Napló, 1971. április (Veszprém, 27. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-08 / 83. szám
e&teril Sk, isti a*r Uta !. * Beruházás 16 millióért Kiállítás Balatonfüreden • Új lakószoba a BNV-re Hetvenötben 55 milliós tervet teljesít a Pápai Asztalos KTSZ váratlanul toppantunk be tegnap délelőtt a Pápai Asztalos KTSZ-hez, ahol éppen vezetőségi ülésre készültek. Földing József elnök elmondotta, hogy a vezetőség a társadalmi tulajdon védelmét, a szövetkezet bizonylati fegyelmét és a Rákóczi Termelőszövetkezet epeda üzemének átvételével kapcsolatos véleményeket vitatja meg. — De van más újdonság is — folytatta. — Szövetkezetünk április 17-én, szombaton délelőtt 11 órakor nagyszabású, kiállítást nyit Balatonfüreden, a pártház nagy termében. Négy féle — Bakony, Cuha, Hódoska és Koppány — komplett szobagarniturát, valamint különféle egyedi darabokat mutatunk be. A kiállítást vásárlással kötjük egybe, am a látogatóknak megtetszik, kifizetik és már vihetik is. — Hallottuk, hogy készülnek a BNV-re is. — Igen. Az Artex megrendelésére, új típusú, modern lakószobát mutatunk be, amiből jövőre exportálni szeretnénk Jelenlegi tervünk évi 31 millió forint. De jövőre mintegy négymillióval több értékű bútort akarunk gyártani —■ Éspedig hogyan? —. Szövetkezetünk nyereségesen dolgozik és az előzőleg felvett bankhitelt ez évben sikerült teljes egészében visszafizetnünk. Ezzel a fejlesztési alap felszabadult, amit különféle termelékenységnövelő beruházásokra fordítunk. Többek között még ez évben kapunk, csaknem félmillió forint értékben három új gépet, egy 24 orsós sorozatfúrót, egy hengercsiszolót és egy felülmarót. A negyedik negyedévben ezek már munkába is állnak. A gépek segítségével mintegy 2 millió forinttal, nő a termelés. De építünk egy 33 méter hosszú és 12 méter széles raktárt is a nyersanyagoknak. A színt az Agroker szállítja, az építőmunkát a Pápai Építőipari KTSZ végzi. A IV. ötéves tervben, főként saját fejlesztési alapból mintegy 16 millió forintot ruházunk be, s így megvalósul a szövetkezet dolgozóinak nagy álma: 1975- ben már évi 55 millió forint értékű bútort gyártunk. — Szép terv ez az évfordulóra. — Valóban, mert szövetkezetünk ez évben ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját. Ezt a jubileumot a terv túlteljesítésével, jobb munkával, több bútor elkészítésével szeretnénk megünnepelni. (S. N. S.) Keszthelyi kirendeltség — Szegeden A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Termelésfejlesztési Intézete Szegeden, kirendeltséget hozott létre, amely már megkezdte munkáját. Elsőnek a Csongrád megyei tanács mezőgazdasági osztályának megbízásából még az idén elkészítik hat közös gazdaság: az ásotthalmi Szabadság, a forráskúti Haladás, a kisteleki Új Élet, a ruzsai Napsugár, a pusztaszeri Hétvezér és a sövényházi Árpád vezér tsz ötéves üzemfejlesztési tervét. Tudományos alapon tárják fel a kedvezőtlen adottságú homoki szövetkezetek helyzetét. Mérlegelik, hogy milyen termelési szerkezet kialakítása látszik a legeredményesebbnek és milyen beruházások szükségesek. Megvizsgálják a növénytermesztés, az állattenyésztés, a segédüzemégek arányát és a termelési tényezők összehangolására törekszenek. A szerzett adatokat Keszthelyre továbbítják, abc számítógépek dolgozzák ki az összes variációs fejlesztési lehetőséget és ezek közül a legmegfelelőbbet alkalmazzák a tsz-ek. KAPLO Jelöltjeink: Három arc a négyezerből Folytatjuk községi, városi tanácstag jelöltjeink bemutatását, hogy tapasztalatainkat — lapunk hasábjain — megosszuk a választópolgárokkal. Tükröt tartunk a választók elé: ime, ilyen dolgozókat választottak ki a rátermettek nagy tömegéből és tüntettek ki bizalmukkal. Valóra válnak a jogos igények A nyugalom csak látszólagos nála. Iűti a nyugtalanság választókerületéért, a városért. Városi vb elnök már évek óta Ajkán, nem is szűkülhet le figyelme egy utcára, körzetre. Minden jelölő gyűlést figyelt. Azután tanácskozott a városi tanács apparátusával, a különböző vállalatokkal. Mit lehetne tenni például a bódéiak, vagy a Kinizsi utca lakóinak érdekében, akik boltot kértek, mert több kilométerre kell gyalogolniuk, ha bevásárolni indulnak. Minden jelölő gyűlés gondja nála fut össze, és neki, dr. Ádám Istvánnak jelent álmatlan éjszakát. — Tárgyaltunk az élelmiszer kiskereskedelmi Vállalattal. Most egy zöldségboltot ideiglenesen elláttak élelmiszerekkel is, de rövidesen végleges megoldást találnak a két körzet lakóinak ellátására. Egy körzetben jelölték, de ő az egész város jelöltje, azé a 13 200 választópolgáré, akit Ajkán összeírtak, azoké, akik hozzászóltak a jelölő gyűléseken és 354 javaslattal gazdagították az elnök és munkatársai gondját. a ' v —A jogos igényeket igyekszünk megvalósítani, de hangsúlyozom, hogy csak a jogosakat. — És van ilyen? ----Sok, például a távfűtés, az 1968 előtt épült lakóházakban hagyományos fűtés van. Kérték, legyen náluk is távfűtés. Azt is tapasztaltuk, hogy a peremterületeken több a gond és azért, nagyobb volt az érdeklődés is, a jelölő gyűlések iránt.. Elégedett? • — A gondokkal nem, az aktivitással igen. Éreztem a bizalmat s ez kötelezi is az embert... . .Szereti Ajkát, a gyorsan változó várost!g. b. kedves ember. Csak akkor vált a hangja, komollyá, megfontolttá, amikor a jelölő gyűlésről kérdezem. — Megérzi azt az ember, ha szeretik, becsülik. Akkor mégis olyan megható, jó érzés volt. Alig tudtam megköszönni, hogy rám bíztál: a családok, idősebbek és korosztályombeliek a képviseletüket. Kató Mária a Rákóczi utcaiak jelöltje, ahol zömmel munkáscsaládok élnek. A 23 éves jelölt lelkesen meséli, hogy mondták is már a lakosok. A választások után szóljon az érdekükben, mert nagyon sáros, rossz az utca. Ha lehet... Nem türelmetlenek az emberek, tudják, ismerik a község gondjait. Új gyógyszertár, művelődési ház kell Milliókról van szó. Kató Mária az idén érettségizik Budapesten, a közgazdasági, kereskedelmi technikumban. S mint mondja: most újabb érettségire készül. Emberi magatartásból, népképviseletből, közéletből. Ő a KISZ-t, a fiatalokat képviseli. . . Szeretném a feladatomat, munkámat úgy végezni, hogy méltó legyek a bizalomra. Fiatalon, tapasztalatok nélkül kerültem a közélet „iskolájába”, s komoly felelősség a népképviselet. Helyt kell állnom. Jó munkát, sikeres „érettségit”, s. b. Fiatal jelölt „érettségije”*. Kató Mária, a somlószőlősi 23-as választókerület tanácstag-jelölje, 23 éves, a helyi ÁFÉSZ iroda könyvelője. Kovács János vb elnök szerint jól sikerült a községben a fiatalítás.. öt KISZ-korosztályú jelöltjük van. Mint mondja: . . , . ..... — Szükségünk van az aktív, érdeklődő, vitaképes fiatalokra. A jövő tm övéké. Be kell vonni őket a vezetésbe, ismerjék meg községünk gondjait és fejlődését. Igénylik is el.. . Nem kétséges, Kató Máriának köztük a helye. Köztiszteletben áll a faluban, adnak a szavára idősebbek, fiatalok, egyaránt. Munkával, becsülettel érdemelte ki Mária vidám, mosolygó". MEGJÖTT AZ ÖNJÁRÓ A Jókai-bánya vezetősége az utóbbi években egyre többet áldoz a termelés korszerűsítésére. A napokban érkezett meg például egy M—87 típusú, szovjet gyártmányú, önjáró fejtésbiztosító berendezés. A több vagonnyi páncélpajzspár, hét sorban 17—17 pajzstag, egyelőre még lefedve, lezsírozva, nehogy az időjárás kárt tehessen bennük, szinte glédában állva, mintha díszszemlére készülne, várja a bányába szállítást. A berendezést a tervek szerint júniusban viszik le az északi bányamező 6-os telep frontjára, ahol 1,8 méter magasságú fronton dolgozik majd. Képünkön: a bánya ifjú szerelői, a n-es KISZ alapszervezet fiataljai ismerkednek a hidraulikusan , működő pajzsokkal. Fotó: Péterfay Endre „Bizalommal fordultak hozzám“ Pintér János 1927 óta dolgozott a lakatos szakmában Tapolcán. Közösségi érzelmű ember lévén a felszabadulás után többször is megpróbálta saját műhelyét „szocializálni”, de az érintett vállalatok, szövetkezetek nemegyszer visszaléptek a társulástól, míg végül 1961-ben maga is a műhelye is „gazdára talált” a Pápai Szakipari és Szolgáltató Vállalatnál. 1969 óta nyugdíjas Pintér János. Közéleti szereplésének kezdetét 1948-ra teszi, amikor is tagja lett a kommunista pártnak. 1950 óta tagja a tapolcai községi tanácsnak, s a várossá válás óta a városinak. Hosszú éveken keresztül a tanács végrehajtóbizottságában is helyet kapott. Dolgozik ezenkívül a népfront-bizottságban. A tanácstagi munkát szereti azonban a legjobban. Hogy miért? — Nem könnyű a válasz — mondja elgondolkozva Pintér János. — Talán azért, mert szeretek segíteni az embereken. És mint tanácstag, tudtam alegtöbbet tenni. Mindig bizalommal fordultak hozzám. — Milyen szerepe van a tanácsnak itt, Tapolcán a városkép kialakításában, a fejlesztési elképzelések kidolgozásában? — Igen élénkek a viták a tanácsüléseken is, a vb üléseken is. Alaposan mérlegeljük mindig, hogy mire költsük el a pénzünket. Sok az interpelláció, ami azt jelzi, hogy a lakosság is élénk figyelemmel kíséri a város fejlődését. Aztán az öregségről beszélgetünk, nem teher-e egy idősebb embernek a városa több száz választó ügyeiben szaladgálni? — A közösségért vállalt munka mindig áldozattal jár — mondja Pintér János. — De amíg elvállalom, addig a legnagyobb igyekezettel fogom csinálni. A tanácsapparátus dolgozói szerint még mindig a legaktívabb tanácstagok közé tartozik. fc ! Munkaerő-gazdálkodás és a termelőszövetkezetek Az egyik kiváló minőségű boráról ismert Balatonparti termelőszövetkezet vezetői a közelmúltban Veszprémbe látogattak, a MEZŐGÉP Vállalathoz. Tervük nem az volt, hogy „csak” úgy körülnézzenek, benyomásokat szerezzenek egy ipari üzem életéről. A tszküldöttség konkrét ajánlattal érkezett: ipari melléküzemükben két jó fajta présgép is található. — Megvásárlásuk szép summába került, de soha nem térül meg az áruk, ha munka nélkül állnak. Bérmunkát vállalnának a MEZŐGÉP-től — mondták a tsz vezetői. Az ajánlás alaposan meglepte a több mint kétezer emberrel dolgozó vállalat vezetőit, már csak azért is, mert az igényes bérmunkát vállaló tsz a megye egyik legkisebb gazdasága. Az igazi meglepetés azonban akkor érte őket, amikor a tsz-be látogattak és szemügyre vették a présgépeket. Az egyik valóban korszerű volt, olyan kiváló minőségű munkára alkalmas, hogy nyomban le is kötötték a kapacitását. A másik kiszuperált, régi jószág, semmire nem jó, legfeljebb arra hogy a rajt dolgozót állandó balesetveszéllyel fenyegesse. Ma már nem kivétel az ipari nagyüzemnek és a kis termelőszövetkezetnek ez a fajta „kooperációja”. Alig akad olyan termelőszövetkezet a megyében, amely ne rendelkezne a népgazdaság számára is jelentős értéket képviselő gépparkkal és hozzá megfelelő ipari szakmunkás fedezettel. Hogy miért ez a nagy ipari érdeklődés? A termelőszövetkezetek vezetői a gépjavításra hivatkoznak, arra, hogy az ebből származó hasznot a mezőgazdaságban gyümölcsöztetik. Arra is, hogy az ilyen melléküzemágakban foglalkoztatott munkásokat csúcsmunkák idején, szükség esetén kiküldhetik a földekre is, meg arra, hogy a helyi munkaerőt helyben kell foglalkoztatni. És az érvek mindegyikében sok igazság, ésszerűség van. De ez a dolog egyik oldala. Az 1970-es statisztika szerint megyénk termelőszövetkezetei kereken 10 500 alkalmazottat foglalkoztattak. Nincs róla pontos kimutatás, de közel járunk a valósághoz, ha úgy becsüljük, hogy az alkalmazottak nagyobb része nem javítással, hanem gyártással foglalkozik, s nem mezőgazdasági, hanem ipari, sőt, egyre növekvő számban vasipari (!) munkát végez. De nem ez a döntő. A termelőszövetkezetekben lévő ipari géppark jelentős, tízmillió forintokkal mérhető értéket képvisel. Esztergapadokról, szerszám- és présgépekről, meg egyéb más berendezésekről van szó. És hol állnak ezek a gépek? Mezőgazdasági rendeltetésű épületekben. Olyan fedél alatt, amelyek építését korábban az állam — más céllal — tetemes, vissza nem térítendő összegekkel támogatta. Nem igazi műhelyek, üzemek ezek. Olyan hirtelen-gyorsan kialakított munkahelyek, amelyek napról napra balesetveszéllyel járhatnak, és sajnos járnak is. A termelőszövetkezeti balesetek számottevő része az ipari melléküzemekben történik. Ennek, magyarázata kézenfekvő: a munka biztonsága nem hasonlítható az ipari üzemekben kialakított viszonyokhoz, az ottani rendhez, fegyelemhez, s a munkahely nem mindig alkalmas ipari munkára, a gépeket többnyire felében, harmadában használják ki — és ez sem közömbös a népgazdaság számára! Mégis, az iparból visszajöttek vállalják a számukra egyáltalán nem veszélytelen munkát. Gyakorlott, kiváló szakmunkások 10—15 éves munkaviszonyukat hagyják ott, és mennek a tsz-szinből kialakított „műhelybe” dolgozni, a tsz-ek környékén működő iparvállalatok pedig munkerőhiánnyal küszködnek. Természetesen nem azért hagyják ott vállalataikat ezek az emberek, mert a fürdő, öltöző nélküli, egészségtelen munkahely vonzza őket. Sokkal inkább a magasabb kereset, a szabad túlóra lehetőség, s ha „megy bolt”, akkor a vasárnapi munka. A munkaképes lakosság több, mint 30 százaléka dolgozik megyénk mezőgazdaságában. Ez az arány a tervek szerint 1975-re 25 százalék alá csökken és még később, beláthatóan a következő ötéves tervben 20 százalék körül alakul ki. Mindez természetesen úgy, hogy az élelmiszergazdaság a javak mind nagyobb tömegét bocsájtja a népgazdaság rendelkezésére. Ehhez a fejlődéshez persze gépekre van szükség, kémiai és építőanyagokra, jó utakra, egyszóval korszerű iparra. Érdemes egy kicsit megvakarni azt az „ügyes” érvelést, mely szerint a helyi munkaerőt helyben kell foglalkoztatni. Nincs a világon egyetlen olyan város, amely az iparban, kereskedelemben és a legkülönbözőbb ágazatokban foglalkoztatott munkaerőt közigazgatási határain belül képes lenne biztosítani. A ki-be járás, az ingázás, nem magyar jelenség. Nem erről beszélünk, hogy a vándormadarak, a szakmailag és morálisan is legkevesebbet érő munkaerő jövése-menése népgazdasági érdek, szükségszerűség lenne. Arról van szó, hogy a népgazdaság érdekei többre valók a csoportérdekek pillanatnyi „üzleténél”. A népgazdaság számára alapvető jelentőségű, hogy a gépeket, berendezéseket maximális módon használják ki, hogy a munkás ott dolgozzék, ahol képességei szerint a legtöbbet, legjobbat adhatja a „""” közösségnél. A Bakony Művekből 100—200 kis tsz-melléküzemet lehetne „csinálni”. De kinek lenne jó, ha a drága, precíz gépeket beállítanák a volt istállóba és barkácsolnának velük?! Mert a munkaerőt helyben kell foglalkoztatni... Több százmillió forint értéket jelent megyénkben a termelőszövetkezeti kiegészítő tevékenység. Akárhány gazdaság súlyos helyzetbe jutott volna, ha a mezőgazdaság az idény jellegéből adódóan időnként felszabaduló munkaerőt nem tudta volna hasznosan lekötni. Tehát nem „általában” beszélünk a kiegészítő tevékenység „ellen”, hanem az ellen emelünk szót, hogy valaki vagy valakik egy egész erdő kiirtott fájának lángjánál melegedjenek. Egyébként példákat sorolhatnánk, sajnos szépszerivel, hogy a túlhajtott ipari „melléküzem” nem gazdasági megszilárduláshoz, hanem éppenséggel a börtönhöz vezetett néhány megtévedtét. Sok rendelet ösztönzi a tsz-ek mezőgazdasági feldolgozó tevékenységét. Olyan út ez, amely nem, csak most, de hosszú távon is perspektívát jelent. Követésre méltó példák szerencsére itt is találhatók, a gazdaságok további ipari kooperációja is csak helyeselhető. De érdemes lenne tanulmányozni, pontosan felmérni, hogy a tsz-ek ipari, sőt vasipari tevékenysége és az ez által előidézett, de legalábbis fokozott munkaerőfeszültség, amely az iparban, építőiparban, a közlekedésben és egyebütt is jelentkezik, kárt vagy hasznot jelent-e a népgazdaságnak? Túras Lajos