Napló, 1965. július (Veszprém, 21. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-16 / 166. szám
6 Heti rajzos kommentár Ez is nyári divat !Konrádi István rajza) LAKATOS ERNŐ EGYIPTOMI ÚTINAPLÓJA Századunk piramisa: Sadd el Aali IV. Asszuán már régen nem a Nílus partról, kellemes teléről, luxus szállóiról híres . .. Öt esztendeje már, hogy 1960. 1 9-én Nasszer elnökjére díszlövés dördültAsszuánban, kilencszáz kilométerre az Egyesült Arab Köztársaság fővárosától. Itt épül a Napisten egykori földjén a XX. század piramisa, a Sadd el Áali, a nílusi óriásgát A város szélén álltam, a nagygát építéséhez vezető széles úton, ahol a zöld a sivatag homokjával találkozik, s ahol vadonatúj emeletes házak sorakoznak. Valamennyi lakáson légkondicionáló berendezés. Helybéli ember, feketebőrű, csillogószemű, a déd- és ükapák földigérő köntösét viselő arab szólított meg — oroszul. — Köszöntlek, idegen, a mi városunkban. Orosz vagy, ugye? Azután csodálkozott, hogy nem. Errefelé az utóbbi esztendőkben az európai legtöbbnyire a Szovjetunió polgára. Másfélezer szakember él itt a városszéli új telepen, hogy a 33 ezer arab munkással összefogva felépüljön Egyiptom reménysége, az óriásgát. — Mahmud Saiad, — nyújtott kezet barátságosan az asszuáni ember. — Magam is a nagygátnál dolgozom, egy moszkvai mérnök keze alatt. Apám, nagyapám, meg annak az apja is tevehajcsár volt, árnyékot keveset láttak, annál többet szívta őket a nap 50—60 fokos sugara, ette májukat a nílusi kór, vakította szemüket a trachoma. De én emellett a mérnök mellett művezető leszek. Itt, az erőműnél. S ahányszor erre járok, a szovjet kolónia lakótelepe mellett, mindig megállok egy percre, elgondolkodom, s mondom magamban: Mahmud, Mahmud, most az oroszok embert nevelnek belőled, s ha elmennek, te költözöl ezekbe a házakba. Munkád, szakértelmed alapján megérdemlőd. Lesz hűvös lakásod, fürdőszobád, sőt egykor hűtőszekrényed is... Kértem, kalauzoljon a nagy építkezésen, magyarázza el, mi is épül itt Asssuén határában. Több órán át jártuk együtt a terepjáró GAZ-zal az építkezés óriási területét, míg kirajzolódott előttem a gigantikus mű plasztikus képe, az az óriási munka, amelynek végrehajtásához egy egész ország állt csatasorba. Egyiptom egymillió négyzetkilométernyi területéből alig három százalékot művelnek meg, a többi rész terméketlen, kihalt sivatag. A Nílus völgyében 16 millió földművelő fellah zsúfolódik össze. Sorsuk teljesen a Nílus szeszélyétől függ. A nagy folyam évezredek óta élet és halál ura. Áradásaitól függ a 28 millió ember kenyere, élelme, a termés sorsa. Évente 35— 40 milliárd köbméter víz ömlik kihasználatlanul a Földközi-tengerbe. Az egyiptomi forradalom csillantotta meg először a reális lehetőséget, hogy a Níluson építendő óriási gáttal nagymértékben csökkenthetik a szegénységet és a nyomort, a múlt szomorú örökségét Egyiptomban. Az építkezés óriási területén, — ahol külön közlekedési rendőrség irányítja a munkagépek forgalmát — a Szovjetunióból érkezett korszerű, nagy teljesítőképességű gépek, daruk és egyéb modern eszközök végeznek minden fárasztó munkát. Az Egyesült Arab Köztársaság partjait két tenger hullámai mossák. A harmadik tenger most alakul ki Asszuántól délre, 500 kilométer hosszan húzódik át Szudánba. Az Asszuáni tengerben mintegy 130 milliárd köbméternyi víz gyűlik össze, amely most szinte haszontalanul ömlik a Földközi-tengerbe. A Naszr (Győzelem) tenger 700 000 acre (1 acre — 0,70 hát. hold) öntözését teszi majd lehetővé. Az öntözött terület évente két, sőt többnyire három termés betakarítását biztosítja. A legfontosabb azonban az, hogy 1 millió 300 ezer acre sivatag vá,‘'~i'- fokozatosan művel mezőgazdasági terül A modern öntözőberendezések később több '1 2 millió acre holt siv '-ot tesznek termővé. Egyiptomi közgazdászok, számításai szerint ennek gyümölcseként 30 százalékkal növekszik az ország mezőgazdasági termelése. A négy kilométer hosszú, alapjainál egy kilométer széles duzzasztógátnál a világ egyik legnagyobb vízierőműve épül, melynek tucatnyi áramfejlesztő berendezése évi nyolc milliárd kilowattól ”Aranyámmot termel . Ilyen lesz Asszuinnál a XX. század „piramisa”, korunk emberének évszázadokra szóló, maradandó alkotása. (Folytatjuk) Arab és szovjet összefogással gyors ütemben épül az asszuáni erőműőrzés. NAPLÓ A világóceán kérdőjelei A világóceán óriási élelmiszergyár és raktár, emellett afféle időjáráscsináló is: felfogja, összegyűjti és átalakítja a Nap hőenergiáját, ráadásul pedig a nehézhidrogén gyakorlatilag kimeríthetetlen forrása is, ami a jövő termonukleáris energetikája szempontjából fontos. Az Echos című francia lap annak idején azt írta, hogy a Szovjetunió egyre veszedelmesebb konkurenciát jelent a nyugati országok kereskedelmi flottája számára. Valóban, öt évvel ezelőtt a Szovjetunió szállító flottája még csak a 13. helyen állt, ma már azonban a 6. helyet foglalminden száz hajóból 70 az utóbbi tíz évben épült. A szovjet hajók az utóbbi esztendőkben 76 ország több mint hatszáz kikötőjében fordultak meg és sok millió tonna különböző árut szállítottak. A hajózás azonban egyáltalán nem az egyetlen lehetőség a tengerek és óceánok hasznosítására, márpedig, mint tudjuk, Földünk felületének háromnegyede tenger. A világóceán az anyagok gyakorlatilag szinte kiapadhatatlan forrása. Legjelentősebb természetes halkincse. Elegendő, ha megemlítjük, hogy a szovjet tengerhasznosítás évi negyven milliárd rubeles bevételéből harminc milliárd a halfeldolgozó iparra jut. Több ezer szovjet halász és bálnavadász hajó járja az Atja el a világ ranglistáján. Növekedési üteme gyorsabb, mint a nyugati flottáké. További előny, hogy a szovjet flotta a legfiatalabb, s így lanti-, a Csendes-óceánt és az Északi Jeges-tengert. Míg 1938-ban 4,7 millió mázsa hal volt a zsákmány, addig 1964-ben már mintegy ötven millió mázsa. Időközben a halfogás évi növekedési üteme a Szovjetunióban 3,9 százalék volt, szemben a 3,2 százalékos világátlagga. De sok egyéb lehetőség is van a világóceán hasznosítására. Csak néhányat említünk: tengeri kőolajfúrás, az óceán vizében fellelhető vegyi anyagok kivonása, ércek, ásványi nyersanyagok „kinyerése”. Régóta ismeretes például, hogy a világóceán fenekén a természet mintegy 300—350 milliárd tonnányi mangánércet halmozott fel Egy amerikai mérnök adatai szerint az érc egyetlen tonnájának feldolgozása felszerelése is a legkorszerűbb. 15 - 17 dollár hasznot hajtana. Ha a tenger fenekén rejlő hasznos ásványokat kotrással vagy hidraulikus úton kiaknáznák, az három-négy év múlva már megtérülne, ennyi idő alatt a bevételek fedeznék a beruházási költségeket. Összehasonlításképpen a szárazföldön a bányaiparban ez a megtérülési idő 5—6 év. A világóceán az emberiség előtt nemcsak nagy távlatokat nyit, hanem nagy gondokra is felhívja a figyelmet. Így például fogas kérdés, milyen irányban fejlődjék tovább a kereskedelmi flotta, Diesel-, vagy turbinás hajókat építsünk-e, s milyen határig növelhetjük a tankhajók méreteit anélkül, hogy a tengermélyítési munkálatok költségei tetemesen növekednének? Ugyancsak sok a tennivaló még a tengerek és óceánok biológiai tartalékainak ésszerű kihasználásában. Sajnos, a Szovjetuniónak az a törekvése, hogy a halászatot nemzetközileg szabályozza, nem mindig talál megértésre. Jefim Pecsenyik IMS. János M. ■.........- ' T-nyi Kalandos örökség Johns Francis Perring chicagói dzsesszdobos szürke, köznapi ember volt világéletében. Ma mégis róla beszélnek egész Amerikában és Angliában. Miért is ne, amikor az Angol Banktól 400 millió fontsterlinget, vagyis valamivel több mint egymilliárd dollárt követel. Az ügy 1957 tavaszán kezdődött. John Perring akkor értesítést kapott a montreali bank londoni fiókjának igazgatójától. Az értesítésben az állt, hogy a bankban készpénze és értékpapírjai vannak Frederick Perringnek, akiről utoljára 1880-ban érkezett hír.” John Francisnek az örökség kézhezvételéhez csupán azt kellett bizonyítania, hogy közvetlen leszármazottja Frederick Perringnek. Ehhez nyolc évre volt szüksége. Bejárta az Egyesült Államokat és Kanadát, levéltárosokat fogadott fel, elköltötte minden megtakarított pénzét és nyakig mászott az adósságokba. Michigan állam egyik városának temetőjében megtalálta annak a Perringnek a sírját, akiről utoljára 1880-ban érkezett hír Londonba.” S ami a fő, talált egy okmányt, amely tanúsítja, hogy dédapja, Frederick Perring egészen 1848-ban bekövetkezett haláláig havonta 212 dollár kamatot húzott az angol banktól. Ennek alapján kiszámította, hogy dédapja bankbetétje legalább 20 ezer fontsterlinget tett ki. Ezek után megállapította, hogy az 1848 óta nem fizetett kamatokat és kamatos kamatokat összegezve, a bank 400 millió fontsterlinggel adósa. John Francis Perring kijelentette, hogy nem szándékozik tönkretenni a brit gazdaságot és nem követeli egyszerre az egymilliárd dollárt. Egyelőre nagylelkűen megelégszik a kamatokkal. Ezek összege mindössze évi 40 millió dollár. Zánka Kisvendéglő a strand szomszédságában Egész nap melegétel kiszolgálás Házi rétes egész nap kapható Hűsítőitalok Minőségi borok Minden este tánczene Ábrahámhegy Kisvendéglő a műút mellett, szomszédságában bérelhető víkendházak Egész nap melegétel kiszolgálás Pinceborozójában tájjellegű borok Hangulatos zene Gépkocsi parkírozó, autó szerviz Balatonszepezd A műút melletti kisvendéglőben egész nap melegétel kiszolgálás Pinceborozójában tájjellegű borok Szép kilátás a Balatonra Autó parkírozó Badacsonytomaj Egész nap melegétel kiszolgálás Tájjellegű borok Cukrászdájában friss sütemények Presszó-kávé, fagylalt 1650 8 • 9 e 0 8 ■ 1 9 * *• I1 8 • * 8 ■ * * I 8 I • 9 5 N I 9 S 9 8 * 1+4«-