Napló, 1963. március (Veszprém, 19. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-01 / 50. szám
2 NAPLÓ Tudást érlelő téli esték A megye községeinek 90 százalékában, 237 helyen tartottuk meg a falusi téli tanfolyamokat. Ezeknek tapasztalata az, hogy tsz parasztságunk komolyan érdeklődik a politikai és gazdasági kérdései iránt. Sok olyan tsz-tag, falusi dolgozó jelent meg a foglalkozásokon, aki eddig nem vett részt politikai gyűléseken, megmozdulásokon. A kapi párttitkár elvtárs találóan fogalmazta meg: „Sok olyan embert láttam a foglalkozásokon, akiket már előbb is szerettem volna látni, de eddig mindig passzívak voltak és nem jelentek meg gyűléseken. A hallgatóság zömét tsz-tagok tették ki. A megjelentek 70 százaléka tsz-paraszt, a többi falun lakó üzemi munkás és értelmiség. A részvevők 15—20 százaléka nő volt de arányuk községenként igen váltakozó. Várvölgyön és Balatonhenyén a hallgatók 70 százaléka nő volt, Magyargencsen 85 megjelent között egyetlen egy nő akadt. Az előkészítő munkák során nagy gondot fordítottunk a propagandisták kiválogatására. Három járásunkban harminc jól képzett, a propagandista múmiáiban jártas, budapesti x-ífeleti elvtárs segített. A keszthelyi járásban az Agrártudományi Főiskola több ideológiailag ile képzett neves mezőgazdasági szakembere, a devecseri,letve veszprémi járásban ajkai illetve várpalotai üzemek vezetői, propagandistái, minden járásban több járási Párt-, tanácsi- , tömegszervezeti vezető, honvédtiszt vállalt propagandista . Megbízatásukat felelősségérzett , lelkiismeretesen, jóllegézték. Előadásaik lekötötték a hallgatóság figyelmét és jó kapcsolat alakult ki a propagandisták és a hallgatóság között. Igen megnyerte a hallgatók tetszését az előadások őszinte és közvetlen hangja. Az eredmények mellett nem hallgatták el a hibákat sem, rámutattak azok okaira. Ebben a felszabadult jó légkörben a hallgatók számos kérdést tettek fel az előadóknak, s ők is elmondták a véleményüket. A hallgatók több helyen az előadás után még másfél, két órat elbeszélgettek az előadóval. _ Az első előadás az országgyűlési és tanácsválasztásokról szólt. Sok hozzászólás hangzott el a községi tanácsok munkájával kapcsolatban. Több tanácsot megbíráltak. Ahol viszont jól dolgoztak a tanácsok a lakosság kulturális, szociális ellátottságának javításáért ott elismeréssel szóltak a végzett munkáról. Számos javaslatot tettek a községfejlesztéssel kapcsolatban is. Hévízen például valóságos előre kidolgozott programmal jöttek a tanács elé, elmondva, hogy az elkövetendő években mit kellene megvalósítani a községben és ehhez a község lakossága milyen mértékben járatna hozzá társadalmi munka-V3X VIII kongresszus anyagának tárgyalása a nemzetközi helyzet megvitatásával kezdődött A halgatók egyetértéssel szóltak a békés egymás mellett élesen alapuló külpolitikánkról. Majdnem minden foglalkozáson szóba került a kubai kérdés. Egy-két felszólaló kivételével valamennyien helyeselték a Szovjetuniónak a kubai válság megoldása érdekében tett lépéseit. Nagyon ügyesen oldották meg a téma feldolgozását Csetényben. Az előadásra meghívtak néhány kubai diákot, akik beszéltek országukról, munkájukról, harcukról. A megjelent több mint 250 fős hallgatóság lelkesen ejtette a kubai népet. Minden tanfolyamon elítélőleg nyilatkoztak az Egyesült Államok és Nyugat-Németország háborús politikájáról. Társadalmunk osztályszerkezetében végbement változások a szocialista nemzeti egység erősítése és az egysege® szociális al osztály kialakítása küldésének megbeszélésekor helyessttüket fejezték ki a várt Varas-tpolitikáját illetően. Egyetértenek azzal, hogy a tsz-ben mindenki munkája szerint részesül a megtermelt javakból. Elismerően nyilatkoztak a munkásosztály segítségéről, a munkás-paraszt szövetség jellegéről, céljáról, feladatairól. Csak néhány helyen jelentkeztek hibás nézetek, többek között a földjáradékkal kapcsolatban. A legnagyobb érdeklődés és aktivitás a mezőgazdasági kérdések tárgyalásánál volt. A jó és közepes gazdasági eredményt elért termelőszövetkezetekben a tsz-tagok nagyobb hozzáértéssel és bátrabban szóltak a szakkérdésekről is. A gyenge tsz-ek tagjait elsősorban az foglalkoztatta: milyen módon lehetne megjavítani szövetkezetük munkáját. Sok helyen bírálták a tsz vezetését és konkrétan rámutattak arra, hogy a rossz vezetés mennyire befolyásolja a gazdaság fejlődését. Ezek a bírálatok legtöbbször személyekre is vonatkoztak. Az egyszerű tsz-tagok — ahol ezzel probléma van — azt várják: a vezetők jobban bízzanak a tagokban, hallgassák meg javaslataikat, kezdeményezéseiket, tájékoztassák őket megfelelően a problémákról. Több helyen személyre szólóan bírálták azokat a tsz-tagokat is, akik nem vettek részt megfelelően a munkában és hathatós intézkedéseket követeltek a vezetőségtől. A mezőgazdasági témák tárgyalásánál több helyen (sümegi, tapolcai járás) a tsz elnököt vagy az agronómust kérték fel egy-egy előadás megtartására, mivel ők ismerik legjobban a szövetkezet helyi gondjait. A sümegi járásban a mezőgazdasági előadásokat a témához kapcsolódó szakmai kisfilmek vetítésével kötötték egybe. Ez még fokozta az érdeklődést és megkönnyítette a szakkérdések megértését. Népgazdaságunk jelenlegi helyzetét értékelve, a hallgatóság annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy csak így haladjunk tovább. Élénk érdeklődés nyilvánult meg a KGST tevékenysége iránt, főleg a szovjetmagyar alumíniumegyezmény lényege és előnyei foglalkoztatják az embereket. A kulturális kérdések foglalkozásán nagy egyetértésre talált a VIII. kongresszusnak a származás szerinti kategorizálás megszüntetését kimondó határozata. Szinte valamennyi községben sürgették a kulturális létesítmények mielőbbi megvalósítását, bírálták az ilyen irányú beruházások eltolódását. Néhány esetben problémaként vetették fel a körzeti iskolák működését a közlekedési nehézségek miatt. Az idei tapasztalatok is azt igazolják, hogy a téli tanfolyam a falusi pártoktatás legjobban bevált kötetlen formája. Azért is népszerűvé váltak ezek, mert a propagandisták jó részének munkája nem korlátozódott csupán az előadások megtartására, hanem a tanfolyamok ideje alatt a községben tartózkodtak, részt vettek a választás előkészítésében, sokat segítettek a pártszervezeteknek, tsz vezetőségnek és a különböző tömegszervezeteknek. Szentimrefalván a községi KISZ szervezetet Kalmárja elvtárs segítségével szervezték újjá. Hárskúton a nagy hótól elzárt község élelemmel való ellátásában működött közre Káldi József propagandista. A falvak lakossága és a propagandisták között közvetlen, bizalomteli kapcsolat alakult ki. Az előadó elvtársakat felkeresték legkülönbözőbb problémáikkal, gyakran még apró családi ügyeikben is hozzájuk fordultak. A budapesti X. kerületi proparandisták és a tsz-tanság között állandó jellegű kapcsolat van kialakulóban. A tapasztalatok alapján mondhatjuk, hogy a téli tanfolyamokban látjuk a falusi pártoktatás legcélravezetőbb formáját. Ezért a jövő évben az idei tanulságok felhasználásával a megye valamennyi községében megszervezzük e tanfolyamokat. Beszteri Béla a megyei pártbizottság munkatársa. 1963. március 1. Népi táncegyüttes alakult Ajkán (Tudósítónktól) Ajkán eddig is működött több kisebb népi tánccsoport egymástól függetlenül, tevékenységüket azonban nem koronázta túlságos siker. A napokban azonban egyesített városi népi táncegyüttes alakult. Harmincketten vállalkoztak erre a feladatra az új együttesben. Valamennyien fiatalok, Húsz év alatti korúak. Vezetőjük Horváth Magda tanítónő. — ■■■......— A város kulturális életének irányítói úgy tervezik, hogy a táncegyüttes a közeljövőben összeolvad a megyében is egyre ismertebbé váló ajkai kórussal, valamint a timföldgyári művelődési otthon szimfonikus zenekarával. A három együttes közösen nagyszerű, impozáns műsorokat tudna produkálni. Első közös műsorukkal talán még ebben az esztendőben bemutatkozhatnak. (Giay Frigyes) ------------- A nevelők példamutatása jobb munkára ösztönzi a tanulókat Zirci járási tapasztalatok Az oktatás és a nevelés fejlődéséről készített jelentést a Zirci Járási Tanács művelődésügyi osztálya. Az 1962—63-as oktatási évben 5764 tanuló iratkozott be az általános iskolákba a járásban. A féléves tanulmányi átlageredmény 3,32. Ez megfelel az előző tanév hasonló időszakának: mindössze 0,06 századdal alacsonyabb. A bukási százalék 9,7 százalék, 3 százalékkal kevesebb, mint az előző tanév első félévi eredménye, viszont 2,3 százalékkal magasabb az év végi átlagnál. A beszámoló szerint a viszonylag magas tanulmányi átlag a magas bukási százalékkal párosulva egyes iskolákban arra figyelmeztet, hogy sokkal többet kell foglalkozni a gyenge képességű tanulókkal. A művelődésügyi osztály utasításában felhívta erre a pedagógusok figyelmét. A mulasztási átlag tanulónként az első fél évben 2,36 század nap — valamivel javult. Jelenleg öt iskolában folyik gyakorlati oktatás. Ez a munka kielégítő a zirci és a bakonyszentlászlói általános iskoláknál, hiányos azonban Bakonybélen, Tésen és Dudaron, ahol nemcsak a felszerelést kellene bővíteni, hanem a nevelésben is vannak hibák. Örvendetes, hogy a tanulók és az iskolák egyre többet kísérleteznek az új oktatási reform szellemében, megismerik a termelőmunkát, közelebb kerülnek az élethez. Az úttörők minden iskolában szerveztek közös munkát. Dolgoztak a termelőszövetkezetekben, az őszi betakarítási munkáknál, parkosítottak, hulladékot gyűjtöttek. Különösen jó eredményeket értek el a faültetésben a veszprémvarsányi és bakonypéterdi úttörők, akik a tantermek és egyéb iskolai helyiségek takarítását is vállalták. A feladatok végrehajtását ők maguk ellenőrizték. A cseszneki és zirci általános iskolákban társadalmi bíróságokat alakítottak, ezek foglalkoztak a rendbontó gyerekekkel, eredményesen. A nevelők egy része azonban még mindig nem szívesen kapcsolódik be az úttörő rajok munkájába, pedig a példamutatás elengedhetetlenül szükséges. Az új tanévben a dolgozók oktatása is sokat fejlődött. Tavaly a járásban négy helyen működött dolgozók iskolája 79 hallgatóval, az idei tanévben pedig már tizenegy községben szerveztek dolgozók iskoláját 250 részvevővel. Miért veszett el a pipa a zirci bisztróban? lvastam egy karcolatot, arról szólt, hogy egy idős falusi asszony bement az eszpreszszóba, feketekávét fogyasztani. Egyik legnevesebb prózaírónk meg Miskolcról írta, hogy a szállodai szobaasszony már kulturálódik, azaz a szálló körüli étterem demokratizálódik. Mert, amikor reggel fölkelt, s az étteremben fogyasztott valamit, vele szemközt ugyancsak fogyasztott valamit a szobaasszony, mint vendég. Én ezekben a dolgokban már rég nem látok semmi újdonságot. Ilyesminek a megírása végett tollat sem ragadnék. Hogy bemegy egy „egyszerű dolgozó”? Azért tettem idézőjelbe az egyszerűt, mert nem tudom, ki az egyszerű mama. Hogy például én lehetek-e a magam munkakörében, ha nagyon akarok. És a minisztériumi főosztályvezető feltétlenül nagyszerű-e, másszerű-e? Közelebbről: vannak egyszerűek, no és még milyenek? ... Szóval ma már, ha nem is egészen, természetes, hogy a munkás- és parasztember sem szégyelli a preszszót, a kulturált éttermet, mindaddig, amíg az nem drága. És az sem nagyon érdekes — legföljebb az alkoholizmus elleni harc szempontjából —, hogy mit fogyaszt. Inkább az, mit csinál itt? (Erre persze hatással van az ital is, sokszor erősen, de inkább a természete.) Mit csinál, mire vigyáz? Mit változik? Minderről elmond egyet és mást az az elveszett, zirci pipa. Idős parasztember ült a bisztróban, sört ivogatott, ds amikor menni akart, sehol sem találta a pipáját. Kereste, mert az biztos, hogy elhozta. Aztán „Laci” a főúr is kereste. Egy fiatalabb kiszolgáló is. Végül a presszóskisasszony, meg a vendégsereg is. Én is, kollégámmal, az asztalok alatt. A pipa nem volt sehol. Nagysokára azonban előhúzta nagykabátja belső zsebéből, csúfolva önmagát: „Hiszen én tettem ide, már tudom. Bejöttem, szívtam egy pipával, aztán az ilyen pipa már csorog, ha leteszik az asztalra. Gondoltam, hogy nem teszem le. Inkább a belső zsebbe. Onnan a szaga se jön ki. Tudom már .. .Több kulturált éttermet, presszót, cukrászdát a munkás és paraszt lakta vidékeknek! Nem egyszerűen azért, mert már bemerészkedik ilyen helyekre az „egyszerű dolgozó” is. Inkább azért, mert itt is kezd „nagyszerűbbé” válni. A csöpögő, bűzös pipát nem vehették elő az uraság irodájában, itt másért nem csöpögtette, hiszen a főurat Lacinak, meg fiainak titulálta, a vendégeket nagyrészt ismerte, tegezte. A jómodor a díszes, falaknak, a szőnyegeknek, a kialakult közszokásoknak, a kulturált környezetnek szólt. Éppúgy, mint az ugyancsak szép, modern, nagystílű sümegi étteremben és preszszóban a helyi termelőszövetkezet zárszámadó ünnepségén részvevők jómodora, az a széles paraszti körű mulatság az előkelő helyiségben zajlott le, s Tóth Zoltánné, a Várétterem vezetője azt mondja: „Gyönyörű volt. Még sok sár sem maradt utánuk. Pedig egy bál után, kérem ...” No és Bakonyszentlászlón, az, ugyancsak szép, modern, televíziós, magnetofonos és angolvécés eszpresszóban? Itt is „szép, jólnevelődött” társaságok alakulnak ki rendre. Kicsinyenkint sok mindent megrögzít az ember a jóból, a szépből, új szokásaiból. Hazavisz, megrögzít. A bisztróba nem lehet koszos csizmában, szutykos ingben menni, mert nem szokás. A gyakoribb ingváltás, csizmatisztítás és még sok minden tudatos szokássá érik. Bizonyos trágárságok, duhajkodások elhagyása sem csupán a pedagógiai nevelés hatása, hanem az egyre kulturáltabb szórakozóhelyeké is. Ennek a vendéglátói kultúrának megvan a maga helye, nem csekély szerepe a közösségi élet, a kultúra fejlesztésében. Meglesz az ugyancsak földművesszövetkezeti, hamarosan felépülő berhidai, modern kisvendéglőnek, a nemesvámosi és gyarmati új vendéglátói üzemnek. Nem vitás, fontos, hogy ezek a szórakozóhelyek nyereségesek is legyenek. A zirci és a bakonyszentlászlói bisztró, illetve eszpresszó jó forgalmat bonyolít le. A sümegi Várétterem forgalma is szépen nő. De nyereségesek ezek a művelődés szempontjából is. Túlzásként hathat, de kétségtelen: ha a paraszt általánosságban inget vált „hétközben” is, ezzel sokat nyer egész társadalmunk; az ilyesmire pedig a kulturált helyiségek gyakori látogatása is szorítja, készteti. Hogy mit ér társadalmunknak a parsztingváltogatása? Vagy a munkásé? Azonkívül, hogy erőt, egészséget, — s ez önmagában véve is két nagy szó — változást a művelt élet, a megteremtendő szocialista világ irányába. A kulturált környezet áldás az embernek. Nemcsak bizonyítéka a javuló életnek, hanem feltétele is. És még a legeldugottabb, legrégibb vendéglátói helyek is kultrálódhatnak, szépülhetnek. És — a tervek szerint — fejlődnek is. Azt mondják, hogy még elég sokat kell takarítani a kulturált falusi bisztrókban, cukrászdákban. Azért, hogy minden megmaradjon szépnek, kedvesnek. Itt ugyan már nem vágja bele a legény a bicskáját a parkettába, vagy a zongorába, mint némely még meglevő, füstös kocsma ajtórámájába: „Aki legény, az vegye ki!” De a falusi sár ilyenkor oly tisztességtelenül tapad, hogy nem lehet a bisztró ajtajában rendesen lerugdalni, ami odáig ráragadt. És anélkül sincs, hogy valaki ne taszítana le jókedvében egy poharat a kis, üveglapos asztalkáról. De fizet érte szépen! És kap megvető pillantásokat! A takarítás nem olyan könnyű, mint a nagyobb városokban, de — sok példa, egy ellen — a kulturált szórakozóhely falun is megmaradhat annak, aminek készült. Teléhány napja megint jártam a zirci bisztróban. Jó ételt főznek ott. A zene napközben a mennyezetből árad, apró lyukakon. Itt van a rádió hangszórója „Laci”, a főúr (bocsánat, ha csak felszolgáló) lecsavarta a rádiót, mert Puccini egyik operájából közvetített részleteket. És nem találta olyannak a vendégsereget... Mire egy munkásféle ember szó szerint azt mondta neki: „Hagyd, Laci, mink szeressük!” Még nem tudja helyesen mondani, hogy mi szeretjük, viszont kellett már neki az opera muzsika is ... Sokra megyünk mi még! Ez világos. Világos és egyben örvendetes. Pozsgai Zolti-i