Napló, 1963. szeptember (Veszprém, 19. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-19 / 219. szám
2 OSTORNYELEK NAPLÓ Kincsesbánya a művelődési otthonban Az emberek nagyon korán beültek a TV-készülékek elé. Nemcsak azért, mert tudták: nemzetközi labdarúgómérkőzés idején kevés a szék, de még az állóhely is a művelődési otthonban, hanem azért is iparkodtak, mert tudták, hogy a mérkőzés előtt a tanító odaáll a készülék mellé. Beszél az országról, ahonnan közvetítenek, az emberekről, akik majd a gólok utáni pillanatokban feltűnnek a képernyőn. Mindent elmond, ami ,lejéből és ismereteiből futja. Az ország jónéhány falujában bevett szak."s ez és még sok más hasznos, érdekes ötlet, amely a művelődési otthonok kiválasztott termeibe bevonult a televízióval együtt. Nem kellett hozzá központi irányítás, általános irányelv, módszertani útmutató. Mindenütt, ahol a művelődési ház vezetői felismerték, mit jelent a televízió bevonulása a falusi népművelési életbe: ott sürgősen gondolkodni kezdtek, hogyan lehet a TV és a művelődési otthon „békés egymás mellett élését” megszervezni, hiszen minőségileg változtak meg a népművelési munka körülményei. Az első lépés rendszerint az volt, hogy a művelődési házak nyomtatott, vagy festett műsorplakátjaira felkerült a felirat: a televíziós napokon közvetítés a klubszobából. (Néhol— feleslegesen — az egyforintos belépőre is figyelmeztettek, pedig jobb nem kérni külön pénzt a televízióért.) Ahol igazán felismerték, milyen kulturális kincsesbányát vásároltak öt-hatezer forintért, milyen díjását, amelynek a végén vizsgát tehetnek, képesítést szerezhetnek a néző hallgatók.) A művelődési otthonokban működő szakkörök és művészeti csoportok számára is kiváló lehetőségeket biztosít a televízió. Több helyen a szakkörök, öntevékeny csoportok próbáit, foglalkozásait már úgy szervezik, hogy azok kapcsolódjanak a televízió megfelelő műsorszámaihoz. A legfejlettebb forma kétségtelenül a televíziós klub, ahol a nézők már nemcsak alkalomszerűen találkoznak a képernyő előtt, hanem meghatározott terv, program jegyében. (Ami természetesen nem azt jelenti, hogy a TV-klubok tagjai nem elsősorban szórakozni akarnak a készülék előtt. Csupán arról van szó, hogy a szórakozást szerencsésen összekötik az önműveléssel.) TV- klub egyelőre meglehetősen kevés van az országban. A felhasználás variációi tehát majdnem kimeríthetetlenek, hiszen ahány műsor, annyi új ötlet születhet, ám kétségtelen, nem ártana, ha a televízió legalább a műsorának gerincét képező programokat nemcsak egy héttel előre közölné, mert ez nagyon megnehezíti a szervezést, hanem legalább egy hónapra előre közreadná a legfontosabbakat az előzetes tervekkel dolgozó művelődési házak munkájának megkönynyítésére. S igaz, ugyan, hogy az induláshoz nem kellett központi irányelv, módszertani útmutató, azért nem árt a tapasztalatok közzététele. A Népművelési Intézet készített is egy érdekes, hasznos kis füzetecskét e tárgykörben — onnan valók a fenti példák —, de ezt a kis füzetet sajnálatos módon ígér, kevés művelődési otthonban ismerik. Ha jobban közkézen forogna, ez a televízió és a népművelés kapcsolatait vizsgáló kis könyvecske, az nagy hasznára volna nemcsak a falusi, de a városi művelődési otthonok vezetőinek, s így közvetve látogatóinak is. Bernáth László lehetőséget kaptak a kezükbe, ott a legkülönfélébb módokért hasznosítják a televíziót. A labdarúgás népszerűsége, az említett példában, nagyszerűen segíti a földrajzi ismeretterjesztést. A színházi közvetítések, irodalmi estek ugyancsak kitűnő lehetőségekkel bírnak, hogy kiegészüljenek az irodalmi ismeretterjesztés helyi formáival. Szívesen hallgatják a nézők a közvetítés előtt az íróról, a korról, a bemutatott mű koráról, színháztörténetről, filmtörténetről, esztétikai törvényszerűségekről szóló rövidebb ismertetéseket. Nagyszerűen kapcsolódhat a helyi könyvtár propagaidamunkája is a televízióhoz. A különböző televíziós szaktanfolyamok, ismeretterjesztő műsorok már csak a helyi szervezést kívánják .Tervbe vette a televízió olyan kisseőgazdasági szaktanfolyamán Filmet készítettek falujuk történetéről a külsővati honismereti szakkör tagjai Az 1950-es évekig Külsővat községben csak az apáról fiúra szálló mondák hirdették a település ősrégi eredetét. Egy-két írásos dokumentum utalt a török időkre, de régészeti leletekkel nem tudták alátámasztani az öregek meséit. Már-már kitalált mondának vették a falusiak, hogy a községük több mint ezeréves, amikor a mezőgazdaság gépesítésével a traktorok egymás után forgattak ki a földből több száz, sőt több ezeréves cserépdarabokat és más régiségeket. Ezek öszszeállításával a régészek következtetései szerint a község területe évezredek óta szervezett település. Az ősember pattintott baltáit, római kori oltárt és számos leletet találtak a török hódoltság idejéből is. Nem szűkölködik a község a magyar történelem nagy eseményeiben sem. Itt nevelkedett Béri Balogh Ádám, a híres kuruc vezér, és többször volt vendége a községnek Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér is. A fontos leleteket, dokumentumokat a honismereti szakkör gyűjtötte össze, amelynek csaknem az egész falu lakossága tagja. Nemrégen filmfelvevőgépet vásároltak és negyvenperces filmben dolgozták fel a falu történetét. A filmben bemutatják a leleteket és a külsővállak szorgos ásatási munkálatait is. A negyvenperces filmet levetítik a szomszédos községekben is. Bemutatjuk a színházak művészen Berrtha Zsuzsa és Darázs Léna Különös sorsok vannak. Az emigráns író Bartha Sándor és Kassák Erzsébet lánya, Zsuzsa, Bécsben született. Moszkvában cseperedett fel s végezte el a színészi szakot. Utána Budapesten lett rendező, majd a Madách Színház igazgatója. S, hogy anyanyelvét gyakorolja — orosz iskolába járt! — a Déryné Színházban vállalt szrepeket. Utána a Nemzeti Színházban rendezett, majd ismét Moszkva aspirantúrára ment vissza. — Kint Moszkvában egy érdekes produkcióm volt, erre szívesen emlékszem vissza. Szigligeti: A cigány című darabját rendeztem a moszkvai Cigány Színházban. Sárközi István írt hozzá zenét és „magyar csoport” dolgozott, rendezőtől a jelmeztervezőig, mind magyarok voltak ... Nagy sikere volt a darabnak. Utána hívták Voronyezsba a „Néma leventé”-t magyar ízűvé tenni. .. Aztán újra itthon: rendezés a TV-ben. Kisfilmek, verses összeállítások fémjelzik munkáját. Tavaly Egerben is dolgozott, Kállai: Férjek a küszöbön című darabját rendezte. — Szeretnék egy kicsit megpihenni itt Nem szellemi és fizikai értelemben — lelkileg. Most már huzamosabb ideig egy művészgárdához tartozni . Nem mondom, még dolgozom majd a TV-nek, de olyan jó lesz egész szívvel idetartozni. És először is — de ez még csak terv, ha úgy tetszik: ötlet — szeretnék erről a kedves városról. Veszprémről egy kisfilmet készíteni a TV-nek. Nem győzök betelni a szépségével és szeretném ezt mások számára is felfedezni, megmutatni... — Az első feladatok? — Amit már tudok: Razor : Vacsora előtt című darabja. Szeretek orosz darabokat rendezni, különösen a szovjet ifjúság áll közel szívemhez. Szeretem ezt a nemzedéket, úgy érzem, jól ismerem világukat, problémáikat. Ezt szeretném a darabban is bemutatni. — Elsősorban rendezőként jöttem, de ígérték: szerep is jut. És még egy kedves feladat: az ösztöndíjasoknak drámatörténeti sorozatot vezetek majd a színészképző stúdióban. Tele vagyok tervekkel, ambícióval! Boldog vagyok, hogy olyan kedvesen fogadott a színházi közösség és nagyon kíváncsi vagyok a veszprémi közönségre. Darázs Lénát már az első bemutatón, a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” egyik paraszt karakter szerepében láthatjuk, ő lesz Kisvicákné. — Nem volt töretlen vonalú színészi pályám, sajnos éveket kellett kihagynom kisfiam miatt. Debrecenben kezdtem — a „Tamás bátya kunyhója” darabban Elisa szerepével — majd Pesten a Vígszínházban voltam hét évig. Sok szerepem volt, gazdag, szép évek ezek — Úgy mondja, mintha régen lett volna. Pedig a kihagyott három év sem volt kiesés! — Nem, irodalmi színpadi szereplések és rendezések tették változatossá. És felfedeztem magamnak József Attilát.. Most is rendezek a pesti Somlai Irodalmi Színpadon több műsort. És filmeztem, is közben: egy-egy karakter szerepem volt a „Vince”, „Pesti háztetők” és ,Isten őszi csillaga” filmekben — Az első veszprémi szerep? — örültem neki, jól megformálható parasztasszony ez a Kisvicákné. Két régebbi jó szerepem rokona, Kodolányi „Földindulás”ának Weintraubnéja, sőt úgy érzem Gogol: ,,Leánynéző”-jében játszott parasztlány, Dunyácska is hasonló. Közel állnak hozzám a karakter szerepek. Most mondjam, hogy szeretném, ha első szerepem. Kisvicákné jól sikerülne? Ez természetes... Most már szinte órák kérdése csak és eldöntheti a közönség: sikerült-e... (P. StÓkéft ___J»AAAAAAAAAAAAAA< Megalakult a fotó, film, magnetofon amatőrök nemzetközi ligája Szófiában megalakult az Egyetemes Eszperantó Világszövetség keretében a fotó, film és magnetofon amatőrök nemzetközi ligája INTERNACIA LIGO de ESPERANTISTAJ FOTO, FILM, MAGNETOFON© AMATOROJ név alatt. Központja Szófia. Főtitkára Donco Hitrov, a bolgár FILM-VILÁG szerkesztője lett. A Szövetség Esperanto Foto- Film Press tájékoztató szolgálat és újság szerkesztősége máris megkezdte munkáját és azt kiterjesztette a föld valamennyi állomására. Főszerkesztőjévé Pölöskey G. Árpádot, az Eszperantista Újságírók Nemzetközi Szövetsége tagját, az ismert nevű fotó- és filmamatőrt választották három év időtartamra. A Szövetség hivatalos, negyedévenként megjelenő Esperanto Foto-Film Press folyóirata a világ első eszperantó nyelven megjelenő fotó, amatőrfilmes és magnetofon szaklapja, mely 1984. évben Szófiában fog megjelenni. 1983. szeptember 19. Megjelent a Jelenkor legújabb száma A Jelenkor legújabb száma Csorba Győző, Pákolitz István, András Endre, Vámosi Pál, Szüts László, Lovász Pál, Sík Mihály, Győri D. Balázs, Pál József, Polgár István verseit közli. Három finn költő is szerepel a folyóiratban, e verseket Jávorszky Béla fordította. Szépprózai írással ezúttal Mészöly Miklós, Várkonyi Mihály, Bohuniczky Szefi és Hunyady József jelentkezik. Különös figyelemre tarthat számot Mészöly Miklós: Ablakmosó című, irodalmi berkekben sok érdekes vitát kiváltó burleszktragédiája, melynek első részét kapja kézbe ezzel a számmal az olvasó. A Horizont rovat Gyenis József Hóból községről szóló riportját közli. A Vita rovatban tovább folyik a Jelenkorban indított disputa: Lantos Ferenc írt cikket a képzőművészetről, Imre Farkas pedig a Tudomány és művészet címmel közöl cikket. A Jegyzet rovatban találjuk Csorba Győző: Levél Weöres Sándorhoz. Tersánszky J. Jenő: Emlékek az Otthon körről. Sós Endre, Osvát Ernő és Csányi László: Gondolatok a modern rím esztétikájáról című írását. Sok érdekes problémával foglalkozik e Széljegyzet rovat. A Jegyzet rovatban Kalász Márton, Rubin Szilárd, Demény Ottó és Nyerges András könyveiről találunk kritikákat, valamint két, a közelmúltban megjelent dunántúli antológiáról. PONTOS IDŐJELZÉS — Tudja, a kicsi jelzi a másodperceket... (Balogh Bertalan rajza)