Napló, 1970. június (Veszprém, 26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-02 / 127. szám

Kedd, 1970 június 2. í Á rossz bizonyítvány árnyék­a T­apasztalt határőr­­tisztek mondják, a „forgalom” mindig ponto­san jelzi, ha közeledik a bizonyítványosztás ideje az iskolában. Ilyenkor rendszerint feltűnik né­hány csellengő gyerekem­ber a határövezetben, akiknek szinte az orrukra van írva, miben törik a fejüket. Persze vannak „dörzsöltebbek” is — vagy legalább is akik annak hiszik magukat — ám ha­tárőreink és az őket segí­tő határmenti lakosság éberségét kijátszani rop­pant nehéz. A vállalko­zások rendszerint már a kezdeti stádiumban ku­darcba fulladnak, a vi­lággá indulók a legtöbb esetben el sem jutnak a határig. Ahány eset, annyi kis dráma. A kihallgatások, beszélgetések során el­mondott indítékoknak azonban van egy figye­lemre méltó közös voná­sa: a rossz bizonyítvány vagy a bukás réme mö­gött szinte mindig kísért a bomlott család, a gyak­ran rideg, elviselhetetlen környezet. A közelmúlt napokban négy póruljárt gyerekkel beszélgettem egy határőr laktanyában. Három fiú mindhárom tizenhat éves és ipari tanuló , meg egy lány. Ő tizenöt éves, hetedik általánosba jár­na, ha járna, de akkor már két hete feléje se nézett az iskolának. Az egyik bányászvárosból indultak a nyugati határ felé azzal a szándékkal, hogy átszöknek Ausztriá­ba, és ... és ... azután minden további ködbe­­vész, megállt a tudomá­nyuk. Amikor a­hogyan to­vábbra kérdeztem — akár odakint, akár itthon — csak elkerekedett szemek néztek vissza rám. „Azon még nem gondolkoztam.” „Valami majd csak lesz”. A három fiú kollégi­umban lakott, a lány a szüleinél. „A szü­leim válnak, idegileg ki­vagyok, nem bírom a ta­nulást” — mondta. „Apámról nem tudom hol van, anyám alkalmi mun­kás. Amit nappal keres, este elissza. Szakrajzból meg matekból bukásra állok. Gondoltam, úgyis meghúznak, most már mindegy” — vonta fel a vállát az egyik fiú. „Fe­gyelmi úton kitettek a kollégiumból. Úgy tudom a szüleim valahol Angliá­ban élnek. 56-ban disszi­dáltak” — így a másik. „Tizenhárom éves korom óta állami gondozásban vagyok. Eddig minden­­honnan megszöktem. Nem szeretek tanulni. Semmi értelme ...” — így a harmadik. Az iskolaév végén já­runk. A bizonyítványok előrevetik árnyékukat... az elkönnyelműsködött, ellógott hónapok követ­kezményeivel szembe kell nézni. Az éretlen homlokok mögött tehát most ott dörömböl a félsz, most mi lesz? És mindig akadnak, akiknek félrehord a logikájuk. Úgy gondolják, hogy a hibákat egy még na­gyobbal el lehet törölni, kis vétségeiktől bűn árán akarnak megszabadulni. Tanárok, nevelők, szülők ezekben a napokban na­­gyobb figyelemmel kísér­jék a gyerekek, különö­sen a nehezen nevelhető, rosszul tanuló gyerekek viselkedését, környezetét. Szükség esetén ne fukar­kodjanak a bíztató szó­val, az okos, meggyőző tanácsokkal. Sok mindent meg lehet és meg kell ne­kik magyarázni. Többek között azt is, mi a haza... V. f. s._______________ ....________ Pecások, kalózok Az ötéves Mészöly Jancsika a veszprémi 5. számú óvodából lekörözte még a nagyokat is. Természetesen csak játékautóval ugyan, de go­karttal és természetesen a vidámparkban. Ugyanakkor két kalózhajó legénysége „össze­csapott” a tavon, a pecások babát, búgócsigát, forgót és kistükröt „pecáztak”. A vonatok ugyan menetrend szerint közlekedtek, de itt minden­ kocsi a gyermekek számára fenntartott kocsi volt. A pénztáros unatkozott. De mit is tehetne a vidámpark pénztárosa gyermeknapon? Több mint félezer veszprémi óvodista és kisdiák láto­gatta meg vasárnap délután a gyerekparadicso­mot, s már a belépés meglepetéssel kezdődött: nem kellett belépőjegyet váltani. Igaz, a gyere­kek legnagyobb sajnálatára ez csupán a belépőre vonatkozott. Dorbézolt a vidámpark közönsége az ünnepen, s a boldog gyereksereg láttán boldog volt, aki arra járt. Egyetlen „boldogtalan” embert láttam csupán. Olyan hatéves forma lehetett. — Apu, miért nincs mindig gyermeknap? — persze a hüppögő hangot este és... már hazafe­lé menet hallottam. (—sba —) és autószsoisik iUM „Gyermekek számára fenntartott kocsi” (Fotó: Vida A.) Mészöly Jancsika, „foglalkozására” nézve ötéves, a kanyarban 1­5 N­A JE* L 0 ÜNNEPI KÖNYVHÉT Mai lír Az utolsó, úgynevezett bé­keévhez viszonyítva az éven­ként megjelenő művek szá­ma több mint kétszeresére, a példányszám több mint öt­szörösére növekedett. Az idén, az ünnepi esztendőben különösen bőséges a válasz­ték verseskötetekből is. Csor­ba Győző, Görgey Gábor, Hajnal Anna, Győri Dezső, Ladányi Mihály, Ratkó Jó­zsef új kötete és a Szép ver­sek költői antológia immár hetedik száma, meg Csanádi, Győré, Somlyó, Weöres, Vas művek örvendeztetik a vers­barátokat. Csanádi Imre: ÖTVEN VERS A költő ötvenedik születés­napjára jelentette meg a Magvető ötven legszebb ver­sét. Benjámin László írja Csanádi költészetéről: „A versek beszélnek, de a ver­sekről is beszélni kell. A mű­ről, amely a szülőfalu közös­ségében alapozódott, s az egyetemesség felé növekszik, gazdag, sokszínű világ, min­den lényegbelit, minden em­berit befogadó, minden ha­misat kirekesztő. Szenvelgés­től, bájolgástól, sámánkodás­tól, váteszi póztól, önsajná­lattól és önsajnáltatástól ir­tózó közösségi költészet Csa­nádi Imréé, zajló időben, vulkanikus mozgások között is romolhatatlan.” Győre Imre: ELŐJÁTÉKOK A Szépirodalmi gondozásá­ban megjelent kötet merész továbbérletése a költő Ün­neplés módozatokkal és Fé­nyem, feketeségem címmel napvilágot látott könyvei­nek. A cím új törekvéseinek átmeneti jellegére utal; a népköltészet derűs vagy szo­morú motívumait­­ és az avantgarde expresszív-agita­­tív nyugtalanságát próbálja öszeolvasztani, a kötet kor­szerű út kereséséről tanúsko­dik; a hit és a kétkedés küz­delmes egységéről, a kom­munista költő vívódásairól. SOMLYÓ GYÖRGY: HÁRMASTÜKÖR I—III. Válogatott versek, tanul­mányok és műfordítások gyűjteménye a szépirodalmi­nál kiadott Hármastükör. Somlyó lírájának gondolati, érzelmi és formai gazdagsá­gát mutatja be. A tanul­mánykötet elsősorban „a költészet évadai”-n vezeti végig az olvasót; képzőmű­vészeti, filmtárgyú írások, valamint általános vonatko­zású cikkek és tanulmányok egészítik ki a kötetet. A mű­fordításkötet sokszínű anya­ga arról tanúskodik, hogy a költő-műfordító a világiro­dalom változatos tájait pász­tázza végig Horatiustól Kava­­fiszig, Goethétől Tristan Tzaráig, a skót népballadák­tól a mai amerikai beatköl­­tőkig. Weöres Sándor: egybegyűjtött írások I—II. Találóan termésbetakarí­tásnak nevezi kritikusa az Élet és Irodalomban Weöres­nek ezt a Magvetőnél, napvi­lágot látott kötetét. Hiszen verses munkáinak csaknem egészét magában foglalja e gyűjtemény, s tartalmazza prózájának egy részét is. Sokfelé ágazó, autonóm tel­jességű költészet, és ezt az autonómiát híven tükrözi a kötet kompozíciója is. Csak laza vezérfonala az időrend, ám a nagyrészben temati­kus, részben más, rejtettebb rokonságokat felmutató cik­lusai nem egyszer a legkü­lönbözőbb periódusok írásait szívják magukba. Weöres szemünk előtt építi, teljesíti ki köreit — az intimtől a kozmikusig. Vas István: MIT AKAR EZ AZ EGY EMBER? Szintén a Szépirodalmi je­lentette meg összegyűjtött verseit, két kötetben, a gyűj­temény Vas István teljes életművét tartalmazza. Nyo­mon követhető benne egysé­ges, mégis egyre magasabb csúcsokra emelkedő lírája az ifjúkori önvallomásoktól a 44—45-ös naplójegyzeteken át a nagy összegezésekig. A kötet utolsó verseinek „pró­­zaisága”, olykor szatirikus, máskor fájdalmas hangja lírájának megújhodásáról ad hírt. ------ .* mm mm‘ Fiatalok Gézaházán A verőfényes reggeli nap­sütés, a turistaház erdőkkel, tisztásokkal váltakozó pom­pás környezete és az ébresz­tő zene szombaton már 6 óra tájban kicsalta a tábor­lakókat sátraikból. Mindenki sürgött-forgott, csinosítgat­­ta „portáját”. A MOM inté­zetek valósággal versengtek egymással: ki tud otthono­sabb, takarosabb környeze­tet varázsolni a sátrak kö­rül. A zsűri — ha valóban versenyről van szó — azt hiszem, a fűzfőieknek ítélte volna az első díjat. Az ünnepélyes megnyitó után kilenc óra felé megkez­dődtek a versenyek. A diá­kok a kézilabda és futball­­pálya felé, az erdőben vagy egy-egy sátor mellett kije­lölt helyre igyekeztek. Birkózás a sátorral Az egyik legérdekesebb számban, a természetjáró akadályversenyen tizenegy csapat indult. A fiúk és lá­nyok a turistaház melletti dombon gyülekeztek, figyel­mesen hallgatták Bocskai László hadnagyot, aki né­hány jótanácsot adott útra­­valóul, ismertette a terep nehézségeit. Dél felé lihegve, kipirultan érkeztek meg az első csopor­tokban induló diákok. Gyö­nyörű volt a nyolc kilomé­teres terep, a Bakony feled­tette a fáradságot, csak a feladatokkal birkóztak meg nehezen. — A legtöbben a sátor­­veréskor „véreztek el” — összegezte a diákok teljesít­ményét Bocskai László. — Két perc alatt kellett felál­lítani a sátrat, és ez bizony még öreg katonákat is za­varba hozott volna. A lövé­szet, gránátdobás meglepően jól ment, szinte valamennyi csoportnál. A növénygyűj­téskor érthetően a soproni erdészeti technikusok sze­rezték a legtöbb pomot: né­hány perc alatt negyvenhét növényt gyűjtöttek, még la­tinul is megnevezték a virá­gokat. A térképen is jól el­igazodnak a gyerekek, az vi­szont meglepő, hogy a me­netrendet sokan nem ismerik. — Melyik a győztes csa­pat? — A füredi­­Lóczy Gimná­zium 139 ponttal, de még két csoport nem érkezett be. Tábortűz és tűzijáték Délután mindenki az első nap leglátványosabb ese­ményét, a tábortüzet várta. Akik befejezték a ’v­rseny­­zést, a szépen lebetonozott szabadtéri színpad köré gyűltek, rakosgatták, igaz­gatták a fahasábokat. Köz­ben szólt a beatzene és ahogy esteledett, egyre többen táncra perdültek. Nyolc óra körül végre meggyújtották a tüzet, és a tűzijáték is megkezdődött A nemrég még zsibongó, tánco­ló diáksereg áhitatos csend­ben figyelte a fényes villó­­zását. A ropogó, pattogó fa­hasábok, a tábortűz roman­tikus hangulata bizonyára sokáig emlékezetes marad a fiúknak és lányoknak. Sokan csak éjfél felé tértek sát­raikba, annyira belemeleged­tek a meghitt beszélgetésbe, vidám tréfálkozásba. A tűz-Vasránap reggel alacso­nyan járó felhők ijesztgették a résztvevőket. A hűvös reg­geli szél miatt sokan sátruk­ba húzódtak, mások tüzet gyújtottak,­ pokrócba bur­kolózva kuporogtak, mele­gedtek mellette. Később lassan kitisztult az és­ egyre élénkebb lett a tá­bor. Már kora délelőtt beat­­együttes foglalta el a színpa­dot. Tizenegy órakor kezdődött az ifjúsági nagygyűlés, amelyre dr. Vajó Péter, a KISZ KB titkára és Kovács Gyula, a megyei pártbizott­sái MVM intézetes tanulók humoros műsora is kellemes légkört teremtett, ság titkára is megérkezett. A szabadtéri színpad előtt az éjszakai esőt felszárította a nap, a zöld tisztást ellepték a fiatalok. Dr. Vájó Péter ünnepi beszédben az ifjúsá­gi mozgalom előtt álló fel­adatokat ismertette, majd a diákok és a díszelnökség az illegális kommunista mozga­lom tiszteletére felállított emlékműnél koszorúkat he­lyeztek el. Kulturális bemutató, majális Látványos, szép műsor kezdődött dél felé, a megye középiskolásainak kulturális bemutatója. A legmegnye­­rőbb talán a keszthelyi ven­déglátóipari technikum fú­vósainak bemutatkozása volt, akiket már az első na­pon mindenki ismert. Ők éb­resztették reggel a tábort, és minden jelentősebb ren­dezvénynél szerepeltek. Nagy sikert aratott a helikoni ér­mes 304 számú pápai MVM intézet nénitáncosainak be­mutatkozása, és sok tapsot kaptak a keszthelyi Vajda János Gimnázium Vokál kó­rusának énekesei is. Amikor Wolford Sándor, a megyei KISZ bizottság tit­kára ünnepélyesen bezárta a találkozót, és az idei géza­­házi vándorserleget átadta a fűzfői 303. számú MVM in­tézetnek. S. J. Nagygyűlés és koszorúzás Táncoló, szórakozó fiatalok A kulturális bemutatón sikeresen szerepeltek a 304. számú pápai MVM-intézet néptáncosai (Fotó: Borbás) Bocskai László hadnagy utasításokat ad a természetjáró akadályverseny résztvevőinek

Next