Napló, 1970. február (Veszprém, 26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

­ Harcok Közel-Keleten Új választások lesznek Maseruban Brandt elutazott Párizsból Határincidens Honduras és Salvador között Salvadorban pénteken, az­­ tóbbi két napban előfordult állítólagos határincidensek miatt ismét rendkívüli álla­potot rendeltek el. A Las Talpas környékén lezajlott két határincidensért a rend­kívüli állapotot kihirdető kormánynyilatkozat Hondu­­rasra hárította a felelősséget, s azt állította, hogy pénteken négy hondurasi repülőgép hatolt be az ország légiterébe. Ugyanakkor Tegucigalpá­­ból érkezett jelentések sze­rint pénteken a salvadori lé­gierő gépei repültek be Hon­duras légiterébe és géppus­káikból tüzet nyitottak. Más jelentések szerint Ocotpeque falut a feszültség kiéleződé­se miatt kiürítették. A hon­durasi kormány ezeket a je­lentéseket nem erősítette meg. Véget ért a Brandt—Pompidou találkozó Wily Brandt nyugatnémet kancellár, aki pénteken ér­kezett Párizsba, szombaton délelőtt másodszor is talál­kozott Pompidou francia el­nökkel az Elysée palotában. A francia—nyugatnémet tárgyalások második forduló­jában a két államférfi elő­ször négyszemközt tárgyalt európai problémákról és — kiszivárgott hírek szerint — Nagy-Britannia esetleges csatlakozásáról a Közös Pi­achoz. A megbeszélés egy órát tartott, majd plenáris ülésre került sor, amelyen mindkét delegáció teljes létszámban vett részt. Brandt kancellár délután visszautazik Bonnba. Zavargások Manilában Ellenzéki érzelmű manilai diákok pénteken este parázs tüntetést rendeztek az elnö­ki palota előtt. A tüntetés előzménye, hogy hétfőn, a mikor a törvényhozás meg­nyílt, az ellenzéki lakosság kövekkel dobálta meg Fer­dinand Marcos elnök gépko­csiját, mire a rendőrség olyan brutálisan avatkozott be, hogy sok tüntetőt kór­házba kellett szállítani. Az incidens miatt pénte­ken először békés felvonu­lás volt Manilában, de ez el­mérgesedett. A végén 400 egyetemi hallgató valóságos utcai harcot vívott az elnöki palotát védelmező rendőr­séggel, miután az első so­rokban állók benyomták a palota, a Malacanang főka­­p­úját. A rendőrök tüzet nyi­tottak. Négy ember a hely­színen meghalt, és körülbe­lül 200 sebesültet a kórhá­zakba szállítottak, akik kö­zül egy meghalt. Marcos Fülöp-szigeti ál­lamelnök szombaton elhang­zott rádióbeszédében azt ál­lította, hogy nem diáktün­tetésről volt szó, hanem „előre megfontolt kormány­­ellenes támadásról, lázadás­ról és felforgatásról”. Mar­cos „bizonyítékokra’’ hivat­kozva kijelentette, hogy a tüntetők mögött „maoista összeesküvők” álltak, akik meg akarták dönteni a Fü­löp-szigeti kormányzatot és ennek helyére — úgymond — „kommunista kínai ihle­tésű kormányt” akartak fel­állítani. Hozzáfűzte, hogy a Fülöp-szigeti kormány „min­den rendelkezésére álló erő­vel szétzúzza a kormány megdöntését célzó további kísérleteket”. Összecsapás a tűzszüneti vonalon Egy szíriai katonai szóvivő szombaton közölte, hogy a kora reggeli órákban tűzpár­­baj zajlott le a szíriai és iz­raeli erők között. Damasz­­kuszban hivatalosan bejelen­tették, hogy a szíriai páncé­losok tüzet nyitottak az iz­raeli állásokra, majd megszó­laltak az izraeli ütegek is. A szóvivő hozzáfűzte, hogy a szíriai fél nem szenvedett veszteségeket, az izraeli vesz­teségekről pedig egyelőre nem állnak rendelkezésre adatok. Két nap alatt ez már a harmadik összecsapás volt az Izrael és Szíria közötti tűzszüneti vonalon . A tűzváltás után két izrae­li repülőgép próbált behatol­ni Szíria légiterébe, de a lég­védelem ütegei visszafordu­lásra kényszerítették őket. Rendkívüli állapot Maseruban Jonathan lesothoi minisz­terelnök, miután a választá­sok a kormánypárt számára kedvezőtlenül végződtek, el­rendelte a rendkívüli állapo­tot, őrizetbe vették az ellen­eik vezetőjét és kijárási ti­lalmat rendeltek el a fővá­rosban az éjszakai órákra. A hatóságok felszólították az ország fehérvőrű lakosait, hogy biztonságuk érdekében hagyják el Lesothot. Ennek megfelelően az esti órákra a volt brit protektorátus angol kolóniájának tagjai családos­tól megkezdték az átköltözést a Dél-Afrikai Köztársaságba. Lesothot, mint ismeretes, minden oldalról a Dél-Afri­kai Köztársaság határolja. A miniszterelnök szomba­ton rádiónyilatkozatban kö­zölte, hogy érvényteleníti a keddi választások eredmé­nyeit. Egy nappal azután, hogy a kis délafrikai királyságban, amelyet minden oldalról a Dél-Afrikai Köztársaság ha­táros, rendkívüli állapotot hirdettek, Jonathan megpró­bálta az ellenzékre hárítani a felelősséget a választások meghiúsulásáért. Valójában minden arra mutat, hogy az alkotmány felfüggesztésére és az ellenzék vezetőjének letartóztatására éppen amiatt került sor, mert a miniszter­elnök pártja elveszítette vol­na amúgy is rendkívül cse­kély parlamenti többségét. A miniszterelnök most azt álította, hogy pártjának tá­­mogatóit a keddi választá­sok előtt megfenyegették, az ellenzékiektől pedig „rend­kívül veszélyes természetű”, de pontosabban meg nem ne­vezett fegyvereket koboztak el. Jonathan kijelentette, hogy új választásokat tűznek ki, mihelyt a kormány a helyzetet erre megfelelőnek ítéli. NAPLÓ Vasárnap, 1970. február 1. hét sí világpolitikáiban A berlini út — Wilson Amerikában — Szneb­ csatározások Légiprovokáció Vietnamban — Csehszlovák változások Joggal nevezhetjük diplo­máciai nagyhétnek a múlt napokat a világpolitikában. Számunkra igen fontos volt Kádár János és Fock Jenő miniszterelnök hivatalos ba­ráti látogatása az NDK-ban. A tanácskozásokon együtt­működésünk bővítése, módo­zatainak keresése az orszá­gainkat kölcsönösen érdeklő időszerű politikai kérdések megbeszélése szerepelt napi­renden. A kiadott közös köz­lemény megerősítette, hogy a felek készek további lépése­ket tenni az európai bizton­sági konferencia sikeres elő­készítése érdekében. Konti­nensünk biztonsága elenged­hetetlen követelménye a fennálló európai határok, különösen a két német állam közötti államhatár és az Ode­ra-Neisse határ elismerése.. A tárgyalásokon megerősítet­ték azt az álláspontot: az európai béke és biztonság ér­dekei megkövetelik, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ság a nemzetközi jog alap­ján létesítsen egyenjogú kap­csolatokat az NDK-val. A bonni kormány Bahr ál­lamtitkárral az élen, küldött­séget menesztett a szovjet fő­városba, ahol a két ország között az erőszakról való kölcsönös lemondásról ta­nácskoznak. Február 5-én egy másik nyugatnémet kül­döttség Varsóba utazik, ahol a két ország között először kerül sor széleskörű politikai eszmecserére. Scheel külügy­miniszter szavaiból azonban az derül ki, a Brandt kor­mány nem változtatta meg a szocialista országok irányába folytatott ellentmondásos po­litikáját, és még mindig nem számol teljes mértékben a második világháború után kialakult európai helyzettel. Az angol miniszterelnök Ot­tawában és Washingtonban tett látogatást. A Nixonnal való tanácskozásokon az európai enyhülés, a közelke­­leti helyzet és a vietnami há­ború is szerepelt. De a prob­lémákat az eszmecsere nem vitte előbbre. Az angol la­pok Wilson utazását külföl­dön tett korteshadjáratnak nyilvánítják, bár a választás, amelyet legkésőbb 1971. má­jus 7-ig meg kell ejteni, pon­tos időpontja nincs kitűzve. Kharthumban 13 közép- és keletafrikai ország vezetői hatodik alkalommal ültek össze tanácskozásra. A ki­adott nyilatkozat leszögezi, minden lehetséges eszközzel támogatni kell az afrikai fel­szabadító mozgalmakat és erősíteni kell a földrész anti­­imperialista harcát. A Közép-Keleten a meg­élénkült izraeli légitevékeny­ség arra vall, hogy a légihá­ború kiterjesztésével kell számolni. A Vörös-tenger egyiptomi partvidéke, Kairó és a Nílus völgye elleni légi­akciók új módszer alkalma­zásának kezdetét jelentik. Tel Aviv nyilvánvaló célja az EAK hátországában levő célpontok elleni támadás. Er­re a célra szerezték be az Világszerte nagy érdeklődést keltett az a hír, hogy Brandt bonni kancellár egyik legközelebbi munkatársát, Egon Bahr államtitkárt nevezte ki a Szovjetunióval folytatott tárgyalásokon résztvevő NSZK-delegáció vezetőjévé, aki már megkezdte tárgyalásait Gromiko szovjet külügymi­niszterrel. Képünkön: Bahr államtitkár újságírók gyűrű­­jében a Köln-Bonni repülőtéren, Moszkvába utazása előtt. Egyesült Államoktól a két tucatnyi Phantom típusú gé­peket s a következő hat hó­nap alatt újabb 25 géppel akarják növelni az izraeli lé­­giflottát. Amerikai hivatalos körök nemrég kijelentették: az Egyesült Államok „egyen­­ebb mértékkel akar mérni” a Közel-Keleten. (E kijelentés oka, hogy az olajban gazdag arab országokban rohamosan csökken az amerikai befo­lyás.) Ez a kijelentés nemcsak Izraelben, de az Izraelt tá­mogató amerikai körökben is aggodalmat keltett. Ezek sürgetésére Nixon múlt va­sárnapi állásfoglalásában Iz­raelt támogató álláspontra helyezkedett. Igaz, hogy ürügyként mostanában szíve­sen hivatkoznak Líbia fran­ciaországi repülőgép vásárlá­saira, és hogy Amerika „az egyensúly fenntartására” elé­gíti ki a Tel Aviv-i kor­mány követeléseit. Egyiptomi rohamcsapatok a héten a Sinai-félszigeten több akciót hajtottak végre. Vasárnap szétromboltak egy radarberendezést, amely a megszállók fontos megfigye­­lőposztja volt. Kedden az iz­raeli parancsnoksági tábort érte támadás és jelentős kárt okoztak annak távközlési és radarközpontjában. Az egyip­tomi kezdeményezések tanú­sítják: Izrael rosszul számí­tott, amikor úgy vélte, hogy a Szuezi-csatorna keleti part­ján kiépített Bar Lev erdővo­nal megépítésével lehetetlen­né teszi az egyiptomi táma­dásokat. Szerdán amerikai repülő­gépek súlyos provokációt kö­vettek el a VDK ellen. 1968 novembere óta első ízben több hullámban bombázták a 17. szélességi foktól nagy tá­volságra eső sűrűn lakott vi­dékeket. A tényt az ameri­kai hadügyminisztérium be­ismerte, de azzal próbálta „igazolni” a támadást, hogy a VDK légelhárítása tüzelt az amerikai kémrepülőgépre. A külügyminisztérium szóvi­vőjének nyilatkozatából az is kiderült, hogy ez a légifelde­rítés rendszeres volt és ezt ezután is folytatni akarják. Nixon néhány nappal ez­előtt „a vietnami béke jó ki­látásairól” beszélt. A veszé­lyes provokáció és más té­nyek is nem erről tanúskod­nak. Az Egyesült Államok a párizsi tárgyalásokon tovább húzza az időt, s ki tudja há­nyadszor ismétli meg, hogy Washington a „kölcsönösség” alapján hajlandó erőinek ki­vonására. De a Time című amerikai hetilap megírja, hogy a Nixon kormány 200 ezer katonát még legalább há­rom évig Dél-Vietnamban akar állomásoztatni. A leg­újabb hírek szerint pedig a Pentagon a saigoni csatlós­hadsereg légierejét 1971 vé­géig akarja megkétszerezni, hogy az át tudja vállalni az amerikaiaktól a légitevé­kenység akcióinak felét. Szerdán öszeült a CSKP Központi Bizottságának plé­numa. A napirenden káder­­kérdések, a párt gazdaságpo­litikája, a párt egységének megszilárdítása, akcióképes­ségének növelése, és a tag­­könyvcsere szerepelt. Gustav Busák beszámolójában rá­mutatott: sikeresen hatna a konszolidációs folyamat a párton belül, a társadalmi szervezetekben, az állami életben és megtették az r’*6 lépéseket a gazdaság terü­e­­tén is. A konszolidációért va­ló harc döntő láncszeme mr * a párt alapszervezetein megerősítése. A tagkönyvese­rét összekapcsolják az él­­­nél és ideológiai harccal. A emberek mozgósításáért és megnyeréséért való politikai küzdelemről szólva, Husák rámutatott: „a­ki nincs elle­nünk, az potenciális szövet­ségesünk.” A plénum több személyi változást fogadott el. A leg­fontosabbak: Lubomir Strou­­gal vette át a Csehszlovák Szocialista Köztársaság mi­niszterelnöki posztját. A Szlovák Kommunista Párt új első titkára Jozef Lenárt. II. S. Kádár János és Fock Jenő szombaton hazaérkezett az NDK-ból. Képünkön: Kádár elvtárs megérkezését követően nyilatkozik a riportereknek a pályaudvaron. Traktoros tüntetés. Az angliai Newcastle-under-Lyme ut­cáján készült a felvétel szombat délelőtt: 700 mezőgazda tüntetett traktoros-gépes felvonulással a város piacterén. Nyugaton változatlanul nagy figyelmet szentelnek a gyorsan fejlődő szovjet flottának. Képünkön: az immár világhírű „Moszkva” hel.,-''-­*“r-t hordoz, amely a Földközi-tengeren gyakran feltűnt, de most először jelent meg az Atlanti­­óceánon. Harold Wilson brit miniszterelnök észak-amerikai útjának első állomása a kanadai főváros volt. Képünkön: Wilsont (jobboldalt) Sharp kanadai külügyminiszter üdvözöli Ottawában. Jugoszláv egyetemi tanárok ügye a parlament előtt A szerb parlament a hét végén vitatta meg az egyete­meken kialakult helyzetet. Különböző jugoszláv szervek értékelése szerint ugyanis egyes egyetemi tanárok a marxizmussal, a jugoszláv alkotmánnyal és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége programjával ellentétes nézete­ket vallottak és hirdettek, ami káros következményekkel járt. A nemzetgyűlés vitájára meghívták a Szerb Kommu­nisták Szövetsége központi bizottsága, a Szocialista Szö­vetség (Népfront), az Egyetemisták Szövetsége és az Ifjú­sági Szövetség képviselőit, valamint a belgrádi, nisi és újvidéki egyetem, a belgrádi filozófiai és nyelvtudományi kar küldötteit is. A vitában olyan vélemények hangzottak el, hogy egyes egyetemi tanárok a szerb filozófusok egyesületét „szélső­séges és tőlünk idegen nézetek kifejtésére használták fel”, illetve, hogy „a tanárok fellépése a demokráciával való visszaélés, s lényegében társadalmi berendezésünk ellen irányuló ellenséges tevékenység”. A szerb parlament kép­viselői ugyanakkor hangoztatták, hogy „nem az egyetem és a társadalom szembenállásáról, hanem a társadalomnak és azoknak a szembenállásáról van szó, akiknek tevékeny­sége ellentétes a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programjával és az önigazgatási elvekkel”; és „nem a filozófiai és a nyelvtudományi kart ítéljük el egészében, hanem csak a karok néhány tanárának elfogadhatatlan politikai nevetett­.

Next