Napló, 1969. december (Veszprém, 25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-03 / 280. szám
- 2 -0 NAPLÓ Heves izraeli légitámadások London csalódott Pompidou-ban NATO miniszteri tanácskozás Brüsszelben Harminchat órán belül immár az ötödik izraeli légitámadásra került sor a Szuezi-csatorna térségében. Ez a hír önmagában is jól érzékelteti, hogy továbbra sincs béke az olajfák alatt, sőt a helyzet, mind katonai, mind politikai vonatkozásban tovább éleződik. Az izraeli sugárhajtásos gépek először Jordániai területeket támadtak, majd a csatornaövezet déli részén az egyiptomi csapatok állásait bombázták. Folyik a háború a harmadik fronton is: a Szíriához tartozó, de Izrael által megszállt Golan-magaslatokon tűzpárbajra került sor. Világszerte megelégedést keltett az a hír, amely szerint a négy nagyhatalom képviselői, hosszabb szünet után, folytatják a közel-keleti rendezésre irányuló erőfeszítéseket. A kairói Al Ahram kommentár nélkül közli U Thant ENSZ-főtitkár ezzel kapcsolatos nyilatkozatát. U Thant kijelenti, hogy a négyhatalmi tanácskozás „a legjobb mód lehet a közel-keleti válság rendezésére”. A négyhatalmi kísérlet folytatásának fontossága két okból is kézenfekvő: 1. Ha a közel-keleti krízisben egyáltalán létezik békítő erő, az csak a megfelelő befolyással rendelkező nagyhatalmak közös fellépése lehet. 2. A közel-keleti konfliktus egyik legnagyobb veszélye kiszélesedésében rejlik. Nem vitás, hogy ennek a komor lehetőségnek az elhárításán is a nagyhatalmak munkálkodhatnak a legeredményesebben. A tárgyalások újrakezdése tehát mindenképpen pozitív fejlemény. Gyakorlati haladás azonban csak akkor képzelhető el, ha Nixon — a Távol-Kelettel ellentétben — a Közel-Keleten betartja választási ígéreteit és figyelembe veszi a Biztonsági Tanács megfelelő határozatát. Keserű csalódást keltett Londonban Pompidou francia elnök hágai magatartása. Mint ismeretes, a holland fővárosban folyik a Közös Piac tagországainak csúcsértekezlete és a legfőbb téma: Nagy-Britannia felvétele a szervezetbe. Eddig azoknak lett igazuk, akik ebben a kérdésben De Gaulle és utódja vonalvezetése között nem a különbséget, hanem a folyamatosságot hangsúlyozták. A brit hangulatra jellemző, a Guardian kommentárja: „Ha Franciaország nem lesz hajlandó valamilyen kompromisszumra, a csúcsértekezlet a legjobb esetben döntés nélkül ér véget, a legrosszabb esetben pedig mély válságot eredményez.” A megállapítás annál is inkább megalapozottabbnak tűnik, mert számos tagország, mindenekelőtt Bonn, egyértelműen ragaszkodik a brit oroszlán beengedéséhez a közöspiaci porondra. Ha Párizs fagyos elutasítása nem enyhül, a tagországok eddig is komoly nézeteltéréseihez új, nemcsak gazdasági, hanem politikai természetű véleménykülönbség csatlakozik. Ez pedig valóban előre vetítheti a Guardian által megjövendölt krízis baljós árnyékát. My Lai-ban tavaly történt és most nyilvánosságra került amerikai tömeggyilkosság óriási felháborodást váltott ki világszerte. Még a saigoni rezsim parlamentjének egy csoportja is elhatározta, hogy — Thieu akarata ellenére — vizsgálatot indít a helyszínen. Képünkön: a dél-vietnami képviselők My Lai körzetében Újabb karanténlakók Újabb tizenegy fővel gyarapodott a houstoni űrkutatási központ karanténjának létszáma. Egy szakadt kesztyű következtében tizenegy személyről, köztük hat tudósról feltételezik, hogy a holdról hozott kőzetminták beszennyezték őket, s ezért a szokásos elővigyázatossági rendszabályoknak megfelelően december 10-ig nem hagyhatják el a karantént. Ezzel már közel harmncan állanak megfigyelés alatt, közöttük a három űrhajós, közvetlen környezetük és az újabb tizenegy fő. Az eset egyébként úgy történt, hogy a noldkőzetekkel foglalatoskodó egyik tudós védőkesztyűjén egy hasadást fedeztek fel és ezért feltételezik, hogy az erről mit sem tudó szakember társait is ..megfertőzte.’’ Westmoreland Vietna inról William Westmoreland tábornok, a Vietnamban állomásozó amerikai csapatok volt főparancsnoka, a képviselőhöz katonai hitelekkel foglalkozó költségvetési albizottságában október 8-án nyilatkozatot tett, amelyet hétfőn hoztak nyilvánosságra. Ebben kijelentette, hogy ,.a vietnami háború már minden bizonnyal véget ért volna, vagy végéhez közeledne, ha az Egyesült Államok nem hagyta volna abba a VDK bombázását.” A tábornok ugyanakkor hozzáfűzte, hogy egyetért Nixon politikájával és stratégiájával, majd hangoztatta, ma már nem javasolja a VDK elleni bombázások újrakezdését. A továbbiakban kijelentette, múlthoz hasonlóan most is úgy véli, hogy az Egyesült Államok lebecsüli az ellenfél erejét és túlságosan nagyra értékeli Dél-Vietnam képességét, hogy szembeszálljon a szabadságharcosokkal. Westmoreland végül arról beszélt, hogy szerinte a háború még évekig is eltarthat és hogy ez idő alatt szükség van az amerikai csapatok vietnami jelenlétére. HATOtanácskozás Aruselben Rogers amerikai külügyminiszter Laird hadügyminiszterrel és Kennedy pénzügyminiszterrel együtt kedden reggel Washingtonból elutazott a NATO miniszteri tanácsának brüsszeli ülésszakára. Rogers nem tett külön nyilatkozatot indulása előtt az ülésszak céljairól, a külügyminisztérium szóvivője azonban korábban megerősítette, hogy az Egyesült Államok legalább 1971 végéig nem szándékozik csökkenteni Európában különösen Nyugat-Németországban állomásozó katonai erőit. A NATO miniszteri tanács napirendjén szerepel ugyan az amerikai csapatok kérdése de csak abban az összefüggésben, hogy az Atlanti Szövetség esetleg „kölcsönös visszavonást” javasol Európában a leszerelési intézkedések láncolatában. Az ezzel foglalkozó előterjesztést a NATO állandó titkársága állította össze, több más olyan elképzeléssel együtt, amelyet a szervezet megvitatásra ajánl a szocialista országoknak. A Varsói Szerződés államai által javasolt, európai biztonsági értekezlet előtt ugyanis a NATO, amerikai kezdeményezésre ,,előkészítő tárgyalásokat” kíván egyes kérdésekről. Jó légkör Helsinkiben A szovjet és az amerikai delegáció, amely előzetes tárgyalásokat folytat a hadászati fegyverkezési verseny korlátozásával kapcsolatos kérdésekről, kedden — ezúttal a szovjet nagykövetségen — tartott újabb találkozót. A finn sajtó továbbra is nagy figyelmet szentel a megbeszéléseknek. A lapok hangsúlyozzák, hogy a tárgyalások gyakorlatias, konstruktív légkörben folynak. December 27. ti'ila«*/.las». Japénban Macuda, a japán parlament képviselőházának elnöke kedden felolvasta a császár rendeletét a képviselőház feloszlatásáról. Ezzel háromnapos tanácskozás után véget ért a japán parlament 62. rendkívüli ülésszaka, Tokióban az alsóház gyors feloszlatását annak bizonyítékaként értékelik, hogy a kormány és az uralkodó Liberális Demokrata Párt erősen tart az ellenzék, bírálatától, amelyre a nemrégiben lezajlott Szato—Nixon tárgyalásokról megjelent közös közlemény adhat okot. Szato miniszterelnök, kedden hivatalosan is bejelentette, hogy a képviselőházi választásokat december 27-én tartják meg. Willy Brandt nyugatnémet kancellár, George Pompidou francia köztársasági elnök és a házigazda Piet de Jong holland miniszterelnök a Közös Piac hágai csúcstalálkozóján Jónapot Mongólia VII. Magyarok és távoli és mégis közeli világbelit — Dolgozom három évadik. Jól mondom? Itt lesz víz 200 liter is . .. igen . .. percenkint. Ma megyek le és érem el a 40. métert — villogtatja fogát Bat- Oszsi mongol fúrómester, aki nemcsak a szakmát tanulta meg a magyar kútfúróktól, de három év alatt bőven ragadt rá magyar szó is. A kút egyébként Ulan Bator szélén készül, ahogyan a „vizesek” mondják, ez „úri kút”. Mint ahogy „úri” munkának tartják az építkezésen dolgozó kőművesek, ácsok, hegesztők, villanyszerelők munkáját is. Még úri munka Dzunimodban, a vízkutatók központjában is dolgozni, bár a kaposvári Lanits Józsefnek és Pusztai Józsefnek, meg a ceglédi Győr Károlynak és Jónás Józsefnek nem egészen ez a véleménye. A hideg itt is negyven fok . . . S Usan Bator ide is félnap autóval — teszik hozzá sóhajtva, aztán már hajolnak is a munkadarab fölé Semmi helye nincs a szentimentalizmusnak: maguk jelentkeztek egy-két évre, a becsületes kereset, meg egy kicsit talán az izgalmas kaland reményében is. Hát sok kaland nincs! Munka van sok! Meg a szokatlan körülmények. Az éghajlat. A koszt. Mégis valóban különbséget lehet és kell tenni a körülmények között is: Gulácsi Lajos, meg Nagy Zoltán már vagy 800 kilométerre vannak a fővárostól, ahol azért akadnak magyarok. A kutat megfúrják, két hét, három hét alatt, aztán egy ,,kicsit” odább mennek, vagy 180 kilométert. Nekik még jó, mert olyan mongol fúrómesterrel, Jumrancával dolgoznak együtt, aki már több mint egy évtizede csinálja ezt a munkát. Bajzsargaland azonban már minden településtől, még egy mongol jurtától is ötven kilométerekre van. Két jurta: egyikben a mongol munkások, másikban a magyarok — a kábai Sándor István és a szintén kábai Gere Béla — laknak. Mellettük a fúrótorony, az áramfejlesztő agregátor és néhány olajos hordó. Aztán a domboldalon egy jó ég tudja honnan idáig kérődző tevecsorda. Az égvilágon senki és semmi más rajtuk kívül. Hajnaltól estig dolgoznak. Néha nem is azért, mert ennyit kellene, hanem mert egyszerűen nem tudnak mást csinálni. Ugdalajdam is csak egy név. Az előbbi helyen néhány éve még település volt, aztán az odább költözött, vagy ötven kilométerrel. Itt, Ugdalajdamban település lesz, ha feljön a víz. Kádár látván Újszászról, Dani György pedig Ceglédről „ugrott” ki ide . .. — ... nem is tudom hová ... — humorizál önmagával is Kádár. — ... nézze, a kútfúrók sohse voltak éppen otthon ülő emberek. Mindig az országot jártuk otthon is. Hát most egy kicsit messzebb jutottunk — tárja szét a karját Dani György, miközben tálal a jurta asztalán . .. — Sajnos fűszerünk nincs. De meg lehet enni. Meg kell enni! — teszi hozzá, amint a birkahúslevesre mutat. Itt nincs mód, sem idő, sem víz anyi, még a kút mellett sem, hiszen a fúrás még tart, hogy a szakácsművészet produktumaként szolgálják fel a kedves ebédmeghívás tárgyét. Meg lehetett enni. Meg kellett enni. Nos, ehhez képest valóban úri dolga van az Alan Bator-i ruhagyár építkezésén dolgozó gyöngyösi Szalmás Józsefnek. Kőműves. Saját üzemi konyhájuk van, ahol éppen úgy magyar szakács főz, mint Zonginóban, a magyarok építette Biokombináton, az egri Zsilákó János munkahelyén, vagy éppen az innen félezer kilométerre lévő Darbónban, ahol vágóhidat épít Kiss Mihály, aki gyöngyösi munkahelyét cserélte fel ezzel a „szomszédos” építkezéssel. Igaz, a legkényelmesebb körülmények sem „otthoni” körülmények, s az is igaz, hogy a munka sem halad mindig úgy, ahogy szeretnék. Egész sor kitűnő mongol szakmunkás dolgozik, s egész sor új munkás nem dolgozik. Illetőleg csak időnként dolgozik a műszak alatt. Érthető egyébként: lovon nőtt fel, a messzire nyúló füves pusztákon, s most nem egyszer nehéz fizikai munkát kellene végeznie nyolc órán keresztül, vagy ugyanennyi ideig feszülten figyelnie a gép munkáját. Nehezen megy ez még. Ezeken az építkezéseken, s a többieken is most formálódik a mongol munkásosztály, együtt fejlődik, alakul a szocialista ipar kialakulásával. Ehhez nyújtunk, a szocialista országok között, segítséget mi magunk is. A többi között a félezer magyar szakember munkáján keresztül. ... és nemcsak a mongolok tanulnak meg magyarul, a magyarok is megtanulnak mongolul. Na nem, nem mindig az irodalmi nyelv szabályai és nem mindig kifejezései szerint. De egyre jobban megérti egymást a régi magyar és az új mongol szakmunkás, mert van közös nyelvük: az építő munka. Következik: Gyurkó Géza LÁMÁK, SZÖNNYEK, HADIOK Jumranco mongol fúrómester, aki 15 éve tudója e szakmának és néhány éve kemény nevelője az új szakmunkásoknak Szerda, 1969. december 3. A kolhozkongresszus határozatai az agráripari egyesülésekről A tudományos-technikai haladással párhuzamosan mezőgazdaságban mind nagyobb jelentőségűvé válik a mezőgazdasági és az ipari vállalatok kooperációjának problémája. Ezt az SZKP programjában felvetett kérdést széleskörűen megvitatta a Kolhozparasztok 3. Össz-szövetségi Kongresszusa. A kolhozok új alapszabályzata kimondja a termelőszövetkezetnek azt a jogát, hogy mellékvállalatokat és különböző kisegítő üzemágakat létesíthet és fejleszthet, szerződéses viszonyba léphet iparvállalatokkal és kereskedelmi szervezetekkel. Az új alapszabály lehetővé teszi, hogy a kolhoz a mezőgazdasági holt idényben a tagság munkaerejének felhasználásával különféle készítmények és áruk előállítására szolgáló üzemeket létesítsen, amennyiben ez nem megy a mezőgazdasági termelés rovására. A mezőgazdasági és az ipari termelés kooperációja előmozdítja a helyi nyersanyagforrások ésszerű felhasználását, csökkenti a szállítási költségeket, s ami a legfőbb: segíti a falusi munkaerő teljesebb és egyenletesebb hasznosítását. Ukrajnában, a csernyikovi területen lévő „Október 13. évfordulója” kolhozban a szövetkezet erejéből rövid idő alatt korszerű berendezéssel ellátott konzervüzemet és téglagyárat építettek. Gazdaságilag mindkét vállalat igen eredményesen dolgozik. A kolhozpénztárba tetemes összegeket fizettek be, amelyeket aztán a mezőgazdasági termelés további fejlesztésére fordítottak. A szomszédos kolhozok követték az élenjáró szövetkezet példáját. Ez is a megoldás egyik módja. Szakvélemények szerint jobb lenne azonban, ha az „Október 13. évfordulója’a kolhoz iparvállalataira támaszkodva — kolhozközi agráripari egyesülést hoznának létre és azt több termelőszövetkezet közös erőfeszítéseivel fejlesztenék. A közgazdászok úgy vélik, hogy ez ez ésszerűbb megoldás. Illflió számos körzetében tapasztalatokra tettek szert a kolhozközi és a vegyes állami kolhoz iparvállalatok megszervezésében, így például Moldovában már sok olyan szovhoz-üzem van amely a legközelebbi termelőszövetkezetekkel kooperál a szőlő, a gyümölcs és a zöldség feldolgozásában. Üzbegisztánban a Bozsu folyó völgyében levő állami gazdaság, valamint a környékbeli termelőszövetkezetek összefogásával létrehozták az „Uszman Juszipov” kombinátot. A köztársaságnak ez a legnagyobb agráripari egyesülése a friss gyümölcs, zöldség és szőlő termelésére, valamint a különféle konzervek, gyümölcslevek és a bor termelésére szakosodik. Az egyesüléshez tartozó konzervgyárat és borászati üzemet a legkorszerűbb berendezéssel látták el. A gyümölcsösökben, a veteményes kertekben és a szőlőkben a termelést úgy szabályozzák, hogy az iparvállalatok kampányidejét minél jobban meghosszabbítsák. Az egyesülés üzemeibe kora tavasztól késő őszig egyenletesen érkezik a feldolgozandó nyersanyag. Az „Uszman Juszipov” kombinát sok évi munkatapasztalatai igazolják, hogy az országnak ez a legnagyobb agráripari egyesülése gazdaságilag igen eredményes. A legközelebbi években csupán ez az egyesülés sokkal több gyümölcsöt fog szállítani, mint amennyit korábban Üzbegisztánban együttvéve termeltek. Az agráripari egyesüléseknek feltétlenül nagy jövőjük van — mondotta Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára a Kolhozparasztok 3. Össz-szövetségi Kongresszusán. — Ez nemcsak új szervezeti forma, hanem egyszersmind fontos társadalmi-gazdasági jelenség is. Gyakorlatilag kézbe kell vennünk ezt az ügyet.vme törekedve, hogy elkerüljük a lábakat és anem eléggé átgondolt, elmondkodott döntéseket.” (APN)