Napló, 1963. szeptember (Veszprém, 19. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-19 / 219. szám

2 OSTORNYELEK N­A­PLÓ Kincsesbánya a művelődési otthonban Az emberek nagyon korán be­ültek a TV-készülékek elé. Nem­csak azért, mert tudták: nemzet­közi labdarúgómérkőzés idején kevés a szék, de még az állóhely is a művelődési otthonban, ha­nem azért is iparkodtak, mert tudták, hogy a mérkőzés előtt a tanító odaáll a készülék mellé. Beszél az országról, ahonnan köz­vetítenek, az emberekről, akik majd a gólok utáni pillanatokban feltűnnek a képernyőn. Mindent elmond, ami ,­lejéből és ismere­teiből futja. Az ország jónéhány falujában bevett szak."­s ez és még sok más hasznos, érdekes ötlet, amely a művelődési otthonok kiválasztott termeibe bevonult a televízióval együtt. Nem kellett hozzá köz­ponti irányítás, általános irány­elv, módszertani útmutató. Minde­nütt, ahol a művelődési ház ve­zetői felismerték, mit jelent a te­levízió bevonulása a falusi nép­művelési életbe: ott sürgősen gon­dolk­odni kezdtek, hogyan lehet a TV és a művelődési otthon „bé­kés egymás mellett élését” meg­szervezni, hiszen minőségileg vál­toztak meg a népművelési munka körülményei. Az első lépés rendszerint az volt, hogy a művelődési házak nyomtatott, vagy festett műsor­plakátjaira felkerült a felirat: a televíziós napokon közvetítés a klubszobából. (Néhol­— feleslege­sen — az egyforintos belépőre is figyelmeztettek, pedig jobb nem kérni k­ülön pénzt a televízióért.) Ahol igazán felismerték, mi­lyen kulturális kincsesbányát vá­sároltak öt-hatezer forintért, mi­lyen díjását, amelynek a végén vizsgát tehetnek, képesítést szerezhetnek a néző hallgatók.) A művelődési otthonokban mű­ködő szakk­örök és művészeti cso­portok számára is kiváló lehető­ségeket biztosít a televízió. Több helyen a szakkörök, öntevékeny csoportok próbáit, foglalkozásait már úgy szervezik, hogy azok kapcsolódjanak a televízió meg­felelő műsorszámaihoz. A legfejlettebb forma kétségte­lenül a televíziós klub, ahol a nézők már nemcsak alka­lomszerűen találkoznak a képer­nyő előtt, hanem meghatározott terv, program jegyében. (Ami ter­mészetesen nem azt jelenti, hogy a TV-klubok tagjai nem elsősor­ban szórakozni akarnak a készü­lék előtt. Csupán arról van szó, hogy a szórakozást szerencsésen összekötik az önműveléssel.) TV- klub egyelőre meglehetősen ke­vés van az országban. A felhasználás variációi tehát majdnem kimeríthetetlenek, hi­szen ahány műsor, annyi új ötlet születhet, ám kétségtelen, nem ártana, ha a televízió legalább a műsorának gerincét képező prog­ramokat nemcsak egy héttel elő­re közölné, mert ez nagyon meg­nehezíti a szervezést, hanem leg­alább egy hónapra előre közre­adná a legfontosabbakat az elő­zetes tervekkel dolgozó művelő­dési házak munkájának megköny­­nyítésére. S igaz, ugyan, hogy az induláshoz nem kellett központi irányelv, módszertani útmutató, azért nem árt a tapasztalatok közzététele. A Népművelési Inté­zet készített is egy érdekes, hasz­nos kis füzetecskét e tárgykörben — onnan valók a fenti példák —, de ezt a kis füzetet sajnálatos mó­don ígér, kevés művelődési ott­honban ismerik. Ha jobban köz­kézen forogna, ez a televízió és a népművelés kapcsolatait vizs­gáló kis könyvecske, az nagy hasznára volna nemcsak a falusi, de a városi művelődési otthonok vezetőinek, s így közvetve láto­gatóinak is. Bernáth László lehetőséget kaptak a kezükbe, ott a legkülönfélébb módokért hasznosítják a televí­ziót. A labdarúgás népszerűsége, az említett példában, nagyszerűen segíti a földrajzi ismeretterjesz­tést. A színházi közvetítések, iro­dalmi estek ugyancsak kitűnő le­hetőségekkel bírnak, hogy kiegé­szüljenek az irodalmi ismeretter­jesztés helyi formáival. Szívesen hallgatják a nézők a közvetítés előtt az íróról, a korról, a bemu­tatott mű koráról, színháztörté­netről, filmtörténetről, esztétikai törvényszerűségekről szóló rövi­­debb ismertetéseket. Nagyszerűen kapcsolódhat a helyi könyvtár propagaidamunkája is a televí­zióhoz. A különböző televíziós szaktanfolyamok, ismeretterjesztő műsorok már csak a helyi szervezést kívánják .Tervbe­­ vette a televízió olyan kisseőgazdasági szaktanfolyam­án­ Filmet készítettek falujuk történetéről a kü­lsővati honismereti szakkör tagjai Az 1950-es évekig Külsővat községben csak az apáról fiúra szálló mondák hirdették a telepü­lés ősrégi eredetét. Egy-két írá­sos dokumentum utalt a török időkre, de régészeti leletekkel nem tudták alátámasztani az öre­gek meséit. Már-már kitalált mondának vették a falusiak, hogy a községük több mint ezeréves, amikor a mezőgazdaság gépesíté­sével a traktorok egymás után forgattak ki a földből több száz, sőt több ezeréves cserépdarabo­kat és más régiségeket. Ezek ösz­­szeállításával a régészek követ­keztetései szerint a község terü­lete évezredek óta szervezett te­lepülés. Az ősember pattintott baltáit, római kori oltárt és szá­mos leletet találtak a török hó­doltság idejéből is. Nem szűköl­ködik a község a magyar törté­nelem nagy eseményeiben sem. Itt nevelkedett Béri Balogh Ádám, a híres kuruc vezér, és többször volt vendége a község­nek Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér is. A fontos leleteket, dokumentu­mokat a honismereti szakkör gyűjtötte össze, amelynek csak­nem az egész falu lakossága tag­ja. Nemrégen filmfelvevőgépet vásároltak és negyvenperces film­ben dolgozták fel a falu történe­tét. A filmben bemutatják a le­leteket és a külsővállak szorgos ásatási munkálatait is. A negy­venperces filmet levetítik a szom­szédos községekben is. Bemutatjuk a színház­ak­ művészen Berrtha Zsuzsa és Darázs Léna Különös sorsok vannak. Az emigráns író Bartha Sándor és Kassák Erzsébet lánya, Zsuzsa, Bécsben született. Moszkvában cseperedett fel s végezte el a színészi szakot. Utána Budapes­ten lett rendező, majd a Madách Színház igazgatója. S, hogy anya­nyelvét gyakorolja — orosz is­kolába járt! — a Déryné Szín­házban vállalt szrepeket. Utá­na a Nemzeti Színházban rende­zett, majd ismét Moszkva­ aspi­­rantúrára ment vissza. — Kint Moszkvában egy érde­kes produkcióm volt, erre szíve­sen emlékszem vissza. Szigligeti: A cigány című darabját rendez­tem a moszkvai Cigány Színház­ban. Sárközi István írt hozzá ze­nét és „magyar csoport” dolgo­zott, rendezőtől a jelmezterve­zőig, mind magyarok voltak ... Nagy sikere volt a darabnak. Utá­na hívták Voronyezsba a „Néma leventé”-t magyar ízűvé tenni. .. Aztán újra itthon: rendezés a TV-ben. Kisfilmek, verses össze­állítások fémjelzik munkáját. Ta­valy Egerben is dolgozott, Kál­lai: Férjek a küszöbön című da­rabját rendezte. — Szeretnék egy kicsit meg­pihenni itt Nem szellemi és fi­zikai értelemben — lelkileg. Most már huzamosabb ideig egy mű­vészgárdához tartozni­ . Nem mondom, még dolgozom majd a TV-nek, de olyan jó lesz egész szívvel idetartozni. És először is — de ez még csak terv, ha úgy tetszik: ötlet — szeretnék erről a kedves városról. Veszprémről egy kisfilmet készíteni a TV-nek. Nem győzök betelni a szépségé­vel és szeretném ezt mások szá­mára is felfedezni, megmutatni... — Az első feladatok? — Amit már tudok: Razor : Va­csora előtt című darabja. Szere­tek orosz darabokat rendezni, kü­lönösen a szovjet ifjúság áll kö­zel szívemhez. Szeretem ezt a nemzedéket, úgy érzem, jól is­merem világukat, problémáikat. Ezt szeretném a darabban is be­mutatni. — Elsősorban rendező­ként jöttem, de ígérték: szerep is jut. És még egy kedves feladat: az ösztöndíjasoknak drámatörté­neti sorozatot vezetek majd a színészképző stúdióban. Tele va­gyok tervekkel, ambícióval! Bol­dog vagyok, hogy olyan kedvesen fogadott a színházi közösség és nagyon kíváncsi vagyok a veszp­rémi közönségre. Darázs Lénát már az első be­mutatón, a „Nem élhetek muzsi­kaszó nélkül” egyik paraszt ka­rakter szerepében láthatjuk, ő lesz Kisvicákné. — Nem volt töretlen vonalú színészi pályám, sajnos éveket kellett kihagynom kisfiam miatt. Debrecenben kezdtem — a „Ta­más bátya kunyhója” darabban Elisa szerepével — majd Pesten a Vígszínházban voltam hét évig. Sok szerepem volt, gazdag, szép évek ezek — Úgy mondja, mintha régen lett volna. Pedig a kihagyott három év sem volt kiesés! — Nem, irodalmi színpadi szereplések és rendezések tették változatossá. És felfedeztem ma­gamnak József Attilát.. Most is rendezek a pesti Somlai Iro­dalmi Színpadon több műsort. És filmeztem, is közben: egy-egy ka­rakter szerepem volt a „Vince”, „Pesti háztetők” és ,Isten őszi csillaga” filmekben — Az első veszprémi szerep? — örültem neki, jól megfor­málható parasztasszony ez a Kis­vicákné. Két régebbi jó szerepem rokona, Kodolányi „Földindulás”­­ának Weintraubnéja, sőt úgy ér­zem Gogol: ,,Leánynéző”-jében játszott parasztlány, Dunyácska is hasonló. Közel állnak hozzám a karakter szerepek. Most mond­jam, hogy szeretném, ha első szerepem. Kisvicákné jól sikerül­ne? Ez természetes... Most már szinte órák kérdése csak és el­döntheti a közönség: sikerült-e... (P. StÓkéft ___J»AAAAAAAAAAAAAA< Megalakult a fotó, film, magnetofon amatőrök nemzetközi ligája Szófiában megalakult az Egye­temes Eszperantó Világszövetség keretében a fotó, film és magne­tofon amat­őrök nemzetközi ligá­ja INTERNACIA LIGO de ES­­PERANTISTAJ FOTO, FILM, MAGNETOFON© AMATOROJ név alatt. Központja Szófia. Fő­titkára Donco Hitrov, a bolgár FILM-VILÁG szerkesztője lett. A Szövetség Esperanto Foto- Film Press tájékoztató szolgálat és újság szerkesztősége máris megkezdte munkáját és azt ki­terjesztette a föld valamennyi ál­lomására. Főszerkesztőjévé Pö­­löskey G. Árpádot, az Eszperan­­tista Újságírók Nemzetközi Szö­vetsége tagját, az ismert nevű fotó- és filmamatőrt választották­ három év időtartamra. A Szövetség hivatalos, negyed­évenként megjelenő Esperanto Foto-Film Press folyóirata a vi­lág első eszperantó nyelven meg­jelenő fotó, amatőrfilmes és mag­netofon szaklapja, mely 1984. év­ben Szófiában fog megjelenni. 1983. szeptember 19. Megjelent a Jelenkor legújabb száma A Jelenkor legújabb száma Csorba Győző, Pákolitz István, András Endre, Vámosi Pál, Szüts László, Lovász Pál, Sík Mihály, Győri D. Balázs, Pál József, Pol­gár István verseit közli. Három finn költő is szerepel a folyóirat­ban, e verseket Jávorszky Béla fordította. Szépprózai írással ez­úttal Mészöly Miklós, Várkonyi Mihály, Bohuniczky Szefi és Hu­­nyady József jelentkezik. Külö­nös figyelemre tarthat számot Mészöly Miklós: Ablakmosó cí­mű, irodalmi berkekben sok ér­dekes vitát kiváltó burleszktragé­­diája, melynek első részét kapja kézbe ezzel a számmal az olvasó. A Horizont rovat Gyenis József Hóból községről szóló riportját közli. A Vita rovatban tovább fo­lyik a Jelenkorban indított dis­puta: Lantos Ferenc írt cikket a képzőművészetről, Imre Farkas pedig a Tudomány és művészet címmel közöl cikket. A Jegyzet rovatban találjuk Csorba Győző: Levél Weöres Sán­dorhoz. Tersánszky J. Jenő: Em­lékek az Otthon körről. Sós End­re, Osvát Ernő és Csányi László: Gondolatok a modern rím eszté­tikájáról című írását. Sok érde­kes problémával foglalkozik e Széljegyzet rovat. A Jegyzet ro­vatban Kalász Márton, Rubin Szi­lárd, Demény Ottó és Nyerges András könyveiről találunk kri­tikákat, valamint két, a közel­múltban megjelent dunántúli an­tológiáról. PONTOS IDŐJELZÉS — Tudja, a kicsi jelzi a másodperceket... (Balogh Bertalan rajza)

Next