Napló, 1965. július (Veszprém, 21. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-16 / 166. szám

6 Heti rajzos kommentár Ez is nyári divat !­­Konrádi István rajza) LAKATOS ERNŐ EGYIPTOMI ÚTINAPLÓJA Századunk piramisa: Sadd el Aali IV. Asszuán már régen nem a Nílus partról, kellemes teléről, luxus szállóiról hí­res . .. Öt esztendeje már, hogy 1960. 1 9-én Nasszer elnök­­­jére díszlövés dördült­­Asszuánban, ki­­lencszáz kilométerre az Egyesült Arab Köztársaság fővárosától. Itt épül a Napisten egykori földjén a XX. század piramisa, a Sadd el Áali, a nílusi óriás­gát A város szélén álltam, a nagygát építéséhez vezető széles úton, ahol a zöld a sivatag homokjával talál­kozik, s ahol vadonatúj emeletes házak sorakoz­nak. Valamennyi lakáson légkondicionáló berende­zés. Helybéli ember, feke­tebőrű, csillogószemű, a déd- és ükapák földigérő köntösét viselő arab szólí­tott meg — oroszul. — Köszöntlek, idegen, a mi városunkban. Orosz vagy, ugye? Azután csodálkozott, hogy nem. Errefelé az utóbbi esz­tendőkben az európai leg­­többnyire a Szovjetunió polgára. Másfélezer szak­ember él itt a városszéli új telepen, hogy a 33 ezer arab munkással összefog­va felépüljön Egyiptom re­ménysége, az óriásgát. — Mahmud Saiad, — nyújtott kezet barátságosan az asszuáni ember. — Ma­gam is a nagygátnál dol­gozom, egy moszkvai mér­nök keze alatt. Apám, nagyapám, meg annak az apja is tevehajcsár volt, árnyékot keveset láttak, annál többet szívta őket a nap 50—60 fokos sugara, ette májukat a nílusi kór, vakította szemüket a tra­choma. De én emellett a mérnök mellett művezető leszek. Itt, az erőműnél. S ahányszor erre járok, a szovjet kolónia lakótelepe mellett, mindig megállok egy percre, elgondolkodom, s mondom magamban: Mahmud, Mahmud, most az oroszok embert nevelnek belőled, s ha elmennek, te költözöl ezekbe a házakba. Munkád, szakértelmed alap­ján megérdemlőd. Lesz hű­vös lakásod, fürdőszobád, sőt egykor hűtőszekrényed is... Kértem, kalauzoljon a nagy építkezésen, magya­­rázza el, mi is épül itt Asssuén határában. Több órán át jártuk együtt a terepjáró GAZ-zal az építkezés óriási terüle­tét, míg kirajzolódott előt­tem a gigantikus mű plasz­tikus képe, az az óriási munka, amelynek végre­hajtásához egy egész or­szág állt csatasorba. Egyiptom egymillió négy­zetkilométernyi területéből alig három százalékot mű­velnek meg, a többi rész terméketlen, kihalt sivatag. A Nílus völgyében 16 mil­lió földművelő fellah zsú­folódik össze. Sorsuk telje­sen a Nílus szeszélyétől függ. A nagy folyam évez­redek óta élet és halál ura. Áradásaitól függ a 28 mil­lió ember kenyere, élelme, a termés sorsa. Évente 35— 40 milliárd köbméter víz ömlik kihasználatlanul a Földközi-tengerbe. Az egyiptomi forradalom csil­lantotta meg először a reá­lis lehetőséget, hogy a Ní­luson építendő óriási gát­tal nagymértékben csök­kenthetik a szegénységet és a nyomort, a múlt szomo­rú örökségét Egyiptomban. Az építkezés óriási terü­letén, — ahol külön közle­kedési rendőrség irányítja a munkagépek forgalmát — a Szovjetunióból érkezett korszerű, nagy teljesítőké­pességű gépek, daruk és egyéb modern eszközök vé­geznek minden fárasztó munkát. Az Egyesült Arab Köz­társaság partjait két tenger hullámai mossák. A harma­dik tenger most alakul ki Asszuántól délre, 500 kilo­méter hosszan húzódik át Szudánba. Az Asszuáni ten­gerben mintegy 130 mil­liárd köbméternyi víz gyű­lik össze, amely most szin­te haszontalanul ömlik a Földközi-tengerbe. A Naszr (Győzelem) ten­ger 700 000 acre (1 acre — 0,70 hát. hold) öntözését teszi majd lehetővé. Az ön­tözött terület évente két, sőt többnyire három ter­més betakarítását biztosít­ja. A legfontosabb azonban az, hogy 1 millió 300 ezer acre sivatag vá,‘'~i'- foko­zatosan művel mező­gazdasági terül A mo­dern öntözőberendezések később több­­ '1 2 millió acre holt siv '-ot tesz­nek termővé. Egyiptomi közgazdászok, számításai szerint ennek gyümölcse­ként 30 százalékkal növek­szik az ország mezőgazda­­sági termelése. A négy kilométer hosszú, alapjainál egy­­ kilométer széles duzzasztógátnál a világ egyik legnagyobb ví­zierőműve épül, melynek tucatnyi áramfejlesztő be­rendezése évi nyolc mil­liárd kilowattól ”Arany­­ámmot termel . Ilyen lesz Asszu­innál a XX. század „piramisa”, korunk emberének évszá­zadokra szóló, maradandó alkotása. (Folytatjuk) Arab és szovjet összefogással gyors ütemben épül az asszuáni erőműőrzés. NAPLÓ A világóceán kérdőjelei A világóceán óriási élel­miszergyár és raktár, emel­lett afféle időjáráscsináló is: felfogja, összegyűjti és átalakítja a Nap hőenergiá­ját, ráadásul pedig a nehéz­hidrogén gyakorlatilag ki­meríthetetlen forrása is, ami a jövő termonukleáris energetikája szempontjából fontos. Az Echos című francia lap annak idején azt írta, hogy a Szovjetunió egyre veszedelmesebb konkuren­ciát jelent a nyugati orszá­gok kereskedelmi flottája számára. Valóban, öt évvel ezelőtt a Szovjetunió szál­lító flottája még csak a 13. helyen állt, ma már azonban a 6. helyet foglal­minden száz hajóból 70 az utóbbi tíz évben épült. A szovjet hajók az utób­bi esztendőkben 76 ország több mint hatszáz kikötő­jében fordultak meg és sok millió tonna különböző árut szállítottak. A hajózás azonban egy­általán nem az egyetlen lehetőség a tengerek és óceánok hasznosítására, márpedig, mint tudjuk, Föl­dünk felületének három­negyede tenger. A világ­óceán az anyagok gyakor­latilag szinte kiapadhatat­lan forrása. Legjelentősebb természetes halkincse. Ele­gendő, ha megemlítjük, hogy a szovjet tengerhasz­nosítás évi negyven mil­liárd rubeles bevételéből harminc milliárd a halfel­dolgozó iparra jut. Több ezer szovjet halász és bál­navadász hajó járja az At­ja el a világ ranglistáján. Növekedési üteme gyor­sabb, mint a nyugati flot­táké. További előny, hogy a szovjet flotta a legfiata­labb, s így lanti-, a Csendes-óceánt és az Északi Jeges-tengert. Míg 1938-ban 4,7 millió má­zsa hal volt a zsákmány, addig 1964-ben már mint­egy ötven millió mázsa. Időközben a halfogás évi növekedési üteme a Szov­jetunióban 3,9 százalék volt, szemben a 3,2 százalé­kos világátlagga. De sok egyéb lehetőség is van a világóceán haszno­sítására. Csak néhányat említünk: tengeri kőolajfú­rás, az óceán vizében fel­lelhető vegyi anyagok kivo­nása, ércek, ásványi nyers­anyagok „kinyerése”. Rég­óta ismeretes például, hogy a világóceán fenekén a természet mintegy 300—350 milliárd tonnányi mangán­ércet halmozott fel Egy amerikai mérnök adatai szerint az érc egyetlen ton­nájának feldolgozása felszerelése is a legkorszerűbb. 15 - 17 dollár hasznot hajtana. Ha a tenger fenekén rejlő hasznos ásványokat kotrás­sal vagy hidraulikus úton kiaknáznák, az három-négy év múlva már megtérülne, ennyi idő alatt a bevételek fedeznék a beruházási költ­ségeket. Összehasonlítás­képpen a szárazföldön a bá­nyaiparban ez a megtérü­lési idő 5—6 év. A világóceán az emberi­ség előtt nemcsak nagy táv­latokat nyit, hanem nagy gondokra is felhívja a fi­gyelmet. Így például fogas kérdés, milyen irányban fejlődjék tovább a kereske­delmi flotta, Diesel-, vagy turbinás hajókat építsünk-e, s milyen határig növelhet­jük a tankhajók méreteit anélkül, hogy a tengermé­­lyítési munkálatok költsé­gei tetemesen növekedné­nek? Ugyancsak sok a ten­nivaló még a tengerek és óceánok biológiai tartalé­kainak ésszerű kihasználá­sában. Sajnos, a Szovjet­uniónak az a törekvése, hogy a halászatot nemzet­közileg szabályozza, nem mindig talál megértésre. Jefim Pecsenyik IMS. János M. ■.........- ' T-nyi Kalandos örökség Johns Francis Perring chicagói dzsesszdobos szür­ke, köznapi ember volt vi­lágéletében. Ma mégis róla beszélnek egész Ameriká­ban és Angliában. Miért is ne, amikor az Angol Bank­tól 400 millió fontsterlinget, vagyis valamivel több mint egymilliárd dollárt követel. Az ügy 1957 tavaszán kez­dődött. John Perring akkor értesítést kapott a mont­reali bank londoni fiókjá­nak igazgatójától. Az érte­sítésben az állt, hogy a bankban készpénze és ér­tékpapírjai vannak Frede­rick Perringnek, akiről utoljára 1880-ban érkezett hír.” John Francisnek az örökség kézhezvételéhez csupán azt kellett bizonyí­tania, hogy közvetlen le­származottja Frederick Per­ringnek. Eh­hez nyolc évre volt szüksége. Bejárta az Egyesült Államokat és Ka­nadát, levéltárosokat foga­dott fel, elköltötte minden megtakarított pénzét és nyakig mászott az adóssá­gokba. Michigan állam egyik városának temetőjében megtalálta annak a Per­ringnek a sírját, akiről utoljára 1880-ban érkezett hír Londonba.” S ami a fő, talált egy ok­mányt, amely tanúsítja, hogy dédapja, Frederick Perring egészen 1848-ban bekövetkezett haláláig ha­vonta 212 dollár kamatot húzott az angol banktól. Ennek alapján kiszámítot­ta, hogy dédapja bankbe­tétje legalább 20 ezer font­­sterlinget tett ki. Ezek után megállapította, hogy az 1848 óta nem fizetett kama­tokat és kamatos kamato­kat összegezve, a bank 400 millió fontsterlinggel adó­sa. John Francis Perring ki­jelentette, hogy nem szán­dékozik tönkretenni a brit gazdaságot és nem követeli egyszerre az egymilliárd dollárt. Egyelőre nagylel­kűen megelégszik a kama­tokkal. Ezek összege mind­össze évi 40 millió dollár. Zánka Kisvendéglő a strand szomszédságában Egész nap melegétel kiszolgálás Házi rétes egész nap kapható Hűsítőitalok Minőségi borok Minden este tánczene Ábrahámhegy Kisvendéglő a műút mellett, szomszédságában bérelhető víkendházak Egész nap melegétel kiszolgálás Pinceborozójában tájjellegű borok Hangulatos zene Gépkocsi parkírozó, autó szerviz Balatonszepezd A műút melletti kisvendéglőben egész nap melegétel kiszolgálás Pinceborozójában tájjellegű borok Szép kilátás a Balatonra Autó parkírozó Badacsonytomaj Egész nap melegétel kiszolgálás Tájjellegű borok Cukrászdájában friss sütemények Presszó-kávé, fagylalt 1650­ 8 • 9 e 0 8 ■ 1 9 * *• I1 8 • * 8 ■ * * I 8 I • 9 5 N I 9 S 9 8 * 1+4«-

Next