Napló, 1970. szeptember (Veszprém, 26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
4. A háziasszony védőbeszéde Egy üdülőben történt. Három asszony igen összebarátkozott. Ketten egyedül nyaraltak, az egyik asszony a férjével. A férj azonban mindjárt az első napon ulti partnereket talált, így a feleség magányos nőnek számított. Az üdülés második napján sor került a kölcsönös kikérdezésre. A legfiatalabb asszony harmincon innen járt. Gyógypedagógus, azért nyaralt egyedül, mert a férje külföldi tanulmányúton volt. Öröme a hivatása, bánata, hogy nincs gyereke. házassága különben jónak mondható. A nála néhány esztendővel idősebb üdülőtárs elvált aszszony volt, egy vállalatnál csoportvezető. Munkája nem tölti be életét. Anyjával együtt lakik, így nincs a háztartásra gondja. A szabadegyetemen hallgat néprajzi és művészettörténeti előadásokat. Egy fia van, aki most az apjával nyaral. Az ultizó neje a legidősebb asszony — közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz — így kezdte: „Tanítónőképzőt végeztem, utána férjhez mentem. Férjemnek akkor csak nyolc osztálya volt. Most főmérnök. Három gyermekem van, egy lány és két fiú, de én nem dómozom.” Majd hosszan mentegetődzött, hogy miért nem dolgozik. Amíg a férje leérettségizett, együtt tanult vele. Azután beteg apósa hozzájuk költözött és haláláig ápolta. A legkisebb gyerekét, a kislányt még csecsemőkorában megoperálták és majd egy esztendeig feküdt gipszágyban. Eként sorolta az okokat. Látszott, hogy nem először mondja el „védőbeszédét”. Majd így végezte: „Abban az iskolában, ahova a kislányom jár, szülői munkaközösségi elnök vagyok. Oda hívnak napközi vezetőnek. Jövőre elvállalom. Most már elég önállóak a gyerekek.” Befejező szavai úgy hangzottak, mintha az utolsó szó jogán esdekelt volna: „Bűneim beláttam, meg akarok javulni, a tisztelt bíróság jóindulatát kérem.” Kényszerből A történetet a gyógypedagógus mondotta el egy értekezleten. S a következőket fűzte hozzá: „Nemegyszer tapasztaltam, hogy a háztartásban maradó asszonyoknak kisebbrendűségi érzésük van. Holott egyik vagy másik dolgozik annyit — ha nem többet —, mint egy kereső nő.” Ugyanazon az értekezleten arról is szó volt, hogy a háziasszonyok nagy része nem elégedett körülményeivel és munkát akar vállalni. Azok is állást keresnek, akiknek a megélhetése biztosított. Miért van ez így? Ma a keresőképes nők kétharmada munkavállaló. S ez igen nagy arány! Érdekes, hogy majd minden esetben, ha fölteszik egy nőnek a kérdést, hogy miért háziaszszony, ő külső okokra, kényszerítő körülményekre hivatkozik. Gyanítom, az is így nyilatkozik, aki jól érzi magát odahaza, aki hivatásának tekinti és joggal tekintheti a családi élet irányítását, a gyermekei s férje gondozását és a házimunkát. Miért mond mást, mint amit gondol? Mert nála nagyobb a társadalmi megbecsülése annak a nőnek, aki iskolában tanít, üzemben, hivatalban, stb. dolgozik. A mérték hibás, amit alkalmazunk. Vagy még inkább a kiindulópont, hogy „csak a kereső munka nemesít”. A háziasszony és a kereső nő összehasonlításakor nem kell feltétlenül arra az eredményre jutni, hogy aki munkába jár, az eleve kiválóbb és a társadalom számára hasznosabb egyén Minden esetben a két embert körülményeivel és a körülményekre gyakorolt hatásával egyetemben kell nézni. (Tudósítónktól) „Marcalmenti Termelőszövetkezetek Értékesítő, Beszerző, Feldolgozó és Szolgáltató Közös Vállalkozása 1. számú boltja, Páva” — hivatalosan ez a neve annak az üzlethelyiségnek, amit Pápán egyszerűen csupán tszboltnak titulálnak. Nem is olyan régen, szigorúan fogalmazódott — nem alaptalanul — az ítélet: a bolt nem eredeti rendeltetésének megfelelően működik. Vezetőcsere, szemléletcsere s máris beigazolódott, nem obirektív, hanem szubjektív okai voltak a véleményben fogalmazott —"‘-snak. ★ A vevőtérben ember, ember hátán. A zsebkendőnyi irodahelyiségben hárman vagyunk: Kálmán Sándorné és Nagy József üzletvezetők, s e sorok írója. * Kinn kattog a pénztárgép, kérdések, feleletek hangzanak, zúg-ma zajlik a vásárlótér. Itt, pár méterrel távolabb, a számok röpködnek. + — Füstölt sonka — (nyáronl) hetenként 2 mázsa, szalonna (kolozsvári és csemege) 2 mázsa, májas hurka (!) naponta 20—30 kiló kel el. — Kenyér? A saját üzemben készítettből hétköznap 300 kilogramm fogy. A szombatot nem számítják normál hétköznapnak, hiszen két napra visznek ilyenkor: 1 tonna! Vasárnaponként reggel 7- től 9-ig árusítanak — örül is ennek a lakosság! — Megéri? — Hétköznap átlag 25 ezer forintos a forgalmunk. Egyegy vasárnap, ebben a két órában 10—12 ezer forintot forgalmazunk... Nemsokára változtatni kell a belkereskedelmi munkarendben a nyitvatartáson. Ez a tény nem sarkallja Önöket arra, hogy esetleg vasárnaponként egész délelőtt nyitvatartsanak? (Ehhez tudni kell, hogy itt háztartási cikkeket is kapni, nemcsak élelmiszereket!) — Még nem gondolkodtunk rajta... * ★ Naponta 2 ezer vásárló fordul meg itt, nem is számítva az érdeklődőket, akik csak körülnéznek ... Két üzletvezető, kilenc szakképzett eladó, nyolc kereskedelmi tanuló dolgozik itt. • A bolt hét termelőszövetkezettel áll kapcsolatban, s ennek eredményeként állandóan kapni te',J-máléket, gyümölcsöket, főzeléknövényeket. * A neményen szabályos riport írója nyugodtan megállapíthatja, hogy most már úgy működik a bolt, ahogyan a városi tanács vb-től bánntt engedélye erre „kötelezi”. S reméli azt, is, hogy valamennyi itt dininte a jövőben is az engedély, a várakozás, piovenezeti hatalom szellemében cselekszik majd lakosságunk jobb ellátásáért Mint most. S. G. Tíz perc a hosszúnevű boltban Megbecsülést érdemel Ha általánosítunk és két réteget hasonlítunk össze, a kereső nőt és a háziasszonyt, akkor is arra a következtetésre jutunk, hogy a háziasszony tevékenysége is társadalmi szempontból hasznos és megbecsülést érdemel. S ezt nem csupán azzal indokolnám, hogy több gyerek születését és felnevelését tudja vállalni, mint a kereső nő, mert ez lehetőség csupán, s nem valósul meg, ha kicsi a család jövedelme. Ha azonban a háziasszony csak két gyereket nevel, akkor is felszabadít két helye: a bölcsődében és óvodában, az iskolai napköziben. Hiszen köztudott, hogy a gyermekintézményekből nincs elegendő. Ha főz, akkor a család tagjai nincsenek az üzemélelmezésre szorulva, amely szintén nem képes az összes igény kielégítésére. Ha otthon mos és vasal, nem terheli túl a mosodát, melynek amúgy sem elegendő a kapacitása. Ily módon a háziasszony is bekapcsolódik a társadalmi munkamegosztásba. S munkájára mindaddig szükség lesz, amíg mindenkinek jut hely a gyermekintézményekben, s amíg a háztartási kisüzem nagyüzemmé nem alakul. (Vagyis a háziasszony addigi munkájának nagy részét a szolgáltató vállalatok látják el.) Önkéntességet Visszatérve a kérdésre: miért keres az a háziasszony is munkát, akinek semmi szakképzettsége nincs és jól érzi magát odahaza? Bizonyára azért, hogy a család életkörülményeit javítsa és bizonyos beszerzési terveket megvalósíthasson. Legfőképpen azonban nagyobb megbecsülést akar elérni a társadalomtól és a családjától is. Ma országszerte igen nagy igyekezettel telepítenek üzemeket, hoznak létre munkaalkalmakat a nők számára. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a nők politikai, gazdasági és társadalmi helyzetéről szóló határozata is kimondja: „További erőfeszítéseket kell tenni a nők foglalkoztatására.” A cél: aki akar, az munkába állhasson. Arra volna azonban szükség, hogy a háziasszonyok munkavállalása gyakorlatilag is önkéntes legyen és ne a közvélemény valamiféle kényszerítő hatása érvényesüljön. S hogy semmilyen erkölcsi nyomás ne nehezedjék rájuk. Hogy senki se kérdezze meg tőlük tizenkétórás munkanap után, maga miért nem dolgozik? Változtatásra szorul tehát a közgondolkodás, hogy az őt megillető becsülete legyen a dolgozó háziasszonynak. De változtatásra szorul a háziasszony is, hogy erősödjön önbizalma, önbecsülése, az egyenjogú állampolgártól elvárható társadalmi cselekvőkészsége és felelősségérzete. Kovács Judit NAPLÓ Gázhiány Pápán Hetek óta sorban állnak Pápán propán-bután gázért. Háromszor-négyszer telefornálnak a fogyasztók, kimentek a telepre, de hasztalan. Nem jobb a helyzet akkor sem, ha a boyszolgálatnál rendelnek: beírják őket háromszázegyediknek. Egyik nap több mint száz várakozót számoltam meg a telepen. Sokan az éjszakás műszakból jöttek. A gázra igen nagy szükség van a háztartásokban. Az egyik családnál azért, mert több gyereknek kell főzni, a másiknál a beteg anyósról is kell indoskodni, a harmadik helyen nincs más tűzhely, mint a gáz. Megkérdeztem a telepen, hogy miért kevés a palack? Az egyik illetékes a következőket mondta: Devecser vállalta a pápai telep ellátását. Hamarosan kiderült, hogy saját mark ellátására sem képesek. Újból visszakerült Pápa Újudvarhoz. Ott meg a töltést nem győzik. És most az a helyzet, hogy nemegyszer vagy a pótkocsi, vagy az autó érkezik üresen a pápai telepre, mert már Devecserben lerakják a szállítmány egy részét. Ráadásul még a gépkocsihiány is nehezíti a helyzetet. A telepen sajnos nem tudják, mikor és hogyan lehet ezen változtatni. A pápai gázfogyasztók viszont joggal várják, hogy sürgősen oldják meg a városban a zavartalan gázellátást. H. I. Pápa ’Nők fórumot” szerveznek Devecserben (Tudósítónktól) A Devecser községi Népfront nőbizottsága a termelőszövetkezetek, ipari üzemek, ktsz-ek, valamint az állami gazdaság nőbizottságainak elnökeivel közösen tárgyalta meg munkaprogramját. Többek között elhatározták, hogy megszervezik a “„Nők fórumát”, továbbá felkutatják és rendszeresen segítik az idős, elhagyott embereket. Cs. ! Új modellező szakkör alakult Ajkán Négy általános iskola negyvenöt diákjának részvételével megalakult Ajkán a városi művelődési központ középfokú hajó és repülőmodellező szakköre. Az ifjú szakköri tagokat az Ajkai Bányász MHSZ Modellező Klub legjobb versenyzői vezetik. Az a céljuk, hogy a diákmodelezőket olyan versenyzőkké neveljék, akik már az 1971-es úttörő olimpián méltóan képviselhetik iskolájuk és úttörő csapatuk színeit, később pedig utánpótlásképpen is számíthasson rájuk az Ajkai Bányász MHSZ Modellező Klub. Szerda, 1970 szeptember 16. Öregek napja Gógánfán A már hagyományossá vált öregek napját szeptember 6-án tartották meg Gógánfán, a szakmaközi bizottság szervezésében, a község-ben levő gazdasági és társadalmi szervek anyagi segítségével. Az ünnepélyen 193 meghívott idős ember vett részt, akiknek az általános iskolások kultúrműsorral kedveskedtek. Az ünnepi beszámoló elhangzása után megvendégeltük a jelenlevőket. A hangulat egyre vidámabb lett, akadt, aki kedves, régi nótáját is elénekelte. A rendezvény alkalmas volt arra is, hogy a fiatalkori barátok, ismerősök találkozzanak egymással, felelevenítsék közös emlékeiket. Márkus József Gózánia Egészségtelen rivalizálás Hosszú évek gyakorlata szerint az általános iskolai tanulók az iskolában vásárolják meg a tankönyveiket. Az iskolák tantestületéből egyegy pedagógus foglalkozik a tankönyvek eladásával. Ezt a gyakorlatot a miniszteri rendelet annyiban módosította, hogy a használt könyvek begyűjtése már nem a pedagógus feladata. Tavasszal azonban változatlanul megérkeznek a megrendelőlapok, amelyeket úgy kell kiállítani, hogy a visszáru minimális legyen. A felelős pedagógusok ennek a kötelezettségüknek lelkiismeretesen eleget is tesznek. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor nyáron megjelennek a tankönyvek, s az iskolákhoz még nem jutnak el, de a nagyobb városi könyvesboltokban már kaphatók, sőt rendelésre házhoz is küldik azokat. Ezt látva a falusi szülők megostromolják az iskolát, s mivel ott még nem kaphatók a tankönyvek, pánikba esve a pesti, győri és veszprémi könyvesboltokból rendelnek, így kellemetlen helyzetbe hozzák a tankönyv felelős pedagógust, aki mi mást tehet, mint hogy szeptember első két hetében ad, vesz, cserél és visszaruz. Helyes lenne rendet teremteni, vagy az iskola adja a tankönyveket, és akkor a könyvesboltok egyéneket ne szolgáljanak ki, vagy bízzák a könyvesboltra a tankönyvárusítást, s akkor az iskolát mentesítsék ettől a munkától. Ugyanis a „szabadkereskedelemben” az állami dotációval előállított tankönyvek eladásával kapcsolatban- olyan egészségtelen rivalizálás alakul ki, amely feleslegesen nagy árukészletek kialakulásához vezet. Varga Ferenc tanár Bakonyszentlászló Műemléki bozótban? Véget ért már az idegenforgalmi főszezon, mégsem tudom megállni, hogy ne tegyem szóvá néhány nappal ezelőtti tapasztalatomat. Svéd házaspár vendégeinkkel Keszthelyről Tihanyba tartottunk, amikor a 71-es úton, nem sokkal a 69-es kilométerkő után egy idegenforgalmi jelzőtábla, piros betűs „Római fürdő romjai”-ra hívták fel a figyelmünket. Megálltunk. Bár ne tettük volna. A bozóton, gyomon alig tudtunk áttörni. A bodzabokrok között néhány gödröt és pár ,a földből éppen kikandikáló vörös terméskődarabot láttunk. Sajnos, ezt a rettenetes elhanyagoltságot nem tudtuk elfogadható érvekkel megmagyarázni vendégeinknek. Tudom, hogy ez is pénzkérdés, és előbb az igazán jelentős műemlékeket kell megmenteni. De addig, amíg nem sikerül megfelelő körülmények között megmutatni az érdeklődőknek a római kultúra eme emlékeit, ne hívjuk fel rá ilyen feltűnően a figyelmet. Hajas András Keszthely Cívid Ünnepi műszakra készülünk A MÁV tapolcai vontatási főnökségének pártszervezete a napokban tartotta vezetőség választó taggyűlését. A tíz hozzászóló sok értékes javaslatot tett. Többek között javaslatként hangzott el — és a taggyűlés határozattá emelte —, hogy a pártszervezet kommunistái kezdeményezik: az 1970. október 31-ig terjedő időszakban üznépi műszakot tartanak. Az önköltség csökkentésére tett egyszázalékos felajánlást 2 százalékra emelik. Erről a MÁV Szombathelyi Igazgatóságát is értesítették azzal a kéréssel, hogy kezdeményezésükhöz csatlakozzék a többi vontatási főnökség is. Dancs József Tapolca ,1910 OM 1 H