Napló, 1971. november (Veszprém, 27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-06 / 263. szám (262. szám)

Szombat, Ibi­, uaitian­u­s. Országunk, életünk Német képzőművészek kiállítása Pápán Országunk, életünk címmel rendezett kiállítást Pápán az MVDK képzőművé­szeinek alkotásaiból a Tex­tiles Művelődési Hár. A ven­­dégkiállításon szereplő mű­vek az erfurti Anger Múze­um gyűjteményéből kerültek hozzánk, és Pápán kívül más városokban is bemutatják őket. A kiállítás címe tág téma­kört ígér. Ennek megfelelő­en táj- és városképeket, portrékat, életképeket, akto­kat, csendéleteket, történel­mi és mai témájú kompozí­ciókat láthatunk a tárlaton A képek és szobrok ismerő­sek, akár egy mai magyar kiállításon járnánk A né­­vve a művészek is hasonló tar­talmi és formai problémák­kal foglalko­znak, mint ma­gyar kollegáik, eredményeik­ben és kevésbé szerencsés megoldásaikban is hasonlí­tanak egymáshoz a hazai és külföldi alkotók munkái. A bemutatott képek és szobrok többsége az utóbbi tíz évben keletkezett, így a kiállítás megközelítően, hite­les tájékoztatást ad a de­mokratikus Németország mai művészeinek munkájá­ról. A válogatást végzők bi­zonyos történetiség bemuta­tására törekedtek, Je­udolf Bergandez munkásmozgalmi témájú litográfia-sorozata a szocialista rendért való küz­delmet, Markau, Erfurt, 1944. február című festmé­nye pedig a háború pusztí­tásait idézi. Az előbbi — el­sősorban az Egymásra talál­ni és a Börtönben című la­pokon — igényes megformá­lással, az utóbbi, szerény festői eszközökkel. Az or­­oszépépítő munka több mű­nek témája. Sajnos, a leg­­konvencionálisabb megoldá­sok is az ilyen jellegű ké­pek között találhatók (Schmied: Dömperes). Hogy ez nem szükségszerű követ­kezmény, arra emlékezetes példa Hilscher: Sörfőzőmes­ter című szobra, melyet a munka, a munkás nemesen egyszerű plasztikai eszközök­kel való bemutatása emel ki a többi mű közül. S21V6S6I1 vizsgáltuk Me­yer-Dennewitz három gobe­lintervét, élénk színeik, mozgalmas montázs-kompo­zícióik a faliszőnyeg lehető­ségeihez igazodva fejezik ki az országépítő munkát, az emberek — elsősorban a fia­talok — jó kedvét, örömét. Fritz Cremert, az NDK ki­váló szobrászművészét nem csupán Férfi galambbal cí­mű, jelképes kőrajza képvi­selte, de a kortársakra t­ett hatása is leolvasható a né­hány kiállított szobron. Propf szoborportréja típust állít elénk, s egyben a szoli­dáris érdeklődés bizonyítéka .Vietnami női fej). Bergandez Flört című olajfestménye a tizenévesek világából villant fel egy jel­lemző mozzanatot. Code jó­kora méretű vászna, a Josta gyermekkora viszont a kis­gyermek szivárvánnyal, já­tékokkal, valóságos és mese-, beli lényekkel teli világát ál­lítja elénk. Meglepetés volt olvasnunk egy könnyed ha­tású kép (Lány lupinuszok­­kal) alatt a művész nevét: Otto Dix. A kép hátán levő felírást látva sem hihetjük, hogy annak az idős művész­nek a keze nyomával állnánk szemben, aki a Neue Sach­lichkeit gerista módszerével goyaian döbbenetes víziók­ban festette meg a nyomort, a háborút. Ebben az esetben indokolatlannak tartjuk az azonos név használatát. A kiállítás java munkái közé soroljuk Jühser: Csend­élet kék vázával című fest­ményét. Kiemelkedett az át­lagból Pers tájképe, a Ha­lászház Usedomban című, amely azzal ragadta meg fi­gyelmünket, amit sok más műben hiába kerestünk: az érzés őszinteségével, a kife­jezés igényességével. E sorok írója elismeréssel tekint az erfurti Anger Mú­zeum vezetőire, akik a kor­társ képzőművészek legfris­sebb műveit is gyűjtik, egy­szersmind irigységgel gondol a német, s némi sajnálattal a magyar művészekre. Befejezésül egy ja­­vaslat-féle kérdést teszünk fel: Nem lehetne-e a Veszp­rém megyei művészek mun­káiból összeállított gyűjte­ménnyel viszonozni az er­­furtiak vendégszereplését? Aligha zárnák be a közele­dők előtt a kaput. Heitler László Óvoda, kollégium, múzeum Újabb intézkedés a helyi szervek hatáskörének növelésére, az egyszerűbb, gyorsabb ügyintézés elősegítésére , művelődésügyi területen A Magyar Közlönyben mejelent az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete, amely felhatalmazza a kor­mányt, hogy az óvodák, az alsó- és középfokú oktatási intézmények, valamint a mú­zeumok­ létesítésének, műkö­désének és megszüntetésének egyes kérdéseit — átmeneti időre — az említett intézmé­nyekre vonatkozó törvény­ben, illetve törvényerejű rendeletben foglaltaktól elté­rően szabályozza. Egyidejű­leg több kormányrendelet is megjelent, amelyek már konkrét intézkedéseket tar­talmaznak. A Művelődésügyi Minisztériumban tájékoztat­ták az MTI munkatársát ar­ról, mi tette szükségessé a változásokat, mi a céljuk, és jelentőségük. A módosításokra elsősor­ban azért került sor, hogy a szabályozások — ott is, ahol még nem volt meg — össz­hangban álljanak a tanács­­törvénnyel, tovább növeljük a különböző helyi szervek és intézmények hatáskörét, megszüntessünk indokolatlan­ kötöttségeket. Mindez — úgy véljük — egyszerűsíti,, gyor­sítja majd az ügyintézést is. Néhány példa a változások érzékeltetésére: elő volt ír­va, hogy községi vagy helyi tanács csak a megyei tanács végrehajtó bizottságának elő­zetes­­ hozzájárulása alapján létesíthet óvodát. Ezentúl ez a helyi tanácsok joga. Kol­légium létesítéséhez eddig a művelődésügyi miniszter elő­zetes hozzájárulása kellett. A jövőben erről a tanácsok döntenek. Korábban, ha egy általános iskolában külön fiú-, illetve­­ leányosztály szervezése volt indokolt, ezt csak a felettes szakigazgatási szerv engedélye alapján te­hették. Most az intézkedés joga az iskolaigazgató hatás­körébe kerül. — A tanácstörvény végre­hajtási rendelete és a kor­mány most megjelent rende­lete alapján — a tanácstör­vénnyel összhangban — sza­bályozni kellett egyes műve­lődési intézmények­­ létesíté­sét, megszüntetését, tevé­kenységi körének megváltoz­tatását. Az új szabályozás során igyekeztünk tisztázni, hogy tanácsszintenként me­lyik tanács milyen művelő­désügyi intézményt létesít­het, figyelemmel a tanács­­törvénynek arra az előírásá­ra, amely szerint a helyi ta­nácsok elsősorban a lakosság alapfokú művelődési igényeit kötelesek kielégíteni. Ugyan­akkor tisztázódott az is, hogy a középfokú művelődési igé­nyek kielégítése a megyei, megyei városi, fővárosi, egyes középfokú intézmények esetében a fővárosi kerületi tanácsok feladata.­­ A most megjelent kor­mányrendelet tehát a ta­nácstörvénnyel összhangban, tanácsi szintenként szabá­lyozza a létesítéssel, átszer­vezéssel, megszüntetéssel kapcsolatos tennivalókat összegezve rögzíti mindazo­kat a szabályokat, amelyek eddig különféle jogszabá­lyokban, szétszórtan voltak meghatározva.­­ A kormányrendeletek megjelenése lehetővé teszi, hogy gyors ütemben elké­szüljenek az egyes tanácsok művelődésügyi szakigazgatá­si feladatairól szóló minisz­teri utasítások. A községi, nagyközségi művelődésügyi szakigazgatási feladatokat tartalmazó miniszteri utasí­tás tervezete például már készen van, s az utasítás rö­videsen megjelenik. Üdü­ltetés a téli szünidőben Az idei oktatási év téli szünetében ismét több száz szakmunkástanuló vesz részt szervezett üdültetésben. To­vábbi 500, egészségileg rászoruló fiatalt a Zempléni hegy­ségbe utalnak gyógyüdülőbe, ahol 21 napot töltenek, mi­közben a rendszeres konzultációk segítségével — lépést tartanak az iskolai tananyaggal is Míg a korábbi években , csak fővárosi szakmunkástanulók, részesülhettek gyógy­­üdültetésben, tavaly s már az idén is vidékieket is utaltak aze Újhutára. .»­4 fu­li­g Kongresszus előtt — Lengyelországban (10.) Fiatalokról — és ők, önmagukról Nálunk a lengyel fiatalok­ról legtöbben annyit tudnak, hogy autóstoppal utaznak és szeretik az újat, a meghök­kentőt. Biztos, hogy ebben is van valami. Mi nem talál­koztunk autóstopposokkal. Igaz, ősszel jártuk az utat. És tapasztaltuk: nem félnek az újtól, bátran kez­deményeznek. De ez csak nem hiba? Az utcán pedig ugyanúgy viselkednek, mint a mi fiataljaink. Általában elegánsak, mérsékeltek. Ér­dekes, maxiszoknyás lányo­kat alig láttunk. Borotválat­­lan, bozontos fiúkat sem, bár biztosan ott is vannak ilye­nek, csak nem arra jártak, amerre mi. Egy biztos: ez nem jellemző a fiatalokra. Mi egészen másokkal talál­koztunk. És másfajta gon­dokkal a fiatalokkal kapcso­latban. A lakosság fele 27 éven aluli Ha feltételeznénk, hogy a közeljövőben egy egyénileg gazdálkodó paraszt sem adja, vagy hagyja el a földet, ak­kor is Lengyelországban öt éven belül 1,8 millió munka­helyet kell biztosítani. An­nak ellenére, hogy ennél több ember megy ez idő alatt nyugdíjba. Mert kétszer eny­­nyi fiatal lép keresőkorba. Ez természetesen a lakásel­látás szempontjából is gond. Lengyelországban a felsza­badulás után viszonylag so­kan kötöttek­ házasságot. (A németek korábban a házas­ságkötést megtiltották.) Na­gyon felszökött a születések aránya. Az ország lakosságá­nak fele még nem lépte túl a 27. életévét. 44 százaléka még nincs 25 éves. Az úgy­nevezett „demográfiai robba­nás” 1949—1955 között volt, és akik akkor születtek, most 16—22 évesek. Ezek a fiata­lok eddig az iskoláztatásban okoztak nagy gondot. Nyil­ván azért kellett az „ezer is­kolát” akciót indítani. Ennek lényege, hogy a dolgozók fi­zetésük­ fél­­százalékát ajánl­hatták fel iskolára, önkén­tesen, de csaknem mindenki megtette.. A lodzi textilgyár 11 ezer dolgozója közül­ — mondták az üzem vezetői — tíz és fél ezren fizették a­ tíz százalékot. Fokozta a nehéz­séget, hogy most emelték nyolc osztályosra az általá­nos iskolát (eddig hétéves volt), és emelik négyévesre a középiskolát (most három­éves). A kongresszusi irányelvek számolnak ezzel, javasolnak megoldást. Más vonatkozás­ban is nagy gondot fordíta­nak a fiatalokra. De hogyan vélekednek önmagukról, a helyzetükről, jövőjükről a fiatalok? Érdekes véletlen volt, hogy egyik este (— a rádión a tíz­órai budapesti híreket keres­tem —) egy nyugati adó ma­gyar nyelvű adását hallottam meg, a lengyel fiatalokról be­­szélt. Szerinte a lengyel fia­talság passzív, várakozó ár­Eddig sem volt könnyű: az 1961—65-ös időszakban két­millió, az azt követő öt év­ben már több mint három­millió fiatal munkába állítá­­sáról kellett gondoskodni, most három és félről kell és nem csökken a munkába lé­pők száma a következő öt évben (1976-tól 1980-ig) sem. És fele ennyinek kell új la­kás­­láspontra helyezkedett. Azt szeretné, ha az új vezetés az „önállóság” irányába vezet­né az országot, ha híd lehet­ne a Kelet és Nyugat között. E magatartás bizonyítására példákat is produkált. Nem készültem rá, hogy ilyen nézetekkel vitázzam, egyetlen fiatal nyilatkozatát sem kértem erre vonatkozó­lag, de a kommentátor pél­dáival szemben tízannyi el­lenkezőt felsorakoztathattam volna azonnal. Mit mond a Nyugati Kell a jó könyv—olvasómozgalom A Magyar-Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksé­ge kezdeményezésére széles­körű olvasómozgalom indult országszerte. Veszprémben is összeült a könyvbarát bizott­ság és megtárgyalta az elő­készületeket. Az olvasómozgalom mos­tantól 1972. októberéig tart. Ez idő alatt 43 szovjet iro­dalmi alkotásból a résztvevő pályázónak hat, tetszés sze­rint kiválasztott könyvet kell elolvasnia, és a feltett kér­désekre választ adni. A könyvek között megtalálhat­ják kiváló orosz klassziku­sok, mint például Tolsztoj, Anna Karenina, Dosztojev­szkij : Bűn és bűnhődés, és a szovjet irodalom remekeit is, mint például Gorkij: Életem, Mindlin: A nagykövet asz­szony, Jevtusenko: Rakéták és szekerek című műveit. A pályázatban sikeresen részt vevők között értékes jutalmakat sorsolnak ki. A főnyeremény egy Zsiguli gép­kocsi, ezen kívül több társas­­utazást sorsolnak ki, melyek a Szovjetunió legszebb vidé­keivel ismertetik meg a sze­rencsés nyerteseket. A pályázati füzetek min­den könyvtárban és könyves,,­boltban beszerezhetők, ahol egyben részletes felvilágosí­tást is adnak az érdeklődők­nek. Első díj Indiából A Berettyó melletti Szentpéterszegen élő 14 éves Pásztor Irma személyében ismét magyar kislány nyerte az indiai Shankar és Weekly gyermekrajz kiállítás első díját, az elnöki aranyérmet. Képünkön: Pásztor Irma (balra) iskolatársai és tanárnője körében. (MTI fotó : Balogh László felv. — KS) És a valóság Biztos" akad olyan fiatal is, amilyenről a kommentá­tor beszélt. Főleg ott, a kör­nyezetében, nyugaton. De én Swinoujscieban 20—22 éves matrózokkal, halászokkal, ra­kodómunkásokkal beszéltem, akik együttesen több száz ja­vaslatot tettek a munka ha­tékonyságának javításár­a és összegezik javaslataikat, amelyeket küldöttük útján a kongresszus elé szeretnének terjeszteni. És ezek a javas­latok mind a szocializmus építésének gyorsítását szán­dékoznak szolgálni. Henryk Obechowski, a szcsecini ha­jógyár fiatal­­ munkása el­mondta, hogy szerintük, fia­talok szerint hogyan lehetne üzemrészükben a munka­­szervezést javítani. Olvastam egy poznani közgazdász hall­gató Állampolgári Expozé­ját: „A legnagyobb tudásra akarok szert tenni, hogy ez­zel szolgálhassam szocialista hazámat__A feladat, ame­lyett nemzedékem elé állítok, így hangzik­: gazdasági fej­lettség szempontjából utol­érni Nyugat-Európa fejlett országait. És e vonatkozás­ban csak a tettek számíta­nak. Nem a rothadó kapita­lizmusról való frázisok a gyűléseken, hanem a tettek, amelyeket szocialista valósá­gunk ösztönöz..Most még sorolhatnám, amit az építő­ipari fiataloktól hallottunk Lodzban: a lengyel fiatalság, patronálja az építkezést, har­cot indított a munkás­ván­dorlás ellen — és még sok tapasztalatot. De a lényeg: a lengyel munkásosztály nagy részét a fiatalság alkotja. Mindaz tehát, amit a mun­kások felelősségéről, szándé­kairól, cselekedeteiről már leírtam, a fiatalokra — első­sorban a munkásfiatalo­­ — is vonatkozik. Fiatalok — az irányelvekben A VI. kongresszusra kidol­gozott irányelvek kiemelke­dő módon­ foglalkoznak a fia­talok helyzetével, a velük kapcsolatos feladatokkal és az ő feladataikkal. Különö­sen az oktatás, nevelés kér­déseit taglalja részletesen a dokumentum, majd leszöge­zi: „Az ifjúsági szervezetnek , a Szocialista Ifjúsági Szö­vetségnek, a Falusi Ifjúsági Szövetségnek, a Lengyel Cserkészek Szövetségének, az Egyetemi Diákszövetségnek, a Katonafiatalok Körének — ki kell alakítaniuk a fiatal nemzedékben az előttük ál­ló történelmi feladatok tu­datát, inspirálniuk és moz­gósítaniuk kell a fiatalokat e feladatok végrehajtására. Az ifjúsági szervezetek esz­mei és, programegységének jelszavaik és cselekvésük egységével kell párosulnia. Csak ebben az esetben te­hetnek szert tekintélyre a fiatalok körében, csak ebben az esetben képesek felkelte­ni a fiatalok becsvágyát, tett­­re lelkesíteni és mozgósítani őket, csak ebben az esetben folytathatnak eredményes harcot a népi Lengyelország fiata­ nemzedékéhez méltat­lan jelenségek, eszmei és er­kölcsi tendenciák ellen A párt nagyra becsüli a fiataloknak a párt általános irányvonala szellemében tör­ténő egyesülése különböző formáit”. Tapasztalatunk­ nagyra­becsüli általában a­z ifjúsá­got és áldozatkészen gondos­kodik róla. A fiatalok zöme tudja, érzi ezt. Csaba Imre következik: VITÁK, ALTERNATÍVÁK ó “

Next