Napló, 1971. április (Veszprém, 27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

Csütörtök, 1971 április 8. Tévé — rádió Két nagy verseny döntője Éneklő ifjúság — Szünidei matinék A „knockoutok­” sorozat — Startnál a riporterek Két országos verseny dön­tőjét rendezték meg vasár­nap a rádióban és a televízió­ban. Hónapok óta folytak a gim­náziumok páros versenyei a Bartók évforduló tiszteletére; ki tud többet nagy zeneszer­zőnkről. Most, amikor már csak a két legjobb maradt a porondon (a debreceni Refor­mátus Kollégium gimnáziu­ma és a budapesti Veres Pál­­né gimnázium), elámulva lát­hattuk, hogy egy-egy ilyen vetélkedő milyen ösztönzőerő lehet a tudás megszerzésében is. A versenyt és a százezer forintos első díjat végül a budapestiek nyerték, és mi csak azt sajnáljuk, hogy a Veszprém megyei iskolák már elég korán elvéreztek. Volt viszont veszprémi résztvevője a Váci Mihály szavalóverseny döntőjének , Urbányi Miklósné személyé­ben. Ennek a szavalóverseny­nek a színvonala, sajnos el­maradt a várakozástól, és az évek óta megszokott színvo­naltól. Nem tudom, mi lehet ennek az oka, mindenesetre nem az, hogy kevesebb a te­hetséges szavaló, mint né­hány évvel ezelőtt. Valószí­nűleg az előkészítés és a ver­seny szervezése hibáztatható. És néha furcsán foglalt ál­lást a verseny zsűrije is. A döntőben például a zsűri tagjainak majdnem mind­egyike annak a szavaiénak adott a legtöbb pontot, aki Ady Disznófejű nagyurát mondta el, s így végül ez a Versenyző a második helyet szerezte meg. Pedig versér­telmezése is rossz volt, és maga a választás is kifogá­solható. (Nem azt mondom, hogy ne szavaljunk Adyt, de ha már szavalunk, azokat a verseit válasszuk, amelyek inkább élnek, s ha már egy ilyen versre esett is a vá­lasztás, legalább jól mond­juk el.) A zsűri a magas pontszámokkal tulajdonkép­pen egy olyan ízlésre szava­zott, ami korunktól lényegé­ben idegen. A társadalmi íz­lést a televízió ilyen módon is holtvágányra terelheti. Új lendületet adhat az is­kolai kórusmozgalomnak a rádió kezdeményezése: az Éneklő ifjúság. Kedden dél­után volt az első előadása en­nek a sorozatnak, s a továb­biakban a fiatalok százezrei­nek lesz lehetősége, hogy be­kapcsolódjanak ebbe az ifjú­sági énekes mozgalomba. Biztatni szeretném min­den olyan iskolánkat, ahol működik énekkar, vegyen részt az Éneklő ifjúság hang­versenyein és versenyein (mert értékelni is fogják a részvevőket). Ennek a ver­senynek nem lesznek veszte­sei, az egész magyar kórus­mozgalom nyerni fog, hiszen arról van szó, hogy a dalos utánpótlás mennyire szereti meg a magas színvonalú kö­zös éneklést. És ha már az énekkarok­nál tartunk: szerdán újra veszprémi együttes szerepelt a rádió kóruspódiumán, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának Liszt Ferenc Kóru­sa, Kollár Kálmán vezényle­tével. Egy héttel ezelőtt írtam Kollár karnagy másik itt sze­replő együtteséről, a Kállai Gimnázium kórusáról. Né­­hányan félreértették akkori írásomat, s azt olvasták ki soraimból, hogy a Kállai kó­rusát jobbnak tartom a Liszt kórusnál. Megmagyarázom a bizonyítványomat: ilyesmit soha nem állítottam, s nem is tartom fontosnak, hogy ebben a kérdésben véle­ményt nyilvánítsak. A lé­nyeg, hogy mindkét együttes rádióműsorát nagy élvezettel hallgattam, s velem együtt a kórusmozgalom sok-sok ba­rátja is. Egy szembetűnő érdekessé­ge van a mai műsornak: egy új, tizenhárom részből álló filmsorozat kezdődik este, Minden kilométerkőnél cím­mel. Első pillantásra úgy tűnt, hogy az új sorozat „knock­­outolta” a Forsyte Sagát, hi­szen eddig a csütörtök estét a Forsyte-ok bérelték. Ez a kiütés azonban „felfelé bu­kást” jelent, amint kitűnik a műsor további részéből, hi­szen Galsworthy regényének hosszú filmváltozatát ezután sokkal előkelőbb időben, va­sárnap este láthat­juk. A vasárnap esték évek óta a legkritikusabb pontjai a tévé műsorának. Talán úgy gondolták a műsor összeállí­tói hogy így lega­lbb né­hány hónapra leveszik saját vállukról ezt a gondot? A tavaszi szünet fény­pontja a gyerekek számára a televízió immár hagyomá­nyos szünidei matinéi. A me­sefilmek nagy része ugyan is­métlés, de a gyerekek na­gyon szívesen nézik, s hálá­sak érte. Ráadásul a rádió­ban is most rendezik meg a gyerekek számára a nemzet­közi rádiójáték-fesztivált, amelynek eddigi adásai na­­gyon szórakoztatóak voltak, s külön öröm, hogy időben sem ütközik a tévé és a rádió me­seműsora. Településhálózat-fejlesztési koncepció 2000-ig A Minisztertanács nemré­giben jóváhagyta az egész országra kiterjedő egységes területfejlesztési irányelvet. A határozat 2000-ig előírja hazánk város- és községháló­zatának tudatos, tervszerű fejlesztését. Az ország terü­letének nagyobb része évszá­zadokon keresztül spontán fejlődött, s a jelenlegi Wr­.a, szórt struktúrájú települések nem felelnek meg a mai tár­sadalom igényeinek. Mint ismeretes az új koncepció célja a többi között az, hogy mérsékeljék a települések között fennálló különbsége­ket, megakadályozzák az egyes országrészek elnépte­lenedését, a helyi adottságok­nak megfelelően fejlesszék a népgazdaság minden ágaza­tát és megteremtsék a lakos­ság magasabb szintű ellátá­sának feltételeit. A korszerű településháló­zat kialakításához szükséges, hogy az ország számos kör­zetében elkészítsék az általá­nos rendezési terveket is. Az Építésügyi és Városfejleszté­si Minisztérium megbízására a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet már hoz­zákezdett a nagyszabású munkához. Elsőként Komá­rom környékének általános rendezési tervét készítik el. A Minisztertanács határozata ugyanis Komáromot azok közé a körzetek közé sorol­ták, amelyeket kiemelten fej­lesztenek. Az általános ren­dezési terv elkészítéséhez nagyszabású felm­éréshez kez­dett szerdán Komárom, Szőny és Almásfüzitő térsé­gében a fővárosi intézet. Először a lakosság és a jár­művek mozgását vizsgálják. Felmérik a három helység­ből ki- illetve bejáró dolgo­zók adatait, a lakosság uta­zási igényeit, szokásait A nagyszabású adatüyesítésbe bekapcsolódtak a KISZ fia­talok, az iskolák tanárai és diákjai is. Továbbképzés — földrajzi nevekből Zala, Somogy­, Vas, Heves, Győr-Sopron és más megye is megelőzte Veszprémet a földrajzi névgyűjtésben. Vi­dékünkön eléggé vontatottan halad a nagyszabású munka, amelynek egységes irányítá­sát is szorgalmazza a pár hónappal ezelőtt megalakult anyanyelvi alkotói munka­­közösség. Tegnap — második — to­vábbképzésén dr. Végh Jó­zsef kandidátus, az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa tar­tott előadást a földrajzi ne­vek névtudományi vizsgála­táról. A munkaközösség tag­jai és az önkéntes gyűjtők figyelmét különösen a pon­tos és ellenőrzött, körülte­kintő adatfelvételre hívta fel A dűlők, források népi elne­vezéseinek megfejtése szak­értelmet igényel. Szükséges a régi térképeken, feljegy­zésekben szereplő földrajzi nevek felülvizsgálata in NAPLÓ Hosszas előkészületek után holnap este megkezdődik a rádióban (holnapután pedig a tévében folytatódik) a „Ri­porter kerestetik” vetélkedő A kulisszák mögött már el­dőlt hogy kik kerültek a legjobb harminchat közé. El­áruljuk, hogy közöttük van két Veszprém megyei ripor­ter-jelölt is, de ők majd csak a következő hetekben kerül­nek sorra. Mindegy , szur­kolni már most elkezdhetünk értük. Balogh Elemér Barangolás a mikrokozmoszban Diaporáma-bemutató Veszprémben Absztrakt­ festők legmeré­szebb fantáziáját is felül­múlja a vásznon megjelent fantasztikus képek forma- és színgazdagsága Ami pedig nem szemfényvesztés, hanem igazi visszatükröződése a mikroszkópikus világnak. Hiszen a fotográfia nem le­het absztrakt — magyarázta vetítés közben, magnóról, Végvári Lajos művészettör­ténész. A képzőművészek előbb megsejtették tehát a természet szabad szemmel nem látható titkait, mint ahogy a kutatók műszerei felderítették. S lám, a ter­mészet mégis lepipálja kép­zelőerejüket ... E szokatlan „moziműsor” bűvöletébe ringattuk ma­gunkat akaratlan is, mintegy százan, kedden este az SZMT Kisfaludy Művelődési Ház színháztermében. A veszpré­mi Bakony Fotoklub és az egészségügyi szakszervezet fotoszakköre vendégeként Gerendás Mihály professzor mutatta be a polarizációs mikroszkóppal — többek kö­zött gombostűfejnyi kristá­lyokról — készített diafilm­sorozatát, zene- és szövegkí­sérettel. Két, egymással párhuza­mosan és magnóval is szink­ronban működő automata vezérlésű géppel vetítette le a Barangolás a mikrokoz­moszban sorozatát, amely le­nyűgöző hatású „mikroszkó­pikus világtörténet”. A ké­pek egymásba mosódtak, szinte úsztak ... Ezt az eljá­rást nevezik diaporáma­­technikának. Alkalmas akár önálló gondolatsort, akár hangulatokat kifejező diafel­vételek, vagyis álló képek művészi előadására, vers vagy zene illusztrációval. Ennek az újszerű műfaj­nak egy belga és egy mexi­kói fotós által készített sze­relem, illetve jégrevü soro­zatát — az utóbbit kompu­terrel komponált elektroni­kus zenekísérettel — is lát­­tuk-hallottuk. Művüket a vá­ci Dunakanyar Fotoklub nemzetközi audiovizuális fesztiváljára küldték el. Vá­cott, a francia epinali dia­­poráma seregszemléhez ha­sonló bemutatóan sikerrel szerepelt Gerendás profesz­­szor is, aki az orvosegész­ségügyi dolgozók budapesti fotoklubját vezeti tíz éve. Régi hobbyja a diázás biokémikus, sokat dolgozott polarizációs mikroszkóppal, amely interferenciát hoz lét­re, azaz a színeket felbontja. Szegeden, a világhírű Szent­­györgyi professzor mellett készített ilyen felvételeket az izomműködéssel kapcso­latban. S a tekercsek végén néhány kockán azt örökítet­te meg, ami esztétikailag is tetszetős volt. A háború után a tihanyi biológiai intézetben, majd gyógyszeripari kutatóban működött, s hosszú ideje a véralvadás problémáját ta­nulmányozza. Tudományos munkássága, az elektromik­­roszkópos kutatásban elért kitűnő eredményei mellett szenvedélyesen hódol nemes kedvtelésének. A valóság mikroszintjeinek különleges formái esztétikai érdekessé­gükkel nemcsak a tudós, ha­nem a művészek figyelmét is leköti. A nézők érdeklődését pe­dig elbűvöli a természet so­káig láthatatlan formáinak, színeinek kivetítése, művé­szien megkomponált diaso­rokkal. Ugyanakkor a dia­­poráma-technika újabb alko­tásra buzdítja a fotóművé­szeket. «. . A napokban felavatták a Soproni Állami Szanatórium négyemeletes, 110 ágyas új épületszárnyát. Külső kép az új épületrészről (MTI Mk Fényes Tamás felv. — KS) . Nemcsak személyt, or­szággyűlési képviselőt, vagy tanácstagot választ, aki majd választólapját az Ur­nába dobja. Hiszen a jelöl­teket is aszerint választot­ták meg a választó­polgá­rok, hogy megítélésük sze­rint következetesen tévé­fejlesztése. Bár a szociális el­­látás adatai a terv egyéb részmutatóihoz viszonyítva kis helyet foglalnak el, az összeg nem kevés — és ennél is sokkal többet jelent­ az, amit számokkal mérni nem lehet: az emberség, a gon­doskodások mások iránt. Megyénkben jelenleg csak­nem kilencszáz idős, vagy beteg lakója van a szociális otthonoknak. Egy-egy gon­dozottra havonként ez évben 1300 forintot költ az állam, illetve a tanács. Az egy sze­mélyre jutó összeg évről-év­­re emelkedik, javul a gon­dozottak ellátása. Pápán, a régi szociális otthont bővítik, egy kisebb, új épülettel. Az otthonokban — a már meg­lévő körzeti orvosi ellátás és a szűrővizsgálat mellett — bevezetik a szakorvosi ellá­tást is. A kiszolgáló sze­mélyzet létszámát növelik szakképzettségét fokozzák. Az alkalmazottaknak ■ eddig 90 százaléka szakvizsgázott — ezeknek rendszeres továbbképzését is megszerve­zik. Az idős, hozzátartozók nél­kül élő, beteg emberek kö­rében egyre népszerűbb az intézeten kívüli, úgynevezett kénykednek-e majd érde­kükben — a párt politiká­jának, a X. kongresszus ha­tározatainak, ötéves ter­vünk megvalósításán. Aki tehát szavaz — ezekre is szavaz. Nagyon fontos része megyénk IV. ötéves tervé­nek házi gondozás. Jelenleg 450 házi gondozó, néhány hiva­tásos ápolónő és sokkal több társadalmi aktivista — KISZ tag, úttörő, szocialista brigád — foglalkozik önzetlenül az otthonukban gondozott öre­gekkel. Jutalmazásukra és mosószerek vásárlására évenként több mint egymil­lió forintot biztosít költség­­vetéséből a megyei tanács. Ez az összeg minden évben rendszeresen emelkedik. Ezt a gondozási formát — az ed­digi tapasztalatok alapján — szélesítik. Társadalmunk megbecsüli a sokgyermekes anyákat. A megyei tanács tavaly példá­ul 175, hat- és ennél több gyermekes anyának 300 ezer forint pénzjutalmat adott. Ezt az összeget is évről évre növelik. Az idős, egyedül élő embe­reknek rendszeres segélye­zésre az idén több mint hat­millió, rendkívüli segélyezés­re pedig több mint másfél millió forintot fizetnek ki megyénkben. 1975-ig ez az összeg is növekszik. Megyénkben elterjedt, jól bevált az öregek napközi ott­hona. A 23 otthonban most 545 idős ember talál megfe­lelő szórakozást, kulturált időtöltést. A napközi ottho­nokban már van orvosi el­látás, fürdőszoba, televízió rádió, újságok, könyvek, fo­lyóiratok. Sok helyen — mint például Külsővaton — még kvarclámpa is. Az idén ezekben az otthonokban már kétszeri étkezést biztosítanak. Bár az öregek napközi ottho­­nát a tanácsok, népfront-bi­zottságok, termelőszövetkeze­tek és üzemek közösen hoz­ták és hozzák létre, a megyei tanács évenként több mint 2 millió forinttal járul hozzá fenntartásukhoz és vállalta, hogy évenként 6 új otthont létesít. A megyei nevelő intéze­tekben és a nevelőszülőknél 1200 állami gondozott gyerek talált otthonra. A megyei gyermekvédő intézet évi költségvetése — a nevelőin­tézetek nélkül — évente több mint 6 millió forint. A ne­velőszülők gondozási díjait felemelték. A negyedik öt­éves tervben Veszprémben hatmillió forintos költséggel — ennek felét a megyei ta­nács biztosítja — új intézetet építenek. Mindez csupán néhány és viszonylag szolid adat .Ennél sokkal többet költünk — amit nem tudunk és nem is nagyon akarunk mérni — a gyerekek és öregek szociális ellátására, a mostoha körül­mények között élők segíté­sére. Társadalmi rendünk em­berségéből következik ez. B. J. a szociális ellátás Mire szavazunk? Adatok megyénk IV. ötéves tervéből

Next