Napló, 1970. január (Veszprém, 26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 24. szám

3 A francia mini­szterefach tv-cseszéne Szovjet lap a kínai magatartásról Köztemény a csehszinovaz ha­dottság moszkvai látogatásától Egyedül a jobboldali Aurore minősíti „ragyogónak" Chaban- Delmas francia miniszterelnök televíziós beszédét, amelyben Pá­rizs közelkeleti politikáját körvonalazta, különös tekintettel a vi­lágszerte sokat emlegetett líbiai fegyverszállításokra. A kormányfő emlékeztetett a megállapodásnak arra a részére, hogy a Mirage repülőgépeket nem szabad felhasználni Izrael ellen, amelynek lé­tét és szuverenitását egyébként francia részről maradéktalanul el­ismerik. Különben is — tette hozzá Chaban-Deimas — a Líbiának leszállítandó Mirage-ok gyártását még el sem kezdték, így még a szállítmány első tétele is csak 15—16 hónap múlva juthat el a meg­rendelőhöz. A kont­igens nagyobb része még ennél is később, 1973-ban kerül Líbiába és „addigra a háború remélhetőleg be is fe­jeződik."* Nem véletlen, hogy a miniszterelnök beszédét baloldali kö­rökben bizonyos ellenérzéssel fogadták. Azzal ugyanis, hogy Cha­­ban-Delmas egyáltalán szükségesnek tartott egy igen „bizonyít­vány-magyarázatot", kétségtelenül legalább bizonyos mértékig en­gedett az atlanti, mindenek előtt amerikai—angol nyomásnak. Londonban és Washingtonban az elmúlt napokban sűrűn vádolták A francia fővárosban alighanem sokan gondolnak ezekben az órákban arra, hogy De Gaulle tábornok idején aligha került volna sor egy ilyen magyarázkodásra. Valószínűleg nem véletlen a mi­niszterelnöki nyilatkozat időzítése sem. Amikor elhangzott, Nixon elnök és Wilson brit miniszterelnök éppen tárgyalóasztalnál ült a Fehér Ház tanácstermében ... A jövőben valószínűleg sokasodnak a jelei annak, hogy hosz­­szú fagy után felengedőben van az angol—francia viszony. Mau­rice Schumann külügyminiszter a minisztertanácsnak megtartotta beszámolóját londoni útjáról. „A két ország között — jelentette ki — egészségesebb, jobb a légkör." Ennek köszönhető — folytatta Schumann —, hogy módjában volt megvitatni mind Anglia belé­pését a Közös Piacba, mind a két ország között függő kérdéseket. Változatlanul aggasztó hírek érkeznek Kínából. Az a háborús­­sztém­a, amely az elmúlt napokban intenzíven foglalkoztatta a nemzetközi kövéleményt, minden jel szerint folytatódik, sőt, foko­zódik. A Lityeraturnaja Gazeta című szovjet hetilap legújabb szá­ma szerint a Kínából érkező utasok elmondták: a gátját vesztett propaganda hatására több kínai nagyváros lakosai meg vannak győződve arról, hogy hamarosan fegyveres konfliktusra kerül sor Kína és a Szovjetunió között. A szovjet lap felhívja olvasói figyelmét arra az időbeli egybe­esésre, amely a kínai hisztéria és a kínai—amerikai tárgyalások megkezdődése között megállapítható. A bonni államtitkár Moszkvában Egon Bahr, a bonni kan­cellári hivatal államtitkára szerda délelőtt Moszkvába repült, hogy átvegye a szov­jet kormánnyal eszmecserét folytatandó nyugatnémet küldöttség vezetését. A Vietnami Demokratikus Köztársaság német védelmi minisztériumának meghívá­sára Hanoiban tartózkodik a Magyar Népköztársaság ka­tonai küldöttsége Csémi Ká­roly altábornagy, a honvé­delmi miniszter első helyet­tese, a magyar néphadsereg vezérkari főnöke vezetésé­vel. A VDK központi katonai bizottságának tagjai Vo Nguyen Giap hadseregtábor­­nok, nemzetvédelmi minisz­ter vezetésével fogadták a Csémi Károly altábornagy vezette magyar katonai kül­döttséget. a találkozás me­leg, baráti légkörben zajlott le A magyar katonai kül­döttség látogatást tett Nguyen Van Tiennél, a Dél­vietnami Köztársaság hanoi állandó képviseletének veze­tőjénél, koszorút helyezett el a katonai temető hősi em­lékművénél, megtekintette a vietnami néphadsereg 25 éves fennállása alkalmából rendezett jubileumi kiállí­tást. Hazaérkezett Moszkvából a csehszlovák küldöttség A csehszlovák szövetségi gyűlés küldöttségének a sovjetunióban tett kéthetes hivatalos látogatásáról szer­dán Moszkvában közleményt adtak ki. A küldöttség Dali­bor Hanesnek, a szövetségi gyűlés elnökének vezetésé­vel a Szovjetunióban tett lá­togatását befejezve szerdán visszaérkezett Prágába. A közlemény hangsúlyoz­za, hogy a küldöttségnek a szovjet párt- és állami veze­tőkkel folytatott megbeszé­lései során kidomborodott a Szovjetunió és Csehszlová­kia népei közötti testvéri, megbonthatatlan barátság erősítésének és fejlesztésé­nek fontossága. A közlemény a látogatás kiemelkedő mozzanataként hangsúlyozza, hogy a kül­döttség tagjait fogadta Leo­­nyid Brezsnyev, az SZKP NAPLÓ Központi Bizottságának fő­titkára és Nyikolaj Podgor­­nij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnö­ke. Dalibor Hanes meghívta a Szovjetunió Legfelső Taná­csának küldöttségét Cseh­szlovákiába, a meghívást el­fogadták. 77#gy­e/#yter Joszip Broz Tito jugoszláv elnök, felesége és kíséreté­ben levő személyiségek tár­saságában szerdán Dar es Salaamból Zanzibárba ér­kezett. A repülőtéren a ma­gasrangú vendéget Karamé elnök, valamint a miniszte­rek és a forradalmi tanács tagjai üdvözölték. Tito zanzibári látogatása folyamán megbeszéléseket folytat a szigetország állami és pártvezetőivel, megis­merkedik az 1964. évi forra­dalom óta bekövetkezett társadalmi és gazdasági vál­tozások eredményeivel. Befejezte munkáját az aftikai csúcsértekezlet Szerdán Khartoumban be­fejezte munkáját a közép- és kelet-afrikai államok hato­dik csúcsértekezlete. A záróközlemény, amelyet Dzsafar Numeiri tábornok, a Szudáni Demokratikus Köz­társaság Forradalmi Taná­csának elnöke olvasott fel, hangoztatta, hogy minden lehetséges eszközzel támo­gatni kell az afrikai felsza­badító mozgalmakat. Az értekezlet megállapí­totta, hogy miután Portugá­liával és a Dél-afrikai Köz­társasággal nem sikerült békés egyességre jutni, az afrikai gyarmatok felsza­badításának egyetlen lehet­séges módja a felszabadító harc. Az erről szóló határo­zat végrehajtásának biztosí­tásával a khartoumi csúcs­­értekezlet Hailé Szelasszié etióp uralkodót bízta meg. Az értekezlet részvevői el­határozták, hogy a közép- és kelet-afrikai államok hete­dik csúcsértekezletét a jövő év júniusában a Szomáliai Mogadishu-ban tartják. Röviddel azután, hogy Kairó elővárosait bombáz­ta, az izraeli légierő a jor­­dániai fronton is támadást hajtott végre. Tel-aviv-i tá­jékoztatás szerint az akciót végrehajtó harci repülőgé­pek azt a feladatot kapták, hogy tüzelő jordániai állá­sokat hallgattassanak el a Hármuk folyótól délre. A légitámadásról részle­tek nem váltak ismeretessé, egy izraeli szóvivő szerint az időközben lezajlott tűz­­párbaj mindegy négy órán keresztül folyt. Hírek a világpolitikából (PRAGA) Szerdán délután a prágai vár spanyol termében megkezdődött a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bi­­zottságának ülése. A plénum na­pirendjén gazdasági és káderkér­dések, valamint a tagkönyvcse­­rék szerepelnek. Az első napi ta­nácskozást Vasil Jalak, a CSKP KB elnökségének tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára vezeti. (SAIGON) Do Quang Giai, a délvietnami szenátus külügyi bi­zottságának elnöke szerdán nyílt levélben szólította fel William Fulbright szenátort, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnökét, hogy látogasson el Dél- Vietnamba. Fulbright szenátor, aki a saigoni kormány és a Vi­etnammal kapcsolatos amerikai politika legelszántabb bírálóinak egyike, több éve nem járt a dél­kelet ázsiai országban. (MOSZKVA) Alekszej Koszi­gin, a Szovjetunió Minisztertaná­­csának elnöke fogadta Rém The Djun-t, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság moszkvai nagykövetét és baráti légkörben beszélgetést folytatott vele. (JERUZSÁLEM) a gázai öve­zetben és a Jordán folyó meg­szállt nyugati partvidékén tevé­kenykedő izraeli katonai tör­vényszékek ismét négy arab sze­mélyt ítéltek 7—15 évig terjedő börtönbüntetésre. Az elítélteket az A­ Fatah ellenállási szervezet­tel való együttműködéssel vádol­ják. (SANTO DOMINGO) Kedden Santo Domingoban összecsapásra került sor egyetemi és középis­kolás diákok, illetve a rendőrség között. A diákok azért tiltakoz­nak, mert az ország egyik váro­sában rejtélyes körülmények kö­zött eltűnt három társuk. Az összecsapás következtében nyolc diák megsebesült. (SAN JOSÉ) A Costa Rica-i elnökválasztási kampány során szerdára virradóan valóságos csata folyt San José főútvonalán a szembenálló két elnökjelölt hí­vei között. Mintegy harmincan megsebesültek. A Prágai Vár Spanyol Termében megkezdte plenáris ülését a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottsága (A Napló képtávírója) Szürke üzenet V­­z amerikai kongresszus két házának együttes ülé­­sén elhangzott Nixon elnök üzenete­­az Unió helyzetéről. Ez az elnöki szózat immár hagyomány­­nyá vált az amerikai politikában — ritkán fordult azon­ban elő, hogy az elnöki üzenetből az Egyesült Államok­ tényleges helyzetéről olyan keveset lehessen­ megtudni, mint most. Ennek a látszat szerint technikai okai is voltak. A Fehér Ház ura ezúttal az ország belső problémáiról szólt, a külpolitikai kérdéseket csak röviden érintette. Ezekről februárban intéz külön elnöki üzenetet a törvényhozáshoz. Más esztendőkben a témáknak ez az ugyancsak hagyo­mányos kettéválasztása nem bénította volna meg ennyire az elnöki beszéd lendületét. Most azonban az a helyzet, hogy nem lehet beszélni az Egyesült Államok belső hely­zetéről — a vietnami háború és a háborúból kivezető út lehetőségeinek mély, komoly és részletes elemzése nélkül. Mindenekelőtt a legközvetlenebbül így van ez a gazda­sági kérdésekkel, amelyek a mostani elnöki üzenet közép­pontjában állottak. A gazdasági helyzet lényegét abban lehetne összefoglalni, hogy Nixon olyan gazdaságot örö­költ Johnson­tól, amelyet egyfelől a termelés háborús fel­lendülése, a hadikonjunktúra, másfelől pedig ettől elvá­laszthatatlanul az inflációs irányzatok előretörése jelle­mez. Nixon és kormánya — a republikánus hagyományok­hoz és az uralkodó gazdasági körök szándékaihoz híven azt a kötelezettséget vállalta, hogy megfékezi az inflációt anélkül, hogy megtörne a termelés konjunkturális lendü­lete. Valójában éppen ennek az ellenkezője történt. A kor­látozó intézkedések következtében a termelési ütem csök­kent és a munkanélküliség emelkedőben van, sőt az ame­rikai polgári közgazdászok többsége 1970-re gazdasági visszaeséssel is számol. Ezekről a gazdasági kérdésekről részletesen szó esett az elnöki beszédben, de anélkül, hogy kapcsolatba hozták volna azokat a vietnami háborúval. Az infláció forrása azonban éppen a hadigazdálkodás! Az amerikai belső élet­nek ezt a legbonyolultabb és legfontosabb kérdését tehát az elnöki beszéd steril módon, a nagy nemzetközi össze­függésektől elszakítva tárgyalta. Az­­Unió helyzetéről szóló beszámoló ily módon tük­rözte a belpolitikai és gazdaságpolitikai tétlenséget, hatá­rozatlanságot, a világos program hiányát. Mindez az Egye­sült Államok nemzetközi politikai helyzetének függvénye. E nemzetközi kérdésekben viszont az üzenet nem tett egye­bet, mint hogy derűlátó szavakban biztosította nailgatóit az amerikai külpolitika jószándékáról. „Véget vetni" a viet­nami háborúnak, „haladni" a konfrontáció korszakából a tárgyalások korszaka felé. Az egész nemzetközi közvélemény tudja, hogy a világ olyan nagy kérdései, mint a leszerelés, az európai bizton­ság megszervezése, a távol-keleti biztonsági rendszer lét­rehozása rendkívül komoly és szívós munkát, hosszú tár­gyalási időszakot igényelnek. Éppen ezért senkinek sem lehetett illúziója afelől, hogy Nixon elnökségének egy esz­tendeje alatt teljes fordulatot tud elérni és el tudja távo­lítani a Johnsontól örökölt csődtömeg minden terhét. Johnson — és a demokrata párt — a vietnami háborúba bukott bele. Nixon mandátumának lényege és győzelmé­nek egyetlen magyarázata az a várakozás volt, hogy véget­­vet a vietnami háborúnak. Nixon hivatali idejének egy esztendeje alatt a washingtoni politika pozitív vietnami fordulata nem következett be. S a mostani elnöki üzenet Vietnamról szóló szavai sem csillantanak fel semmiféle új lehetőséget. (__­ ___) 3. Az ország sebei A MAI S A HOLNAPI VnviNAM jellemző jegyeit gyűjtögettem utam során. „ De lehet-e hallgatni arról,­­ ami itt az utóbbi években­­ volt? Nem, s azért sem, mert­­ hiszen mai életüket, gond­jaikat is csak ezzel együtt­­ érthetjük meg igazán. Úgy mondták, egésznapos­­­at vár ránk, jó, ha reggel minél korábban elindulunk. * Még csak szürkült, amikor már Hanoi külső negyedé­­­ben jártunk, túl a műszaki főiskola modern épület­­együttesén. AZ utazás kilenc órán át tartott. Előbb —­­ körülbelül Thanh Hoá-ig — * elég jó úton, később azon­ban már mindenütt megsok­­­szorozódtak az amerikai tá­­­madások nyomai. Long, a sofőrünk szinte egész idő alatt, míg yinh-be nem ér­tünk, manőverezni kénysze­rült az öreg Volgával. A főútvonalat — egyes ex­ponáltabb részein különösen — hosszú szakaszon szét­bombázták az amerikaiak. A krátereket ugyan jórészt már betemették, peremükön mégis gyakran perdült a gépkocsi kereke. Integettünk az útépítőknek, akik kala­páccsal aprítják a követ, s a vállukra vetett rúd két vé­gén, kosárban hordják a zú­zalékot. Ez a teher általá­ban hatvan-nyolcvan kilo­gramm. AZ ÚTIFÍTÓK javarészt csúcsoskalapú lányok, s idő­sebb, de fáradhatatlan asz­­szonyok. Némelyiküknek csak a szeme villant felénk, mert a kalap alatt szorosra zárt kendővel védekeznek a felszálló por ellen. Másutt út­henger gördül a szétterített kavicsszőnyegre. Odébb kész az út egy szakasza, ismét gázt adnak a hatalmas te­herautók vezetői. Olykor egészen más útvo­nalon haladtunk, mint ahol eredetileg az 1. számú út fu­tott. A hirtelen magasba szökő hegyek között, a szét­nyíló lapályon, folyó — vagy éppen csak folyócska — medrében surran a víz a tenger felé, ilyen helyütt nem egyszer láthatóan meg­szakad az út, s mi nagyot kanyarodunk egy vörös földúton, a sziklák alá, vagy a töltésről le, buckákon át,­­ az alkalmi hídhoz. MINDÖSSZE EGY HE­LYEN KELLETT kompra szállnunk, egyébként az új­jáépítés alatt levő hidak mellett ott sorjázik az ideig­lenes átjáró is. (Már a bom­bázások idején így volt ez; egy-egy légitámadás után rö­viddel ismét átjutottak a fo­lyón a szállítmányok.) Egyetlen teljes épségében megmaradt hidat sem lát­tam. Még a sokat emlege­tett Thanh Hoa-i vasúti-köz­úti híd is, amelyiken pedig egyáltalán nem szakadt meg az összeköttetés (ez nem annyira csodának, mint in­kább az erős légelhárítás­nak köszönhető) ott őrzi vas­­traverzein a lövedékek, re­­peszdarabok ütötte sebeket. A vasúti sínpáron sze­mélyvonat fut. Hogy azon­ban mi lehetett itt egy-két esztendővel ezelőtt, arról a látvány tanúskodik. Égre görbült síndarabok, kiégett mozdony, néhány vagon meztelen váza (ennyi maradt egy-egy szerelvényből) — dél felé vivő utamon mind­untalan visszatérő kép. Gyakran látni budd­hista vagy katolikus temp­lom romját. Azt hi­szem, jellemzően mutatja ez is, mennyire nem válogattak a célpontokban az amerikai légikalózok. Az amerikai lé­gierő támadásai nyomán az ország testén ütött sebek nem csak arról beszélnek, hogy ennek a népnek nem adják olcsón a boldogságot, a szabadságot. A francia gyarmatosítók annak idején a vietnami nép nyakán ül­tek, szipolyozták az orszá­got, s ehhez kegyetlen ren­det igyekeztek tartani. Az amerikaiak sokkal „korsze­rűbb" hadigépezete a tö­megpusztítástól és a mező­gazdasági kultúra kiirtásá­tól sem riad vissza. A forradalmi tűzben meg­­acélozódott vietnami nép pedig történelmi példabe­szédben szól a mához. A Bach Dang folyó partján, amikor a kompra vártunk, hallottam a példabeszédet: NAGY HAJÓHADDAL jött egykor a hatalmas kí­nai sereg az ország ellen. A vietnamiak karókkal tűzdel­ték tele a Bach Dang folyó medrét; a cölöpök hegyes vége éppen csak eltűnt a víz felszíne alá. A kínai hajó­had szinte teljesen meg­semmisült. A vietnamiak azonban biztosították az el­lenségnek a lehetőséget, hogy presztízsének elveszté­se nélkül hagyhassa el a csatateret. Ezt üzeni — nagyságát is bizonyítva — e nép a leg­nagyobb imperialista hata­lomnak a korszerű hadse­reggel rendelkező Amerikai *-"nyesű?? i "írnoknak Meg­­a-Mnbeszéd Jenke! János s következik. ( főnix-város) Csütörtök, 1970. január 29.

Next