Napló, 1967. január (Veszprém, 23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Vasárnap, 1967. Január . „Történelem“ Révfülöpön IV. Egy lépés előre: az új esztendő holnapokból áll Ezen a napon, az esztendő első napjain mindenki megpihen Révfülöpön is. Jól tudják, régóta nem fog már a babona: ha első nap mondjuk téglát hordasz, akkor egész évben téglát fogsz hordani. Jól tudják, ha ezen az első napon pihennek is, egész évben téglát fognak hordani, ki ki a maga módján hozzátesz néhány téglát Révfülöp kézzelfogható „történelméhez.” Már holnap kezdődik ez a téglahordás, mert az új esztendő holnapokból áll, sok jeltelen holnapból, s nem lehet tudni, melyik válik piros- Nagy betűssé az emlékezetben. — Ilyenkor tudja ám az ember, mennyi minden kell még! A tanácselnök ezt akkor mondta még, amikor a tócsákat kerülgetve elindultunk Nagy Lajos bácsi faluszéli házához, mert Varga Gabi is azt mondta, hogy oda aztán el kell menni. Tóth József már akkor azon töprengett, hogyan is kezdje az újesztendőt? A robosztus, nyolcvanegy éves öregember, Nagy Lajos mintha csak megérezte volna, azzal kezdte: — A legutóbbi években rengeteget fejlődött a falu, össze sem lehet hasonlítani. De a fejlődés is csak ütközik itt-amott, meg-megakad, újra meg újra el kel igazítani. A tanácselnök akkor nagyot bólintott: ez az. Minden nap el kell igazítani, ez az ő dolga. S közben a nagyhomlokú öregember arról beszélt, hogy itt a bizonyság, már idáig, a faluszéli házig kúsztak a csövek, itt a víz... S talán erről, talán másról, eszébe jut vagy kétezer verse közül egy kezdő versszak: „Révfülöp a Balatonnak egyik legszebb tája Szép gyümölcsnek, nespes bornak itt van a hazája.” 1900 óta él Révfülöpön, aztán — igaza van Varga Gabinak — igazán nyomon tudta követni az itteni „történelmet” A fülöpi rév víziembere emlékezik. Révészlegény volt, míg az első világháború kezdetén meg nem szűnt a rév. Azután matróz volt a Kelen gőzösön, később uszálykormányos. Az a valahai rév — evezős csónak — naponta egyszer fordult Balatonboglárra, meg vissza. De ha volt utas és szállítani való, akkor háromszor is. Télen meg a fakutya elé fogta magát a révészlegény, s neki a jégnek! — Háromnegyed óra alatt odaértünk. Ha fölszél volt, akkor félóra alatt is. Egyszer előttem tíz méterre durrant föl a rianás. Azt nem lehet elmondani, robban és hörpög, aztán jön a víz, csak jön... Az utasom elájult a félelemtől, lógott kese lába, ahogy ült a fakutyában. Viszszahoztam. Azt mondta, inkább gyalog körbe megy a Balaton-parton. Nem tudta, milyen szép is a víziélet... A révészlegény, az egyszeri, vágyakozással sóhajt „öreg révész” című versében a rév után: „Elmúltak a boldog évek Befagytak a csendes révek...” A tanácselnök gyorsan rámondja: — Nem ártana felolvasztani az egyiket. Nagy Lajos bácsi bólint, nosztalgiája nem öncélú. — Bizony kellene a komp most is. Annak idején nagyobb volt itt a forgalom, mint Tihanynál. A posta is itt jött keresztül. S már benne is vagyunk az új esztendő holnapjaiban. — Van megfelelően kiképzett kikötőnk, jó mederrel. Tihany és Keszthely közt pont közepén vagyunk, az autós utasoknak is jól jönne. Aztán itt vannak a kőbányák, Balatonrendesen, Szepezden, Kővágóörsön, meg itt is. A szállítást meg lehetne oldani... meg a tsz-ek termékeit is. Harcolni fogunk a kompért. Nagy Lajos bácsi hozzáteszi: — A bogláriakkal is össze kellene fogni... Ég vég nélkül jönnek a tervek, elképzelések, feladatok. Rengeteg tennivaló maradt az új esztendőre. Az a révfülöpi „történelem” olyan dolog, hogy mindennap csinálni kell rajta valamit. Ott van például a csúnya, fekete szeszfőzde, félig az útra lóg, azt látja — mert nem lehet nem meglátni — a Révfülöpre érő idegen először, s a kifeletartó utoljára. Le kellene bontani. Ahhoz viszont meg kell egyezni az fmszszel, az övék, hogyan is oldják meg, mi legyen helyette? Aztán ott a vasútépítés gondja. Két esztendővel ezelőtt negyedmilliós költséggel létrehozott a tanács egy szép nagy autóparkírozót. Ma kerítés zárja, építőanyag és felvonulási épület van rajta, elfoglalták az új állomást építők. Rendben is lenne, kell a terület, érti is mindenki, de tessék akkor valamit adni helyette! De a KPM Vasúti Főosztálya nem akarja figyelembe venni a jogos kérést, arra hivatkozván, hogy „semmi nem volt kikötve.” Csakhogy a tanács természetesnek tartotta: ha egyik állami szerv a másiktól elvesz valamit, akkor ad is cserébe érte valamit, mert így szokás ez ebben az országban, szerződéssel és szerződés nélkül. A közlekedés zavartalansága s az idegenforgalom is megsínyli ezt a huzavonát . Van most egy másik vitánk is, az alul- vagy felüljáró ügye. A vasútállomás ugyanis arrébb épül, s akik a strandra mennek, jó másfél kilométeres kerülő után mehetnek át a síneken. Elvileg. Mert gyakorlatilag majd magyar és külföldi szépen átjár a pályatesten, ami tilos ugyan, de megakadályozhatatlan. Ha végig kerítést épít a MÁV, az nagyon drága, abból akár két gyalogos-felüljárót is lehetne építeni. A tanács egyet kér, de „az nincs benne a beruházásban.” Tiltó táblákat helyeznek el? Aki a parti házakba hazatart, nem fogja betartani a tilalmat. Jó lenne a párezer forintos hidacskát — jónéhányszori levélváltás helyett — egyszerűen megépíteni. Ha a kompjárat megindul, akkor meg különösen. Egyszóval van min töprengenie Tóth Józsefnek is, meg a többi „történelemcsinálónak” is Révfülöpön. De arra is ráérnek közben, hogy elábrándozzanak néha: milyen lesz majd az eredmény, tíz év múlva milyen lesz Révfülöp? Olyan, hogy együtt fogják emlegetni Füreddel, Ti,hannyal és Keszthellyel. Vízi és vasúti szállítási központ lehet, fő bázisa a hét falut magában foglaló kővágóörsi mammut-termelőszövetkezetnek. Híres idegenforgalmi pont, kulturális centrum a környezetnek, modern nagyközség. Ezért holnap Tóth József, meg a többiek, nekifognak a „téglahordásnak.” S hordják majd serényen, mint eddig, nem hagyva ki egyetlen napot sem az új esztendő holnapjaiból... Sztankay József VÉGE Lajos: A fejlődést újra meg kell igazítani... „Van a kompjárathoz jól kiképzett kikötőnk is”. A parkírozóhelyet kerítés zárja be, mi lesz helyette? (Péterfay Endre felvételei) NAPLÓ Leg.. leg... kimái ...eikizensii, ...értékesen emlékeim 1966-bara könnyen sikerült, mert sokat segített a lakosság: a cukrászda vezetője és alkalmazottai, a szolgáltató vállalatok dolgozói, a hajóállomás személyzete, a hajósok, pincérek, még a túlsó parton is. A pontos személyleírások és a kapott adatok alapján végigkísértük útján a tolvajt, állandóan a sarkában jártunk és hamar elfogtuk. Veszélyes bűnöző, nem ez volt az első esete. Négy évre ítélték. Nem is ez az emlékezetes, hanem az a széleskörű társadalmi együttműködés, amit a nyomozás során tapasztaltam. S ez az örvendetes. Ez csak egy példa, mondhatnék többet is, amiből általánosíthatunk: 1966-ban sokkal jobb, közvetlenebb és szélesebb lett a társadalmi kapcsolatunk, az aktív együttműködés a társadalom érdekében. Nem kis részben ettől is függ munkánk eredményessége. Elröppent ismét egy esztendő, sok öröm és sok gond között. Néhány embert megkérdeztünk, mire emlékszik legszívesebben 1966-ban. Az újságíró most nem egyengette mellékkérdéseivel a válaszokat: jöjjenek úgy, ahogyan megszülettek. ___ Horvátfé Öltéssé. A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG MUNKATÁRSA, KÖZNEVELÉSI FELELŐS: Egyik év a másikba fűzi láncszemét. Az ember egész élete is kevés ahhoz, hogy lemérhetően valamit nyújtani tudjon környezetének, azoknak, akiket szeret, akiknek javára szeretné fordítani munkáját, energiáját. Mégis minden esztendő gazdagabb az előzőnél. Azt hiszem, az ember optimizmusának az a fő forrása, ha szép, nagy céljainkhoz vezető úton a kis eredményeknek is örülni tud, ha a sikertelenségből is talpra tud állni, mert őszintén hiszi, hogy az igaz ügy, amiért harcol, sokak munkájának gyümölcseként feltétlenül megérik. Ilyenkor, év végén, amikor az egyes ember is mérleget készít, biztosan sokan vagyunk, akiknek magán, vagy közéleti tevékenységéből csak mozaik világít a siker, a megelégedettség fényével. Tudjunk, merjünk örülni ezeknek is. Sok-sok ember egyéni és közéleti örömének fényétől lesz gazdagabb minden esztendő, amit magunk mögött hagyunk. Én, személyesen azokra az eredményekre gondolok viszsza legjobb érzéssel, amelyek a mi ifjúságunk növekedését, szellemi és erkölcsi erősödését jelzik. A tanárok és tanítóié, a szülők és az egész társadalom izmosodása, soksok munkája van emögött. Milyen igaz emberségre vallanak azoknak a nemes tetteknek ezrei, melyeket a kis őrsi naplók őriznek! Milyen forróvá tették egy-egy város hangulatát a fiatalok vietnami szolidaritási akciói! Mennyi okos, szívet pezsdítő beszélgetésnek voltunk részesei egyetemistáink, főiskolai hallgatóink körében! Milyen józan, helyüket, feladatukat látó felszólalások hangzottak el a pápai középiskolás diákparlamenten ! A kulturális bemutatók, tanulmányi versenyek, az önkéntes ifjúsági munkatáborok mennyi gazdagságról adtak számot! Hát hogyne volna boldog az az ember, aki sokszáz másikkal együtt az ifjúság nevelésének kíván szerény munkába lenni? Sikere volt az idén a vállalatnak. Nemcsak a tervek teljesítésében, hanem aminek még jobban örülünk: dolgozóink jó propagandisták voltak, „helyre találtak” a politizálásban is, különösen a füredi nemzetközi táborban. Sok elismerést kaptunk a vendégektől, a táborvezetőktől és az idegenforgalmi hivataltól. Hasznos élmény volt részünkre megismerni más népek ízlését és szokásait, hiszen mi vendéglátók vagyunk, és úgy kell dolgoznunk, hogy a vendégek elégedettek legyenek. Sokat tanultunk. Recepteket is váltottunk egy holland asszonynyal és azóta többféle ételt és salátát árusítunk. Egy ilyen ínyencséget elárulok: 1967 tavaszán árusítjuk majd a hallal töltött paradicsomot, holland módra. Tengeri halból, rákból, 8 féle különleges fűszerből és betétből készül. Az íze kellemes, zamatos és hűsítő, tanultunk mást is, amelyeknek vedégeink örülni fognak. Minek örültem még 1966- ban? A gyerekeim sikerének. A lányomat felvették az orvostudományi egyetemre, a fiamat a gépipari technikumba. És az első vizsgájuk jól sikerült... — Az első munkahelyemre jöttem dolgozni... — Karácsony első napján volt az eljegyzésem ... Elindultam a nagy Életbe, s a start mindjárt jól sikerült. Ezerkétszáz forint a fizetésem. Van már a takarékban kétezerötszáz forintom, mert nem kellett hazaadnom pénzt. A vőlegényem is jól keres, kőműves a szakmája, meg anyukámtól kapunk tizenötezer forintot, a lakásgondunk is megoldódik. Nincs semmi problémám a munkahelyemen sem, szeretek itt dolgozni. Ja, igen, és megkaptuk a beutalót is Mátraházára... Mészáros Ferenc RENDŐR ALHADNAGY: A nyár végén ismeretlen tettes betört a tihanyi Rege cukrászdába. Feltörte a páncélkazettát, s ellopta az aznapi bevételt. Az ilyen esetek felderítése nehéz — ez mégis István, A VENDÉGLÁTÓIPARI VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Győri Homer, A VESZPRÉMI KOSSUTH UTCAI CSEMEGEBOLT PÉNZTÁROSA: Több esemény volt, ami emlékezetes marad 1966-ból: — Érettségiztem ... 3 Varga Zoltán AGRONÓMUS, A VESZPRÉMI DÓZSA TERMELŐSZÖVETKEZET ELNÖKE: Hét éve dolgozom itt, 1995-ban ért a legnagyobb örömre. Aki a mi foglalkozásunkat hivatásnak tartja, annak egyik fő célja: a szövetkezet tagjainak a lehető legjobb megélhetést biztosítsa a gazdaság fejlesztésével. Nagyon örülök annak, hogy a IX. pártkongresszus foglalkozott ezzel, s a kormány 1966-ban több olyan intézkedést tett, ami ezt a célunkat megkönynyíti, segíti. Nyugodtan beszélhetünk már a szövetkezet tagjaival a jelenről is — 1966-ban nem okozott gondot a munka, a munkaszervezés, jó kedvvel dolgoznak az emberek. A másik öröm a bizalom, 1966-ban kísérleti gazdaságnak jelöltek ki bennünket, a kísérlet első éve nagyon jó eredményeket hozott, végre elindultunk azon az úton, amely a gazdaság felemelkedéséhez vezet Én nem tud ,■dom hivatásomtól különválasztani a magánéletemet 1956-ban egyhónapos tanulmányúton voltam Ausztriában. Ez talán a magánélményem, de nem tudom ezt sem különválasztani, mert hiszen amit ott tanultam, tapasztaltam, a közösség javára hasznosítom . Az újságíró kommentárja itt már felesleges, önmagukat kommentálták a válaszok. Birkás József Kongresszusi beszámolók a megyében 1967. JANUÁR 6, PÉNTEK Veszprém, Fémfeldolgozó, Szabó Lászlóné, a Veszprémi Városi Pártbizottság első titkára. Badacsonyi Állami Gazdaság, Balatonaliga, dr. Radnóti István, a megyei párt vb. tagja. 1967. JANUÁR 11, SZERDA Badacsonyi Állami Gazdaság, Balatonaliga, dr. Radnóti István, a megyei párt vb. tagja. eredményes évet zártak N Nyirádon Az új év küszöbén eredményekben gazdag lesz teendőre tekinthetnek vissza a nyirádiak. Az 1966-os évben új iskolát építettek 350 ezer forintos költséggel, melyhez 250 ezer forintot biztosított az állam, a többit a községfejlesztési alapból fedezték. Felújították a régi iskoláit is 50 ezer forintos állami támogatással. A lakosság az iskolák és a pedagóguslakás építésénél 17 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. A múlt év végéig befejeződtek a tanácsház átalakítási munkái is. Bővítették az épületet, s tanácstermet létesítettek 100 ezer forintos költséggel. Az új esztendőben tovább fejlődik, gazdagodik a község. Új tűzoltószertárt építenek, járdásítanak és felújítják az állami lakásokat. A községfejlesztési alapból e célok megvalósítására mintegy 300 ezer forintot fordítanak.