Napló, 1964. január (Veszprém, 20. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-07 / 4. szám
14. január 1. Betétlap, valuta, vonatjegy Fontos tudnivalók a Csehszlovákiába utazók számára A kerületi, a megyei és a járási rendőrkapitányságokon minden utazni szándékozó díjtalan kérdőívet kap, amelyet kitöltés után ugyanott bead. A kérdőívet nem kell sem a munkahelyen sem a lakókörzetben láttamoztatni. A kérdőív beadása után a rendőrhatóság 48 órán belül kiadja az egy évre szóló betétlapot. A kérdőívre 50 forintos illetékbélyeget kell ragasztani. A betétlap harminc napi csehszlovákiai tartózkodásra érvényes, de ha az utas harminc napon túl ott akar maradni, ezt a szándékát a betétlap kiállításakor külön be kell jelentenie. Ha bárki még ugyanabban az évben ismét Csehszlovákiába szeretne utazni, ugyanott jelentkezik, ahol a betétlapot kiadták, s mindenféle újabb díj nélkül, azonnal lebélyegzik, illetve az újabb utat és tartózkodást engedélyezik. A betétlappal kell jelentkezni bármelyik IBUSZ illetve OTP kirendeltségben, ahol az utas 6 ezer forint értékben cseh koronát vásárolhat. Ez az összeg egy évi időtartamra szól, s ezenkívül az utas 200 forintot vihet magával, amit Csehszlovákiában beválthat. Az utasok forintért megvásárolhatják vonatjegyeiket, oda-vissza, vagy akár egész körutazásra is. ■ «4^» Napirenden: Az előszállítás Nemrég vizsgálatot tartott a Népi Ellenőrzési Bizottság a Sümegi Közúti Üzemi Vállalatnál. Amikor a tervlemaradás okaira került sor, a vállalat a 15. sz. AKÖV-re igyekezett hárítani a felelősséget, amely szeptemberben és októberben nem szállította le a megrendelt kőmennyiséget. Ez igaz! A 15. sz. AKÖV kocsijait az őszi csúcsforgalom, a mezőgazdasági begyűjtési munkák kötötték le, amely szerintük is fontosabb a kőszállításnál. Egyetlen megoldás van: az előszállítás. Vállalataink — különösen a közútiak — azonban nem élnek ezzel a lehetőséggel, különböző akadályokra hivatkozva. Pedig csúcsforgalom idején megyénk kocsiparkja így is kicsinek bizonyul. Tavaly szeptemberben 280 fuvarigényt kellett visszautasítani kocsihiány miatt Az év eleji hónapokban viszont — mint most is — közel 50 tehergépkocsinak nincs állandó fuvarja. Ilyenkor kellene jelentkeznie a közúti vállalatoknak, hiszen a kő tárolása nem okoz problémát. Ebben az évben megyénkben 360 ezer tonna követ kell elszállítani.. A Megyei Szállítási Tanács éppen ezért kéréssel fordult valamennyi vállalathoz, és felsőbb irányító szerveihez, hogy teremtsenek lehetőséget nagyobb mennyiségű anyag, elsősorban tömeg és szóródó áru előszállítására. S bár erre nincs rendelet, utasítás, de ha azt akarjuk, hogy az idén ne forduljon elő a tavalyihoz hasonló fennakadás , élni kell ezzel a lehetőséggel. «■%» A dermesztő hidegekben, a hófúvásos napokon sokat beszéltünk — joggal — azokról az emberekről, akik kint dolgoznak. Azért, hogy mielőbb megindulhasson az országúti forgalom, hogy legyen elég tüzelőnk, hogy ne szakadjon meg a telefonösszeköttetés, villanyvezeték ... hogy a természet jegesen szorító kezét elvonják tőlünk. Sokat tettek, talán többet is, mint amennyit meg lehet fizetni! Én a fagyos napokon mégsem rájuk gondoltam először. A postás bácsit láttam magam előtt, amint nagy csizmájával rójja a hegyi ösvényeket Cserszegtomajon. Még a nyáron találkoztam vele, akkor a verejtéket törölgette arcáról. Aztán a két ünnep között ismét összeszaladtunk. A meleg szobában ültem én, őt csaknem a jeges szél sodorta be. Olyan volt, ahogy elképzeltem. Nagy csizmák, a kék postásköpeny gallérja felhajtva, s mint a kisgyermekeknek, kívülről bekötve sállal. Piros volt, szétcsípte, s könynyet csalt szemébe a kutyaidő. Megörültünk neki. Levelet, újságot hozott. — Sokat ment ma? — kérdtem tőle. Legyintett. — Mint máskor. Harminchat kilométert. Azt hittem viccel, hiszen a hegyközségben elég az első házig felkapaszkodni, máris kifullad az ember. Látta, hogy kételkedem: — Le van az mérve, kénem. Ketten vagyunk postások a faluban. Harminchat kilométer pontosan az, három nagy kerület. — De csomagot nem hord ki! — Azt nem kell — mondta, de a háziaszony közbevágott: — Nem-e? Nekem is mindig kihozza. Tudja, hogy öreg vagyok, nehezen visz a lábam! Mikuláskor, akkor is hozta a csomagot.A had örüljek... — Most már nem sok van hátra! — hárítja el a dicséretet. — Rövidesen nyugdíjba megyek. Nem is bánom, mentem én eleget. Tíz éve vagyok postás a hegyközségben. Tíz esztendőn át naponta harminchat kilométer! Hát ne tessék csodálkozni, ha elfárad az ember. A nyugdíj! A cserszegtomaji téeszben sok a nyugdíjas, hat húszadika körül több ezer forintot visz a postás bácsi. — Ezt viszem e legszívesebben, ennek örülnek legjobban mondta. — Nemsokára majd nekem hozzák! Éppen hogy csak fölengedett a fagyból, aztán maga elé lódította nagy, kopott táskáját és elköszönt. Akkor jutott eszembe, hogy a nevét nem kérdeztem meg. Hát most így, név nélkül mutatom be a cserszegtomaji postás bácsit. Mert azok, akikhez minden nap bekopogtat — úgyis ismerik. A megyében pedig nemcsak egy hegyközség van, s nem egyetlen ilyen postás ... —Ige ---------Hegyi ösvényeken Zsebben hordozható korcsolya-köszörú Korcsolyázó gyerekek és a korcsolyasport felnőtt hívei örömmel fogadják majd a Canadian General Electric Co. új készülékét, a Zwibben hordozható korcsolya-köszörűt. A rendkívüli keménységű tungsztenkarbidból előállított köszörűkő felületén ötször-hatszor kell végighúzni a korcsolyát, hogy teljesen éles legyen. A készüléket bármilyen korcsolya méretére be lehet állítani és gyerekek is üzembiztosan használhatják. Az USA és Nyugat-Európa területén már árusítják három és fél hor Hétköznapi történetek Penalizes — Csókolom! — köszönt rám egy ismerős a Veszprém külsői pályaudvaron. — Maga is utazik megint? Nagyszerű, Devecserig együtt megyünk. Nincs unalom! Aztán hogy befutott a vonat, az étkezőkocsiba invitált. — Nem lehet! — tiltakoztam félig tréfásan, félig zavartan. — Tudja, kiszámított pénzzel utazom. Félórája még volt három tízesem, de már csak roncsai ülnak a zsebemben. A könyvesbolt az oka — s mutattam a könyvet — nem tudtam otthagyni... Persze mégis leültünk egy dupla mellé. S hogy pénztelen zavaromat elűzze, egy történettel ajándékozott meg. Magam is sokat utazó ember vagyok. A munkahelyem Veszprémben, a család Devecserben. Gondolhatja, minden nap odavissza. Gyorsvonat bérletem van. De ismerek olyan embert, aki soha nem vált jegyet — hacsak el nem kapják. Pendlizik. Ne higygye, hogy nincs pénze! Á! Csupán az izgalom kedvéért... Dehát nem ezt akarom elmesélni, hanem saját esetemet... Budapesten voltam kiküldetésben. Ilyenkor mindig viszek magammal egy százast, vittem akkor is. De elvitte a divat. Megláttam egy szép manikűrkészletet, s úgy jártam, mint maga a könyvvel. Meg kellett venni. A feleségemnek. Annyi pénzem maradt, hogy személyvonattal haza tudtam volna jönni. De a személyvonatot lekéstem. Most mi lesz? — kérdeztem magamtól, aztán hogy ettől sem lettem okosabb, kiballagtam a pályaudvarra, majd csak találkozom jó ismerőssel, aki kisegít! Pechem volt. Máskor hajaj, mindenfelé ismerős arc, de aznap, mintha csak elátkozták volna azt a napot — egyik sem utazott. Bekopogtam a pályaudvari rendőrőrsre. Az ügyeletes hadnagy barátságosan fogadott. Elpanaszoltam neki lehetetlen helyzetemet, s kértem, adjon kölcsön egy húszast, itt az igazolványom, garancia, hogy táviratilag küldöm a pénzt. Ne nevessen! Ügy van. Nála sem volt egy vas sem. Meg a többi rendőrnél sem. Ügyeletben „nem viselnek” pénzt... Megváltottam a jegyem Székesfehérvárig. Mondanom sem kell, hogy nem jött a kalauz. Fehérvárnál már a lépcsőn lógtam, rövid ideig áll a vonat, amelyben persze akkor már találtam kölcsönadó ismerőst. Rohantam, mint egy őrült! Már mozgott a vonat, mikor Veszprémig szóló szabályos jegyemmel felkapaszkodtam rá. És vártam, mint egy angyal. Soha senki ennyire nem várt még kalauzt. Gonoltam, ha már ennyit izgultam, lyukasszon azon a keserves kínnal megszerzett jegyen. Nem lyukasztott. Csak Veszprém külső után. De akkor már a bérletemet nyújtottam neki... (Szakoly Buti NAPLÓ Kislődi milliomosok A tizennegyedik számvetés — 28 forint helyett 45 Amikor az első pulykaszállítmány megérkezett, összesúgtak a kislődi termelőszövetkezeti tagok. Volt, aki örült, volt, aki aggódott: sosem foglalkoztak pulykatenyésztéssel az eltelt másfél évtized alatt. Félmilliós pulykák Az elnök számolt, magyarázott: — Félmillió forint többletbevételünk lesz — bizonygatta. — Nehogy félmilliót veszítsünk — bizonytalankodtak a tagok. Aztán sorra jöttek az aggályok: — A pulyka kényes jószág. — Állandóan ügyelni kell rájuk. — Agyonnyomják egymást. Most szólna rosszat bárki a pulykanevelésről! Lehurrognák, letorkolnák a tagok. Az igaz, hogy a pulyka kényes jószág, de megfelelő ellátással, jó gondozással százezreket hozhat a közös gazdaságnak. — Félmillió forint többletbevételünk van pulykatenyésztésből — mondja Magvas Lőrincné főkönyvelő. — Többletbevétel, mert a múlt évre nem terveztünk pulykákat. Később határoztuk el, hogy felnevelünk 6500 darabot. Emellett 17 000 csibét is meghízlaltunk. Az állattenyésztésben a baromfihizlalás fizetődön ki legjobban a múlt évben. Mostanában sűrűn megnyikordul a szövetkezeti iroda ajtaja. Érdeklődnek az emberek: mire számíthatnak, mekkora pénztárést vihetnek a zárszámadó közgyűlésre. — Legtöbb jövedelme Bernáth József takarmányosnak lesz — vélekednek a könyvelők. — Közel hétszáz munkaegységet szerzett, a keresete mintegy 31 000 forint. Ez 2580 forintos havi fizetésnek felel meg, nem beszélve a háztáji gazdaság hasznáról. Ha csak a tervezett munkaegységértéket érik el a kislődiek, akkor Bernáth József takarmányos 11200 forinttal vitt volna kevesebbet haza a zárszámadáskor. Rikk József növénytermesztő hatezer, Bélafi Ödönné baromfigondozó 8700, László Kálmánná baromfitenyésztő pedig 7400 forintot „vesztett” volna, hogy csak néhányat említsünk. Túlferejtett tervek — A tervezett 28,28 forint helyett 45 forintot osztunk munkaegységenként — számítgat a főkönyvelő. — A jó zárszámadás biztosítéka, hogy mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben elértük a tervezett hozamokat, sőt terven felüli bevételekre is szert tettünk. — Milyen termékekből adódott többletbevétel? — A baromfitartás mellett még a szarvasmarhahizlalás, a gabonatermelés és a rostlentermesztés fizetődön ki jobban. Az 1963- as gazdasági évben 150 hizaltmarhát értékesíthettünk, súlygyarapodásból 150 000 forint többletbevételünk volt. Rostlenből 80 hold helyett 100 holdat vetettünk, a bevétel 820 000 forint. Gabonából négy vagonnal értékesítettünk többet a tervezettnél. Gazdagabbak lettek A múlt év tapasztalataiból tanulva készítették el az idei előzetes termelési tervet a termelőszövetkezetben. Ebben az évben 25 000 csirkét és 4000 pulykát nevelnek, a réstlen termesztést pedig 100 holdról 200 holdra növelik. Tizenegyezer csirke már a téli csibeszálláson nevelődik. Jelenleg 20 dekásak. Jó pénzt kapnak értük kora tavasszal. Tavaly többnyire felújításokat és átalakításokat végeztek a szövetkezetben. Leltárba vettek 36 vásárolt vemhes üszőt, két MTZ traktort, ekéket és egy trágyaszórógépet. A jó munkaegységérték biztosítása mellett tehát a közös vagyon gyarapításáról, növe-íléséről sem feledkeztek meg. . Jelenleg a tizennegyedik zárszámadásra készülnek a kislődiek. A leltározás befejeződött, az adatokat, s számokat összegezik a könyvelők. Eredményes, jó esztendőt zárnak, gazdagabbat, mint bármikor ... Kása András A megyei OB tanácskozásai Budapesten A Veszprém megyei KISZ Bizottság Vegyipari Operatív Bizottsága e hónapban tanácskozásokat tart a Budapesti KISZ Bizottság közreműködésével a Veszprém megyei vegyipari és alumíniumipari beruházásokban résztvevő budapesti vállalatok KISZ szervezeteivel. A tanácskozásokon többek közt részt vesznek a Vegyiműveket Tervező Vállalat, az ÉM. 22-es Építőipari Vállalat, a Ganz MÁVAG, a Bányagépeket gyárt Vállalat és a Budapesti Kőolajipari gyár KISZ bizottságainak képviselői. Tűzbiztos szövetek Az amerikai mezőgazdasági minisztérium New Orleans-i kutató laboratóriumában kidolgoztak egy új vegyszert, amely tűzbiztossá teszi a pamut, a gyapjú, a selyem és a műselyem - szöveteket, egyúttal megakadályozza az összemenést. Az új vegyianyagot egyelőre kórházi ágyneműk, köpenyek és kárpitok impregnálására használják. ------------- 8 Az a bizonyos két szék Veszprém egyetlen szállodájának, a Bakony szállónak konyhája elavult, korszerűtlen. Többször kérte már a Veszprém és Környéke Vendéglátóipari Vállalat az intézkedést, azonban a mai napig sem történt semmi, annak ellenére, hogy a tervek már 1962- ben elkészültek, és a szükséges pénzt is biztosította a megyei tanács. A tervek szerint a kivitelező megyei iipari vállalatnak 1962 őszén kellett volna elkezdeni a munkát. Tekintve azonban, hogy nem tudott nyílászáró szerkezeteket szerezni, a télbe húzódó átalakítás munkálatait nem tudta „téliesíteni”. Ezért a beruházótól egy évi halasztást kért. A közel kétmillió forintos korszerűsítés így áttevődött 1963-ra. Nem sokkal a kitűzött munkák elkezdése előtt írtunk a Bakony-szálló éttermének korszerűsítéséről. Hamar ittunk a medve bőrére. Az építőipari vállalat tavaly sem kezdte el az átalakítást, hivatkozva az országosan ismert akadályokra és a fontosabb beruházások teljesítésére. Újabb szerződés-módosítást kötöttek. S a végső megállapodás: 400 000 forint értékű munka elvégzéséről szólt. Decemberben ezt is megpróbálta „lealkudni” a vállalat 100 000 forintra. A beruházó természetesen nem fogadta el a már ki tudja hányadszori módosítást, és jelenleg tart a vita az ÉM- ben. A vállalat fontosabb beruházásaira hivatkozik, ami figyelembe véve kormányhatározatunkat, amely megállapította az építkezések fontossági sorrendjét, elfogadható. Azonban a megyei építőipari vállalat ennek sem tett eleget, miképpen a megyei kórház és a KÖJÁL elmaradt építkezései bizonyítják: D© nem akarunk a múlton rágódni. Ami elmúlt, elmúlt. S amit nem végeztek el tavaly, azt az idén kell megtenni. Éppen ezért szólunk most idejében, hogy ez évben végre korszerű körfighát kaphasson a Bakony-étterem. A Megyei Építőipari Vállalat a napokban kezdte el a munkahely átvételét, csupán rajtuk múlik, hogy az étterem a nagy nyári szezon kezdetére újból üzemképes legyen. A munkák elkezdése miatt a vendéglátó elállt eredeti tervétől, amely szerint napjainkban elkezdték volna a gyorsbüfé korszerűsítését, saját régiéből, hogy ne egyszerre szűnjön meg a két konyha. Ha azonban a megyei építőipari vállalat az elmúlt évekhez hasonlóan újból csak halogatja az átépítést, bizony a vállalat a két szék közül a pad alá esik, s ennek elsősorban a vendégek isszák meg a levét. (Adrássy)