Napló, 1966. március (Veszprém, 22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-27 / 73. szám
4 NAPLÓ Nagyék háza és a Zöld Angyal Már csak ketten laknak az iszkázi házba: Béla bácsi és Erzsi néni. A gyerekek: Izabella, László, Mária, és Pista már csak időnként látogatnak haza olyankor, ha tehetik, masgukkal hozzák a két öreg örömére az unokákat. Egyedül él a Nagy házaspár, látszatja csak a szelíd kecskével, egy aranyszőrű és egy vadnyúlszínű cicával, meg a galambokkal. Kutyájuk is csak volt. Egyéb állataik, köztük a „kalászos díszoklevéllel” első díjat nyert kitüntetett, telivérek is elvágtattak „a kitárt csontkapun át”. A lovak már csak Laci fiatalkori festményein láthatók. De az emlékek ittmaradtak. Két költő szítja őket. Nagy László és (Nagy) Ágh István verseiből a régi szépségében és mostani omlásában áll elénk a négy gyerek szülőháza, amelybe körülnézni, pihenni és alkotni is időnként visszatérnek. „Bárányarcú sárga házunk“ — Pista egy hétig éppen most volt itthon. Anyagot gyűjtött. A szülőfalu kulturális életéről ír tanulmányt, lacit is várjuk. Jelezte, hogy jön. — Drága mama, láthatnám a Pista verseskötetét? A Nagy-fiúk édesanyja edényeket rakosgat a „Lepke" tűzhelyen, onnan lép a szekrényhez, s kihúzza a fiókot. Két könyvet tesz elém. — Megküldte. Laci is mindig megküldi... Szabad-e énekelni című első kötetét Ágh István így dedikálja: ,,Szüleimnek hálás köszönettel és nagy szeretettel, Pista.” Himnusz minden időben című legújabb kötetében Nagy László is ezt írja: „szeretettel, Laci”. Ez a szeretet élteti a szülőket, árasztja el fényekkel az anya, könnyekkel az apa szemét. A mama, akinek már tizennégy éve magas a vérnyomása, az apa, akinek a „szíve szűr”, szinte megfiatalodik, amikor a két költő gyermekkoráról beszélnek. Kirajzolódik az erőskarú, a szélesvállú fiú arca. Amit B .la bácsi nem pontosan tud, az a felesége szavaival bővül Laci ostorért, állatokért rajongó gyerek volt. Egy jó ostornyélért pillanatok alatt a fákon termett. Még a baj után is megtette... A baj a lábát érte, amikor a négy tehenet legeltette. Mindig meglovagolta a legjámborabbat. Akkor is úgy indultak haza a legelőről. De a barátok a szelíd állatot kiijesztették alóla. Laci a sarkára esett. Este már félrebeszélt, láz gyötörte, „patkányokat látott a plafonon”. — Mikor kezdett verseket írni? — Nagyon korán. Már pápai diákként. Verselt is, rajzolt is. — Egyszer — emlékszik visza a mama — a csőszi réten gyűjtöttünk. Laci hk Béla bácsi végigkalauzolt az udvaron. Mozgása legényes. Féltésből figyelmeztetem, hogy a kék melegítőt, de legalább a bélelt ujjast húzza összébb. Megteszi. Azután a drótkerítés fölött lazán kúszó két szál szögesdrótot megpöccintve szól: — Ez is a mi Laci fiúnkra vár. Tudjam meg, beszlik közösen, hogy ami itt időnként még talpraáll, az mind Laci műve. A veranda, a tető, az esernyő, a kerítés meg mi minden Viselt még s télen kiegyenesedett, mélyen a szemembe nézett és js kimondta: „Anya, én költő leszek!” Én meg nevetve: „Ugyan, ne beszélj ilyen, s csacsiságokat." — Ugye, nem beszélt csacsiságokat? — Igazat mondott: költő lett. Most már a második fiunk is az. — Sőt a menyük is! — mondom. A szülőket, de elsősorban az édesanyát nem lepi meg, hogy Szécsi Margitról, Laci feleségéről is tudunk. Mintha hálából tenné: Andriskáról beszél, a 14 éves unokáról. A másik unoka a Pista kislánya, a 3 éves Zsófia. Szeme pontosan olyan eleven, akár az apjáé és a nagyapjáé. Mert Pista szakasztott mása az apjának. Laci az édesanyja homlokát és szemeit hordozza. Van unoka Izabelláéknál is: fiú és lány, a költő-fiú "keze nyomát. Lac, ezermester. És nagyon érzékeny. Fáj a szíve mindenért, ami pusztul. Hiányzanak neki az állatok. Főleg a lovakat szerette. A lovacskákról is rajongva írt verset legutóbb. Nagy László gyermekkorában bekötötte magát a jászolhoz a lovak helyére. Ugrált, ficánkolt. — Miért teszed? — kérdezte az anyja. A fiú tömören válaszolt. ..Mert én most csikó vagyok!” Pista most ment el. Laci jön. Kutyát is hoz, pulit. A fiúk érkezéséről, lövésérőlmenéséről beszélünk. Hirtelen adódik egy kérdés: — Hát maga, kedves Béla bácsi, mikor járt Budapesten? — A Pista esküvőjére hívtak. Mondtam, semmi akadálya annak, megyek édes örömest, csak egy jobb kalap kellene. És hoztak is. Olyan formájút, mint a Tamási Ároné. Béla bácsi már megitta a magáét, bent a én következem. A szobában kukoricacsutka kicuppan az üvegből, egy-egy pálinkát iszom a két pohárka költő egészségére. — A Pista is derék gyerek ám. Most is akácot döntött. Nem törte fel a kezét. Birta ő — mikor még arattak — a kaszát is. Elsőrendűen aratta le a megdőlt rozsot. Jó ez az iszkázi föld. Csakhát. — ? ne — Csakhát jobban kellegazdálkodni... Több gonddal, szorgalommal, szakértelemmel... Búcsú a háztól Egy régóta ismert, igen jelentős és egy most bontakozó fiatal költészet ihlető forrása ez a ház. Pista így szólítja meg: „— Bárányarcú sárga házunk — pléh-csizmád az esőcsatorna. — Paprikafüzér: a nyár vér lakkos — mellénye kampódra dobva. — Vörös cserépkorsó — a padlás, emlékek tára. — Gyerekcipők, százéves csizmák — a régi testet visszasírják, — várnak a feltámadásra.” Nagy László is a végpusztulástól félti a szülőházat. Mert: „zúdulva jött a Zöld Angyal a házra, ahol születtem — megjelölte a házat s világát az ítélet jeleivel, — jött a Zöld Angyal tomboló zöld paripákkal, — szügyük a palánkon betört az elárvult jászol elé, — óriás zöld bikákkal döféti a falakat, hullik — laskásan a mész, a malter.. Az anya és az apa megmutogattak mindent, amit költő fiúk elsirat, amire „ámen”-t mond: „és ámen az eke tükrére, tüskés boronára, — bongó vaskarikákat gyűrűnek húz ujjára a romlás, — és lerohad kereke agyáig a földbe a szekér .. ” És mégis. Nagy László mégis azt reméli, „hogy a végső sujtás után a floldozást a Zöld Angyal hozza. Nagyék kertjében a cseresznyefa robbanásra készen áll, tele lesz nemsokára a megszámlálhatatlan virággal. A zöldre festett zsalukon, ablakkereteken játszik a fény. Az 1908-ban ültetett fenyő zöld csúcsa a kéménynél is magasabban villog. Cserhát József „Anya, én költő leszek...“ Szemle az udvaron A ház Ketten a napsütésben 1966. március ti Pártnapok a megyében Március 28-tól 31-ig MÁRCIUS 28, HÉTFŐ Hévíz, 18 óra, előadó: Slamovics Zoltán BM. megyei rendőrfőkapitány, Zalavár, 19 óra, előadó: Molnár Péter BM. osztályvezető, jüskü, 19 óra, előadó: Szabadi Béláné országgyűlési képviselő. j ! Badacsonytomaj, 19 óra, előadó: Kerekes Lajos pártiskolai tanár. ' Révfülöp, 19 óra, előadó: Kovács László pártiskolai tanár. Balatonszepezd, 19 óra, előadó: dr. Harmath Jenő, az íeáti egyetem igazgatója. ■ Románd, 19 óra, előadó: Balázs Tibor BM dolgozó MÁRCIUS 29, KEDD Keszthely (összevont) 16,30, előadó: dr. Szűcs Kálmán FM, szakoktatási főosztályvezető................" ’V MÁRCIUS 31, CSÜTÖRTÖK Vöröstó, 18 óra, előadó: Kovács Gyula, a Veszprémi Járási Pártbizottság első titkára. Balatonalmádi, 18,30, előadó: Slamovics Zoltán BM. megyei rendőrfőkapitány. Teresa és István Eszperantó esküvő Torunban Hat hete Kopernikusz városában, Torunban, egy lengyel kislány és egy magyar fiú esküvőjére szóltak a harangok. A veszprémi fiatalember, Nemere István és Teresa Kurlowicz fogadtak hűséget. Zamenhof hazája a megtalált közös nyelven fogadta magáévá a magyar fiút. A téma túl hálás? — a riporter kérdések özönével árasztja el a fiatalembert, aki most még veszprémi maradt. Ismerjük őt: a veszprémi eszperantista kör titkára. A világ közös nyelvén Persze szívesebben beszél Teresáról, az ifjú feleségről, de minduntalan visszacsapunk: hogy kezdődött? — Szerintem ott, hogy 1962 őszén elkezdtem ezt a nemzetközi nyelvet tanulni. Úgy tudtam mindig, nincs nyelvérzékem, s mégis: 10 hónap múlva teljesen jól beszéltem, sok külföldi levelezőpartnerral tartottam kapcsolatot. Itt Veszprémben jó is az eszperantista kör, megvan az állandó baráti társaság. Aztán egyre több hasznát vettük tudásunknak, egy nyelven több országban is boldogultunk. Nagy dolog ez. Különös összetartó erő van az Egy nevet eszperantistákban. említek — dr. Pechán Alfonz országosan ismert eszperantistát, e sorok írójának hajdani fizika tanárát. István persze ismeri, nála vizsgázott, szigorú nagyon. És megszállottja a nyelvnek: aki nem ismerte az osztályban Zamenhofnak, a nyelv alkotójának nevét, jelest semmi esetre sem kaphatott — fizikából ... Nemere Istvánban is ezt a megszállottságot ismertem fel. Nem csoda már: az életébe is „beleszólt” a nyelv... Teresa Torunból A Balatoni Nyári Szabadegyetemre rémbe a szőke, jött Veszplengyel tanárnő, szépszemű az eszperantó szakra. Kereste veszprémi eszperantistákat, a és a titkár, Nemere István fogadta, 1964-ben. A két hét elszaladt, de a levelek jöttek István verseket és mentek is küldött Teresának, Eszperantóul. S óriási meglepetés várta az első látogatáson: a lengyel eszperantisták klubjában szerzői estet rendeztek verseiből. Egy zeneművészeti főiskolás fiatal egyik versét megzenésítette, s akkor este adták elő. A sikerre talán jellemző, hogy a lengyel rádió is sugározta a dalt eszperantó műsorában. (Mindennap 30 perces eszperantó nyelvű adás van a varsói rádióban.) — Karácsonykor voltam ott és februárban hívott a lengyel rádió beszélgetésre. Riportot készítettek velem. Közben a hollandiai eszperantó lapban jelent meg egy cikkem. — Ki a legöregebb eszperantista? — és Aztán karácsonykor eljegyzés, február 12-én esküvő. A lengyel szülők kívánságára templomban esküdtek, s amire nem volt példa: eszperantóul mondták ki az igent. „ Jes”... Teresa Torunban van, István itthon dolgozik a veszprémi kórházban. Érti csodálkozásomat, felel is azonnal: — Úgy határoztunk, én fogok kimenni. Már rendeződik is a dolog. Teresa nem tudna itt dolgozni, nekem viszont már állásom is van, egy könyvtárban. Egyelőre eszperantóul, de hamarosan lengyelül is beszélek majd. Szorgalmasan óriási vita volt belőle. Igen örültem neki. Aztán az első nagy hazai siker, az 1965-ös szegedi nemzetközi eszperantista irodalmi versenyben a belföldi kategória I. díját megosztva nyertem egy dunaújvárosi eszperantistával. Verssel pályáztam. — Milyen itthon prófétának lenni? — Ugyan, hol van ez attól... — Nem álszerénység ez Nemere , Istvántól, „úgy érzem. Csak még többet vár saját magától. — A legnagyobb örömét az okozta, hogy Teresa is ott volt Szegeden, mikor átadták a díjat... tanulom a nyelvet addig is, míg a kiengedő-befogadó papírok megérkeznek. Kint egy rokontól már lakást is kaptunk. -Up A varsói nászút alatt riportot készített az eszperantó házaspárral a lengyel rádió. Nemere István, az ifjú férj, ezt már Veszprémben hallgatta március elején. — Furcsa volt hallgatni S most megint gyermekként várom a húsvétot. Számolom a napokat... Teresa jön — ahogy maga a lengyel fiatalasszony mondja — haza, Veszprémbe... .P. Szőkés Az eszperantó „igen*