Napló, 1969. március (Veszprém, 25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-19 / 65. szám
B»TMSwvtym HMím^ „Örökké megőrizzük emléküket szívünkben” Sok ezren vettek részt a devecseri emlékmű avatásán — Tudod-e kik voltak a pápai mártírok? — Hősök voltak. — Miért voltak hősök? — Mert bátran cselekedtek, még a halláiba is úgy mentek, hogy az Internacionálét énekelték, pedig az tilos volt. — Olvastam... az újságban meg másutt és azt is olvastam, hogy Pápán a kommunisták sokat tettek akkor... Tovább nem beszélgethetünk. Felhangzik a Himnusz, kezdődik az ünnepség Devecser határában, a Meggyes erdőben. Akivel beszélgettem, nem lehet több tizenhat esztendősnél. A holt betű vitte el értelméhez az ősök tiszteletét, cselekedeteik megértését. A hálamenet két kilométer Meggyes-erdő, 1969. március 18. Az út Devecserből az emlékműhöz több, mint négy kilométer. A veteránokat, akiket a reggeli órákban a járási pártbizottságon fogadtak, megvendégeltek, üdvözöltek, autóbuszok hozták ki. A „hálás utókor” — többségében fiatalok — legalább két kilométer hosszú menetet alkotnak. Elől a zenekar, pattogó induló és ritmusosan lépkedő menet. Zászlók erdeje. Vörös zászló, KISZ zászló, csapatzászló és hóesés. Ki érzi most a szél csípő suhogását, a hó fehérsége csupán szín, de nem hangulatromboló télutó. A faluból az emlékműhöz 45 perc alatt ér a menet. Azon az úton, amelyen a mártírokat is végighurcolták 50 évvel ezelőtt. Pápa — Devecser — Meggyes-erdő és puskatus, megaláztatás, vér. Miért? Mert Pápán kommunista módra cselekedtek, ,Jöjjetek a népiskolákba!" hirdette a plakát a 133 dicsőséges nap egyikén. „Nagygyűlés a párt rendezésében!” — hívták az embereket a főtérre. „Színi előadás a népnek!” — szólt a következő hirdetmény. Kőszegi Lajos, a devecseri járási pártbizottság első titkára említette, amikor a pártbizottságon összegyűlt veteránokat köszöntötte. — Bartha Imre 19-ben a pápai munkászászlóaljat szervezte és részt vett a kiképzésben, a szolnoki csata egyik hőse volt. Treiber Károly az ajkai munkástanács elnökeként tevékenykedett. Forgács László 1903 óta párttag, Szűcs Ferencné, a mi szeretett Annus néniak 16 éves fejjel vett részt a devecseri direktórium munkájában, Erhardt József, Csaplár János Devecserben, Kovács Imre Adorjánházán, Fábián Lőrinc Somlóvásárhelyen segítette a direktórium munkáját. A névvel említett és névtelen veteránokra emlékeztek tegnap Devecserben ... Amíg a kő áll... A menet lassan közeledik. Közben Németh János őrnagy mesél az elmúlt napok munkájáról. Az emlékművet if. Kiss Lenke tervezte. Három, hatalmas, Zalahalápon kirobbantott kőoszlop. Egyegy oszlop 80—100 mázsa. A honvédség ásta az alapot, helyezte el az oszlopokat. — A betonalapzat készítése közben emléktárgyakat is találtunk. Egy öngyújtót, szemüveg keretet, tokot, bicskát, csontokat. A pápai múzeumban láthatók. A katonák mellett kiszesek, termelőszövetkezeti kőműves brigádok dolgoztak itt, hogy ma avathassák az emlékművet az 50. évforduló alkalmából. Az avatásra kijött R. Kiss Lenke is. — Azt akartuk jelképezni a három, hatalmas kőoszloppal, hogy az emberek emlékezetében, szívében addig éljen a mártírok emléke, szeretete, amíg a kő áll. Évezredekig! A sorok nem ritkulnak Először a veteránok vonulnak az emlékmű elé. Azután a megye, a járások, a városok vezetői: Pap János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Kovács Gyula, a megyei pártbizottság titkára, dr. Bodogán János, a megyei tanács vb elnöke, a járási és városi párt, tanács és tömegszervezetek, a fegyveres testületek vezetői. És sok-sok fiatal. .Legalább tízezren. Hiszen a pápai járásból különvonatot szervezett a KISZ. Máshonnan különautóbuszok — 6t kocsit számoltam össze hirtelen — hozták a fiatalokat. És Devecserből szinte mindenki eljött, aki csak tehette. Az utóbbi években még nem volt ehhez hasonló, hatalmas, színes demonstráció a megyében. Méltó a nagy évfordulóhoz. Ki érzi most a havas szél hidegét, mikor a szíveket az emlékek parazsa hevíti. Mártíroké, mint dr. Balla Róbert, Bienstock Bernát, Dolgos Gyula, Hocheiser Ferenc, Kerekes, János, Kerekes József, Kerekes Ferenc, Kerekes Lajos, Keszey József, Kolonics Sándor, Kohn Mihály, Molnár Ferenc, Muli József, Paar József, Piróth György, Simon István, Szelestey János, Szilos Lajos, Torma Lajos, Waszlavek Ulrik, Viczai János, Wallner József és Wallner Sándor emléke. Nevüket ott olvashatjuk az egyik oszlopon elhelyezett márványtáblán. És a sorok nem ritkulnak. Fél óra kell, hogy mindenki megérkezzen az emlékmű elé.... Elvtársnők, Elv-Kedves társak! Ezekben a napokban országszerte megünnepeljük az 50 év előtti dicsőséges harcok emlékét, a Magyar Tanácsköztársaság megalakításának évfordulóját. Munkásosztályunk, dolgozó népünk, nemzetünk nagy büszkesége, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a Hasonló forradalmi váltó világon másodikként emelte állami és társadalmi renddé a szocializmust. Azt a rendszert, amely képes véget vetni a tőkés kizsákmányolásnak, képes megnyitni a dolgozó emberiség szabadságának új korszakát. Első proletárforradalmunk annak a hatalmas, földrengésszerű lökésének a gyűrűződése volt, amelyet az Októberi Szocialista Forradalom idézett elő: ennek nagy példája lelkesítette, ennek nyomdokain igyekezett haladni. Ugyanakkor nem volt az oroszországi forradalmi események egyszerű másolása a magyar társadalmi valóságból nőtt ki. A történelmi 133 nap alatt döntő lépések történtek az ország szocialista átformálása útján. Ezt a szocializmus általános igenlése, a Tanácsköztársaság népi bázisa tette lehetővé. 50 évvel ezelőtt vette birtokába történelmében először a magyar nép a fő termelési eszközöket s hajtotta végre kizsákmányolóinak kisajátítását. A Tanácsköztársaság fennállásának rövid ideje alatt, a súlyos gazdasági helyzet ellenére, sokat tett a dolgozó tömegek helyzetének megjavításáért. Bevezették az iparban a 8 órás munkaidőt, alkalmazták az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, gondoskodtak a betegekről, az öregekről, a gyermekekről és az anyáknál. •—Akkor — a Himnusz, szavalat után — PapJános lép a mikrofonhoz. Másokat hajtott végre a tanácshatalom a művelődésben. Az iskolákat államosította, és ingyenessé tette az oktatást, az általános tankötelezettséget 10 éves korról 14 éves korra emelte fel, s megnyitotta a magsabb fokú tanulás lehetőségét a dolgozók és a dolgozók gyermekei számára is. Hadat üzent az írástudatlanságnak, tanfolyamok százai nyíltak, megindult a munkásegyetem. A kulturális intézményeket a nép szolgálatába állították.. A Tanácsköztársaság leverése után a brutális elnyomatás, a féktelen terror negyedszázados, sötét korszaka nehezedett pártunkra, népünkre. Országszerte mártírok és hősök sírjai jelzik a fehérterror brutalitásait. A különítmények tagjaiban és más ellenforradalmárokban a legvadabb bosszúszomj, a legféktelenebb harácsolási vágy égett. Céljuk leplezetlenül a magyar uralkodó osztályok — néhány hónapra megszakadt — uralmának visszaállítása, bosszúállás volt azokon, akik osztályuralmuk eszmei és anyagi alapját — ha rövid időre is — felszámolták. a kizsákmányolás sokszáz éves rendjét meg akarták szüntetni A helyi ellenforradalmi erők és a különítményesek terrorista akcióit mindenütt akasztófák jelzik, szadista kegyetlenséggel kivégzett cselédek, szegényparasztok, munkások, kommunisták holttestei szegélyezik. Nem lehet felsorolni mindazt a gaztettet, amit elkövettek. Több mint ötezer életet oltottak ki csendőrszuronyokkal, akasztófán, kínzással. Száznál több az olyan tömegsír az országban, amelybe csoportosan kivégzett embereket temettek. Százezer ember hagyta el az országot, mentve életét a fehérterror elől. A Veszprém megyei forradalmárok közül csak Siófokon 39 kommunistát gyilkoltak meg az ellenforradalmárok. A Tanácsköztársaság Veszprém megyei vezetői közül Budapesten, Veszprémben, Balatonkenesén, Vörösberényben és másutt is sok kiváló elvtársunkat pusztítottak el a fehérterroristák. Itt állunk megrendülten a Tanácsköztársaság pápai vezetői kivégzésének színhelyén, akiket többhetes borzalmas kínzás után 1919 szeptemberében itt, a devecseri erdőben végeztek ki. A mártírok iránti tisztelet és kegyelet jeléül a Magyar Tanácsköztársaság félévszázados jubileuma alkalmából emlékművet létesítettünk. A Tanácsköztársaság és harcosai példáját adták a harcokban tanúsított szívósságnak, elvhűségnek, a jövőbe vetett bizalomnak, amelyet az átmeneti kudarcok sem tudtak megingatni. Igazolása Marx nagyszerű megállapításának, hogy a levert forradalmak talaja is forradalmi talaj, a hozott áldozatok, a kiöntött vér sohasem hiábavaló. Abból még hatalmasabb erők szöknek magasba, a küzdelem eszméi, a harc tanulságai új útmutatásokat és tapasztalatokat adnak a győzelem elérésére. A pápai forradalmárok tiszteletére alkotott emlékmű leleplezésekor fogadjuk, hogy az elesett harcosok emlékét örökké megőrizzük szívünkben. E történelmi emlékhelyre évről évre visszatérünk, legyen ez a hely az új generáció számára tanulság, a szocializmus minden építője részére emlékeztető, hogy jobban tudják értékelni mai életünk szépségét, jobban lássák a szakadék mélységét, melyből a szocializmusért vívott volt harcunk népünket kiemelte. (Folytatás a 2. oldalon) Pap János beszéde Vegetatiiaiatlan sírkan vonulnak az emlékműhöz. ( IFotó: Péterfay) Koszorúznak a rokonok, a veteránok Pap János elvtárs emlékbeszédét mondja *i*m*wma hála ,ánsj!it *» ***•»