Napló, 1964. január (Veszprém, 20. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-07 / 4. szám

1­4. január 1. Betétlap, valuta, vonatjegy Fontos tudnivalók a Csehszlovákiába utazók számára A kerületi, a megyei és a járási rendőrkapitánysá­gokon minden utazni szán­dékozó díjtalan kérdőívet kap, amelyet kitöltés után ugyanott bead. A kérdőívet nem kell sem a munkahe­lyen sem a lakókörzetben láttamoztatni. A kérdőív beadása után a rendőrha­tóság 48 órán belül kiadja az egy évre szóló betétla­pot. A kérdőívre 50 forin­tos illetékbélyeget kell ra­gasztani. A betétlap harminc napi csehszlovákiai tartózkodás­ra érvényes, de ha az utas harminc napon túl ott akar maradni, ezt a szándékát a betétlap kiállításakor kü­lön be kell jelentenie. Ha bárki még ugyanabban az évben ismét Csehszlovákiá­ba szeretne utazni, ugyan­ott jelentkezik, ahol a betét­lapot kiadták, s mindenféle újabb díj nélkül, azonnal lebélyegzik, illetve az újabb utat és tartózkodást enge­délyezik. A betétlappal kell jelent­kezni bármelyik IBUSZ illetve OTP kirendeltség­ben, ahol az utas 6 ezer forint értékben cseh koro­nát vásárolhat. Ez az összeg egy évi időtartamra szól, s ezenkívül az utas 200 fo­rintot vihet magával, amit Csehszlovákiában bevált­hat. Az utasok forintért meg­vásárolhatják vonatjegyei­ket, oda-vissza, vagy akár egész körutazásra is. ■ «4^» Napirenden: Az előszállítás Nemrég vizsgálatot tartott a Népi Ellenőrzési Bizott­ság a Sümegi Közúti Üzemi Vállalatnál. Amikor a terv­­lemaradás okaira került sor, a vállalat a 15. sz. AKÖV-re igyekezett háríta­ni a felelősséget, amely szeptemberben és október­ben nem szállította le a megrendelt kőmennyiséget. Ez igaz! A 15. sz. AKÖV kocsijait az őszi csúcsfor­galom, a mezőgazdasági be­gyűjtési munkák kötötték le, amely szerintük is fon­­tosabb a kőszállításnál. Egyetlen megoldás van: az előszállítás. Vállalata­ink — különösen a közúti­ak — azonban nem élnek ezzel a lehetőséggel, külön­böző akadályokra hivatkoz­va. Pedig csúcsforgalom idején megyénk kocsipark­ja így is kicsinek bizonyul. Tavaly szeptemberben 280 fuvarigényt kellett vissza­utasítani kocsihiány miatt Az év eleji hónapokban viszont —­ mint most is — közel 50 tehergépkocsinak nincs állandó fuvarja. Ilyen­kor kellene jelentkeznie a közúti vállalatoknak, hiszen a kő tárolása nem okoz problémát. Ebben az évben megyénk­ben 360 ezer tonna követ kell elszállítani.. A Me­gyei Szállítási Tanács ép­pen ezért kéréssel fordult valamennyi vállalathoz, és felsőbb irányító szerveihez, hogy teremtsenek lehetősé­get nagyobb mennyiségű anyag, elsősorban tömeg és szóródó áru előszállítására. S bár erre nincs rendelet, utasítás, de ha azt akarjuk, hogy az idén ne forduljon elő a tavalyihoz hasonló fennakadás , élni kell ez­zel a lehetőséggel. «■%» A dermesztő hidegekben, a hófúvásos napokon sokat beszéltünk — joggal — azokról az emberekről, akik kint dolgoznak. Azért, hogy mielőbb megindul­hasson az országúti forga­lom, hogy legyen elég tü­zelőnk, hogy ne szakadjon meg a telefonösszeköttetés, villanyvezeték ... hogy a természet jegesen szorító kezét elvonják tőlünk. So­kat tettek, talán többet is, mint amennyit meg lehet fizetni! Én a fagyos napokon mégsem rájuk gondoltam először. A postás bácsit lát­tam magam előtt, amint nagy csizmájával rójja a hegyi ösvényeket Cserszeg­­tomajon. Még a nyáron ta­lálkoztam vele, akkor a ve­rejtéket törölgette arcáról. Aztán a két ünnep között ismét összeszaladtunk. A meleg szobában ültem én, őt csaknem a jeges szél sodorta be. Olyan volt, ahogy elképzeltem. Nagy csizmák, a kék postáskö­­peny gallérja felhajtva, s mint a kisgyermekeknek, kívülről bekötve sállal. Pi­ros volt, szétcsípte, s köny­­nyet csalt szemébe a ku­tyaidő. Megörültünk neki. Levelet, újságot hozott. — Sokat ment ma? — kérdtem tőle. Legyintett. — Mint máskor. Har­minchat kilométert. Azt hittem viccel, hiszen a hegyközségben elég az első házig felkapaszkodni, máris kifullad az ember. Látta, hogy kételkedem: — Le van az mérve, ké­nem. Ketten vagyunk postá­sok a faluban. Harminchat kilométer pontosan az, há­rom nagy kerület. — De csomagot nem hord ki! — Azt nem kell — mond­ta, de a háziaszony közbe­vágott: — Nem-e? Nekem is mindig kihozza. Tudja, hogy öreg vagyok, nehezen visz a lábam! Mikuláskor, akkor is hozta a csomagot.A had örüljek... — Most már nem sok van hátra! — hárítja el a dicséretet. — Rövidesen nyugdíjba megyek. Nem is bánom, mentem én eleget. Tíz éve vagyok postás a hegyközségben. Tíz eszten­dőn át naponta harminchat kilométer! Hát ne tessék csodálkozni, ha elfárad az ember. A nyugdíj! A cserszegto­­maji téeszben sok a nyug­díjas, hat húszadika körül több ezer forintot visz a postás bácsi. — Ezt viszem e legszíve­sebben, ennek örülnek leg­jobban mondta. — Nem­sokára majd nekem hoz­zák! Éppen hogy csak fölenge­dett a fagyból, aztán maga elé lódította nagy, kopott táskáját és elköszönt. Akkor jutott eszembe, hogy a nevét nem kérdez­tem meg. Hát most így, név nélkül mutatom be a cser­­szegtomaji postás bácsit. Mert azok, akikhez minden nap bekopogtat — úgyis ismerik. A megyében pedig nemcsak egy hegy­község van, s nem egyet­len ilyen postás ... —Ige­ ---------­Hegyi ösvényeken Zsebben hordozható korcsolya-köszörú­ Korcsolyázó gyerekek és a korcsolyasport felnőtt hívei örömmel fogadják majd a Canadian General Electric Co. új készülékét, a Zwibben hordozható kor­csolya-köszörűt. A rendkí­vüli keménységű tungszten­­karbidból előállított köszö­rűkő felületén ötször-hat­­szor kell végighúzni a kor­csolyát, hogy teljesen éles legyen. A készüléket bár­milyen korcsolya méretére be lehet állítani és gyere­kek is üzembiztosan hasz­nálhatják. Az USA és Nyu­­gat-Európa területén már árusítják három és fél hor­ Hétköznapi történetek Penalizes — Csókolom! — köszönt rám egy ismerős a Veszp­­rém külsői pályaudvaron. — Maga is utazik megint? Nagyszerű, Devecserig együtt megyünk. Nincs unalom! Aztán hogy befutott a vonat, az étkezőkocsiba in­vitált. — Nem lehet! — tilta­koztam félig tréfásan, félig zavartan. — Tudja, kiszá­mított pénzzel utazom. Fél­órája még volt három tí­zesem, de már csak ron­csai ülnak a zsebemben. A könyvesbolt az oka — s mutattam a könyvet — nem tudtam otthagyni... Persze mégis leültünk egy dupla mellé. S hogy pénztelen zavaromat elűz­ze, egy történettel ajándé­kozott meg. Magam is sokat utazó ember vagyok. A munka­helyem Veszprémben, a család Devecserben. Gon­dolhatja, minden nap oda­­vissza. Gyorsvonat­ bérle­tem van. De ismerek olyan embert, aki soha nem vált jegyet — hacsak el nem kapják. Pendlizik. Ne higy­­gye, hogy nincs pénze! Á! Csupán az izgalom kedvé­ért... Dehát nem ezt aka­rom elmesélni, hanem sa­ját esetemet... Budapesten voltam ki­küldetésben. Ilyenkor min­dig viszek magammal egy százast, vittem akkor is. De elvitte a divat. Megláttam egy szép manikűrkészletet, s úgy jártam, mint maga a könyvvel. Meg kellett ven­ni. A feleségemnek. Annyi pénzem maradt, hogy sze­mélyvonattal haza tudtam volna jönni. De a személyvonatot le­késtem. Most mi lesz? — kérdez­tem magamtól, aztán hogy ettől sem lettem okosabb, kiballagtam a pályaudvar­ra, majd csak találkozom jó ismerőssel, aki kisegít! Pechem volt. Máskor­ hajaj, mindenfelé ismerős arc, de aznap, mintha csak elátkozták volna azt a na­pot — egyik sem utazott. Bekopogtam a pályaudvari rendőrőrsre. Az ügyeletes hadnagy barátságosan fo­gadott. Elpanaszoltam neki lehetetlen helyzetemet, s kértem, adjon kölcsön egy húszast, itt az igazolvá­nyom, garancia, hogy táv­iratilag küldöm a pénzt. Ne nevessen! Ügy van. Nála sem volt egy vas sem. Meg a többi rendőrnél sem. Ügyeletben „nem viselnek” pénzt... Megváltottam a jegyem Székesfehérvárig. Monda­nom sem kell, hogy nem jött a kalauz. Fehérvárnál már a lépcsőn lógtam, rö­vid ideig áll a vonat, amelyben persze akkor már találtam kölcsönadó ismerőst. Rohantam, mint egy őrült! Már mozgott a vonat, mikor Veszprémig szóló szabályos jegyemmel felkapaszkodtam rá. És vártam, mint egy an­gyal. Soha senki ennyire nem várt még kalauzt. Go­noltam, ha már ennyit izgultam, lyukasszon azon a keserves kínnal megszer­zett jegyen. Nem lyukasztott. Csak Veszprém külső után. De akkor már­ a bérletemet nyújtottam neki... (Szakoly Buti NAPLÓ Kislődi milliomosok A tizennegyedik számvetés — 28 forint helyett 45 Amikor az első pulyka­szállítmány megérkezett, összesúgtak a kislődi ter­melőszövetkezeti tagok. Volt, aki örült, volt, aki aggódott: sosem foglalkoz­tak pulykatenyésztéssel az eltelt másfél évtized alatt. Félmilliós pulykák Az elnök számolt, ma­gyarázott: — Félmillió forint több­letbevételünk lesz — bi­zonygatta. — Ne­hogy félmilliót ve­szítsünk — bizonytalan­kodtak a tagok. Aztán sorra jöttek az aggályok: — A pulyka kényes jó­szág. — Állandóan ügyelni kell rájuk. — Agyonnyomják egy­mást. Most szólna rosszat bár­ki a pulykanevelésről! Le­hurrognák, letorkolnák a tagok. Az igaz, hogy a pulyka kényes jószág, de megfelelő ellátással, jó gondozással százezreket hozhat a közös gazdaság­nak. — Félmillió forint több­letbevételünk van pulyka­­tenyésztésből — mondja Magvas Lőrincné főköny­velő. — Többletbevétel, mert a múlt évre nem ter­veztünk pulykákat. Később határoztuk el, hogy felne­velünk 6500 darabot. Emel­lett 17 000 csibét is meg­­hízlaltunk. Az állattenyész­tésben a baromfihizlalás fi­zetődön ki legjobban a múlt évben. Mostanában sűrűn meg­­nyikordul a szövetkezeti iroda ajtaja. Érdeklődnek az emberek: mire számít­hatnak, mekkora pénztár­ést vihetnek a zárszámadó közgyűlésre. — Legtöbb jövedelme Bernáth József takarmá­­nyosnak lesz — véleked­nek a könyvelők. — Közel hétszáz munkaegységet szerzett, a keresete mint­egy 31 000 forint. Ez 2580 forintos havi fizetésnek fe­lel meg, nem beszélve a háztáji gazdaság haszná­ról. Ha csak a tervezett mun­kaegységértéket érik el a kislődiek, akkor Bernáth József takarmányos 11200 forinttal vitt volna keve­sebbet haza a zárszámadás­kor. Rikk József növény­­termesztő hatezer, Bélafi Ödönné baromfigondozó 8700, László Kálmánná ba­romfitenyésztő pedig 7400 forintot „vesztett” volna, hogy csak néhányat említ­sünk. Túlfer­ejt­ett tervek — A tervezett 28,28 fo­rint helyett 45 forintot osz­tunk munkaegységenként — számítgat a főkönyvelő. — A jó zárszámadás bizto­sítéka, hogy mind a nö­vénytermesztésben, mind az állattenyésztésben elér­tük a tervezett hozamokat, sőt terven felüli bevéte­lekre is szert tettünk. — Milyen termékekből adódott többletbevétel? — A baromfitartás mel­lett még a szarvasmarha­hizlalás, a gabonatermelés és a rostlentermesztés fi­zetődön ki jobban. Az 1963- as gazdasági évben 150 hi­­zaltmarhát értékesíthet­tünk, súlygyarapodásból 150 000 forint többletbevé­telünk volt. Rostlenből 80 hold helyett 100 holdat ve­tettünk, a bevétel 820 000 forint. Gabonából négy va­gonnal értékesítettünk töb­bet a tervezettnél. Gazdagabbak lettek A múlt év tapasztalatai­ból tanulva készítették el az idei előzetes termelési tervet a termelőszövetke­zetben. Ebben az évben 25 000 csirkét és 4000 puly­kát nevelnek, a réstlen ter­mesztést pedig 100 holdról 200 holdra növelik. Tizen­egyezer csirke már a téli csibeszálláson nevelődik. Jelenleg 20 dekásak. Jó pénzt kapnak értük kora tavasszal. Tavaly többnyire felújí­tásokat és átalakításokat végeztek a szövetkezetben. Leltárba vettek 36 vásá­rolt vemhes üszőt, két MTZ traktort, ekéket és egy trá­gyaszórógépet. A jó mun­kaegységérték biztosítása mellett tehát a közös va­­­­gyon gyarapításáról, növe-­í­léséről sem feledkeztek­ meg. . Jelenleg a tizennegyedik­­ zárszámadásra készülnek­­ a kislődiek. A leltározás­­ befejeződött, az adatokat, s számokat összegezik a könyvelők. Eredményes, jó esztendőt zárnak, gazda­gabbat, mint bármikor ... Kása András A megyei OB tanácskozásai Budapesten A Veszprém megyei KISZ Bizottság Vegyipari Opera­tív Bizottsága e hónapban tanácskozásokat tart a Bu­dapesti KISZ Bizottság köz­reműködésével a Veszprém megyei vegyipari és alu­míniumipari beruházások­ban résztvevő budapesti vállalatok KISZ szerveze­teivel. A tanácskozásokon többek közt részt vesznek a Vegyiműveket Tervező Vál­lalat, az ÉM. 22-es Építő­ipari Vállalat, a Ganz MÁVAG, a Bányagépeket gyárt Vállalat és a Buda­pesti Kőolajipari gyár KISZ bizottságainak képviselői. Tűzbiztos szövetek Az amerikai mezőgaz­dasági minisztérium New­ Orleans-i kutató laborató­riumában kidolgoztak egy új vegyszert, amely tűzbiz­tossá teszi a pamut, a gyap­jú, a selyem és a műselyem - szöveteket, egyúttal meg­akadályozza az összemenést. Az új vegyianyagot egye­lőre kórházi ágyneműk, kö­penyek és kárpitok impreg­nálására használják. -------------­ 8 Az a bizonyos két szék Veszprém egyetlen szállodájának, a Bakony szállónak konyhája elavult, korszerűtlen. Többször kérte már a Veszprém és Környéke Vendéglátóipari Vállalat az intézkedést, azonban a mai napig sem tör­tént semmi, annak ellenére, hogy a tervek már 1962- ben elkészültek, és a szükséges pénzt is biztosította a megyei tanács. A tervek szerint a kivitelező megyei ii­pari vál­lalatnak 1962 őszén kellett volna elkezdeni a munkát. Tekintve azonban, hogy nem tudott nyílászáró szerke­zeteket szerezni, a télbe húzódó átalakítás munkálatait nem tudta „téliesíteni”. Ezért a beruházótól egy évi halasztást kért. A közel kétmillió forintos korszerűsítés így áttevődött 1963-ra. Nem sokkal a kitűzött munkák el­kezdése előtt írtunk a Bakony-szálló éttermének kor­szerűsítéséről. Hamar ittunk a medve bőrére. Az építő­ipari vállalat tavaly sem kezdte el az átalakítást, hivat­kozva az országosan ismert akadályokra és a fontosabb beruházások teljesítésére. Újabb szerződés-módosítást kötöttek. S a végső megállapodás: 400 000 forint értékű munka elvégzéséről szólt. Decemberben ezt is megpró­bálta „lealkudni” a vállalat 100 000 forintra. A beru­házó természetesen nem fogadta el a már ki tudja há­­nyadszori módosítást, és jelenleg tart a vita az ÉM- ben. A vállalat fontosabb beruházásaira hivatkozik, ami figyelembe véve kormányhatározatunkat, amely megállapította az építkezések fontossági sorrendjét,­­ elfogadható. Azonban a megyei építőipari vállalat en­nek sem tett eleget, miképpen a megyei kórház és a KÖJÁL elmaradt építkezései bizonyítják: D© nem akarunk a múlton rágódni. Ami el­múlt, elmúlt. S amit nem végeztek el tavaly, azt az idén kell megtenni. Éppen ezért szólunk most idejében, hogy ez évben végre korszerű körfighát kaphasson a Ba­­kony-étterem. A Megyei Építőipari Vállalat a napokban kezdte el a munkahely átvételét, csupán rajtuk múlik, hogy az étterem a nagy nyári szezon kezdetére újból üzemképes legyen. A munkák elkezdése miatt a ven­déglátó elállt eredeti tervétől, amely szerint napjaink­ban elkezdték volna a gyorsbüfé korszerűsítését, saját régiéből, hogy ne egyszerre szűnjön meg a két konyha. Ha azonban a megyei építőipari vállalat az elmúlt évek­hez hasonlóan újból csak halogatja az átépítést, bizony a vállalat a két szék közül a pad alá esik, s ennek első­sorban a vendégek isszák meg a levét. (Adrássy)

Next