Napló, 1970. november (Veszprém, 26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

A megyei pártértekezlet második napjának vitája (Folytatás a 2. oldalról) rokémia közös gyomirtószer­­programjáról, amely mintegy 300 millió forintos termelési értéket jelent és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem­mel kötött szerződésről, amelynek keretében mező­­gazdasági, kemizálási szak­csoport alakult az intézetben Ugyancsak eredményes és jó szerződései vannak a NE­­VIKI-nek a Péti Nitrogén­­művekkel, a Peremartoni Ipari Robbanóanyaggyárral. Majczen Mária a veszprémi Petőfi Színház színművésze A küldött a köszönet sza­vaival kezdte. Köszönetet mondott a Veszprémi Petőfi Színház erkölcsi-politikai tá­mogatásáért, amelyet a me­gye és a város politikai va­lamint állami vezetése nyúj­tott és nyújt számára. Ezek után kitért a vitában elhangzott néhány gondolat­ra. Nagyon frappánsan fogal­mazta meg a szakértelem és rátermettség kérdését. — Néhányszor hallottuk, hogy egy-egy vállalat hibái­ra az a mentség: — Most ta­nuljuk a mechanizmust. — Én ezt most már furcsának tartom. Legalább annyira, mintha sok próba, majd főpróba után az első előadá­­­son kiszólnék a színpadról: elnézést kérek, most leállunk egy kicsit, mert most tanu­lom a szerepemet... Ezzel csupán azt az igényt szeret­ném kifejezni, hogy a szín­házigazgatónak értenie kell a színházhoz, a kórházigazga­tónak az egészségügyhöz, vállalati igazgatónak a válla­a­latához. Ebből kiindulva kifejtette, hogy e hozzáértés és ráter­mettség az emberekkel tör­ténő állandó foglalkozás ter­méke is, s továbbvíve ezt a gondolatot arról besz­élt, hogy véleménye szerint már a fiatal művészekkel vagy fiatal mérnökökkel történő foglalkozás is meghatározza a későbbi alkalmasságot a nagy feladatokra. — A fiatal mérnök vagy fiatal művész — mondotta — állandóan érezte, hogy ter­vünk van vele, gondunk van rá, érezze munkája fontos­ságát és felelősségét. Ezután a fiataloknak a pártszervezetekben elfoglalt helyéről, pályakezdésük se­gítéséről, gondjaikról be­szélt, majd felvetette a „vi­­dékiség” ma még bizony ta­pasztalható, rossz ízű meg­különböztetését. Kijelentet­­tette, hogy véleménye sze­rint a vidékiséget nem a hely hanem a gondolkodás teszi. Végezetül a fontos politikai események körül tapasztal­ható információkésések hely­telenségét vetette fel, majd üdvözölve a pártértekezlet résztvevőit befejezte hozzá­szólását. Majczen Mária Pap János: A tanácskozásban kifejeződött párttagságunk egysége A vita összefoglalása Összefoglalójában Pap Já­nos elvtárs először a megyei pártbizottság és a végrehajtó bizottság nevében köszönetét fejezte ki a pártértekezlet résztvevőinek a kétnapos eredményes és jó munkáért. Ezután a megyei pártbi­zottság első titkára ismertet­te a végrehajtó bizottság ál­lásfoglalását, amely szerint a párt egysége nyilvánult meg a tanácskozás egész munká­jában. a hozzászólásokban a küldöttek hangsúlyozták valamennyien egyetértésü­ket a kongresszusi irányel­vekkel, a Szervezeti Szabály­zat-tervezettel, a pártbizott­ság beszámolójával és állás­foglalásával. Hangsúlyozta összefoglalójában a megyei pártbizottság első titkára, hogy a vita megerősítette a beszámolót, s megerősített mindenkit abban, hogy Veszprém megye kommunis­tái jó úton járnak, a kong­resszus, a párt határozatai­nak megvalósításán fáradoz­nak. A vitában elhangzottak — mint mondotta — számvetés jellegűek voltak, beszámol­tak az elmúlt évek munkájá­ról. Érződött belőlük, hogy Veszprém megye kommunis­tái felelősséget éreznek az egész ország ügyéért. Szá­mos olyan kérdés hangzott el az ipar, a tudomány, kultúra területéről, melynek a megoldása az egész ország feladata, a szocializmus tel­jes felépítésében mindnyá­junkra váró feladat. A me­gye pártszervezetei, a megye dolgozói pártunk politikáját nemcsak szavakban, hanem elsősorban tetteiben igazol­ták s a jövőben is ezt fog­ják tenni. A továbbiakban megállapította, hogy a párt­­értekezleten központi helyet kapott a gazdasági kérdések sokoldalú elemzése. Az elmúlt évek eredményei mellett hibák, hiányosságok is szóba­­ kerültek. Ennek ellenére a tanácskozás munkája nem szűkült le a termelési kérdé­sek aprólékos boncolgatásá­ra, hanem túl a napi felada­tokon, országos összefüggés­ben elemezték megyénk dol­gozóinak, pártszervezeteinek, gazdasági egységeinek mun­káját.­­ Az elmúlt négy évben, ahogy a megyei pártbizott­ság beszámolója is hangsú­lyozta, központi helyet fog­lalt el a gazdaságirányítás A pártértekezlet köszönetet mondott nevében Csin Zoltán elvtársnak Komó­is, hogy pártunk Központi Bi­zottsága nevében segítette a Veszprém megyei kommunis­ták pártértekezletét, új rendszerének bevezetése — mondta többek között. — Egyetértve Majczen elvtárs­nő szavaival, most már nem tanulgatni kell ezt a felada­tunkat, hanem eredményesen sikerre vinni, megvalósítani. Persze, tulajdonképpen kü­lönbözik ez a mások által le­írt szerep megtanulásától, mert ezt egy kicsit saját ma­gunk írtuk, pontosabban: az élet adta a feladatokat. Ha eredményesebben akarunk dolgozni, ha meg akarjuk ho­nosítani hazánkban a tudo­mányos-technikai forradal­mat, ha azt akarjuk, hogy az életszínvonal gyorsabban emelkedjen, a dolgozó ember élete egyre jobb, egyre kelle­mesebb legyen az országban, hogy mindenki még nagyobb lelkesedéssel tudjon dolgoz­ni, olyan egyértelmű, más célkitűzéseket kell vitá­ma­gunk elé tűzni, mint amilye­neket az új gazdaságirányí­tási rendszer magában fog­lal. A gazdasági sikerek, gon­dok elemzése mellett azonban megfelelő helyet kapott — mondotta a továbbiakban — a pártmunka, az agitáció és propagandamunka, az oktatá­si tevékenység, a pártépítés, a fiatalok és a nők helyzete, a munkásosztály életszínvona­lának alakulása. Különösen örvendetes volt, hogy nagyon sok hozzászóló elsősorban a A kétnapos tanácskozás vitájának általános tapaszta­latai között elmondotta még a megyei pártbizottság első tit­kára: “ Sok olyan jó tapasztala­tot hallottunk itt a pártérte­kezleten, amit az ember sze­retne azonnal elterjeszteni, mint a zalavári termelőszö­vetkezet vezetési módszereit. A munkahelyi légkör termé­keny kialakítása, a közvéle­ménykutatás helyi alkalma­zása mind azt mutatja, helyes volt, amit néhány évvel ez­előtt, mint közvéleményt ma­gunk elé állítottunk. E sze­rint ugyanis nem a hibákat kell kutatni, csak azokat ele­mezni; a jót kell tanulmá­nyozni és megismertetni; azt dolgozók, a munkások köz­vetlen gondjaival, problémái­val, munkakedvével foglalko­zott, mintegy bizonyítva tár­sadalmi rendszerünk alapve­tő humanista vonását. Mint mondotta: — Sok lelkesítő példával találkozunk, amelyek már a jövőt mutatják. A Bauxitbá­nya Vállalat igazgatója el­mondta, hogy a „lapátot nyugdíjba küldték”, gépesí­tették a nehéz fizikai mun­kát, ami azt jelenti, hogy az 1,3 millió tonna bauxitnak 90 százalékát géppel rakják fel. Ez világosan bizonyítja, hogy a műszaki fejlesztésen keresztül is az ember, dolgo­zó népünk életkörülményei­nek javításán munkálkodik rendszerünk. Reagálva néhány hozzá­szólásra, Pap János elvtárs elmondotta: számítunk a me­zőgazdaság részéről arra, hogy a technika fejlesztésé­vel, a korszerű egységek lét­rehozásával további munka­erőt szabadít fel az ipar, épí­tőipar, közlekedés számára. Igaz, ma még a teljes foglal­koztatottság érdekében hihe­tetlen sok kisüzem, kisegítő iparág dolgozik a falvakban, kisebb településeken, s így lényegében ma hazánkban a mezőgazdaságban foglalkoz­tatottak aránya meghaladja a 30 százalékot. A fejlettebb országokban ez 10—12 szá­zalék. A jövőben tehát a tel­jes foglalkoztatottság fenn­tartása mellett a munkaerő irányítással igazodni kell eh­hez az arányhoz, vagyis a magasabb termelékenységű, a népgazdaság számára na­gyobb hasznot hozó ipar­ágakban kell foglalkoztatni a lakosság zömét, hogy a jó mitől jó, miért szü­letnek kiemelkedő eredmé­nyek, és ezek terjesztésével, ezek erejével kell megszün­tetni a hibákat, legyőzni az akadályokat, mindazt, ami elénk tornyosul azon az úton, melyen elindultunk. Ez gö­röngyös, sok nehézséget tar­togat számunkra a jövőben is, de eredményesen fogjuk megtenni, még akkor is, ha él bennünk a jogos igény, hogy jó lenne egy kicsit gyorsabban. Néhány hozzászólásra konkrétan is válaszolt össze­foglalójában Pap János elv­társ. Valóban — mondotta — Tapolca városában a kultu­rális élet további gazdagítá­sához szükséges az új műve­ Az élet adta a feladatokat A jót kell tanulmányozni lődési ház megépítése. Csak­is köszönettel és örömmel le­het tudomásul venni, hogy az itt élő és dolgozó vállalatok, mint a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat, részt kívánnak ven­ni az új művelődési központ megépítésében. A lehetőségek azonban jelenleg még korlá­tozottak, és ha reálisan mér­legeljük az igényeket, akkor kétségtelen, hogy most első­sorban Pápán kell megépíteni az új művelődési házat. A 10 millió forint viszont elegendő ahhoz, hogy a negyedik öt­éves terv végén Tapolcán is hozzákezdjenek az új kultu­rális centrum kialakításához. Egyet lehet érteni — mondot­ta a továbbiakban — az alap­anyagtermelő iparágak jobb anyagi, erkölcsi megbecsülé­sének igényével. — A mi bányászaink (szén; bauxit; mangán; kőbányásza­ink) az elmúlt években helyt­állással hívták fel magukra a figyelmet. Ezért elismerés és köszönet jár. Bányászainkra mindenkor számított pártunk és számít a jövőben is. Ezért igaz és jogos az igény, hogy az alapanyagtermelő iparban, a bányászatban dolgozóknak a jövőben az eddiginél is job­ban érezniük kell mindannyi­unk erkölcsi megbecsülését. Egyet lehet érteni — mondotta — a keszthelyi ru­hagyár további fejlesztésével is. Az ezzel kapcsolatos tár­gyalások már megkezdődtek a Vörös Október Férfiruha­gyárban. Szükséges és célsze­rű a Pápai Textilgyár fejlesz­tése is. Persze, az anyagi esz­közöket ehhez patinás hírű pápai magának, a gyárnak kell megteremtenie. Jogos a fűzfőiek igénye is — jegyezte meg — mely szerint növelni kell a közlekedés korszerűsé­gét, kulturáltságát. Az élet­­színvonal emelése, az urbani­záció erősítése, korszerű köz­lekedés nélkül elképzelhetet­­len. De ahogy a gondok meg­oldásának mindenütt motor­jai a kommunisták — mon­dotta — úgy a közlekedés­ben is számítani kell a párt­­szervezetekre, az itt dolgozó pártmunkások felelősségtuda­tára, mely nagy mértékben enyhítheti a gondokat, segít­heti a fejlődést a közlekedés­ben. Részletesen foglalkozva a Balaton-part fejlesztésével, a következőket mondotta: A kommunisták példamutatása — A beszámoló csak pár szóval érintette a magyar tenger fejlesztésének kérdé­seit, a ránk váró feladatokat. Fakad ez abból, hogy néhá­­nyan úgy érzik, mintha mi Veszprém megyeiek „ellensé­gei” volnánk a Balaton-part fejlesztésének. Ez nem igaz! Mi nagyon is szeretjük me­gyénknek ezt az egyik leg­szebb részét. Örömmel figyel­jük fejlődését, és nem kis erőfeszítéseket teszünk ennek meggyorsítása érdekében. De senki sem várhatja el tőlünk, hogy a Balaton-part fejleszté­se érdekében fogjuk vissza munkástelepüléseink, városa­ink fejlesztési ütemét, az épí­tőipari kapacitás lekötésével, mert ez nem szolgálná pár­tunk politikáját. Csakis kö­zös erővel, arányosan, igény­­be véve az országos és megyei erőfeszítéseket, lehet és sza­bad gazdagítani partot. A nemrég a Balaton­­e célra megalakított kormánybizott­ság is ,ennek koordinálását tűzte ki feladatul. A megyei pártbizottság el­ső titkára a kétnapos párt­ér­tekezlet vita-összefoglalójá­ban befejezésül foglalkozott a kommunisták példamutatá­sával, a gazdasági, tanácsi szakigazgatási területeken, ki­fejezve, hogy a jövőben is a példamutatásban igyekezze­nek elölj­árni a pártértekez­let résztvevői. Veszprém me­gye 20 ezer kommunistája, 130 ezer szervezett dolgozója, Veszprém megye valamennyi lakosa. Ezzel a megyei párt­értekezlet első két napirendi pontjának letárgyalása, meg­vitatása befejeződött. (Andrássy Antal, Ko­vács József, Sztankay József. Fotó: Péter­­fay Endre) Arcok, pillanatok a pártértekezletről Feszült figyelemmel Kitüntetésdíszben Nemzedékek Gond és öröm

Next