Napló, 1969. január (Veszprém, 25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-03 / 1. szám

Munkásmozgalom tíz magnótekercsen Történelemkutatók Zalaváron — Élő tanúk emlékezései Zalaváron már hagyo­mány, hogy szorgalmasan gyűjtik Szalai Lajos iskola­­igazgató irányításával a múltról szóló tárgyi és írott anyagot. Eddig is szép gyűj­teménnyel dicsekedhetnek. A néprajzi anyag büszkesége lehet akármelyik múzeum­nak. A leletek Zibina, egy­kori szláv fejedelemről, a ró­maiakról tudósítják­­a ma emberét. Most közelebbi múlt felku­tatásába fogtak a lelkes zala­­vári KISZ fiatalok, úttörők. Felkutatják azokat a veterá­nokat, akik tevőlegesen részt vettek az ötven év előtti ese­ményekben, maguk is har­coltak azért, hogy a Kommu­nisták Magyarországi Pártja megalakuljon, hogy a Ma­gyar Tanácsköztársaság Za­laváron és környékén is érez­tesse kedvező hatását. A ve­teránokkal folytatott beszél­getéseket, a történelmi napok apró epizódjait magnószala­gon örökítik meg. Eddig 112 tekercsre való anyag gyűlt össze, amit rendszereznek és a falumúzeumban helyeznek el. A munkásmozgalmi gyűj­teményt nem ítélik poroso­dásra, hanem ünnepek alkal­mával felhasználják a műsor kiegészítésére, a történelmi kor felidézésére, a fiatalok oktatására, nevelésére. Kutató munkájuk során feltárták a párt megalaku­lásának, a pártsejtek kiala­kításának körülményeit, el­jutottak Kovács József őr­nagyhoz, aki 1946-ban a köz­ségben élt és a kommunista pártban tevékenykedett. Azt is elhatározták, hogy a nagyobb ünnepek, községi események kiemelkedő epi­zódjait magnószalagon őrzik meg az utókor számára a za­­lavári falumúzeumban. Hatszázezer forint megtakarítás: Szerrel zárult a mezőgazdasági gépek kedvezményes alkatrészvására Kedvezményes alkatrész­vásárt hirdetett december 1- től 25-ig a mezőgazdasági gépkereskedelmi vállalat, az AGROKER. Az említett idő­ben szinte ugrásszerűen meg­nőtt a forgalom. Az átlagosan 40 százalékkal olcsóbban vá­sárolható alkatrészek gyor­san gazdára találtak. Mint­egy másfélmillió forint ér­tékű árut vásároltak­ a válla­lat partnerei, a mezőgazda­­sági gépeket tartó üzemek. Megtakarításuk több mint hatszázezer forint. Jól időzített a vállalat. A megvásárolt pótalkatrésze­ket már a téli javítás idején beépíthetik a gépekbe. NAPLÓ Nyolcórás munkanap a Bólyi Állami Gazdaságban Az ország egyik legnagyobb mezőgazdasági üzemében, a 27 ezer holdas Bólyi Állami Gazdaságban, az újév első napján áttértek a nyolcórás munkaidőre. Az ünnep haj­nalán szolgálatba lépő dolgo­zók — állatgondozók, takar­­mányosok, telepőrök, gépko­csivezetők, stb. — már az új munkarendnek megfelelően látták el a feladatukat. Ezzel hazánkban megkezdődött a napi 10—12 órát dolgozó me­zőgazdasági munkások rövi­dített munkaidejének általá­nos bevezetése, amely az álla­mi gazdaságokban 1970 végé­re be is fejeződik. A helyi gazdaságban foko­zatosan — a termelés tech­nológiájának állandó korsze­rűsítésével — oldották meg a zökkenőmentes áttérést az új munkarendre. Községeinkr A-től Z-ig Hévíz­ új három község egyesítéséből keletkezett i1t 1047 május elsején. Korábban Hé­­vízszentandrás, Hévízfürdő és Eg­­regy külön községet képezett, bár földrajzi­lag ekkor már egybe tartozott. Hévízszentandrás régi magyar falu volt. 1328-ban Szentandráspáh, majd Szent-And­­rás néven említették. Körjegyzőséget 1907- ben kapott, hozzátartozott Egregy, Felsőpá­­hok, Köszvényes és Hévízfürdő. A község magas dombhátra épült, 1934-ben 400 lako­sa volt. Ősi magyar község volt Egregy is, régi ne­vén Egruch. Eredete a római korba vezethe­tő vissza. Erről tanúskodik többek között az 1925-ben — Baráti Lászlóné telkén — feltárt későrómai téglasír. A sír leleteit — bronzfibi­át, bronz övcsatot, vaskést, és ü­vegedénytöredéket — a Keszthelyi Balaton Múzeumba szállították de az értékes lele­tek a második világháborúban megsemmi­sültek. Egregy katolikus temploma 1019-ben épült, tehát már az Árpád-korban is létezett. A falu a török hódoltság alatt elpusztult, majd a XVIII. század derekán újra települt. Neve eredetileg pataknév volt, a patak a mellette álló vízkedvelő égerfáktól vette a nevét. Hévízfürdő — a mai Hévízt világhírnévre emlő fürdőtelep — 1795-től kezdett ismertté válni, amikor Festetics György gróf a birto­kához tartozó területen megépítettette az első deszkafürdőszázat s ehhez a levezető csatornán át hidat is veretett. Ugyanebben az évben a fürdő alapítója 38 lapos ismerte­tő füzetet jelentetett meg dr. Babocsay Jó­zsef nagykanizsai orvos tollából, melynek fedőlapján ez a cím állt: „Boldog Zala Vár­megye! Keszthelyi Hév­vizedről méltán ne­­veztetel így attól, aki ezen rendeket (soro­kat) írta ditséretedre”. Ez volt az első nyom­tatásban megjelent ismertetés Hévízről. A fürdő építését 1798-ban folytatták. 1811- ben már állt a tó partján a köpölyözőház, a vendégfogadó, a lacikonyha és néhány gaz­dasági épület. Hévízen még 1926-ban is kö­­pölyöztek a bőrt kis lándzsával vagy késsel néhány helyen felsebezték, majd szívókészü­léket (köpölyt) helyeztek rá, mely vért szí­vott ki. A fürdőtelep lassan fejlődött: 1864- től 1905-ig kialakult a fürdőépületcsoport. Ezt elősegítette a veszprémi püspökségnél kötött­ birtokcsere (1868) és a szentandrási­­akkal létesített espierség mely u­tán a tó­menti hegyoldal a Festetics család birtokába jutott. Az igazi fellendülés csak 1904-ben kez­dődött, amikor az új bérlővel, ifjú Reischl Vendellel — 35 évre — olyan szerződést kö­tött az uradalom miszerint a bérlő köteles az első öt évben 300 ezer koronát az épüle­tek fejlesztésére fordítani. Már 1905 tavaszán megépült az emeletes Rákóczi szálló, emy év­vel később a György szálló, ugyanakkor új kupolás fürdőházat is emeltek. A megyte­­rem (Cursalon) 1910—11-ben épült 1913—14- ben vízművesítették és csatornáztak, a vi­lágháború alatt pedig katonai gyógyházakat és üdülőházakat emeltek. Nevezetesebb épü­letei voltak: a Csányi-ház, a Szanatórium és Gyógyház, a Zander Gyógyintézet, a Florida kávézó és az Ella villa. Hévíz fürdőtelep 1934-ig csak nyáron mű­ködött. A második világháború alatt magyar és német hadikórházat tartottak itt fenn. A gyógyfürdőt 1931—32-ben modernizálták, 1932-ben 16 ezer állandó fürdővendége volt. Szeghalmi Gyula szerint 1939-ben a tíz katasztrális hold nagyságú tó mentén 12 szálloda volt 290 szobával, a nyaralóházak száma ekkor 200. Hévízt 1948-ban államosították, megala­kult a Hévízgyógyfürdő Nemzeti Vállalat. Megszűntével létrejött az I. számú Reuma­kórház, mely 1952 január elsején az Állami Gyógyfürdőkórház nevet vette fel. Az ál­lamosításban és a gyógyfürdőkórház meg­alapításában kiemelkedő érdemeket szerzett az 1955-ben elhunyt dr. Dobrossy Béla igaz­gató főorvos. Munkájának mai — nagy ér­demeket szerzett — folytatója dr. Stecker Ottó igazgató főorvos. Ma, 1968-ban 3541 állandó lakosa, van Hé­víznek. Területét 29 utca keresztezi, üdülő­házainak száma 53. Jelentősebbek: a Bá­nyászüdülő, a Vasas, — az OKISZ, — a Pénzügyőr, — a SZOT, — a Postás, — és a Honvéd üdülők, melyekben 1800 férőhely van. A gyógykórház fejlesztése az utóbbi években mintegy 150 millió forintjába ke­rült az államnak. Fejlődtek, korszerűsödtek az üdülőházak is. Hévíz — utóbbi években épített — jelentősebb létesítményei: az autó­buszpályaudvar, az ABC áruház, a SZOT Központi Étterem az új téli fürdő, a benzin­kút, s a készülő új gyorsbüfé, melyet a volt Rózsakert cukrászda helyén építenek fel. Európa egyik legnagyobb melegvízű tavá­ról híres gyógyfürdőhelyet leginkább a moz­gásszervi betegségben szenvedők keresik fel de rengeteg üdülő és kiránduló is megfordul itt éven át. 1967-ben mintegy egymillió em­bert számoltak. A lakosság jórésze a helyi üdülőkben és az állami g­yógyfürdőkórházban dolgozik, de sokan elhelyezkedtek Keszthelyen is A kör­nyező községek lakói közül számosan meg­telepedtek itt az utóbbi években. Munkale­hetőséget biztosít a termelőszövetkezet is, melly 1959-ben Búzakalász néven alakult és 1967-ben egyesü­lt a Zalavári Új Idők Ter­­m­elő­szö­vetkezett­el. Az ewi tagra iv­ó átlagos évi jövedelem 1965-ben még csa­k 4745 forint volt, mely a jó vezetés és a tagság jó mun­­kája nyomán 1967-ben 16 ezer 833 forintra növekedett. Air­ révíz valamikor az urak Riviérája ijjf volt, ma a dolgozók élvezik minden kincsét, szépségét. Sok neves ember megfordult itt. Bright angol orvos 1815-ben járt itt. Eötvös Károly és Gyulai Pál 1854- ben kereste fel A művászyság tan­yái is sű­rűn felkeresték: Jászai Mari, Sebők Sári és Szalán Karola. Az 1930-as éves elején dr Moll Károly páciense volt Móricz Zsigmond aki a György házban lakott. Hévízen írta a Rokonok című regényét. Nemesbüki András következik szerdán: HIDEGE ÚT 3 A sTencSsKei*, árformák, árváltozások 1969-ben Az Országos Anyag- és Ár­­hivatalnál elmondották, hogy 1969-ben milyen változások várhatók az árrendszerben, a termelői és fogyasztói árak­ban.­­ A gazdaságirányítási re­form első évének tapasztala­tai bebizonyították, hogy a reform nem nélkülözheti az ármechanizmus rugal­masságát, vagyis azt, hogy az árformák, az árak egy­re inkább alkalmazkodja­nak a termelési értékesítési viszonyokhoz. Ezért 1969-ben tovább kell csökkenteni az árakkal kap­csolatos kötöttségeket. A ha­tósági áraknak is követniök kell a piaci viszonyokat, kü­lönben a fix, vagy maximált árakat alkalmazó ágazatok hátrányos helyzetbe kerülné­nek a szabadabb árformákat alkalmazókkal szemben. A szükséges árintézkedéseket összhatásuk figyelembevéte­­lével készítettük és készítjük elő. Az 1969. évi népgazdasá­gi tervhez kapcsolódó árter­vezési munka mind a terme­lői, mind a fogyasztói árak­nál felmérte az indokolt vál­tozások hatásait, s a kor­mány ennek alapján hozta meg döntéseit. A hatósági termelői árak közül mindössze néhányat módosítunk. Mintegy 20 szá­zalékkal fel kell emelni a fe­nyő fűrészáruk termelői árát, mert a növekvő igényeket a szocialista országokból szár­mazó importtal ma már nem­ tudjuk kielégíteni. A bőr­áruk termelői árát viszont mintegy 10 százalékkal csök­kentjük, mivel a világpiacon is olcsóbb lett a nyersbőr. Ez az intézkedés várhatóan a cinók és egyéb bőripari termékek fogyasztói árának némi csökkrénését is magá­val hozza. Árarány módosí­tásra kerül sor a tüzelő­anyagoknál is.­­"euroye, hogy hazánk egy­re több szénhidrogénnel ren­delkezik, most már nem in­d­okolt, hogy fenntartsuk a gyengébb minőségű szenek felhasználására ösztönző ár­arányokat.­­ Ami a fogyasztói árakat illeti, a múlt évi tapasztala­tok azt igazolják, hogy újabb lépéseket tehetünk a társas elsírni ráfordításokhoz köze­lítő árak alakításának út­ján. Jóllehet ez a folyamat még meglehetősen hosszú időt, 10—15 évet is igénybe vesz. Amikor a múlt évi ter­vet kidolgoztuk, azzal szá­moltunk, hogy a fogyasztói árszínvonal egy-két százalék­­kal növekszik, az emelkedés azonban ennél jóval szeré­nyebb, 0,5—0,6 százalékos lett. 1969-re ismét egy-két százalékos árszínvonal-emel­kedést tervezünk, az 1969 évi népgazdasági terv a reál­­jövedelm­ek növekedését már ennek megfelelően vette fi­gyelembe. A tervezett árin­tézkedések négy csoportba ■orol hatók: 1. Egyes rögzített és maxi­mált árak módosítása­ 2. az importált fogyasztási javaknál eddig érvényesített kivételek és kedvezmények csökkentése, vagy megszün­tetése; 3. a forgalmiadó-rendszer egyszer­űsítése; 4. a szabadáras fogyasztási termékek bővítése.­­ A központilag elrendelt árintézkedések, az emelkedés é­s a csökkentés kiegészítik egymást, az árszínvonal a ha­tósági áru­cikkeknél válto­zatlan marad. A rögzített és maximált ár­ak változásai közül a legje­lentősebb a belföldi és nem­zetközi postaszolgáltatások díjának emelkedése volt. Várható további intézkedések: a fűrészáruk termelői árának módosítását egyes fatermé­kek fogyasztói árának igen kis mértékű növelése követi majd, a motorbenzin minősé­gének javításával arányosan a normál benzin ára maga­sabb lesz. Az év folyamán a­z állami dotáció csökkenése kö­vetkeztében egyes vendéglá­tóipari árak változásával is számolni kell. A fenyőfűrész­áruk árának és az építőipar termelői árának emelkedése nyomán a lakosság építkezé­­sei 4-5 százalékkal lesznek drágábbak. Hogy az emelke­dés ennél ne legyen nagyobb, a vállalati kivitelezésben megvalósuló lakossági épít­kezéseket nagyobb állami do­­tációval támogatják. Több cikk ára csökken. A hazai brikett 20 a tüzelő­olaj 30 százalékkal lesz ol­csóbb, alacsonyabb lesz a tűzifa ára is. A baromfi ugyancsak olcsóbb lesz, mint tavaly. A szabadáras fogyasztási cikkek aránya 23-ról 30—33 százalékra növekszik. Mint ismeretes, a termelői és fogyasztói árakat a termé­kek nagyobb részénél szá­mottevő forgalmiadó, kisebb részénél pedig árkiegészítés kapcsolja össze. A forgalmi­­adó-, illetve az árkiegészítési rendszer egyszerűsítésével lé­­n­éről-lépésre közelebb hoz­zuk a ráfordítási költségeket és az árakat. Az 1968-as árre­formhoz kapcsolódva beve­zettük a termékcsoportok szerinti kulcsos adóztatást. Az idén a forgalmiadókul­csok száma körülbelül a fe­lére csökken, a legjelentősebb forgalmi­adóváltozás a ruházati cik­keknél lesz. Különböző szö­vetek, kötött- és hurkoltáruk. Rövidáruk, ruházati cikkek eddigi 600 adókulcsát körül­belül 175 helyettesíti majd. Ezzel kapcsolatban plusz­­mínusz 15 százalékos hatá­ron belül ármozgások várha­tók. Nagyobb mértékű ár­­mozgásra csak kivételes ese­tekben kerülhet sor. A for­­galmiadó-tnivellálás a­­jármű­­alkatrészek, centrifugák, le­mezjátszók, egyes festékelv, fotóvegyszerek, továbbá sportszerek és papírcikkek árát is érinti. Kisebb mérték­ben emelkedik egyes pálin­kák és likőrök ára. A változásokra a korábbi évektől eltérően nem ja­nuár 1-én, hanem az év különböző időpontjaiban kerül sor. Ezen a területen is szakítani akarunk a régi merev mód­szerrel. A változásokra olyan időpontokban kerül sor, ame­lyek a különböző gazdasági és piaci meggondolások alap­ján­ erre a legalkalmasabbak. Hetvenezer perc üdvözlet A nemzetközi ünnepi tele­fonforgalom évről évre nö­vekszik. Egy esztendővel ez­előtt karácsony három nap­ján több mint hatezer nem­zetközi beszélgetést hozott létre a posta. Hazánkból mintegy 2 200-an kértek kül­földi kapcsolást, ahonnan több mint 3 600 hívás érke­zett. Szilveszterkor és újév napján 2 577 nemzetközi be­szélgetést nyugtázott a hiva­tal. Az öt nap alatt — csak az átlagot véve alapul — kerek hetvenezer percnyi ünnepi üdvözletet továbbítottak ha­zánkból és külföldről ide a telefondrótok, kábelek, köz­pontok. A több esztendős ta­pasztalat szerint az ünnepi beszélgetésekre átlagosan 7 percet szánnak a hívók. Nem ritka, amikor — talán mert csak a kötelességérzet adta a kezébe a kagylót, vagy mert spórolós az ügyfél — igen kurtán fél perc, egy perc alatt vége a beszélgetésnek. (Pe­dig a 3 perces alapdíjat, min­denképpen meg kell fizetni) Akadnak hosszabban tartó, 15—20 perces ünnepi, való­ban „távbeszélgetések”. S ezek nem olcsók. Az USA-ba és Kanadába például percen­ként 120 forintért. Ausztráliá­ba 144 forintért. Egyiptomba 96.10 forintért lehet telefo­nálni. Tavaly számlázott a posta egy több mint 3 000 fo­rintos karácsonyi telefonüd­­­vözletet is. A sót-­ magyar hívás közül mintegy 400 a tengerentúlra irányult, többsége az USA-ba, Kanadába- s még vagy 30 más országba, államba, pél­dául Mexikóba, Indiába, de akadt egy-egy beszélgetés Hawaii-val Szíriával, Ko­lumbiával, Japánnal is. Sikeres „véradó-év“ Várpalotán A múlt évben 3 649 várpa­lotai véradó 1 260 liter vért adott, 44 literrel többet, mint 1967-ben. Az idén rendszere­sen, a szükségletekkel szink­ronban „szállt ki” a Szom­bathelyi Vérellátó Alköz­pont. A korábbi kampány­­szerű véradó napoknál ered­ményesebbnek bizonyult az új szisztéma. Kiemelkedő volt a Péti Nitrogénművek, a bányászok és vasutasok tel­jesítménye. Dicséret illeti az Alumíniumkohó és a Novem­ber 7 Erőmű véradóit is. Helyes táplálkozást b­iztosítani a fiataloknak! Tanácskozás a megyei Vöröskeresztnél Kifőtt tészta helyett több gyümö­lsöt A megoldás országos feladat Tegnap a megyei Vöröske­reszt és a megyei tanács mű­velődésügyi osztálya szerve­zésében tanácskoztak a kö­zépiskolai és szakmunkás­­képző intézetek ifjúsági vö­­röskeresztes tanárelnökei. Nemcsak az új évben, de egyáltalán ez volt az első összejövetel, amelyen a me­gyében működő harminc (a KISZ szervezeteken belül létrehozott) csoport tevé­kenységéről széles plénum előtt tárgyaltak. Török Ár­­pádné (az országos központ­tól) az egészségügyi nevelés­ről, a táplálkozás szerepéről tartott előadást. Horváth Fe­­rencné megyei titkár, az egészségügyi felvilágosítás differenciálásáról beszélt. (Például a mezőgazdasági szakközépiskolákban a vegy­szerek használatáról, egész­ségvédelméről oktassák a fia­talokat.) Különösen nagy hangsúlyt kapott a tegnapi tanácskozá­son a 14—18 éves fiatalok táplálkozása. Elsősorban a szakmunkásképző intézetek­ben panaszkodnak az élelme­zésre. Egyoldalú, ne­m bizto­sítja a fiatalok vitamin és fehérje szükségletét. Meg­esik, hogy hetenként 2—3 al­kalommal kapnak kifőtt tész­tát, ugyanakkor a múlt év­ben mindössze kétszer volt szőlő, nyers gyümölcs sem sokkal többször. Elsősorban azokat a tanuló­kat sújtja az ilyen táp­lálkozás, akik távol élnek otthonuktól és nincs módjuk a rendszeres élelmiszer-pót­lásra. A diétás kosztot sem biztosítják a fiatalok számá­ra, s ha néha van is, az min­den, csak éppen nem diéta. Az óvodások, általános isko­lások norma szerint, koruk­nak és szükségletüknek meg­felelően étkeznek, viszont ép­pen a legkritikusabb korban levő fiatalokat sorolták m­e­­chanikusan a felnőttek közé. Országos megoldásra vár ez a gond, hogy a tanulók a min­dennapos szellemi „táplálék” mellé a koruknak és fejlődé­süknek legmegfelelőbb kosz­tot kaphassák.

Next