Napló, 1965. július (Veszprém, 21. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-16 / 166. szám

4 Széljegyzet Vizsga Üresek a tantermek, a tanulók kirajzottak az iskolákból, élvezik a nyarat, a szabadságot. Vizsgázókkal azonban még néhány nappal ezelőtt is találkoztunk. Eszperantisták, várpalotaiak, veszprémiek — Abonyi Árpád és De’ Chatel Éva tanítványai — bizonyították, hogy Szorgalmas tagjai a mozgalomnak. Igen, az eszperantót, mint mozgalmat nyomták el, tették tönkre a háborúk és az előző diktatúrák. A központból érkező vizsgabizottsági tag, dr. Szerdahelyi István véleménye szerint más megyékben, de Veszprém megyében is fellendülést tapasztalnak. Különösen Várpalotán és Tapolcán, de Keszthelyen, Pápán, Ajkán és Balatonfüreden is szaporodik azok száma, akik meg akarják tanulni a nyelvet. Népeket egymáshoz gyorsabban közelítő nyelvet tanulják. Most, amikor a „B” vizsgát, a tanításra jogosító vizsgát tették le a hallgatók, elégedetten lehet a nyelv népszerűségét bizonyító eredményeket is összegezni. A harmincas években különösen üldözött mozgalom két világszerte elismert tekintélyéről, Baghy Gyuláról és dr. Kalocsay Kálmán egyetemi tanárról a Jankovics Lajos Művelődési Házban megtartott vizsga után tudjuk meg, hogy mennyit tettek a magyar és a világirodalom népszerűsítéséért. Kicsiben a megyei példák: Egyik: a Várpalotán működő eszperantisták irodalmi köre folyóiratot ad ki. A kiadvány harmadik száma a napokban jelent meg. Másik: az eszperantisták szegedi irodalmi pályázatán Nemere István veszprémi eszperantista is díjat nyert! Segítsük a mozgalmat! Ez a vélemény a művelődési házakban, különösen Veszprémben és Várpalotán. Jelszóvá válik, hogy az igazi eszperantista „egy kicsit mindig a proletariátus, a nemzetközi munkásosztály nagykövete is!...” Sok, nagyon sok ilyen „nagykövet"’ készül a baráti találkozókra. Tokióban az idén világkongresszus lesz, Bécsben pedig európai konferencia. Budapest 1966- ban fogadja világkongresszuson az eszperantistákat. Miközben a szorgalmasan tanulók ezekre a találkozókra készülnek, nem felejtik, hogy Lenin az eszperantó nyelvet a munkásmozgalom latiniának nevezte. (cs. l.) Zenée-táncok politikai kabarénak hirdetik a budapesti egyetemi színjátszók új műsorát. Politikai kabaré a nyaralóknak? Nem lesz ez túlzás? A nyári igénytelenség, az alkalmi műsortákolmányok közül valóban kirí ez a program. Mert valami olyat hirdet, ami általában hiánycikk volt eddig szabadtéri színpadainkon: igényes szórakozást, olyan kikapcsolódást, ahol a jóízlést nem „kapcsolják ki”. És főleg: fiatalságot, fiatalos frisseséget. Mi, magyarok — a műsor szerint — a kampányok népe vagyunk. A helyes elvek, rendelkezések egy részét is úgy hajtjuk végre, hogy nincs benne köszönet, hübelebalázs módjára, túlhajtva és ugyanakkor felületesen. Amikor pedig éppen nincs semmi „ilyenhónap”, vagy „olyan év”, akkor pedig óvatoskodunk és minden lelkesedést lelohasztunk. Például egy ilyen kérdéssel: „És mit fizetnek?” Körülbelül ez az az alaphelyzet, melyből a műsor kiindul. Túlzás? Lehet. De szatírát csak így érdemes csinálni. És a nyilak azért mindig célbatalálnak. Ezek a fiúk és lányok látszólag semmit se vesznek komolyan. Csak miután végignéztük és végignevettük műsorukat, gondolkozunk el egy kicsit. Valakik, valahol szobrot akarnak állítani a Mai Fiatalnak. Nem mindennapi helyzet: fiatalságunkat inkább szidni szokták. Kiindulási ötletnek kiváló. A szobor felállítása előtti huzavonában (amely önmagában is remek szatírája a művészeti életünkben divatos beleszólásdinak, amikor mindenki illetékesnek érzi magát a beavatkozásra) kiderül, hogy nem tudják, milyen is a mai fiatal. Mi hát a teendő? Kövessük a fiatalok útját az óvodától kezdve, iskolán, egyetemen át, sőt, „ki az életbe” is. A gyerekek világa a cseppben tükrözi — no nem a tengert, inkább a pocsolyát. Mindazt, ami komikus, visszás és bosszantó, még mindig előfordul életünkben. Nemzedéki ellentét? Mindenért a „felnőttek” hibásak? Dehogy. A műsor a második részben derűs oknyomozássá változik: ilyenek vagyunk, de miért? „A hiba a példaképekben van” mondják, és felvonultatnak néhány olyan felnőtt típust, akiktől joggal idegenkedik a fiatalság. (Tegyük hozzá: nem csak ők.) De rögtön következik a másik felirat: „ A hiba nemcsak a példaképekben van!”, és utána a mai fiatalok típushibáinak szatírája, maró gúnynyal, úgy, ahogyan csak „belülről” lehet bírálni. Belülről bírálni — ez jellemzi egyébként az Egyetemi Színpad egész műsorát. Bátran, hangfogó nélkül mondják ki véleményüket, mely — és ez nem frázis — a szocializmust építő fiatalok véleménye, és ha éles, ha vág, éle csak a rendszerünktől idegen, régi és új kispolgári jelenségek ellen irányul. És ettől, hogy van véleményük és ki is mondják, válik műsoruk színvonalasabbá az olykor „nagy nevekkel” megtűzdelt hakniknál. Ez valóban politikai kabaré, melyet a zene és tánc csak még vonzóbbá, élénkebbé tesz, nemcsak tánczeneműsor, kabarészöveg , szószszál leöntve. Jól használják ki azt a „hátrányt”, hogy nincsenek sztárjaik. Műsoruk igazi együttes-produkció, ahol az összhatás érvényesül, és senki sem parádézik a másik rovására. Ez Mezei Éva rendezését dicséri. Egy-egy szereplő teljesítménye természetesen ilyenkor is „kiugrik”. A veszprémi előadáson például Hetényi Pál volt igen jó formában: figuráját, melyet — az egyik szám után — „Lapajnak” nevezett el a közönség, szinte már a belépés pillanatától taps és nevetés kísérte. Sikeres magánszámok is helyet kaptak: Szilágyi Maya telefonos jelenete például. Nagyon jó volt a Beatles-paródia, melyben megkapta a magáét néhány hazai táncdalstílus is. (Halász Péter, Hetényi Pál és Kristóf Tibor adták elő.) Halványnak éreztük viszont a SYRUS tánczenekart, mely csak a charleston-számban játszott igazán úgy, ahogy elvártuk tőlük. Hiba volt az is, hogy a zenekar tagjai mindvégig a háttérben maradtak, szinte személytelenül muzsikáltak egész idő alatt. A két gitáros egyszerkétszer előrejöjjön (ezt még az elektromos hangszer „köldökzsinórja” is megengedi), hogy — ógörög szakkifejezéssel — „arénázzon” egy kicsit. Időnként a prózai részekben is fenyeget az elszürkülés, a hosszadalmassá válás, s mindez leginkább akkor, ha egyébként friss műsorukban feltűnik néhány jól bevált modorosság. A formai hasonlóságokat azonban általában semlegesíti a tartalom vonzó újdonsága. Az Egyetemi színpad együttese nemrégiben külföldön járt. Franciaországban 28 ország versenyén nyertek igen előkelő második díjat, utána Párizsban és Bécsben szerepeltek Műsora mellyel még ellátogat Füred, Tihany, Lelle, Hévíz, és Siófok színnpadaira is, igazolta jóhírát. (szekfü) És mit fizetnek? A budapesti Egyetemi Színpad balatoni műsorának veszprémi bemutatója Figyelem ! Figyelem! Egy- és kétszemélyes bukós, valamint kanapé rekamiét nagy választékban két héten belül rendelésre készítünk. Egyszemélyes 2800 Ft-tól, kanapé 2800 Fttól, kétszemélyes bukós, epedás 3950 Ft. Elsőrendű minőségű, diófurnéros állványban, egyéves jótállással. Keresse fel bemutatótermünket! Pápai Építő és Lakberendező Ksz. PÁPA, MARTON ISTVÁN UTCA 3. (3) ■------------------ Valósággal fizikai fájdalmat okozott a parancsnoknak a túlhajszolt gőzgép zihálása. Két órával ezelőtt kérte a legnagyobb fordulatszámot a gépháztól, azóta érzi minden idegszálával a rendszertelen, kapkodó dohogást. A kémény füstje fekete lepelként terült el a hajó felett, néha betört a kormányosfülke nyitott tetején át. Az ismerős szag most kesernyésebb volt a szokottnál. „Erősen fűtik a kazánokat" — gondolta, s újra tűrhetetlennek tűnt a gép aritmiás vergődése. Kiment a hídra. Tudta, a személyzet most őt figyeli. „Jobb is így, mintha állandóan a vizet lesnék, úgy sincs értelme...” A távcsövet messzire, a dunaföldvári kanyarra irányította és maga is csodálkozott, mekkora erőfeszítésébe kerül, nehogy másfele vessen egy pillantást. Oda, ahol a hajóorr tarajokra szakítja a folyót. A vontató aknaveszélyes zónában haladt, minden elővigyázatossági intézkedést megtettek. A fedélzeti feljáró fekete palatábláira ez volt írva: 1944. év; a hajó neve: Szigliget; ügyeletes tiszt: Molnár Béla parancsnok. A Szigliget húzott át utoljára sértetlenül az óraművel beállított akna felett. A töltet mögöttük, az uszályok között robbant. Az első jelentés a gépházból: a légnyomás miatt a fűtő a kazánra esett, kisebb sérülés ... azután sorra a többi: a kormány — rendben, a gép — rendben, a hajó — felkészült a mentésre. A parancsnok kürtjele az épségben maradt uszályoknak: azonnal álljanak horgonyra. Újabb utasítás a kormányosnak, és a gőzös füstöt okádva viszi a part felé, utolsó útjukra a halálosan sérült uszályokat. A sekély vízre, ahonnan könnyebb lesz majd a kiemelés. Két szállító hajó két perc alatt merül hullámsírba. A harmadik egy ideig elárvulva kínlódott a mély vízen, de a gőzös még egyszer szelíden hozzásimult és visszahozta a part alá, ahol megrokkant teste ránehezült a homokfövenyre, a strandolók régi helyére. Molnár Béla kapitány nem felejtette el a hajók haláltusáját. Szinte gyerekesnek hatott a lomha vasjószágok fuldoklása, ahogyan élőkként ragaszkodtak a levegőhöz, forgolódtak, keringőztek, amint a víz újra olajosan sima lett felettük .. . . . . A hajóállomással szemben nyugdíjas kapitányok laktak, akik régebben délidőben, hajóinduláskor kikönyököltek a párkányra. Kegyes bólintással fogadták a személygőzös hídjára fellépő kollega köszöntését, aki már megszokásból tisztelgett, amikor felnézett az emeleti ablakokra. Az öregeknek sokáig hiányzott A hajóépítők a kurta mozdulat, de azért délben, harangzúgáskor kitárták az ablakot és lenéztek a folyópartra akkor is, ha hajót nem láthattak, s nem volt, aki tisztelegjen nekik. Azután egy napon az induló gőzös újra illatos-édes gázfelhőt bömböltetett ki a biztosítószelepeken át. Talán valami nemesfát dobtak a tűzre, attól volt olyan boldog vidám a lebbenő pára. Látták, hogy a parancsnok két kézzel markolja a tisztihíd korlátját, s a görcsös szorítás csak akkor engedett, amikor jelzett a gépháznak: „Teljes erő, előre”. — „Jól hozza a farát” — mondta a távolodó gőzös után egyik öreg. — „Talán kicsit a part alá húz” — válaszolt a másik, de többet már nem láthattak a furcsa ködkönnyektől. Ji Aolnár kapitány is a hajón utazott. Elnézte a }\± fiatal, vidám másodtisztet, aki néha el is ment mellőle a sétafedélzeti lányok közt, s a beszélgetés felhallatszott hozzá. — „öreg folyó, vén folyó ez kedveskéim, nehéz a Dunát megismerni. Éjjel is más, nappal is más, akárcsak Ti. De, ha egy igazi hajóst éjjel felébresztesz, felviszed a fedélzetre, nyomban megmondja, merre járunk. Egy magános fa, egy görcsös szárú bokor nekünk mindent elárul. De fogadom, hogy behunyt szemmel, két-három alkalom után ugyanígy eligazodnék a Ti hálószobátokban is”. És a másodtiszt elégedetten jött vissza a hídra, szemtelen jókedvűen vigyorgott le a lányokra, s ő már véletlenül sem nézett oda, ahol a hajóorr talajokra szakítja a folyót. Az útikedv csak Lupáig, az öreg dunai szigetig tartott, ahol le kellett húzni a kormányt és félreállni a hajózó útból egy mocskos-szenes kis vontató miatt, aki zihálva húzta maga után az iszapos szörnyeteget, az egyik elsüllyedt, most kiemelt hajót. Az unalmas kis vontató teli volt élettel, láthatóan nem zavarta, hogy a vasroncs, ami mögötte jött, valamikor nálánál négyszer nagyobb hajó volt, ébenfekete testtel, bömbölő kürttel, vihart keverő lapátokkal. A folyam királynője most szürke volt és lompos, fénytelen ablakait vízinövények hálózták be és engedelmesen hagyta magát vezetni. A hajó korlátja iszonyú kérdőjelként hajlott el, ami a vezetőt, az egykori parancsnokot hiányolja. A kis vontató vidám füttyel köszönte meg . NAPLÓ 1965. július 16. Az idei második orgonahangverseny Tihanyban Időrendiség szerint az idei második orgonahangverseny zajlott le július 14-én Tihanyban az apátsági templomban, de olyképpen a kettő nem kategorizálható, hogy művészileg melyik az elsődleges értékű: az egyik megragadóbb, fölcsigázóbb produktum, mint a másik. A tihanyi orgonahangversenyekhez hasonló produktum ritkaság számba megy: a művek, megszólaltatásuk, a színhely, az összhatás olyan fényeket áraszt, amelyek delejes gyönyörűségbe emelik az embert. És jó, hogy a televízió — Intervízió! — beemeli a színhelyre még az otthonainkat is. Először Couperin Laudate pueri Dominum-ja hangzik el, Gábor Artemisz énekel szólót, a Budapesti Madrigál Kórus és a Győri Filharmonikusok Kamarazenekarának közreműködésével, Szekeres Ferenc vezényletével. Aztán egy Liszt-mű szólal meg az orgonán: a ..B—A—C—H" preludium és fuga. (Idézet*: hangnemei a nagy Bach revét adják.) Peskó György orgonaművészete megragyogtatja az orgonaművet, el nem veszítve annak egyetlen fényét sem. De a maga nemében hasonlóan kiváló előadás volt a másik mű megszólaltatása is. És mindehhez helyszínként a tihanyi apátság, templom műemléki gazdagsága járult. Akik a helyszínen lehettek, azoknak különösképpen, de élvezhették ezt a műemléki gazdagságot azok is, akik otthon nézték, hallgatták a hangversenyt. A televízió — egyáltalán nem eredménytelenül — igyekezett bemutatni az apátsági templomot, annak leglényegesebb, lepoetinásabb és leggazdagabb ékítményeit, kegyszereit, freskóit, alak Mindezt úgy, hogy a látás és hallás középpontjában a művek és bemutatóik maradtak mindvégig, a megszólaltatás kellő látványosságát is jól értékesítve. Mindezek után a következő tihanyi hangverseny elé máris meglehetősen nagy érdeklődéssel tekintünk. A Szegedi Szabadtéri Játékok idei előadásain mintegy 40 fiatal művészeti fő- iskolás is közreműködik. AP ro possik a szabadtéri színatton Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezőszakos hallgatói mint segédrendezők, asszisztensek és ügyelők dolgoznak a próbákon. Elsősorban az Ember tragédiája színpadra állításánál van szükség munkájukra, ahol több mint 700 főnyi statisztéria mozgására, a rendezői utasítások betartására ügyelnek fel. Ezek a főiskolai hallgatók egyébként a Madách-mű szegedi rendezőjének, Vámos Lászlónak a tanítványai, aki a Madách Színház rendezője és a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára is. Huszonhárom gyermeket tanít egy pedagógus Megyénk általános iskoláiban kétezer pedagógus 46 ezer gyermek tanítását látja el, így átlagosan mindegyikükre 23 gyermek jut. De a statisztikának ezek az adatai arról nem szólnak, hogy főként a gyorsan fejlődő városokban ennél jóval több gyermekkel is kénytelen foglalkozni egy-egy tanár vagy tanító. A legtöbb tanterem a megyeszékhelyen áll a gyermekek rendelkezésére — több mint száz —, hasonlóan jó az ellátás Keszthelyen, a gyorsan növekvő Várpalota gondjain viszont csak a most elkészült és az ezután épülő osztálytermek segítenek.