Napló, 1963. november (Veszprém, 19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-09 / 262. szám

IMS, november 9. Húszezer traktorvezetőt képeznek ki a télen a mezőgazdaság részére Az idei őszi mezőgazdasági munkáknál az egyik legtöbb gon­dot okozó probléma a traktoros­hiány volt. Fokozatos megszünte­tése nagy feladatok elé állítja a mezőgazdasági szakoktatást. Az alapfokú traktorvezető-kép­zés szervezeti formáját az idén is a három hónapos üzemi tanfo­lyamok alkotják, melyek közül néhány már meg is kezdődött. Mintegy 400 mezőgazdasági üzem­ben — állami gazdaságban, gép­állomásokon és arra alkalmas termelőszövetkezetekben — össze­sen 484 tanfolyamot rendeznek csaknem 20 000 hallgató részére. A hallgatók száma 20 százalék­kal nagyobb, mint ahányan tavaly traktorvezető képesítést nyertek. A résztvevőknek mintegy három­negyed része termelőszövetkezeti tag, a többiek állami gazdasági és gépállomási dolgozók. A 20 000 új traktoros kiképzése igen nagy lépés ugyan, de a szükségletet tá­volról sem elégíti ki, mivel a kö­vetkező egy év alatt a traktorok száma is jelentős mértékben gya­rapodik. A tavalyinál jóval több, az el­gondolások szerint mintegy 5000 traktorvezetőt képeznek tovább gépész-szakmunkássá. A távlati tervek szerint a traktorvezetők mintegy 40 százalékának kell majd szakmunkás-képesítéssel rendelkeznie. Az eddiginél sokkal több ilyen szakemberre volna szükség máris, mivel növekszik a bonyolultabb gépek, gépi munka­­folyamatok száma. A gépészeti oktatás feltételei­nek javítására Vépen és Pétervá­­sáron mezőgazdasági gépészkép­ző szakiskola épül. Ezek részben már működnek is, a jövő évtől kezdve pedig egyszerre 600 illetve 800 gépész szakmunkást tudnak kiképezni. A CERUZAVÉG a régebben is, de tanultunk pattintott­ kő, bronz-, vas­kor­szakról, és ki emlékszik még milyen szakaszairól az embe­riség történetének. Ebben a gerinc­egyenesedési és fejtágító lépcsőzésben eljutottunk az ipari forradalom koráig, s mostanság arról beszélünk, hogy elkezdődött nálunk a szocializmus teljes fel­építése. Bocsánat a profánságért, de bizalmasan sokszor hívjuk úgy a mai időszakot: lángos korszak. Sajnos humorosnak tűnik ez az egész, pedig nagyon is komoly dologról van szó. Hogy is kezdődött? „Miénk a gyár, a föld, a bank!” Néhányan — akkor még igazán csak­ néhányan — nem a nép előtt álló korlátlan lehetőségeket lát­ták ebben, hanem azt, hogy ezentúl korlátozás nélkül bármit lehet csinálni a munkahelyen — munka helyett. Először csak a focimeccs, új divat, vendégeskedések és hódítá­sok megbeszélése került át estéről a presszóból — délelőttre a munkahelyre. Aztán jött a fekete is. A legutóbbi időben pedig „a második otthon” kezd véglegesen otthonná vedleni. Ominózus ku­tató intézetünkben nagy figyelmet fordítanak arra, hogy munkaidő kezdésre mindenki ott legyen. Óh formalizmus! Mert utána az in­tézetbe telepített csemegeboltban hosszú sorok állnak a reggeliért, amit a munkaidő rovására vidáman el lehet költeni. Sőt itt elvé­gezhető a délutáni bevásárlás is. (Bocsánat, hogy éppen ők jutottak eszembe, ötven másik helyett.) És a névadó, az általunk is hozsannázva fogadott lángos. Fe­­hérfityulas lányka karján ballag végig a városon és az mégcsak hagyján, ha olajos kilincs, fokhagymaszag fogad hivatalokban, üz­letekben — és nem lángos majszolás. Mindez állami vállalat által terjesztve, állam által fizetve, nyugdíjba beleszámítva! Nem csoda, ha a Nitrokémia klórüzemében szerelő értelmes nyugatnémet munkás magyar kollégáit látván ezt mondta: — Sok minden szép itt maguknál! De a legcsodálatosabb az, hogy ennyi munkával ilyen jól élnek! (P. A.) Ünnepélyes csapatgyűlések Veszprémben délelőtt ünnepélyes csa­­patgyűlésen emlékezett meg min­den veszprémi úttörőcsapat a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 46. évfordulójáról. Az ünnepségeken részt vett a hazánkban ideiglenesen állomáso­zó szovjet alakulatoktól 20 kom­­szomolista és 15 pionír. NAPLÓ Őrlőüzem épül Nemesgulácson Nemesgulács közelében új ás­ványőrlő építését kezdték meg. A költségek csökkentésére a terve­zők olyan műszaki megoldást vá­lasztottak, amely lehetővé teszi, hogy az új létesítmény egymaga láthassa el a két, korábban Buda­pesten lévő, leállított üzem mun­káját. A szakemberek arra is gon­doltak, hogy közelben legyenek az alapanyagot szolgáltató bá­nyák is. Az őrlő pontosan két bá­nya közé esik; az üzemtől egyenlő távolságra van Cserszegtomaj és Hegyesd is, ahonnan az okker festékalapanyagot, illetve a he­gyi krétát szállítják majd. Ol­csóbbá teszi még az üzem költöz­tetését az is, hogy nem kell kü­lön szállító pályát építeni. „Roham“ az étteremben Levelet kapott szeptember 6-án a Keszthelyi Községgazdálkodási Vállalat patkányirtással foglalko­zó részlege. A feladó a Veszpré­mi Vegyipari Egyetem menzave­zetője volt. Patkány invázióról pa­naszkodott és azonnal segítséget kért az üzemi vendéglátó és a vállalat között létrejött szerződés értelmében. A községgazdálkodá­si vállalat azonban füle-botját sem mozgatta és még szeptember végén is vígan lakmároztak a pat­kányok a pincében tárolt papri­kából, sőt a bátrabbjai a kony­hába is felmerészkedtek. A menza vezetője Zsürger Mi­hály közben többször írt levelet és központját a Bakonyvidéki Üzemi Vendéglátót is tájékoztat­ta a helyzetről. De az üzemi ven­déglátó sem fordított különösebb gondot a patkányokra s ezért az állatok közel három hétig a para­dicsomban érezhették magukat. Roham tizenkettőkor A patkányok nyomán — amiért élesen bírálta a menzát az egye­temi újság is — jónéhány más probléma került szóba és mind több lett a panaszosok száma. Elsősorban a hosszas sorbanállást kifogásolták a menza igénybeve­vői, é­s joggal. Ebédelés kezde­tekor hosszan kígyózó sorokban nemegyszer egy óra hosszat is kell várakozniok az étkezőknek. — Tizenkét órától fél háromig tart az ebédelés — mondja ezzel kapcsolatban a menzavezető. — A két és fél óra alatt 900 ebéde­­lőt kell kiszolgálnunk. Fél kettő után már csak 40—50 ebéd van hátra, mivel a többség délben megrohamozza az éttermet. Hiá­ba kértük az egyetem vezetőit a tanulók szakaszos kibocsátására, nem értünk el eredményt. Egy óra alatt pedig 60 700 embert le­hetetlen megebédeltetni. Így is olyan nagy a „hajtás”, hogy a konyhaszemélyzet állandóan pa­naszkodik és áthelyeztetését ké­ri, mint most a szakácsnő. — Több választékú ebéd van — adta a „roham” magyarázatát az egyik ebédelő — s a jobb étel egy óra alatt elfogy. Természetes, hogy mindenki elsőnek akar ebé­delni. Mindkét félnek igaza van! Mit lehet tenni? Javasoljuk: mint néhány esz­tendővel ezelőtt, már az előző nap írják ki a választékot, s azt különböző színű jegyekkel, vagy számokkal aznap meg is lehes­sen „váltani”. Az ebéd vételezé­sekor pedig a jeggyel együtt ezt is leadnák. A konyha így min­denkor fel tud készülni a válasz­tékigényre és a fiatalok sem lep­nék el az éttermet, hiszen a vá­lasztott ételhez egy órával később is hozzájuthatnak. Több segítséget a konyhavezetőnek Néhányan kifogásolják a kony­ha és az evőeszközök higiéniá­ját. Többnyire igazuk is van. Két­ségtelen nehéz feladat 900 evő­eszköz rendbentartása, de a kony­ha személyzetének is nagyobb figyelmet kell fordítani erre. Fel­tétlen intézkedniük kell, hogy a hűtőszekrény eddig még kiderí­tetlen okokból áradó bűze meg­szűnjön. A cukorégetés, amellyel jelenleg próbálják az átható sza­got ellensúlyozni, nem megoldás. Jogos kifogás a szabadon tárolt szemét is. A Bakonyvidéki Üze­mi Vendéglátónak sürgősen gon­doskodnia kell szeméttárolóról. Nem tudni ugyan, kinek a köte­lessége, a tulajdonosnak, vagy az üzemeltetőnek, de azt hisszük, egy olyan nagy vállalatnak, mint az üzemi vendéglátó, nem prob­léma a szeméttároló beszerzése. Igaz, nem gyűlhetne fel a sze­mét, ha a helyi Dózsa Termelő­­szövetkezet a szerződés szerint, rendszeresen elszállítaná ezt is, nemcsak a moslékot. Az üzemi vendéglátónak azonban módjá­ban állna az utóbbi megtagadá­sával kényszeríteni a szövetke­zetet a szemét rendszeres elszállí­tására. Éljen hát jogával! Gondoljunk a jövőre Ideiglenes megoldásokkal tehát enyhíthetők a menza gondjai. A hiba forrását azonban a kicsiny befogadóképességben kell keres­ni. Jelenleg 200 embert tudnak egyszerre ebédeltetni, és az egye­tem létszáma rohamosan nő. Az új 600 férőhelyes diákszálló fel­építésével pedig még nehezebb lesz a helyzet. Az egyetem tervez ugyan bővítést a közeljövőben, de ez mindössze 50—60 férőhelyet jelent. Az új menzát a második 600-as kollégium után szándékoz­nak felépíteni. Az egyetem veze­tőinek fel kell hívni az illetékesek figyelmét, hogy helyesebb volna a most épülő diákszállóval egy­­ütemben felépíteni az új menzát. Az üzemi vendéglátónak pedig addig is segítenie kellene a menza gondjain, elsősorban azzal, hogy hamarabb reagáljon üzemegység vezetőjének jelentéseire. (and­raunt ! Baj van a menzán? - Elmaradt a patkányirtás - Mi lesz néhány év múlva? Hitonypölöskén 24 millió forintos költséggel baromfi tenyésztő és nevelő épületeket létesítenek. A tMNSszerű épületeket jövőre adják át rendeltetésüknek. (Fotó: Szabó) 28 milliós csatornázás, vízvezetékbővítés, útépítés Javul a közvilágítás Keszthelyen Keszthely útvonalai, utcái je­lenleg inkább hasonlítanak csa­tatérre, mint közlekedési helyre. Az aszfaltra kihányva­­ a föld gyomra, s a sáncok mögött em­berek hajladoznak, lapátolnak, szerelnek. Valóban csatatér, küz­dőterep lett sok utca. Munkáske­zek küzdenek azért, hogy minden házba víz jusson, hogy a város csatornázása tökéletes legyen, hogy korszerű világítást kapja­nak a terek, az utcák, s senki ne szidja a hepehupás utakat. A legfontosabb feladat Erről, a városfejlesztésről be­szélgettünk Ács László vb elnök­kel. — Legfontosabb tennivalónk az alaplétesítmények, azaz az úthá­lózat kiépítése, a csatornázás, a villamosítás és a vízvezeték-bekö­tés — mondja. — Nem árulok el titkot, — s ezen a téren nem is vagyunk egyedül — ha azt mon­dom, hogy kevés a lakás. Építeni annyit nem tudunk, amennyi kel­lene, viszont jóval olcsóbb lesz az építtetés, ha a felsorolt alap­létesítmények már megvannak. Hogy műszaki nyelven mondjam, ha egy-egy területet már közmű­­vesítettünk. — Úgy tudjuk, hogy a legtöbb pénzt a csatornázás „eszi meg­’. — Igen. 1962-ben kezdtük, s ha minden jól megy 64-re be is fe­jezzük ezt a 28 milliós munkát, amelyből körülbelül 8 millión itt már elkészült. — Hol tartanak jelenleg? — Készen van a központi derí­tő és a két fővezeték. Jelenleg a Bem utcában, a Balatonparth­oz vezető Tanácsköztársaság útján dolgoznak a munkások. Ha a fő­vezetékek elkészülnek a város háromnegyed részén lesz csator­nahálózat, amelybe bekapcsoljuk az üdülőtelepet is. A munkákat a budapesti Vízműépítő Vállalat végzi. — Hogyan állnak a másik alap­létesítménnyel, az útépítéssel? Helyes alapelv­ ű Utat és járdát részben a KPM építteti, részben pedig mi községfejlesztési és költségvetési hitelből. Az út és járdaépítésnél az az alapelvünk, hogy elsősorban a munkáslakta területeket kell rendbehozni. Tavaly elkészült a Fő utca két járdája, a Balaton­hoz vezető járda, az új lakótele­pen a Vak Bottyán és a Bercsényi utca, a „Kis-Keszthelyen” 3 utca, a fenékpusztai gyárhoz vezető út, s a Galamb utca, ami a bölcsőde miatt volt fontos. —És ebben az évben? — Nem tudjuk ilyen ütemben építeni az utakat éppen a csator­názás miatt. Az idén összesen 8 út kapott aszfalt burkolatot, 13 ka­vicsozást, 3 utca járdát, 14 utca pedig járda-kavicsozást. A költ­ségvetésből eddig 1 500 000 forin­tot, a városfejlesztési alapból pe­dig 120 000 forintot költünk eb­ben az évben út és járdaépítésre. Jövőre a Bem és a Tanácsköztár­saság útjára is sor kerül. — A vízvezetékhálózatot mer­re és hogyan építették? — Részben beruházásból, rész­ben városfejlesztésből vettük a pénzt. A most épülő akadémiai kollégiumhoz vezető hálózat, va­lamint a Vöröscsillag és a Római út hálózata kész. A lakosság tár­sadalmi munkában vállalta az ár­kok kiásását és betemetését, így csak 500 000 forintba került. El­juttatjuk még a vizet Felsőma­­jorba, a volt cselédlakásokhoz, 15 utcában s az új településen végig. — Bővítik a villanyhálózatot is? Nem csak tervek . Modern fénycsővilágítást kap a főútról a vasútállomásra vezető szakasz, aztán a vasúttól a parkig vezető út. A Balaton­­parton a bazársorral egyidőben rakjuk le a kandelábereket. Az idén a Zsidi úton egy kilométer hosszan szereltük fel a villany­­égőket. Mindezek nem tervek, ponto­sabban nemcsak tervek, hanem olyan szükséges létesítmények, amelyekre néhány év múlva már nemcsak gondolnak. Nem kell gondolni rá, hiszem akkorra már meglesz. Sx. A 8

Next