Napló, 1968. április (Veszprém, 24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-08 / 83. szám

2 Mozgó hírlapárust Külsőpályaudvarra és a Veszprém—Budapest vo­ nalra alkalmaz a külsőpá­lyaudvari Veszprém 2. sz. postaHvatal. Kereseti le­hetőség 2000-2500 Ft Jelentkezés a postahivatal vezetőjénél. (V) (12) „HŰ MARADOK IV. KÁROLYN­OZ” Horthy — az „alkotmányos rendezés” időpontja közeled­vén — hívatja Prónayt, s a másik különítményes vezért, Ostenburg Gyulát, s meg­hagyja nekik: századukat sürgősen fejlesszék zászlóalj­­nyi erejűre, mert szüksége le­het rájuk a közeljövőben. Prónayval arról is tárgyal, hogy királlyá választassa-e magát, nádorrá, vagy kor­mányzóvá. — Sokan szívesen látná­nak egy nemzet királyt, Hor­thy Miklóst! — jelenti ki Prónay. — Nem — rázza meg Hor­thy a fejét. — Én hű marca­­dok IV. Károlyhoz, Ő az or­­szág törvényes királya. Más királyról, mint ö, szó sem le­het ... Én legfeljebb a kor­mányzói tisztet vállalom, önmaga királlyá választá­sa Horthynak még ilyen kö­rülmények között sem sike­rülhetne. Teljesen reális azonban, hogy — mivel ő csak IV. Károly királyságába egyezne bele, ezt viszont el­lenezné az antant —, az or­szágból király nélküli király­ság váljon, élén Horthy Mik­lós kormányzóval. A Hunya­diak példáját már Szegeden is emlegették. S a számítás be is válik: az antant buda­pesti képviselői közlik: sem IV. Károly, sem más Habs­burg semmiféle címen nem kerülhet az ország élére, „va­lamelyik kiváló magyart” vá­lasszák meg államfőnek. „Kiváló magyar” csak egy van: Horthy Miklós, akinek értékeit a különítményesek fegyverei bizonyítják. Igaz, akadnak, akik más megol­dást keresnének, de ezeket Horthy néhány nappal a nemzetgyűlési választások után, még az új parlament összeülése előtt hadparancs­ban figyelmezteti: nem tűr kormányalakítást, semmiféle politikai manővert addig, amíg őt kormányzóvá nem választják. „A nemzeti had­sereg és karhatalmak fegyel­­me és hazaszeretete biztosí­tékul szolgál nekem arra — fejezi be legfőbb érvével —, hogy feltett szándékomat minden körülmények között keresztülviszem”. Aki eddig még vonakodott volna tudoományt venni, hogy Horthy Miklós kormányzó lesz az államfő, most már végképpen felhagyhat a töp­rengéssel. Csak az marad hátra, hogy a kormányzói in­­tézmé­nyen gondolkozzanak. A nemzetgyűlés még nem ült össze, de a belügyminiszté­riumban már készítik az 1920. évi I. törvénycikket, amely megteremti a kor­mányzói tisztséget. Horthy ellátogat a belügybe. Benicz­­ky Ödön belügyminiszternél átnézi a törvényjavaslatot, s mint jövendő kormányzó, elégedetlen a kormányzói jogkörrel. Követeli: az államfőt illes­se meg a parlament elnapo­lásának és feloszlatásának, a parlament által elfogadott törvények új tárgyalásra és határozathozatalra való visz­­szaküldésének joga is, hiszen azok a királyt is megillették. Beniczky a második követe­lést hajlandó teljesíteni, de a ház feloszlatási joga iránti kívánságnak vonakodik ele­get tenni. Horthy dühösen távozik. Ő a katonai hatalom mellett a teljes politikai ha­talmat is meg akarja szerez­ni, s szándékából nem enged. Gondot jelent számára az is, hogy IV. Károllyal is szá­molnia kell. Az exkirály Svájcban él száműzetésben. Mivel az orszá­g államformá­ja még rendezetlen, a király tulajdonképpen bármikor ha­zatérhetne, s elfoglalhatná trónját, vagy legalábbis be­jelenthetné trónigényét. Hor­thy, ügyesen manőverez. Svájcba, IV. Károlyhoz küldi megbízottját. Azt üzeni a Habsburgnak: az ő kormány­zósága ideiglenes, a király­hoz való hűsége töretlen. IV. Károly híve volt, az is marad haláláig, de a király trónra ültetésével meg kell várni a békekötést. IV. Károly meg­köszöni a hűséget, s azt üze­ni vissza: egyetért hűséges alattvalójának elképzelésé­vel, a maga részéről is tá­mogatja kormányzóvá vá­lasztását. A nemzetgyűlés két nagy pártjában, a kisgazdapártban és a kereszténydemokrata pártban ugy­an akadnak, akik tiltakoznak Horthy megvá­lasztása ellen, de még a kor­mányzóválasztó ülés előtt rá kell döbbenniük, hogy sok választásuk nem lehet. Azok­nak a kereszténypárti politi­kusoknak, akik a 74 éves Ap­­ponyi Albert grófot akarják kormányzónak. Apponyi le­vélben mp­a magyarázza el: neki nem áll rendelkezésére karhatalom, csak Horthynak, s ha nem akarnak polgárhá­borút, akkor a fővezért kell megválasztaniok. A levelet Huszár Károly miniszterelnök olvassa fel a párt értekezletén és hozzá­fűzi: — Megértem a felháboro­­dástokat, de vegyétek tudo­másul, hogy ha holnap nem Horthyt választjátok kor­mányzóvá, szét fogják verni az egész nemzetgyűlést... 1920 február 29-én este Horthy Miklós a Gellért Szállóban fogadja Ostenburg Gyula jelentését. Az őrnagy jelenti, hogy minden előké­szület megtörtént, minden rendben lesz másnap. A fő­vezér azzal a biztos tudattal hajthatja álomra a fejét, hogy ébren szőtt álmai a kö­vetkező napon beteljesednek. A parlament ülésére, a kormányzóválasztásra igyek­vő képviselők csak az Osten­­burg-különítmény adta kato­nai kordonon keresztül, a legszigorúbb igazoltatás után juthatnak be az épületbe. Az eligazítás körül valami hiba történhetett, mert Vass József képviselőt fél 11 óra tájban a katonák eltessékelik a képviselői bejárattól. — Mi az oka, hogy a ren­des képviselői bejáraton nem lehet közlekedni? — kérdezi megszeppedve Vass József. — Nem tartozunk magának válasszal. Különben pedig, ha tényleg képviselő, jusson be az épületbe, ahogy tud. Vass József egy másik be­járaton mégiscsak bejut a kormányzóválasztásra, báró Korányi Frigyes pénzügymi­niszter azonban kinnreked. Ő a miniszteri bejáraton pró­bál bemenni, de katonák áll­ják útját. Korányi odahívja a parancsnokló tisztet, s iga­zolja magát, mint miniszter. A tiszt vállat von: — A katonaság azt a pa­­rancsot kapta, hogy senkit, legyen az Magyarország mi­niszterelnöke is, ne bocsásson be... A kormányzóválasztási ko­média nem tart sokáig. Kö­rülbelül 150 felfegyverzett katonatiszt sétál a parlament folyosóján, sőt felfegyverzett tisztek vannak még az ülés­teremben is. A jelenlévő 141 képviselőből 131 szavaz Hor­­thyra. Az altengernagy, aki mind­ezt maga rendeztette, megle­petést színlel, amikor a Gel­lért Szállóban felkeresi a Prohászka Ottokár székesfe­hérvári püspök vezette par­lamenti küldöttség, hogy fel­kérje: méltóztassék átfáradni a parlamentbe, a kormányzói eskü letételére. A fővezér ki­öltözködve, pomádétól fénylő hajjal, legszebb tengerész díszegyenruhájában várja a delegációt, de a fehérvári püspök szavai után mégis azt mondja: — Engem egészen váratla­nul ér az egész dolog. Velem sem a miniszterelnök, sem­ más felelős politikus nem be­szélt arról, hogy esetleg en­gem jelölnek a kormányzói tiszt betöltésére és én erre egyáltalán nem számítottam (Folytatjuk) NAPLÓ Saigon nem akar béketárgyalást Tűzpárbaj a Jordán folyónál Jelentések a világpolitika eseményeiről A SAIGONI NEMZETGYŰLÉS HATÁROZAT* Az amerikai légierő va­sárnap ismét több bevetés­ben támadta a Vietnami De­mokratikus Köztársaság te­rületét. Az AFP szerint a bombázott célpontok — köz­úti hidak, közlekedési csomó­pontok és gépjármű-oszlopok — Vinh városától, vagyis a 19. szélességi körtől délre voltak. Vasárnap élénk harci tevé­kenység volt tapasztalható Dél-Vietnam egész területén. Az amerikai expedíciós had­sereg és a saigoni kormány­hadsereg alakulatai „tiszto­gató” akciókat folytattak a 17. szélességi körtől délre, Truong Hoa övezetében, a DNFF harcoló alakulatai hétfőre virradó éjszaka tü­zérségi támadást hajtottak végre a város mellett kiépí­tett kiképzőtábor ellen. Az amerikaiak az ország északi részében fekvő Khe Sanh körzetében helikopte­rek, tüzérség és légierő be­vetésével igyekeztek elvágni a partizánok rejtélyes után­pótlási vonalait. A dél-vietnami nemzet­­gyűlés vasárnap határozat­ban foglalt állást „a semle­gesség és a kommunistákkal való bármiféle koalíció létre­jötte ellen”. A határozat hangsúlyozza, hogy a nem­zetgyűlés „semmisnek tekint minden olyan béketárgyalást, amely elfogadhatatlan a kor­mány számára". A saigoni rezsim nemzet­­gyűlése végül további erőfe­szítésekre serkenti , az ame­rikai agresszióban résztvevő szövetséges­ kormányokat, „a szabadság és a béke” fenn­tartása érdekében. TŰZPÁRBAJ A JORDAN FOLYÓNÁL Izraeli és jordániai fegy­veres erők hétfőn a délelőt­ti órákban mintegy 45 perces tűzpárbajt vívtak a Jordán folyó keleti partvidékén, Ammantól körülbelül 50 ki­lométerrel északnyugatra. Egy Amman-i katonai köz­lemény bejelentette, hogy he­lyi idő szerint 10 órakor az izraeli fél közepes kaliberű ágyúkból tüzet nyitott jor­dániai állásokra, ahonnan azt viszonozták. Ugyanakkor egy Tel Aviv­ban kiadott közle­mény szerint először jordá­niai részről tüzeltek. A tűzpárbaj után körülbe­lül egyórás csend követke­zett, majd az izraeli fél is­mét tüzet nyitott. Ezzel egy­idejűleg — ammani hivata­los közlemény szerint —egy meg nem határozott erejű izraeli egység, repülőgépek fedezetével átlépte a tűzszü­­neti vonalat és behatolt Jor­dánia területére a Holt-ten­gertől délre. A támadásban helikopterek is részt vettek. A jordániai erők felvették a harcot. A küzdelem, a Reu­ter jelentése szerint, helyi idő szerint 13:45 órakor még folyt. A tűzpárbajban az Am­man-i, illetve a Tel Aviv-i jelentés szerint egyik fél sem szenvedett vesztesége­ket. EGYIPTOMI MINISZTERTANÁCS Az EAK minisztertanácsa vasárnap este a Kubbeh pa­lotában az elnök beszámoló­ja alapján megvitatta Husz­­szein jordán király és Nasz­­szer elnök tanácskozásán fel­merült kérdéseket. A kor­mány ülése után Mohamed Fajek tájékoztatási miniszter közölte: Husszein király el­határozta, hogy az EAK és Jordánia érintkezésének fenntartására Kairóban tart­ja külügyi államminiszterét, Abdel Moneim Rifait, aki részt vett a Nasszer elnökkel folytatott tárgyalásokon. Husszein hazaérkezésekor Talhumi jordán miniszterel­nök kijelentette: a kairói megbeszélések rendkívül gyümölcsözőek voltak és a két ország együttműködése tekintetében a legnagyobb derűlátásra adnak okot. érdeklődést tanúsít amerikai kölcsönök és beruházások iránt­’ TITO TOKIÓBAN Tito jugoszláv államfő hét­főn nyolcnapos hivatalos lá­togatásra Tokióba érkezett. Ez az első eset, hogy egy szo­cialista ország államfője Ja­pánba látogat. A tokiói repülőtéren a ju­goszláv vendéget Hirohito császár, a császári család tag­jai, Szato miniszterelnök és a japán kabinet több tag­ja fogadta. BARBARA HOS­ZALÁT Barbara Castle, az angol kormány pénteken kinevezett munkaügyi minisztere (teljes címe: a foglalkoztatottsági és termelékenységi ügyek mi­nisztere) hétfőn hozzálátott legfontosabb feladatához, a szakszervezetek megpuhítá­­sához. Wilson miniszterelnök hétfőn délelőtt rendezte meg az első hivatalos találkozót Barbara Castle és George Woodcock, a TUC főtitkára között. A miniszterasszonyra vár az a hálátlan feladat, hogy megnyerje a munkás­szervezetek támogatását a bérkorlátozási tervekhez. KLAUS AMERIKAI TŐKÉT KERES A hivatalos látogatáson az Egyesült Államokban tartóz­kodó Klaus osztrák kancel­lár hétfőn New York­ban nagy bankok és cégek veze­tőivel tárgyalt további auszt­riai amerikai beruházásokról, illetve pénzügyi segítségről. A kancellár aki kíséretével — takarékossági okokból — turistaosztályon repült Ame­rikába, megérkezése után kijelentette, hogy „különös Folytatódnak a négerlázadások az Egyesült Államokban Vasárnap este jóformán nem volt olyan amerikai nagyváros, ahol ne lett volna pattanásig feszült a helyzet. A dr. Martin Luther King meggyilkolását követő né­gerlázadások hulláma az egész országot elöntötte. Bár a nagyvárosok egy részében, így elsősorban Washington­ban valamelyest enyhült a helyzet, új lázadások rob­bantak ki Baltimoreban, Pittsburgban, St Louisban és másutt. A háromnapos or­szágos mérleg eddig csak­nem harminc halott, több mint 1500 sebesült, csaknem kilencezer letartóztatás. A szövetségi kormány és a he­lyi kormányzatok katonák és nemzeti gárdisták tízezreit mozgósították a rend hely­reállítására. King gyilkosa eközben még mindig szabadlábon van, bár Ramsey Clark igaz­ságügyminiszter egy tv-nyi­­latkozatában azt mondotta, hogy a hatóságok megálla­pították személyazonosságát. A Nobel-békedíjas polgárjo­gi vezetőt kedden temetik el a georgiai Atlanta városá­ban, ahol vasárnap tízezrek vettek búcsút tőle. Az Egyesült Államok fővá­rosában, Washingtonban, szombaton és vasárnap egy­aránt tíz és fél órás éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el. Csaknem 14 ezer katona és nemzeti gárdista szállta meg a főváros néger gettóit, az utcákon katonai gépko­csik, szuronyos őrjáratok cir­kálnak. Baltimoreban szombaton robbantak ki..a...első­ össze­csapások s vasárnap már egész negyedekben­ folytató­dott a zavargás. Chicagóban a nemzeti gárda egységei mellett ötezer főnyi szövet­ségi katonaság próbálja el­fojtani a gettólázadást. A város déli negyedeiben több helyütt tüzeltek a katonákra és rendőrökre, egész utca­sorok égtek le, családok szá­zai maradtak hajléktalanul. Katonaság szállta meg Pitts­burg utcáit is, ahol szintén nagyszabású zavargásokra került sor. Hétfőn délelőttre viszony­lagos csend következett be az Egyesült Államok nagy­városaiban. A városok egy részében rendkívüli állapot van, kijárási tilalommal. Hétfőn került sor Mem­phisben arra a tüntetésre, amelyet eredetileg Martin Luther Kingnek kellett vol­na vezetnie. A tüntetés célja az volt, hogy együttérzést nyilvánítsanak a város 1­100 sztrájkoló, főként néger köz­­tisztasági dolgozója iránt, a hétfői felvonulás azonban a meggyilkolt polgárjogi veze­tő meletti hatalmas de­monstrációvá változott. A délelőtti órákban már mint­egy negyvenezren gyűltek össze a tüntetés kiinduló­pontján és a környéken. A városban a rendőrség és a nemzeti gárda alakulatai áll­tak készenlétben. A helyi hatóságok ezúttal nagyszabá­sú biztonsági intézkedéseket tettek dr. Martin Luther King özvegyének védelmére, aki férje helyett vezette a felvonulást. A tüntetés ma­gyar idő szerint a késő dél­utáni órákban kezdődött meg. A georgiai Atlanta váro­sában vasárnap becslések szerint ötvenezren keresték fel dr. Martin Luther King ravatalát, hogy búcsút ve­gyenek tőle. A temetés ked­den délelőtt lesz, s azon va­lószínűleg Humphrey alel­­nök lesz jelen, Johnson el­­­nök képviseletében. Részt vesz a gyászünnepségen Ro­bert Kennedy szenátor ,is. Hétfőn országszerte folyta­tódtak az emlékünnepségek Martin Luther King emléké­re. Vasárnap Newarkban, a tavalyi véres gettólázadás színhelyén 25 ezren vettek részt az emlékünnepségen. Repülőszerencsétlenség Londonban Hétfőn délután 3 perccel a felszállás után a londoni re­pülőtér kifutópályájára zu­hant a BOAC angol légifor­galmi társaság Ausztráliába és Új-Zélandra tartó menet­­rendszerű Boeing T 707-es utasszállító­­ repülőgépe..... A pilóta két perccel a felszál­lás után vészjeleket adott le, mert tűz ütött ki a gép bal­oldali szárnyán. Charles Tay­lor, a gép parancsnoka en­gedélyt kapott a kényszerle­szállásra. Még sikerült visz­­szafordulnia, de a gép a le­szállás pillanatában már lángolt, baloldali szárnya le­vált. A hatalmas repülőgép a légikikötő Queens nevű épülete előtt a búcsút intege­tő rokonok szeme láttára zu­hant a földre, felrobbant és elégett. 131 utasának Sorsa egyelőre ismeretlen. Kedd, 1968. április 9.

Next