. Levelében Scweit­­zer professzor a következőket­­ írta Senftenbergbe: „Nagy a örömömre szolgál, hogy önök­­ ilyen sokra értékelik kiálláso­­a­mat a béke fenntartásáért és­­, harcomat az atomfegyverek e ellen.” — SZEKERES JÁNOS elv­­társ f. hó 25-én délután 17­­ órakor tanácstagi beszámolót * * S 6 tart a szabadságpusztai kultúr­teremben, a 43. sz. választóké- s rü­let részére.­­ ) Ki volt a nyújtó­val? !­ Egy kis bajor faluban nem-­­ rég a tanítónak ellopták ná-­á­rom házinyulát. Miután első f­­j haragja elpárolgott, a nyilván- jó­l valóan ötletes férfi a követke­­b­­­ző írásbeli feladatot adta ta­­n­­ítványainak: „Mit ebédeltünk­­ vasárnap?” És lám, a tanító ötlete kiválónak bizonyult,­­ mert egyik tanítványa lelke­­tő­sen beszámolt a remek nyúl­ 5. pecsenyéről, melyet szüleivel együtt elfogyasztott. Ezzel a­­ tanító jó nyomra bukkant és t. rövidesen elfogták a nyúltól­ n­yájt. A tallózás a statisztikában Az állami közutak több mint 60 százalékán van távolsági autóbuszjárat. * Hazánk behozatalában legje­lentősebb szerepe a nyers­anyagoknak és félkésztermé­keknek van 60 százalékos arányban. Azonban ez is je­lentősen kisebb, mint az 1949- es 7 százalék. * A legtöbb kedvezményes üdülő Budapesten volt 1960- ban (50 000), Siófokon 41 000. — ARANYKOSZORÚS JEL­VÉNNYEL tüntette ki a Ma­gyar-Szovjet Baráti Társaság Veszprém megyei elnöksége Ditrói Józsefet, a Veszprémi Városi Tanács VB. elnökét és Kaiser Gézát, a Balatonarácsi Tangazdaság és Szakiskola igazgatóját, a magyar és szov­jet nép barátságának ápolásá­ban szerzett kiemelkedő érde­meiért. — GOMBOR JÓZSEF elvtárs f. hó 25-én 17 órától tanácsta­gi beszámolót és fogadóórát tart a I. sz. fiúiskolában az 53. sz. választókerület részére. — CSOMAI FERENC elvtárs f. hó 26-án délután 18—20 óráig tanácstagi fogadóórát tart Jáz­min u. 9. szám alatt a 73. sz. városi választókerület részére. 19­51. mvems­ier 23. Farmakológiai értekezlet Pekingben Tíznapos farmakológiai értekezletet tartottak Pekingben, amelyen az új gyógyszerek előállítása terén folytatott kutatá­sok eredményét tekintették át. A fiziológiai tudományok kínai társaságának 1926-ban történt megalapítása óta ez az első ilyen értekezlet, amelyen farmakológusok, orvosok és tudományos dolgozók vettek részt. Az értekezlet során Csang Csang-sao professzor a farma­kológia jelenéről és jövőjéről tartott előadást. Más professzo­rok és kutató dolgozók az új gyógyszerek kutatása terén alkal­mazott jövőbeli eljárások problémáit ismertették. Az értekezlet vitáinak egyik legfontosabb tárgya volt: az elméleti kutatás és az új gyógyszerek kutatása között fennálló kapcsolat. -■ ■.-------— « —0­= m —. ■ —” * ------------B = Újvári mosolyog, micsoda os­toba hólyag! Beleszórnak és szétpukkad. Keresztesi az abla­kon át az udvarra néz Liszi és a nyomozó éppen ekkor lépked­nek visszafelé, a főépület mel­lett. Megállnak, a főhadnagy valamit magyaráz a fiúnak, ar­ca komoly, majdnem szigorú. Hevesi még mindig ott horgo­nyoz a Keresztesi háta mögött. Ő is az udvart nézi most. Ki­csit összehúzza a szemét. S e pillanatban eszébe jut, hogy szombaton délben a tűzeset előtt Keresztesi javasolta az együttes ebédelést. Persze, al­kalomadtán tudatni kell erről azt a nyomozót. Azok köttem még mindig ott ácsorognak az udvaron és tár­gyalnak. Vajon miről? Egy mun­kás lép be a szobába. — Hevesi elvtársat kéri a főmérnök elvtárs, tessék lejön­ni hozzá. — Igen, megyek. Amikor Hevesi kilép, megszó­lal Újvári. — Hallották? Úgy látszik, Hollán nem volt hajlandó ki­parancsolni a virágokat. Jobb­­nak látszott hát bocsánatot kér­ni. Micsoda alak! — Hagyja el, ez egész rendes dolog volt tőle. — Rendes dolog?! Diplomá­cia! Maga nem ismeri őt. Keresztesi fölemelkedik. — Hozok egy kis vizet ezek­nek a szegényeknek. Ma még nem kaptak egy cseppet sem. S megy kifelé a kannájával. Lóbálja a kannát, megy a folyo­són a mosdó felé, gumitalpú ci­pőjének neszét elnyeli a csend. Messzebb, majdnem a folyosó végén félig nyitott ajtó. Egy trarfi beszél odabent, tompított hangon, majdnem suttogva. De azért hallani, amit mont. — Ne félj semmitől! Én tőlem soha nem tudja meg senki. — S kis csend után forrón: Sze­retlek. Sze­ret­lek... Kattan a készülék, a beszélő letette a hallgatót. Keresztesi gyorsítja lépteit, utálja a gon­dolatot, hogy hallgatózás gya­nújába keveredjék. Valaki ki­fordul a folyosóra a háta mö­gött. Megfordul. Lojzi szól utána. — Hová megy? Ezután a ker­tet is maga fogja öntözni? — A virágaimnak viszek egy kis vizet. A fiú melléje kerül. — Magát is kihallgatták a tűzeset ügyben. Keresztesi kar­társ? — Természetesen. — És mit mondott? Az idős férfi élesen néz rá a szemüvege mögül. — Az igazat, fiam. Lojzi nevet. — De furcsán mondta ezt. Mi titkolnivalóm lehetne ebben az ügyben? — Azt mindenki maga tudja. Mit kérdezett a nyomozó? — Mindenfélét. Hogy miért mentem vissza, meg, hogy ki javasolta az együttes ebédelést. Aztán azt is megkérdezte, nem vettem-e észre valami különö­set?— Miféle különöset? — Robbanást, vagy ilyesmit. — Robbanást? Nevetséges. — Egyáltalán nem az. Én ugyanis valóban hallottam a robbanást, amikor visszamen­tem telefonálni. — Hallucinált. — Nem. Egészen határozottan állíthatom. — Fantazmagória! Ki akar­hatott itt robbantani! A fiú vállat von. — Aztán észrevett egy na­gyon furcsát. Legalább is sze­rinte furcsát. — Ugyan?! — Azt mondja, a párkányzat minden földszinti ablakon épen maradt, csak az egyiken omlott­­ be. Azon, ahol a maga virágai sorakoztak. Szerinte ez roppant érdekes. Keresztesi sóhajt. — Szegény virágok. A fiú áll, figyeli, amint a másik teletölti a kannát. — Ottó bácsi... — Nos? — Maga budai? — Persze. Tudja, nem? — Kicsit vár, majd azt mondja: — Bökje ki, mit akart kérdezni? — Tulajdonképpen semmit... — No, halljam! — Illetve csak annyit... De hát ilyesmiről maga biztosan nem tud. A fiú zavartan nevet. — Nem ismer ott Budán va­lami rendesebb helyet, ahová este elvihetek valakit? — Mit gondol maga rólam? Nem vagyok lokáltörzsvendég. — No. Talán mégis ismer egyet. — Szemét hely. Még a végén megverik. — Nem bánom én. Mondja hát! — A Napsugár. De oda iga­zán ne menjen! Nem magának való, higgye el! — Nahát! — Mit hahotázik itt a fülem­be?— Meg kell őrülni, hogy mik derülnek ki egyesekről? Keresztesi megindult a tele kannával. S csak úgy a válla felett szól vissza: — Azért szemtelennek nem kell lenni. VII. A Napsugárban Szól a dzsessz. Igen, a valódi, hamisítatlan dzsessz. A zené­szek fehér szmokingja csillog a zenekart megvilágító sárga fényben és csillognak a hang­szereik. Vijjog a furulya, rikolt a piszton, sikolt a szakszofon, ritmusra dalol a zongora, csat­tan az üstdob, a tenyérnyi tánc­parkett kék fénybe burkolózik, az asztalok körül füstfátyol len­gedez. Falba épített ezüst légcsava­rok hajtják a levegőt, a hőség mégis kibírhatatlan. A lányok válla fényesen remeg, olajbar­na bőrükön szikráznak a fény­­pászták. A kellemes fehér in­gek között egynéhány színes , s a színesek mintha jobban rán­gatnák tagjaikat, merészebben dobnák derekukat a tánc üte­mére. S a színes ingesek mind együvé tartoznak. Egy asztalnál ülnek, velük három-négy lány is és jóval hangosabbak a kel­leténél. — Dodó hol van? — visítja egyikük. — Neked már csak Dodó szá­mít? — fermed rá az egyik fiú. — Dodó ma nem dajhadozik, üzleti tárgyalása van. — Ez jó! Dodó és az üzlet! — Fogd be már a csőröd! Mi is vagyunk olyan fiúk, mint Do­dó. — Csak szeretnétek. Egy másik lány veti ezt a válla fölött, egy fásult arcú bar­na lány, fülében diónyi díszek­kel. Szemében jó adag megve­tés. — Ne nézd csak, a herceg­nőt! Mi az kisanyám, talán un­tatunk? Lemorzsolódhatsz, ha akarsz, nem megyünk utánad kunyerálni. — Nem tudom, akkor is így szórnád-e a sódert, ha Dodó itt lenne. — Hagyjatok már a fenébe, azzal a Dodóval? Valami baj van az epetekkel. Gyerünk in­­káb táncolni. Négyen elmennek, a többi unatkozva néz körül. Pincér siet el arra. — Hé papa, hozzon még há­rom konyakot. De gyorsan, mert évek óta szomjazunk. A „papa”, egy öreg, fáradt pincér rábólint, és megy, hozza a három konyakot a pénzes le­gényeknek. Aztán elalszik min­den fény, csak a mikrofon kör­nyékére vetődik egy sárga su­gár, és megjelenik a dizőz. A fekete nő csupa érzékiség és csupa ritmus. Óriási ováció fo­gadja, íme, egyes ifjak esz­ményképe, a dzsessz-énekes. Az ember, akiért felelőtlenül és következmények nélkül lehet rajongani, aki a valóságos élet­ből elvisz egy másik, egy álom­világba, a lehetetlenségek és banalitás világába, aki egyfajta zavaros szentimentalizmust tes­tesít meg a romantikátlan ge­nerációban. (Folytatjuk) Túri András: A M­EG A GYÁR

Next