Napló, 1972. október (Veszprém, 28. évfolyam, 231-257. szám)
1972-10-01 / 231. szám
Vasárnap, 1972 október 1. NAPLÓ Jelentős tartalékunk: a gazdaságok együttműködése A megyei operatív bizottság tájékoztatója Az őszi mezőgazdasági munkák összehangolására, technikai eszközök biztosítására, az esetleges akadályok elhárítására alakult megyei operatív bizottság Vándor Józsefnek, a megyei tanács általános elnökhelyettesének irányításával áttekintette a jelenlegi helyzetet. Az értékelés szerint megyeszerte fegyelmezetten, jó ütemben halad a munka. Jónéhány gazdaságban hamarosan befejeződik a tömegtakarmány betakarítása, más üzemekben viszont a szükséges gépek hiányában vontatottan haladnak a munkával Ilyen esetekben szükséges a gazdaságok együttműködése, a gépek átcsoportosítása. Megjegyezték, hogy a gazdaságok nem állnak a biztosított hitellehetőséggel. Eddig mintegy 4 millió forint hitelt vettek igénybe — traktorok, betakarítógépek vásárlására, szárítók, tárolók építésére — holott többre van lehetőség. Benedek Mihály, a MEZŐGÉP igazgatója elmondotta, hogy az őszi munkacsúcs idejében kétműszakos ügyeletet tartanak és prémiummal ösztönzik a gépekhez szükséges, különösen próbára tett pótalkatrészek gyártását. Dr. Rakk István, az állami gazdaságok főosztályának képviselője bejelentette: a vetőmag előkészítését úgy szervezték meg, hogy felhasználó gazdaságok idejekorán megkaphassák az igényelt mennyiséget. Megemlítette, hogy a Badacsonyi Állami Gazdaságban kimagaslóan jó, hektáronként 69 mázsás kukoricatermésre számítanak, de jó eredmény — 50 mázsán felüli termés — ígérkezik a pápai és a veszprémi gazdaságban is. Török Árpád, a gabonafeldolgozó vállalat igazgatóhelyettese hangsúlyozta: a tavalyinál 500 vagonnal több kukorica felvásárlásával számolnak. Berendezéseik naponta 30 vagon kukorica szárítására képesek. Egyébként ütemtervet készítettek hogy a szállítás, a szárítás folyamatos, fennakadásmentes legyen. Farkas István, a pincegazdaság igazgatója várható szőlőtermésről adott a tájékoztatást; a megyében félmillió mázsa szőlőtermés ígérkezik, ez jó eredmény, viszont a rothadás jelentős kárral terheli a gazdaságokat. A minőséggel is sok gond van. A pincegazdaság felkészült a folyamatos átvételre, a szőlő feldolgozására. Molnár Mihály, az AGROKER igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a gazdaságok saját érdekükben jobban éljenek a gépvásárlási hitellehetőséggel. A vállalat jelentős készlettel rendelkezik, az őszi munkacsúcs idején nyújtott műszakban tartanak ügyeletet. Az ülés végezetül a gazdaságokkal közvetlen kapcsolatban álló operatív bizottságok munkájának fontosságát hangsúlyozta. f---------------------------------------------------------------------- A VOLÁN és a nyár Húszezer fürdőjárat, egymillió utas — Csúcs júliusban Versenyben a viharral — Az utazóközönség elégedett Három évvel ezelőtt szüntették meg a KPM közlekedési koncepciójának jegyében a Veszprém-Alsóőrs-Balatonfüred vasútvonalat, s azóta minden nyáron vizsgázik a 15. VOLÁN sikerült-e a személy- és teherforgalom közútra terelése, helyettesítik-e és hogyan a Volán autóbuszai a MÁV vasúti kocsijait? p. Elkészült a 15. VOLÁN nyári gyorsmérlege, s mint az adatok bizonyítják: jól vizsgázott a megyei autóközledési vállalat. A három nyári hónapban a több mint húszezer balatoni járat csaknem egymillió utast szállított. A legnagyobb forgalmat a a vállalat autóbuszai július 8—9-én bonyolították le: összesen 93 mentesítő járatot kellett a forgalmi irányítóknak indítaniuk. A számokból is kitűnő hatalmas forgalmat, mely a rosszabb időjárás ellenére is nagyobb volt, mint 1971-ben, összesen 35-40 autóbusz és a VOLÁN alig száz dolgozója bonyolította le. Az idei nyár sokszor átlagfeletti munkát igényelt az irányítóktól, gépkocsivezetőktől, kalauzoktól. Augusztus 5-én például egy hirtelen jött vihar miatt, szinte az egész Balaton-partot ki kellett „üríteni” percek alatt. Az ominózus hétvégi napon délután kettőkor érkezett a vihar, és három órára már nem volt várakozó a fürdőhelyek autóbuszpálya- udvarain. A nyári forgalmat összegezve a Volán szakemberei megállapították, hogy 1972- ben viszonylag kevesen váltottak úgynevezett fürdőbérletet , amely pedig húsz százalékos menetdíj kedvezménnyel jár. Ugyanakkor a statisztikákból kitűnik az is, hogy a nyári három hónapban havonta százezren körülbelül rendszeresen egy héten legalább háromszor jártak Veszprémből Balatonalmádiba vagy Balatonfüredre szórakozni, fürdeni. A nyár nemcsak a Balaton- parton jelentett az átlagosnál több feladatot a 15. VOLÁN- nak. Május egytől augusztus 31- ig csaknem tízezer különjáratot indítottak az iskolák, termelőszövetkezetek, KISZ szervezetek és vállalatok kérésére, majdnem háromszázezer utassal. A kirándulások legújabb és talán legérdekesebb jellemzője, hogy az utazási távolságok csökkentek, tehát belföldi idegenforgalom fejlődése Veszprém megyében is érezteti hatását — a Veszprém megyeiek is kezdik felfedezni maguknak Veszprém megyét. 1972 nyarán a különböző idegenforgalmi vállalatok is újfajta, úgynevezett kombinált utazásokat szerveztek. Ezek lényege az volt, hogy az ország különböző részeiből vasúton érkeztek a csoportok, s a 15. VOLÁN biztosított számukra autóbuszokat Füredről, Veszprémből Keszthelyről a továbbutazáshoz. Ennek a kombinált utazásnak az egyik indítéka az, hogy a 15. VOLÁN éppen a megye idegenforgalmi jellegéből adódóan a többi vállalatnál valamivel több autóbusszal rendelkezik. Örvendetes újdonság volt ezen a nyáron az Ajka-Tapolca-Badacsony és a Ajka-Hévíz fürdőjáratok beindítása, mely az ajkai bányászok nagy tetszésével találkozott. Jól megbízhatóan közlekedtek a Füred-Tihany és Keszthely-Hévíz közötti járatok is, amelynek fontos feladatuk a vasúttal nem rendelkező üdülőközségek bekapcsolása az ország vérkeringésébe. Jól vizsgázott 1972 nyarán a 15. VOLÁN — mindössze öt panaszos levél érkezett a vállalat igazgatójához. Új gépek a termelésben Megyénk üzemeinél, vállalatainál, szövetkezeteinél már nem is feltűnő, ha egyegy új gép, berendezés érkezik, s azt napokon belül beszerelik, a termelés és a biztonság fokozása, a nehéz fizikai munka csökkentése szolgálatába állítják. A dolgozók mindezt természetesnek veszik, a műszaki fejlesztési tervek megvalósítása részének tekintik. Nem készült még ugyan semmiféle megyei összesítő jelentés — korai is lenne — arról, hogy a megyei üzemek, vállalatok, szövetkezetek 1972-ben milyen összegeket fordítottak hazai vagy külföldi gépek, berendezések vásárlására, de néhány kiragadott példa is jól illusztrálja, hogy súlyos százezrekről, sőt milliókról van szó. A Bakony Művek például ez évben egészítette ki a már előzőleg beszerelt automata gépsort, ahol a Zsiguli gépkocsikhoz szükséges termékek, a gyújtáskapcsoló, gyújtáselosztó, ablaktörlő és kürtpár kisméretű, de nagy pontosságú alkatrészeit gyártják. Az anyagmozgatást is már csaknem emberi kéz érintése nélkül végzi a korszerű konvejor sor, amely a becsomagolt kész terméket a raktárig szállítja. Az ÉPGÉP veszprémi Középgépek Gyára eddig már több mint félmillió forint értékű gépet, berendezést állított üzembe, például eszterga és marógépet, CO-2-es védőgázas hegesztéshez transzformátorokat stb., ám a nagyértékűeket még nem kapták meg. A Patyolat Vállalat nemrég a tapolcai új szalonban helyezett el egy 600 ezer forint értékű olasz gépet a vegytisztításhoz, s október közepén üzembe állítja az energiaprogram korszerűsítéséhez a harmadik olajtüzeléses kazánt is. Ez a korszerűsítés kereken 2,1 millió forintba került. Ezenkívül a vállalat megrendelt egy felsőruházati présgépet is, amelyet a veszprémi szalonban állít munkába. A Bakonyi Bauxitbánya Vállalatnál ez évben újabb öt, Atlas-Copco gyártmányú, CAVO-310-es típusú, nagyteljesítményű rakodógéppel bővült az állomány. Ezeket is a kamrafejtésekben állították munkába. A Várpalotai Szénbányák Vállalatnál az önjáró fronti páncélpajzsokhoz szereltek be átfedő kaparószalagokat és megrendeltek egy GS-68-as szovjet gyártmányú, úgynevezett kéthatású (a fronton oda-vissza fejtésre alkalmas) kéttárcsás maróhengeres fejtőgépet. Különösen sok új, nagyteljesítményű, a jelenlegi követelményekhez alkalmazkodó géppel gyarapodott a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat, amely ezeknek a segítségével teremti meg azt a gépparkot, közte a legújabb félautomata gépláncokat, amelyek a korszerű és gyors építési módok, technológiák alkalmazásához, a lakások „sorozatgyártásához” szükségesek. Ilyen például az SD-150 típusú, 15 tonnás maximális emelőképességgel rendelkező mobildaru, amely jelenleg a házgyári építkezésnél dolgozik a három csehszlovák Avant emelődaruval együtt. A Komatsu nevű japán dózer, amely óránként 100 köbméter földet mozgat meg hatodosztályú talajban, egyenesen a BNV-ről érkezett Veszprémbe. Nagy feltűnést keltettek a Tatra Stasis transzportbetont szállító gépkocsik, amelyek egyszerre 4,5 köbméternyi anyagot továbbítanak, vagy a 250 lóerős, ugyancsak Tatra típusú, 100 tonnás terheket vontató gépkocsik is. A műszaki fejlesztési tervek megvalósításában nem maradnak el az ipari szövetkezetek sem, amelyek ez év első félévében 2 millió forinton felüli gépet, berendezést szereztek be és állítottak a termelés szolgálatába. balatonkenesei Sirály például két műanyaghabosító automata gépet, a Veszprémi Vegyes Szövetkezet olasz önjáró építőállványzatot, a Keszthelyi Vas- Fém és Gépjárműjavító Szövetkezet autódarut, a Zirci Vegyes és a Pápai Asztalos Szövetkezet faipari célgépeket, a Pápai Háziipari Szövetkezet szovjet automata kötőgépet, mások, például az Építő szövetkezetek darukat és tehergépkocsit vásároltak. A felsoroltakon kívül természetesen igen sok vállalat, üzem és szövetkezet gyarapodott még kisebb-nagyobb gépekkel, termelőberendezésekkel. Mindez azt mutatja, hogy — a megyében uralkodó létszámhiány ellensúlyozására — gazdasági és műszaki vezetők a korszerű technikát hívják segítségül a nagyobb termelési feladatok teljesítéséhez. Az automata gépsor a Bakony Művekben 3 Az integráció hétköznapjai OZMOSZ A cím nem sajtóhiba: a „k” nem maradt le a szó elejéről (bár a KGST-ben létezik már együttműködési egyezmény a kozmosz-kutatás és az űrtechnika továbbfejlesztéséről is). Az OZMOSZ a szocialista országok építőgépgyártó vállalatainak társulásának rövidítése — cseh nyelven, minthogy a társulás ötletét csehszlovák szakemberek vetették fel vagy 2—3 évvel ezelőtt. Az OZMOSZ titulusa itthon az Építőgépgyártó Vállalat központjában: a kis KGST. Valóban, tagjai, jelenleg, a legnagyobb lengyel, csehszlovák, NDK és bolgár építőgépgyártó vállalatok az egyetlen, de a hazai építőgépgyártást nyolc gyáregységével és 4 ezer emberével vitathatatlanul reprezentáló magyar ÉLGÉP mellett. Nemrégiben megkezdődtek a tárgyalások egyes szovjet gyárak belépéséről. Az OZMOSZ lengyel tagjai pedig román vállalatokkal tárgyal, úgy hogy — hovatovább — valóban jogos lesz a hasonlat az OZMOSZ-ra: fiók KGST. A raktártól a karbantartókig Az OZMOSZ legfőbb haszna — két esztendővel ezelőtt esett róla először szó —, hogy keretében megteremtődött a taggyárak igazán mindennapos kapcsolata: állandó telex- és telefonösszeköttetés épült ki a vállalatok között. Bárhol, bármire szükség van hirtelen és a hazai környezet nem tud esetleg azonnal segíteni, máris megy a körtelex a termelés zavartalanságát veszélyeztető hiányzó alkatrész, nyersanyag, sőt: szakember, vagy szaktanács után. Ami nincs Budapesten pillanatnyilag, abból lehet, hogy éppen felesleg van Berlinben, Prágában, vagy Varsóban. S ez a gondolat eddig igazolódott is. • A tagvállalatok képviselői — akár egy világcég igazgató tanácsa — rendszeresen megbeszélik a közös munka eredményeit és az újabb teendőket. Ilyenkor egyeztetik a fejlesztési programokat is, és ez a nemrégiben megkötött szakosítási egyezmények mellett szintén biztosíték arra, hogy a 70-es években a párhuzamos fejlesztés és gyártás elkerülhető legyen, bár ez az állandó kölcsönös fejlesztési tájékoztatás — nemcsak a gyártmány, hanem a gyártmányfejlesztésről is — inkább néhány év múltán hozza majd meg a maga kézzelfogható hasznát, az azonos profilú gyárak között „rövidre zárt” együttműködésnek azonban szinte Az építőgépgyártásban 70-es évekig mindenki gyáratott és fejlesztett mindent. A szocialista építés — az iparosítás, a városiasodás — egyszerűen feltételezte az építés gyorsütemű gépesítését valamennyi szocialista országban. Nem volt idő odafigyelni, hol tart a másik, hiszen nagy volt annak a valószínűsége, hogy ha már van is valakinek valamije — daru, földgép, felvonó, betonkeverő — arra, az első szakaszban bizonyosan magának is óriási szüksége van, így mindenütt meg kellett teremteni előbb az építés ipari bázisát, azt magas színvonalra, nagy teljesítőképességűre fejleszteni — s most már ezzel a bázissal mindenütt lehet integrálódni. Ezért — ebben az ágazatban — a szakosítási munka lényegében 1971 őszén kezdődött, s azt még megelőzte a 60-as évek végén egy hatalmas profiltisztítás és tipizálás valamennyi érintett országban. Mindezzel többé-kevésbé 1972-re lettek készen a KGST 9-es szekciójának szakemberei. Az első lépcsőben — Zakopánéban — 96 gép sorsa felett döntöttek: melyiket, ki gyártsa ezután, egyedül a többieknek is. Ez a döntés nem folyt természetesen vita nélkül: ma már világos, hogy könnyebb — bármelyik ágazatban — a gyártás szakosítást bevezetni fejlesztés szakaszában, mint amikor már gyártanak naponta elkönyvelhető eredményei jelentkeznek máris, így például a taggyárak rendszeresen tájékoztatják egymást felesleges raktárkészleteikről. Telex-börzét tartanak, ennek eredményeként jelentős mértékben javíthatják az anyaggazdálkodásukat. Vagy: megszervezték egymásközt az alkatrész felújítási technológiák ingyenes cseréjét. Aztán: ha valamelyik karbantartó műhelyben kitalálnak valamilyen új fogást, akkor már másnap megy a telexen az új megoldás leírása, valamit. A felszerszámozott, jól begyakorolt sorozatgyártásról nehéz lemondani és nehéz is eldönteni, melyik ország, melyik gyára kapja meg végül is a szakosodás jogát. Éppen ezért ebben az ágazatban is lépésről lépésre halad majd a szakosodási program teljesítése, hiszen ráadásul rengeteg a különböző rendeltetésű, kisebb-nagyobb gép is. Különben, Zakopánéban az ÉLGÉP, a többi között szakosodott a 60 és 100 tonnás toronydarura, a 160 kg-os felvonóra, a 3 és 5 köbméteres hidraulikus tonfogadóra, 1000 literig bebetonkonténerre, a betonkenverő kocsira és a 60, illetve 120 köbméter/óra teljesítményű betongyárra. Nem kis részben ebből is következik, hogy az ÉLGÉP idei szocialista exportja körülbelül 15 —20 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál. A flexi sztori A szakosodási program, amelyet Zakopánéban elfogadtak az érintett országok, s nem kevésbé az OZMOSZ- ban kialakult szoros kapcsolat biztonságossá teszi a jövőt az ÉLGÉP számára. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell nap mint nap új megoldásokon gondolkodni, új lehetőségeket keresni, vagy a jelentkező új gondokat megoldani. Az ELGÉP például az utóbbi években kifejlesztett egy korszerű vibrátort (talajtömörítésnél és betonozásnál használják), amelynek ma már a miniatürizált változatát is elkészíthették, hála az EVIG-ben elkészült kisebb motornak, illetve a kohászat által produkált kisebb öntvényháznak. A vibrátort különösen az egyik alkatrésze miatt, az un. flexibilis tengelye miatt, használná nagyon szívesen a szovjet és az NDK építőipar. Sőt, ma már nemcsak több ezer vibrátort várnak a gyártól (szakosodhatna is erre a termékre a gyár), hanem több tízezer flexi-tengelyt is — szólóban. A hazai gumiipar és a dróthúzóművek azonban jelenleg nem tud több nyersanyagot adni az ÉLGÉP-nek a flexi-tengelygyártás bővítéséhez. Most keresik a megoldást, de nemcsak Magyarországon, hanem a Szovjetunióban és az NDK-ban is. Érkezett is nemrégiben egy javaslat a Szovjetunióból: a tengelyhez szükséges gumirészeket ők tudnák szállítani, tehát a magyar gumiipar többlettermelésére nem lenne szükség. Ha ebben megegyeznék dróthuzalt is sikerült szerezésni, akkor itt a szakosodás legkorszerűbb változata , a részegység-szakosodás szerveződhet meg a szovjet, az NDK és a magyar építőgépgyártók között. Ez az integráció elmélyítésének mindennapos gondja (más ágazatban is) a nyersanyag, a szakértelem, a megoldás, a termelő kapacitás legjobb eredményt adó kombinációját , és a mindenki számára legelőnyösebb kombinációját megkeresni és megszervezni. Gerencsér Ferenc Zakopane ufán