Napló, 1964. március (Veszprém, 20. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-01 / 51. szám
•• •♦•«•••••••••*. ft .« • •••••• •••·••• • •••■»• • • • • •XX. évfolyam Vasárnap 51. szám 1964. március 1. Ára 80 fillér • •••••*•••••••••••«•••• • • • »*•*•*# • • • ••• • %••••••■••*••••••••••••••%••»••••••»•• . . • • ••• • • • • a « NAPLÓ AZ MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Többet! Olcsóbbat! A termelékenység növeléséről jelentik ipari tudósítóink „Gazdasági tevékenységünk vezérlő elve: a gazdaságosság fokozása, a termelékenység emelése, s az önköltség csökkentése” — olvashattuk az MSZMP Vik. kongresszusának irányelveiből. S a második ötéves terv harmadik évében különös súlyt kap a termelékenység emelése, amikor a tervek mindenhol „szorosabbá” váltak s amikor elsősorban az egy dolgozóra jutó termelési értékeket kell növelni. Üzemeink, vállalataink éppen ezért éves intézkedési terveikben nagy gondot fordítanak a termelékenység emelésére. Ipari tudósítóink ezekről az intézkedésekről és eredményeikről számolnak be. Pásztázógépsor a káva üzemben . A VTRGY veszprémi telepe 1963. évi termelési tervét 101,4 százalékra teljesítette. A terven felüli termelés több mint fele a termelékenység növekedéséből adódott. Éppen ezért az idei munkaverseny vállalásban igen jelentős a termelékenység növekedésére tett felajánlásuk. Azonban ehhez konkrét intézkedések is szükségesek. Kormos Ernő főmérnök elvtárs ezekről így beszél. . . Jelentős munkaóra megtakarítást eredményez, hogy pásztázó gépsort állítunk a termelő munkába, amelyet egy-egy olasz és NSZK gép egészít ki. Ezenkívül ezzel az egyik legnehezebb fizikai munkát is helyettesíteni tudjuk. Igen jelentős továbbá, hogy a színes nitrolakk bevonás helyett a rádió és tv előkereteket műanyagfóliával vonjuk be. — Beszélni kell a profilcsiszológép termelésbe történő beállításáról is. E gép alkalmazásával több felületet egyszerre tudunk megmunkálni. Meg kell még említeni azt a három marógépet is, amely azért jelentős a termelékenység növekedésénél, mivel az adott profilt úgy munkálja meg, hogy kézi irányítás nem szükséges hozzá, csupán az anyag adagolása. Kaiser Tibor terveztünk. Az utóbbitól különösen sokat várunk, mivel a jelenlegi korszerűtlen és sok selejtet idéz elő. Németh István Kettős feladat az Ajkai Üveggyárban Mike Róbert elvtárssal, a termelési osztály vezetőjével beszélgettünk a termelékenység emelése érdekében tervbe vett intézkedésekről. — Igen nehéz feladat előtt állunk, hiszen az idei felemelt terv megköveteli a termelékenység növelését, exportkötelezettségünk viszont a minőség megjavítását sürgeti. Éppen ezért a fő termelő üzemrészben, a huzában szükségesnek tartjuk az elméleti és gyakorlati továbbképzést a szakmunkások számára. A cél ezzel az, hogy az esetenként több brigád által is gyártott, azonos cikk méreteiben és kidolgozásában is azonos minőségű legyen. — A feldolgozó üzemrészekben — folytatja Mike elvtárs — ugyancsak a selejtcsökkentés emelheti a minőséget. Itt a dolgozók figyelmesebb munkája mellett új, modern gépek beszerzése is folyamatban van, amelyek a két irányú célt egyszerre szolgálják és még létszámcsökkenést is eredményeznek. A korongcsiszolóról van szó, ahová mosó- és szárítógépeket, valamint új beégető gépeket Március 19-én kezd a Hazafias Népfront III. kongresszusa A Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége Kállai Gyula elnöklésével ülést tartott a népfront székházában. Az ülésen Kállai Gyula, az Országos Tanács elnöke javaslatot terjesztett elő a Hazafias Népfront III. kongreszszusának időpontjára. Az elnökség elhatározta, hogy a kongresszust 1964 március 19-re hívja össze. Ortutay Gyula főtitkár előterjesztése alapján az elnökség megvitatta a kongresszus elé terjesztendő jelentés szövegét. Harmati Sándor országos titkár beszámolt az elnökségnek a lezajlott községi, népfront-bizottsági válasz- Mattit tapasztalatairól Kevesebb típus, jobb minőség A hét közepén műszaki konferenciát tartott az Elekthermax Vállalat. Mindent átfogó műszaki intézkedési tervet ismertettek itt. Többek között ennek alapján készült el már korábban a fél-automata gyöngyöző gép is, mely nemcsak az aprólékos, szemrontó fűtőszál szigetelőgyöngyözést gépesíti, de lényegesen növeli a termelékenységet is. Sajnos a gép pillanatnyilag nem üzemel, mivel nincs szabványminőségű gyöngy. A kísérletek azonban a porcelángyárban is folynak, és az eredmény remélhetőleg nem marad el. Hasonlóképpen növeli a termelékenységet a főzőlap présműhely átszervezése, korszerűsítése. A termelékenység fokozása mellett az átszervezés több száz tonnás felesleges anyagmozgatást is megszüntet. A csőfűtőtestek tipizálása is hasonló célt szolgál. Az eddig gyártott hatvan típus helyett csak 15 féle készül a minőség és használhatóság romlása nélkül, s a szükségtelen átállások kiküszöbölése növeli a termelékenységet. Kováts Zoltán Új fejtési módszer kísérletei Urkúton Nem tudta teljesíteni termelékenységi tervét az elmúlt évben az Urkúti Mangánércbánya Vállalat. A tervezettel szemben a teljesítés csak 99,2 százalékos volt A lemaradás oka: a munkahelyek alacsony fokú gépesítettsége. A mangánérc szeszélyes települése úgyszólván kizár minden gépesítési lehetőséget. A bánya idei tervszámai feltétlen megkívánják a termelékenység növelését. Karbonátos ércből 15 ezer tonnával magasabb a terv a múlt évinél. A terv teljesítését jelentősen befolyásolja a már múlt évben megkezdett új tömegfejtési módszer kísérleteinek alakulása a karbonátos érctelepen. A kísérletek állásáról Rieger Ferenc üzemvezetőt kérdeztük meg. — Kísérleteink célja olyan tömegfejtési módszer kidolgozása, amely átlagos minőségű ércet biztosít minimális veszteség mellett. Kísérleteinket nem dőlésben, hanem vízszintes telepekben végezzük. Egy ilyen telep lefejtése már befejeződött, sajnos a szállításhoz megrendelt gépet nem kaptuk meg, így a kiszolgálást a hagyományos módon kellett lebonyolítani, így is több százalékkal nagyobb az egy főre jutó termelés. Kísérleteink tehát igen biztatóak. Részletesebb értékelés és nagyobb eredmény azonban csak a második félévben várható. Balázsi István Megnyitották a svájci plakátművészeti kiállítást Szombaton délben a veszprémi Bakonyi Múzeum kiállító termében ünnepélyesen megnyitották a Kulturális Kapcsolatok Intézete, a Kiállítási Intézmények és a múzeum által rendezett svájci plakátkiállítást. A megnyitón részt vett Adalbert Koch úr, a Svájci Köztársaság budapesti nagykövete feleségével, és a nagykövetség titkárával. A Kulturális Kapcsolatok Intézete részéről Hemberger Sándor osztályvezető, a megyeszékhely részéről Kiss János elvtárs, az MSZMP Veszprém megyei Bizottságának ágit. prop. osztályának vezetője, Horváth Ottóné elvtársnő, az MSZMP Veszprém megyei Bizottsága köznevelési felelőse és Szabó János elvtárs, a Veszprém megyei Tanács Művelődésügyi osztályának helyettes vezetője jelentek meg. A megnyitó beszédet Eri István, a Bakonyi Múzeum fgak csatója tartotta. A bevezetőt-wek^ elmondta hogy az eddig évenként megrendezet* ninka*kiállítások sikere indokolta, hogy most elsőízben külföldi plakáttervezők és képzőművészek anyagát mutassa be a múzeum. Ezután röviden méltatta a plakátművészet jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy ma már a képzőművészet egyik szerves része, és egyetlen oím* múgus mely kivétel nélkül mindenkihez eljut, a mindennapok ábrázolásának legközérthetőbb eszközeként. Köszönetet mondva a társrendező szervek képviselőinek, felkérte Adalbert Koch urat megnyitó szavai elmondására. Adalbert Koch úr a Svájci Köztársaság budapesti nagykövete beszédének bevezetőjeként megköszönte a rendező szervek aktivitását. Majd hangsúlyozta, hogy a kulturális cikkek cseréje ugyanolyan fontos az országok között, mint például az árucsere. Ezután ismertette a Svájcban tevékenykedő plakáttervező művészek munkásságának elvi irányvonalát. — Ha ez a kiállítás hazámat egy kicsit közelebb hozza Önökhöz — mondotta végezetül Adalbert Koch úr — akkor magas célt szolgált. Ha hozzájárul ahhoz hogy jobban megismerjük egymást, akkor jobban is értjük majd egymást, és tárgyilagosabban tanuljuk egymást becsülni. A megnyitóbeszédek elhangzása után a megjelentek megtekintették a kiállítást. Xavazzi ürintésben. Fotó: Szabó Szervezettség és érdek az indulatosan panaszkodó fiatal hegesztő négy évet dolgozott már az egyik ajkai üzemben. Kifogásolja a bérezést, mert 105 százaléknál többet nem fizetnek, pedig ő 29 évével a gyárat is elhúzná; panaszkodik az anyagellátásra, az üzemi ebédekre — szóval szemmel láthatóan elégedetlen. — Az panaszkodik, hisz nem is szakszervezeti tag! — mondja a műhely bizalmija. — Csak azt hajtó- zgatja: „minek guberáljam én le azt a 15 forintot, mi-kor semmit sem kapnék érte? Üdülni nem akarok ■ menni, hát akkor miért lépjek be?” — És maga erre mit szokott mondani? — Beszélek neki a szakszervezet szerepéről, az érdekvédelemről, meg arról is, mikor már felmérgez sít, hogy bizony a háború előtt nem beszélt volna ■ így. Aztán kiderül, hogy ezeket F. József már három , bizalmitól is végighallgatta, mert másfél év alatt , ennyihez tartozott — panaszai ügyében viszont egyik sem tett semmit „hisz nem szakszervezeti tag”. F. Józseffel nem sok szót váltottam, de úgy gon-dolom húszan, ötven féleképp is beszélhetnek neki a szakszervezetről, belépni akkor sem fog. Korántsem megátalkodottságról van itt szó: ő kézzelfogható dolgokat kíván 15 forintjáért cserébe, és míg ezt meg nem kapja, nem kíván a tagok sorába állni. Jogos ez a kívánság? Persze, hogy az. És F. József nem is az egyetlen, aki úgy vélekedik. Dehát mit lehet ilyen emberekkel tenni? ! Semmit: a szakszervezet munkáját kell megjavítani, hogy vonzó legyen mindenki számára a tagság, büszke lehessen rá, jelentsen valamit, ne csak a ha-vi taksát, esetleg egy-egy üdülőjegyet cserébe. Ha a hegesztő panaszait a három közül valak s melyik bizalmi is meghallgatja, ha tesz valamit az ebéd megjavításáért, az üb-vel közösen, vagy megmagyarázzák, miért nem lehet a bérrendszeren változtatni, stb. bizonyára F. Józsefnek is meg lennemár a kék könyve. Az agitáció ilyen formája többet mond minden szónál. A panaszok meghallgatása, felkutatása (!), a gyors intézkedés, válasz minden kérdésre — az ilyen apró munkákkal teremthető csak meg a szakszervezet tekintélye. Ha az üzemi bizottságok és a szakszervezeti aktivisták mindig minden helyzetben az igazság szószólói, ha bátran kiállnak a munkások érdekeiért — ha szükséges a gazdasági vezetőkkel szemben is, ha nem tűrnek el semmilyen törvénytelen intézkedést; ha fellépnek a fegyelmezetlenség ellen — a tagszervezés érdekében nem kell sokat magyarázkodniuk. Így a szakszervezeti munka milyen stílusa kezd kialakulni, azt bizonyítja az tavalyi összegezés is, 1,6 százalékkal nőtt a szakszervezeti tagok száma és elérte a 92,3 százalékot a szervezettség. Persze vannak itt is elmaradók. Ha F. József szemszögéből vizsgáljuk meg a helyiipari dolgozók megyei bizottságának munkáját, nem írhatunk a bizonyítványba, talán még, közepest sem. És elgondolkoztató — különösen most a Központi Bizottság felhívása után —, hogy az állandóan vándorló építőiparban, ahol minden másnál nehezebb jó szakszervezeti életet kialakítani, a legkevesebb a szakszervezeti tagok száma. A 92,3 korántsem a felső határ. És nem is lesz az, ha minden szakszervezeti aktivista a kék könyv becsületének, a szakszervezet tekintélyének növelésén fáradozik ezután még jobban, mint eddig.