Napló, 1963. október (Veszprém, 19. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-01 / 229. szám

983. október 1 WAPt»e ­­j cikkeket keres egy gyár Kialakulóban a Fémfeldolgozó végleges profilja — Tovább nem mehet így. Nem lehet tűrni, hogy állandóan kap­kodjunk, máról-holnapra éljünk, „tűzoltómunkával” biztosítsunk megrendelést, hogy a tervet telje­síthessük — mondták többen is a veszprémi Fémfeldolgozó Válla­lat három üzemi pártalapszerve­­zetének augusztusi közös taggyű­lésén. Kinek a hibája ? Tény, hogy­ évek óta gondjuk, hogy mit gyártsanak. A gazdasági vezetők a pártszervezet vezetősé­­­gével közösen sokszor kényszer­­megoldásokhoz folyamodnak, hogy ne kelljen embereket elbo­csátani. 1960-ban az üzem hirte­len megnőtt és azóta állandóan visszatérő gond a megfelelő, ál­landó jellegű gyártmányok „ki­harcolása”. Minden év végén töp­rengeniük kell, hogy a követke­ző évi tervet miből teljesítsék. De ilyen élesen talán még soh­a sem vetették fel a gyár kommunistái ezt a kérdést, mint a taggyűlésen. Kétségtelen, hogy jogosan. E gon­dok nagyon megnehezítik a kom­munisták agitációs munkáját —­ sőt egyik-másiknak—, közöttük jó­­néhány műszakiban is kételyeket okozott, hogy az utóbbi években a meglévő gyártmányok mellett egyre többször vált szükségessé „hézagpótló gyártmányok” kere­sése. Tavaly, azért, hogy az éves tervet teljesíthessék, az utolsó idő­ben „szerezték” meg a mell­­fúrók gyártását. A gyors indítás — mint mindig — ez alkalommal is sok nehézséggel járt. Nincs elég idő a technológia kidolgozására, a tervezéssel egyidőben a gyártást is meg kell kezdeni. A gyár gazdasági és párt­veze­tői már évekkel ezelőtt kérték a minisztériumot, legyen segítsé­gükre a végleges profil kialakí­tásában. Akkor azt mondták: le­gyenek nyugodtak, ez a miniszté­rium feladata. Most meg, a mi­nisztérium egyik előadója sze­mükre vetette, hogy miért nem gondoskodtak maguk a profil megszerzéséről, mint minden vál­lalatnak, a Fémfeldolgozónak is rendelkezésére állt ehhez tíz esz­tendő. S mikor említették a ko­rábbi „megnyugtató” ígéretet, azt felelték: a vállalat hibája, hogy ebbe belenyugodott, ide­ csak 350 ezer darabot igé­nye a kereskedelem, kapacitá­suk viszont kétszer ekkora. A gyár dolgozói — elsősorban a jó szakmunkásgárda és a mű­szak­­ik — sürgetik a pártszerve­zetet hogy tegye lehetővé szá­­mukr­a, hogy képességüknek az eddiginél jobban megfelelő mun­kát végezhessenek, fejleszthessék szaktudásukat. Az állandó bizony­talanság rossz hatással van a dol­­gozókra. A fizikai munkások — főleg a betanított munkások — nagy részét évente többször is át kell csoportosítani. Ez minden esetben átmeneti keresetcsökke­nést okoz. Az emberek joggal kérdezik, hogy hol a tervgazdál­kodás? A pártszervezetnek, a kommunistáknak ilyen körülmé­nyek között rendkívül nehéz agi­tálni, igen nehéz magyarázni — többnyire csak magyarázkodhat­nak— hogy miért vált szükséges­sé ismét az átszervezés. Az országban számtalan gyár vált nagyüzemmé — úgy érez­zük, hogy a Fémfeldolgozó is jo­got tarthat erre — mondják nem­egyszer a párttitkárnak — s az üzem jövőjéért a pártszervezetet is felelőssé teszik. A pártvezető­ségnek, a kommunistáknak való­ban szívügyük is a profil kialakí­tása, a jövő biztosítása. Az emlí­tett összevont taggyűlésen is több, ezt a célt szolgáló javaslat hangzott el. Többek között az is, hogy fel kell állítani kísérleti csoportot, amely kutatná azokat a termékeket, amelyek gyártását a Fém vállalhatná. A javaslat azóta már megvalósult. Ugyancsak ezen a taggyűlésen említette az egyik osztályvezető, hogy a Figyelőben megjelent egy cikk arról, hogy a harmadik öt­éves tervben a gáz­program ke­retében nagyon sok gáztűzhelyre, gázrezsóra van szükség, csak még nincs vállalat, amelyik gyártaná. A cikk nyomán elindultak a vál­lalat illetékesei, hogy megszerez­zék a gáztűzhelygyártást. Útjük sikerrel járt. A jövő évre 40 mil­lió forintos megrendelést kaptak. A gyárban már megkezdték a re­­zsók és az általuk tervezett újtí­pusú garzontűzhely-gyártás elő­készületeit. A prototípust decem­berben el akarják készíteni. Köz­ben a szifon-patron gyártás mel­lé megkapták a szifon-fejgyártást. Bizonyító tények A pártszervezet vezetősége né­ha már panaszkodik, hogy a sok utánjárás, amelyet a profil­szer­zés igényel, nagyon sok idejüket, erejüket igénybe vesz. De most már a tények mutatják, hogy erő­feszítésük nem volt hiábavaló, s e fáradozásukkal az üzem, az üzem dolgozói érdekét szolgálták. (Mikéné) Segít a miniszterhelyettes Természetes, hogy ebből levon­ták a tanulságot: elsősorban ma­guknak kell megtenni a lépéseket, hogy végre kialakíthassák a vál­lalat adottságainak, berendezésé­nek megfelelő , a lehető legki­sebb beruházással kialakítható profilt. Közben mégis kaptak se­gítséget. A megyei tanács vb. ülé­sen tárgyalt a Fémfeldolgozó gyártmánykialakítási, piac­szerzé­si gondjairól. Az ülésen György Gyula miniszterhelyettes elvtárs is jelen volt és támogatást ígért. Az ígéret hatását érzik is a vál­lalatnál. A városi pártbizottság is foglalkozott ügyükkel. Kérték, hogy profiljukat lehetőleg úgy alakítsák ki, hogy a város női munkaerőtartalékát fokozatosan felszívja. Ugyanis a tervek sze­rint­­ Veszprémben, a meglévő­kön kívül újabb üzemet nem lé­tesítenek. A másik szem­pont: a meglévő gyártmányok mellett nagy szériában előállítható termé­ket biztosítani. Képességüknek megfelelően korábban is voltak elképzeléseik, amiket csak részben sikerült meg­valósítani. A kereskedelemmel folytatott tárgyalások alapján a vállalat felkészült villamoskap­­csolók, kis automaták gyártására. A kereskedelem azt ígérte, hogy a második ötéves terv utolsó évé­ben ebből 7—800 ezer darabra ad m­egrendelést. Ezzel szemben az Érzékeny lélek ! ...Olyan csúnya­ dolog hazudni!... (Balogh Bertalan rejra) ■ Forint úr rendet csinál (~- avagy: a pénz beszél, a kutya ugat?) (IX.) Hírt adtunk arról, hogy Nemes­vámoson október 5-re befejezik a vetést. A sikert lehetővé teszi a gépi munka szervezettsége, a gé­pek jó kihasználása. (Mert nem akkor kell kettős műszakot szer­vezni, amikor már keze, lába le­fagy az éjszakásnak.) S ha az üte­met tartani tudják, december ele­jén már nem sok szántanivalójuk lesz! Mi a kettős műszak nyitja? Jól keresnek Mindenekelőtt az, hogy a trak­torosok biztosítva legyenek, így is megtalálják számításukat! Ebből lehet — kell is, — kiin­dulni. A nemesvámosi traktorosok két ------------— munk­aegységet kapnak egy-egy műszakra. És fél munkaegységet karbantartás címén. Minden reg­gel 6 és 7 óra között üzemanyag­felvételezés és I. számú karban­tartás van náluk. Mindezt, a több éves gépállomási gyakorlattal ren­delkező brigádvezető, Kövesz­ Sán­dor ellenőrzi, ő adja ki a „kar­­bantartási­ jegy”-et is (persze csak annak, aki rászolgált), ami alap­ján jóvá­írják a fél munkaegysé­get. A II. számú karbantartást szombat délutánonként, végzik el. Munkaegységenként harminc fo­rint előleget kapnak a traktoro­sok is minden hónap 15-én. Linsz­­majer János, az egyik MTZ fele­lős vezetője például 3300 forintot kapott legutóbb. Jól kerestek a többiek is. Tavaly 25 ezer normál holdnál is többet végeztek el a saját gépek. A tapasztalatokból átdolgozták az FM üzemanyagnormáját , jelen­tősen csökkentették — a „saját testükre szabták”. A megtakarí­tott üzemanyag értékének 15 szá­zalékát viszont kifizetik a trakto­rosoknak. Az MTZ 1-es vezetője például 75 forinthoz jutott ilyen címen az elmúlt dekádban. Az éj­szakások is Aznaponként cseré­lődnek és — ez természetes — 15 százalék pótlékot is kapnak. Ellentétben a gépállomásokkal, a szerelők is közvetlenül érdekel­tek a gépek teljesítésében. Min­den száz traktor-műszak után tíz­­tíz munkaegységet kap a műhely. Négy szerelő osztozik ezen. Egyéb­ként is 60, illetve 65 munkaegysé­get kapnak havonta. Ámbár több­höz is hozzájuthatnak, a beterve­zett, de fel nem használt anyag­alkatrész költség 15 százaléka őket illeti! Ezen a címen is évi 10—15 ezer forint együttes jövedelmet érhetnek el a műhelyesek. Pénz minden hónapban Nem is szorulnak noszogatásra. Négy-öt nap alatt elvégeznek egy­­egy főjavítást, átlag 8—10 ezer forintból. A gépkiesés alig-alig van. Minden normál hold 66,91 fo­rintba került tavaly. Mégis — a gépesítés részösszegének kifizeté­se után is — 300 ezer forint meg­maradt ebből a másfél millióból, amit a gépi munkára terveztek, amennyit az előző évben is kifi­zettek. Pontos számok ezek. Farkas­, Sándorné, ötévi gépállomási gya­korlat után, az ottani módszerrel (tasak-rendszer stb.) munkálta ki őket. Minden csavar, minden csa­­varmozdítás annak a gépnek a törzslapjára kerül, amelyiket illet. Külön brigádvezető irányítja a gépeket a főagronómus utasítása alapján. Egy-egy kényesebb mun­kát évről évre ugyanazon személy végez. Például Csornai Lőrinc nyi­tott sort a burgonyának, ő töltö­gette, ő is szedi. Csoda-e, hogy 10 —12 holdat kiforgat naponta? A közösnek is, a traktorosnak is előnyös ez, így volt a silónál és máshol is. S mivel a tsz jó feltételeket biztosít a traktorosoknak a több keresethez, minden hónapban biz­tos pénzt ad kezükbe: követelhet is! Meg is teszi. Amikor az egyik műtrágyaszóró csapágya zsír­hiány miatt ment tönkre, a vele dolgo­zók, a teljesítés arányában térí­tették meg az okozott kárt. Mindenki haszna Olykor-olykor azért hallani a faluban: sokat keresnek a trakto­rosok! Igaz is. De — ámbár ezt senki nem vitatja —sokat is dol­goznak, s ez kétszeresen is hasz­nos a közösnek. Az egyik kombájnos például 650 holdat vágott le, két és fél ezer forinttal többet keresett, mint két társa, akik együtt 210 holddal kevesebbet végeztek. Megtette helyettük a gépállomás, 36 ezer forintért. Inkább ők kerestek vol­na többet! S ha egy-egy Trabant, traktoros­ gazda­ lel, annak hasz­nát előbb érzi a falu, mint akei bent ül! Horváti* Istai­* Tanácsok — 6 érán keresztül Gondok a nyugdíj körül — akik még dolgoznak Hova lettek a régi függetle­nített vezetők? Mit csinálnak, ho­gyan élnek? Dolgoznak-e vagy megsértődtek? És még egy sor kér­dés, amire jó lenne választ kap­ni. Azután mentek a meghívók a Bányász Szakszervezet veszprémi trösztbizottságáról, összegyűltek vagy negyvenen. Nem értekezlet volt ez, baráti be­szélgetés. Csak 5 percet beszélt az „előadó” — ennyi feltétlen kel­lett az üdvözléshez, aztán átadta a szót a meghívottaknak. Beszél­tek is azok, vagy hat órán ke­resztül. örvendetes dolog, ahogy ezek az emberek jelenleg a szakszerveze­ti munkát értékelik. Erről beszél­tek és arról ami nem tetszik ne­kik. Sokszor megfeledkeznek róluk, mivel már nem vezetők. Van akit törvények sértenek, mert bár már koruknál fogva jogosultak a nyugdíjra, de mint volt függetle­nítettnek nem ismerik el a föld­alatti időt, pedig akkor is napon­ta járták a bányát. Egyesek elmaradtak, mert csak dolgoztak, nem volt idő a tanulásra. Erről most úgy nyilat­koznak, hogy van aki beosztásá­nál fogva a munkahelyén is ta­nulhat azután vállalati gépkocsi is rendelkezésére áll, míg mások számára a legelemibb segítséget sem adják meg. Bizony sok igaz­ság van ebben és lehetne is raj­ta változtatni. A szakszervezeti vezetők tekin­télyéről is sok szó esett. Egyesek nem dolgoznak megfelelően. Sok­szor a gazdasági érdekek mellett elsikkad az ember. Emberségből sokat kell tanulni még egyes ve­zetőknek — tanácsolták joggal. — Akkor nem folytják el a bírálatot burkoltan, jobban elismerik a tár­sadalmi munkát. A megjelent volt függetlení­tett vezetők 95 százaléka ma is aktív szakszervezeti munkás. Bi­zalmi, sz. tag, vagy éppen a szakmaközi bizottságokban dolgo­zik. Ha más nem, hát ez is mu­tatja, hogy mennyire érdemesek a bizalomra, nem szabad róluk megfeledkezni. Oly nagy erőt kép­viselnek, hogy bűn lenne lemon­dani róla. Hat órán keresztül ta­nácsok egész sorát kapta a tröszt­bizottság, de kaptak itt ezek a volt vezetők is Bizalmat, ami ha van, szárnyat ad az embernek a munkához. A hűvös, párás Bakonyvidéket a már kialakult hagyományok sze­rint úgy könyvelték el a szakem­berek, mint a gyümölcstermesz­tésre kevésbé alkalmas környé­ket. Fákat csak a háztáji gazdasá­gokban neveltek és a melegebb dűlőket még az egyéni gazdasá­gok idején direkttermőkkel tele­pítették be. Az értéktelen szőlő és a majdnem vad gyümölcsfa fajták elfoglalják a nemesebbek­nek is alkalmas területet, ezért elhatározták, hogy ezek helyére és egyes védettebb területre nagyüzemi gyümölcsösöket tele­pítenek. Az új gyümölcsösök fajtáit hosszas megfigyelések után állí­tották össze. Az akispusztai ter­melőszövetkezet kiváló minőségű jonathán almája igazolta az ízle­tes gyümölcs létjogosultságát a Bakony hegyvonulatban, sőt sajá­tos párás éghajlata miatt az al­matermés még hosszabb ideig tá­rolható, mint Szabolcs megyében. A lankás déli lejtőkön jól vizsgá­zott az őszibarack is, és kiválóan a saszla. A három gyümölcsfajta rövidesen meghonosodik a vidé­ken. Ezekben a napokban mint­egy 300 holdat készítenek elő az őszi és tavaszi telepítésekre. A gyümölcsben szegény vidéken most mintegy 70 hold direkttermő szőlőt irtanak ki, s nemsokára Łaszla foglalja el a helyét. ■<*»■- ■ Laszla a direkttermők helyén Őszibarack és Jonathán alma — Csaknem 300 hold új gyümölcsös a Bakonyban .

Next