Napló, 1971. május (Veszprém, 27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

A Szovjetunióban minden év május 5-én ünnepüki a szovjet sajtó nap­ját. 59 esztendővel ezelőtt látott napvilágot a Pravda első száma Pétervá­­rott. Az SZKP Központi Bizottságának köz­ponti lapja fejlécén ezt olvashatjuk: ..Az újságot V­I. Lenin alapította 1912 május 5-én". A Pravda születésnapja tehát a szovjet újságírók, könyvkiadók és nyom­dászok ünnepe Az orosz munkásosztály első legális, nagy példányszámú politikai napilapja jelentős szerepet töltött be az oroszországi proleta­riátus forradalmi nevelésében. Szerkeszté­sében Lenin közvetlenül részt vett; a lap ma is az ő szellemében készül. Ma a Szovjetuniót méltán tart­ják világ­szerte a „legolvasottabb” országnak: a vi­lág minden negyedik könyvét szovjet nyom­dák készítik. 1970-ben a Szovjetunióban megjelenő lapok napi példányszáma körül­belül 14 millió volt, a folyóiratok egyszeri példány­száma pedig több mint 15­­1 millió. Az elmúlt öt év alatt különösen falun nőtt meg a lapok és folyóiratok előfizetőinek íratas. 6$­mH&értN Wi mb­iém A televízió adásait az ország lakosságának mintegy 70 százaléka nézi. Az elmúlt évek­ben működésbe lépett az Orbita műhold televíziós távközlési rendszer, amely a távoli Északra, a­­Távol-Keletre, Szibériába, és Közép-Ázsia körzeteibe is eljuttatja a tv­­adásokat. A sajtó, a rádió és televízió rendkívül so­kat tett és tesz azért, hogy megvilágítsa a szovjet emberek előtt a Szovjetunió belső életének és a nemzetközi helyzetének idő­szerű kérdéseit. Jelentős mértékben hozzá­járulnak a kommunista építés élenjáró ta­pasztalatainak elterjesztéséhez, az új ember formálásához, a kapitalizmus világával ví­vott ideológiai harchoz. A szovjet sajtó dolgozói minden tudá­sukkal azon munkálkodnak, hogyan lehetne még jobbá, érdekesebbé, in­formatívabbá tenni a sajtót. Ebben is a „pravdisták” legjobb törekvéseit követik. A magyar sajtó dolgozói ezen a napon ,szeretettel köszöntik szovjet kollégáikat és sok sikert kívánnak nekik a kommunizmus építéséért folytatott mindennapi munká­inkhoz --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- A szovjet sajtó napjára ----- - ----------- Bonn a ratifikálás ellen A bonni kormány kedden, alig egy nappal a Német Szo­cialista Egységpárt élén be­következett változás után megerősítette azt a korábbi álláspontját, miszerint a Szovjetunióval és Lengyelor­szággal kötött szerződések ratifikálását a nyugatberlini rendezésitől teszi függővé. Conrad Ahlars, a kormány szóvivője éles szavakkal uta­ Rogers megérkezett Kairóba Francia vendég Moszkvában Napi külpolitikai kommentárunk Kevés főváros van a világon, ahol annyi fontos és érdekes vendég fordul meg, mint Moszkvában. Mégsem nehéz megjósolni, hogy Maurice Schumann francia kül­ügyminiszter moszkvai látogatása ott-tartózkodásának három napjánál sokkal tovább foglalkoztatja majd a vi­lágsajtót, a nemzetközi közvéleményt. Ha egy nagyhatalom külügyminisztere egy másik nagyhatalom fővárosában tesz hivatalos látogatást, az önmagában is figyelemreméltó esemény. Ebben az eset­ben azonban ennél jóval többről van szó, méghozzá több értelemben is. A szocialista szuperhatalom viszonya Franciaország­hoz szívélyesebb, mint a többi nyugati nagyhatalomhoz. Ez nem utolsósorban a nemrég elhunyt nagy államférfi, Charles De Gaulle tábornok érdeme. Közismert, hogy a világpolitikának ez a markáns alakja hitt abban, hogy a két nép történelmi barátsága olyan hagyomány, amelyet az atomkorszak körülményei között is folytatni lehet — és folytatni kell. A­ tábornok azt hirdette, hogy Moszkva és Párizs ér­dekei több lényeges területen azonosak vagy igen közel állnak egymáshoz és nem habozott érzékeltetni azt sem, hogy az egyik ilyen terület: az amerikaiak európai be­folyásának visszaszorítása. Hamarosan bebizonyosodott, hogy a szovjet fővárosban egyetértenek a közeledés kon­cepciójával és ez megmutatkozott a két ország kapcso­latainak konkrét alakulásában. De Gaulle visszavonulása után Washingtonban és — kisebb mértékben, de félreérthetetlenül — Londonban, megpróbálták olyan irányban befolyásolni a francia kül­ügyminisztérium, a Quai d’Orsay politikáját, hogy az sza­kítson De Gaulle elképzeléseivel. Már­ akkor kitűnt, hogy ez a törekvésük nem jár sikerrel: Georges Pompidou el­nök kormányzata a francia külpolitika egyik pillérének és nem múló epizódnak fogta fel Párizs „keleti politikáját”. A két ország közötti együttműködés azóta még szo­rosabb lett, olyannyira, hogy rendszeres konzultációt ha­tároztak el a két külügyminisztérium között. Ez már ko­rábban megkezdődött, de miniszteri szinten ez az új típusú érintkezési forma premierje. A személyes látogatás egyik oka nyilvánvalóan az a tény, hogy előbb-utóbb magas­rangú szovjet személyiségek viszonozzák majd Pompidou elnök moszkvai látogatását és Schumann hozzájárulhat egy ilyen rendkívül fontos utazás jó előkészítéséhez. A tanácskozás gazdasági, és két ország kapcsolatait érintő más kérdéseken kívül legfontosabb témája az európai biztonság lesz. Nem túlzás azt állítani, hogy Pá­rizs és Moszkva konstruktív együttműködése nagyon so­kat tehet kontinensünk nyugodt nappalaiért és éjsza­káiért. Schumann Moszkvában A szovjet kormány vendé­geként kedden hivatalos lá­togatásra Moszkvába érke­zett Maurice Schumann fran­cia külügyminiszter. A seremetyevói repülőtéren Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter és Szemjon H.O­­zirov külügyminiszterhelyet­­tes fogadták a francia vendé­get. „Üres győzelem” Washington kormányzati központja kedden reggel ka­tonai megszállás alatt álló város képét mutatta. A bel­város forgalmi csomópontjai alkotó körtereket rohamsisa­kos katonák szoros gyűrűje zárta körül, alacsonyan repü­lő helikopterek cirkáltak az utcák fölött, s rádión irányí­tották a rendőrosztagokat a háborúellenes tüntetők által „veszélyeztetett” pontokra. A hétfői tömeges letartóz­tatások után kedden reggelre erősen megcsappant a tünte­tők száma. A New York Times ,,Üres győzelem ' című keddi vezér­cikkében megállapítja: „A­közhendűnek ez a győzelme morálisan üres győzelem. Olyan áron érték ezt el, hogy az ország fővárosát katonai táborrá változtatták, katonák ezrei álltak sorfáját a hida­kon és a főútvonalakon, heli­kopterek köröztek a város fö­lött és rohamsisakos rendő­rök könnygázzal és gumibo­tokkal rohamozták meg a ci­vileket”. Vietnamban folyta­tódik a háború és idehaza folytatódnak a hatalmas tün­tetések. Súlyos fellegek borít­ják el azt a nemzetet, ame­lyet lázas nyugtalanság és megzavarodott lelkiismeret gyötör, s amely csaknem há­borúban áll saját ifjúságá­val. A kormánynak nincs oka különösebb elégedettségre, amiért sikerült nyitva tarta­nia hivatalait”. — írja a New York Times vezércikke. Haza indult Kubából a szovjet küldöttség A. Nyikolaj Bajbakov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke vezette szovjet kormánykül­döttség kedden Havannából visszaindult Moszkvába. A delegációt Fidel Castro, a Kubai KP Központi Bizott­ságának főtitkára, a forra­dalmi kormány miniszterel­nöke, Raul Castro, a­­ má­sodtitkára, Sergio del Valle, a KB Politikai Bizottságának tagja, valamint a párt és a kormány több más vezetője búcsúztatta, Rogers Beirutban és Kairóban Rogers, amerikai külügy­miniszter kedden folytatta tárgyalásait a libanoni veze­tőkkel, délelőtt Szaeb Sza­lam libanoni miniszterelnök­­­kel találkozott. A déli órákban Rogers ta­lálkozott még Khalil Abuha­­mad külügyminiszterrel is, mielőtt elindult volna körút­ja következő állomására, Ka­iróba. A libanoni fővárosban a diákok egyébként kedden is folytatták tüntetéseiket Ro­gers­ látogatása ellen- A bed­­guti amerikai egyetem 3 500 hallgatója sztrájkot kezdett,, bojkottálta az előadásokat tiltakozásul Rogers libanoni jelenléte ellen. ★ Rogers amerikai külügy­miniszter és kísérete kedden, magyar idő szerint 16 óra 10 perckor megérkezett Kairó-­­ba. Az amerikai külügymi­nisztert a repülőtéren egyip­tomi kollégája, Mahmud Ri­ad és Donald Bergus, az Egyesült Államok kairói dip­lomáciai képviseletének ve­zetője fogadta. Rogers még a délután folyamán megbe­szélést tart Mahmud Riad­­dal sította vissza Honeckernek, az NSZEP új első titkárának azt a, hétfőn elhangzott ki­jelentését, hogy „a szerződé­sek elleni jobboldali táma­dások, valamint a szerződé­sek és a Nyugat-Berlinnel összefüggő kérdések rendezé­se közti függőség fenntartása hiábavaló kísérlet..Adlers kijelentette: „Hornecskeinek tudnia kellene, hogy a kele­ti politikai szerződések rati­fikálására nem kerülhet sor egy kielégítő nyugatberlini rendezés nélkül.” 12-én NDK—NSZK találkozó A nyugatberlini szenátus szóvivőjének keddi bejelen­tése szerint, a szenátus el­fogadta az NDK javaslatát, hogy Kohrt NDK külügyi ál­lamtitkár és Müller szenátu­si irodaigazgató legközelebbi találkozójára május 6. he­lyett május 12-én kerüljön sor az NDK fővárosában. VAPL« Kádár János távirata Erich Honeckerhez A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága, Erich Honecker első titkár elvtársnak Tisztelt Honecker Elvtárs! A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárává történt megválasztása alkalmából fogadja a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magam jókívánságait, elvtársi üdvözletünket. Erőt, egészséget és sikereket kívánunk a német mun­kásosztály, a német munkás-paraszt állam dolgozó népe, a szocializmus, a nemzetközi kommunista- és munkásmoz­galom, a német—magyar internacionalista kapcsolatok javára végzendő tevékenységéhez. Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára ★ Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsága ne­vében köszöntötte táviratban Erich Honeckert abból ez alkalomból, hogy a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának első titkárává választották. V._____________________________________________________ Magyar felszólalás a leszerelési értekezleten A genfi leszerelési bizott­ság keddi ülésén felszólalt dr. Kőmives Imre nagykö­vet, a magyar küldöttség ve­zetője, aki a bakteriológiai fegyverek betiltására von­at­kozó — március 30-án elő­terjesztett — szocialista egyezménytervezettel kap­csolatos kommentárokkal foglalkozott. Üdvözölte azokat a kül­döttségeket, amelyek helye­sen úgy értékelték a terve­zetet mint „a szocialista or­szágok újabb őszinte és ko­moly kísérletét arra, hogy a tárgyalásokat kivezessék ab­ból a szinte reménytelen helyzetből, amely a bizottság többségének szándéka elle­nére alakult ki”. Az értekezlet június 29-én folytatja munkáját VDK-nyilatkozat a fogolycseréről A Vietnami Demokratikus Köztársaság Párizsban tár­gyaló küldöttségének szóvi­vője keddi sajtónyilatkozatá­ban ismételten megerősítet­te, hogy a foglyok kölcsönös szabadonbocsátásának kér­déséről csak azután lehet szó, ha már az Egyesült Ál­lamok kitűzte csapatai Dél- Vietnamból való teljes kivo­násának határidejét. „A Nixon elnök által is­mételten felvetett, úgyneve­zett hadifogolykérdés csak mesterkedés — hangsúlyoz­ta keddi nyilatkozatában a VDR párizsi szóvivője —, amellyel az amerikai elnök igyekszik elkendőzni agresz­­sziós bűntetteit és megszám­lálhatatlan háborús bűncse­lekményeit s igazolni az összes amerikai csapatok ki­vonása ésszerű határideje ki­tűzésének konok megtaga­dását”. Hanoiban diverziós mes­terkedésnek tekintik a fo­golycserével kapcsolatos amerikai indítványt — írja a francia hírügynökség tudósí­tója —, s arra az álláspontra helyezkednek, hogy ha Ni­xon kitűzi a csapatok teljes kivonásának határidejét, ak­kor „gyorsan megoldódik­­ majd a fogoly kardos­­a”. SMwSa, m­i­májm ! Az SZKP XXIV. kongresszusa után A szovjet nép ereje összeforrottságában van A SZoCialista társadalomban alapvető követel­mény a dolgozó osztályok és csoportok egymáshoz való közeledése. Ez a Szovjetunióban a munkásosztály, a kol­hozparasztság és az értelmiség közeledését jelenti, mely­nek tartalma és célja: a város és a falu, a szellemi és a fizikai munka közötti lényeges különbségek fokozatos felszámolása. Ez a folyamat a tudatosság és a szerve­zettség magas fokán valósul meg. A Szovjetunió Kommunista Pártja kongresszusain mindig is a figyelem középpontjában állt a munkásosz­tály helyzetének és vezető szerepének sokoldalú vizsgá­lata. A szocialista országok eddigi története azt bizonyítja, hogy tartós sikereket, szilárd társadalmi rendet, erős szocialista államot, virágzó szocialista kultúrát terem­teni és továbbfejleszteni csak a munkásosztály vezető szerepének következetes érvényesítésével lehetséges. A munkásosztály vezető szerepének érvényesülése­­ általános törvény. Érvényesítését azonban mindig az adott kor követelményeihez kell mérni, a párt- és az állami munka egyik legfontosabb területének kell tekin­teni Brezsnyev elvtárs az SZKP XXIV. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolójában a szovjet munkás­­osztály helyzetét így jellemzi: „A munkásosztály társa­dalmunk legnagyobb létszámú osztálya. Az ötéves téli­ folyamán a munkások létszáma mintegy nyolcmilió fő­vel nőtt. A munkásosztály sorai jelentősen kibővültek a szovhezok dolgozóival. Munkások alkotják a lakosság foglalkoztatott részének több mint 55 százalékát. A munkásosztálynak a szocialista társadalomban elfoglalt helyét azonban nemcsak létszáma határozza meg, amely a gazdaság fejlődésétől, a tudományos-műszaki forrada­lom ütemétől függően változhat. A munkásosztály volt és marad a társadalom fő termelőereje. Forradalmi­­­sága, fegyelmezettsége, szervezettsége és kollektív szel­leme határozza meg vezető helyét a szocialista viszonyok rendszerében”. A munkásosztálynak mint a kommunizmus épí­tőjének vezető szerepe annak mértékében növekszik, amilyen mértékben emelkedik általános kulturális szín­vonala, képzettségi foka és politikai aktivitása. A mű­velt munkások politikailag aktív emberek, az üzem és az egész állam érdekeit saját érdekeiknek tekintik. Nem véletlen tehát az, hogy a szovjet társadalom életének minden szférájában — a pártban, a tanácsokban, a tömegszervezetekben — mind nagyobb arányban és ak­tivitással vesznek részt. A szovjet munkásosztálynak hű szövetségese a szov­jet parasztság. A két osztály szövetsége a szovjet társa­dalom politikai alapja. A párt politikája a mászkásosztály és a parasztság szövetségének erősítésére irányul. A termelő­erők fejlődése a falusi életviszonyokban mélyreható vál­tozást eredményezett. „A mezőgazdaság termelőerőinek növekedése, a me­zőgazdasági munka fokozatos átalakulása az ipari mun­ka sajátos fajtájává, a falu kulturális színvonalának emel­kedése és a falusi életforma megváltozása együttvéve — mutat rá Brezsnyev elvtárs — elvezet a parasztember társadalmi arculatának és pszichológiájának megválto­zásához. Egyre több közös vonás jelenik meg, amely a parasztot a munkáshoz hasonlítja. Növekszik azoknak a kolhozparasztoknak a száma, akiknek munkája közvet­lenül gépekkel kapcsolatos, emelkedik a kolhozparaszt­ság képzettsége. A Nagy Honvédő Háború előtt a falusi dolgozók csupán 6 százalékának volt felső- vagy közép­fokú képzettsége. Az 1970 végéről származó adatok sze­rint viszont a falusi lakosságnak már több mint a fele közép- vagy főiskolát végzett”. A SZOV­et fSfSildstonibSD az utóbbi ötéves terv időszakában különösen meggyorsult az értelmiség számának növekedése. Figyelemreméltó tény, hogy a tudományos-technikai értelmiség növekedésének üteme az utóbbi években meghaladja az összes többi társadalmi csoport növekedését. Nem lenne teljes a képünk a szov­jet értelmiségről, ha nem vennénk figyelembe, hogy az értelmiségiek, főleg a tudományos-technikai értelmiség na­gymért­ékben a munkások és parasztok közül egészül ki. A szovjet társadalom erejének kimeríthetetlen for­rását jelenti a szocialista nemzetek virágzása és vala­mennyi, a Szovjetunióban élő nép szoros egysége. Brezs­nyev elvtárs joggal állapította meg: ..A szocializmus út­jára lépett egyenjogú népek. . hatalmas szövetségének megalakulásában, erősítésében és fejlesztésében hazánk minden nemzete és népe betöltötte a maga szerepét, elsősorban a nagy orosz nép. Az ő forradalmi energiája, önfeláldozása, munkaszeretete, mélységes internacionaliz­musa méltán érdemelte ki szocialista hazánk minden népének őszinte megbecsülését”. A Szovjetunió Kommunista Pártja a szocialista nem­zetek felvirágoztatására és fokozatos közeledésére törek­szik A Nagy Októberi Forradalom eredményeként, a szocializmus építésének időszakában kialakult a népek­nek, a dolgozóknak egy új szövetsége, új történelmi kö­zössége. Ebben a közösségben az egységet a szocializ­musért vívott harcban teremtették meg. Ez az egység olyan összeforrottságot jelent, amely a soknemzetiségű nép nagyszerű munkájában, a kommunizmus építésében jut kifejezésre. A kommunizmus építése folyamatában egyre na­gyobb mértékben megvalósul a szovjet társadalom vala­mennyi osztályának és csoportjának érdekközössége, dolgozó osztályok és csoportok közeledése tovább fej­lődik. Ez olyan objektív tendencia, amely vasszükség­­szerűséggel vezet el a kommunista társadalomhoz. A szovjet nép ereje — egységében, összeforrottságá­ban és öntudat­osságában van. A Szovjetunió Kommunista Pártja ezt az erőt szüntelenül fejleszti. Dr. Hrabecz József

Next