Napló, 1966. július (Veszprém, 22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-20 / 170. szám

2 Kádár János fogadta az EAK új nagykövetét­ ­ Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára bemutatkozó lá­togatáson fogadta Abdel Axim Fahmy-t, az Egyesült Arab Köztársaság új rend­kívül­ és meghatalmazott nagykövetét Pártimunkásküldö­ttség utazott Romániába A Román Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak meghívására Asztalos Lajosnak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága megbízott osztályvezetőjének vezeté­sével pártmunkásküldött­ség utazott Romániába. Letartóztatások Szíriában Libanoni sajtójelentések alapján közlik a nyugati hírügynökségek, hogy Szí­riában az elmúlt két nap alatt mintegy 150 jobbol­dali politikust — a volt nacionalista párt és nép­párt tagjait — tartóztatták le az ország nagyobb vá­rosaiban. személyek A letartóztatott többsége ellen az a vád, hogy a „reakciós összeesküvésekben vettek részt". Az HPI közlése sze­rint a szíriai vezetők már egy idő óta készülnek a le­tartóztatások elrendelésé­re, s a jelenlegi intézkedést valószínűleg az tette idő­szerűvé, hogy attól tartot­tak, a jobboldali politiku­sok az izraeli-szíriai ha­tárincidensek adta alkal­mat felhasználva, puccsot kísérelnek meg. A letar­tóztatottak lítólag Szabri között van ál­Al Asszali volt miniszterelnök, a betil­tott nacionalista párt veze­tője, Haidar Al Kuzbari, az 1961. évi puccs egyik vezetője és több vallási ve­zető. Felbocsátották a Gemini-10 űrhajót Sikerrel végrehajtották az űrrandevút — 776 kilométeres új magassági világrekord Hétfőn este, magyar idő szerint 23 óra 20 perckor az Egyesült Államok Cape Kennedy-ben lévő rakéta­kísérleti telepén egy Titan-2 tolórakéta segítségével fel­bocsátották a Gemini—10 űrhajót. Az űrhajó kabinjá­ban John Young, az ameri­kai haditengerészet kapitá­nya, parancsnok és Michael Collins, a légierő őrnagya, másodpilóta foglalt helyet A Gemini—10 felbocsátá­sa előtt egy óra perccel földkörüli negyven pályára vezérelték az Agena—10 cél­rakétát Az országos űrhajózási hivatal bejelentette, hogy minden a terveknek meg­felelően következett be. Az űrpilótáknak az aláb­bi feladatokat kell megva­­lósítaniuk: A földkörüli pá­lyán találkozniuk kell az Agena—10-el, s a rakéta testéhez hozzá kell erősíte­niük űrhajójukat A tervek szerint később begyújtják az Agena motorját, hogy az Agena—Gemini rakéta­­űrhajó kombinációval túl­szárnyaljanak minden ed­digi magassági rekordot. Később, leválva az Agena testéről, a Gemini—10 meg­közelíti az immár négy hó­nap óta 472 kilométer ma­gasságban keringő halott Agena—8 rakétát. Ennek motorjai már nem működ­nek. Ekkor kerül sor Col- Uns 55 perces űrsétájára. A másodpilóta egy körülbelül 15 méter hosszú „köldök­­zsinór" segítségével tartja majd a kapcsolatot az űr­hajóval, hordozható kézi reaktív motorral manőve­rezik az űrben, s az Age­na—8 testéről eltávolítja a ráerősített „mikro-meteorit csapdát”, amely a „csillag­por” gyűjtésére szolgált. A repülés folyamán az űrhajósok egész sor tudo­mányos megfigyelést és kí­sérletet végeznek — a Ge­mini—10 figyelőny­ásán át lefényképezik a csillagokat, a zordikiánis (állatövi) fényt és a Földet Az egész uta­zást 70 óra 17 percre ter­vezik. John Yuong parancsnok 35 esztendős, nős, két gyer­mek apja. Ez már második utazása a világűrben. Első útját 1965. márciusában a Gemini–3 fedélzetén tette meg. Michael Collins másodpi­lóta útja most visz elsőíz­ben a csillagok felé. Ő is 35 éves, pilótatársához ha­sonlóan nős, és három gyer­meke van. A Föld körül megtett el­ső fordulat közben — mint hírügynökségek jelentik — Young és Collins szűk ka­binjában kirakta a navigá­ciós felszerelést, ezek kö­zött van egy közönséges tengerészeti sextáns is. Le­vették sisakjukat és a kesz­tyűt, kikapcsolták a bizto­sító szíjat, amelyre a fel­lövés pillanatában volt szükségük. Ezután a felsze­reléseket egyenként rög­zítették, nehogy a lanság állapotában súlyra­össze­vissza röpködjenek. Az amerikai űrhajózási hivatal legfrissebb jelenté­se szerint a Gemini—10 öt óra hat perces „üldözési verseny" után utólérte az Agena—10 célrakétát és si­kerrel végrehajtotta az űr­­randevút. Egymáshoz kap­csolták az űrhajót és a ra­kéta testét, majd ezt köve­tően két órával begyújtot­ták az Agena—10 hatalmas motorjait Az egymáshoz kapcsolt repülő testek szé­dületes sebességgel, minden eddiginél elért nagyobb ma­gasságba vitték utasaikat a világűrbe. Young és Col­lins 776 kilométeres új ma­gassági világrekordot állí­tott fel. Szakkörökben az Agema­­motorok begyújtását az egész űrrepülés legveszélye­sebb mozzanatának tekin­tették. A rekord elérése közben a Gemini–10 átha­ladt a veszélyes Van Allen sugárzási övezeten. Bár az űrhajót sugárbiztosnak tart­ják , az asztronautákat utasították arra, hogy te­gyék fel sisakjukra a védő­rostélyt is. Az eddigi sikerek ellené­re kisebb hibák máris je­lentkeztek. Az összekapcso­lási manőver közben — ez volt a második ilyen tel­jesítmény az űrhajózás tör­ténetében — a két pilóta a tervezettnél üzemanyagot kétszer több használt fel, s ezért az ellenőrző állomá­son úgy vélik, hogy néhány tudományos kísérletről le kell mondani. A nagyobb manővereket azonban az eddigi jelek szerint végre tudják hajtani. Eltemették a chicagói szörny öt áldozatát Az AFP hétfő esti jelen­tésével ellentétben a hír­­ügynökségek szerint orvosi javaslatra nem került sor Richards Speck és a nyol­cas gyilkosság koronatanú­ja, Corazon Amurao szem­besítésére. A kórházi or­vos szerint Speck rengeteg vért vesztett és valószínű­leg újabb vérátömlesztésre lesz szükség. Az orvosok a kihallgatást nem engedé­lyezték, arra hivatkozva, hogy a gyilkos kimerültsé­ge miatt nem beszámítható. A corazon Amurao két és fél órát várt a kórházban a szembesítésre. Az újság­írókat és a fotóriportereket továbbra is távoltartják mind a gyilkostól, mind az egyetlen életben maradt ápolónőtől. Ennek ellenére napvilágra került az első részlet, amely némi ma­gyarázatot ad a lányok vi­selkedésére. Dr. Generoso Provido, a Fülöp-szigetek chicagói fő­konzulija felkereste a gyil­kosság Fülöp-szigeti koro­natanúját és folytatott vele­ beszélgetést A 23 éves lány elmondta, hogy ami­kor Speck a kilenc össze­kötözött és egy szobába ta­rolt lány közül az egyiket a másik szobába vitte, a megkötözött ápolónők gyors, fojtott hangú hadita­nácsot tartottak. A lányok azonnal két táborra oszlot­tak: öt amerikai ápolónő úgy vélte, nem szabad okot adni az eddig nyugodtan viselkedett szimpatikus fi­atalembernek, hogy meg­vaduljon. Nem osztotta ezt a véleményt a három fü­­löpszigeti lány, köztük Amurao. — Harcolunk — védjük a becsületünket — mondták. Szinte kivétel nélkül megegyeztek azon­ban abban, hogy a fiatal­ember nem látszik hiszté­rikusnak. Az öt amerikai lány azzal érvelt, hogy Speck halk hangon, nyu­godtan beszélt hozzájuk, s ez jó jel. Sok vitára nem volt idő, s így másodper­cek alatt eldöntötték a „stratégiát”: csendben ma­radni, nyugodtan viselked­ni — s akkor a fiatalem­ber is hasonlóképpen fog eljárni. — Sajnos, téved­tek. Hétfőn Chicagóban nyolc meggyilkolt ápolónő a közül ötöt eltemettek. A temetésen, amelyen nagy tömeg gyűlt össze, az áldo­zatok kolleganői díszőrsé­get álltak. NAPLÓ Újabb francia nukleáris kísérlet A francia hadügyminisz­térium bejelentette, hogy a Csendes-óceáni kísérleti te­lepen újabb nukleáris kí­sérletet végeztek — 17 na­pon belül a másodikat. kedden felrobbantott nuk­­­leáris szerkezetet repülő­gépről dobták le és az a légkör alsó rétegeiben rob­bant. A robbanás magyar idő szerint 16,05 órakor tör­tént. Az előző kísérlethez hasonlóan a robbanás plu­­tónium-hasadás révén kö­vetkezett be. BE-LUX Pierre Harmel belga kül­ügyminiszter és Pierre Wer­ner luxemburgi miniszter­­elnök és külügyminiszter tegnap Brüsszelben egyez­ményt írt alá, amelynek ér­telmében belga—luxembur­gi kormánybizottság alakult a két ország gazdasági együttműködésének irányí­tására. 1966. július­­ 6. ** ' * Összetűzések Közép-Jávában Katonai segítséget kér a reakciós diákszervezet Az AP hírügynökség je­lentése szerint az utóbbi napok során összetűzések­re került sor Közép-Jává­ban Sukamo elnök hívei és ellenfelei között. A térség­ben, amely a hírügynökség szerint Sukapno híveinek jelentős központja, egy­mást érik az utcai vereke­dések, éjszakai összecsa­pások és tüntetések. Egy katonai szóvivő szerint az összetűzéseknek egy halá­los áldozata és több sebe­sültje van. A zavargások a jelentések szerint Djogdja­­kartában és Sukakartában voltak a legjelentősebbek. Ehhez kapcsolódik a Re­uter jelentése, amely arról a számol be, hogy a KAMI­ reakciós diákszervezet katonai segítséget kért a Közép-Jávában megismét­lődő úgynevezett „kommu­nista” támadások leveré­sére. Semarang kormány­zója hétfőn arra szólította fel az ifjúsági szervezete­ket, hogy egyesüljenek és zúzzák szét „a politikai agitátorokat és kommunis­ta szimpatizánsokat” Új ötéves terv Jugoszláviában Belgrádban nyilvánosság­ra hozták Jugoszlávia öt­éves (1966—1970) gazdaság­­fejlesztési tervét, öt év alatt az ipari termelés volumene évente átlagosan 9—10 szá­zalékkal emelkedik, főkép­pen a termelékenység eme­lése és a meglevő vállala­tok modernizálása eredmé­nyeképpen. A francia külpolitika tekintélyének „titkai“ F­ranciaország, a francia politika nemzetközi hatásfoka és tekin­télye a második világháború óta még sohasem volt olyan erős, mint éppen most. E tekintélynövekedés alapja az, hogy Franciaország külpolitikája — igaz, nagyon bonyolult és összetett okok miatt — szembefordult az amerikai egyeduralommal, így Franciaország lett az a vezető nyugati hatalom, amely második világháború befejezése óta elő­­­ször volt képes egy, az egész világhely­zetre kiterjedő önálló külpolitikai kon­cepció kidolgozására. Ez önmagában is különleges helyet biztosított volna Fran­ciaországnak. A Párizsban meghatáro­zott külpolitikai jelentőségét, tekintély­­növekedésének igazi „titkát” azonban az adja meg, hogy alapvető vonása a nem­zetközi helyzetben az utóbbi másfél-két évtizedben végbement változások józan értékelése. E realista külpolitika szemléletének az európai országokat leginkább érintő vo­nása Franciaország és az agresszív At­lanti Szövetség megváltozott viszonya, s ezzel összefüggésben Párizs úgynevezett „Európa-politiká­j­a”. Ismeretes, hogy a közelmúltban Fran­ciaország bejelentette a NATO-ból, mint politikai-katonai szervezetből történő fokozatos visszavonulását. Ez azt jelenti, hogy Franciaország bór az atlanti szö­vetségi rendszer tagja marad — de már nem veti alá magát az amerikai uralom alatt álló NATO tagságból származó szervezeti kötelezettségeknek! A francia NATO-politika, amelynek végső konzek­venciáit 1969 április 4-én, a húszéves NATO-szerződés lejártakor kell majd le­vonni, számos tényező terméke. Közülük a legfontosabbak a következők: 1. Fran­ciaország külpolitikai vezetése felismerte, hogy a NATO stratégiáját az Egyesült Államok gyakorlatilag önhatalmúan ha­tározza meg, s ezért lehetőséget kap arra, hogy szövetségeseit nemzeti érdekeik el­lenére agresszív háborús konflik­tusokba sodorja. 2. Kiderült, hogy Washington számára félreérthetetlenül egy agresszív és fegyverkező Nyugat-Németország je­lenti az elsőszámú európai szövetségest. Ez pedig veszélyeztette Franciaország hatalmi helyzetét az európai kontinen­sen, sőt, nemzeti szuverenitását is. 3. A NATO-politikával párhuzamosan a Kö­zös Piacon belül kibontakozott egy úgy­nevezett „nemzetek feletti” integrációs irányzat, amely az atlanti blokk ameri­kaiak által irányított uralmi rendszeré­nek gazdasági vetülete. Ennek keretében megerősödött az amerikai tőke beözönlé­­se Nyugat-Európába és ezen belül Fran­ciaországba, Nyugat-Európán belül vi­szont kibontakozott az amerikai monopó­liumokkal szövetséges nyugatnémet trösztök fokozódó túlsúlya. Mindez Fran­ciaország nemzeti érdeit fenyegette s ezen belül a francia monopóliumok jelentős csoportjainak érdekeit is. Ilyen tényezők hatására bontakozott ki az önálló francia külpolitika, amely azonban nem maradt meg az Atlanti Szövetség jelenlegi szervezetének egysze­rű tagadásánál. Párizs képes volt arra, hogy pozitív, gyakorlati koncepciókat dolgozzon ki, amelyek során messzeme­nően tekintetbe vette az európai és vi­lágpolitika realitásait. A legfontosabb po­zitívum ezek sorában, hogy az új fran­cia külpolitika az európai problémák megoldását az európai nemzetek kizáró­lagos jogának és kötelességének tekinti — tehát távol akarja tartani az európai problémák megoldásától az amerikai po­litika befolyását Ettől elválaszthatatlan, ebből logikusan következik, hogy a francia külpolitika jelenleg tudatosan keresi a megértés út­ját a szocialista országokkal. Ennek bi­zonyítéka egyrészt az európai valóság reális tudomásul vétele — például az Odera—Neisse határ elismerése — vala­mint a gazdasági, kulturális, diplomáciai kapcsolatok szorosabbra fűzése. Számos magas szintű diplomáciai érintkezésfel­vétel után legutóbb de Gaulle francia elnök szovjetunióbeli látogatása tette fel a koronát ezekre az erőfeszítésekre. Ez az utazás nagyfontosságú kulturális és gazdasági megállapodásokon túl kidol­gozta a rendszeres konzultáció rendszerét a Szovjetunió és Franciaország között. Ez az első eset, hogy szocialista és tőkés nagyhatalom között sor kerül a rendsze­res politikai konzultációk megvalósításá­ra. Természetesen elengedhetetlen része a független külpolitikai koncepciónak, hogy Franciaország a távol-keleti poli­tika kérdéseiben is szemben áll az Egye­sült Államok törekvéseivel. A kiindulás alapja itt is az alapvető világpolitikai valóság tudomásulvétele: távol-keleti vi­szonylatban a Kínai Népköztársaság el­ismerése Franciaország részéről és törek­vés a Kínához fűződő ésszerű és normá­lis kapcsolatok fenntartására. Ebből fa­kad a francia külpolitikának az az állás­­foglalása, amely szerint a Távol-Kelet égető kérdéseiben tűrhetetlen a katonai megoldás keresése: a politikai megol­dást, a tárgyalások útját kell választani. Ezen elvi álláspont gyakorlati megnyil­vánulása, hogy a francia külpolitika el­lenzi a Vietnam elleni agresszió úgyne­vezett „lépcsőzetes kibővítését" és ezen belül Hanoi és Haipong bombázását, va­lamint azt, hogy Franciaország gyakorla­tilag visszavonult a SEATO (a távol-ke­leti agresszív blokk) szervezetéből. francia külpolitika természe­tesen egy tőkés nagyhatalom politikája, terméke a kapitalis­ta világban az utóbbi másfél évtizedben bekövetkezett erőeltolódásoknak és fe­szültségeknek. Ebből következik, hogy számos nagyfontosságú gyakorlati kérdés­ben álláspontja eltér a szocialista orszá­gok által követett politikától. Mindez azonban nem változtat azon a joggal történelminek nevezhető tényen, hogy a nyugati világ egy vezető nagyhatalma olyan külpolitikát dolgozott ki, amelynek fő vonala: az amerikai egyeduralom fel­számolása a nyugati országok nemzetközi kapcsolataiban. A francia külpolitika így arra törekszik, hogy megszabadítsa nyugati országok diplomáciáját az ame­­­rikai kényszer súlyos terhétől és az em­beriség legfontosabb kérdéseiben növelje egy józan és békés megoldás kidolgozásá­nak lehetőségét. Gömöri Endre A

Next