Napló, 1972. április (Veszprém, 28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-18 / 90. szám
Kedd, 1912. apulis 16. Alkotó munka a nyugdíjban Kiss Károly készülő Kisfaludy-monográfiájáról„Merjünk bátran énekelni” Kiss Károly Ernő, vagy ahogy sok száz tanítványa hívja, Kari bácsi, 1966 szeptemberében ment nyugdíjba. A nyugalomba vonulás azonban nem jelentett végleges kikapcsolódást a Kisfaludy Gimnázium életéből: egy évig még tanított, s azóta is többször kisegítette iskoláját. Most egy Kisfaludy Sándormonográfián dolgozik. Sümegi lakásán, alkotóműhelyében kerestük, föl az idős, de szellemileg töretlen tanárt. — Tavaly ősszel — mondja Kiss Károly —, amikor Kisfaludy születése kétszázadik évfordulójának 1972-es programját tervezték, eredetileg egy Kisfaludy-emlékkönyvről volt szó. A vége az lett, hogy Kisfaludy-tanulmány írásával bíztak meg. Azonnal munkához láttam, majdnem elvesztem benne. Hogy miért pont őt kérték fel a tanulmány elkészítésére? Tanártársainál több szabad ideje van (az aktív pedagógusok nem érnek rá), s eredetileg történésznek készült. Az iskolai túlterhelés miatt nem juthatott el a szigorlatra. Korábban már megjelent néhány dolgozata: „A magyar jobbágyság kialakulása” 1934-ben, 1947-ben az „ötven év a szentgotthárdi gimnázium múltjából”, 1957- ben pedig a sümegi gimnázium százéves fennállása alkalmából kiadott évkönyvben egy Kisfaludyról szóló dolgozata, amelyben megpróbálta az iskola megalapítását Kisfaludy törekvéseivel magyarázni. — Eddig lekötött a munkám. Most arra gondoltam, hogy ezzel értékesíthetem a szabad időmet. Bár részemről ez merészségnek tűnik... Hogy valaki egy íróról a legkisebb publikációt is kiadhassa, föltétlenül ismernie kell minden írását, levelezését, prózai munkáit, beszédeit, verseit mind el kellett olvasnom. — A témát, hogy voltaképpen mit írjak Kisfaludyról, nehezen találtam meg, s közben az anyag meglehetősen kibővült. Kisfaludy életútját és költői fejlődését elemzem, ebből most az 1810- ig tartó korszakot dolgozom fel — ekkor ér a csúcsra, írói pályája ezután inkább hanyatlik. A tanulmány első részének címe: „Kisfaludy életútja Sümegtől Sümegig” lesz. A költő már 1778-ban eltávozott szülővárosából, s csak 1805-ben tért vissza, az indításokat tehát nem innen hozta, csak Sümegen dolgozta föl. A második fejezetben további életútjával, közéleti szereplésével foglalkozik; hogyan kapcsolódott az író a megújhodó Magyarország és a reformkor eszmevilágához. Ebben a részben a szerző azt akarja igazolni, hogy Kisfaludy nem volt olyan konzervatív, mint ahogy az a köztudatban él. — Semmiképpen sem forradalmár vagy demokrata, de becsüli a népet, megérti, szükségesnek tartja kulturális felemelését. Sőt, a végén már a polgárjogok kiterjesztését is szükségesnek tartja, hogy bevegyék a népet az alkotmány sáncaiba. És elszánt védője és harcosa a magyar függetlenségi gondolatnak. E tekintetben, ha nem is a 49- es, de a 48-as Kossuthtól nem áll messze. Ő nevelt olvasóközönséget, nagyobb publikuma volt, mint Kazinczynak. A jelenlegi tankönyvek meg még a nevét sem említik. Szeptemberben szeretné megjelentetni munkáját a sümegi Hazafias Népfront Kisfaludy-emlékbizottsága, sietnie kell. A hatívnyi kötet egy része lesz csak a tanulmány, Kisfaludy-antológia egészíti ki. Ez utóbbit igazítják az előbbihez: attól függ, mekkora lesz a tanulmány. — Más nem vállalta, hát nekem kellett. Nincs hozzá praxisom, újraírok egész részeket, nagy önkritikával vizsgálom minden soromat. Nehéz egy öreg embernek ezekhez a sürgető határidőkhöz tartania magát, de ha nem lennének határidők, tán el se készülnék vele. Végig jelen időben beszél Kisfaludyról. Úgy elevenedik meg neki Kisfaludy kora, mintha benne élt volna. De hát érthető, hiszen minden percét ennek a munkának szenteli. —sm— Továbbképzés iskolai könyvtárosoknak Az általános iskolák könyvtárait a pápai járásban is a könyvtártudományban járatlan pedagógus-könvtárosok vezetik. Továbbképzésükre, illetve szakmai alapozásra eddig nem volt lehetőség. A járási hivatal művelődésügyi osztálya most akcióba kezdett: megszervezi e pedagógusok továbbképzését. Júniusban, ahogy vége lesz a tanításnak, kétnapos tanfolyamra hívják össze a járás valamennyi általános iskolájának — számszerint hatvanhétnek — a könyvtárosait, a későbbiekben pedig újabb továbbképzéseket is terveznek. Az idei nyár, első, továbbképzésen elsajátítandó ismereteket — illetve az ezekkel való ismerkedést — négy fő téma köré csoportosítják. Az iskolai könyvtárosok előtt felvázolják könyvtáraik speciális feladatait és lehetőségeit. Az előadók közvetítik a könyvtárkezelés, a raktározás, a katalogizálás, az állományfejlesztés tudományos módszereit. A foglalkozásokon az iskolai könyvtárak tartalmi munkájáról, az olvasószolgálat, az olvasáskedveltetés problémáiról is hasznos információkat kapnak, a tanfolyam befejezéseként pedig gyakorlati bemutatón vesznek részt a járás egyik erre alkalmas iskolájában. A megye első iskolai könyvtáros továbbképző tanfolyama lesz a pápai. Jubileumra készül a veszprémi ének- és zenekar Tizenöt évvel ezelőtt alakult meg Veszprém Város Ének- és Zenekara, s a jubileum alkalmából a két testvéregyüttes ünnepi rendezvényeket is tart. A zenekar jubileumi hangversenye az Országos Filharmónia bérleti sorozatának keretében április 25-én lesz Veszprémben, a Petőfi Színházban, május 7- én lesz a két együttes díszközgyűlése a vegyipari egyetem aulájában, s ugyanezen a napon este a kórus díszhangversenye, ugyancsak az aulában. Oscar-díj — Chaplinnek Húsz év után tette Charlie Chaplin az Egyesült Államok földjére ismét a lábát. A különleges Oscar-díj, amellyel egész életművét jutalmazták, afféle bocsánatkérésnek is számít. A mai Amerika művészeti életének bocsánatkérése azért, hogy az akkori hivatalos Amerika húsz esztendővel ezelőtt elűzte a nagy művészt az Újvilágból. Igaz, akkor is voltak, akik Charlie Chaplin mellé álltak abban a hajszában, mely az ötvenes évek elejének légkörében folyt a nagy művész ellen. 1952-ben, a Rivaldafény elkészítése után Chaplin, — aki mindvégig megtartotta angol állampolgárságát — elhatározta, hogy Európába utazik pihenni. Amikor Visszatérési engedélyért folyamodott, kénytelen volt a bevándorlási hivatal négy képviselőjét fogadni. Valóságos tortúrának vetették alá. — Azt állítja, hogy sohasem volt kommunista? — Soha. Soha életemben nem voltam politikai szervezet tagja. — Tartott a múltban egy beszédet, amelyet „elvtársak” szóval vezetett be Mit értett ezen? — Pontosan azt, amit jelent. Nézze meg az értelmét a lexikonban. A kommunistáknak nincs kizárólagos joguk e szó használatára. „Békeuszító" Chaplin emlékirataiban elmondja: nehézségei akkor kezdődtek, amikor röviddel Pearl Harbour után az orosz hadisegély amerikai bizottságának San Francisco-i vezetője felhívta, hogy Joseph E. Davies helyett, aki megbetegedett, mondjon beszédet egy gyűlésen, Chaplin elvállalta. A tízezer emberrel zsúfolt ülésteremben az előző szónokok meglehetősen óvatosan beszéltek a harcoló szovjet csapatok hősiességéről. A művész, aki soha nem politizált addig felháborodott ezen az óvatos részvétlenségen. Beszédét rögtönözte. S így szólította meg a megjelenteket: — Elvtársak! Először kinevették. Újra meg kellett ismételnie a megszólítást. Most már tapsoltak. — Azt hiszem, sok orosz jött el ma este közénk. Az ő honfitársaik ebben a pillanatban úgy küzdenek, és úgy halnak meg, hogy csak megtiszteltetés és kitüntetés lehet, ha elvtársaknak szólítom önöket. Most már ünnepelték a szónokot. — Nem vagyok kommunista, csak ember. Azt hiszem, ismerem az emberek érzéseit. A kommunistáik semmiben sem különböznek más emberektől; ha elvesztik kezüket, lábukat, épp úgy szenvednek, mint bármelyikünk szenvedne, és ugyanúgy halnak meg, ahogy mi. És a kommunista anya sem különbözik más anyától. Épp úgy megsiratja a fiát, ahogy más anya megsiratná, ha olyan tragikus hírt hall, hogy a fia már nem tér vissza soha. Mostanában sokat sírnak ,az orosz anyák mert a fiaik közül sokan áldozzák életüket... Perbefog jól" Ebben a San Francisco-i beszédben, és más üléseken Chaplin szót emelt a második front megnyitása mellett. A második világháború után a roosevelti politikát a hidegháború váltotta fel. Ekkor indult ellene a hajsza. Az amerikai légió őrséget adott a mozik előtt, ahol a Monsieur Verdoux-t játszották, hogy megakadályozzák filmjének megtekintését. Képtelen vádak alapján perbefogták. Miután a perben felmentették, Washingtonba idézték az Amerinkiaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé. A kihallgatást kétszer is elhalasztották. Chaplin táviratozott: ne halogassák az ügyet, neki más dolga van mint ilyesmivel foglalkozni .Szíves tájékoztatásukra azonban — tette hozzá — közlöm azt, amiről feltételezem, hogy érdekli önöket. Nem vagyok kommunista, és soha életemben nem voltam tagja politikai pártnak, vagy szervezetnek. Az vagyok, amit önök békeuszítónak hívnának. Remélem, e kitételt nem tartják sérelmesnek.” Ezek után a bizottság lemondott Chaplin megjelenéséről, de akcióba lépett az adóhivatal. Közölte: Chaplin csak akkor utazhat Európába, ha kétmillió dolláros összeget letétbe helyez adótartozásának fedezetéül. A művész ezt az ügyet is megnyerte: jelentéktelen összeggel tartozott csak. Elégtétel A művész feleségével — aki egyébként O’Neil drámaíró leánya — a Queen Elizabeth fedélzetén indult Európába. S az utazás másnapján rádiótávirat érkezett számára New Yorkból Közölték vele, hogy kitiltották az Egyesült Államokból, s meg kell jelennie a bevándorlást vizsgáló hatóság előtt, hogy politikai természetű és erkölcsi romlottságra vonatkozó vádak alól tisztázza magát. Chaplin kénytelen volt úgy nyilatkozni, hogy visszatér és tisztázza magát a vádak alól. Mindez 1952-ben történt. Chaplin húsz évig nem tette lábát az Egyesült Államok földjére, ahol előzőleg negyven évig élt. Svájcban telepedett le feleségével, aki közben maga is lemondott amerikai állampolgárságáról. A nagy művész most, nyolcvanhárom esztendős korában kapott elégtételt Amerikától. P. I. 5 Mozgalmi-dalfesztivál Várpalotán „Szeressük a dalt, és merjünk bátran énekelni” — mondta beköszöntőjében megyénk kórusainak ötödik mozgalmidal-fesztiválján Varga Imre, a megyei KISZ bizottság titkára, emlékeztetve a munkásmozgalmi dalkultúra egykori virágzására, s figyelmeztetve arra, hogy bár egyre többen és több helyen ismerik fel a mozgalmi dalok közös éneklésének mozgósító szerepét, még mindig nem elegen követik az úttörőket ezeknek a szép kórushagyományoknak a folytatásában. Amikor megyénkben először rendezték meg a mozgalmidal-fesztivált, a rendező szerveknek az volt a céljuk, hogy népszerűsítsük a mozgalmi dalokat, s állandó szereplési lehetőséget biztosítsunk mindazoknak a kórusoknak, amelyek adottságaiknál és érdeklődésüknél fogva szívesen énekelnek mozgalmi dalokat. Ez a cél ma sem változott, az idén az ötödik Veszprém megyei mozgalmidalfesztivált is ugyanilyen szellemben rendezte meg a megyei KISZ bizottság, a megyei tanács művelődésügyi osztálya és az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetek megyei központja. A Jószerencsét Művelődési Ház színpadára elsőként a Péti Munkás Énekkar tagjai sorakoztak fel, Horváth István karnagy vezetésével, nagyszerű alaphangot adva az egész találkozónak, őket a várpalotai Bányász Béke Kórus (karnagya Hollós Lajos) követte, majd sorrendben a füredi Lóczy Gimnázium leánykara (Horváth Ernő), a veszprémi Lovassy Gimnázium vegyeskara (Zámbó István), a veszprémi Kállai Gimnázium leánykara (Kollár Kálmán), a zirci Reguly Gimnázium leánykara (Holló Miklós), a tapolcai városi vegyeskar (Borsányi Gábor), a gyarmati férfikar (Mayer József), a várpalotai Thuri Gimnázium kórusa (G. Somos Margit), a városlődi vegyeskar (Tóvári Lajos), a tapolcai Ifjú Zenebarátok Kórusa (Borsányi Gábor), majd végül az SZMT Liszt Ferenc Vegyeskara (Kollár Kálmán) bemutatkozásának lehettünk tanúi. Tizenhárom együttesünk jött el tehát az idei mozgalmidal-fesztiválra Várpalotára. Jó színvonalú hangversenyt hallhattunk, de még ennél is fontosabb, hogy a karnagyok és az együttesek a mozgalmi dal szeretetétől átfűtve vettek részt a fesztiválon, példájuk követésére ösztönözve mindazokat a kórusokat, akik az idén hiányoztak erről a szép találkozóról. A találkozó bíráló bizottsága is nagyra értékelte a résztvevő kórusok teljesítményét, valamennyi együttes oklevelet kapott emlékül, de még ezen felül is külön jutalomban részesítette a zsűri a Lovassy Gimnázium kórusát, a Péti Munkás Énekkart, az SZMT Liszt Ferenc Vegyeskarát, a városlődi vegyeskart és a Thuri Gimnázium kórusát. A Lovassy Gimnázium énekkara Juhász Kavarog a forradalom című művét énekli Zámbó István vezényletére. A munkáséneklés szép hagyományait folytatja az új virágkorát élő Péti Munkás Énekkar. Egyre többet hallat magáról a városlődi vegyeskar. Műsorukkal most is nagy sikert arattak. (Fotó: Péterfay)