Napló, 1964. május (Veszprém, 20. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-13 / 110. szám

Ki olvasó kérdez... ... Lehetséges, hogy Keszthelyen a mólónál hó­napok óta ottfelejtett üzemanyagtartály elszállításáról csak a nyári szezon végén intézkednek az illetékesek? I ‘ CSÁRDA F­OGAS “1 CSáMM 1 1 XP'H i í? s ! I I I 0 i ' X V I KÍ S | ... A tihanyi „Fogas” csárda esőáztatta, lekopott cégtábláját ez évben is „elfelejti” a földművesszövet­­kezet átfestetni? Vagy a kérdés nagyon is „fogas”? Öregek napja Balatonfűzfőn A Vöröskereszt helyi szervezete szombaton tar­totta meg Balatonfűzfőn az „öregek napját”. Több mint 100 nagymama és nagypapa vett részt a kedves ünnepségen, ahol megjelentek a párt, a ta­nács, valamint a helyi tö­megszervezetek vezetői is. A Vöröskereszt titkárának üdvözlő szavai után a kis óvodások köszöntötték a kedves „öregeket”, majd uzsonnával kedveskedtek. A már hagyományossá vált megható és kedves ün­nepség a késő délutáni órákban ért véget. Hontvári Károly BERKESI ANDRÁS: Balatonfűzfői ___ Második este már nehe­zen bírta tovább. Valaki­vel beszélnie kell, mert beleőrül. Fel-alá sétált szobájában. Odaállt az ablakhoz. Az eső vigaszta­lanul zuhogott. Az úttest túloldalán egy alacsony, esőkabátom férfit pillantott meg. Éppen jött egy villa­mos, de a férfi nem szállt fel. — Úgy látszik, a kis­lányt várja. — gondolta István és kesernyésen el­mosolyodott. — Ilyenkor nem jó randevúzni. — Fel­vette ballonkabátját, vas­tagtalpú sportcipőjét, bar­na, puhakalapját, és elin­dult. — Felmegyek Esz­terhez — határozta el ma­gában. A kapuban megállt. Azon gondolkozott, hogy felszálljon-e villamosra, vagy sétáljon be a Battyhy­­áni utcába gyalog. Még végére sem ért a gondolat­­amikor a villamos nagy zajjal megállt. De máris indult tovább. Csak az alacsony, esőkabátos férfi álldogált. István egy hirtelen elhatározással át­szaladt az úttesten, és fel­ugrott a mozgásban lévő kocsira. Elmosódva látta, hogy ugyanabban a pilla­natban egy magas, karcsú alak is elválik a fal mel­lől, és utána szalad. Az ismeretlen közvetlen a sarkában volt. Két vagy három lépést még szalad­nia is kellett, mert Ist­vántól nem tudott felug­rani a lépcsőre. A fiú gyorsan fellépett, és segí­tette a magas alakot. — Köszönöm, — liheg­te a férfi... — Majdnem lemaradt — mosolyodott el a fiú, és hozzátette — az én hibám­ból... — Nem tesz semmit — válaszolt az ismeretlen —, fontos, hogy fenn vagyok. István megállt a pero­non. Átnézett a másik ko­csiba. Az alacsony esőka­bátost már ott látta. — Úgy látszik, megunta a várost — gondolta a fiú Nem jött a kislány. A Széll Kálmán téren leszállt, és gallérját fel­hajtva elindult. Nem sie­tett. Úgyis megázik — gon­dolta. Felsétált a Batthy­ány utcába. Közvetlenül a fal mellett ment, hogy né­miképp védje magát az esőtől. Mikor a sarkon be­fordult, ösztönösen hátra­nézett. Mintha egy elmo­sódott alak beugrott vol­na a kapu alá. Nyugtalan érzés fogta el, de csak egy másodpercig tartott. — Képzelődöm, rosszak az idegeim — gondolta. A 48-as számú ház előtt meg­állt. Belépett a kapun, de nem ment be. A házmes­terfiú a kapubejáratot se­perte. Adott neki egy fo­rintot, és felküldte Esz­terért. Nemsokára sietős lépteket hallott, majd hirtelen megtorpanást, de mire hát­ranézett már senkit sem látott, csak futó léptek za­ja verte fel az utca csend­jét. Kinézett a kapu alól. Sehol senki, csak az eső esett.­­ Pár perc múlva megje­lent Eszter. Arcát az iz­gatottság pirosa festette, de szemében aggódás volt. István eléje sietett. — Nem haragszol? — kérdezte a lányt. — Mi történt, István? Két napja nem tudunk ró­lad semmit... — Ráérsz? Van egy kis időd számomra? — Van — felelte a lány, és megfogta a fiú karját. — Gyere fel hozzám. — Nem, inkább üljünk be valahova — ajánlotta a fiú. — Ahogy akarod. De ak­kor hozok ernyőt. Meg pénz sincs nálam. — Nálam van — mond­ta István. Eszter sietve távozott. A fiú gondokba merülve sé­tált a kapu alatt, majd megállt a bejáratnál, és egykedvűen bámulta az esőtől fényes utcaköveket. — Itt is vagyok — hal­lotta a lány hangját. — Hova megyünk? — Van itt valami csen­des kis eszpresszó a kö­zelben? — kérdezte a fiú. — Menjünk az Old Fi­renzébe, az nagyon csen­des kis hely. — Elindultak. — Gyere te is az ernyő alá, megengedem, hogy be­lém karolj. — Rámosoly­­­ott a fiúra. István nem kérette ma­gát. Az ernyő alá bújt, majd kivette a lány kezé­ből. — Te karolj belém. — Eszter engedelmeskedett. Szorosan a fiú mellé hú­zódott. Érezte István iz­mos karját. — Na, most beszélj — mondta pár lépés után. — Nem is tudom, mit mondjak. Fura egy helyzet. Otthon már nem bírtam az egyedüllétet, minden­áron találkozni akartam veled. Magam sem tudom, hogy miért. Most meg kép­telen vagyok beszélni. Lát­tál már ilyet? Óvatosan lépkedtek. A tócsákat kerülgették. Pár lépés után Eszter iz­gatottan kérdezte tőle: — Mondd már mi történt veled... A nővérem mondta, hogy kerestél... István magához szorítot­ta a lány karját. — Bolond dolgok történ­tek velem — mondta. Az­tán akadozva elmesélt mindent. Még Lanyi Évát sem hagyta ki. Eszter fi­gyelmesen hallgatta. Mire befejezte az elbe­szélést, megérkeztek az eszpresszóhoz. Kevesen voltak. Az ablaknál leül­tek egy asztal mellé. A fiú két feketét rendelt. Eszter hallgatott, arca elkomorult. Nem tetszett neki az éva-dolog. A fiú hangjából azt vette ki, hogy a kenyereslány nem közömbös neki. ’ (Folytatjuk) 20 Olvasóink, levelezőink írják Segítséget kérnek a sármellékiek Sármelléken két ktsz működik — egy cipész és egy fodrász. Az utóbbi, fér­fi és női részleggel. Az elhelyezésük nagyon mos­toha. Ezért a községi tanács vb. részéről javaslatot tet­tünk a ktsz-ek vezetőinek, de a KISZÖV-nek is, hogy a részlegek kedvezőbb el­helyezése végett vásárolja­nak épületet. A cipész részleg egy ma­gántulajdonban levő romos épületben működik és a ház már összedőléssel fenyeget. A fodrász részleg pedig egy 5x5 méteres helyiségben van, s itt két részleg — fér­fi és női — üzemel. A ven­dégeknek — mivel a helyi­ség kicsi — az udvaron kell várakozniuk, míg sorra ke­rülnek. A cipész kisz romos épületére — mely magántu­lajdon — a tulajdonos már évekkel előbb megkapta a bontási engedélyt. Rendsze­resen látogatja a tanácsot és már többször bejelentette — mivel az épület összedő­­léssel fenyeget — a követ­kezményekért felelősséget nem vállal. Azért is indo­kolt az épület lebontása, mert a község központjá­ban van és nagyon rontja arculatát. A községi tanács kb. két hónapja levélben felkeres­te a KISZÖV vezetőségét. Javasoltuk, vásároljanak épületet — erre van lehe­tőség — és itt helyezzék el a részlegeket. A szolgálta­tást is tudnák bővíteni, mert helyet kaphatna a ter­vezett motor és villamossá­gi javító részleg is. Levelünkre a mai napig sem válaszoltak. Arra sem érdemesítettek bennünket, hogy megírják véleményü­ket, javaslatunkra. Joggal kérdezzük, hogy a 2500 lel­kes község lakóinak jogos kívánságát , a cipész és fodrász részleg problémáit az illetékesek mikor teljesí­tik. Tóth Károly VB. elnök, Sármellék Lehet-e szórakozni a veszprémi „Szarvas" étteremben? Veszprém város idegen­­forgalma évről-évre jelen­tősebb lesz. Sok turista ked­veli a szép magyarnótákat. Ezek a vendégek a „Maros­völgyit” és a „Szarvas” ét­termet keresik. Az utóbbi időben nagyon sokan megkérdezik: „le­het-e szórakozni a Szarvas étteremben? Érdemes-e odamenni? A válasz leg­többször egyértelmű. Nem! Nincs olyan nap, hogy ne veszekednének, kiabálná­nak és a szórakozni betért vendégeket ne zavarnák a magukról megfeledkezett ittas, részeg emberek. Bele­kötnek és durva szavakkal illetik a számukra ismeret­lent is. Az étterem felsze­relését rongálják, a poha­rakat összetörik. Hasonló bírálattal a töb­bi egységet nem lehet il­letni. Az üzemek dolgozói példás rendet tartanak. Be­tartják a rendeletet, ittas embert nem szolgálnak ki — még a tervteljesítés ér­dekében sem. 18 éven alu­liaknak nem adnak szeszes­italt.­­ Ha a Szarvas étteremben is hasonlóan cselekednének, nem bosszankodnának a szórakozni betért vendégek. Molnár István Kultúrház, de milyen? Marcalgergelyi község lakosságának túlnyomó többsége az állami gazda­ságban dolgozik. A gazda­ság tartja fenn a községi kultúrházat is. Berendezé­sével nincs baj — a szak­­szervezet gondoskodott ró­la — de az épület tatarozá­sa felületes. Ha jut rá pénz, télen, fagyos időben végzik a munkát. Az ilyen tataro­zásnak persze sok értelme nincs, mert a fagy leszívja a maltert. Tavaszra olya­nok lesznek a falak, mint előbb, „viharvertek”. A kultúrház most is siralmas állapotban van — szégyene a kultúrának. A Pápai Állami Gazdaság vezetői megkereshetnék a módját annak, hogy egyszer valóban rendbehoznák ezt a pusztulásra ítélt épületet. Horváth István Válaszolnak az illetékesek a háztáji gazdaságban tartott állatállomány növelése nem történhet a közös gazdaság kárára Idős tsz-tag vagyok. Ko­romnál fogva nehezebb munkát már nem tudok vé­gezni. A ház körül azonban még eldolgozgatok, öröm­mel etetgetem állataimat, pláne ha van miből. Ná­lunk minden tsz-tag kapott 200 négyszögöl kaszálót, ter­mészetesen pénzért. Még olyanok is kaptak, akiknek nincs marhájuk. Mi pénzért sem kaptunk a feleségem­mel, mint mondják azért, mert a kapálást nem vé­geztük el. úgy segítettem maga­mon, hogy az árokparton és az utak mellett lekaszáltam a füvet. Azonban ezzel sem volt szerencsém. A Berzse­nyi Dániel Tsz veszprém­­pinkóci üzemegységének vezetője a lekaszált fű na­gyobb részét bevitette és szétosztotta a kocsisok kö­zött, pedig ők kaptak ház­táji kaszálót és három fo­rintért füvet. A megállapított fűbér összegét is magasnak tar­tom. Földjáradékot nem kapok és a kevés nyugdí­jamból a fűbért sem tudom megfizetni. Szemes Károly tsz-tag V­eszprémpinkóc * Bejelentését a Devecseri Járási Tanács VB Mezőgaz­dasági Osztálya felülvizs­gálta. Közölték: „Szemes Károly bejelentett kártala­nítási igényét 1963 novem­ber 28-án a termelőszövet­kezet közgyűlése megtár­gyalta. Panaszát elutasítot­ták. A közgyűlés határozata ellen bejelentést tett a De­­vecser Járási Ügyészségnél. Az ügyészség megkeresésé­re a mezőgazdasági osztály 5033/1964. számú határoza­tában kötelezte a tsz elnö­két, hogy a panaszt terjesz­sze ismét a közgyűlés elé, újbóli döntés végett. Ez év március 20-án megtartott közgyűlés a kérését ismét elutasította. A fűbérrel kapcsolatos panaszára közlöm, hogy an­nak mértékét a járás ösz­­szes termelőszövetkezetei­ben az ez év elején meg­tartott közgyűlések állapít­­tották meg. A járás tsz-ei­­ben a normák hasonlóak a kisberzsenyi tsz-éhez. Egy tehén után 200, két tehén után 1200 forint. A módosított 1959. évi 7. tvr. 29. szakasza (c) pontja alapján önálló háztartással rendelkező tsz-tag háztáji gazdaságában egy tehenet, egy-két növendékmarhát és egy-két anyakocát tarthat, malacaival együtt, ennek a második tehene már meg­haladja azt a mértéket, me­lyet a jogszabály engedé­lyez. A termelőszövetkezet nem tiltja meg a második tehén tartását, azonban ilyen esetben a fűbért je­lentősen magasabb összeg­ben állapítja meg. Ez nem erkölcstelen, mivel a ház­táji gazdaságban tartott ál­latállomány növelése nem­ történhet a közös gazdaság kárára. Antal János osztályvezető.” Megjavítják a gyári­ hibás varrógépet fával a vállalat beszállíta­ná a gépet javításra, azon­ban a szállítás közben eset­leg előforduló egyéb meg­hibásodásért felelősséget nem vállal. Én sem válla­lok, mert a gép hibájáért mint az eset is igazolja a bolt sem vállalt felelőssé­get. Kérem válaszoljanak mi­tévő legyek, kihez fordul­jak segítségért. Levélírónk kérését továbbítottuk a MESZÖV Ke­reskedelmi Főosztályhoz. Közölték: „Hauk János ké­rése elintézést nyert. Megállapodtunk a veszprémi Vas- Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat osztályvezetőjével — Sárai Jenő elvtárssal —, hogy a meghibásodott var­rógépfejet visszaküldik a gyártóműnek és megjavítják. Javítás után visszaszállítják a vásárlónak, Hauk elv­társnak. A tótvázsonyi boltvezetőt utasították, hogy adjon segítséget a varrógép beeső tagolásához elszállításához. Szanyi Gyula osztályvezető Varrógépet vásároltam a tótvázsonyi földművesszö­vetkezeti vegyesboltban — írja levelében Hauk János tótvázsonyi olvasónk. — Azonban használni nem tu­dom. Hibás, szaggatja a cérnát. A bolt nem cseréli ki a gyári hibás gépet, a Veszp­rém megyei Vasipari Szol­gáltató Vállalat pedig a helyszínen nem javítja meg. Az AKÖV darabárus jára-

Next