Napló, 1965. április (Veszprém, 21. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-13 / 87. szám
4 Malmi est Pápán A pápai járási könyvtár olvasótermében április 14- én, szerdán este 7 órakor a költészet napja alkalmával irodalmi estet tartanak az irodalombarátok és a nagyközönség részére. Ez alkalommal az érdeklődők találkozhatnak Hajnal Anna és Fodor András költőkkel, — közreműködik a textilgyári irodalmi színpad. Élénkülő idegenforgalom Hévízen (Tudósítónktól) A kedvező időjárás a baráti országokból máris sok látogatót vonz Hévízre és környékére. A napokban Jugoszláviából több autóbusszal érkeztek kirándulók. A gyógyfürdő kórházban az NDK-ból érkezett vendégeket szállásolták el, akik itt keresnek gyógyulást és szórakozást. Május elején Csehszlovákiából várnak vendégeket. Nap nap után egyre népiesebb különjáratos autóbuszok érkeznek, iskolák, különböző társadalmi szervek, küldöttségek élénkítik az üdülőhely forgalmát. A községben felkészültek a növekvő idegenforgalomra. A parkosítás alapmunkálatait már befejezték. Érdekessége a parkosításnak, hogy minden évben újabb és újabb változatban és ötletesen alakítják ki a terek és utcák képét. Az idén is rabpompás parkok fogadják majd a látogatókat, és dús virágszőnyegek gyönyörködtetik a betegeket és üdülőket. A téli gyógyfürdő építése gyorsított ütemben halad. A Vörös téren ABC áruházat építenek, amit július elején adnak át. Az autóbuszállomással szemben, a parkban, a községi tanács asztalokat és székeket helyez el. A község KISZ szervezeteinek irodalmi színpada tevékenyen működik a község kulturális életének fellendítése érdekében. Munkájukba kapcsolódik a vendéglátóipari szakközépiskola énekkara is. Gazdag programot terveztek az üdülési szezon nyári hónapjaira is. Simon Lajos „Iánc, lánc, eszterlánc...” — Ellesett pillanat a literi óvodában. Nyolcmillió forint rendkívüli segély, több mint 26 millió forint élet- és balesetbiztosításra Április elején véget ért a falusi dolgozók üdülési idénye. A vidéki biztosítási és önsegélyező csoportok október óta több mint 12 ezer termelőszövetkezeti tagot üdültettek. A gyógyításra szoruló tsz gazdák Hévizén, Harkányfürdőn, Miskolc-Tapolcán, Hajdúszoboszlón és a debreceni termelőszövetkezeti üdülőben töltötték szabadságukat. A tsz tagok bejárták az ország legszebb tájait, megismerkedtek műemlékeivel, múzeumaival. Legtöbben Budapesten jártak, s a főváros nevezetességein kívül színházi és operai előadásokat is megnéztek. Ehhez hasonlóan szervezték meg tagjaik kirándulásait, utazásait az üzemi dolgozók és az alkalmazottak önsegélyező és biztosítási csoportjai is. Az országban működő ötszáz csoport egy év alatt összesen mintegy 20 000 üzemi, hivatali falusi dolgozót vitt üdülésre, társasutazásra. Hétszázharmincan jártak Miföldön. A Szolnok megyei csoport tagjai például Moszkvába és Kijevbe, hajdúságiak Csehszlovákiába és Romániába, a győriek a Tátrába, az AKÖV dolgozói Romániába tettek kirándulást. Az Állami Biztosító a biztosítási és önsegélyező csoportok tagdíjainak egy részét szociális alapra visszaadja. Ebből a csoportok intézőbizottságai 28 000 rászoruló igénylőnek mintegy 8 millió forint rendkívüli segélyt folyósítottak. Az elmúlt évben egyébként élet- és balesetbiztosításra több mint 26 millió forintot fizetett ki az Állami Biztosító a csoportok tagjainak. (MTI) NAPLÓ Az emberi arc és a munka festője Nagy Gyula képkiállítása a Fényes Adolf teremben Felszabadulásunk huszadik évfordulója táján megyénk képzőművészeti élete is gazdagon, bő áradással tárja a világ elé, mutatja meg a maga értékeit. Nemcsak képzőművészeink felszabadulási tárlatára gondolunk, amelyet április 3-án nyitottak meg a megyeszékhelyen, a Bakonyi Múzeumban, hanem arra is, hogy közülük többen a főváros rangos kiállítóhelyiségeiben, egyéni kiállításaikkal, a budapesti közönségnek is hírt adnak az említett gazdagságról, termékenységről. Beszámoltunk már Bartha László Munkácsy- és Egry-díjas festőművész kiállításáról, amelyet március 26-án nyitottak meg a Csók István Galériában. Április 16-án HJdvardi Erzsébet tárlatáról tudósíthatunk az Ernst Múzeumból. Április 9-e óta pedig nyitva áll a látogatók előtt a Rákóczi úti Fényes Adolf terem, Nagy Gyula, a Várpalotán élő Egry-díjas festőművész kollekciójával, amely méltóképpen reprezentálja a huszadik évfordulót és — ha más oldalról nézzük — a művész eddigi munkásságát. Nagy Gyula huszonhárom kiállított olajfestményéből — amelyek a legutóbbi hatnyolc év java termésének is a krémjét jelentik — egy minden tekintetben korrekt, nagy tehetségű; a magyar piktúra legjobb hagyományait önállóan, egyéniséggel folytató; tökéletes tudással felvértezett; a szó legjobb értelmében korszerű; nagyvonalúan realista, teljesen érett, s mégis még fiatal, még sokat ígérő életmű bontakozik ki előttünk. Bennünket elsősorban portréi, valamint üzemi képei, munka- és munkásábrázolásai ragadnak magukkal. A portré, ez a manapság, sajnos, ha nem is mellőzött, de kevésbé művelt műfaj — igazi, erőteljes, mélyen ihletett és ínvenciózus művelőjére talál Nagy Gyulában. Az emberi arc nemcsak a lélek tükre, hanem tükre (talán mindennél hívebb, közvetlenebb, a bonyolult áttételektől kevésbé terhelt tükre) a kornak, a gyökeres, forradalmi változásoknak is. Erről, a kor jellegzetes szemvillanásairól, optimizmusáról, a múlttal küszködő gyötrődésekről vagy a jövő elébe tiszta bizalommal tekintő új emberségről vall portréin Nagy Gyula, s ebből a szempontból teljesen mellékes, hogy a szűkebb családi körből választja-e modelljeit (Édesapám, 1956; Kislány, 1960; Ágota, 1964) vagy szélesebb, tágabb körből, városa munkásainak tízezrei közül (Kohász, 1965). Egyéniség és kollektivizmus, egyénítés és tipizálás ötvöződik ezeken a vásznakon. Alkotójuk ezekkel a képekkel — megítélésünk szerint — a magyar portréfestészet mai, szocialista realista reneszánszának egyik úttörője lehet. Reneszánszt mondunk s nem véletlen, hisz a portré mindig is a művészettörténet feltörő, konstruktív korszakainak sajátos műfaja volt. Hitvallásnak tekinthetjük Nagy Gyula üzemi képeit is. A munka- és munkásábrázolás napjainkban érthető módon gazdag témaforrása a képzőművészetnek. Művésze válogatja azonban, ki hogyan merít ebből a forrásból. Van, aki hidegen, kívülállva, csak a látványt, a festőiséget fedezve fel az „ipari táj’-ban; s van, aki a festőiséget mellőzve, vulgárisan, csak hitvallóan (vagy épp ravasz számítással). Nagy Gyulánál szerencsésen, elválaszthatatlanul van jelen e képekben a mondanivaló és a látvány festőisége. Ilyen alkotásai (Színes ablakok, Savgyár, Kohócsarnok, Kezelés, Tüskehúzás, stb.) ezért nem szürke illusztrációk és ezért nem öncélú színorgiák, ezért őszinték, meggyőzőek, hitelesek. A néző szubjektív szabadsága engedélyezte számunkra, hogy — ha kissé önkényesen is — elsősorban az említett két csoportra hívjuk fel a figyelmet. Ami azonban nem azt jelenti, mintha például tájai (Várpalota, Az első hó, Ugar, Balaton-part, Kertalja stb.) s egyéb képei (Napraforgó) nem azonos színvonalúak, nem azonos értékűek volnának. Sőt, a kiállítás egyik legragyogóbb, leghangulatosabb, legerősebb atmoszférájú darabja talán az 1964-ben festett Nyári pihenő. Tiszta, egyértelmű mondanivalójával s derűs színeivel ragad magával a Tanulószoba. Lélektükröző arc és táj; ipari építmény belső és anatómiailag is biztonságos emberi test vagy mozdulat; kompozíció és színskála — minden egyaránt a helyén van Nagy Gyula erőteljes festészetében. S hogy a művészetnek tudatos, semmit sem a véletlenre vagy az ösztönösségre hagyó művelője, arról a bejáratnál elhelyezett tanulmányai, grafikái is árulkodnak: mintegy bepillantást engednek műtermébe. KONCZ ISTVÁN „Családi kör“ a bárban José Ferrer amerikai filmszínész és filmrendező felesége Rosemary Plooney énekesnő azzal lepte meg közönségét egy elegáns New York-i mulatóban, hogy a színpadot négy gyermekének hatalmasra kinagyított fényképeivel díszítette. Indokolása így hangzott: „A legszívesebben meghitt családi körben énekelek és ha már a gyermekeimet nem hozhatom magammal a bárba, legalább a képmásukat akarom látni". IMS. április 13. A „mesterséges nyelv“ Veszprémben is életképes Az eszperantó nyelvet — sok más műnyelv mellett — mesterséges nyelvnek „becézik”. Mindössze annyi különbözteti meg más műnyelvektől, hogy ez valóban logikus felépítésű, határozott — s emellett könnyen tanulható — nyelvtani szerkezetű. Minden vérbeli eszperantista 50 millió — barát Egy nyelv, amely nem tartozik egyetlen néphez sem, nincs századokra nyúló kultúrtörténeti hagyománya, ősi irodalma — mégis: egyre többen tartoznak a táborához. Igen a táborához, hiszen aki ezt nyelvet megismeri, megszenteti, egy táborba kerül. Egy baráti körbe. Ahol mintegy 50 millióra tehető emberrel barátkozik. A ma tudja, hogy elég megtanulni 7866 szót, s a nyelv áttekinthető szerkezete lehetővé teszi, hogy a képzési módokkal 80 ezer (!) szó birtokosai legyünk! Ezért lenne ilyen népszerű Zamenhof doktor nyelve? Bizonyára ez a könnyen tanulhatóság is sok barátot vonz, ma már szinte minden országban elterjedt nyelvnek barátait ennyire becsülik a statisztikák. S közéjük tartozik, tagjai közé számítja a mozgalom a megyénkben működő ajkai, várpalotai, keszthelyi, tapolcai, az újonnan alakult füredi és természetesen az évek óta dolgozó veszprémi eszperantó kört is. Levelek 23 országból Veszprémben a Jankovics Lajos Művelődési Házban találkozik minden kedden a kör tagsága. S alig akad összejövetel, hogy új arcokat ne látnának. Mivel telik el a klubfoglalkozás ideje? Nyelvtanulással, ami persze sajátságosan más, mint a nyelveké, nem mesterséges Itt nem kell évekig nyelvtant magolni, s különösen könnyű dolga van annak, aki tud már anyanyelvén kívül is valami nyelvet. A klubfoglalkozáson pereg a magnetofon — a már jobban beszélők ellenőrzik a kiejtésüket. S, hogy mennyi idő alatt lehet „jobban beszélni” — szinte mosolyogni való: mindössze átlag 6 hónap szükséges hozzá! S ha újságokat, folyóiratokat lapozgató embereket látunk a körben, nem a lustákat fedeztük fel: a lapszókincs elsajátítása után közel a cél: az eszperantó világkapcsolatokba be lehet kapcsolódni. A nemzetközi újságokat olvasva nemcsak a nyelvet lehet tökéletesíteni, de barátságot is elmélyíteni. a S nem ez az egyetlen út, amely a világ majd minden eszperantistáját összeköti: a postagalambok — ha másért nem — ezért is kimentek volna a „divatból”, mert ki győzné hordani egy-egy régi eszperantista leveleit? Mondjuk Nemere Istvánét, aki az egyik legrégibb eszperantista Veszprémben — most lett a kör titkára —, s mind az öt világrészről, 23 országból kapja a leveleket! S kapott már eszperantó táviratot is, hiszen évtizedek óta lehet bárhol feladni eszperantó nyelvű szöveget. S ha valaki éppen Rio de Janeiro rádióját akarja hallgatni, csak annyi a baj, hogy nem ismeri a nyelvet, hát kivárja szépen az eszperantó adást. Mert a világ számtalan nagyvárosának rádiója rendszeresen ad műsor*. Idén: nemzetközi találkozó Almádiban Izgalmas éve lesz az idei a megye eszperantistáinak, hiszen egy világkongresszus képviselőivel találkozhatnak. Júliusban ugyanis a STELO, az egyetemisták eszperantista világszervezete Balatonalmádiban rendezi világtalálkozóját. Ez is, meg a következő évben Budapesten megrendezendő világkongresszus is — kicsit elismerés. Elismerés a népszerű nemzetközi nyelv magyar ismerőinek, terjesztőinek. A béke közkatonáinak. Mert kérdezzék bármelyik eszperantistát, büszkén fogja mondani: ez a nyelv a barátság nyelve. A barátok pedig, akik kapcsolatot keresnek, népre, fajra való tekintet nélkül — csak békét akarhatnak. Sz. Veszprém és Környéke Vendéglátó Vállalat a Jankovics Lajos Művelődési Ház földszinti helyiségében megrendezi a fiatal cukrász segédek, szakácsok és III. éves tanulók cukrászipari és hidegkonyhai házi versenyét A háziverseny bemutatóval együtt széles választékban állnak a kedves vevők rendelkezésére a cukrászipari és hidegkonyhai termékek bő választéka. Árusítás április 15-én 11 h-tól 17-én 19 h-ig Itt szerezte be a húsvéti ünnepekre szükségleteit a bemutatott és vásárolható újdonságok közül. Félkésztermékek, diós- mákos bejgli, poharas krémek és egyéb napi készítmények (95)