Napló, 1970. június (Veszprém, 26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-02 / 127. szám
Kedd, 1970 június 2. í Á rossz bizonyítvány árnyéka Tapasztalt határőrtisztek mondják, a „forgalom” mindig pontosan jelzi, ha közeledik a bizonyítványosztás ideje az iskolában. Ilyenkor rendszerint feltűnik néhány csellengő gyerekember a határövezetben, akiknek szinte az orrukra van írva, miben törik a fejüket. Persze vannak „dörzsöltebbek” is — vagy legalább is akik annak hiszik magukat — ám határőreink és az őket segítő határmenti lakosság éberségét kijátszani roppant nehéz. A vállalkozások rendszerint már a kezdeti stádiumban kudarcba fulladnak, a világgá indulók a legtöbb esetben el sem jutnak a határig. Ahány eset, annyi kis dráma. A kihallgatások, beszélgetések során elmondott indítékoknak azonban van egy figyelemre méltó közös vonása: a rossz bizonyítvány vagy a bukás réme mögött szinte mindig kísért a bomlott család, a gyakran rideg, elviselhetetlen környezet. A közelmúlt napokban négy póruljárt gyerekkel beszélgettem egy határőr laktanyában. Három fiú mindhárom tizenhat éves és ipari tanuló , meg egy lány. Ő tizenöt éves, hetedik általánosba járna, ha járna, de akkor már két hete feléje se nézett az iskolának. Az egyik bányászvárosból indultak a nyugati határ felé azzal a szándékkal, hogy átszöknek Ausztriába, és ... és ... azután minden további ködbevész, megállt a tudományuk. Amikor ahogyan továbbra kérdeztem — akár odakint, akár itthon — csak elkerekedett szemek néztek vissza rám. „Azon még nem gondolkoztam.” „Valami majd csak lesz”. A három fiú kollégiumban lakott, a lány a szüleinél. „A szüleim válnak, idegileg kivagyok, nem bírom a tanulást” — mondta. „Apámról nem tudom hol van, anyám alkalmi munkás. Amit nappal keres, este elissza. Szakrajzból meg matekból bukásra állok. Gondoltam, úgyis meghúznak, most már mindegy” — vonta fel a vállát az egyik fiú. „Fegyelmi úton kitettek a kollégiumból. Úgy tudom a szüleim valahol Angliában élnek. 56-ban disszidáltak” — így a másik. „Tizenhárom éves korom óta állami gondozásban vagyok. Eddig mindenhonnan megszöktem. Nem szeretek tanulni. Semmi értelme ...” — így a harmadik. Az iskolaév végén járunk. A bizonyítványok előrevetik árnyékukat... az elkönnyelműsködött, ellógott hónapok következményeivel szembe kell nézni. Az éretlen homlokok mögött tehát most ott dörömböl a félsz, most mi lesz? És mindig akadnak, akiknek félrehord a logikájuk. Úgy gondolják, hogy a hibákat egy még nagyobbal el lehet törölni, kis vétségeiktől bűn árán akarnak megszabadulni. Tanárok, nevelők, szülők ezekben a napokban nagyobb figyelemmel kísérjék a gyerekek, különösen a nehezen nevelhető, rosszul tanuló gyerekek viselkedését, környezetét. Szükség esetén ne fukarkodjanak a bíztató szóval, az okos, meggyőző tanácsokkal. Sok mindent meg lehet és meg kell nekik magyarázni. Többek között azt is, mi a haza... V. f. s._______________ ....________ Pecások, kalózok Az ötéves Mészöly Jancsika a veszprémi 5. számú óvodából lekörözte még a nagyokat is. Természetesen csak játékautóval ugyan, de gokarttal és természetesen a vidámparkban. Ugyanakkor két kalózhajó legénysége „összecsapott” a tavon, a pecások babát, búgócsigát, forgót és kistükröt „pecáztak”. A vonatok ugyan menetrend szerint közlekedtek, de itt minden kocsi a gyermekek számára fenntartott kocsi volt. A pénztáros unatkozott. De mit is tehetne a vidámpark pénztárosa gyermeknapon? Több mint félezer veszprémi óvodista és kisdiák látogatta meg vasárnap délután a gyerekparadicsomot, s már a belépés meglepetéssel kezdődött: nem kellett belépőjegyet váltani. Igaz, a gyerekek legnagyobb sajnálatára ez csupán a belépőre vonatkozott. Dorbézolt a vidámpark közönsége az ünnepen, s a boldog gyereksereg láttán boldog volt, aki arra járt. Egyetlen „boldogtalan” embert láttam csupán. Olyan hatéves forma lehetett. — Apu, miért nincs mindig gyermeknap? — persze a hüppögő hangot este és... már hazafelé menet hallottam. (—sba —) és autószsoisik iUM „Gyermekek számára fenntartott kocsi” (Fotó: Vida A.) Mészöly Jancsika, „foglalkozására” nézve ötéves, a kanyarban 15 NA JE* L 0 ÜNNEPI KÖNYVHÉT Mai lír Az utolsó, úgynevezett békeévhez viszonyítva az évenként megjelenő művek száma több mint kétszeresére, a példányszám több mint ötszörösére növekedett. Az idén, az ünnepi esztendőben különösen bőséges a választék verseskötetekből is. Csorba Győző, Görgey Gábor, Hajnal Anna, Győri Dezső, Ladányi Mihály, Ratkó József új kötete és a Szép versek költői antológia immár hetedik száma, meg Csanádi, Győré, Somlyó, Weöres, Vas művek örvendeztetik a versbarátokat. Csanádi Imre: ÖTVEN VERS A költő ötvenedik születésnapjára jelentette meg a Magvető ötven legszebb versét. Benjámin László írja Csanádi költészetéről: „A versek beszélnek, de a versekről is beszélni kell. A műről, amely a szülőfalu közösségében alapozódott, s az egyetemesség felé növekszik, gazdag, sokszínű világ, minden lényegbelit, minden emberit befogadó, minden hamisat kirekesztő. Szenvelgéstől, bájolgástól, sámánkodástól, váteszi póztól, önsajnálattól és önsajnáltatástól irtózó közösségi költészet Csanádi Imréé, zajló időben, vulkanikus mozgások között is romolhatatlan.” Győre Imre: ELŐJÁTÉKOK A Szépirodalmi gondozásában megjelent kötet merész továbbérletése a költő Ünneplés módozatokkal és Fényem, feketeségem címmel napvilágot látott könyveinek. A cím új törekvéseinek átmeneti jellegére utal; a népköltészet derűs vagy szomorú motívumait és az avantgarde expresszív-agitatív nyugtalanságát próbálja öszeolvasztani, a kötet korszerű út kereséséről tanúskodik; a hit és a kétkedés küzdelmes egységéről, a kommunista költő vívódásairól. SOMLYÓ GYÖRGY: HÁRMASTÜKÖR I—III. Válogatott versek, tanulmányok és műfordítások gyűjteménye a szépirodalminál kiadott Hármastükör. Somlyó lírájának gondolati, érzelmi és formai gazdagságát mutatja be. A tanulmánykötet elsősorban „a költészet évadai”-n vezeti végig az olvasót; képzőművészeti, filmtárgyú írások, valamint általános vonatkozású cikkek és tanulmányok egészítik ki a kötetet. A műfordításkötet sokszínű anyaga arról tanúskodik, hogy a költő-műfordító a világirodalom változatos tájait pásztázza végig Horatiustól Kavafiszig, Goethétől Tristan Tzaráig, a skót népballadáktól a mai amerikai beatköltőkig. Weöres Sándor: egybegyűjtött írások I—II. Találóan termésbetakarításnak nevezi kritikusa az Élet és Irodalomban Weöresnek ezt a Magvetőnél, napvilágot látott kötetét. Hiszen verses munkáinak csaknem egészét magában foglalja e gyűjtemény, s tartalmazza prózájának egy részét is. Sokfelé ágazó, autonóm teljességű költészet, és ezt az autonómiát híven tükrözi a kötet kompozíciója is. Csak laza vezérfonala az időrend, ám a nagyrészben tematikus, részben más, rejtettebb rokonságokat felmutató ciklusai nem egyszer a legkülönbözőbb periódusok írásait szívják magukba. Weöres szemünk előtt építi, teljesíti ki köreit — az intimtől a kozmikusig. Vas István: MIT AKAR EZ AZ EGY EMBER? Szintén a Szépirodalmi jelentette meg összegyűjtött verseit, két kötetben, a gyűjtemény Vas István teljes életművét tartalmazza. Nyomon követhető benne egységes, mégis egyre magasabb csúcsokra emelkedő lírája az ifjúkori önvallomásoktól a 44—45-ös naplójegyzeteken át a nagy összegezésekig. A kötet utolsó verseinek „prózaisága”, olykor szatirikus, máskor fájdalmas hangja lírájának megújhodásáról ad hírt. ------ .* mm mm‘ Fiatalok Gézaházán A verőfényes reggeli napsütés, a turistaház erdőkkel, tisztásokkal váltakozó pompás környezete és az ébresztő zene szombaton már 6 óra tájban kicsalta a táborlakókat sátraikból. Mindenki sürgött-forgott, csinosítgatta „portáját”. A MOM intézetek valósággal versengtek egymással: ki tud otthonosabb, takarosabb környezetet varázsolni a sátrak körül. A zsűri — ha valóban versenyről van szó — azt hiszem, a fűzfőieknek ítélte volna az első díjat. Az ünnepélyes megnyitó után kilenc óra felé megkezdődtek a versenyek. A diákok a kézilabda és futballpálya felé, az erdőben vagy egy-egy sátor mellett kijelölt helyre igyekeztek. Birkózás a sátorral Az egyik legérdekesebb számban, a természetjáró akadályversenyen tizenegy csapat indult. A fiúk és lányok a turistaház melletti dombon gyülekeztek, figyelmesen hallgatták Bocskai László hadnagyot, aki néhány jótanácsot adott útravalóul, ismertette a terep nehézségeit. Dél felé lihegve, kipirultan érkeztek meg az első csoportokban induló diákok. Gyönyörű volt a nyolc kilométeres terep, a Bakony feledtette a fáradságot, csak a feladatokkal birkóztak meg nehezen. — A legtöbben a sátorveréskor „véreztek el” — összegezte a diákok teljesítményét Bocskai László. — Két perc alatt kellett felállítani a sátrat, és ez bizony még öreg katonákat is zavarba hozott volna. A lövészet, gránátdobás meglepően jól ment, szinte valamennyi csoportnál. A növénygyűjtéskor érthetően a soproni erdészeti technikusok szerezték a legtöbb pomot: néhány perc alatt negyvenhét növényt gyűjtöttek, még latinul is megnevezték a virágokat. A térképen is jól eligazodnak a gyerekek, az viszont meglepő, hogy a menetrendet sokan nem ismerik. — Melyik a győztes csapat? — A fürediLóczy Gimnázium 139 ponttal, de még két csoport nem érkezett be. Tábortűz és tűzijáték Délután mindenki az első nap leglátványosabb eseményét, a tábortüzet várta. Akik befejezték a ’vrsenyzést, a szépen lebetonozott szabadtéri színpad köré gyűltek, rakosgatták, igazgatták a fahasábokat. Közben szólt a beatzene és ahogy esteledett, egyre többen táncra perdültek. Nyolc óra körül végre meggyújtották a tüzet, és a tűzijáték is megkezdődött A nemrég még zsibongó, táncoló diáksereg áhitatos csendben figyelte a fényes villózását. A ropogó, pattogó fahasábok, a tábortűz romantikus hangulata bizonyára sokáig emlékezetes marad a fiúknak és lányoknak. Sokan csak éjfél felé tértek sátraikba, annyira belemelegedtek a meghitt beszélgetésbe, vidám tréfálkozásba. A tűz-Vasránap reggel alacsonyan járó felhők ijesztgették a résztvevőket. A hűvös reggeli szél miatt sokan sátrukba húzódtak, mások tüzet gyújtottak, pokrócba burkolózva kuporogtak, melegedtek mellette. Később lassan kitisztult az és egyre élénkebb lett a tábor. Már kora délelőtt beategyüttes foglalta el a színpadot. Tizenegy órakor kezdődött az ifjúsági nagygyűlés, amelyre dr. Vajó Péter, a KISZ KB titkára és Kovács Gyula, a megyei pártbizottsái MVM intézetes tanulók humoros műsora is kellemes légkört teremtett, ság titkára is megérkezett. A szabadtéri színpad előtt az éjszakai esőt felszárította a nap, a zöld tisztást ellepték a fiatalok. Dr. Vájó Péter ünnepi beszédben az ifjúsági mozgalom előtt álló feladatokat ismertette, majd a diákok és a díszelnökség az illegális kommunista mozgalom tiszteletére felállított emlékműnél koszorúkat helyeztek el. Kulturális bemutató, majális Látványos, szép műsor kezdődött dél felé, a megye középiskolásainak kulturális bemutatója. A legmegnyerőbb talán a keszthelyi vendéglátóipari technikum fúvósainak bemutatkozása volt, akiket már az első napon mindenki ismert. Ők ébresztették reggel a tábort, és minden jelentősebb rendezvénynél szerepeltek. Nagy sikert aratott a helikoni érmes 304 számú pápai MVM intézet nénitáncosainak bemutatkozása, és sok tapsot kaptak a keszthelyi Vajda János Gimnázium Vokál kórusának énekesei is. Amikor Wolford Sándor, a megyei KISZ bizottság titkára ünnepélyesen bezárta a találkozót, és az idei gézaházi vándorserleget átadta a fűzfői 303. számú MVM intézetnek. S. J. Nagygyűlés és koszorúzás Táncoló, szórakozó fiatalok A kulturális bemutatón sikeresen szerepeltek a 304. számú pápai MVM-intézet néptáncosai (Fotó: Borbás) Bocskai László hadnagy utasításokat ad a természetjáró akadályverseny résztvevőinek