Napló, 1971. május (Veszprém, 27. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-05 / 104. szám
A Szovjetunióban minden év május 5-én ünnepüki a szovjet sajtó napját. 59 esztendővel ezelőtt látott napvilágot a Pravda első száma Pétervárott. Az SZKP Központi Bizottságának központi lapja fejlécén ezt olvashatjuk: ..Az újságot VI. Lenin alapította 1912 május 5-én". A Pravda születésnapja tehát a szovjet újságírók, könyvkiadók és nyomdászok ünnepe Az orosz munkásosztály első legális, nagy példányszámú politikai napilapja jelentős szerepet töltött be az oroszországi proletariátus forradalmi nevelésében. Szerkesztésében Lenin közvetlenül részt vett; a lap ma is az ő szellemében készül. Ma a Szovjetuniót méltán tartják világszerte a „legolvasottabb” országnak: a világ minden negyedik könyvét szovjet nyomdák készítik. 1970-ben a Szovjetunióban megjelenő lapok napi példányszáma körülbelül 14 millió volt, a folyóiratok egyszeri példányszáma pedig több mint 151 millió. Az elmúlt öt év alatt különösen falun nőtt meg a lapok és folyóiratok előfizetőinek íratas. 6$mH&értN Wi mbiém A televízió adásait az ország lakosságának mintegy 70 százaléka nézi. Az elmúlt években működésbe lépett az Orbita műhold televíziós távközlési rendszer, amely a távoli Északra, aTávol-Keletre, Szibériába, és Közép-Ázsia körzeteibe is eljuttatja a tvadásokat. A sajtó, a rádió és televízió rendkívül sokat tett és tesz azért, hogy megvilágítsa a szovjet emberek előtt a Szovjetunió belső életének és a nemzetközi helyzetének időszerű kérdéseit. Jelentős mértékben hozzájárulnak a kommunista építés élenjáró tapasztalatainak elterjesztéséhez, az új ember formálásához, a kapitalizmus világával vívott ideológiai harchoz. A szovjet sajtó dolgozói minden tudásukkal azon munkálkodnak, hogyan lehetne még jobbá, érdekesebbé, informatívabbá tenni a sajtót. Ebben is a „pravdisták” legjobb törekvéseit követik. A magyar sajtó dolgozói ezen a napon ,szeretettel köszöntik szovjet kollégáikat és sok sikert kívánnak nekik a kommunizmus építéséért folytatott mindennapi munkáinkhoz --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- A szovjet sajtó napjára ----- - ----------- Bonn a ratifikálás ellen A bonni kormány kedden, alig egy nappal a Német Szocialista Egységpárt élén bekövetkezett változás után megerősítette azt a korábbi álláspontját, miszerint a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött szerződések ratifikálását a nyugatberlini rendezésitől teszi függővé. Conrad Ahlars, a kormány szóvivője éles szavakkal uta Rogers megérkezett Kairóba Francia vendég Moszkvában Napi külpolitikai kommentárunk Kevés főváros van a világon, ahol annyi fontos és érdekes vendég fordul meg, mint Moszkvában. Mégsem nehéz megjósolni, hogy Maurice Schumann francia külügyminiszter moszkvai látogatása ott-tartózkodásának három napjánál sokkal tovább foglalkoztatja majd a világsajtót, a nemzetközi közvéleményt. Ha egy nagyhatalom külügyminisztere egy másik nagyhatalom fővárosában tesz hivatalos látogatást, az önmagában is figyelemreméltó esemény. Ebben az esetben azonban ennél jóval többről van szó, méghozzá több értelemben is. A szocialista szuperhatalom viszonya Franciaországhoz szívélyesebb, mint a többi nyugati nagyhatalomhoz. Ez nem utolsósorban a nemrég elhunyt nagy államférfi, Charles De Gaulle tábornok érdeme. Közismert, hogy a világpolitikának ez a markáns alakja hitt abban, hogy a két nép történelmi barátsága olyan hagyomány, amelyet az atomkorszak körülményei között is folytatni lehet — és folytatni kell. A tábornok azt hirdette, hogy Moszkva és Párizs érdekei több lényeges területen azonosak vagy igen közel állnak egymáshoz és nem habozott érzékeltetni azt sem, hogy az egyik ilyen terület: az amerikaiak európai befolyásának visszaszorítása. Hamarosan bebizonyosodott, hogy a szovjet fővárosban egyetértenek a közeledés koncepciójával és ez megmutatkozott a két ország kapcsolatainak konkrét alakulásában. De Gaulle visszavonulása után Washingtonban és — kisebb mértékben, de félreérthetetlenül — Londonban, megpróbálták olyan irányban befolyásolni a francia külügyminisztérium, a Quai d’Orsay politikáját, hogy az szakítson De Gaulle elképzeléseivel. Már akkor kitűnt, hogy ez a törekvésük nem jár sikerrel: Georges Pompidou elnök kormányzata a francia külpolitika egyik pillérének és nem múló epizódnak fogta fel Párizs „keleti politikáját”. A két ország közötti együttműködés azóta még szorosabb lett, olyannyira, hogy rendszeres konzultációt határoztak el a két külügyminisztérium között. Ez már korábban megkezdődött, de miniszteri szinten ez az új típusú érintkezési forma premierje. A személyes látogatás egyik oka nyilvánvalóan az a tény, hogy előbb-utóbb magasrangú szovjet személyiségek viszonozzák majd Pompidou elnök moszkvai látogatását és Schumann hozzájárulhat egy ilyen rendkívül fontos utazás jó előkészítéséhez. A tanácskozás gazdasági, és két ország kapcsolatait érintő más kérdéseken kívül legfontosabb témája az európai biztonság lesz. Nem túlzás azt állítani, hogy Párizs és Moszkva konstruktív együttműködése nagyon sokat tehet kontinensünk nyugodt nappalaiért és éjszakáiért. Schumann Moszkvában A szovjet kormány vendégeként kedden hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Maurice Schumann francia külügyminiszter. A seremetyevói repülőtéren Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és Szemjon H.Ozirov külügyminiszterhelyettes fogadták a francia vendéget. „Üres győzelem” Washington kormányzati központja kedden reggel katonai megszállás alatt álló város képét mutatta. A belváros forgalmi csomópontjai alkotó körtereket rohamsisakos katonák szoros gyűrűje zárta körül, alacsonyan repülő helikopterek cirkáltak az utcák fölött, s rádión irányították a rendőrosztagokat a háborúellenes tüntetők által „veszélyeztetett” pontokra. A hétfői tömeges letartóztatások után kedden reggelre erősen megcsappant a tüntetők száma. A New York Times ,,Üres győzelem ' című keddi vezércikkében megállapítja: „Aközhendűnek ez a győzelme morálisan üres győzelem. Olyan áron érték ezt el, hogy az ország fővárosát katonai táborrá változtatták, katonák ezrei álltak sorfáját a hidakon és a főútvonalakon, helikopterek köröztek a város fölött és rohamsisakos rendőrök könnygázzal és gumibotokkal rohamozták meg a civileket”. Vietnamban folytatódik a háború és idehaza folytatódnak a hatalmas tüntetések. Súlyos fellegek borítják el azt a nemzetet, amelyet lázas nyugtalanság és megzavarodott lelkiismeret gyötör, s amely csaknem háborúban áll saját ifjúságával. A kormánynak nincs oka különösebb elégedettségre, amiért sikerült nyitva tartania hivatalait”. — írja a New York Times vezércikke. Haza indult Kubából a szovjet küldöttség A. Nyikolaj Bajbakov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke vezette szovjet kormányküldöttség kedden Havannából visszaindult Moszkvába. A delegációt Fidel Castro, a Kubai KP Központi Bizottságának főtitkára, a forradalmi kormány miniszterelnöke, Raul Castro, a másodtitkára, Sergio del Valle, a KB Politikai Bizottságának tagja, valamint a párt és a kormány több más vezetője búcsúztatta, Rogers Beirutban és Kairóban Rogers, amerikai külügyminiszter kedden folytatta tárgyalásait a libanoni vezetőkkel, délelőtt Szaeb Szalam libanoni miniszterelnökkel találkozott. A déli órákban Rogers találkozott még Khalil Abuhamad külügyminiszterrel is, mielőtt elindult volna körútja következő állomására, Kairóba. A libanoni fővárosban a diákok egyébként kedden is folytatták tüntetéseiket Rogers látogatása ellen- A bedguti amerikai egyetem 3 500 hallgatója sztrájkot kezdett,, bojkottálta az előadásokat tiltakozásul Rogers libanoni jelenléte ellen. ★ Rogers amerikai külügyminiszter és kísérete kedden, magyar idő szerint 16 óra 10 perckor megérkezett Kairó-ba. Az amerikai külügyminisztert a repülőtéren egyiptomi kollégája, Mahmud Riad és Donald Bergus, az Egyesült Államok kairói diplomáciai képviseletének vezetője fogadta. Rogers még a délután folyamán megbeszélést tart Mahmud Riaddal sította vissza Honeckernek, az NSZEP új első titkárának azt a, hétfőn elhangzott kijelentését, hogy „a szerződések elleni jobboldali támadások, valamint a szerződések és a Nyugat-Berlinnel összefüggő kérdések rendezése közti függőség fenntartása hiábavaló kísérlet..Adlers kijelentette: „Hornecskeinek tudnia kellene, hogy a keleti politikai szerződések ratifikálására nem kerülhet sor egy kielégítő nyugatberlini rendezés nélkül.” 12-én NDK—NSZK találkozó A nyugatberlini szenátus szóvivőjének keddi bejelentése szerint, a szenátus elfogadta az NDK javaslatát, hogy Kohrt NDK külügyi államtitkár és Müller szenátusi irodaigazgató legközelebbi találkozójára május 6. helyett május 12-én kerüljön sor az NDK fővárosában. VAPL« Kádár János távirata Erich Honeckerhez A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága, Erich Honecker első titkár elvtársnak Tisztelt Honecker Elvtárs! A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárává történt megválasztása alkalmából fogadja a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magam jókívánságait, elvtársi üdvözletünket. Erőt, egészséget és sikereket kívánunk a német munkásosztály, a német munkás-paraszt állam dolgozó népe, a szocializmus, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom, a német—magyar internacionalista kapcsolatok javára végzendő tevékenységéhez. Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára ★ Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsága nevében köszöntötte táviratban Erich Honeckert abból ez alkalomból, hogy a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkárává választották. V._____________________________________________________ Magyar felszólalás a leszerelési értekezleten A genfi leszerelési bizottság keddi ülésén felszólalt dr. Kőmives Imre nagykövet, a magyar küldöttség vezetője, aki a bakteriológiai fegyverek betiltására vonatkozó — március 30-án előterjesztett — szocialista egyezménytervezettel kapcsolatos kommentárokkal foglalkozott. Üdvözölte azokat a küldöttségeket, amelyek helyesen úgy értékelték a tervezetet mint „a szocialista országok újabb őszinte és komoly kísérletét arra, hogy a tárgyalásokat kivezessék abból a szinte reménytelen helyzetből, amely a bizottság többségének szándéka ellenére alakult ki”. Az értekezlet június 29-én folytatja munkáját VDK-nyilatkozat a fogolycseréről A Vietnami Demokratikus Köztársaság Párizsban tárgyaló küldöttségének szóvivője keddi sajtónyilatkozatában ismételten megerősítette, hogy a foglyok kölcsönös szabadonbocsátásának kérdéséről csak azután lehet szó, ha már az Egyesült Államok kitűzte csapatai Dél- Vietnamból való teljes kivonásának határidejét. „A Nixon elnök által ismételten felvetett, úgynevezett hadifogolykérdés csak mesterkedés — hangsúlyozta keddi nyilatkozatában a VDR párizsi szóvivője —, amellyel az amerikai elnök igyekszik elkendőzni agreszsziós bűntetteit és megszámlálhatatlan háborús bűncselekményeit s igazolni az összes amerikai csapatok kivonása ésszerű határideje kitűzésének konok megtagadását”. Hanoiban diverziós mesterkedésnek tekintik a fogolycserével kapcsolatos amerikai indítványt — írja a francia hírügynökség tudósítója —, s arra az álláspontra helyezkednek, hogy ha Nixon kitűzi a csapatok teljes kivonásának határidejét, akkor „gyorsan megoldódik majd a fogoly kardosa”. SMwSa, mimájm ! Az SZKP XXIV. kongresszusa után A szovjet nép ereje összeforrottságában van A SZoCialista társadalomban alapvető követelmény a dolgozó osztályok és csoportok egymáshoz való közeledése. Ez a Szovjetunióban a munkásosztály, a kolhozparasztság és az értelmiség közeledését jelenti, melynek tartalma és célja: a város és a falu, a szellemi és a fizikai munka közötti lényeges különbségek fokozatos felszámolása. Ez a folyamat a tudatosság és a szervezettség magas fokán valósul meg. A Szovjetunió Kommunista Pártja kongresszusain mindig is a figyelem középpontjában állt a munkásosztály helyzetének és vezető szerepének sokoldalú vizsgálata. A szocialista országok eddigi története azt bizonyítja, hogy tartós sikereket, szilárd társadalmi rendet, erős szocialista államot, virágzó szocialista kultúrát teremteni és továbbfejleszteni csak a munkásosztály vezető szerepének következetes érvényesítésével lehetséges. A munkásosztály vezető szerepének érvényesülése általános törvény. Érvényesítését azonban mindig az adott kor követelményeihez kell mérni, a párt- és az állami munka egyik legfontosabb területének kell tekinteni Brezsnyev elvtárs az SZKP XXIV. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolójában a szovjet munkásosztály helyzetét így jellemzi: „A munkásosztály társadalmunk legnagyobb létszámú osztálya. Az ötéves téli folyamán a munkások létszáma mintegy nyolcmilió fővel nőtt. A munkásosztály sorai jelentősen kibővültek a szovhezok dolgozóival. Munkások alkotják a lakosság foglalkoztatott részének több mint 55 százalékát. A munkásosztálynak a szocialista társadalomban elfoglalt helyét azonban nemcsak létszáma határozza meg, amely a gazdaság fejlődésétől, a tudományos-műszaki forradalom ütemétől függően változhat. A munkásosztály volt és marad a társadalom fő termelőereje. Forradalmisága, fegyelmezettsége, szervezettsége és kollektív szelleme határozza meg vezető helyét a szocialista viszonyok rendszerében”. A munkásosztálynak mint a kommunizmus építőjének vezető szerepe annak mértékében növekszik, amilyen mértékben emelkedik általános kulturális színvonala, képzettségi foka és politikai aktivitása. A művelt munkások politikailag aktív emberek, az üzem és az egész állam érdekeit saját érdekeiknek tekintik. Nem véletlen tehát az, hogy a szovjet társadalom életének minden szférájában — a pártban, a tanácsokban, a tömegszervezetekben — mind nagyobb arányban és aktivitással vesznek részt. A szovjet munkásosztálynak hű szövetségese a szovjet parasztság. A két osztály szövetsége a szovjet társadalom politikai alapja. A párt politikája a mászkásosztály és a parasztság szövetségének erősítésére irányul. A termelőerők fejlődése a falusi életviszonyokban mélyreható változást eredményezett. „A mezőgazdaság termelőerőinek növekedése, a mezőgazdasági munka fokozatos átalakulása az ipari munka sajátos fajtájává, a falu kulturális színvonalának emelkedése és a falusi életforma megváltozása együttvéve — mutat rá Brezsnyev elvtárs — elvezet a parasztember társadalmi arculatának és pszichológiájának megváltozásához. Egyre több közös vonás jelenik meg, amely a parasztot a munkáshoz hasonlítja. Növekszik azoknak a kolhozparasztoknak a száma, akiknek munkája közvetlenül gépekkel kapcsolatos, emelkedik a kolhozparasztság képzettsége. A Nagy Honvédő Háború előtt a falusi dolgozók csupán 6 százalékának volt felső- vagy középfokú képzettsége. Az 1970 végéről származó adatok szerint viszont a falusi lakosságnak már több mint a fele közép- vagy főiskolát végzett”. A SZOVet fSfSildstonibSD az utóbbi ötéves terv időszakában különösen meggyorsult az értelmiség számának növekedése. Figyelemreméltó tény, hogy a tudományos-technikai értelmiség növekedésének üteme az utóbbi években meghaladja az összes többi társadalmi csoport növekedését. Nem lenne teljes a képünk a szovjet értelmiségről, ha nem vennénk figyelembe, hogy az értelmiségiek, főleg a tudományos-technikai értelmiség nagymértékben a munkások és parasztok közül egészül ki. A szovjet társadalom erejének kimeríthetetlen forrását jelenti a szocialista nemzetek virágzása és valamennyi, a Szovjetunióban élő nép szoros egysége. Brezsnyev elvtárs joggal állapította meg: ..A szocializmus útjára lépett egyenjogú népek. . hatalmas szövetségének megalakulásában, erősítésében és fejlesztésében hazánk minden nemzete és népe betöltötte a maga szerepét, elsősorban a nagy orosz nép. Az ő forradalmi energiája, önfeláldozása, munkaszeretete, mélységes internacionalizmusa méltán érdemelte ki szocialista hazánk minden népének őszinte megbecsülését”. A Szovjetunió Kommunista Pártja a szocialista nemzetek felvirágoztatására és fokozatos közeledésére törekszik A Nagy Októberi Forradalom eredményeként, a szocializmus építésének időszakában kialakult a népeknek, a dolgozóknak egy új szövetsége, új történelmi közössége. Ebben a közösségben az egységet a szocializmusért vívott harcban teremtették meg. Ez az egység olyan összeforrottságot jelent, amely a soknemzetiségű nép nagyszerű munkájában, a kommunizmus építésében jut kifejezésre. A kommunizmus építése folyamatában egyre nagyobb mértékben megvalósul a szovjet társadalom valamennyi osztályának és csoportjának érdekközössége, dolgozó osztályok és csoportok közeledése tovább fejlődik. Ez olyan objektív tendencia, amely vasszükségszerűséggel vezet el a kommunista társadalomhoz. A szovjet nép ereje — egységében, összeforrottságában és öntudatosságában van. A Szovjetunió Kommunista Pártja ezt az erőt szüntelenül fejleszti. Dr. Hrabecz József