Napló, 1969. február (Veszprém, 25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-27 / 48. szám

­ Nixon a NATO-v éltette Nixon elnök szerdán dél­után — a kancellárral folyta­tott megbeszéléseinek máso­dik fordulóját félbeszakítva — Kiesinger kíséretében a szövetségi gyűlésbe érkezett, ah­ol felszólalásában méltatta az Atlanti Szövetséget, s azt állította, hogy e szövetség „létének volt köszönhető a­ béke fennmaradása az elmúlt két évtizedben”. A világpolitika eseményeiből Nixon nyugatnémetországi látogatása Tárgyalások az NDK és a nyugatberlini szenátus között A DNFF fegyveres erőinek második offenzívája Nyugat-Európában, a Közel- és a Távol-Keleten, a nagy­­politikai porond minden ütközőpontján fontos események tör­téntek a legutóbbi órákban. A Nyugateurópai Unió újra Fran­ciaország nélkül ült össze, Debré francia kormányfő drámai minisztertanácson tájékoztatta kormányát a Nixon utazását beárnyékoló angol—francia krízisről, Izraelben váratlanul meg­halt Eskel miniszterelnök és Saigon körül nagy harcok folynak, végül, de távolról sem utolsósorban: kibontakozóban van a Nyugat-Berlin körüli párbeszéd — így érzékeltethetnénk rövi­den a legutóbbi események pergő ritmusát. Nixon megérkezett Bonnba és egyenesen Kiesinger hiva­talába hajtatott, aki „minden segítséget"­ felajánlott az ameri­kai elnöknek „Európa egyesítéséhez”. Nixon ismét hangsú­lyozta, hogy keresi a párbeszédet a Szovjetunióval és nyugat­európai utazása ennek előkészítését is szolgálja. Közvetlenül Nixon Bonnba érkezése előtt az NDK kormánya nyilvános­ságra hozta Stoph miniszterelnöknek Schütz nyugatberlini pol­gármesterhez írott levelét, amelynek lényege ugyanaz, amit Walter Ulbric­ht írt Brandtnak: ha Nyugat-Berlinben nem ke­rül sor a nyugatnémet elnökválasztásra, az NDK kormánya 1969 húsvétjára kész engedélyezni nyugatberlini polgárok szá­mára rokonaik meglátogatását az NDK fővárosában. Az ajánlat szinte szimbóluma a két Németország maga­tartása közötti különbségnek: Bonn elnökválasztási akciója a feszültség élezését, az NDK ajánlata pedig az európai enyhü­lést szolgálja. A levélváltások egyébként elindították a megbeszélések mechanizmusát. Schütz, Nyugat-Berlin kormányzó főpolgármes­tere sajtókonferencián jelentette be, hogy az NDK fővárosában tárgyalások kezdődtek, amelyek vezetésével ő a maga részéről Grabertet, a nyugatberlini szenátus iroda­főn­ökét nevezte ki. Grabert partnere Kohl, az NDK külügyminisztériumi jogi osz­tályának vezetője lesz. Az izraeli kormány közleményben jelentette be, hogy Es­kol kormányfő szívrohamban elhunyt. Utódja Allón miniszter­elnök-helyettes, Dajan tábornok riválisa és személyi ellenfele lett. Eddig Eskol volt a mérleg nyelve a két hatalomra törő politikus között — további viszonyuk az ingataggá vált belpo­litikai helyzet egyik legnagyobb kérdőjele. A Távol-Keleten mind nagyobb méreteket ölt a DNFF ta­vaszi hadjárata. A világsajtó komraertátorai egyre gyakrabban használják az „általános támadás” kifejezést a szabadságharcosok hadműveleteinek jellemzésére a legújabb hírek szerint Saigon­ban a közvetlen fenyegetettség légköre van kialakulóban, hi­szen a partizánok délnyugat és délkelet felől immár a főváros közelében küzdenek. Annyi máris bizonyos, hogy a DNFF ka­tonai eredményei tovább erősítik a vietnami nép pozícióit a pá­rizsi tárgyalóasztalnál is. Tesz húsvéti látogatás? Szerdán délután létrejött az első találkozó a nyugat­berlini szenátus és az NDK kormányának képviselője kö­zött, amelyen megvitatták azt a lehetőséget, hogy nyugat­­berlini lakosok húsvéti láto­gatást tehessenek az NDK fővárosában. Michael Kohl, az NDK külügyminisztériu­ma jogügyi osztályának ve­zetője, és Horst Grabert, a nyugat-berlini szenátus iroda­főnöke kétórás megbeszélést tarott az NDK fővárosában. Grabert ezután nyomban visszatért Nyugat-Berlinbe, és jelentést tett Schütz kor­mányzó polgármesternek az első megbeszélésről. Általános támadásban a DNFF A DNFF fegyveres erőinek legfrissebb jelentései sze­rint nagy lendülettel folyik a „ második offenzíva”, amelyet a tavaly január végén indí­tott általános támadás és népfelkelés új fellendülő sza­kaszának minősítenek hiva­talosan is. Támadások folynak az amerikaiak és a bábhadsereg különböző egységei és tá­maszpontjai ellen tizenegy tartományban, Saigon köz­vetlen közelében — a sza­­b­adságharcosok megtámad­ták az amerikai 9. hadosztály egységeit. Állandó tűz alatt tartják a felszabadító erők az amerikaiak több elsőrendű fontosságú légitámaszpontját és behatoltak tartományi fő­városokba és e városok kör­nyékén fekvő katonai tá­maszpontok helyőrségeinek körleteibe. Katonai körökben rámu­tatnak: a mostani offenzíva sikereinek értékét növeli az a körülmény, hogy az ellen­séget a támadás nem érte olyan meglepetésszerűen, mint egy évvel ezelőtt. Az amerikaiak mégsem tudták megakadályozni, sem a fel­készülést, sem a felvonulást. Haneim politikai körök han­goztatják, hogy egyetlen szó sem igaz az amerikaiak olyasfajta utalásaiból, ame­lyek szerint a párizsi négyes találkozó létrejöttét megelőz­te volna valamilyen titkos megállapodás, rámutatnak arra is, hogy a VDK elleni légitámadások beszüntetésé­ért semmiféle „ellenszolgál­tatást" sem ígértek az ame­rikaiaknak. Feltétel nélkül kényszerültek abbahagyni hadüzenet nélküli háborúju­kat. A tárgyalások célja a bé­kés megoldás keresése, de amíg Párizsban ennek még a körvonalai sem bontakoz­nak ki, addig a küzdelem fo­lyik tovább. Eskol életrajza Szerdán reggel szívroham következtében 74 éves korá­ban elhunyt Levi Eskol iz­raeli miniszterelnök. Eskol 1895-ben született Ukrajnában, a Kijev melletti Oratovban. Eredeti neve Levi Skolnik volt, melyet Paleszti­nába való bevándorlása után változtatott meg. 1914-ben a második bevándorlási hul­lámmal vándorolt ki Palesz­tinába. Szocialisztikus esz­­mé­k telve falu-közössége­ket, kibucokat szerveztek, Eskol egyike volt a Kibuc­­mozgalom úttörőinek. 1918- ban Eskol a zsidó légióban harcolt, mely angol zászló alatt arab csapatok segítségé­­r­e visszafoglalta Palesztinát. A zsidó légióban ismerkedett meg Ben Gurionnal, a cionis­ta mozgalom egyik vezér­alakjával, ettől kezdve Eskol tevékenyen részt vett a cio­nista mozgalomban. Tulaj­donképpeni politikai pályája 1944-ben kezdődött, amikor a Hisztadrut (izraeli általános munkásszövetség) vezetői kö­zé került. 1948-ban, az izraeli állam kikiáltása után meg­­a­lkuló első izraeli kormány­ban kapott feladatokat. 1951 —52-ig földművelésügyi mi­niszter, 1952—63-ig pénzügy­miniszter volt. 1963-ban Ben Gurion miniszterelnök buká­sa után Eskol lett a minisz­terelnök. Eskol hivatalba lé­pésekor úgy tűnt, hogy a szélső­jobboldali Ben Gurion­nal józanabb ember került a kormány élére. Hamarosan kitűnt azonban, hogy csak taktikai változásokról volt szó. 1966-ban már teljesen vi­lágossá vált, hogy Eskol bár óvatosabb, mint elődje volt, de ugyanazt a politikát köve­ti. 1966 májusában valóságos uszító vádbeszédet mondott Kairó antiimperialista politi­­kája ellen. 1965-től Eskol a mapai párt vezetője, melyből kivált Roan Gurion jobbszár­­nya és Ráfi néven új pártot alapított. A CSKP IS­IS Elnökségének ülése Szerdán közleményt adtak ki a Csehszlovák Kommunis­­­­­a Párt Központi Bizottsága Elnökségének február 25-én Alexander Dubcek első titkár elnökletével megtartott ülé­séről. Az elnökség megvitatta a csehszlovák szakszervezetek VII. kongresszusának előké­szítéséről szóló közleményt és kijelölte a párt Központi Bi­zottsága részéről a kongresz­­szuson résztvevő küldöttség tagjait. A CSKP KB Elnök­ségének meggyőződése — hangoztatta a közlemény —, hogy az egész csehszlovák forradalmi szakszervezeti mozgalom, amely határozot­tan a szocializmus, a proletár nemzetköziség és a világ dol­gozói közötti nemzetközi szo­lidaritás alapján áll, a CSKP Központi Bizottságának leg­utóbbi plénumán hozott ha­tározatok szellemében tevé­kenyen közreműködik tár­sadalmunk helyzetének kon­szolidációjához. Az elnökség ülésén meg­vizsgálták a csehszlovák kül­politika néhány elvét is, kü­lönösen azokat a kérdéseket, amelyek a szocialista orszá­gokhoz, elsősorban a Szovjet­unióhoz fűződő kapcsolatok normalizálása érdekébe teen­dő további lépésekkel függ­nek össze. Megállapodtak konkrét politikai, gazdasági és kulturális intézkedések­ben, amelyektől a kölcsönös kapcsolatok további fejlődé­sét és erősödését várják. ljub Kinin ellens­elellel tárgyal Pakisztán fővárosában szerdán reggel rövid meg­nyitó üléssel vette kezdetét Ajub Khan és politikai el­lenfeleinek kerekasztal érte­kezlete, amely előrelátható­lag március 10-ig tart. Az ér­tekezletet Ajub Khan hívta össze azzal a céllal, hogy vé­­get vessenek a négy hónapja tartó súlyos politikai válság­nak.­­ Nincs jelen, legalábbis egyelőre, a tanácskozáson Zulfikar Ali Bhutto, volt kül­ügyminiszter, akinek kulcs­szerepet tulajdonítanak a je­lenlegi válságos helyzetből való kibontakozás szempont­jából. Bhutto, a baloldalinak ne­vezett néppárt vezetője, mint már közöltük, kedden Laho­­reban kijelentette: Mindad­dig nem csatlakozik a tárgya­lásokhoz, amíg nem győződik meg arról, hogy az őt támo­gató tömegek ezt kívánják tőle. Az értekezleten való rész­vételének előfeltételeként szabta meg azt is, hogy a kormány biztosítsa a teljes sa­j­tószabadságot. I. Satunovszkij: Cull ezredes kudarca — Kémregény — 5 ARANYGYŰRŰ DRÁGAKŐVEL Az elővigyázatosság valamennyi rendszabályát betart­va. Vanagsz csak éjszaka haladt előre, a nappalokat az er­dőben töltötte. Hét nap múlva érkezett meg Jelgavába. És csak itt, a Katalin-korabeli kastély romjainál jutott eszébe hogy éppen tizedike van. Ma este, hat órakor a Dvina túl­só partján a botanikus kert bejáratánál kell találkoznia azzal az emberrel, aki miatt ezt az utat megtette. Vanagsz úgy döntött, hogy mégsem megy el a találkozóra. Veszélyes lenne. Keresik, lehet, hogy még a nyomában vannak ... Elutazott tehát Bauszkuba. Egy nap múlva Rigában tűnt fel, de még aznap este Asszariba utazott hajón. Tíz napig utazgatott ide-oda, egyik városból a másikba, hogy össze­zavarja a nyomokat. Nehéz napok voltak. A kulcscsontjára mért ütés nyoma gyulladt seb lett. Az éjszakákat az erdőkben bújkálva, sok­szor bőrig ázva töltötte. Elfogyott a pénze Helyesebben sok pénze volt még, csak éppen a távoli, határszéli erdőben, el­ásva a rádióadó, a titkos írások, kódok és térképek mellé. Az idő már sürgette, hogy megteremtse a kapcsolatot azzal az emberrel, akihez odaátról küldték. Főnökeivel ab­ban állapodtak meg, hogy ha a kapcsolatot nem sikerül megteremtenie, Vanagsz a köztársasági lapban hirdetést ad fel egy drágaköves aranygyűrű elvesztéséről. Tíz nap múlva az illető pontosan tizenhat órakor meg fog jelenni az erdei­ temető kapujánál. Vanagsz egyre csak halogatta a hirdetés feladását. Félt hivatalos szerveknél mutatkozni, hiszen valószínűleg kere­sik már az elhárítók. Azzal iparkodott bátorítani magát, hogy a szerkesztőség munkatársai erről mit sem tudhatnak. A nevét sem kell felfednie, hiszen a hirdetés alá akármi­lyen kitalált nevet odaírhat, amiben kétszer szerepel a V betű. Társa ebből a jelzésből érteni fog. „Beadni a szöve­get, kifizetni a pénzt: nem több, mint öt perc Taxiba ülök A taxi a kapu előtt fog várni, s ha bármi közbejön, eltű­nök” — döntötte el. Kiderült azonban, hogy nem is olyan egyszerű a hirde­tés elhelyezése. A szerkesztőségi titkárnő a levelezési rovat­hoz utasította Vanagszot. A rovatvezető, rokonszenves fia­talember­ figyelmesen végighallgatta: — Kénytelen vagyok elkeseríteni magát. — mondta. — Lapunk ilyenfajta hirdetéseket nem közöl. A lopott 6s el­hagyott tárgyak keresésével a rendőrség foglalkozik.­­ Ez váratlanul érte Vanagszot. Az amerikai instrukto­roknak, akik útját előkészítették, az volt a véleményük, hogy efféle hirdetés elhelyezése semmiféle problémát nem okoz. ..Azok is jól értik a dolgukat” — gondolta dühösen. Vanagsz kérlelte a rovatvezetőt, hogy tegyen kivételt Megmagyarázta, hogy a gyűrű különös értéket jelent szá­mára, mert egyetlen emlék szegény édesanyjától. — Nagyon sajnálom, de a lap ilyen hirdetéseket nem közölhet. — mondta az újságíró. — Megpróbálok azért se­gíteni. Felhívom a rendőrség talált­ tárgyak osztályát és a szerkesztőség nevében megkérem őket, hogy tegyenek meg mindent a gyűrű felkutatására. Már nyúlt a telefon után. Vanagszot kiverte a hideg veríték. A rendőrség segítsége a nemlétező gyűrű keresésé­ben sehogysem illett terveibe. Valahogy ki kellene mászni ebből a kellemetlen históriából. — Igazán nem szeretném ezzel zavarni. Bemegyek majd magam a talált tárgyak osztályára. — Kötelességem, hogy segítségére legyek olvasóink­nak, ügyes-bajos dolgaikban. Azért ülök itt. A rovatvezető tárcsázni kezdett. Vanagsz felugrott a székről, az íróasztalhoz lépett, s megragadta mindkét kezé­vel a telefonkagylót . De igazán nem szeretnék kellemetlenkedni. És a rendőrséget sem szeretném minden apróság miatt zavarni. — mondta majdnem kiabálva. A levelezési rovat vezetője értetlenül tette le a kagylót: — Ahogy kívánja... Feltűnt neki, mennyire megváltozott közben látogatója magatartása. Ajka remeg, ujjaival idegesen gyűrögeti a kalapját Itt valami nem tiszta — gondolta a rovatvezető. Fur­csa látogatás, szokatlan kérdés, váratlan ijedelem. — Megkérdezem az olvasószerkesztőt, hátha ki tud eszelni valami okosat. — mondta az újságíró, hogy időt nyerjen. — Mindenesetre, addig írjon egy kérvényt a szer­kesztőhöz. Itt a toll, a tinta. Rögtön visszajövök. Az újságíró bement a szomszéd szobába, gondosan be­csukta maga mögött az ajtót és felhívta a rendőrséget. — A szerkesztőségből beszélek. Megjelent nálunk egy gyanús alak, valami Vajvadsz, vagy kicsoda Hirdetést akar feladni elveszett gyűrűje miatt, pedig az elsőosztályosok is tudják, hogy ilyen hirdetéseket lapjainkban nem közölnek. Amikor azt tanácsoltam, hogy forduljon a rendőrséghez, rettenetesen begyulladt — Munkatársunk pár perc múlva ott lesz önöknél. — mondta az ügyeletes. — Igyekezzenek addig feltartani az il­letőt. — Ez nem lesz nehéz. — kedélyeskedett az újságíró. — Látogatónk éppen kérvényt ír. A rovatvezető azonban tévedett Szobája már üres volt. Az ablakból még láthatta, amint furcsa látogatója kisiet a kapun. (Folytatjuk) NAPLÓ Csütörtök, 1969. február 0T. Munkásnagygyűlés a győri vagongy­árban (Folytatás az első oldalról) mástól idegen jelenségekkel, önzéssel, anyagiassággal, ego­izmussal is. Azoknak az em­bereknek a száma, akiket ez jellemez, semmivel sem több, mint korábban volt, legfel­jebb kevésbé szégyenlősek, kevésbé takargatják önzésü­ket. A döntő többséget azok alkotják, akik önzetlen ál­dozatkész, lelkes munkásai a szocializmus ügyének. Le­­gyünk büszkék rájuk, hirdes­sük bátrabban az önzetlen­ség, az áldozatkészség és a szocialista lelkesedés példáit Nemzetközi kérdésekre át­térve Kádár János kiemelte, hogy külpolitikánk alapelvei változatlanok. Arra törek­szünk, hogy a nemzetközi élet porondján a béke, a ha­ladás ügyét szolgáljuk né­pünk érdekeit képviseljük. Változatlan az álláspon­tunk a vietnami, a közel­­keleti kérdésben, az euró­pai helyzet megítélésében. Elítéljük az NSZK provoká­ciós tervét, amely szerint Nyugat-Berlinben akarják megtartani az elnökválasztó szövetségi gyűlést Ezzel kap­csolatban kijelentette, hogy üdvözölnénk, ha a nyugatné­met kormánykörökben felül­kerekedne a józanság, és el­tekintenének ettől a lépéstől. Hangsúlyozta, a helyzet meg­ítélésénél mindenkinek tu­domásul kell vennie, hogy Európa fele szocialista, hogy minden agresszív lépést vis­s szautasítunk, viszont minden józan kezdeményezés meg­hallgatásra talál nálunk. Kádár János megállapítot­ta, hogy bár rendkívül bo­­nyolult a nemzetközi helyzet, országunk belső helyzete kiegyensúlyozott, világos, áttekinthető. Pártunk politikáját immár három kongresszus erősítette meg. Ha pártunk és népünk együttes erővel, következete­sen folytatja a megkezdett utat, bizonyos, hogy a követ­kező esztendőkben is töret­len lesz a fejlődés. A forró hangulatú mun­kásgyűlés Port Árpád szavai után az Internacionálé hang­­jaival ért véget. Este az MSZMP Győr-Sop­­ron megyei Bizottsága, a me­gyei tanács és a Hazafias Népfront megyei elnöksége a Rábai Szálló éttermében vacsorát adott Kádár János tiszteletére. Nyers Rezső és Apró Antal Moszkvában Az SZKP KB meghívására szerdán este Moszkvába érke­zett Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titká­­ra és Apró Antal, a kormány elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai. Kíséretük­ben van Párai Imre, az MSZMP KB tagja, az Orszá­gos Tervhivatal elnöke, Bá­lint József, az MSZMP KB osztályvezetője és Vályi Pé­ter pénzügyminiszter. A vnukovói repülőtéren a magyar küldöttséget Konsz­­tantyin Katasin, az SZKP KB titkára és M. Leszecsko, az SZKP KB tagja fogadta. Losonczi Pál a XVI. kerületben Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szerdán a XVI. kerületbe látogatott. Megérkezésekor a kerületi pártbizottság székházánál Venéczi Janót, a Budapesti Pártbizottság titkára és a kerület vezetői üdvözölték. Ádám József tanácselnök ezt követően tájékoztatta az Elnöki Tanács elnökét a 64 ezer lélekszámú kerület éle­téről, fejlődéséről. A részle­tes ismertetés után Losonczi Pál a házigazdák társaságá­ban az Ikarus gyárba látoga­tott, ahol Toldi József vezér­­igazgató adott áttekintést a gyár munkájáról, az üzemben­ előállított autóbuszok külföl­di elismeréséről­. Az Elnöki Tanács elnöke ezután felke­reste az árpádföldi új, nyolc­tantermes iskolát, majd a kerület egyéb új intézménye­it tekintette meg.

Next