Napló, 1969. március (Veszprém, 25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-19 / 65. szám

B»TMSwvtym HMím^ ­ „Örökké megőrizzük emléküket szívünkben” Sok ezren vettek részt a devecseri emlékmű avatásán — Tudod-e kik voltak a pápai mártírok? — Hősök voltak. — Miért voltak hősök? — Mert bátran cseleked­tek, még a halláiba is úgy mentek, hogy az Internacio­­nálét énekelték, pedig az ti­los volt. — Olvastam... az újság­ban meg másutt és azt is ol­vastam, hogy Pápán a kom­munisták sokat tettek ak­kor... Tovább nem beszélgethe­tünk. Felhangzik a Himnusz, kezdődik az ünnepség Deve­­cser határában, a Meggyes erdőben. Akivel beszélget­tem, nem lehet több tizen­hat esztendősnél. A holt be­tű vitte el értelméhez az ősök tiszteletét, cselekedeteik megértését.­­ A hálamenet két kilométer Meggyes-erdő, 1969. már­cius 18. Az út Devecserből az em­lékműhöz több, mint négy kilométer. A veteránokat, akiket a reggeli órákban a járási pártbizottságon fogad­tak, megvendégeltek, üdvö­zöltek, autóbuszok hozták ki. A „hálás utókor” — többsé­gében fiatalok — legalább két kilométer hosszú mene­tet alkotnak. Elől a zenekar, pattogó induló és ritmusosan lépkedő menet. Zászlók er­deje. Vörös zászló, KISZ zászló, csapatzászló és hó­esés. Ki érzi most a szél csípő suhogását, a hó fehérsége csupán s­z­í­n, de nem han­gulatromboló télutó. A faluból az emlékműhöz 45 perc alatt ér a menet. Azon az úton, amelyen a mártírokat is végighurcolták 50 évvel ezelőtt. Pápa — De­­vecser — Meggyes-erdő és puskatus, megaláztatás, vér. Miért? Mert Pápán kommu­nista módra cselekedtek, ,Jöjjetek a népiskolákba!" hirdette a plakát a 133 di­csőséges nap egyikén. „Nagygyűlés a párt rendezé­sében!” — hívták az embe­reket a főtérre. „Színi előadás a népnek!” — szólt a követ­kező hirdetmény. Kőszegi Lajos, a devecseri járási pártbizottság első titkára em­lítette, amikor a pártbizott­ságon összegyűlt veteránokat köszöntötte. — Bartha Imre 19-ben a pápai munkászászlóaljat szervezte és részt vett a ki­képzésben, a szolnoki csata egyik hőse volt. Treiber Ká­roly az ajkai munkástanács elnökeként tevékenykedett. Forgács László 1903 óta párt­tag, Szű­cs Ferencné, a mi szeretett Annus néniak 16 éves fejjel vett részt a devecseri direktórium munkájában, Erhardt József, Csaplár Já­nos Devecserben, Kovács Im­re Adorjánházán, Fábián Lő­rinc Somlóvásárhelyen segí­tette a direktórium munká­ját. A névvel említett és név­telen veteránokra emlékez­tek tegnap Devecserben ... Amíg a kő áll... A menet lassan közeledik. Közben Németh János őr­nagy mesél az elmúlt napok munkájáról. Az emlékművet if. Kiss Lenke tervezte. Há­rom, hatalmas, Zalahalápon kirobbantott kőoszlop. Egy­­egy oszlop 80—100 mázsa. A honvédség ásta az alapot, he­lyezte el az oszlopokat. — A betonalapzat készíté­se közben emléktárgyakat is találtunk. Egy öngyújtót, szemüveg keretet, tokot, bics­kát, csontokat. A pápai mú­zeumban láthatók. A katonák mellett kisze­­sek, termelőszövetkezeti kő­műves brigádok dolgoztak itt, hogy ma avathassák az emlékművet az 50. évforduló alkalmából. Az avatásra kijött R. Kiss Lenke is. — Azt akartuk jelképezni a három, hatalmas kőoszlop­pal, hogy az emberek emlé­kezetében,­ szívében addig él­jen a mártírok emléke, sze­­retete, amíg a kő áll. Évezredekig! A sorok nem ritkulnak Először a veteránok vo­nulnak az emlékmű elé. Az­után a megye, a járások, a városok vezetői: Pap János, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a megyei párt­­bizottság első titkára, Ko­vács Gyula, a megyei pártbi­zottság titkára, dr. Bodogán János, a megyei tanács vb elnöke, a járási és városi párt, tanács és tömegszerve­zetek, a fegyveres testületek vezetői. És sok-sok fiatal. .Legalább tízezren. Hiszen a pápai járásból különvona­tot szervezett a KISZ. Más­honnan különau­tóbuszok — 6t kocsit számoltam össze hirtelen — hozták a fiatalo­kat. És Devecserből szinte mindenki eljött, aki csak te­hette. Az utóbbi években még nem volt ehhez hasonló, hatalmas, színes demonstrá­ció a megyében. Méltó a nagy évfordulóhoz. Ki érzi most a havas szél hidegét, mikor a szíveket az emlékek parazsa hevíti. Már­tíroké, mint dr. Balla Róbert, Bienstock Bernát, Dolgos Gyula, Hocheiser Ferenc, Ke­rekes, János, Kerekes József, Kerekes Ferenc, Kerekes La­jos, Keszey József, Kolonics Sándor, Kohn Mihály, Mol­nár Ferenc, Muli József, Pa­ar József, Piróth György, Si­mon István, Szelestey János, Szilos Lajos, Torma Lajos, Waszlavek Ulrik, Viczai Já­nos, Wallner József és Wall­­ner Sándor emléke. Nevüket ott olvashatjuk az egyik osz­lopon elhelyezett márvány­táblán. És a sorok nem ritkulnak. Fél óra kell, hogy mindenki megérkezzen az emlékmű elé.... Elvtársnők, Elv-Kedves társak! Ezekben a napokban or­szágszerte megünnepeljük az 50 év előtti dicsőséges harcok emlékét, a Magyar Tanács­­köztársaság megalakításának évfordulóját. Munkásosztá­lyunk, dolgozó népünk, nem­zetünk nagy büszkesége, hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom után a Hasonló forradalmi váltó­ világon másodikként emelte állami és társadalmi renddé a szocializmust. Azt a rend­szert, amely képes véget vet­ni a tőkés kizsákmányolás­nak, képes megnyitni a dol­gozó emberiség szabadságá­nak új korszakát. Első pro­­letárforradalmu­nk annak a hatalmas, földrengésszerű lö­késének a gyűrűződése volt, amelyet az Októberi Szocia­lista Forradalom idézett elő: ennek nagy példája lelkesí­tette, ennek nyomdokain igyekezett haladni. Ugyanak­kor nem volt az oroszországi forradalmi események egy­szerű másolása a magyar társadalmi valóságból nőtt ki. A történelmi 133 nap alatt döntő lépések történtek az ország szocialista átformálá­sa­ útján. Ezt a szocializmus általános igenlése, a Tanács­­köztársaság népi bázisa tette lehetővé. 50 évvel ezelőtt vette birtokába történelmé­ben először a magyar nép a fő termelési eszközöket s hajtotta végre kizsákmányo­lóinak kisajátítását. A Ta­nácsköztársaság fennállásá­nak rövid ideje alatt, a súlyos gazdasági helyzet ellenére, sokat tett a dolgozó tömegek helyzetének megjavításáért. Bevezették az iparban a 8 órás munkaidőt, alkalmazták az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, gondoskodtak a betegekről, az öregekről, a gyermekekről és az anyák­nál. •—Akkor — a Himnusz, sza­valat után — Pap­­János lép a mikrofonhoz. Másokat hajtott végre a ta­nácshatalom a művelődésben. Az iskolákat államosította, és ingyenessé tette az okta­tást, az általános tankötele­zettséget 10 éves korról 14 éves korra emelte fel, s meg­nyitotta a magsabb fokú ta­nulás lehetőségét a dolgozók és a dolgozók gyermekei szá­mára is. Hadat üzent az írás­­tudatlanságnak, tanfolyamok százai nyíltak, megindult a munkásegyetem. A kulturális intézményeket a nép szolgá­latába állították.. A Tanácsköztársaság leve­rése után a brutális elnyo­matás, a féktelen terror ne­gyedszázados, sötét korszaka nehezedett pártunkra, né­pünkre. Országszerte mártí­rok és hősök sírjai jelzik a fehérterror brutalitásait. A különítmények tagjaiban és más ellenforradalmárokban a legvadabb bosszúszomj, a legféktelenebb harácsolási vágy égett. Céljuk leplezet­lenül a magyar uralkodó osztályok — néhány hónapra megszakadt — uralmának visszaállítása, bosszúállás volt azokon, akik osztályural­muk eszmei és anyagi alapját — ha rövid időre is — fel­számolták. a kizsákmányolás sokszáz éves rendjét meg akarták szüntetni A helyi ellenforradalmi erők és a különítményesek terrorista akcióit mindenütt akasztófák jelzik, szadista kegyetlenség­gel kivégzett cselédek, sze­gényparasztok, munkások, kommunisták holttestei sze­gélyezik. Nem lehet felsorol­ni mind­azt a gaztettet, amit elkövettek. Több mint ötezer életet oltottak ki csendőrszu­­ronyokkal, akasztófán, kín­zással. Száznál több az olyan tömegsír az országban, amelybe csoportosan kivég­zett embereket temettek. Százezer ember hagyta el az országot, mentve életét a fe­­hérterror elől. A Veszprém megyei for­­radalmárok közül csak Sió­fokon 39 kommunistát gyil­koltak meg az ellenforradal­márok. A Tanácsköztársaság Veszprém megyei vezetői kö­zül Budapesten, Veszprém­ben, Balatonkenesén, Vörös­­berényben és másutt is sok kiváló elvtársunkat pusztí­tottak el a fehérterroristák. Itt állunk megrendülten a Tanácsköztársaság pápai ve­zetői kivégzésének színhe­lyén, akiket többhetes bor­zalmas kínzás után 1919 szeptemberében itt, a deve­cseri erdőben végeztek ki. A mártírok iránti tisztelet és kegyelet jeléül a Magyar Ta­nácsköztársaság félévszáza­dos jubileuma alkalmából emlékművet létesítettünk. A Tanácsköztársaság és harcosai példáját adták a harcokban tanúsított szívós­ságnak, elvhűségnek, a jövő­be vetett bizalomnak, ame­lyet az átmeneti kudarcok sem tudtak megingatni. Iga­zolása Marx nagyszerű meg­állapításának, hogy a levert forradalmak talaja is forra­dalmi talaj, a hozott áldoza­tok, a kiöntött vér sohasem hiábavaló. Abból még hatal­masabb erők szöknek magas­ba, a küzdelem eszméi, a harc tanulságai új útmutatá­sokat és tapasztalatokat ad­nak a győzelem elérésére. A pápai forradalmárok tiszteletére alkotott emlékmű leleplezésekor fogadjuk, hogy az elesett harcosok emlékét örökké megőrizzük szívünk­ben. E történelmi emlékhely­re évről évre visszatérünk, le­gyen ez a hely az új generá­ció számára tanulság, a szo­cializmus minden építője ré­szére emlékeztető, hogy job­ban tudják értékelni mai éle­tünk szépségét, jobban lássák a szakadék mélységét, mely­ből a szocializmusért vívott volt harcunk népünket ki­emelte. (Folytatás a 2. oldalon) Pap János beszéde Vegetatiiaiatlan­ sírkan­ v­onulnak az emlékműhöz. ( IFotó: Péterfay) Koszorúznak a rokonok, a veteránok Pap János elvtárs emlékbeszédét mondja *i*m*wma hála ,ánsj!it *» ***•»

Next